Re: Dover Street 53.

by **Thorhalla** Hétf. 25 Feb. 2013, 16:27

A Pokol tornácán: Prológus 2.:
Résztvevők: Pokol dimenziók urai, úrnői bizalmasukkal, az asgardi káosz és halálistennő, Avalon védelmezője és a görög halálisten
Helyszín és idő: mindenki a saját idejében és helyén a saját dimenziójában, világában

Eldöntett és elérkezett az idő arra, hogy a megállapodást minden isten, istennő, démonnő és démonúr betartson. Egymástól függetlenül egyszerre kezdtek bele egy-egy rituáléba, egy olyanba, amit az égiek nem akadályozhattak meg, mert nem volt közvetett beavatkozás. Rúnák, mágiák, isteni erők keveredtek, majd egyszerre zúdultak rá a Földre, olyan hatalmas mennyiségű és erejű mágia, amit a Föld a Bukáskor szenvedett el hosszú léte során először, majd másodjára, amikor Zacharias Morsus és Thorhalla összeomlasztotta a New York körül a mágikus pajzsot és kényszerítették vele térdre Galactust…
A mágia örvénylett és kavargott, majd egyszerre találta meg az embereket, ám egy feltűnő és nem várt mellékhatással is járt a mennyre nézve. A túlvilági urak és úrnők, az istenek ajándéka elérte New Yorkot és ott egészen pontosan Queens-et…

Dover Street 53. - Page 2 00120

~ Queens felett, de az egész városban látható ~
Queens egy ideig még mindig a vörös egében tűnt ki a többi városrész közül. Hatalmas mennydörgések és villámok szelték át az eget, mindenhol láthatóak voltak az egész városban. Ennek a fényében közel negyven darab közel ötven méter hosszú türkiz sárkány repült és estek neki az égben repkedő fekete és vörös sárkányoknak, amik jó ideje ott tanyáztak, lényeknek az északi irányból, Amelia és Serena Davidson támogatása volt mindez. Az eget a vörös felhők alatt isét villámok szelték át, a mennydörgés hangos volt, a villámok között az Asgardi viharisten Einar Thorson volt látható, ahogyan a repülni képes társaival nyugatról ostromolják a démonok hadát. Lyron McKenzie, az Örök Birodalom uralkodója pusztakézzel tépett le egy sárkányfejet és a lény zuhanni kezdett…
A következő pillanatban valami történt, a városban élő összes mágiaérzékeny egyszerre nyögtek fel, olyan erejű mágiát éreztek, amit életükben korábban még soha sem, mindenre és mindenkire mágia hatott, akik Queensben tartózkodtak ezt a mágusok tudták és érezték, de a következményeket még megjósolni sem tudhatták. A vörös felhők eltűntek, a nap eltűnt és éjszakai égbolt vette át az helyét. A csillagok látszottak az égen, mégis valami esni kezdett onnan… vér. Az ég és a menny vérzett…
Dover Street 53. - Page 2 Xfactor2522013digitalna

Dover Street 53. - Page 2 Xfactor2522013digitalna

by **Danny Long** Hétf. 25 Feb. 2013, 20:36

A két fiatal feline futni kezd, Clive pedig néhány körig csak nézi őket. Látszik rajta, hogy figyelmesen elemzi a mozgásukat. Rövid idő elteltével megszólal:
- Ezt addig csinálhatjátok, amíg akarjátok, emberkék, de semmit sem értek vele. Amíg ugyanúgy két lábon üldözitek a zsákmányt, mint ahogy az menekül, semmivel sem lesztek gyorsabbak nála. Puhák vagytok, még, de az én kezeim között, majd megerősödtök, ezt garantálom. Csúcsragadozót faragok belőletek, de úgy néz ki, nem lesz könnyű dolgom. Ott van bennetek, de az emberek között jó mélyen elástátok, pedig az az igazi énetek.
Kevin rendületlenül fut tovább, amíg a férfi beszél, és ha Oly megpróbál megállni, vagy lelassítani, Clive egy fenyegető pillantással jelzi neki, hogy helytelenül cselekszik. Újabb pár kör csend következik, majd folytatja:
- A csúcsragadozó ritkán kell üldözze az áldozatát. Felkészül a támadásra, és áldozata már azelőtt halott, hogy akár észrevenné mi történt. De ha ez nem sikerül -és garantálom, hogy lesz olyan, hogy nem fog sikerülni- fáradhatatlan kell legyen, mert az áldozat nem menekülhet. Ezt kell először megtanulnotok, a lényeg csak ez után következhet. Ezért hát aki előbb kidől, az ezen a héten kiszolgálja a másikat.
A záró mondatát kaján vigyor kíséri, láthatóan élvezi a helyzetet.

by **Cardas** Kedd 26 Feb. 2013, 18:43

Clive csak figyel bennünket az első köröknél, és nem tudom eldönteni, hogy most mit is szűrt le abból, amit látott. Azt várom, közölje velünk, hogy még egy részeg is szebb íveket ír le, vagy valami efféle, mert ezt kinézném belőle.
Aztán végre megszólal, és közli, hogy mi a baja azzal, amit és ahogy csináljuk. De legalább nem csak velem van problémája. Jó, ez kicsit kárörvendően hangzott… de örülök, hogy nem csak én vagyok az amatőr a csapatban, szóval nem vagyok legeslegalul.
Az „emberkék” bizonyára csúfszó, azt jelentheti nagyjából, hogy két ballábas, vagy ilyesmit.
Micsoda? Én azt szűröm le abból, amit mond, hogy ha emberre akarunk vadászni, ahhoz négy „lábon” kell futni. Jó, azt még megértem, hogy mind a négy végtagot a futásnál használni, mert az állatok is úgy csinálják, viszont az az ember/zsákmány hasonlat nincs ínyemre. De biztos csak túlzásokba esik. Az ilyen alakok hajlamosak rá. Amolyan katonai kiképző szöveg. Az utolsó mondatnak hála még valamit megtudok Kevinről, mégpedig hogy ő is emberek közt élt. Lassan, de közelebb jutok a megfejtéshez, bár fogalmam sincs, miért érdekel ennyire a fiú múltja meg viselkedése. Talán mert zavar, hogy úgy morog rám, hogy nem tudom az okát.
A szöveg, amit mondott Clive, meggyőz arról, hogy nem érdemes lassítani, mert a végén még leordítaná a nyakam a helyéről, így inkább tartom a tempót.
Megint néma futás következik, aztán jó hosszú és szép bevezető után közli, mit is kell tennünk. Fantasztikus! Ha én fulladok ki, akkor szolgálhatom ki Kevint, ha meg én győznék, azzal még jobban kiváltanám a fiú ellenszenvét, ebben biztos vagyok.
De hiszen ez egy kiképzés! Emlékeztetem magam. Itt nincs helye személyeskedésnek, meg hogy ki fog kit megutálni a végén. Azt várják tőlem, hogy jól teljesítsek. Ezért megpróbálom még jobban szabályozni a légzésemet, hogy tovább bírjam. Nekem van valami esélyem, mert a cirkuszban sokat kellett gyakorolnom, de nem tudom, Kevin mégis milyen háttérből jött. Lehet, hogy nagyobb gyakorlata van futásban, mint nekem.
Ekkor eszembe jut, amit korábban mondott Clive, hogy nem két lábon kéne futni, hanem úgy, mint egy igazi nagymacska, négy lábon. Talán úgy könnyebb lenne? Elképzelhetőnek tartom, mert végül is most már nem olyan a testfelépítésem teljesen, mint egy emberé, ami azt jelenti, hogy valamennyire hasonlít a macskáéra, ami négy lábon jár. Lehet, hogy igazából most már az volna a természetes futótechnikám, csak még eddig sosem próbáltam? Mert ha igen, az azt jelenti, hogy a két lábon futás akkor az most nem természetes, szóval jobban kimerít.
Megpróbálok erre a kérdésre választ találni magamban, és azt figyelem, hogy érzek-e egyáltalán késztetést rá, hogy a négylábas technikát vessem be, mert eddig ilyenre nem figyeltem. Ha ilyen ösztönzésre bukkannék, akkor megpróbálom valahogy felerősíteni, vagy arra figyelni, mert késztetés nélkül nem merném megpróbálni a négylábasat, csak elesnék, ez biztos.

by **Danny Long** Szomb. 02 Márc. 2013, 22:42

Oly nem érez kifejezett késztetést arra, hogy négy lábra ereszkedjen, de egyértelmű ellenérzése sincs. Nem olyan, mintha normális emberként gondolkodna azon, hogy megéri-e négy lábon futni. Egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy melyik lenne megfelelőbb, így óvatosságból marad a kétlábas módszernél. //ha rosszul értelmeztem, bocsi// Nem idegen neki az ilyen jellegű testmozgás, így viszonylag jól sikerül tartania a légzés ritmusát, és tud takarékoskodni az energiával. Kevinen sokkal hamarabb mutatkoznak a kimerülés jelei, a mozgásán is látszik, hogy nem igazán tudja, hogy kell jó technikával futni. A fiú sem ereszkedik négy végtagra. Clive csak csöndben figyeli a köröző fiatalokat, egy darabig nem szól. Néhány perc elég ahhoz, hogy Kevin nagyon lelassuljon. Kitartóan küzd, de látszik, hogy nem lesz képes felvenni a versenyt a sokkal gyakorlottabb Olyval. Végül aztán fújtatva meg is áll, és térdén támaszkodva elkezdi kifújni magát.
- Úgy néz ki megvan a győztesünk. - szólal meg Clive, és Kevinhez fordul - Ezen a héten Caroline szemében semmivel sem számítasz majd jobbnak, mint egy ember. Ennek megfelelően viselkedj vele!
Miután a fiú nem szól semmit, Clive Olyhoz fordul.
- Gratulálok! - mondja. - Ne légy vele túl kíméletes. Meg kell tanulnia, hogy minden kudarcának következménye van. Igyekezz te is az ő kárán tanulni.

by **Cardas** Pént. 15 Márc. 2013, 23:24

Úgy tűnik, az ösztöneim nem foglalnak biztosra állást abban, milyen módon fussak, ezért inkább az óvatosság kedvéért beérem a kétlábassal. De még így is könnyedén meghaladom Kevin teljesítményét. Kicsit sajnálom is, mikor látom, hogy már nem bírja a tempót, és inkább feladja a versenyt. Pedig tényleg kitartó volt, azt el kell ismerni.
Clive ítéletén meglepődöm. Eddig nem annyira vettem komolyan ezt az ember-macskalény ellentétet, ami megnyilvánult az ittlétem alatt, de ez a "nem számítasz majd jobbnak, mint egy ember" ráébreszt, hogy igenis komoly dologról van szó.
Valamiért a gratulációját nem tudom lelkesen fogadni. Kicsit én is kifújom magam, de könnyedén helyreáll a légzésem normálisra - nem volt túl megerőltető ez a pár perces futás nekem. Csak bólintok egyet a kiadott utasítására, mert nem tudok rá mit válaszolni.
Szóval akkor egy héten keresztül emberként - azaz alacsonyabb rendűként, gondolom - kell bánnom Kevinnel. Óriási. Nem elég, hogy most csöppentem ide, most még nekem kell másokkal kicsesznem.
Csudába. Remélem Clive nem vette észre az arckifejezésemen, hogy mit is gondolhatok most, meg az ellenszenvet ezért az egészért. Ezért inkább egy kérdést teszek fel neki, amivel remélhetőleg elterelem róla a figyelmét, hogyha feltűnt neki.
- Ma még csinálunk valami mást is a futáson kívül?

by **Danny Long** Kedd 19 Márc. 2013, 23:34

A feketebundás férfi arcán félelmetes, jéghideg mosoly jelenik meg.
- Ez a kis győzelem már fel is bátorított arra, hogy visszabeszélj? Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet.
Láthatóan élvezi a helyzetet, ahogy lassan, lépésről lépésre vészjóslóan közelít a lány felé. Nem ér el azonban hozzá, mert a terem ajtaja kivágódik, és az egyik gepárdszerű férfi lép be rajta. Látszik rajta, hogy futva jött idáig.
- Clive, gond van! - kiáltja - Gyere azonnal!
A megszólított a gepárdember felé fordul, arcán meglepetés látszik. Ezután a két fiatalhoz fordul, és szigorúan rájuk mordul:
- Ne mozduljatok innen, amíg valaki értetek nem jön!
Ezzel el is viharzik, a gepárdembert követve. Ha Oly ezután Kevinre néz, látja, hogy ő is teljesen tanácstalan, ötlete sincs, mi történhetett. Amikor azonban észreveszi, hogy a lány őt nézi, rögtön felveszi a szokásos ellenséges kifejezését.
- Most örülsz? -kérdezi, de úgy tűnik, bővebben nem szándékozik kifejteni, hogy mire gondolt.
Kívülről semmi zajt nem hallanak, és egyéb jel sincs, ami utalna arra, hogy mi folyik odakinn.

by **Cardas** Csüt. 21 Márc. 2013, 23:53

Hát az a mosoly kitöröl belőlem minden lelkesedést, ami esetleg még volt bennem, és az a két mondat elveszi a kedvem a további beszédtől. Ajjaj, most ezt szépen megcsináltam. Most mit fogok kapni ezért? Ahogy szép lassan felém lépdel, valami fenyegetést érzek, mely egyre növekszik Clive közeledtével.
De hogy mi is történt volna, azt nem tudom meg, mert egyszerre a gepárdok egyike toppan be, félbeszakítva a számomra elég rossz végkimenetelű jelenetet. Azonban nem tudok ennek a megmenekülésnek örülni, mert aggodalom fog el, vajon milyen bajtól lehet szó. Komoly lehet.
A tekintetem Kevinre téved, aki újra felveszi a morcos maszkot a képére. Már kezd kissé idegesíteni a magatartása.
- Nem, nem igazán - felelem neki kurtán. És ha már ő is megengedett magának egy kérdést, én is meg fogok, és visszakérdezek: - Mi bajod van?

by **Danny Long** Hétf. 25 Márc. 2013, 21:46

Kevin elfintorodik, majd a szokásos hangnemében válaszol.
- Ötleted sincs, mi? Tényleg semmi okom rosszkedvűnek lenni, csak emberként bánhatsz velem egy hétig. Ráadásul még lány is vagy, ennek ellenére simán megvertél.
Még van ideje Olynak válaszolni, ha akar, ám miután kimondja, zajokat hallanak a termen kívülről, az ajtó irányából. Több ember lépteinek zaját, morgó hangú beszédet, és olyan zajt, mintha valami könnyű súlyú, dolgot húznának a földön. Néhány másodperccel később az ajtó kinyílik, és először Michael és Clive lép be, és egy izmos, kopasz, bőrkabátos férfit fognak közre. Ő nem macskaszerű, és láthatóan nincs eszméleténél. Arcát három mély karmolt seb szeli át, amik egyike kivitte a jobb szemét, aminek helyéről még jobban ömlik a vér, mint a sebekből. Ruhájából már csavarni lehetne a vért. A hármas nyomában a két gepárd érkezik, egy hasonló alkatú, és szintén kopasz férfival. Az ő arcán csak egy régi, már behegedt sebhely éktelenkedik, mellkasa viszont fel van tépve. Christina utolsóként érkezik. Miközben az embereket a terem közepére vonszolják, morgó hangon vitatkoznak.
- Mit gondoltak ezek? Fényes nappal? Teljesen idióták? - kérdezi az egyik gepárdember.
- Ne mondd, hogy csodálkozol! Mikor volt ezeknek egy ésszerű megmozdulása is. - felel neki fivére.
Az volt a tervük, hogy túlerőben támadnak rám.- torkolja le őket Michael. - Az volt a hiba, hogy észrevettem őket, és sikerült visszacsalogatnom őket ide.
Ezzel odaérnek a két fiatalhoz, és a földre lökik a foglyokat. Most láthatják, hogy mindkettejük kabátjának hátulján vicsorgó pitbull fej látható. Michael Kevinre és Olyra nézve komoly hangon így szól:
- Az ellenségeink úgy látszik támadásba lendültek. Folytatjuk a kiképzéseteket, de szükségünk van rátok aktív tagokként. Nem akartunk ilyen hamar beavatni titeket, de nincs más választásunk. Itt az idő, hogy először embert öljetek.
Ezzel ő és Clive megragadják a foglyukat, és felemelik. Christina mögéjük lép, és valamiféle fogást hajt végre a férfi nyakán, amitől az lassan kinyitja a szemét.
- Melyikőtök kezdi? - teszi fel szenvtelen hangon a kérdést a tigrisember.

by **Cardas** Kedd 26 Márc. 2013, 23:32

- Nem arra gondoltam, hogy éppen most mi bajod, hanem általánosságban! – mondom Kevinnek.
Úgy tűnik, jönnek vissza. Kíváncsi vagyok, mégis mi történhetett. Elég titkolódzóak itt az emberek, vagyis a macskák. Az a beszélgetés is az asztalnál, elég fura volt. De lehet hogy csak nekem tűnt annak.
Na végre, itt vannak! Biztos valami komoly dolguk volt, de csak megold-- Úristen! Az a fickó, akit hoznak, rémesen néz ki. Csak úgy folyik belőle a vér.
A számhoz kapom a kezem ijedtemben, és nem merek mozdulni. Ami még jobban megdöbbent, az nem a látvány, hanem az, hogy biztos vagyok benne, hogy ezt ők művelték. Clive és a többiek. Azok a sebek nem embertől származnak, hanem éles karmoktól. Ráadásul ketten is vannak ezek. De miért? Miért tépték meg őket?
A beszélgetésükre nem igazán tudok figyelni, teljesen leköt a két kopasz, vértől összemaszatolt férfi látványa. Még pislogni is elfelejtek, a kezem pedig most is a számat takarja. Mikor a földre teszik őket, megremegek.
Micheal hangját meghallva már tudok figyelni, de válaszolni nem igazán. A kérdésre pár másodpercig nem reagálok, csak mikor már sikerül a döbbenetemen valamelyest úrrá lennem.
- Micsodát? Ti most akarjátok, hogy…? – ki se mondom. Pár lépést teszek hátrébb, hogy messzebb kerüljek tőlük. – Ez most valami vicc?! Mégis kik ezek a fickók?
Kiakadtam, nem is tagadom!
Végre sikerül levennem a két alakról a tekintetem, és végignézek a többiek arcán, remélve, hogy valamit elárul a tekintetük az érzelmeikről, bár azt hiszem, a legtöbben végeznének ezekkel itt. Eztán Kevinre nézek, mert őhozzá is intézték a kérdést. Vajon mit csinál?

by **Danny Long** Szomb. 30 Márc. 2013, 15:45

Oly reakciója nem teszi nagyon boldoggá a többieket, ez rögtön látható. Az ikrek egyszerre mordulnak fel, Christina arcán csak megvetés látszik, Clive pedig mintha kárörvendően mosolyogna, de a kifejezés az arcán alig látható. Egyedül Michael mutatkozik ismét türelmesnek.
- Nem tudtuk őket eléggé felkészíteni. - mondja a többieknek - Azoknak, akik még ennyire emberek belül, ez természetes reakció.
Durván visszalöki a földre a foglyot, mire az ikrek is ugyanígy tesznek, majd közelebb lép a két újonchoz.
- Sajnálom, hogy így alakult, de most nincs időnk kifinomult módszerekre. szükségünk van a vadra, ami bennetek rejtőzik. Ha jól alakultak volna a dolgok, lett volna időtök szépen lassan megismerkedni vele, de most fel kell gyorsítanunk a folyamatot. Az emberek gyengék. Szükségük van egy erősebb fajra, hogy megvédjék és irányítsák őket, de a többségük ezt nem ismeri el. Nekünk pedig az ő érdekükben is kemény kézzel kell bánnunk velük. Ez azt is jelenti, hogy az ellenállóknak meg kell halniuk. Nem vagyunk még sokan az ügy mellett, de az emberek máris félnek tőlünk. Minden karmos mancsra szükség van ebben a harcban, ami végül új, természetes rendet hoz majd a világra. Nem szabad félnetek, hogy szabadon éljetek azzal, amik vagytok. Ragadozók vagytok, a tápláléklánc csúcsa, ők pedig a zsákmány. Így működik a természet. Szabadítsátok fel magatokban a ragadozót, ne küzdjetek ellene. A véretekben van az ölés!
Kevin ugyanolyan tanácstalan és döbbent kifejezéssel nézi a férfit, mint Oly és nem szólal meg.

by **Cardas** Hétf. 01 Ápr. 2013, 01:51

Ezek meg mit várnak tőlem? Kijelentem, hogy nem ölök embert, mire ők megvetően és gonoszul rám mordulnak. Egyszerűen érthetetlenek számomra. Csak Michael az, aki megérően tekint rám, és megnyugtat, hogy van valaki köztük, aki nem ellenséges velem.
Naná, hogy természetes reakció! Az nem volna az, ha most hidegvérrel nekiestem volna az egyik szerencsétlen férfinek. Ezek… tisztára olyan, mintha valami idegen bolygóról jöttnek néznének, aki nem tud beilleszkedni közéjük.
De ahogy Michael is bánik a fickóval… nekem egyáltalán nem tetszik, és az a kép, amit eddig róluk alkottam, hogy kedvesek, és segítenek nekem kiteljesedni, most összeomlik. Nem is merek gondolni róluk semmit inkább.
Dermedten hallgatom azt, amit Michael mond, és miden egyes mondata valahogy igazságnak tűnik. Bármennyire is ellenkezek vele. A végére már azon kapom magam, hogy a karmaim bevetésre készen állnak, és nem nyugalmi állapotban, a helyükön. Remegek. Teszek egy lépést előre, az egyik alak felé, aki a földön hever, a halálra várva. Meg kell ölnöm…
Aztán ránézek Kevinre, és látom, hogy ő nem tesz semmit. Ettől kizökkenek abból a kissé megigézett állapotból, amibe Michael beszéde taszított, és újra visszalépek.
- Nem! Vannak már erősebb fajok… ott vannak a mutánsok is, meg még egy csomóan. Ők sem ölnek meg senkit, legalábbis akik jók… ez nem helyes! – a szavam a végére elcsuklik, látva, hogy a másik táborban többen vannak.
Megint Kevinre nézek, mert tudni akarom, hogy ő most mellettem áll-e ebben, vagy pedig a többiek oldalán. Nem tudom, miért számít ez nekem ennyire, hogy ő kinek a párját fogja, de fontos.
Hogy a szavaimat megtoldjam még valamivel, amivel kifejezem az álláspontomat, visszahúzom a karmaimat, amik Michael beszédének hatására bukkantak elő.
Lesütöm a tekintetem, nem merek egyikük szemébe se nézni, mert tudom, hogy nem ezt várták tőlem, és most csalódást okozok nekik. De nem fogok ilyet tenni a kedvükért, vagy részt venni ebben.

by **Danny Long** Kedd 02 Ápr. 2013, 15:40

A lány reakcióját már sokkal hangosabb és haragosabb felmordulások kísérik. Michael hangja is sokkal ingerültebb, amikor folytatja a beszédet.
- A mutánsok között is vannak nemesebbek, és kevésbé nemesek. Nekünk ki kell emelkednünk közülük is. Mi vagyunk erre rendelve, nekünk van meg az erőnk hozzá. Nézd meg magad! Olyan erő lakozik benned, amit elképzelni sem tudsz, de gyáva vagy felszabadítani. Mi vagyunk az ember utolsó természetes ellensége! Új rendet kell hozni a világba, hát nem látod, mi történik. Az emberek korának véget kell vetni egyszer és mindenkorra! A mi fajunk igazságos irányításával fogják vezetni a mutánsok az új rendet. Az emberek kezében volt a világ évezredekig és mi lett belőle? A világunk szenved, és katasztrófák sora sújtja, mert az a faj, ami vezeti, alkalmatlan erre. Akik alkalmazkodni próbálnak ostobák és gyengék! Beállnak az emberek mögé, csak mert a saját elfogadásuk érdekében félnek változtatni és megragadni a hatalmat, amit már évezredek óta meg kellett volna! Ezek az elvek a jóról meg a gonoszról idejétmúltak. Nem azért kell megölnöd ezt az embert, mert mi gonoszak vagyunk, még csak azért sem mert ő gonosz. Az erőd ezáltal válik teljessé, ez az a határ, amit át kell lépned. Ez a fajunk sorsa! Itt nincs helye a fárasztó idealizmusnak. A frissen levadászott áldozat húsának íze az, ami felszabadítja a nemes vadállatot, aki a világ urává válhat!
Ezután Kevinhez fordul:
- Te hogy döntesz?
A fiú lassan tesz egy lépést előre, majd még egyet. Kimereszti a karmait de nem néz senki szemébe. Lesütött szemmel halad egyre közelebb. Léptei bizonytalanok, de nem áll meg. Michael és Clive felemelik a földről a foglyot és a fiú felé fordítják. Az megáll és leendő áldozatára néz. Néhány másodperc csöndben telik. Az ember arca eltorzul a fájdalomtól, és görögve ennyit mond:
- Kérlek...
Kevin hirtelen felemeli a mancsát és lecsap, ha Oly nem avatkozik közbe. Karmai átvágják a férfi torkát. A sebből szaggatottan ömleni kezd a vér, és a kopasz fej egy utolsó hörgéssel lecsuklik. A fiú újra lesüti a szemét.
- Szép volt. - szólal meg Michael, majd Olyra néz ismét. Nem szólal meg, csak a tekintete jelzi: ez az utolsó alkalom. A két gepárd felemeli a földről a másik foglyot, és Christina őt is felébreszti.

by **Cardas** Szomb. 06 Ápr. 2013, 14:43

Ajaj, ebből nem lesz semmi jó, ahogy látom. Még mélyebbre sütöm le a szemem, mikor a többiek felmordulnak a mondandóm után, és rájuk sem merek pillantani, mert úgy érzem, a tekintetükkel is ölni tudnának.
Amit Michael mond, egyáltalán nem győz meg. Úgy beszél rólam, meg magukról, mintha valami istenszerű valakik lennénk, akik arra rendeltettek, hogy uralkodjanak. Pedig elég sok ilyen istenszerű valaki van rajtunk, macskákon kívül is. Mikor először meg akart győzni erről, még volt valamilyen hatása rám, de most, hogy kijelentettem, nem fogom megtenni amit akarnak, eztán már képtelen rá, bármit is mondana.
Még egy nyavalyás állatot sem öltem meg soha, nemhogy egy embert. A gondolattól is kiráz a hideg. Érzem, hogy hatalmas nyomás van rajtam, és a levegőben is, ahogy a többiek ránk akarják erőltetni ezt az egész őrületet.
Mikor Kevinhez szól, ránézek a fiúra, hogy mit fog tenni. Ahogy elindul, megdöbbenek, de bízom benne, hogy megáll, ahogyan én is tettem. A vérző fickót felemelik a földről, hogy Kevin megtehesse, amit elvárnak tőle. A fiú nem áll meg még mindig, és nem tudom elhinni, hogy őt rá tudják beszélni…
- Ha megteszed, akkor már nem tudod visszacsinálni – mondom neki, igyekezve mindenki tekintetét elkerülni. – Gyilkos leszel. És ha egyszer elkezded…
Eztán, amit mondok, azt mindenkinek mondom, nem pedig csak Kevinnek.
- Én… azért jöttem ide, hogy megtanuljam ezt irányítani. Nem azért, hogy hidegvérű gyilkost neveljetek belőlem! – most már felnézek, mert a saját szavaim hallatán felbátorodok. – Nem csodálom, hogy nem sokan vannak az ügyetek mellett! Én is ember voltam ezelőtt, és attól még, hogy most nem úgy nézek ki, részben annak tartom magam. És nem fogok embert ölni. Szóval akkor most velem is végeztek? Akkor talán bízzátok rá Kevinre, hogy megöljön, mert gondolom, nektek tök mindegy hogy ez a szerencsétlen vagy én halok meg. De engem nem fogtok betoborozni.
Ezt követően megint Kevinhez fordulok:
- Na, engem meg tudnál ölni? - remélem ezzel sikerül kibillentenem abból, amibe Michael meg a többiek belebeszélték.

by **Danny Long** Szer. 10 Ápr. 2013, 11:49

Egy pillanatig csend honol a teremben. Kevin lesütött szemmel áll, a többiek pedig mind Olyt nézik. A hosszú perceknek tűnő pillanat után Michael a válla fölött rámordul az egyik gepárdra, aki egy határozott mozdulattal átvágja a második ember torkát, majd a földre löki. Ezután a tigris Olyhoz fordul, arcán csalódottság látszik.
- Nem fogunk téged úgy megölni, mint ezeket a patkányokat. Döntöttél, a halált választottad, de fajtád árulójaként sokkal szörnyűbb halál jut majd neked, mint ezeknek. De most fontosabb dolgokkal kell foglalkoznunk.
Ezzel hátat fordít neki, és a két gepárdhoz fordul:
- Vigyétek!
Az ikrek rögtön meg is indulnak a lány felé. Arcukon kárörvendő mosoly, mindketten nyakig véresek. Közben Clive szól hozzá, aki kissé hátrébb áll.
- Fölösleges ellenállnod. - mondja. - Remélem tudod, hogy semmi haszna nem lenne. Nem ölünk meg, de ha megnehezíted a dolgunkat, sokkal fájdalmasabbak lesznek az utolsó napjaid. És hidd el, így is bőven elég fájdalmas lesz a halálod.

by **Cardas** Hétf. 15 Ápr. 2013, 03:10

Ezek a néma másodpercek… igazi kínzás itt állni. De Kevin nem teszi meg, amit kérnek tőle. Aztán a másik alaknak hallom, ahogy felszakítják a húsát. Összeszorítom a szemeimet, hogy véletlenül se lássam a véres jelenetet.
- Mikor idehívtál… - kezdem, és a torkomban lévő gombóccal küzdök. - …talán nem kellett volna olyan kedvesen bemutatnod magatokat… mintha ártatlan kis család lennétek… Úgy nem ért volna ekkora csalódás, mert alapból nemet mondtam volna.
A két gepárd elindul felém. Tudom, hogy semmi értelme küzdenem ellenük, Clive viszont szükségesnek érzi ezt megjegyezni.
Még Kevinhez fordulok:
- Jó hogy nem ölted meg – mintha egy kis mosolyszerűség jelenne meg az arcomon, de inkább csak keserűen.
Gyűlölöm őket. Mindannyijukat, aki itt van, egytől-egyig, persze Kevin kivételével. Szörnyetegek.
Clive mondandójában valami ellentmondást vélek felfedezni. „Nem ölünk meg”, és „Fájdalmas lesz a halálod”. Akkor most megölnek vagy sem?

by **Danny Long** Pént. 19 Ápr. 2013, 01:33

//Megjegyzés: Lehet, hogy kicsit összekavarodott az időrend, de Kevin megölte az első fickót, az nem lett visszavonva. //

Michael tovább már nem törődik a lánnyal, akit két oldalról megragad a két gepárdember. Durván vezetik ki a teremből, nyomukban Clive. Kevin és Christina nem mozdulnak még. Az étkezőből azon az ajtón viszik tovább Olyt, amin még nem ment be. Ez is egy folyosóra visz, hasonlóan a hálószobák felé vezető ajtóhoz, de innen csak két szoba nyílik a folyosó két végén. Jobbra fordulnak, és a végére érve Clive eléjük vág, majd elővesz egy kulcsot, és kinyitja az ajtót. Belépve egy sötét helyiségbe érkeznek. A feketebundás férfi újabb kulcsokkal matat, majd zsanérok nyikorgása hallatszik. A szobát középen fémrács választja ketté, aminek ajtaját most kinyitották. A két testvér durván előrelöki úgy, hogy a földre zuhan. Látja, ahogy egy rémült patkány szalad el előle. A rácsot rávágják, majd Clive így szól:
- Ez a hely majd megtanít arra, hogy milyen egy vadállat éhsége. Néhány patkányt találsz, de nem sokáig tartanak ki. Aztán pedig vége a házimacska létnek.
Kárörvendő kacajjal sarkon fordul, és az ikrekkel a nyomában elhagyja a szobát. Az ajtót becsapja maga mögött, így teljes lesz a sötétség. Oly ott marad egyedül a kövön. A levegő nagyon állott és büdös, patkányszag is erősen érezhető benne. Néhány kaparászó rágcsáló hangja az egyetlen zaj.

by **Cardas** Vas. 21 Ápr. 2013, 22:57

Eddig Michael olyan gondoskodó meg kedves volt, aztán most egyszerre már levegőnek sem méltat. Hát, nem velem van a baj, az biztos. Ezek itt körülöttem mind őrültek. Báránybőrbe, vagyis macskabőrbe bújt farkasok. És én nem tudok előlük sehova sem menekülni. Ki vagyok szolgáltatva kényükre-kedvükre.
Egy sötét helyre visznek. Eléggé el van rejtve a bámészkodók elől. Egy ráccsal kettéosztott szobába érünk. Kinyitják az ajtaját, és betaszítanak. Elesek, és négykézláb érkezek a földre, közben látom, hogy valami elmenekül tőlem, talán patkány. A rács csattanására, még mindig négykézláb, megremegek.
Nem válaszolok a férfi szavaira, a torkom össze van szorulva. A körülmények, amik nem épp mondhatók kellemesnek, nem annyira foglalkoztatnak. Lassan az egyik sarokba kúszom.
- Szemetek – sziszegem, és kicsordul a könnyem.
A cirkuszban kellett volna maradnom. Ehelyett olyan hülye voltam, hogy elmentem egy vadidegennel egy ismeretlen, eldugott bázisra, ahol gyilkológépeket akarnak kiképezni belőlünk.
Kezemmel letörlöm a könnyeimet, csak hogy az újabbaknak utat engedhessek. Olyan érzésem van, mintha élve eltemettek volna. Lábaimat összehúzom, és köré kulcsolom a kezemet, úgy kuporgok a sarokba. Már nem is tűnök annyira határozottnak és bátornak, mint mikor kioktattam őket arról, hogy nem fogok ölni a kedvükért…

by **Danny Long** Kedd 23 Ápr. 2013, 01:12

Teljes sötétség honol a szobában, és Oly orra lassan a bűzhöz is kezd hozzászokni. Macskalátása mit sem ér, hiszen egy minimális fényre azért szüksége lenne.Az egyetlen zajt apró vízcseppek keltik. Órák telnek el így, a lány legalábbis biztosan úgy érzi, időérzéke viszont gyorsan felmondja a szolgálatot. Egy idő után a patkányok újra elkezdenek neszezni, és egyszer az egyik meg is érinti Olyt elhaladtában. Néhány bogár is előkerül a repedésekből, amik szemtelenül rámásznak az oroszlánlányra, és ha lesöpri őket, egy idő után mindig visszatérnek. Először a szomjúság kezdi el gyötörni, de ebben az ügyben még szerencséje van. Ha tapogatni kezd, talál egy kis, kb fél centi átmérőjű és 5 centi hosszú fém csövet, ami kilóg a falból, és a végén víz csöpög. Ha úgy dönt, hogy megszívja, jön belőle valamennyi víz. Nagyjából úgy néz ki, mint ahogy a rágcsálókat szokták itatni. Egyre növekvő éhségére azonban nem kap semmit. Várakozhat, de nem jön be senki étellel, ő pedig egyre jobban éhezik.

by **Thorhalla** Szer. 24 Ápr. 2013, 11:38

~ New York felett mindenhol ~
Az ég egyre jobban fehérleni kezdett, már-már vakító volt. A korábban hullott véreső már a múlt volt, ennek helyét az égen a fehérség vette át. Az atomrobbanásnak lehetett ilyen fénye, mégis ez nem az volt. Aemmilyen robbanás nem történt, ez az égen jelent meg, először csak halvány derengésben, majd pedig egyre erősebben, mígnem mindent beborítottak és mindenkit teljesen el nem vakítottak, bárhol is voltak azok a személyek New Yorkban, akár a föld alatt, vagy olyan helyen, aminek ablakai sem voltak. A vakító fehérség mindenhova bekúszott.
Dover Street 53. - Page 2 Korszakvege2

Hosszú percek teltek el, mire a fehér vakító fény eltűnt, mire mindenki rendesen látott a városból, ahol még esetleg voltak démonok, vagy a démontetemek ezek eltűntek az épületek démonias vonása mintha soha sem léteztek volna, a város magas pontjairól látszódó Astoria legmagasabb pontján levő nagy térkapu a torony tetejéről eltűnt, csak a romok maradtak hátra, amit Dormammu és serege okozott. És az égen is végre a mágikus felhők, az utolsó részen, a vörösesség eltűnt, végre valahára New York teljes területén ismét a rendes eget lehetett látni. New York egy újabb nagy katasztrófát vészelt át és élt túl.

Ezzel pedig vége lett a sötétség és tűz korszakának.

by **Cardas** Pént. 26 Ápr. 2013, 11:49

//Elnézést, nem nagyon viszem előre a sztori cselekményét ezzel a reaggal Smile

//

Teljes a sötétség, az éjszakai látásomnak nem nagyon veszem hasznát. Minden néma, csak víz csepeg. Eleinte még számolom, hogy mennyi csepp esik le, mert másképp nem tudom meghatározni mennyi ideje vagyok idebent, de aztán feladom.
A sötétség apró teremtményei már nem annyira félnek tőlem. Idegesítenek, ahogy folyton jönnek felém. Biztos érzékelik a testem hőjét. Mikor már megunom, hogy újra idejönnek, eltaposok párat, ha sikerül, legalább azokon kitölthetem a dühömet.
A vízcsepegés zaja lassan kiváltja belőlem a szomjúságérzetet, de nem tudom, hogy tényleg az vagyok-e, vagy ez csak annak a hatása, hogy hallom a cseppeket. De mikor kiszárad a szám, már nem kétséges, hogy tényleg szomjas vagyok. Megkeresem, honnan jön a hang, de mikor megtalálom a forrását, már nem is annyira kell inni. Egy ideig kibírom nélküle, de aztán muszáj, bármennyire is gusztustalan.
Szóval a szomjam az meg van oldva, de megkordul a hasam, és kaját azt nem adtak nekem. De gondolni sem akarok rá, hogy megegyek egy patkányt. De mi van, ha tényleg éhen hagynak? Akkor muszáj lesz, különben éhen halok…
…már borzasztóan követeli a gyomrom a kaját, és nekem kell tenni valamit ellene. A patkányok nem is tűnnek már annyira visszataszítónak. És ha megszokták a jelenlétemet, akkor talán közelebb merészkednek hozzám. Leülök a fal mellé, és várok, próbálva keveset mocorogni, hátha idejön egy. Akkor, fülem segítségével igyekszem behatárolni hol is van, és lecsapni rá a mancsommal.
Ekkor erős fény tölti be a sötét helyiséget. A fény olyan erős, hogy elvakít, de lehet, hogy amiatt, mert már elszokott a szemem tőle. A sarokba húzódom, és eltakarom a szemem. Mikor csillapodni kezd, már inkább azon gondolkodom, hogy mi lehetett ez. Talán ezt is Michael meg a többiek csinálják? Más elképzelésem nincs. A szemem káprázik, de ez nem zavar, lévén úgyis sötétben vagyok, és semmit sem látok. Eztán újra a falnak támaszkodom, és várom, hogy egy nyomorult rágcsáló a közelembe tévedjen...

by **Danny Long** Szer. 01 Május 2013, 01:49

Néhány óráknak tűnő perc után egy patkány Oly lába mellett kezd kaparászni. A lánynak nem káprázik már a szeme, így semmi nem akadályozza abban, hogy teljesen hallására és szaglására támaszkodhasson. Egy mozdulattal lecsap a rágcsálóra, aminek nincs ideje elmenekülni. Egy kis szerencse is kellett, hozzá, de megvan a zsákmány. Nem igazán tud már azon gondolkozni, hogy mennyire gusztustalan is ez az egész, az éhsége már olyan kínzó mértékű, hogy nem bír ellenállni, bele kell harapnia. A kis állat azonnal kimúlik, de a szőrös sovány dögnek rettenetes íze van, és alig van rajta hús. Néhány rövid másodpercig élvezi a meleg vér szájában szétáradó ízét, de azt hamar felváltja a hányinger. A lány szája tele van büdös, mocskos szőrrel, egy csont felsértette a nyelvét, és semmivel sem lett kevésbé éhes. Néhány elkeseredett perc után aztán kinyílik az ajtó. A beáradó fény hihetetlenül erősnek érződik, Olynak el kell kapnia a fejét, mert úgy érzi, menten megvakul. Az ajtón egy alak lép be, de a lány nem tudja kivenni, ki az. Amikor az ajtó becsukódik, és újra sötétség telepedik a szobára, az első dolog, amit megérez, az a hús illata. Betölti a szobát a friss, nyers hús csodálatos aromája. Sosem hatott még semmilyen érzet ennyire a lányra. A nyála olyan tempóban kezd el termelődni, hogy egy pillanat alatt kicsordul a szájából. A terem másik felében Chrisitna hangja szólal meg.
- Hoztam neked enni. Nem is kell lássalak, hogy tudjam, mennyire rászorulsz már.
Hallja, hogy a nő a rácsnál matat valamit, majd így folytatja:
- Nem ölted meg, hűségedet már nem bizonyíthatod. De most ehetsz belőle, hogy enyhítsd a szenvedésed. Már halott, nincs miért bűntudatod legyen.
A nő hangjában olyan kegyetlen, szadista öröm csendül, amilyenhez hasonlót sem hallott még soha az oroszlánlány. A következő pillanatban a hússzelet a földön puffan nem messze a lánytól, a tigrisnő pedig halkan kuncogva elhagyja a szobát, újra majdnem megvakítva Olyt. Az ajtóból még visszaszól:
- Jó étvágyat! Élvezd ki az utolsó vacsorád!
A lányt csak egy hajszál választja el attól, hogy gondolkodás nélkül rávesse magát az emberhúsra.

by **Cardas** Hétf. 13 Május 2013, 06:15

Köpködni kezdek, hogy a patkányszőr meg egyéb nem kívánatos darabkái az állatnak ne maradjanak a számba. Nem volt sok, és nem érzem, hogy az éhségem alábbhagyott volna. Öklendezek egyet kettőt, és megpróbálom legyűrni a hányingert, ami elfog. Minek kellett megkóstoljam, undorító...
Mielőtt tovább szidhatnám magam a hülyeségemért, valaki bejön a fogdába, ha ez egyáltalán az. A fény nagyon erős, elfordulok előle, és a sarokba kuporodom. Minek jöttek? Valamivel tovább akarják fokozni a büntetésem. Nevetséges, azért mert nem öltem meg egy embert! Még mindig dühös vagyok magamra, hogy hagytam magam elcsalni hozzájuk.
A nő az, Christina. A hangjából kiérződik az öröm, miközben beszél, de nem az egészséges öröm. Ezek vagy teljesen embergyűlölők és vérszomjasak, vagy nem normálisak egyszerűen. És most azt akarják, hogy egyek abból az emberből? Inkább arra voksolok, hogy nem normálisak. De annak ellenére, hogy tudom, honnan származik az étel, mégis éhséget érzek iránta. Egyszerűen az a tény, hogy hús, már önmagában vággyal tölt el, hogy megkóstoljam. Muszáj megkérdeznem, de lehet, hogy nem fog válaszolni:
- Eddig is emberhússal etettek, amióta idehoztatok? - már a gondolat is hátborzongató.
A zárómondatára összerezdülök. Vajon mikor akarnak végezni velem? És hogy? Nem itt akarnak éhen dögleszteni, az biztos, mert akkor nem adtak volna húst.
Becsukódik az ajtó, és megint egyedül maradok. Már az is zene a füleimnek, ahogy a földre hullik a húsdarab, de ahogy az illata eléri az orromat, az valami észveszejtően fantasztikus. Vigyázok, hogyha egy patkány bukkanna fel, vagy valami más, ami a húsomra pályázik, azt azonnal elintézem, nem hagyhatom, hogy megegye. De miért? Talán én akarom felfalni? Nem tudom... tényleg nem. Közelebb húzódom a húshoz. Mint valami tiltott gyümölcsre, lassan ráteszem a mancsomat. Érzem a puhaságát. Lecsöppen a nyálam a földre. Nem kéne, nem szabad, tudom, de mégis felveszem. Csak egyetlen harapás, nem olyan szörnyű tett. Belekóstolok, de elhatározom, hogy csak megkóstolom, és ennyi. Viszont lehet, hogy a falattól teljesen bekattanok.

by **Danny Long** Szer. 15 Május 2013, 23:13

Oly belekóstol a húsba, és onnantól kezdve nincs megállás. Az íz betölti az agyát, úgy árasztja el a tudatát, minden gátlást áttörve, mint egy szökőár. Semmi sem tarthatja már vissza attól a lányt, hogy felfalja az emberhúst az utolsó rostig. Nem képes semmi másra gondolni, csak arra, hogy ennie kell. Sosem érzett még ilyet, mint most. Nem tudja eldönteni, hogy a nyers emberhús ennyire csodálatos, vagy csak ennyire éhes volt, de olyan örömet él át, amilyet evés még sosem okozott neki. De ez csak néhány pillanatig tart. A szelet kicsi, és csak nagyon rövid ideig tart, aztán a hús szaga eloszlik, és az íz is lassan elmúlik a szájában. A köd lassan felemelkedik az elméjéről, képes újra tisztán látni. A sötétben ül, és belehasít a felismerés. Rájön, hogy mi az, amit evett, és ez mit jelent. A kielégülés után teljesen átjárja a bűntudat.
Nem tudja, hogy mennyi idő telik el pontosan, de úgy érzi, hogy egymás után peregnek az órák, ő pedig egyedül ül a sötétben.

by **Cardas** Pént. 23 Aug. 2013, 15:30

Ahogy elfogy a hús és kiveszik az íze a számból, lassan csillapodni kezd a hatás, míg végül elenyészik az élvezet, amit okozott. Percekig csöndben a földön heverek, és eltart egy ideig, hogy elfogadjam, mit tettem. először még tagadom, de aztán már átveszi ennek a helyét az undor, amit a hús iránt, és főleg magam iránt érzek. Hogy tehettem meg? Hiszen pont, hogy ezt akartam elkerülni... Mostantól együtt kell éljek azzal a tudattal, még ha nem is sokáig már, hogy mondhatni, kannibalizmusba süllyedtem. Ha nem is vagyok ember teljesen, de én annak tartom magam... és az egy embertársam volt. Nem merem a közben számban termelődő nyált se lenyelni, mert még érzem rajta a hús ízét. Végül öklendezni kezdek tőle, és nem tudom, hogy rájátsszak-e és fölhozzam-e az előbb elfogyasztott ételt, vagy próbáljam legyűrni a hányingert. A gondolat, hogy a gyomromba van egy ember, vagy annak egy része... nem bírom tovább, és épp hogy elérek az egyik sarokig, mikor feljön az undormány. közben könny szökik a szemembe. Mikor kijött mind, rá se nézek, elhúzódom a legmesszebbre tőle.
Telnek a percek és órák, és semmi... a sötétség egyre nyomasztóbb...

by **Danny Long** Hétf. 02 Szept. 2013, 00:59

Oly teljesen elveszíti az időérzékét, nem tudja követni, hogy mennyi idő telhetett el. A hányadék bűze lassan elér Olyhoz a cella másik sarkába, tovább súlyosbítva szenvedését. A lány időnként elalszik, csak, hogy mindig felriadjon újra és újra ráeszmélve helyzetének kegyetlen valóságára. Végtelenségnek tűnő idő után egyszer, amikor felriad megérzi, hogy van valaki más is a szobában. Valószínűleg aludt, amikor bejött, mivel nincs emléke róla, hogy kinyílt volna az ajtó. Továbbra is teljes a sötétség, de Oly orra elég fejlett ahhoz, hogy sok információt leszűrhessen a szagokból. Ez alapján néhány pillanat alatt rá is jön, hogy látogatója nem más, mint Kevin. A fiú szaga a rácson kívülről jön, de többet nem lehet megállapítani. Az nem szólal meg, és nem mozdul meg hallhatóan. Úgy tűnik, nem vette észre, hogy Oly felébredt. Ekkor az oroszlánlány egy másik szagot is megérez. Nagyon halvány, mintha sok rétegen keresztül szűrődne, de egyértelműen hússzag. Kicsit még sütve is van, de az illata nagyon hasonló ahhoz, amit Christina hozott.

by Ajánlott tartalom