Worthington torony

Egy száztíz emeletes felhőkarcoló, mely a Worthington által tulajdonolt cég központja. A vállalat nem csak adminisztratív munkáit, de laboratóriumait is ebbe az épületbe szervezte, így az épületben zajlik számos úttörő technológiai újítás kifejlesztése.

Kínos egy kissé, hogy még az is többet tud a világról, aki nem is innen jött. Bizonyos értelemben még tini vagyok, más értelemben pedig ugyanúgy egy más világról, a túlvilágról érkezett lény és még tanulom, mi hogy van. Tehát nincs teleportálás. Remélem, hogy a cégnél sem fejlesztettek ki valamilyen más technológiát, mert ha mégis, akkor a rablók simán megpattanhatnak, mielőtt odaérünk.
Éva válaszát kíváncsian várom. Szimpatikus a lány amúgy, de el nem tudom képzelni, mit akar a cipősdobozzal. Amit én kérek, annak a nagy részét megkapom. Túl drága az átváltozás elleni ruha, olyat majd akkor veszek, ha sok pénzem lesz, akkor visoznt mindenképpen, mert nem akarok a végtelenségig ezzel szenvedni és közszeméremsértést okozni. Egy keveset gügyörészek az egérrel, hogy megszokjon, habár erre kevés az idő. Tárolóban jönnek velem a bevetésre. Ott is találhatok más állatot akár, ha szerencsém van. Az utcán biztosan repül, vagy csipeget legalább egy galamb valahol. Most érzem a helyzet komolyságát, hogy felveszem a sisakot és nálam van, amiket kértem. Nem az önmegvalósításról szól mindez és a célomhoz, amivel visszaküldtek, is csak részben kapcsolódik, mivel ennél a szervezetnél kell lennem, hogy később majd a Lovasok ellen is mehessek, de jó érzés. Jó érzés szolgálni az emberiséget, a hazát, a jókat a gonoszok ellen. Hősies tettre készülünk, ez feldob.
Megnézem, hogy ki milyen felszereléssel jött, megpróbálom megjegyezni, mert ez még hasznos lehet. Az aktát is átolvasom, Hjuan Shen Weyt meg kell ismerni. A fényképet és a leírást memorizálom, amellett a kapcsolatait olvasom el, a családi életét és a civil hátterét, a pszichológiai elemzését, mert ezek egyszerűbb témáknak tűnnek, amik nekem valóak. A bűntények, a képzettségek legyenek a szakértőbbek, például Burton dolga. Igyekszem mindent megjegyezni, amíg repülünk a helikopterrel, de nézegetem az utcákat is, mert ennyire felülnézetből még nem láttam, nem ültem helikopteren, amióta itt vagyok New Yorkban, új testben. Megnézem a torony környékét is, hogy milyen környezettel kell számolni. Mi lentről megyünk, ha minden igaz. Ezt meg kell beszélni.
- Végülis mi lesz a pontos útvonal? Mindenki alulról kezdi, a garázsból, csatornából vagy kellhet a légi felderítés madár formában?
A szellőzőkben is szétnézhetek, de akkor ugyanúgy megfelel a lenti kezdés, hogy a többiekkel együtt haladjak egy ideig, így ezt nem emelem ki még egyszer.

A nő egyelőre nem válaszol a kérdésemre, én pedig ráhagyom. Hiánytalanul kapok meg mindent amit kérek, beleértve az aktát Weyről, amit a helikopteren van időnk átolvasni. Nem adom ki parancsba, de remélem, hogy mindenki ismerkedik az anyaggal. Próbálok mindent elolvasni, amit időm enged, a képességeivel kezdve, majd a pszichológiai elemzés, kapcsolat, és családi háttér-civil élet következik. Végére hagyom az eddigi bűntetteket - úgy gondolom társaim többsége ezzel fogja kezdeni, tehát ez akár ki is maradhat, ha már nem jut rá idő. Ha mindenki végzett az olvasással, az újoncra nézek, és széttárom a kezem.
- Tökéletesen feleslegesnek tartom, hogy légy vagy madár képében odafent repkedjen, mivel tudtommal nem tud jelentést adni. Én legalábbis nem beszélek galambul, és a többiek aktáiban sem találtam ilyen képességet. Úgyhogy igen, alul kezdünk, együtt akarom tudni a teljes csapatot. Hozhatja a legyeit és egérkéjét ha jobban érzi magát velük, akár még használhatjuk is őket odabent, de nem látok rá sok esélyt. Shannon, odabent te leszel a fülünk, mint mindig. - válaszolok Waynokának, majd körbenézek a többieken, ha még nem érkeztünk meg.
- Egyéb kérdés, óhaj, sóhaj? Remélem mindenki volt WC-n. - teszem még hozzá, és megvillantok egy mosolyt, hogy azért ne tűnjek teljesen goromba fafejnek.

Nem tudom, hogy ebben a szituációban mire lehetne használni a cipős dobozt, de új vagyok és nem vitatkozok. Mindent megkapok amit kérek és 10 perc után már fent is vagyunk. Mr. Grimm átad egy aktát a túszejtők vezetőjéről. Átolvasom az aktát annyira amennyire tudom. Nem nagyon értek a kriminálpszichológiához, szóval az akta nagy részének nem veszem hasznát. Ehelyett a kapcsolatairól és a képességeiről olvasok. Ezekkel még kezdeni is tudok valamit, bár nem túl részletes az utóbbi leírása. Mindegy, ezzel kell dolgoznom. Olvasás közben néha-néha kipillantok az ablakon. Még meg kell szoknom ezeket a helikoptereket. Hangosak és elsőre nem tűnnek nagyon biztonságosnak. Persze egy kis fizika tudással könnyen belátható, hogy annyira nem is rossz szerkezet ez. Plusz nem mintha az otthoni közlekedési eszközök annyira biztonságosak lettek volna. Vezetőnk leszavazza az állatos felderítős ötletet, ami érthető. Nincs időnk teljes felderítést csinálni. Ha jobban ráérnénk, akkor én is inkább egy teljes cégprofillal vágnék bele a dologba, de sajnos nem mindig kaphatjuk meg amit akarunk. Nincs sok hozzá szólásom eddig a tervhez, hiszen elég valószínű. Felmegyünk lopakodva és kiszedjük a túszokat. Ennyit kell igazából tudnunk. Meg persze a csapat munkát, mert itt nagy el lehet rontani. Oké, nyugi. Megoldjuk. Minden rendben lesz. Remélem.

Tomas, félre hív, hogy választ adjak a kérdésére.
- Csak abba akarom be tenni a váltás ruhát, de azért remélem nem lesz rá szükség. - Mondom, a vezetönknek a kiváncsiságát ki elégitve. bár, egy picike fázis késéssel. Gondolataim, kicsit más felé járnak, de azért ide is figyelek. Wajonka, fel hoz egy ötletet, vagy tervet, vagy tudomis én mit, de Tomas nem megy bele, főleg mert egyben akarja tudni a csapatot. Majd egy kérdést teszfel, úgy ámblok mindenkinek. Bár, oda figyeltem Tomas mondatára, de a terv még így sem világos a számomra, csak annyi, hogy fel kell jutnunk. És, utánna? Ezért is fordulok oda én.
- Ok, te hát fel akarunk jutni oda ahol ez a vezér is van. Ha már fent vagyunk? Utánna milesz? Improvizálni fogunk? Azért, szerintem jó lenne valami terv is ami hez tartjuk is magunkat, ha már fent vagyunk. - Tényleg nem tudom, hogy fent egészen pontosan mit is tervezünk, de azért jó lenne tudni róla, hogy ne legyen megint olyan, mint az első bevetésen. Vagy, esetleg, a felvételin, az utólso elötti feladat, már ha jól emlékszem még rá.

Burton leszavazza, amit kitaláltam. Nem hiszem, hogy nem érti, hogy arra gondoltam, felrepülök vagy mászok és amit megtudok, azzal visszajövök és elmondom a többieknek. Tapasztalt katona, sokszor olyan idős, mint mi, biztosan átlátta és úgy gondolja, hogy nem lesz idő megvárni, amíg bemegyek és kijövök. Nem szállok vele vitába, mert bízok a tudásában és nem ragaszkodok a saját agyszüleményeimhez. Éva igazi nő módjára a váltás ruhának hozna cipősdobozt. Ezen jót mosolygok, aranyos gondolat, csak remélem, nem hal meg a harci helyzetekben ilyen cuki gondolkodással. Nehéz feladatot kaptunk. Az aktából azt már tudom, hogy nem bírta felfogni a feltámadást. Lehet, hogy ez egy jó ütőkártya lenne, ha tudnánk vele beszélni. Én, mint természetfeletti, jól elő tudnám adni, úgy érzem. Kár, hogy nem találkoztam a családjával a túlvilágon. Gondolom, hogy ők másféle túlvilágra kerültek, nem indiánok voltak, az látszik és más túlvilágokon sem egyszerű megtalálni egy konkrét személyt. Csak ha emlegetünk valakit, úgy kell, hogy ne tehessen kárt senkiben, mert ugrik a család említésére. 
Az úton nézelődök, New Jerseyben nem is voltam még, mióta visszatértem. Lehet, hogy előtte sem. A gondolataim sokszor visszakanyarodnak a Stevens családhoz. Nem szabad bolygatnom a sebeiket, inkább majd az iskolával próbálok meg beszélni. A tornyot megpillantva a gyomromba egy kis görcs áll. Félelmetes, milyen erejű fegyvert használtak. Az Akkaba Metropolisz is ijesztő volt, de ott bíztam a szellemekben. Velem lesznek most is, hogy nem pontosan a célomhoz kötődő ügyön dolgozok? Tudják, miért vagyok itt, csak bonyolult és nem tudom, segítenek-e.
Koncentrálok inkább a mostani helyzetre. Rendőrkordon, újságírók, a megrázó hírek után kajtató hiénák. A rendőrnek én is köszönök:
- Waynoka, üdvözlöm!
Többet nem kell mondanom. Ha Burton nem nyilatkozik máshogyan, lemászok én is a csatornába és igyekszek nyitva tartni a szemeimet. Remélem, ilyen mélyre nem küldtek őrséget. Éva kérdésére gondolom, az lesz a válasz, hogy mire felérünk, már többet fogunk tudni, hála Shannonnak és annak, amit kiderítünk vele együtt. Nem szólok bele, mert van parancsnokunk. Én csak megyek utánuk és nézem, miben tudok segíteni. Ha már itt támadás történik, akkor először fedezékbe vonulok és utána foglalkozok azzal, mi lesz, ha rájönnek és elkezdik kivégezni a túszokat. 

Felszerelés:

Elolvasva Wey aktáját, nem mondhatom, hogy hibáztatom. Még nem teljesen sikerült felfognom az egész Bukás dolgot. Ráadásul asgardi mágiához is köze van, ami csak tovább komplikálja. Nem nehéz elképzelni, hogy valaki beleőrül ezekbe a dolgokba. A képességeiről szinte semmi értelmeset nem lehet tudni, még az is lehet, hogy ő szedte le a helikoptert. Akár még a kor kezdetleges cybertechjével is rendelkezhet. Szerencsére erre a lehetőségre is gondoltam. Nem véletlenül van nálam az EMP. A célpont kapcsolatai sajnos nem mondanak sokat. Katonai felszerelést nem nehéz szerezni. Keleti kapcsolat nem szimpatikus. Igen őrültek tudtak lenni a jövőben is, gondolom itt sincs másképp. Legalább azt megtudtuk, hogy felesleges az embereivel foglalkozni. Nem tudnak semmit. Közben megérkezünk és kiszállunk. Rengetegen vonultak ki. A többiekkel együtt én is bemutatkozok.
- Viktória Studtheim.- csupán a szükséges dolgot mondom, nem kell ezzel vesztegetni az időt. Ha parancsot kapunk az indulásra, akkor nyilván én is megindulok. Felteszem magamra a szemüveget, ezzel tudatosítva magamban, hogy most a profi tudósra van szükség és őt is fogják kapni a többiek. Éva kérdését nem értem, nem tudom, hogy pontosan mit vár tőlünk. Túszok az első. Őket kihozzuk élve és egy darabban, onnantól  sikeres a küldetés. Minden más másodlagos. Majd a vezetőnk elmondja neki. Gondolom. Követem a csapatot és próbálok annyira halk lenni, amennyire tudok. Előkészítem a fegyverem, de őszintén remélem, hogy a csapat jobb lövészei figyelmesek. Minden másban figyelem a parancsokat és próbálok senki útjába sem állni.

Miután átolvastam az aktát, nem sok reakciót váltottam ki a csapatból a megjegyzésemmel. Mindegy is, én csak próbáltam oldani a feszültséget. Éva váltóruha-tartó cipős dobozára nem mondok semmit, sőt, még azt is megengedem, hogy hozza, ahelyett hogy letetetném vele. Egyébként nem értem miért nem tudott táskát hozni, vagy az én táskámba pakolni, amiben még bőven van hely, de nem firtatom, már megszoktam a nő furcsaságát. A kérdését hallva viszont sóhajtok egyet.
- Nem tudunk semmi konkrétumot, és nem vagyunk számítógépek, hogy 999+ lehetőséggel számoljunk és építsünk fel stratégiát. Valószínűleg semmi használhatót nem tudunk megalkotni a jelenlegi tudásunkkal, ezért felesleges, és az erőforrásaink - na meg az idő - pocsékolása lenne. - adom meg a választ, majd miután leszállunk, én is a rendőrkapitányhoz lépek.
- Tomas Burton, a csapat vezetője. Köszönjük az együttműködésüket. Csapat, gyerünk. A csatornákban, és lehetőség szerint az épületben is, ha nem adok más parancsot, a haladási sorrend: Shannon legelől, utána én, Viktória, Waynoka, Éva, és Zack zárja a sort, illetve fedez minket hátulról. Remélem érthető, ha valakinek ellenvetése van most mondja. Amíg nem adok rá engedélyt, addig senki se lőjön, se a csatornában, se az épületben. - mondom, és ha senki sem ellenkezik, akkor elindítom a csapatot. Miközben a csatornához indulunk, felveszem az éjjellátót a homlokomra, illetve a fülembe dugom a kommunikátort. Még egyszer ellenőrzöm a felszerelésem, a Taser-gunt pedig kézben tartva haladok a formáció szerint. Ha támadás ér minket, próbálok kitérni, bár ez sejtem hogy a szűk csatornarendszerben nem lehetséges, illetve ez esetben egyből engedélyt adok a tüzelésre. Ha ellenséget látunk, akkor meghagyom Shannonnak, vagy Zacknak a kiiktatását - előbbi halkan, kecsesen meg tudja közelíteni, illetve a kölyöknek is biztos vannak megfelelő módszerei, hogy hangtalanul leszedjük. Évában továbbra se bízok ilyen téren, a két újonc pedig még friss hús ahhoz, hogy villogjanak. A taser-gunnal túl hangos lennék, a kábító pisztolyt pedig nem akarom még használni - gyanítom, hogy Zack fegyverei halkabbak.

Kérdésemre, meg kapom a választ. Majd, a csatornák elé megyünk, és én vagyok az utolsó elötti. Csendben állok a helyemre, Zack elé és követem a többieket, egyenesen a csatórnába. Mintha, a nevemet hallanám, ezértis kezdek figyelni, de révén, hogy a többiek neve is elhangzik az enyémen kivülül, ezért nem is gondolok semmi olyanra. Lent, a csatorna száraz, de enyhén büdös. Egy ajtó felé megyünk. Shenon, eleinte csak résnyire nyitja az ajtót, hogy füleljen, és lássa, hogy tiszta-e a terep. Amint belépünk, gondolom egyből a liftek felé megyünk, de azok használaton kivül vannak, és a lépcsőt se tudjuk használni, révén ahoz meg kártya kéne, de azzal sem mennénk túl sokra. Talán, a szellőzöket kéne meg keresni, hátha azt tudjuk használni. Tekintetemmel, keresni kezdem a szellőzö rácsokat, vagy valamit, hogy fel juthassunk. Ha, találok egy szellőzö rácsot, amibe talán be férünk, akkor talán szólni fogok, bár túl sok értelmét nem látom eme döntésemnek, hisz mivan akkor ha pont azért nem ott megyünk fel, mert pont én találtam. Mindegy, majd meg látjuk.

Burtonnek igaza van, az időt pocsékolni most halálos bűn lenne. Túszok vannak veszélyben és hatalmas erejű fegyverek kerülhetnek a túszejtő terroristák kezébe, minden másodperccel közelebb jutnak ehhez, amit elfecsérelünk. Nem tudok semmit hozzátenni, a többiekkel együtt lemászok a csatornába inkább, hogy haladjunk. A bűz elég kellemetlen. Hallottam róla, hogy élnek itt emberek, hajléktalanok, akik meghúzzák magukat. Nem isé rtem, hogy képesek ezt megszokni. Sosincs tisztaság és mindig büdös van. Én megkerestem a módját a tisztálkodásnak akkor is, mikor az utcán éltem.Felveszem a pozíciómat a sorban középen, ahol Burton mondta. Még túl friss vagyok ahhoz, hogy előre engedjen és túl tapasztalatlan a sor zárásához. Középen nem sok vizet zavarok. A pisztolyt én is készenlétben tartom, hogy ha már itt lőni kell, akkor ezt meg tehessem.
- Ha figyelik a rendszer működését, még fel is tűnne nekik egy felfelé tartó lift, nem? Jó, hogy ki vannak kapcsolva.
Be kéne törni azt az ajtót. Ha elég egy ember ereje, képessége, akkor meghagyom másnak. Ha egy egész medve kell hozzá, akkor vállalom, hogy átalakulok, szétszabom a ruháimat már most, az út elején. Hozhattam volna legalább egy váltógatyát erre a célra, de elfelejtettem. Burtonre bízom, én csak akkor cselekszek, ha a parancsnok szerint is én kellek. Ellenkező esetben megvárom, míg valaki más bejut és figyelek, hogy ha támadás van, akkor feezékbe kerüljek.

Én vagyok a legújabb tag, természetes, hogy nem akarok nagy tervekhez ragaszkodni és mások helyett dönteni. Ötleteket adok, azt pedig nem értik. Ezt én nem értem. Pont arról beszéltem, hogy a lift nem jó ötlet és lehurrognak, miközben ugyanazt mondják el. A túszok veszélyben vannak, amíg mi fedezzük egymást és gondolkodunk. Én úgy látom, nem olyan erős az ajtó. Átváltozok és be tudom majd törni. Burton fülön csíphet utána, ha akar. Nincs jobb terv, nincs parancs, csinálom azt, amit lehet. Leteszem a dobozokat, nehogy elszökjenek az állatok, amiket nagyon nehezen megkaptam és a felszerelést is leteszem, mert az értékes. Csak a ruhám marad rajtam. Az ajtótól lehető legmesszebb állok és ott átváltozok medvévé. Nekirohanok az ajtónak annyiszor, ahányszor kell. A kártyás próbálkozást észrevehetnék odafent, de ha kitöröm magát az ajtó anyagát, azt nem jelzi a rendszer. Remélem, nem. Ha betörtem az ajtót, visszamegyek a felszerelésért és hozom, ahogy tudom, a karmos mancsaimban. Egy medve kábítópisztollyal, nagyon viccesen festhetek.

A behatolás eseménytelen, a csatornában semmi érdekfeszítő nem történik, és ellenséges nyomokat sem találunk. Így érünk el a parkolóig, ahol Shanon jelzése szerint szintén tiszta a terep, és így behatolunk az épület alagsorába. Úgy tűnik lekapcsolták az áramot, legalábbis a lift és a mágneskártyás ajtó első ránézésre működésképtelennek bizonyul, de persze nem vagyok szakértő. Egy kicsit gondolkodni kezdek, hogy hogyan tovább - a liftben mászás ötletét elvetem már első gondolatra, ha beindítják azt a szart, mind ott végezzük. Miközben én gondolkodok a terven, az egyik újonc, a férfi átalakul, hogy betörje az ajtót. Remek. Valószínűleg én is ezt a parancsot adtam volna ki, de egyelőre nem hangzott el a parancs, úgyhogy nem kellett volna megtegye.
- Na idefigyelj Mackó! - hördülök fel, amikor ezt meglátom, és jelzem hogy mindenki álljon meg. - Ki adott parancsot az ajtó betörésére? Ki hatalmazott fel az önálló döntéshozatalra? Ki a péló vagy te itt kisfiam? - teszem fel a kérdéseket, amikre nem várok választ, ezért egyből folytatom is.- Legközelebb szépen vársz, amíg engedélyt adok, vagy a következő küldetésként odakint fogod számolni a virágokat két kilométeres körzetben, és nem érdekel, hogy csupa aszfalt az egész környék. Világos?! Mostantól pedig ahhoz is engedélyt kérsz, hogyha könnyítened kell magadon! Többiek gyerünk, a megbeszélt formációban előre, mackómisi pedig leghátul követ minket és gondolkodik! Felfelé haladunk két szintet, aztán megállunk. - adom ki a parancsot a gyors fejmosás után, aztán elindulok felfelé a megbeszélt alakzatban. Idelent nem tudunk tovább tervezni, és az újonc elég világosan adta mindenki tudtára, hogy itt vagyunk. Ha kivégzik a túszokat mire odaérünk, akkor az egyedül az ő lelkén szárad. Hogy baszná meg az ilyen.

A csatornán keresztül könnyen behatoltunk és eddig nem láttunk ellenséget. Azt, hogy ők láttak-e minket nem tudni. Most, hogy beértünk a parkolóházban, lehet, hogy kiszúrtak minket a kamerával. Itt volt egy lift és lépcsőház is. A lift úgy nézett ki, hogy nem működik. Nem mintha azzal akartam volna menni. Ha itt nincs is kamera, a liftben biztos van. Túl könnyű célpontok lettünk volna. A lépcsőházat mágnes kártya leolvasóval védték, de ez sem tűnt működőnek. Talán fel tudtam volna törni, de ugyan annyi esélyem volt beindítani a riasztót. Más megoldás kell. Nagy izgalmamban elfelejtettem egy egyszerű kódtörőt hozni. Gratulálok Viktória, ügyes vagy. Több évtizednyi céges tapasztalat tökéletes bemutatón. Félek be kell majd törnünk, ami könnyen lehet, hogy a túszok életébe kerülne. Ha elég gyorsak vagyunk, akkor talán megmenthetünk párat. De ez nem jó megoldás. Persze, lehet, hogy csak paranoiás vagyok és nincs tele riasztózva az ajtó ilyen betörésekre. Mondjuk lehet, hogy van más lehetőségünk. Emlékszem, hogy nekünk is voltak olyan ajtóink, amik csak az egyik oldalról voltak biztosítva beléptető rendszerrel. Persze ezek az ajtók mindenféle hamis adatokhoz és csapdákhoz vezettek, de voltak. Végül is egy próbát megér.
- Waynoka, milyen gyorsan tudja a légy fölött átvenni az irányítás? Ha átrepül az ajtó alatt, akkor lehet, hogy a másik oldalon egy egyszerű mozgásérzékelővel ki lehet nyitni az ajtót.- mondom a fiúnak, ha nem sieti el magát és alakul át medvévé. A furcsa pillantásokra, amiket biztos hogy kapni fogok, csak annyi válaszolok egy vállvonással, hogy-Meglepődnétek mennyi cég helyezi a kényelemre a hangsúlyt. - természetesen nem ragaszkodok az ötletemhez, még szerintem sem valószínű. De talán nem kell rögtön fejjel rohanni az ajtónak.

Senkit nem vártam meg, éltem a lehetőséggel és sikerült betörnöm az ajtót. Aúú! A csontaim érezték. Nem medvének való játék ez, inkább elefántalak kellett volna. A lelkemet pedig Burton sebzi meg. Arra számítottam, hogy minden szétszakad rajtam, de a nadrágom kibírta. Nem szerencsétlenkedek tovább, hanem visszaalakulok. Pucérkodni nem akartam volna. Egy szál nadrágban folytatom az utamat és rövid magyarázatot mondok a parancsnoknak:
- Semmi nem történt, de sürget az idő, gondoltam, előre viszem az eseményt. Bocsánat, legközelebb megkérdezem előtte.
A katonáknál így kell beszélni az újonccal, tudom. Fontos a parancs követése. Ettől fügetlenül nem hiszem, hogy rosszul tettem volna. Viktória javaslata nem működött volna, úgy látom. Vagy mégis és ezért jönnek a lövések? Visszaveszem a holmijaimat magamra, így már egyszerűbb, mint medveként. Felveszem a helyemet középen, ahol Burton mondta és biztos helyet keresek, hogy ha kirobban az ajtó és tüzelnek ránk, ne találjanak el. A pisztolyomat én is előkészítem. Az az ajtó már szét van lőve, oda nem fog kelleni a medveerőm.

Míg, ott állunk keresni kezdek, de amit találtam az nem jó. A szellőzök, nem elég magasak, hogy jó legyen mint terv. Majd, Zack kérdését hallva, el gondolkodom, és kicsit azt érzem, hogy mintha el szégyelném magam. Majd, Wajonka is követ el egy hatalmas hibát. Gyakorlatilag, a szó leg szorosabb értelmében, bekopogtat az ellenséghez, mintha azt mondaná ezze, hogy megjöttünk. Tomas leteremti már ha jól figyelem az eseményeket. Amint megyünk tovább, hallom a cipők, vagy bakancsok dobogását, amivel szintén ezüst tálcán kináljuk fel magunkat az ellenségnek.
~ Talán, le kellet volna vennünk a cipőket. - Gondolom magamban, de már késő. Hála az ajtó kidöntésnek, és a hülye lábbeliknek, tudják hogy itt vagyunk, és talán már a vezér is tudja, és ki nyiratja a túszokat.
~ De, jó megint kapunk egy újjab fej mosást, és talán ezuttal még egy kis életfogytiglant a bőrtönben, ha kereket is oldanak a terroristák. Na, jó a börtön talán nem, de a fej mosásban tuti részesünk lenne, és véget is érne az egész angyal program. - Gondolom magamban, miközben lehet hallani, hogy tűzet nyitottak ránk.

Miután leteremtettem, Waynoka középre próbál beállni, az eredeti pozíció szerint. Dühösen lépek oda, és próbálom megragadni a karjánál, így rántva hátrébb.
- Azt mondtam Mackómisi leghátul gondolkodik! - ismétlem meg magam, aztán ha végre mindenki az elképzelésemnek megfelelően helyezkedik el, akkor jelzek, hogy haladjunk. A megbeszélteknek megfelelően haladunk felfelé, a földszint környékén azonban Shannon lassítani kezd, és jelzi, hogy társaságot kapunk. Ezt az említettek is megteszik, ahogy tüzelni kezdenek ránk.
- Mindenki védekező alakzat, találjatok fedezéket, szabad a tüzelés a kábító fegyverekkel. - mondom a rádióba, hogy a fegyverropogáson keresztül is halhassák, miközben én is keresek valamilyen fedezéket, de valószínűleg csak az ajtó melletti fal szolgál ilyennel. Jelzek mindenkinek, hogy várjon - illetve Zackre ráhagyom ha van jó ötlete, a kölyök nagyjából az egyetlen, aki a csapatból azt csinál amit akar, róla tudom hogy nem retardált. Szóval várom, hogy valamennyire szétlőjék az ajtót, közben előkészülök egy gránát és a füldugók elővételével, és ha már eléggé romos állapotban van, akkor megpróbálok kidobni egy vakító gránátot.
- Flashbang, készüljetek. Rögtön utána füst, aztán haladunk előre, kitörünk. - mondom ugyanekkor a rádióban, és próbálom bedugni a füldugókat. A vakító után dobom a füstöt, és veszem fel a gázállarcom, aztán elsőként lépek ki az ajtón. Rajtam az éjjellátó, a viszonyoknak megfelelően váltok infra és hő között, próbálom kiválasztani az optimálisat, és miközben fedezéket keresek odabent, megbénítani amennyit lehet a támadóink közül.