Bronx utcái

Kisebb- Nagyobb lakások, társasházak szegélyezik a messze elnyúló betomutat, ami 4 sáv széles. Körben a társasházak közt mindig van 1-2 bolt illetve üzlethelység. Az autóút mellett 10 méterenként egy utcai lámpa van és 100 méterenként egy gyalogos átkelő található.

Az eredeti topic.

- Itt Whiskey-Sierra-Charlie-One - harsogta a pilóta a rádiójába, amin épp a Fury repülésirányítóival volt kapcsolatban. - Elértük a behatolási pontot. Kérek engedélyt a városrészbe lépésre. - Néhány másodperccel később meg is érkezett az engedély. De figyelmeztették, hogy tartsa magát a korábbi repülési tervekhez. A pilóta szerencséjére ha berepült, kitette a csomagot és vissza, már nem kellett többet a vörös zónába repülnie. A kivonási és a vészkivonási pontok is a határokon voltak.
A pilóta óvatosan előre döntötte a gépet s a fémszörny mozgásba lendült. Tíz méteres magasságban, alkalmazkodva a tereptárgyakhoz, hatoltak be Bronxba. Gyorsan és egyenesen, esélyt sem adva a repülő démonoknak a támadásra. Amikor elérték a deszant zónát, lebegtetni kezdi a gépet. Az egyik hajózó kisegítő kivágja a kötéltartó rudat a gép oldalán és ellenőrzi a vastag, fekete kötél rögzítését. Majd jelzi Albertnek és Victornak, hogy indulhatnak. Először a mexikói majd a brit rugaszkodik el az amerikai gépről, hogy amerikai földre érjen. Amikor leértek Albert jelez a személyzetnek, hogy "kész" vannak. A kötelet egy másodperc alatt oldja el segéd és a gép már fordul is. Útközben tesz a gép egy rövid, betervezett kitérőt és kidob egy ládát a Co-OP City Field parknál. A számzáras, nehéz ládában egy önfelfújó csónak volt. A terv szerint amint megvan a célszemély, ezen menekülnek ki a kivonási zónába. A csomag célba juttatását követően, a helikopter elhagyja a körzetet és Manhattanben száll le ideiglenesen, amíg meg nem kapják a kivonási jelet.

Érkezésük után először védekező pozíciót vettek fel. Albert térképet vett elő nadrágjának cargo zsebéből és megállapította, hogy a helikopter a legjobb helyen tette le őket. Brooklyn elhelyezkedéséből belőtte a haladási irányukat, majd némán jelzett Victornak, hogy induljanak. A két férfi csőre töltötte fegyverét és elindultak céljuk felé, ahol a kimenekítendő személy tartózkodási helyét feltételezik.

Bronx… hát most ide vetődtem… Shynomy velem, mint mindig hőségesen, bár hol máshol is lenne, hiszen nincs szállásunk még… egyenlőre… Talán majd ha rendeződik eme démon mizéria és nem kell attól tartanunk, hogy a lakásunk megint oda lesz. Na de nézzük csak mi is történt, az utóbbi időben.

Shield felvitt minket a Furyre és ott elláttak minket. Furcsa volt, hogy úgy kezeltek, mint egy átlagos pácienst, pedig teljesen tisztában voltak, hogy mi vagyok, s van egy érzésem, hogy azzal is, hogy mire is lehetek képes. De elláttak, jó őrzést kaptam, de ez egyértelmű, ismeretlen voltam, s jól is jött azért, főleg mikor valamit nem találtam és kellett segítség. Gyógyulás eleje lassan ment… A nyakam nagyon megjárta, de azért hetek alatt talpra álltam és utána a több vérnek hála még gyorsabban gyógyultam, de a sok vér ide vagy oda… azért a lelki sebeim nem gyógyultak gyorsabban. Hirtelen változott meg az életem teljesen és aggódtam Shynomyért is, hiszen most már nincs hely ahol biztonságban tudhatnám, mint ami eddig meg volt. Bár őt pár nappal később levitték AIMvillebe, az ottani menekült részbe. Tudtam, hogy ott vár, s így azt is, hogy mikor kiengedtek hova is kell mennem nekem is.
Kaptam még az indulásom előtt egy kis azonosítót, vagy inkább igazolást, hogy a kórházakban kérhetek vért, hogy azt fogyasszam, s ne legyen ilyen gondom. Bár tudom a burkolt üzenetet, amivel teljesen egyet tudtam érteni: „Inkább ők „etetnek”, mint hogy valakire rátámadjak éhség miatt. Ennek fényében legalább erről lelett a probléma.
Szóval elsőre a menekültek közt éltünk Shyrokkal. Bár furcsa volt hogy rendszeresen járok a kórházba, de elintéztük azzal, hogy betegségem van ami miatt szükséges az orvosi ellátás, de a betegségem nem terjed se érintéssel, se máskép, így nem kell ettől tartaniuk. Jótékony hazugság, de csak pánik lett volna köztük, ha elmondom, hogy mi is vagyok. Így jobb, míg ott éldegélünk, bár terveztem, hogy nem lesz ez hosszú és találok valami munkát… Úgy mond egy hivatalos állást a másik mellé, amit egyenlőre a vámpírok örömére felszerelés hiányába még nem tudtam nagyon űzni. Na de most mindegy is volt… a démonok több gondot okoztak.
AIMville-ben ahogy telt az idő elfoglaltság után néztem, így sorra jártam Shyrokkal a cégeket, mire sikerült mindkettőnknek elhelyezkedni biztonsági őrként. Nem egy nagy meló, de legalább elkezdhetünk gyűjtögetni, hogy legyen valami kis szállás előbb vagy utóbb. Fegyvert is szereztem, két átalakítottat, mint a korábbi, bár ezeket persze nem normál boltban szereztem, hanem meglévő ismerősökön keresztül. Hát ők se maradtak már sokan.

Na de mindegy, most itt vagyunk Bronxban, egy kis vadászaton, bár lehet inkább csak séta lesz eseménytelenül. Átkarolom Shynomy derekát és úgy ballagunk, miközben fekete kabátom alatt ott lapul a két pisztoly. Nem vagyok túl öltözve, se divatosan. Fekete ruházat, megfázni már úgy se fogok, de mellettem Shynomy azért téli cuccba öltözve ballag.

Mondhatni unottan sétálgatok Bronx utcáin, emberként, látszólag teljes mértékben céltalanul, ami... Valamilyen szinten igaz, egyenlőre nincs konkrétum eme nyomornegyeden belül, viszont eléggé jó okkal vagyok itt. Bár gyalog nem volt valami kellemes ide jönni, jobb volt így, hiszen nem annyira feltűnő s amúgy is régen volt már, hogy egy igencsak kiadósat kellett sétálnom... Legutoljára akkor, amikor kisétáltam valami táborba, s most ez így a hidegben jól is esik, de ez igazából semmit sem számít, az ok amiért itt vagyok, az itt található gócpont, amit még mindig nem találtak meg, azt keresem s eléggé zavar, hogy én sem érzékelek eddig belőle semmit, ennek viszont nem sok jelét adom a tőlem megszokottakon kívül. Az már más kérdés, hogy mi lesz akkor, ha rábukkanok a gócpontra, bár szeretném, de valószínűleg nem fogok egyedül nekimenni, hiszen már az előző kettő is eléggé problémás volt, aminél ott voltam, ki tudja, hiszen mindkettő egy csapda volt, szóval ki tudja, hogy itt mire lehet számítani... Tehát tanácsosabbnak látom kivételesen megszerezni az információt, majd leadni a megfelelő helyen, ami igazán nem az én stílusom, de nem fogok belehalni ennyibe, főleg azért nem, mert nem egy hatalmas probléma, csak nehéz lemondani egy szokásról, legyen az jó vagy rossz, bár eddig is eléggé sokkal felhagytam már... Azóta is úgy érzem, hogy hiba volt.

Albert és Victor a magas hóban gyorsan haladtak előre a célterületük felé. Próbálták elkerülni az esetleges járókelőket, az esetleges önjelölt rendfenntartókat és a SHIELD ügynökeit is éppúgy, mint a démonokat. Nyomaikat csak a hó látja s jótékonyan el is fedi, ebben a zimankóban. A sikátorokban, sarokról-sarokra pedig amúgy is kevesen kutakodnak. Viszont nincs idejük ellenőrizni, hogy követi-e őket valaki. Ez mind a két férfit még óvatosabbá tette. Egyik pillanatról a másikra Victor megtorpant és egy pisszenéssel jelzett Albertnek. Mindketten "fedezékbe" húzódtak és féltérdre ereszkedtek. Victor körbetekint és már szólna a főnökéhez, amikor a föld morajlani kezd, megremeg, majd lángoszlopok törnek fel. A közeli épületekről nagy mennyiségű hó hull a nyakukba.
- Alfa! Megvagy? - Kérdezte Victor, miközben a havat verte le magától. Körülnézett s örömmel konstatálta, hogy főnöke is kapott rendesen a jóból.
- Meg. A franc. Meg kell tudnunk mi volt ez. És mielőtt megkérdezed. Ez a küldetés fontosabb, mint a pénz. - szögezte le nagyon gyorsan Albert, mielőtt Victorban felmerülne a kérdés, hogy ez vajon "kapitányi" feladat-e vagy sem. Mert az. Érezhetően megmozdult a föld a lábuk alatt, aminek köze lehet a váratlan robbanás sorozathoz. Ezért elő vette a térképét.
- A tenger felől jött a moraj. Ezért oda megyünk. Tőlünk kissé délre. A hangból és a rezgésből úgy számolom, hogy vagy egy órányira vagyunk az epicentrumtól. Gyalog. Addig nem megyünk le a csatornákba, mert robbanhat ez többet is. Ráadásul ha betör víz, csapdába eshetünk. Kérdés?
Victor megrázta a fejét. Albert eltette a térképet, majd útnak indultak arra, amerre a rengés epicentrumát feltételezték.

Hát úgy fest, hogy nyugi van itt, s tovább sétálgatok Shynomyval és biccentek a Shield embereinek, akik szorgosan magukra vállalják az út tisztítok melóját is. Bár ez eléggé szélmalom harcnak tűnik jelen pillanatban. Hát igen. Van amit muszáj, de egyenlőre minden elég csendesnek hat, míg nem, morajlik, majd áram szünet és megremeg a talaj. Aztán kirobbantak a csatorna fedők, mire félre rántom Shynomyt is. Ezután megrogy a talaj is.
- Jól vagy? – kérdem Shynomyt.
- Azthiszem – mondom remegő tagokkal bár most nem a hidegtől, hanem ettől az egésztől. – Arról jött – bökök a tenger felé.
- Akkor előre – mondom csendesen miközben felkapom a hátamra Shynomyt, majd egyszerűen elrugaszkodik és futni kezdek figyelve a környezetem. Bár nincs közvilágítás a holdfény és a hó visszaverődése is elég, hogy lássak eleget.
Kapaszkodok miután felkap Kita és hozzá simulok a lehető legjobban úgy kapaszkodva, hogy ne gátoljam a mozgásban. Bár én is tudnék rohanni, de ő talán jobban mozog most, hogy nem igazán fázik.
- Mit gondolsz mi volt ez? – súgok a fülébe ahogy ki-ki lesek a buksija mögül a válla felett.
Nem nézek hátra csak előre figyelek, ahogy haladok előre.
- Semmi jó az tuti – morgom, s azért arra is figyelek, ha hirtelen meg kell állnom akkor nem pofival előre túrjam fel a havat, vagy épp farral húzzak vonalat, vagy szegény Shynomyt jegeljem a hideg hóban, miután rajta landolok.
De fő figyelmem arra összpontosítom, hogy kikerüljem a tárgyakat, személyeket és ha támadna valaki reagálhassak.

A fehér szűz hóban egyre nehezebb közlekedni, ugyanis az utakat nem tisztítják. A kivezényelt különleges katonák megpróbálják megkönnyíteni a közlekedést...a kihalt utcákon. Nem a démonok támadása ami az embereket a lakásaikba kényszeríti, hanem a szokás. Meglepő, hogy amíg a hírek arról szólnak, hogy Bronx még nem került felszabadításra, közel sem akkora a rombolás és a földön túli jelenlét, mint a többi megszállt területen volt. - jegyzetelt szorgosan Edward amikor megremegett a föld a lába alatt. Gyorsan az utca közepére ugrik. Így nem borulhat rá a hó a házak tetejéről, elkerülhetik az esetleges boruló villanyvezetékek. Amikor a robbanás eléri azt a területet, ahol Edward várja a rengés végét, bizony a közelében is feltör a tűz és a magasba repít egy csatornafeledet. Amikor ezt észreveszi, a szemével keresi a repülő tárgyat és próbál úgy helyezkedni, hogy elkerülje a becsapódás. Ha túléli az első másodperceket, gyorsan folytatja a jegyzetelést. - Mikor megremegett a föld, nem értettem mi történik. Elment az áram és a föld alól tűz tört fel. Majd érezni kezdtem, hogy a félsziget süllyedni kezd. A rengés kiindulópontja felé veszem az irányt, hogy megtudjam mi és miért történt.
Edward felpattan a biciklijére és a nagy hó ellenére elkezd tekerni abba az irányba, ahonnan úgy sejti, hogy elindult a rengés és a robbanás.

Ahogyan az utcákat járom, mivel eléggé békés, van időm gondolkodni, a kereséstől függetlenül és hát néhány dolog megfordul a fejemben, például, hogy... Szilveszter, azt mondják, hogy a legtöbbeknek ez egy kellemes ünnep, s valamilyen szinten kíváncsi vagyok rá, habár nem tudom, hogy ez mivel is jár, hiszen még soha életemben nem ünnepeltem azt senkivel, ahogyan mást sem igazán, pedig hallottam már egy jó pár ünnepről, karácsony, ha jól tudom azon már túl vagyunk, meg ott vannak a személyesebb dolgok, amik nem igazán nevezhetőek ünnepnek, csak hát... Van aki úgy fogja fel, mint a születésnap... Bár én nem sok értelmet látok annak az ünneplésében, hogy egy évvel közelebb került valaki az élete végéhez, persze lehet máshogyan vélekednék róla de... Valahogy ez nekem nem számít, nem is igazán tudom, hogy miért nem, a dolgok mögött sokszor nincsenek komoly indokok, vagy én nem tudom csak, hogy mi a magam oka, vagy csak nem akarom tudomásul venni? Nos, kit érdekel? Bár talán... Nem, nem fontos. A lényeg, hogy minden békésnek látszik, egészen addig, amíg tűz nem tör elő a csatornából, megremeg minden és... És ennyi, továbbá sötét van, de az annyira nem kellemetlen, eléggé jól érzem benne magam. Mindenesetre is jobb lesz megnézni, hogy mi is a helyzet, mert ennek biztosan nem lesz szép vége, bár persze nem mintha olyan sokat tudnék rajta befolyásolni, egyedül legalább is biztosan nem sokat, a többi még kiderül, de a kérdés most az, hogy merre is kéne elindulnom? Van egyáltalán értelme azon gondolkodnom, hogy tudok-e valamit csinálni a helyzettel? Talán van... Valószínűleg az egész közepéhez kéne ellátogatni, vagy pedig a föld alá... Egyenlőre legyen az egész közepe, szóval irány a víz felé, hátha... Ha más nem, akkor értékes időpazarlás volt.

A két férfi szoros alakzatban haladt sarokról-sarokra, amíg el nem érték a rakpartot. Az egyre emelkedő vizet észlelték, de nem igazán zavarta őket. A magas szárú, négy évszakos, vízálló bakancs alapfelszerelésük része. Az angyalok kezdetben nem vették észre. Rejtett közlekedési módjuk lényegében előlük is elfedte a külvilág eseményeinek egy részét. Például az égen átsuhanó alakok, őket sem vették észre. Aztán kijutnak a mólóra, ahol a sarkon befordulva egy sötét alakot vesznek észre. Albert féltérdre ereszkedik, Victor állva marad. Egyszerre aktiválják a lámpájukat, de a fegyvereket egyből félre is rántják, majd kikapcsolják a fényt.
- Szellem Lovas. Üdvözlöm. - szűrte ki a fogai között Albert. Csak reménykedni tud benne, hogy felismeri őket a démon. - Esetleg erről is a démonok tehetnek? Érez valamit a közelben? - De a gyors kérdésekre adott válaszokra, először a további érkezők vetnek gátat. Victor egyből mozdul is, ahogy a macskaszerű lény kilép tőlük néhány sarokra. Lámpáját felkapcsolja és rákiált az érkező Kitára és Shynre.
- ÁLLJ! Kezeket a magasba!
Közben előbukkan a biciklin szerencsétlenkedő Edward is. Rá Albert ripakodott.
- ÁLLJ! Bicikliről le! Kezeket fel! - közben mindketten meghallják Szirén énekét, de egyelőre a feltűnőkkel foglalkoznak. Albert csak remélni tudja, hogy ha veszély érkezne harmadik oldalról, azt szellemlovas hárítaná.

Feltűnik természetesen, hogy ahogyan haladok, egyre magasabb a víz állása, persze egyenlőre nem számottevően, legalább is nem nagyon, mert a mólóhoz érve is csak a bokámig ér a víz, ami tény, hogy kellemetlenül hideg, de még mindig nem annyira, hogy panaszkodjak rá, mert hát... Csak hideg. Az már kellemetlenebb, ami odaérve történik, tulajdonképpen a képembe világítanak valamivel és nagyon kevésen múlik, hogy nem vált ki belőlem támadást, amolyan természetesnek mondható reflexként... De végül ismerős hangot hallok és hát nem kell megerőltetnem a fejemet ahhoz, hogy rájöjjek, kihez is tartozik.
- Albert.... Victor.... - Biccentek nekik, majd pedig a többire nézek, a macskaszerűekre... Akik látszólag nem igazán fáznak, legalább is most még úgy néz ki, bár őket bunda borítja, szóval ezen nem is igazán csodálkozok... Állatok. A másik pedig egy biciklis alak, aki látszólag mentálisan összecsinálja magát az igazoltatásra, nem mellesleg azt állítja, hogy riporter... Habár nem látom sok értelmét annak, hogy itt van, nem tudom mire számított, hogy majd valaki le fog állni itt beszélgetni vele a helyzetről? Hmm... Két dolog jut hirtelen eszembe, az egyik, hogy kérdeztek tőlem, kettőt is, a másik pedig, hogy bár erre nem tértem még ki, de megjelentek a Bosszú Angyalok is, kettő pedig ahogyan elnézem a közelben is van és a vízzel foglalkoznak, ami valószínűleg azt jelenti, hogy bármi is okozta, vagy okozza, valószínűleg ne itt lesz, na meg persze egyértelmű, hogy valóban súlyos problémával állunk szemben, nem mintha ez nem lett volna egyértelmű.
- Több mint biztos, hogy a démonok állnak emögött is, másnak fölösleges lenne ilyesfajta húzás jelenleg... És nem, egyenlőre semmit, azt se hiszem, hogy itt valaha is lett volna gócpont. - Mindenesetre is egy röpke pillanatra elhallgatok, lehunyom a szemeimet és koncentrálni kezdek... Hátha csak átsiklottam valami felett, nem érzékeltem valami apróságot... Habár kétlem. A démonok miatt pedig igazán nem aggódok, mivel ők állhatnak emögött, valószínűleg már elhagyták a környéket.

Gyorsan haladok és bár a vízszint valamicskét emelkedik ahogy haladok egyre jobban a part felé, ez nem képes egyenlőre lassítani még amellett se, hogy Shynomy a hátamon van. Úgy fest, hogy közben a Bosszú Angyalok is megjöttek bár én nem figyelek erre, de Shynomy egy-két megjegyzése alapján tudom ezt is, hiszen neki van erre ideje figyelni, míg engem jobban leköt, hogy mi van előttem, vagy éppen ki. Mikor megérkezek a rakpartra, akkor nem túl baráti fogadtatás vár. Valaki a képembe világít, mire lefékezek, s az alak egyetlen mázlija, hogy olyan szöveget mond, amiből arra következtetek, hogy rendőr, így nem rántok fegyvert. Csak az égre emelem a tekintetem egy pillanatra, majd vörös lélektükreim az alak felé fordítom.
- Nyugalom – hangom csendes és nyugodt – Shyrok… lassan szállj le a hátamról – szólok hátra, miközben tekintetem folyamatosan az alakon tartom.
Lassan másik le Nyko hátáról, majd pedig mellé lépek, felemelve a kezeim
- Nyugodjon meg Biztos úr nem akarunk semmi rosszat! – kezdek bele, majd várok, hogy mit is akarnak.
Nyugodtan állok és úgy nézek az alakra rezzenéstelen arccal, látszik, hogy nem nagyon érdekel, hogy pisztollyal hadonászik.
- Kita Horigome vagyok mellettem a társam Shynomy Rokana. Nyugodtan leteheti a pisztolyt – ezzel elfordulok és a víz felé pillantok, ahonnét az éneket hallok, s megpillantom a két Bosszú angyalt, aztán körbe nézek. Nincs kedvem meglepihez míg ácsorgunk. Pisztolyaim egyenlőre nyugodtan lapulnak a kabátom takarásában és jó helyen is vannak míg valaki nem támad meg.
- Ha kell a Shield igazolhatja, hogy nem állunk a démonok oldalán és Manhattanben is segítettünk ellenük – mondom miközben felemelve tartom a kezeim. Nykoval ellentétben nekem nincs ennyire hideg vérem, bár ha a vízszint emelkedik jobban akkor még lehet. Bát akkor a szó szószoros értelmében lesz fagyott vérem
Nézelődés után arra az alakra pillantok aki riporternek mondja magát. Annyi biztos, hogy most az események középpontjába került.

- Alfaf? - tette fel nemes egyszerűséggel a kérdést Victor, miután meghallgatták Nyiko rövid, de annál velősebb bemutatkozását. Albert elgondolkodott. Nem tetszett neki a helyzet, abban pedig biztos volt, hogy az idejük egyre vészesebben fogy. Már-már szólásra nyitja a száját, amikor megszólal a biciklis érkező is. Némi homlokráncolással kísért szemöldök emeléssel reagált a férfi, eléggé kétes próbálkozására. Aztán a sorban, hamarabb érkező "kérést" bírálta el.
- Lovas, nem tudom ismeri-e őket. De ha ön nem tudja igazolni kilétüket a SHIELDnél, nem fogok telefonálgatni. De ha ne adj isten, a három beugró bármelyikénél, démoni erőt érzékel, én kiadom a tűzparancsot. Ha igazolja őket vagy nem érez démoni jelenlétet bennük, felőlem a két nő csatlakozhat. Legalább jól hazudnak. De civilekért nem vállalok felelősséget. - fejtegeti hosszan a véleményét. Amikor elhallgat hallja ahogy Victor fegyverén aprót kattan a tűzváltó kar. Amennyiben a Szellem démoni jelenlétet erősít meg a gyanús külsejű hölgynél, rövid sorozatokkal lepi meg. Amennyiben nem, leengedi a fegyverét. Ellenben attól, hogy Albert látszólag bizalmat szavaz a két nőnek, Victor folyamatosan figyelni fogja őket. Akik Manhattanben voltak a démoni megszállás idején, sőt hivatkoznak a SHIELDnek nyújtott segítségükre, azok nem lehetnek fegyvertelenek. Így vagy úgy. Az pedig veszélyes.
Albert, miközben még mindig Edwardot tartotta sakkban, lepillantott a lábához, aminek valami neki sodródott. Csak egy pillanatra nézett le és vissza a férfira. De utána újra az úszkáló műanyag dobozra emelte a tekintetét.
- Vajon mi a fenéért használnak a démonok szintetikus, katonai robbanószert...- elmélkedett csendesen, miközben Szellem értékelésére várt. Ha negatív, akkor leengedi fegyverét ő is, de próbálja nem szem elől téveszteni a biciklist.

Érdekes dolgokra leszek figyelmes, miközben a környéket, és természetesen ezzel együtt a többieket is átnézem, igaz passzívan, de mindenképpen alaposan... Arra nem is igazán figyelek, hogy a biciklis alak mit beszél, a hangja eljut a tudatomig, egyszerűen csak nem arra figyelek, nem látom annyira lényegesnek, igaz a végét elkapom, így az átvizsgálás végeztével és az egésznek tulajdonképpen egy kissé türelmetlen szemöldök emeléssel.... Mely bár nem látszik a sötét miatt, de eléggé kérdő tekintetet ad az arcomnak, ami pedig rám nem jellemző. Albert kezd bele egy kisebb monológba, bár nem értem, hogy minek ennyire... Részletesen elmondani mindent, ennek a fele is talán bőven elég lett volna, de rendben, akkor részletesen...
- Ez és ez, semmi különös felőlük, nagyon valószínű, hogy tényleg emberek, esetleg mutánsok. - Bökök rá az egyik macskaszerű lényre és a biciklis alakra jól láthatóan.
- Ó viszont... Furcsa, nem olyan mint egy démon... De nem is átlagos ember, valamint van nála egy varázstárgy.- A fenyegetőző és esetleg kikérdező részét még mindig inkább rájuk hagyom, nekem másokkal lenne ehhez hasonló célom jelenleg, már ha bármelyiket is kérdezni kéne és nem lenne nyilvánvaló a démonok terve a legtöbbször... Ettől függetlenül persze készen állok arra, hogy esetleg problémássá válik a helyzet, szóval ugrásra készen vagyok, ha esetleg támadnának... ÉS még annyit meg kell jegyeznem...
- Te pedig rejtegetsz valamit Albert, miféle amulett az? - Eddig nem igazán vettem figyelembe, de már érdekel, magyarázhatja az auráját, ami úgyszintén nem átlagos mágikus aura, már amelyik mágikus aura átlagos... Ennyivel pedig lezárom, ez minden, amit találtam, gondolom eléggé részletes voltam, persze a kérdésem válaszára kíváncsi vagyok, az utolsó megjegyzés pedig... Robbanószer?... Hmm...
- Tűz tört fel a csatornákból, szerintem eléggé egyértelmű. - Bár démonok... Hmm.

Tekintetem vissza siklik a fegyveresre, akinek úgy fest, hogy viszket az ujja a ravaszon, míg a másiknál úgy fest, hogy szájmenéssel küzd, na mindegy. Kattanásra nem mozdulok meg látványosan, arcizmom meg főleg nem rezzen, de ugrásra készen állok. Hallgatom a rövid kis értékelés Szellemlovastól, majd elmosolyodok.
- Valóban, ő tisztán Lupine mellettem – Bökök Shynomyra, majd hallgatom a rám vonatkozó részt. – Ez is igaz… nem vagyok átlagos… egy ideje. – mondom nyugodt hangon, miközben arcom komollyá válik.
Ha lőni kezd az akinek viszket az ujja a ravaszon akkor előre lendülök kilőve magam, hogy mellette suhanjak el, minden erőm beleadva a szökkenésbe, lehetőleg úgy, hogy mögötte landoljak.
- Buum meghalt… - mondom nyugodt hangon miközben szemem sarkából felé pillantok, főleg mert amint landolok előrántom a pisztolyom és a fejének nyomom hátulról - … és ennyi volt az élet. – tartok egy kis szünete - Szerencséje, hogy tényleg egy oldalon állunk. – hangom halálosan nyugodt, s hűvös akár a téli éjszaka.
Ha viszont nem támad lövöldözésre kedve a rendőrkének, akkor lassan a nyakamhoz nyúlok és előhúzom a Medált, amiről még a Shield vendégszeretete alatt megtudtam, mire is jó.
- Ezt érzi. – mondom csendesen, majd visszaejtem a ruhám alá.
várom hogy mi is lesz, mert úgy fest, hogy Itt nehezen jutunk előre és mintha rengeteg időnk is lenne. De legalább a víz visszahúzódik. De ekkor törmelék ütődik a lábamnak és arra terelődik a figyelmem egy kicsit, majd a többiekre, akik velünk szemben vannak, aztán Nykora. Én reszketek, pokolian félek, ő meg… nyugodt, teljesen, s harcra kész.

Albert lassan felállt, majd szinte egyszerre Victorral, kikapcsolta a fegyverlámpáját és oldalra fordította addig célra tartott fegyverét. De a két férfin látszik, hogy figyelmük nem lankad. Karabélyaikat nem engedték szíjra, nyugalmi állapotba. Egyformán a mellkasokhoz húzva viselték őket. Ruhájuk alatt pedig izmaik reflexszerű mozdulatra készültek, amennyiben támadás érné őket. Albert először a két nőre pillant, majd a lovasra.
- Van nálam...ereklye. De ezt egy másik helyen és időben beszéljük meg. Most fontosabb kérdés, hogy hogyan tovább. Irány a csatorna? Körbenézünk a parton vagy megkérdezzük az angyalokat, hogy hogyan tudnánk besegíteni?
Közben Albert korábbi alacsony pozícióját Victor vette át. Féltérdre ereszkedett és a gyér fénynél elkezdte vizsgálni a törmeléket. Jobbjával emelte fel először a megmaradt csomagoló anyagot, doboz darabokat. Próbált rájönni, hogy pontosan milyen robbanóanyag is volt és honnan származhatott. Aztán a törmelék többi darabját vette szemügyre. Próbált rájönni, hogy milyen eszközzel robbantottak. Háti készítésű időzítővel? Óra, mobiltelefon? Vagy professzionális detonátorral. Akkor viszont a származási helyet próbálja betájolni. Az is lehet, hogy gyújtózsinórral végezték a robbantást. A víz miatt akkor valószínűleg az újfajta megoldást kellett alkalmazniuk, azaz a zsinór burkolatának meg kellett maradnia. Ellenben az is elképzelhető, hogy nem földi vagy emberi módszerrel robbantottak. Addig azonban nem veszi elő a zseblámpáját és gyújt fényt, amíg nem talál valami érdekeset és alaposabban vizsgálandót.

A szavaimhoz kapok mellékes kommentárt is, amit pedig nem értékelek, tulajdonképpen ténylegesen nem, a figyelmemet sem kelti fel különösebben, csak annyira, hogy hallom és felfogom, de nem továbbá, leszámítva azt, amikor az egyik állatfajzat, mely valóban nem csak mutáns, megmutatja a tárgyat ami nála van. Egy darabig elidőzik rajta a tekintetem, azon gondolkodom, hogy vajon láttam-e már valahol, de nem, ez az első alkalom, hogy ezzel a fajtával találkozok. Amíg nem gondolkodik róla úgy, hogy azzal esetleg rám támad, addig nem érdekel különösebben, hogy mire lehet képes, valószínűleg már megtette volna, ha képes lett volna rá, a legtöbbek természetéből adódóan... Albert viszont kitér a válaszadás elől, igaz legalább nem terelgetéssel, legalább is nem próbálja álcázni, én pedig kíváncsian várom... Annyira nem kíváncsian, de mivel ő az egyik személy, akivel az átlagosnál többet, tehát egynél több alkalommal találkozok ilyen szituációban mostanság, úgy érzem, hogy tanácsosabb lenne tudni az efféle, talán néha elhanyagolhatónak tűnő apróságokról. Igaz nem mintha egy varázstárgy apróság lehetne. Mindenesetre is most van itt valami, amit el kéne dönteni, hogy merre legyen a tovább út, ez pedig igencsak jó kérdés és jogos is, hiszen azzal, hogy egy helyben állunk, nem fog megoldódni semmi, persze ha megpróbálunk valamit, az sem biztos, hogy megoldást fog hozni.
- Logikusnak tűnik, hogy a csatornákban robbantottak, így én mindenképpen oda megyek, ha már itt úgy tűnik, hogy az angyalok megoldották a problémát, egyenlőre. Az, hogy ti merre akartok menni már a ti dolgotok... Bár lehet, hogy a part is jó ötlet, mert ki gondolna arra, hogy bármit is tettek ott feltűnés nélkül? - Démonokról beszélünk, undorító, gerinctelen férgekről, valószínűleg képesek lettek volna megoldani valami olyasmit, amit nagyközönség előtt kell végrehajtaniuk, mégis észrevétlenül, illúziókkal esetleg, a partra meg tényleg, ki gondolna? Ilyen szempontból a csatorna túlzottan kézenfekvő, de ez nem igazán érdekel, oda megyek, kész. A harmadik lehetőség igazán említést sem érdemel, kétlem, hogy bármit is tudnának nekünk mondani a kimenekítésen kívül, persze valószínűleg tévedek, sokkalta esélyesebb, de nem számít.

Úgy fest, hogy békés mederben maradnak a dolgok és nem játszadozunk azzal, hogy egymást lyuggatjuk ki. Ennek valahogy örülök, de attól még a bizalmam nem túl nagy feléjük, de majd meglátjuk mi lesz. Egyenlőre egy csapat akik nem vámpírok így nem is lesz probléma, és a reakciókból ítélve nem is vámpír vadászok. Lassan intek Shynomynak és kicsit közelebb ballagok a kis csapathoz mikor furcsa szagot érzek. Megtorpanok és a szag forrását keresem a kis csapatban. Hát nem kell sok idő, hogy megtaláljam. A Riporter az… nem vámpír, nem, valami más, ami ösztönösen gyűlöletet vált ki belőlem. Még nem találkoztam ilyen lénnyel, nem volt velük bajom, de ösztönösen érzem a gyűlöletet feléjük és a bizalmatlanságom is így nő a férfival szemben. Egy veszélyforrás.
- Mi a baj Nyko? – kérdezem csendesen mikor Kita csak áll és figyeli a riportert. – Kita? – próbálom meg a nevén és nem a becenevén, majd meg is bököm. Azonban még nem kapok kellő reakciót és a férfira nézek. Nem tűnik vámpírnak kicsit se, de akkor mi lehet a baja.
- Mi baj? – kérdezek rá újra.
Megrázom a fejem, majd Shynomyra pillantok, és visszanézek a férfira. Viselkedésem olyan, mint ha a többi ott se lenne.
- Ő se egyszerű eset – morgom és vörös lélektükrim a vérfarkason tartom.
- Nem olyan mint te, nem érzem olyannak. – mondom csendesen, majd a férfira nézek, aki azt kérdezi merre tovább, aztán vissza Nykora.
- Igen ő más mint én… mondom csendesen, majd tekintetem egy pillanatra a három másik alakra siklik.
- Ha csatorna, ha part kb mindegy. A lényeg, hogy induljunk. Bár szerintem a part jobb ötlet. Az a robbanás kárt tehetett a csatornában, de maguk döntenek, mi arra megyünk. – mondom nyugodt hangon, de jól láthatóan az első pár szó után a Riportert figyelem. jobban, hogy ő mit lép, hiszen tuti ő is tudja teljesen hogy én mi vagyok.