A Rémségek titkos találkozójának, és rendkivűli, vészhelyzeti gyűlésének helye.

Drakula végigméri az összegyűlt társaságot, majd hagyva egy kis hatásszünetet feláll, arca komoly és mindenki szemébe belenéz pár pillanatig. Egyetlen pillantása olyan, mintha belelátna a másik lelkébe, hiába borítja arcát maszk vagy más. Olyan, mintha látná mindenki bűnét, mindenki elmélyét, mindenki lelkét.
- Azt hiszem mindnyájan tudjuk, miért vagyunk itt. Művészek vagyunk, de ecsetünk elszáradt, agyunk elkopott, vörös festékünk, ami eddig oly sok boldogságot okozott már nem csillog a holdfényben. - kis hatásszünetet tart - Felkelőben a nap, új színeket hozva maga után, olyan színeket, ami életünket nyomorúsággá teszi. A küszöbünkön a probléma, a hajnal elérkezett, és ha nem teszünk valamit, akkor még rosszabb lesz. Szeretném, ha mindnyájan megosztanánk gondolatainkat az esettel kapcsolatban és dűlőre jutnánk cselekedeteinkben. Különben az éjszaka harcosai kénytelenek lesznek vékony fák árnyékában megvetni magukat ezzel eldobva büszkeségüket és életművüket. - mondja majd hátralöki köpenyét és leül, arckifejezése nem változik.

A xenomorph vadul forgatja a fejét, közben sziszeg, megpróbálja visszaszívni kicsorduló nyálát. Elég undorító dolognak tűnik, ekkor Drakula megszólal, ő volt az aki összehívta őket.
Az alien felemeli a kezét, közben feltűnően méregeti a Sikoly agykoponyáját.
- Ismerős a helyzet, a múltkor pár kuzinomat valami örült egy piramisba zárta a déli sarkon, majd predátorokkal harcoltatta őket. Attól hogy még egy hozzánk hasonló valami koponyáját aliennek nézte pár vérkocka, még semmi közünk azokhoz a rákképűekhez. - Felsziszegett. - Ja és még néhány másik kuzinom arról mesélt, hogy egy kisvárosban tízenéves fiatalokra vadászott, és ott is ott volt egy predátor, és a legutóbbi sztoriba meg se hívtak, csak valami sápadt űremberek voltak ott, meg valami félresikerült izé a végén.
Ekkor körülnézett.
- Ez durva, nem is tudtam, hogy tudok emberi nyelven beszélni.

Végig hallgattam mindazt, amit Drakula gróf és Xenomorph elmondtak az imént, valami szöget ütött az én fejemben is, igy hát meg is osztom ezt velük.
- Nem tudom a ti teljes történeteteket, nem igazán kisérem figyelemmel, hogy melyik lény mivel is foglalatoskodik éppen a szabad és vagy munkaidejében, számomra csak az tünt fel, hogy azok a lányok kiknek évszázadokon át riogattam már nem félnek tőlem! Sőt, egyenesen a szemembe nevetnek mikor kergetem őket, ez higyjétek el igazán felháboritó. Nem tudom mi történik itt, de valamit nagyon gyorsan tenni kell, ha nekünk akkor hát nekünk, de ez a jelenleg fennálló helyzet igazán tarthatatlan.
Körbe nézek a jelenlévők között, de senkinek nem tudok valami hatást leolvasni az arcáról. Úgy érzem mindenki meg van egy kicsit szeppenve a mostani helyzettől, mégsem látszik senkin sem félelem vagy riadtság szemernyi jele, talán szakmai ártalom lehet. Talán valami egészen más......

Egy ideig csak némán tekingettem lassan körbe, aztán tekintetem megállapodott az engem méregető idegen lényen, kicsit oldalra fordítottam a fejem és én is nézegettem, de nem nyerte el tetszésem ezért hirtelen elkaptam a tekintetem. Értelmeztem a hallottakat és egyetértek ezért közbe lassan bólogattam is, miközben az egyik késem holléte után kutakodtam a fekete ruhám alatt. Miután az idegen végzett, enyhén torzított hangomon én is felszólalok.
- Nekem is hasonló a problémám. Régen még kegyetlen gyilkosságokat hajtottam végre. Igaz egy-két kegyetlen viccet is csempésztem a játékba, de az csak a legbetegebbeket nevetette meg. Ma pedig már csak viccelődnek velem és lépten-nyomon kinevetnek, mintha egyáltalán nem is lennék félelmetes. És sajnos ma már sokak nincs kedvenc horrorfilmjük se. Nem tudom ezen hogy lehetne ténylegesen változtatni. Talán pont a változás jelenthet menedéket, az emberek az ismeretlentől félnek.
Rámutatok Drakulára, majd a Xenora is, hogy témában maradjak.
- Te. Első fellépésedkor senkinek nem volt fogalma arról mi is vagy, vagy hogyan nézel ki, mégis szépen megteremtetted a rettegés légkörét. Anélkül, hogy bármi igazán látványost tettél volna, pont az információ hiánya volt rémisztő. A vámpírokra, is ugyanez jellemző, a homályba burkolóznak és csak kétes eredetű mendemondák adnak róluk zavaros képet. És ugye amit az emberek nem ismernek és veszélyes, attól félnek. Lehet ez a varázs veszett mára el.

Csendesen, kényelmesen hátradőlve hallgatom az összegyűlteket, és nem mellesleg nyugodtan, talán kissé túlságosan is, de az előző személy, kit beolvasztottam, és felvettem az alakját... Nos ő ilyen volt, én pedig minden helyzetben tartom magamat a szerephez, hiszen ilyen vagyok, és meghazudtolnám magam, ha máshogyan tennék, legalább is most még. Karjaim összefűzve pihennek a hasamon, és így méregetem a többieket, de egyikben sem tűnik különösebben potenciálisnak, nem rendelkeznek olyasfajta vonásokkal, amiket ne sikerült volna összeszednem az eddig pályafutásom alatt, legalább is külsőre nem, de ki tudja, mindenesetre is sokáig legeltetem a tekintetemet a hosszú fejű teremtményen, az ő dns szerkezete mégiscsak mozgatja a fantáziámat... Az a nyelv... Egyszer meg fogom szerezni, de bármilyen nehéz is ez most, kénytelen vagyok elhalasztani későbbre, de csak idő kérdése. Érdekesség, hogy jómagam is a déli sarkon kezdtem a pályafutásomat, de nem hallottam még ezekről, mármint a hosszú fejűekről, a többiek pedig.... Csak nagyon keveset, jobban nem néztem még utána a dolgoknak. Mindenkinek van valami elégedetlensége, problémája, és számomra úgy tűnik, hogy nagyjából ez mindenkinél egyezik, nagyjából...
- Én élve emésztem meg, és olvasztom magamba az áldozataim nagy részét... De valami különös módon, ez az elmúlt időben mintha egyszerűen nem működne... Valaminek lennie kell a háttérben, valami nagynak, ami meggátol minket. - Mert más magyarázat nincs erre, legalább is, most nem tűnik logikusnak a többi lehetőség, ami magyarázhatja, hogy miért is így történnek a dolgok.
Továbbá előre hajolok a beszéd közben, az asztalra könyökölök és össze fűzöm magam előtt az ujjaimat ismételten, ezúttal száj magasságban, és annak kezdem támasztani a fejemet. Az, amit a maszkos alak mondott pedig... Nem hangzik ostobaságnak, talán igaza lehet, újítanunk kéne... Talán..

-Mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit mindannyian jól tudunk. Miszerint már senki nem fél tőlünk igazán, de ettől, hogy csak a puszta tényeket soroljuk fel, semmivel sem jutunk előrébb. El kell kezdenünk a terveinket kovácsolni. Először is, azzal a javaslattal állnék elő Önöknek, hogy mielőbb deritsünk fényt erre a homályba vesző relytvényre, arra, hogy mégis miért nem fél tőlünk senki! S majd ha erre rájöttünk, majd akkor rájöhetünk arra is, hogy hogyan vessünk ennek véget.

A gróf érdeklődéssel végighallgatja mindenki véleményét és panaszát, majd mindezen információt megízleli, morzsolgatja az agyában. Megvárja míg csend lesz a szobában, nem türelmetlenkedik. Különösen sokat legelteti a szemét a Xenomorph-on, különleges egy lénynek tartja.
- Ismerem a halált, tudom róla, hogy nem egyszerű előcsalogatni, eléggé magának való személyiség - Mondja a halálról, ami sokak számára egy természeti jelenség úgy beszél, mint a barátjáról, ami nem áll messze a valóságtól. - De ő biztosan tud választ adni kérdéseinkre.

A xenomorph felpillant, amikor Drakula a halálról beszél.
- Hát elég nehéz volt ide felhívni, ahogy láttom... Ohhh, bocsi, de idióta vagyok. Egy kis közép amerikai vagy európai ország fordítója, valamiért Halálnak nevez engem, Nyolcadik utas a halál. Azon a hajón volt egy macska, és így csak kilencedik lehettek. Bolygó neve Halál, Megoldás a halál, Feltámad a halál, ahhoz semmi közöm, műanyag, digitális pixeldögök kergették benne Ripley-t. A harmadik alkalommal annyira bíztam a sikerben, hogy a kutyámat küldtem el abba a börtönbe. - Lehajtja a fejét. - Szegény Morcos úr.
Magában felsóhajt. "Riplleyyyy". Ekkor veszi észre, hogy a Dolog őt nézi, felsóhajtana, hogyha képes lenne lélegezni, de ő valami membránon vagy nem tudja min lélegzik. És Drakula is őt nézi.
- Hogy tőlem várjátok az ötletet? Mit szólnátok, hogy ha beférkőznénk a mostani műfajokba, amik minket komolytalanná tettek. Tinifilmek. - A Sikoly felé nézz. - Bocsi. Nyálas szerelmes filmek, és kavarnánk egy kis káoszt? Na?

Felmerül egy lehetséges segítő, maga a Halál, nos lényegében az én jelmezem is valamilyen szinten a Halál egyik megjelenését, vagy képzelt megjelenését szimbolizálja, így tényleg lehet valami a dologban. Talán ő tudja miért nem tudunk senkinek sem ártani, vagy mégis mi velünk most a konkrét probléma. Közben érkezik egy felvetés a Xenomorph részéről, soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nyáladzó vadállat képes ilyeneket összekombinálni. Ránézek és lassan jobbra-balra forgatom a fejem, jelezve számára, hogy arra semmi esély, hogy én nyálas helyzetekben szerepeljek.
- Ha a Halál segíthet, akkor meg kell próbálkoznunk ezzel. Muszáj valami konkrétumot megtudnunk, hogy ne a sötétben tapogatózzunk.

Továbbra is felváltva vizsgálgatom a jelenlévőket, bár sokak megnyilvánulását már nem igazán tudom annyira értékelni, mint ahogyan az előbbi pár percben tettem, például a hosszú fejű teremtményét sem igazán. Úgy viselkedik, mintha tőle várnánk magyarázatot, de kétlem, hogy így lennénk vele, legalább is én nem, így pedig a jelenlegi megnyilvánulása teljesen fölöslegesnek van elkönyvelve, magamban természetesen, az pedig, hogy másszunk be nyálas filmekben... Nem, fölösleges, bár talán nem ostobaság. Mindenkit csendben hallgatok, és ezúttal nem érzem úgy, hogy bármi érdemes hozzáfűznivalóm lenne, ha elő kell csalogatni a halált és valaki tényleg képes erre, nem pedig csak félreértés van a dolgok mögött, akkor jobb lesz, ha minél hamarabb túlesünk a dolgon, ehhez pedig fölösleges lenne megkérdezni, hogy " s mégis hogyan csináljuk? " hiszen ha valaki képes rá, akkor alapvetőnek látom, hogy meg is osztja velünk, vagy csak egyszerűen teszi a dolgát, ahogyan most kell. Így hát továbbra is csendesen ülök és figyelek, ténylegesen semmi sem változik, ugyan úgy ülök és fürkészem a társaságot a tekintetemmel, mely talán kíváncsinak mondható, de mint tudjuk, ez is csak egy jó álca, hiszen már mindent láttam korábban, amire kíváncsi lehettem volna, s ennek köszönhetően már megvannak a terveim.

A Halál megjelenése természetesen senkit nem érintett váratlanul. Kétségkivül neki is meg kellett itt ma jelennie hiszen kinek van nagyobb szüksége a halálesetekre nála?! Úgy gondolom most majd mindenki tőle fogja várni a kérdéseink megmagyarázását, ámbár az a furcsa megérzésem támadt, hogy a válaszokat tőle sem fogjuk megkapni! Igy hát megválaszolom a kérdését.
- Úgy érzem senkit sem kell bemutatnunk Neked, hiszen valamennyiünket ismerhetsz már jól. Lemaradni azt hiszem nem maradtál le semmiről sem. Ahogy végignézek rajtad s felfedezem felszerelésed beli hiányosságaidat egyből kikövetkeztetem, hogy te is ugyanúgy tudsz az emberek úgy mond "halhatatlanságáról" mint mi itt mindannyian. Az eset ezen részén már túl is léphetnénk akár. Itt már csak tettekre és válaszokra van szükség.-most már nem igazán tudom leplezni idegességemet, miközben beszéltem önkéntelenül álltam fel s szinte körbejártam a szobát. Inkább leülök s megvárom ki mit reagál a szavaimra.

Az emlegetett Halál, hamarosan egyszerűen bekopog az ajtón és belép a terembe, Sikoly rögtön kiszúrja, hogy nincs nála a méltán híres kaszája, ami meglepő. A teremben már így is éppen elég fura különös alak van, már tényleg csak a Halál hiányzott a képből. Ghostface felrakja mind két kezét az asztalra és ujjait a hegyeknél szépen összeilleszti, gondolkozik az elhangzottakon, az első fázisnak már valóban vége, tisztázva lett, hogy mi is a probléma, és hogy az mindenhol megegyezik, ideje lesz tényleges megoldást keresni. Ő nem ideges mint a többiek, sohasem volt az, mindig valahogy meg lehet oldani a helyzetet, ez soha nem volt probléma, a gondok inkább ott kezdődnek, hogy egyiküknek sincs fogalma arról, hogy hol is kellene kezdeni, vagy hogyan is kellene csinálni. Sőt még az emberek sebezhetetlenségére sincs jó magyarázatuk.
- Igaz -mondom az előttem szólónak- ideje lenne a tettek mezejére lépni. Csak az a gond, hogy nem tudjuk konkrétan mit is kellene tennünk, hogy a helyzet megváltozzon. Lehet több információ kellene. Hogy is kezdődött ez az egész?