A torony

Bonyolódik a téma, kiderül, hogy jártak már a Földön, de akkor tulajdonképpen elhajtották őket, engem ez pedig miért nem lep meg? Nem rosszindulatból mondom, vagy bármi negatív szándékkal, nem voltam ott, hogy én bármi ilyesfajta véleményt mondhassak, egyszerűen tényleg csak nem lep meg, az értetlenséget pedig egyértelműen érezni lehet a tekintgetésből meg a nő hangjából is, nos kellemetlen lehet ez a helyzet. Mindenesetre is visszaérnek a páncélosok és bejelentésre kerül, hogy nem vagyunk szipolyok... Szipolyok? Hmm, ezt még nem is hallottam, érdekes, vajon miféle lények lehetnek? Nos előbb vagy utóbb valószínűleg erre is fény fog derülni, így ezen most nem hiszem, hogy megéri hosszasan tanakodni, így hát továbbra is némán figyelem a kialakult helyzetet, a beszélgetést, nem szándékozom beleszólni, továbbra sem áll szándékomban, a nő pedig remélem hogy valamilyen úton vagy módon megérti, hogy nem a földet képviseljük, nem azért vagyunk itt, hanem tulajdonképpen a galaktikus közösséget, mivel ugyebár mi nem állunk senki oldalán, ahogyan ez már korábban is elhangzott. Mindenesetre is oldottabb a hangulat és már Annihilus a téma, aminél elvileg nagyobb ellenségük van, ezt pedig nehéz így hirtelen elképzelni, bár mint mondtam, ki tudja, hogy mik vannak erre, lehet hogy azok a bizonyos szipolyok azok? Nos majd kiderül... Ó igen, megjelenik még egy hetedik alak is, aki eddig úgy tűnik, hogy álcázta magát, nos eléggé jól csinálta.

- Igen, én már öt hónapja távol vagyok a bolygómtól, és higyje el mi emberek igencsak sokfélék vagyunk. Én egy kicsit idegesítő, de jófej majomfajzatnak tartom magam - kacsint egyet.
Érdekes, ezek a galadoriak egyáltalán hogy léptek szövetségre az orbuceniekkel ha ilyen gyanakvóak?
- És én tényleg nem a Földet képviselem, hanem a Galaxis Védelmezőinek a tagja vagyok, megkérdezhettem, hogy kik ezek a szipolyok?
Annyit szűrt le, hogy talán alakváltók. Lehet, hogy ezzel közelebb jut a Fellegvár titokzatos felrobbantóihoz?

Alaposan átkutatok mindent, lehetséges rejtett zugokat keresek, meg bármi egyebet aminek " nem szabadna " lennie, de az-az igazság, hogy nincs sok minden, amit át lehetne nézni, révén hogy még a raktér is, mely önmagában véve sem mondható nagynak, az is üres, ráadásul, bár nem sokba volt alkalmam betekinteni, mivel mások is kutakodtak ott, de még az a néhány kabin, amiben szétnéztem is meglehetősen üres volt. Miután mindennel végeztünk, mert nem csak én, hanem a többiek is, mivel jobb, ha meggyőződök róla, nem azért, mer feltételezem hogy hanyag munkát végeznek, vagy ehhez hasonló, nem egyáltalán nem, csak hogy találnak-e olyasmit, ami felett én talán átsiklottam, vagy kihagytam... Szóval figyelem őket, hogy találnak-e valamit amit én elvétettem esetleg persze azért kutatok még én is, az, hogy figyelem őket nem azt jelenti, hogy közben én csak ácsorgok egy helyben... Viszont mivel nem találnak, így vissza megyek a hídra a többiek társaságában, ott pedig pont időben elhangzik, hogy egyik személy sem szipoly, ami jelentős pozitívum az irányukba, így pedig lentebb eresztem a fegyveremet, na meg persze belátom, hogy kissé túlzottan gyorsan ítéltem a mivoltukkal kapcsolatban... De lehettek volna akár szipolyok is! Mindenesetre is nem azok és ez a fontos, szóval most további parancsig ez a helyzet áll fenn, figyelek, persze még mindig benne van a pakliban, hogy valami történni fog, így a készültségem még fent van, de már akkor sem ugyan olyan " vérben forgó szemekkel " tekintek rájuk, mint korábban, nem úgy, mint egy halálos, elpusztításra váró ellenfélre, csak mint egy olyan csapatnyi idegenre, akikben nem biztos, hogy bízhatok, de azért remélem, hogy igen.