Utcák és utak

A kerület utcái és utai, ezeken keresztül lehet eljutni a McCarthy sugárútra is, ami Bronx középső részén halad át.

Szerencsére Dorothy hadnagy nem nagyon kérdezősködött, hanem rögtön teljesítette a kérésemet. Még magam se tudom, hogy pontosan hova fog ez a nyom vezetni, de ha van esély arra, hogy bármi hasznosat kiderítsek, akkor érdemes utánajárni. Rögtön meg is indutam a hely felé, ami egy kissé távolabb volt. Szerencse, hogy a munkahelyem biztosít számomra járművet. El se tudnám képzelni, hogy enélkül mennyire hosszadalmas, fárasztó lenne ez a sok utazás. Sajnos még így se sikerült olyan hamar odaérnem, mivel a forgalom meggátolt ebben. Már kezdtem hozzászokni a városba gyakran keletkezett forgalmi dugókhoz. Végül nagy nehezen, de megérkeztem. Még így is én voltam az első. A kért járőrnek nyoma se volt, bár tekintve a helyzetet nem is csodálom. Hamarosan a szirénával felszerelt civil jármű gurult be a ház elé. Legnagyobb örömömre nem bömböltette a szirénáit és ezzel nem keltett felesleges feltűnést. Kiszálltam az autóból és várta, hogy odajöjjön. Egy alacsony ázsiai nő nő lépett ki az autóból, civil ruhában. Őszintén egy egyenruhás rendőrnek kissé jobban örültem volna, de bíztam abban, hogy a hadnagy tudja kit bízzon meg ilyen feladattal.
- Üdvözlöm, Shima Nakamaro vagyok! - mutatkoztam be, ma már sokadik alkalommal. Kezdem egy kissé unni már a saját nevem ismétlését, de ez van. Gyorsan végignéztem a nőn, aki igazán kellemes látvány volt a szemnek. Természetesen ilyen dolgok nem zavarnak meg abban, hogy a munkámat jól végezzem. Sose voltam az a fajta ember, aki megpróbál fűt-fát összeszedni szinte bárhol és bármikor. Ő rögtön a tárgyra is tért, amit értékeltem.
- Nem tudom, hogy tud-e bármit is az ügyről, amin dolgozok, így gyorsan elmondom. Tegnap késő este betörés volt egy a bronxi állatkert közelébe lévő ékszerboltba. Minden elektronikai berendezés lekapcsolt arra az időre. Ráadásul nem csak ott, de az állatkertbe is, ami miatt az ott lévő állatok kiszabadultak. Jelenleg az egyetlen gyanúsítottunk egy Bobby Miles, aki egy gyógypedagógiai intézet lakója. Az este elszökött és a nyomok onnan egyenest az ékszerüzletig vittek. Egyetlen élő rokona a bátyja - mutattam az épületre, ahol épp álltunk. - Ő itt lakik és szeretnék vele beszélni. Lehetséges, hogy a rablás után ide jött a fiú. Viszont nem tartom jó ötletnek, ha SHIELD jelvényt villogtatva jelenek meg az ajtóba, hisz ha tényleg ő rejtegeti a fiút, akkor aligha fog készségesen segíteni. Itt jön a képbe maga. Odamegyünk, majd jelvényt felmutat és engem a társaként mutat be. Nem kérdezünk vagy mondunk bármit is a betörésről, mindössze a fiú eltűnésének ügyébe jöttünk és mivel ő az egyetlen élő hozzátartozó, így első körben itt keressük. Nem akarom elijeszteni őt, így tényleg nagyon figyelnünk kell, hogy ne mondjunk semmit arról, hogy Bobby gyanúsítottként van kezelve. Kérdés?
Miután végeztem a mondandómmal és nincs semmi kérdése a nyomozónak, akkor rögtön a ház felé veszem az irányt. Remélhetőleg jól fog működni a tervem. Még ha nincs is itt a fiú, akkor is használható információkat szerezhetek róla.

A nyomozó rögtön bele is ment a tervembe és meg is indultunk a ház fele. Nem épp a legszebb környék. Ráadásul a lift se működött, így mászhattunk fel a hatodikra. Számomra ez nem okozott gondot. Minden nap legalább egy-két órát edzéssel töltök, így az erőnlétemmel szerencsére nincs semmi gond. Láthatóan Lee nyomozónak se esett nehezére. Őszintén szólva ennyit el is lehet várni valakitől, aki a rendőrség tagja. Egy kis gyaloglás után fel is értünk a hatodik emeletre. Az lépcsőház tele volt szeméttel, falfirkákkal. Valahonnan feljebbről kiabálást lehetett hallani, majd ajtó csapódást. Azonban nem szenteltem neki sok figyelmet. Most más okból vagyunk itt. A nyomozó rögtön be is csöngetett, majd kopogott. Ha van is otthon valaki, akkor nem kapkodta el. Nemsokára egy hangot lehetett hallani az ajtó túloldaláról. Lee válaszolt, majd az ajtó kinyílt, de csak résznyire. Lehetett látni a láncot az ajtón, ami annak teljes kinyitását akadályozza meg. Miután a Lee nyomozó elmondta, hogy miért vagyunk itt nem várt választ kaptunk. Ez nem teljesen igaz. Számítottam arra, hogy valami ilyesmi is lehet, pont emiatt nem akartam SHIELD jelvényt villogtatni.
- Kérem várjon! - mondtam és a kezemet az ajtóra tettem, hogy megakadályozzam annak becsukását.
- Maga az egyetlen élő rokona Bobbynak. Jelenleg nem tudjuk, hogy hol lehet, de talán maga segíthet. Gondolom tudja, hogy a fiú komoly problémákkal küzd és most odakint van valahol egyedül. Akár az is lehet, hogy veszélybe van. Nem tud esetleg bármi olyan helyet, ahova mehetett volna?
Kicsi esélyét láttam arra, hogy érdemleges választ kapok. Főleg azért, mert úgy vélem Bobby járt itt és pont emiatt próbál ennyire lerázni minket.

Szerencsére szavaim elértek hozzá és látszott rajta, hogy kissé elgondolkodott. Ez már jó jel. Szavaira bólintottam.
- Igen, jártam ott. Nem néztem körül túlzottan, de meg tudom érteni, hogy megpróbált elmenekülni onnan - válaszoltam.
Közbe Lee is megpróbált hatni a férfira, ráadásul elég hatásosan. Nem biztos, hogy képes lettem volna ennyire jól használni a szavakat. A hadnagy tudja, hogy kit kell küldeni az ilyen helyzetekbe. Vincent szavaiba, már hallottam egy kis elszólást. Sajnos nem volt elég ahhoz, hogy sokat kivegyek belőle, de ez már valami.
- Megígérem, hogy mindent megteszünk, hogy segítsünk az öccsének. Biztos vagyok benne, hogy valamit ki tudunk találni, hogy Bobby egy jobb helyre kerüljön.
Ezek a mondataim nem voltak hazugságok. Bár lehet, hogy a fiú elkövetett egy bűntényt, de azt is látom, hogy ennek mi van a hátterében. Nem kapzsiság vagy rossz akart vezérelte. Mindössze egy jobb életre vágyott. Ha lehetőségem van rá, akkor inkább segítek az ilyen embereken, mert még van esélyük a jobb életre.
- Bemehetünk? - kérdeztem, miközben arcomon egy kedves, barátságos mosoly jelent meg.

Láthatóan Leevel együtt sikerült meggyőznünk Vincentet, aki rögtön ki is nyitotta nekünk az ajtót és beengedett minket. A nyomozó gratulációját fejezte ki felém, én pedig csak bólintottam. Nemsokára már bent is voltunk a kis lakásba. Az egész hely elég kicsit volt. Ez én lakásom se nagy, de ehhez képest palota volt. Ettől eltekintve viszonylag rend és tisztaság volt, ami alapvetően jó jel. Sok embert láttam hasonló körülmények között, akik teljesen elhanyagolták magukat. A hely egyetlen tényleges szobájába pedig ott ült Bobby. Épp a tv-t nézte, előtte pedig egy félig megevett pizza figyelt. Vincent rögtön el is mondta, hogy mikor a munkából hazatért reggel, akkor már így találta itt a fiút. Ez kissé elgondolkoztatott. Lehet, hogy nem is tud a lopásról. Már ha egyáltalán Bobby műve volt. Odaálltam a fiú mellé.
- Szia, Bobby - köszöntem neki. Arcomon barátságos mosoly jelent meg.
- Szeretnék feltenni pár kérdést az estéddel kapcsolatban. Szeretném, ha őszintén válaszolnál nekem és megígérem, hogy megteszünk mindent annak érdekében, hogy ne kelljen visszamenned arra a rossz helyre.
Véleményem szerint igazán nem is volt tudatában annak, hogy valami rosszat tett. Talán csak hallotta, hogy azért kell azon a kellemetlen helyen élnie, mert a testvérének nincs pénze. Tehát mit csinál? Pénzt szerezz.
- Először is, meg tudnád mondani nekem, hogy pontosan mi történt? Miként hagytad el a helyet? Hova mentél utána?

Bobby eleinte nem is figyelt arra, amit mondtam. Mindössze a rossz hely említésére mutat bármiféle reakciót. Ezután Vincent lekapcsolta a tv-t és Lee is megpróbált kommunikálni vele. Sok lényeges információt nem mondott. Csak annyit emlegetett, hogy szünet van és kinyíltak az ajtók. Sokkal zavarodottabb volt a fiú, mint ahogy azt elsőre gondoltam. Nem lesz egyszerű bármi információt kiszedni belőle. Már abban is kételkedek, hogy ő követte el. Egyszerűen nem látom magam előtt őt, ahogy céltudatosan betör valahova. Kis gondolkodás után újabb kérdéseket tettem fel neki.
- Bobby, történtek mostanság fura dolgok körülötted? Olyanok például, hogy az elektromos szerkezetek meghibásodtak és kikapcsoltak? Esetleg olyan alkalmakkor, mikor féltél, vagy dühös voltál?
Ami beszédéből leginkább feltűnt a rész, amikor azt mondta, hogy Nem szabad. Mit? Mi történhetett, amiről nem beszélhet? Kíváncsi voltam, de nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet lenne tovább faggatózni ebben a témába. Legalábbis egyenlőre. Kissé nehéz volt számomra a helyzet. Nem igazán erre lettem kiképezve. Lee elég sokat segített már és remélem, hogy vele együtt a végére tudunk járni.

Tudtam, hogy a kérdésem fog némi problémát okozni. Vincent rögtön rájött, hogy van valami a háttérben. Bobby válasza érdekes, kissé komikus volt. Azonban jó esélyét látom annak, hogy tényleg lehetnek mutáns képességei. Lee-re pillantva láttam, hogy már kissé zavarja már a dolog őt. Valószínűleg legszívesebben elmondaná már a férfinak, hogy miről van szó. Én is hasonlóképpen érzek. Nem látom értelmét, hogy tovább halogassuk a dolgot. Abból, amit láttam és hallottam, úgy vélem, hogy ha Bobby volt az elkövető, akkor Vincent nem is tud erről. A fiú pedig valószínűleg nem is igazán érzi, hogy bármi rosszat tett volna.
- Mr. Miles, kérem üljön le és elmagyarázok mindent.
Megvártam, míg a férfi helyet foglal az öccse mellett majd belekezdek.
- Jó okunk van azt feltételezni, hogy az öccsének mutáns képességei lehetnek, amik valamilyen formában kihatnak az elektronikus eszközökre és megbénítja azokat. Az intézetbe ahol Bobby volt, a zárak mind elektronikusak voltak, így ennek hatására kinyíltak az ajtók. Abból amit hallottam, még ő sincs tisztában azzal, hogy lehetnek ilyen képességei. Legalábbis tegnap estig nem voltak. A probléma azonban itt kezdődik. Úgy véljük, hogy Bobby a szökése után nem rögtön ide jött. Elhaladt a bronxi állatkert mellett, ahol a zárak hasonlóképpen meghibásodtak és az éjszaka folyamán kiszöktek az állatok. Utána pedig egy zálogház és ékszerüzletbe, ahol a biztonsági rendszerek kikapcsoltak, majd pedig készpénzt és pár ékszert vittek el. Nem állítom, hogy az öccse az elkövető. Ezt még nem tudjuk biztosan, azonban sajnos elég nagy az esély rá. Mielőtt még bármit is mond, vagy tesz, kérem hallgasson végig. Amikor odakint azt mondtam, hogy megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy segítsek neki, akkor komolyan gondoltam. Ha tényleg ő követte el ezt a tettet, akkor is nem úgy nézz ki, mint aki tudatában volt annak, hogy ez helytelen. Amennyiben ő volt és visszaszolgáltatja az ellopott dolgokat, akkor talán el tudom intézni, hogy ne legyen vádemelés vagy csak nagyon minimális büntetést kapjon. Ezen felül ha tényleg rendelkezik mutáns képességgel, akkor van pár hely, ahova kérheti az öccse áthelyezését. Olyan intézmények, ahol tényleg az ő érdekét nézik és megpróbálnak segíteni rajta.
Itt egy bizonyos iskola jutott az eszembe, bár nem voltam biztos benne, hogy a mentális állapotát tekintve felvennék-e. Egy próbát mindenféleképpen megér. Miután befejeztem a mondanivalómat, rögtön Bobby felé fordultam.
- Így történt? Te voltál az, aki elhozta a dolgokat abból a boltból?.
Igyekeztem minél kedvesebben szólni hozzá. Nem akartam felzaklatni. Mindössze szerettem volna a lehető legjobb végkimenetelt mindenki számára.

Mondandóm hallatára Vincent arcán meglepődést láttam. Nem olyas fajtát, ami meg van játszva, hanem igazit. Valószínűleg nem tudott a dolgokról. Engem is kissé megrázott volna a dolog, ha a helyébe lettem volna. Aztán Bobbyhoz intéztem pár szót. Válasza nem egészen olyan, mint amire számítottam, de nem gond. Ezek szerint nem ő volt az elkövető. Ekkor már Vincent is magához tért és megpróbálta kisegíteni az öccsét.
- Nyugodjon meg, kérem. Már egy jó ideje én se gondoltam azt, hogy ő lehet a tettes. Ez már csak inkább olyan formalitás. Azonban azt nem zárhatjuk ki, hogy vannak képességei. Az áramszünetek egyenest az otthontól indultak és az ékszerüzletig tartottak. Könnyen lehet, hogy ő okozta, még ha nem is szándékosan és valaki más élt a lehetőséggel. Ezért ajánlanám, hogy vegyen részt egy vizsgálaton, amivel megbizonyosodhatunk erről. Ez egyerű eljárás, vérből könnyen kimutatható dolog. Tehát nem kell félni.
Őszintén szólva örültem, hogy nem a fiú az elkövető. Kedves srác, jobb helyet érdemel, mint az az otthon. Remélhetőleg erre a problémára is tudunk megoldást találni.
- Akkor szerintem nem is zavarunk tovább. Köszönjük, hogy válaszoltak a kérdéseinkre. Majd az áthelyezéssel kapcsolatban megpróbálunk valamit tenni, ahogy ígértem. Még nem mondok biztosat, de szerintem valamit tudunk csinálni. Addig is, ha nem gond akkor szerintem Bobby nyugodtan élvezheti a vakációját. Mondtam egy mosollyal az arcomon. El is indulok kifele és ha valami kérdéssel vagy mondandóval nem állítanak meg, akkor el is hagyom a helyet. Miután már kint vagyunk és az ajtó is becsukódott mögöttünk Lee-hez fordulok.
- Köszönöm magának is a segítséget nyomozó. Úgy tűnik, hogy most nincs gyanúsítottunk, de őszintén jobban örülök ennek így. A fiú jobb életet érdemel. Esetleg tudna nekem még segíteni? Vagyis nem annyira nekem, mint inkább nekik. Segíteni őket az áthelyezésbe? Tudom, hogy nem az ön munkaköre, de őszintén ez nem éppen az én asztalom és sajnos nekem még el kell kapnom egy tolvajt.
Amit eddig láttam a nőből, úgy vélem ő is szívesen segítene nekik. Remélem, hogy meg is teszi.
- Azonban asszem jelenleg várakoznom kell, míg hívnak. Ez meg maguk az ékszerek voltak az összes nyom. Van kedve meginni egy kávét addig?
Talán át se gondoltam igazán a kérdést. Kissé úgy tűnhet, mintha randira hívtam volna, ami nem állt szándékomba. Legalábbis addig biztos nem, amíg szolgálaton vagyok, azonban tényleg nem volt most mit csinálnom és inkább lennék valaki mással, mint egyedül.

Vincent láthatóan kissé megnyugodott, mikor meghallotta, hogy az öccsét már nem tartom gyanúsítottnak. Ráadásul kimondottan örült, mikor mondtam neki, hogy Bobbyt nem visszük most magunkkal. Nem lesz könnyű ami ezután jön, de remélhetőleg jobbra fordul majd a soruk. Ezután elhagytuk a lakást és Lee-vel kezdtem beszélgetni.
- Ouch, ez fájt, nyomozó! Azt gondolja, hogy minden SHIELD ügynök hideg és szőrösszívű? Tény, a munkánk miatt gyakran keménynek kell lennünk. Sok mindent látunk, ami nem épp kellemes. Azonban én azért csatlakoztam, hogy legalább egy kis változást hozzak a világba. Szeretném az erőmet és képességeimet arra fordítani, hogy megvédjem és segítsem az embereket. Ez néha abból áll, hogy bűnözőkkel, terroristákkal harcolok, néha pedig abból, hogy egy beteg fiúnak és a bátyjának segítek - válaszoltam neki.
Sajnos az ajánlatomat azonban elutasította.
- Persze, megértem.
Mikor a tippjét említette, kíváncsian felvontam a szemöldökömet. Gyorsan el is magyarázta az ötletét. Elég jónak tűnt. Eddig nagyon a Bobby nyomra fókuszáltam, mivel az tűnt a legnyilvánvalóbbnak, de ezek szerint egész végig rossz utat követtem. Mondhatni nem láttam a fától az erdőt.
- Igaza lehet. Utána is járok. Remélem találunk valamit, mert ha megint üres kézzel térek vissza, akkor Dorothy hadnagy nem lesz boldog, hogy állandóan a segítségét kérem - mondtam nevetve.
- Még egyszer köszönöm a segítségét és minden jót
Kezemet felé nyújtottam búcsúzásként, majd elhagytam az épületet és beszálltam az autómba. Újra a telefonomat vettem elő és a hadnagyot tárcsáztam.
- Üdv, Shima ügynök vagyok. Úgy tűnik, hogy a Bobby Miles nyom zsákutca. A fiú mindössze a bátyjához tért vissza. Nem volt nála semmi, illetve a mentális állapota nem is olyan, mint aki képes lenni kitervelni és végrehajtani ilyesmit. Lee nyomozó adott egy jó tippet, aminek érdemes utánajárni. Lehet, hogy az elkövető vagy elkövetők az intézet lakója, azonban a lopott dolgokkal rögtön vissza is tért az intézménybe, így senki nem vette észre. Tudna végzést szerezni, hog átkutassuk a helyet, illetve ha megvan, akkor pár rendőrt odaküldeni, hogy segítsenek?