Advent street

Kellemes csendes utca. Szinte végig átvág Redrose village-ben.

Az eredeti topic

Éppen magamban császkálok az utcán, mikor valaki belém jön. Hát vigye el az ördög az ilyeneket. Elég bajom az is, hogy már jó ideje lakatlanul bolyongok, mióta itt ébredtem fel, nem pedig a lakásomban, és csak abból élek, amit találok, vagy éppen lövök. Már majdnem fordultam, hogy egy-két szép szóval illessem meg az embert, amikor arra leszek figyelmes, hogy egy levelet tartok a kezemben. Egy meghívó féleség volt az, vagy miafene. inkább miafenének mondanám, hisz egy címen és időponton kívül nem volt rajta más csak… Álljon már meg a fáklyás menet! Hisz azt írják jól fizető munkalehetőség… nekem nagyon jól jönne ez, mert végre aludhatnék normális ágyban, vagy éppen ehetnék valami finomat. Úgy gondoltam ez biztosan segíteni fog a munkanélküliségemen, ugyanis nem sokan bérelnek fel mostanában bérgyilkost. Na, mindegy, azért reméltem, hogy most ez nem kelepce, hisz nem örülnék annak, hogyha hirtelen börtönben térnék magamhoz. Na, végül elmentem a megbeszélt helyre, ám mi fogadott? A nagy semmi az. Mivel jobb dolgom nem volt, hát vártam és vártam. Ránéztem egy órára, aztán a megbeszélt időpontra. Naná hogy sikerült 1 órával előbb jönnöm. Hát ismét csak vártam. Végül a megbeszélt időpontban kis híján szívrohamot kaptam, mivel egy vadidegen csak úgy a semmiből odalépett hozzám. Miután elmondta mit szeretne, bólintok.
- Igen. Mi lenne a feladat? – kérdezem rögvest nem teketóriázva.

Csendben hallgattam a férfi szavait. Fogalmam sincs, hogy miféle SHIELD-ről beszél, ugyanis nem ismerek semmiféle SHIELD-et, vagy ha ismertem is, akkor meg elfelejtettem menet közben. Bárhogy is csendben maradtam, ám a férfi úgy látszik nem fejezte be. Nagyon érdekesnek tűnt, amit mond, szóval egy kis érdeklődés után még meggondolom a válaszom.
- Rendben, akkor kezdem. - mondom nyugodt hangon - Először is ki vagy mi a fene az a SHIELD? Nem hallottam még róla.. azt hiszem. Aztán mit takar az, hogy olyan munkát végezhetek, amilyet szeretnék. Vannak előre megválaszthatóak vagy mi? És most jöjjön a legfontosabbak. Amennyiben belemennék át kell esnem valami vizsgálaton? Mert ha valami agymosásféléről vagy agyturkáláson kéne részt vennem, akkor köszönöm szépen kihagyom a munkát. Illetve, hogy a szerződés egész életre szól-e?
Csípőre tett kézzel várom a válaszokat.

Megkaptam minden választ, amit szerettem volna, de azért kicsit mérges voltam.
- Bocsássanak meg, hogy fogalmam sincs, hogy a francba kerültem én ide. Legszívesebben, ha akartam volna, akkor ott maradtam volna a másik helyen, mert ott legalább tudtam ki a jó és ki rossz. Na de... jómagam eddigi életemet azzal töltöttem, hogy embereknek ártó mutánsokra vadásztam. 200 méteren belül halálos pontossággal lövök célra íjjal. Emellett mutáns mivoltomnak köszönhetően akad pár képességem... és egy adottságom, amit nem szeretek kihasználni. Amennyiben úgy akarná, majd be is mutathatom, ha akarja. Mellesleg... amennyiben valami ok miatt el szeretném hagyni a munkát. megtehetném? Ha a magánemlékeimet békén hagynák, még az emléktörlésben is benne lennék.. bár nem szívesen. Amúgy csak azért kérdezem, mert biztosra akarok menni, illetve, hogy mekkora "pórázt" kapok egy-egy küldetésen. Ha ezeket még elmondja örömmel aláírok bármit, ha kell, és már kezdenék is.. persze ha lehet...

- HIIKK -
Összefoglalva az esés esős körülményeit, velősen, gyorsban. Mert számíthatott volna rá, aki a tapintható magas feszültség táblára támaszkodik nem lepődhet meg ha a következő sms fizikai fájdalmat okoz neki.
A vadnyugaton nem lehet csak úgy félvárra üzengetni üzengetni mivel, hogy a sürgős természetét tökéletesen példázza a mély mögöttes tartalom (4 tiszta papír cetli a tarkómon és pár acélos centi a hátamban) rögtön lóhalában állat statiszta sérülése nélkül kibontom:
- Aaúcska! -
- Blabla...vérszomjas...adventi...kékfehér... határ...bab - A dallamos kis szerelmes verset hamar begyűröm a tegnapi kaják mögé a kiemelt fontosságú farzsebbe, majd letolom, a mait pedig fellapozom. Mindezek közben úriasan csekkolom az időt.
- Még egy könnyed könnyebbülés és az új karpereccel még pont időben leszek a talira. Gibrartár, Északi-Atlanti, itt az idő! -

A tartalmas időtöltés után menetfelszerelésben kicsit sem gyanakodva tiszta alsóban jelenek meg a google térkép adta koordináták vélt helyességű helyén. Artikulálatlanul aláordítva a kedvenc kiképző programomnak.
Vatttá! ~ Több gyümölcs ma nem csúszik ki a gyümi ninja keze közül. ~

//Még kell pár poszt, hogy megtaláljam újra a stílust de még remélek sok jót karácsonyig:D//

Még kicsit bele vagyok gémberedve a legutóbbi munkanélküli szezonba, de teljes mellszélességgel készen érzem magam a káoszra mikor megcsap a jó redrosei levegő. Nem fáj különösebben, nem úgy a felismerés, hogy igazából színvak is lehetnek, akkor sem lennék előrébb a ház megtalálásában. hát pon' két ugyanolyan vár mind a kettőn és egyik sincsen megszámozva vérrel. A fülem viszont kétszer csenget pont mint a postás és meg is hozza az ötletet. Mert találkoztam én már turpisságokat és még a felfedező Dora se fogott ki rajtam. mert én vagyok a kit nevén neveznek.
- Jacksonvillebe hózáport ígérnek a népek szamárháton dél-felől! - Közlöm mert hasznos és talán majd rétegesebben öltöznek. Meg mellesleg amelyik előbb mond kérdés helyett választ annak felhasználom a lőrését, hogy megjelöljem a házat szám helyett vérrel. ha már így szólt az üzenet. Onnan fogom tudni, hogy melyik van a jobb kezem felé és melyiknél van a lé. Legalábbis hasonlóan gondolkozhatott az írói gárda is mert láttam őket péntek este múltán megbánás nélkül mulatni.

Hazatérés - Redrose Village - Advent Street

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jayden Wynor (Jay)

„Sokan vannak, akik valamilyen indokkal, de utazásba kezdenek. Van aki rokonokat látogat, van aki üzleteket intéz, vagy csak kikapcsolódni akar, pihenni. Persze van aki menekül, vagy épp bajt keres, s vannak akik csak hazatérnek.”
Charles is épp hazafelé tart egy busszal. Alig egy napja hagyta el New York-ot egy rendezvény miatt ami egy közeli kis településen volt. Az eseményekről való beszámolója is elég jól állt, már csak át kellett esetleg nézni, hogy elküldhesse az újságnak. A buszon többen is utaztak, sőt, mondhatni teli volt a busz, ami most épp megállni készült Redrose Village-ben egy rövidke szusszanásnyi szünetre, hogy aki esetleg akar elmehessen könnyíteni magán, mielőtt tovább indulnának Legalábis ez az ürügy amiért megállnak. Hanna is a buszon utazik egy környezetvédelmi találkozóról, ami elég jól alakult, s minden bizonnyal lesz még hasonló folytatása is.
- Kérem tisztelt utasaim figyelmét – szólal meg a sofőr a busz belső hangszóróin keresztül – Redrose Village megálló és pihenőhely következik, ahol úgy 10 percet fogunk állni. Köszönöm – közben szépen bekanyarodok a pihenő helyhez és ott lassan beáll a buszoknak fenntartott megállóhelyre.

Kyle Collins a megálló közelében várakozik, azért mert az őr drone-ok gyanús alakot láttak a buszon, feltehetően egy terroristát, Így az ő feladata lett, hogy ennek nézzen utána. Azonban egyenlőre csak az épp beálló buszt láthatja, s az alakokat akik a buszra várnak. Mivel ez egy pihenőhely és megálló is egyben így vannak akik itt szállnak le, vagy épp fel, de a várakozók között nincsen senki aki gyanús lenne, legalábbis olyan szempontból, hogy körözés lenne ellene jelenleg. Bár nem egy nagy darab van a várakozók között

Egy luxus taxi gurul be a pihenő helyre közben. Jayden Wynor ül benne, aki egy komolyabb üzleti megbeszélésről tért vissza, csupán a sofőr megállt, hogy megtankolja a kocsit mielőtt tovább haladnának.
- Elnézést uram, ezért a kellemetlenségér, hamarosan indulunk is tovább – mondja a sofőr egy kicsit zavartan Jayden-nek, majd megy is, hogy feltankolja a kocsit, miközben Jayden láthatja a sötétített ablakokon keresztül a nem messze beálló távolsági buszt is, és az arra várakozókat.

A gondolataimba merülve ültem az autóban, nem is igazán a várost figyeltem, ahogy kifelé bámultam a sötétített ablakon, csak akkor ocsúdtam fel, amikor a sofőr megállította az autót, és hátrafordult hozzám szavaival. Bólintottam.
- Semmi probléma, megesik. - néztem a sofőrre egy halvány mosollyal az arcomon, talán épp zavart szabadkozása az, ami miatt furán érzem magam. Ilyenért szerintem még senkit sem rúgtak ki, nem kéne ennyire kellemetlenül éreznie magát amiatt, mert meg kell állni tankolni. Csak most tűnik fel, mennyre megszokta már a fülem az úton a motor monoton búgását, talán ezért is révedtem annyira gondolataimba. Olyan volt, mintha lélekben egy pillanatra Thaiföldre tértem volna vissza, de bármennyire is lenne jó, tudom, először itt kell elrendezzem a dolgokat, a cégnek itt van rám szüksége, még ha két év után furcsa is egy kicsit visszaszokni. Hiszen amíg elvoltam, egy teljesen más világot ismertem meg. Ahogy pedig továbbra is bent ülve, a sofőr visszatértére várva kipillantok a kocsi ablakán, tekintetem megakad a távolsági buszon, és eszembe ötlik a kérdés, vajon ők tisztában vannak-e vele, milyen erők is működnek körülöttük? Bár, tekintve, hogy mennyi minden sújtotta már a várost és ártatlan lakóit ezen természetfeletti erők közül, csoda kéne ahhoz, hogy az emberek nagyja nyílt legyen azok felé. A háború, mutánsok, démonok... nem is csoda, hogy mindenki csak a maga kis világával törődik, bizalmatlanná váltak. Vajon engem is kizárnának? Félnének a varázslattól? Vagy talán elítélnék, mint amilyen ítélet a mutánsokat érte? Bármi is lenne a válasz, nem hibáztathatom őket, ahogy azt sem mondhatom, hogy nem megalapozott a tartózkodásuk.

Kicsit morcosan ébredtem a telefon csörgésére, hogy járjak utána egy gyanús személynek amit az őr drone-k láttak. Redrose Village egyik megállójában támasztottam a falat, zsebre dugott kezekkel, arcomat a kabátom csuklyájával takarva. Kicsit kényelmetlen volt mert a hátamon a kabát alatt ott volt a két MP7-s. Igyekeztem minél jobban felmérni a környéket , a körülöttem levő embereket. Gyanús volt köztök, de nem vészesek. Az olcsó parfümök már bántották az orromat. A beálló buszt figyeltem és vártam, hogy kinyissa az ajtaját. Közben egy luxus taxii is be gurult a pihenő helyre. Azt feltételeztem, hogy lehet, hogy valami kis üzlet lesz, de csak a sofőr szált ki és tankolni álltak meg. Éreztem a benzin szagát a levegőben. 
-Király
Mondtam halkan. Nem csak az olcsó vackok, de már az üzem anyag is csavarta az orrom. Lassan eltávolodtam a faltól, és jobb helyre álltam ahonnan rá láthatok a fel és leszálló utasokra. Vagy akár én is fel szál hassak a buszra.

A robogó busz zárt terében és meleg levegőjében, elszundikáltam. Az ülés, amelyben trónoltam, igen kényelmes volt és nagyjából az indulástól számított tizedik percben, el is aludtam. Amikor felébredtem, a buszsofőr éppen bejelentette, hogy egy tíz perces pihenő után folytatjuk az utunkat, addig mindenki leszállhat nyújtózni. Amikor kinéztem az ablakon a szokásos pihenők képe fogadott. Benzinkút, parkolóautók, Toi-Toi fülkék katonás sorban. Ami azonban, igen komolyan megragadta a figyelmemet, az egy italautomata volt. Hatalmas betűkkel reklámozta: Jéghideg Coca-Cola! laptopom táskáját az ölembe fektettem és kinyitottam. Aprócska tárcám is itt volt és beletúrtam. Pechemre, apró nem volt. Pedig ezek az átkozott masinák, kizárólag apróval működnek. Pech. Gyorsan körülnéztem a buszon, valakinek csak kell lennie, akiből ki lehet nézni, hogy fel tud váltani egy tízest. Tudom hülyén néz, hogy egy öltönyös fazon odalép az ember lányához és megkérdezi, hogy..
- Elnézést, feltudna nekem váltani egy tízest, szükségem lenne némi apróra. Köszönöm. 
Mondom, miközben megnyerően mosolygok a random utasra, aki szemlátomást úgy tűnt, hogy tud segíteni nekem. ( Hanna Rider) Amennyiben bólint, s kisegít a problémámban, láthatják is az utasok, amint határozott léptekkel megindulok az ajtó felé. Biccentek a buszsofőrnek, hogy én mindjárt jövök. S le szállok a buszról, vadonatúj öltönyömben, laptop táskával az oldalamon. Nyugodt léptekkel megindulok az automata felé, ami komoly pechemre, az első bedobott pár apróm után, hangosan dong egyet, majd ... nem ad ki üdítőt. Megnyomom a piros gombot, kondul egyet és semmi. Egy gyakorlott bokszoló jobb egyenesével nyilvánítom ki véleményemet az automatával szemben, aki úgy tűnik, hogy pénznyelőgépnek képzeli magát. A hangos koppanás és az öklömben érzett fájdalom után, azonban olyasmi történik, amire minden rendes amerikai állampolgár jogosan vágyhat. Az automata érzékelte az agresszív véleménycserét és úgy döntött feladja. Kidobott egyet, az általam vágyott üdítőkből. Kényelmes és nyugodt léptekkel indulok vissza a buszra. Hamarosan hazaérek és leadhatom a cikket, amelyet volt szerencsém megírni. Persze csak azután, hogy átnéztem, tökéletesen tükrözi-e a stílusomat és megfelel-e, a szerkesztőségnek?

Hanna hazafelé tartott és azon járt az esze, hogy mit is ért el ezzel a találkozóval. Sokszor csak később lehet learatni a sikert és az együttműködés várat magára. De ha sikerül az oktatásba egy kicsit, csak egy kicsit jobban becsempészni a környezettudatosságot, az már nagy eredmény. Ha évi egy-két alkalommal eljuthat egy újabb iskolába a tájékoztató, az is jó. Apránként lehet haladni és tenni a bolygóért, ezt a lány már megtanulta a környezetvédelemmel töltött évek során.
A buszutazáson nem aludt el, inkább kifelé nézegetett. Aki mellett ült, az végig zenét hallgatott, így beszélgetésre nem került sor. Amikor bemondták, hogy lehet menni pisilni, nőhez méltóan azonnal el is indult. Legalábbis neki ezt jelentette a 10 perces kitérő. El is indult volna, de megszólította egy férfi. Öltönyben volt, jól szituált, Hanna pedig szokott segíteni ilyen esetekben, egyáltalán nem volt paranoiás. Most is így szólt:
- Igen, egy pillanat. Tessék!
Turkált a táskájában és lassan előkerültek az aprópénzek. Átadta a férfinek és eltette a tízest. Utána pedig elindult, hogy keressen egy normális helyet. A toi-toiokkal nem mindig volt jó tapasztalata, így ha azoknál jobb megoldást talált, akkor azt választotta. Zsebkendő volt nála, úgyhogy túl nagy baj nem érhette.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jayden Wynor (Jay)

Az italautomatával való kis incidens ellenére úgy festett, hogy minden rendben van, legalábbis Charles számára úgy tűnhetett, míg nem két alak elé nem állt. Mindketten öltönyt viseltek, s nem mondhatni, hogy a bármi különleges lett volna rajtuk.
- Elnézést Mr. Crafton. Lenne szíves egy kicsit velünk fáradni? - szólalt meg az egyik fickó eléggé udvariasan.
- Remélem, hogy tud ránk szánni néhány percet – mondta a másik, hasonlóan nyugodtan.
- Jól tudjuk, hogy ki ön, s segíthetünk önnek a címlapra kerülni, de kérem ne itt... menjünk kicsit odébb. - folytatta az első megszólaló és a pihenőhely kis épülete mögé mutatnak, ami nincs messze.

Hanna közben felfedezte azt amit keresett, a pihenőhelynek volt saját illemhelye is a kint lévőkön kívül, igaz annak limitált mérete szükségessé tette a többit is.
Ha még körbenézett akkor láthatta, hogy az akinek pénzt adott előbb az automatával kerül konfliktusban, majd valakikkel megáll beszélgetni. Azonban nem hall semmit abból, hogy miről is lenne szó, csak annyit, hogy eléggé nyugodt a társalgás, lehetnek akár ismerősök is.

Kyle is felfigyelhet erre, azonban lhet jobban lekötik a fojtogató szagok amiket érez szaglásának hála, azonban pár szót el tud csípni a beszélgetésből ha akar, a többi beszélgető leszálló utas és várakozó ellenére. Ahogy közelebb megy az orrát hirtelen egy némileg jóval kellemesebb édeskés illat töltheti be, ahogy elhalad mellette egy fiatal fiú, azaz meg is áll mellette. Kezében az ital illata az amit Kyle érez, s aminek hála az orrát nem kínozza a benzinszag és a parfümök, csak a tömény forró csoki. A fiatal srác láthatóan az órára pillant, majd a zsebéből egy kártyapaklit húz elő, s egy kézzel kevergetni kezdi, miközben a forrócsokit kortyolva az épület előtti szemetes felé indul csendesen.

Jayden a kocsiban mereng, miközben a sofőr végez a dolgát. Nagy a kocsi tankja, de próbál hamar végezni. A kocsi hangszigetelése elég jó így kintről túl sok zaj nem szűrődik be, s innét minden olyan nyugodtnak tűnik. Egy-egy őr drone néha elhúz az égen, de különben semmi. Sőt az is eléggé megszokott. Minden olyan csendesnek és békésnek hat ezen a pihenő helyen, mintha nyugalom lenne tényleg a világban.

A kúthoz beáll még egy autó és több nagydarab ember száll ki belőle. Beszélgetnek, nevetgélnek, hülyéskednek, ahogy a pihenő épülete felé veszik az irányt mint akik csak megálltak. Egyedül a sofőr az ott is aki a kocsinál marad és elkezdi megtankolni.

A nőnek nyert ügye volt, rálelt egy normális illemhelyre. Ha sorba kellett állni, akkor megnézte, nem lépné-e túl a 10 percet a várakozással és a dolga elvégzésével együtt. Nem hiányzott, hogy itt felejtsék az isten háta mögött. Meg tudta volna oldani, persze, hiszen jó volt az ilyenekben, de nem ezért fizette ki a buszjegyet. Ennek megfelelően ha odajutott a fülkéhez, akkor először bekopogott vagy megnézte a kilincs alatti színt, ami jelezte, hogy foglalt-e vagy nem. Előtte még körbenézett és azt látta, hogy a pénzváltós ember püföli az italautomatát. Kis, nőies kacajt eresztett meg. Ő is járt már így és volt, hogy nem bánt kesztyűs kézzel a géppel. Még látta, hogy utána beszélgetés következik, a férfi mellett két öltönyös jelent meg. Azt hitte, hogy az őrök jöttek szólni. Hogy ne csapkodja a masinériát. Nem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget, ahogy az érkező nagydaraboknak sem. Amerikában is volt elég gyorétterem, ahol felhízlalhatta magát az ember, ha nem vigyázott. Hanna inkább légies, de nem törékeny alkat volt, mivel rendszeresen aerobikozott. Ha semmi más nem történt és tehette, akkor bement a mosdóba és tette, amiért jött. A táskájából előre előkészítette a zsebkendőt, hátha itt kifogyott vagy ellopták...

Vállamon a laptoptáskával, kifogástalan öltönyben és kezemben a kincset érő itallal haladok a busz felé, amikor elém lép két öltönyös úriember. Nocsak, igen különös pillanatot választanak ahhoz, hogy beszélgessünk. Ráadásul tudják is a nevemet. Miközben beszélnek, alig láthatóan körbepillantok. Igyekszem felmérni a terepet. Egy jó újságírónak, mindig résen kell lennie. Ezt mindig szem előtt tartottam, ugyanis az ember fiának folyton készen kell lennie, ha a világ történéseit akarja elcsípni és papírra vinni. Azonban gyanúsan kezdődik ez az egész beszélgetés. Azon nem akadok fenn, hogy tudják a nevemet. Ha olvastak újságot, akkor egyszer-kétszer találkozhattak már a nevemmel. Az pedig egy dolog, hogy újságíróként, roppant érdeklődő vagyok. Ez azonban kizárja, hogy hülye lennék. Legalábbis, szerintem még nem hülyültem meg. Gondolatban, igen rövid idő alatt, az alábbi összefüggéseket bogozom ki. Először is, senkivel nem beszéltem meg találkozót ezen a helyen. Így a két férfi hirtelen felbukkanása, majd az a tény, hogy a főcímlapra akarnak juttatni, eléggé gyanús. Az se utolsó pont a gyanús viselkedés listáján, hogy ugyan udvariasan kezdtek hozzá a mondandójukhoz, bemutatkozni elfelejtettek. Ezen kívül, mégis miért fáradnék két vadidegen emberrel, akik csak úgy hirtelen feltűnnek és zavaros sztorival állnak elő? A kormányszervekkel, nem volt dolgom. A Szabad Mutáns Blogot, nem a saját nevemen futtatom, tehát onnan sem kereshetnek. 
- Nos... a helyzet az, hogy jelen pillanatban... 
Miközben beszélek, öltönyömnek a belsőzsebébe nyúlok és előhúzok egy névjegyet. Amin rajta van a nevem, a telefonszámom és az email címem. Ha nagyon sztorizgatni akarnak, akkor úgyis felkeresnek. 
- ... sajnos nem érek rá, meghallgatni a történetüket. De, itt a névjegyem, ha gondolják, a későbbiekben még felkereshetnek és szíves örömest meghallgatom Önöket. Most azonban, ha lennének szívesek és utamra engednének, roppant hálás lennék. 
Két, vadidegen ember, egy istenháta mögötti pihenő épülete mögé akar hívni, hogy ott beszélgessek velük. Ugyan nem vagyok paranoiás, de nem ettem meszet. Mindezektől függetlenül, felpörgetem a reakcióidőmet. Nem árt, ha egy ilyen szituációban, kicsit pörgősebb leszek. S mivel mutációm ezen képessége, semmilyen látható vagy hallható effektussal nem párosul, még kiderülhet, hogy tényleg csak kissé, figyelmetlen emberekről van szó, akik így szerették volna előadni a sztorijukat. Én azonban, talán nem meglepő módon, nem vagyok vevő a szemtanúktól elhúzódva, beszélgetni akaró, névtelen, engem ismerő emberek történetére. Bokszolóként, tudom hová kell ütni, ahhoz, hogy a problémás egyének hamar lepihenjenek. Kesztyű nélkül pedig esélyes, hogy az áldozatom rosszul járna, ha véletlenül megtalálnám ütni.

Türelemmel várakozom a sofőröm visszatértére, nem áll szándékomban siettetni, hiszen amit akartam, sikerült elintéznem, az üzleti útról visszafelé úgysem sietek sehová. A cég helyzete sem annyira rossz, mint gondoltam, mondhatni sokkalta jobb, mint amire számítottam, amikor úgy döntöttem, otthagyom Thaiföldet, hogy visszajöhessek ide, és megpróbálhassak tenni valamit. Valamit, ami ténylegesen számít. Ahogy így elnézem az embereket, a kedélyek nyugodtaknak tűnnek, nem látok különösebb zavart vagy viszályféleséget közöttük. Szép... úgy beszélek már, mint valami rendfenntartó, aki direkt azért van itt, hogy a környéket figyelje és közbelépjen abban az esetben, ha esetleg történne valami. Valami szokatlan. Egyes pillanatokban pedig már tényleg így is pillantok ki az ablaküvegen túli utcarészre, tekintetemmel néha elkalandozok, követve az egy-egy elhaladó őr-drone útját, de láthatóan tényleg minden békés. Csak most tűnik fel, hogy mennyire jól szigetel az üveg... majdnem teljesen kizárja a külvilág hangját, az apró zajokat, melyek hiányával tényleg túlontúl békésnek mondható már az egész környék. Kicsit letekerem hát az ablakot. Nem tudnám pontosan megmagyarázni, miért, de a beszűrődő hangok kicsit megnyugtatnak, nem is beszélve a friss levegőről, melynek fuvallatára egy pillanatra behunyom a szemem, és csak aztán pillantok ki újra, hogy tekintetemmel kövessem a beálló autót, majd annak utasait, kik a pihenő felé veszik az irányt. Hiába is fürkészem a megállóban lévő alakokat, minden hétköznapi. Az ember nem is gondolná, hogy ebben a városban, melyet annyi sújtás ért, ilyen nyugodt, békés nap is előfordulhat.

Kalandorok:
Charles Crafton (Bio), Kyle Collins (Gép Farkas), Hanna Rider, Jayden Wynor (Jay), Jenna Collins

Hannat semmi nem akadályozta meg abban, hogy végre könnyítsen magát, a zárt helység teljes nyugalmát és higéniáját kiélvezve a felszereltség mellett, mivel minden volt s minden eléggé tiszta is volt, hogy a megfáradt utazók igényeit kielégítse. A külső zajok se szűrődtek be nagyon, így zavartalanul végezhette a dolgát.

Charles ahogy átadja a névjegykártyát a két öltönyös egyikének az át veszi, majd rámosolyog.
- Rendben, ebben az esetben nem is tartjuk fel jobban, s majd megbeszéljük az idő pontot, hogy mikor lesz önnek alkalmas. - közben egy harmadik öltönyös érkezik a pihenő felől és felszáll a buszra, majd le is száll egyből. Charles elől közben félre áll a két öltönyös is, hogy folytathassa az útját, azonban a busz ajtajai hirtelen becsukódnak előtte, hogy így ne tudjon felszállni.
- De ha jobban megnézem, lehet mégis most lenne alkalmas, ha már olyan rossz dolog történt, hogy lekéste a buszra való felszállást. - szólal meg ismét az öltönyös, aki az előbb is beszélt egy egyszerű mosollyal az arcán. Semmi fenyegetőt nem tesz, még a hangja se az. Kyle elég közel van, hogy lássa az eseményeket és hallja is, főleg azt, mikor valami koppan. Pontosabban ahogy az előbbi srác, aki a forrócsokit itta belerúg a busz ajtajába.
- Ne szórakozzon már nyissa ki az ajtót! - üvölt be a sofőrnek aki azonban a gázra lép és a busz elmegy. A srác vesz egy mély levegőt, majd vállat von. - Olcsó utazás hátrányai – mondja magaelé, majd a kezében lévő kártyát kevergeti unott képpel, s kihúz belőle egy lapot.
- Charles Crafton... érdekes név, s vajon mit akarhat öntől... – ezzel előhúz a pakliból 3 belépőkártyát - ...a múltkori cikkben szereplő lány testőrségének 3 tagja? - majd félvállról rápillant a három öltönyösre – Mondjuk kétlem, hogy autogrammot. - nézegeti a belépőket, miközben a három öltönyös tapogatózni kezd.
- Te kis tolvaj! Ezt még megkeserülöd! Add vissza kölyök és talán nem mész a...
- …dutyiba? - kérdi a fiú rezzenéstelen arccal – Hát fenyegettek már meg ennél jobban is...
- Te kis... - hirtelen nyúl be az öltönye alá az egyik majd bamba képpel áll meg - … mia?!?
A fiú a padra ejti a 3 belépőt, majd zsebre dugott kezekkel megindul arra amerre Jayden taxija áll, aki ebből a kis társalgásból meg halhatott pár részletet szintén. Egyedül Hanna nem tud semmiről egyenlőre legalábbis, így őt még meglepetésként érheti, hogy a busz sehol.

Jenna épp arrafelé tart kocsival, hogy egy árút átvegyen ami valahogy lemaradt a szállítmányból, amit utoljára rendelt. Ahogy elhalad arrafelé ismerős szag üti meg az orrát: Bátya összekeverhetetlen szaga, amit könnyen kiszúrhat bárhol, bármikor. S ahogy elhalad Kyle is megérezheti ezt a szagot, hogy húga a közelben van.

//Bocsának a kisebb csúszás miatt//