Bronx utcái

Rövid időn belül találtak egy aknát, ahol alá tudtak ereszkedni a csatornák sötét és bűzös világába. Először Albert nem sok reményt fűzött a föld alatti keresgéléshez, mert élt azzal az előfeltételezéssel, hogy a járatok nagy része beomlott. Ettől függetlenül követte Szellem Lovast, mert démon témában verhetetlen vol.
- Bravo. Maradj fent, és nézz körül.
Albert hagyta, hogy a Lovas előre menjen. Aztán baljával az övén lévő egyik utility zsebbe nyúl. Kivesz belőle néhány lighsticket. Eltöri őket s zölden világítani kezdenek. Egyet a csatorna bejáratához dob, hármat pedig a démon után enged a csatornába. Lássák már a kevésbé természetfelettiek is, hogy hova érkeznek. Aztán ő maga is alászáll...
Victor pedig jó katona. Megvárja, amíg a társaság csatornába vágyó tagjai elhagyják a felszínt. Addig biztosítja a területet. Célra emelt fegyverrel pásztázza a környéket. Az agyának egy része felkészült egy esetleges ellenség felismerésére és eliminálására. A másik része viszont elkezdett számolni és újratervezni. Arra jutott, hogy ilyen egyszerű szerkezet és ilyen hatásfokú robbanószer nem okozhatott volna önmagában ekkora kárt. ~ Egészen biztos, hogy volt valami hatásfokozó. Különben nem lehetett volna ekkora kár. ~ futott át az agyán, amíg nem hátrált egy sötétebb helyre, ahol leguggolt. Egy ideig figyelt, várakozott, hátha jön valaki vagy történik valami. De ha tíz, tizenöt perc múlva sem változik semmi, felemelkedik és elindul dél felé a mólón. További nyomokat keres a hóban, a vízben.

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
"Utazni visz, az álomhajóóóóóóó"
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín: Szeméttelep
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Tomoe Mikagura

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Délután öt körül járhat az idő, a nap már lenyugvó félben van, de még bőven a nappali világosság csillan a roncsok és szemét halmok tetején, így árasztva el játékos és büdös fénnyel a szeméttelep belsejét. Nem tudja még mennyi idő telt el a baleset óta, de egyszer csak lefut a rendszer ellenőrzés és hopp...Tomoe öntudatra ébred. Jó sok réteg törmelék alatt fekszik, de néhány percnyi mozgással és ásással a felszínre tud jutni és konstatálhatja, hogy "kidobták".

Tomoe teste apránként összeállt, és kezdett egy emberi alak kibontakozni a szemét alatt. A felszínen egy kis domb kezdett kitüremkedni, ahogy az összekapcsolódó nanobotok széttolták a törmeléket. A hulladékhalom alatt a teljessé válás után lefutott a rendszer ellenőrzés.
~ Elemszám: 3,72 x 10e13. Rendben. Energiatároló: aktív. Rendben. Energiaszint: 50 óra aktívüzem. Energiatakarékos mód: Nincs engedélyezve. Agyiáramkör: inaktív. Helytelen. Aktiválási szekvencia indítása. ~
Tomoe előszőr nem látott semmit, majd amikor aktiválódtak az optikai áramkörök egy fény alagúton haladt át a tudata.  Eleinte nagyon keveset látott a környezetéből és a fejét is nehezen mozgatta. A kevéske kis fény ami beszűrődött a hulladék halom alá, kevésnek bizonyult az optikai áramkörök számára.
~ Hol a fenében vagyok? ~ Értetlenkedett Tomoe. Lassan rájött, hogy egy nagyadag hulladék alatt fekszik. Apránként kezdett pánikba esni. Elkezdte kiásni magát a törmelék alól, és egy jó negyedórás vergődés árán a felszínre verekedte magát. A hirtelen jött világosság egy pillanatra elvakította, de néhány pilogás és egy kis hunyorgás után kitisztult a látása. Tomoe lassan körülnézett.
~ Ez egy szeméttelep!  Miért vagyok egy szeméttelepen? ~ Értetlenkedett, ahogy tudatosult benne az, hogy egy szeméttelepen van. Lassan lábra tápászkodott, de érezte, hogy valami nincs rendjén. Nem lélegzett. A szívéhez kapott, de nem volt pulzusa. Végképp pánikba esett.
~ Meghaltam? Mi a fene történik? Hol vannak a többiek? Miért vagyok meztelen? ~ Kavarogtak a gondolatok a fejében. Sikítani akart, de nem tudott. A nanobotok tüdőt, légcsövet és hangszálakat formáltak a testében. A következő próbálkozás sikerrel járt, és egy égtelen sikoly hagyta el a száját. Remegett, és térdre rogyott, a hulladékon megtámaszkodva nézte kezeit. A pánik következtében kisebb zavar alakult ki a nanobotok kommunikációjában, és instabil lett az összekapcsolódásuk. A keze vibrált, mint mikor zavaros a kép a tévében. Ebben a pillanatban jött rá, hogy nanobotok alkotják a testét. A pánik egy pillanat alatt eltűnt, a helyét a sokk vette át és a teste stabilizálódott. A kezét kezdte tapogatni, közben próbálta felidézni, mi történhetett vele.
- Időmérő körön voltam, és rosszul lettem. Biztos, hogy karamboloztam!  – Ezt már hangosan mondta. Körbe tekintve meglátott néhány darabot az autójából.
- Miért lettem rosszul? Már a szálláson kezdődött. Nem, a repülőn! A naobotjaim! A nanobotjaim bennem vannak! Nanobotok alkotják a testem? – Jutott el a végső következtetésre, tovább süllyedve a sokkos állapotban. Lassan újra feltápászkodott, és támolyogva elindult a legközelebbi kerítés irányába. Menet közben felvett a földről néhány rongyos vászondarabot, és magára kanyarította azokat.
- Kell egy labor. Szükségem van egy laborra. – Mondogatta miközben a szeméttelep széléhez közeledett.

Tomoe lassacskán kezdett magához térni a sokkos állapotból, és így egyre jobban kezdte megérteni jelenlegi helyzetét. Ahogy haladt a szeméttelep széle felé, fokozatosan könnyebbé vált számára a mozgás. Alapvetően egy szabad szellemű teremtés, de azért meztelenül nem szívesen mászkál, így még több rongydarabot aggatott magára, és próbálta még inkább eltakarni testét. Fázni nem fázott, de érzékelte a környezete hőmérsékletét, de nem tudta eldönteni hány fok lehet. Egyszer csak egy áttetsző kép villantfel a látó terében, amin a hőmérsékleti adatok voltak olvashatóak. Meglepetésében megtorpant, és szeme elé emelte a kezét, de a kép akkor is látható maradt.
~ Szóval teljesen gép lettem. Anyuék nem tudhatják meg. ~ Gondolta miközben tovább indult. Abban biztos volt, hogy ő az eredeti és nem csak egy másoltat. Élő személynek tekinti magát, hiába alkotják a testét nanobotok. A kerítéshez érve a ponyva résein áttekintve meglátott néhány raktár épületet a kihalt utca túloldalán.
~ Azok a raktárak jónak tűnnek egy kis kísérletezéshez. ~ Felnézett a kerítés tetejére, ami jó félméter magasra nyúlt felette. Ugrott egyet, de nem érte el a tetejét, hiába próbálkozott többször is.
~ Ha nanobotokból vagyok, akkor át tudom magam rendezni. ~ Állapította meg egy kis gondolkozás után. A kerítés teteje felé nyújtotta a kezét, és kis vártatva a keze megnyúlva elérte azt. Tomoe arcán széles vigyor terült el, miközben felhúzta magát és megállt a kerítés tetején. Pár másodpercig állt még a kerítés tetején, és figyelte ahogy a keze felveszi az eredeti alakját.
~ Szóval a testem az eredeti alakját veszi fel, ha nem utasítom semmire. ~
Leugrott a járdára, és gyorsan átfutott a legelhagyatottabbnak tűnő raktár ajtajához.
~ Már csak az a kérdés, hogyan jutok be. ~ Gondolkodott, miközben az ajtót tanulmányozta. Rést keresett a széleinél, hátha azon betudja magát préselni, alkotó elemei átrendezésével.