Polihisztor Műhely és Hajnal Művészterem

Két cég egyben: Polihisztor műhely(alsó szint, hátul 2 garázsbejáróval)


Ez a hely még nagyon régen épült. Már többször váltott tulajdonost és többször korszerűsítette az előző tulajdonos. Két oldalán két különböző cég, bár azonos a tulajdonos, kinek ez a hely a saját kis birodalma.
Itt meg tudjuk a javítani az elektromos vagy közlekedési eszközeidet. A jelenlegi tulajdonos egy fiatal nő: Kira Sign

Akiről első látásra nem is néznéd ki, hogy ide egyáltalán betenné a lábát. Itt dolgozik még két másik szerelő is, egy ikerpár, kik a Gabriella és Peter Smite névre hallgatnak.
Nyugodtam térj be hozzánk, hisz ismered a szlogenünket: Ha valamid elromlott, mi megjavítjuk.

Az épület másik oldalán pedig egy lépcső vezet az emeletre,(rögtön a bejárat után találod) ahonnan egy művészterembe jutsz, ahonnan külön kulccsal juthatsz csak tovább a tulajdonos lakásába.

A művészterem művészteremben hetente tartanak kiállításokat:
Már a fal elvarázsol amikor belépsz ugyanis azt is a művész festette ki szabad idejében:

A terem másik oldala pedig roskadozik az alkotásoktól, melyeket Kira saját kezűleg festett.

Ha a tulajt nem találod akkor Gabriellát kell keresned, ha látni szeretnéd a műveket.

A lakás: külön kulccsal juthatsz csak be ide, de ezt még nem érdemelte ki eddig senki. Kira otthona nem a legnagyobb, de azért elég otthonos. van benne egy dolgozó és egyben hálószoba, melybe a fürdőszoba nyílik. ezen felül még egy konyha és egy kis vendégszoba csatlakozik a helyhez, melyben eredetileg Tina lakott volna.

A mai reggelen hihetetlenül kipihentem ébredtem ami ritka, mert általában földbe szoktam passzírozni a csörgőórát mielőtt fölkelek. Valami határozottam újra vágytam azon a reggelen, mint a megszokott rutinom. Ki akartam törni a mókuskerékből egy kis időre. Így gyors reggeli után a hátamra kaptam a táskámat és kisétáltam a ház elé, persze minden ajtót alaposan bezártam előbb.
Néztem a tiszta reggeli égboltot és vártam valamit, valami jelet. Vagy esetleg egy ismerőst, nem is tudom. Csak álltam és vártam, hogy valami új történjen velem.

Egy percet se kellett várakoznom, máris megkaptam a váratlant.
Egy hatalmas, festése maradványaiból ítélve ausztrál terepjáró fordult be az utcánkba. A zene üvöltött belőle, ami úgy hangzott mintha összegyúrták volna a country-t és a rockot.
A terepjáró végül befordult a kocsifeljáróra. ült benne egy 30-as éveiben járó férfi akinek a higiéniai szintjét most nem írnám le.
~ Ha motorral jött volna azt mondanám easy-rider, de ez inkább easy-driver.
Mikor lehajtotta az ablakot és kikiabált csak befogtam a fülem, mert durván megnövekedett a hangerő, de azért halottam a kérdést. Félreértés ne essék szeretem a hangos zenét, de azért mégse hallgatom 120 decibell fölött.
- Igen ez az, épp most fog nyitni. Ha kicsit lejjebb halkítod a zenét akkor talán tudok más kérdésekre is válaszolni.

Mikor a tulajról kérdezett csak elmosolyodtam, mint mindig amikor valaki érkezik a műhelyemhez, elvégre nem nézek ki szerelőnek, ha nincs rajtam a munkaruha.
- Itt van, épp veled szemben áll.
Hagytam egy leheletnyi szünetet, hogy megeméssze, ha kell.
- Elég régi, de nem kizárt, hogy van alkatrész a raktárban, ez a műhely is elég régi, csak pár éve volt felújítva.
- Lássuk, csak hol a hiba.
Ha megengedi, akkor odamegyek az autóhoz és meglesem, mi baja lehet a motorjának. nem kell sokat keresgélni, hamar észre lehet venni, ha valami nem klappol egy szerkezetben.
- Megvan. Úúú. Ez szép, Na várj csak, mindjárt megnézem, van -e raktáron alkatrész a terepjáródhoz, ha találtam, akkor majd beszélhetünk a festésről és fényezésről is.
Kinyitottam a raktárajtót, majd bementem és lázasan kezdtem keresgélni az alkatrészek között. Egy poros régi ládában meg is találtam amit kerestem. Felkaptam, majd útközben még egy szerelő kesztyűt is maga,hoz vettem, meg persze egy szerelőkulcsot is. Mikor kiértem, rögtön neki is láttam a javításnak, közben pedig próbáltam szóba elegyedni azt ausztrállal.
- Mázlid van, hogy találtam alkatrészt még kábé 20 kilométer és komolyabb bajok is lettek volna a motorral. Amúgy szép járgány, hány éve rovod már vele az utakat?

Látszik a meglepetés a férfi arcán, amikor Kira kijelenti, hogy ő a műhely tulajdonosa.
- Azt senki nem mon'ta, hogy ilyen fiatal jányka vezeti a boltot. Ilyet se láttam még szerelni, min' te, pedig nem most először beteg.
Ezután érdeklődve figyeli, ahogy a lány a motorházban ügyködik. Az hamar meg is találja a problémát, az egyik gyújtógyertyát kell kicserélni. Egyértelmű, hogy a járgány legalább harminc éves, ha nem több, de Kira tudta, hogy Áron annak idején mindenféle régiségnek számító alkatrészeket is összegyűjtött az évek során, és ezek azóta is a műhely raktárában pihentek. Szerencsére egy megfelelő gyújtógyertya is akadt a ládában. Amikor az ausztrál meglátja a raktárból visszatérő Kira kezében az áhított alkatrészt, felderül az arca:
- Asszittem már sehol se találok ilyet! Sajnáltam volna, ha végleg nyugdíjba kell küldenem ezt a vén csotrogányt.
Kira szerelés közben feltett kérdésére a következőt válaszolja:
- Még az öregemé volt, én asszem voltam tizenkettő, amikor először vezettem. Aztán amikor az öreg meghalt, és a birtokot elperelték, csak ez maratt' nekem tőle. Sok kalandunk volt ketten, egy hétig tartana mindet elmesélni. Aztán amikor átköltöztem az Óceánon, akkor is gyött velem, szóval régi bajtárs.
Érezni a szavaiból, hogy mennyire szereti az autóját. Kira autószerelőként sok ilyen emberrel találkozott már, akik számára az autó gyakorlatilag családtagnak számít. A jókedvű mesélést azonban az utcáról felhangzó lövés hangja szakítja meg.

//Most elfogadtam, amit írtál, de egyébként, azt, hogy mi baja az autónak, és, hogy van-e megfelelő alkatrészed, a mesélő dönti el.//

A férfi meglepettségén csak mosolyogni tudtam.
~Senki se gondolná, hogy én vezetem a műhelyt, de néha olyan jó látni a meglepettséget az arcokon, mikor ezt a tényt elárulom.
Miközben a gyújtógyertyát szereltem be a férfi mesélni kezdett a múltjáról és arról, hogy mennyire szereti is az autóját.
~Meg tudom érteni sok ember szereti úgy a járgányát, mintha az családtag lenne. ilyen volt számomra az a motor is amellyel elhúztam Manhattanből, kár hogy el kellett a költözéskor. Tényleg, valamikor építenem kéne egy újabb változatot belőle.
A férfi mesélését és az én gondolatmenetemet azonban egy puskadörrenés zavarja meg, ami az utca felől jött.
- Mi a fene?
Kíváncsisággal vegyes meglepettségemben, kihúztam a kezem a motorból és a legközelebb fa mögé bújtam, hogy onnan figyelhessem az eseményeket.
~ Nem lenne jó a mögé a kocsi mögé bújni amit szerelni fogok, a végén még több munkát csinálok magamnak. Vajon ki lövöldözik? Rendőri üldözés, vagy két pasi vesztern filmben érzi magát, majd meglátjuk..

Mikor kilestem a fa mögül, megpillantottam két huszonéves férfit. Kezükben fegyver volt és láttam rajtuk, hogy nem egymással lövöldöznek hanem egyenesen felénk tartanak.
Mikor az alacsonyabb megszólalt, automatikusan az ausztrál férfire néztem, kérdeznem sem kellett tőle semmit az arckifejezése mindent elárult.
~ Szóval téged keresnek easy-driver. Vajon mit csináltál, hogy ennyire a begyükben vagy.
Mikor láttam, hogy a néger férfiak a figyelmeztető lövés után a műhely felé haladnak határozott léptekkel, kénytelen voltam előre lépni a fa oltalmából, majd megálltam a fa előtt, hogy a férfiak jól lássanak, de a járgány mögött megbúvó Christ véletlenül se láthassák.
~ Nehogy aztán itt szétlőjenek mindent. Ha pedig valamelyik rám akarna lőni akkor egy kisebb energiamezővel kivédem a találatot.
- Mi a baj fiúk? Miért lövöldöztök?
Szememben ott lobogott az elszántság.
~ Nem lenne jó elveszíteni egy ügyfelet.

- Csak egy helyi csaj.
Válaszoltam nyersen a férfi első kérdésére. A második megszólalására azonban flkaptam a fejem.
- Nono, srácok. Ez az én műhelyem és tudnék róla, ha akárki is bent lenne. Főleg, hogy enyém az egyetlen kulccsa. Mellesleg kit is kerestek pontosan? Ha egy ápolatlan negyvenes fószert, akkor már lekéstétek. Nemrég vett tőlem egy feltuningolt 1200 köbcentis motort az oldalán pótüléssel, és itt hagyta fizettségül ezt az ócska terepjárót érte.
A számból csak úgy dőltek a különféle hazugságok, de a pókerarcomon amit vágtam ez persze nem szűrődött ki. nem szerettem hazudni, dse ahogy megjelentek a négerek, nem azt sugallta, hogy rendőrök lennének, sokkal inkább a bűnözők státuszába tudtam őket besorolni.
- Ha siettek még elcsíphetitek. Arra ment.
Mutattam a kezemmel abba az irányba ami pont ellentétes volt azzal ahonnan a két néger jött.
Csak remélni tudtam, hogy jó ügyért, vagyis emberért hazudok, és ezt a későbbiekben nem bánom meg, ugyanis a fekete sasfej a ruhájukon nekem nem árult el sokat.

Sajnos a két pali látta az "ausszit" ide hajtani, így a blöfföm sajnos mit sem ért. Mikor a másik néger is megszólalt majd megállt bennem az ütő, éreztem, hogy itt ha most nem lépek valamit akkor egy ügyfél mínusz.
Gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy mit is kellene tennem.
~ Most légy okos, megvan.
Ki is találtam a tervet, ami egész jónak bizonyult, bár reménykedtem benne, hogy az ausztrál nem lépi át túlzottan a száz kilót, mert akkor a tervnek annyi.
Megpróbáltam a telekinetikát használni, hogy megmentsem ügyfelem. Egyszerűen felemeltem a férfit pár centivel a földtől, majd a reménykedve abban, hogy nem sikít fel mint egy kislány, elkezdtem tolni a levegőben egyenesen a művészterem felőli oldal felé, mivel a méretes járműve takarta őt ezért nem láthatták a négerek. Majd megpróbáltam felreptetni az ausztrált az erkélyemre, hogy ott húzza meg magát.(Ami a képen is látható, de nekünk most az ellentétes oldalon állt.)
Ha pedig nem bírnám felemelni akkor pedig csak reménykedek benne, hogy elég ideig húztam az időt, ahhoz, hogy meg tudjon lépni.
- Egyszerűen félreállok.
Válaszoltam a férfiaknak, majd egy lépést tettem oldalra, jelezve hogy mehetnek.
~ Remélem el tudott húzni ennyi időhúzás után.

Mikor a kopasz elkáromkodta magát, rájöttem az okára, de akkor már késő volt, csak annyit tudtam tenni, hogy Crist nem húzom fel az erkélyre hanem csak a ház mögé.
~ Ú a francba. Elfelejtettem, hogy a képességem közben olyan leszek mint egy lámpa. Szép volt Kira, sok évig megőrizted a titkod, erre most két néger előtt lebuksz az idegességtől? Szép volt kislány.
Szidtam magam, majd rájöttem, hogy gyorsan kell cselekednem, ha valahogy ki akarok mászni ebből a kínos szituból. Így hát a következőképpen jártam el: Az arcomat meglepettnek színleltem, majd megnéztem magam, hogy mit is néz annyira a néger,(persze jól tudtam) majd azt színleltem hogy ez mennyire sokkolt és, hogy gőzöm sincs mi folyik itt.
- Mi a fene? Ezt melyikőtök csinálja? Mert nem vicces.
Ekkor abbahagytam a képességem használatát így a fény is elmúlt. Majd értetlenül néztem a férfiakra, mintha nem én csináltam volna ezt az egészet és csak egy átlagos ember lennék, akit megviccelt valaki.
Mikor a kocsihoz futottak, nem állítottam meg a kocsit, mivel akkor lerombolnám a hazug színjátékomról alkotott illúziót.
Miután a férfiak elhajtottam én visszafutottam a ház mögé ahol Chris volt. Nem érdekelt mit gondolt éppen az imént történtekről. Csak odabaktattam hozzá, megfogtam a kabátját, majd a szemébe néztem hihetetlen komolyságot árasztva a tekintettemből.
- Nos Chris. Mivel épp most szereztem magamnak két ellenséget, és egy kis üldöztetést, ezért tartozol nekem annyival, hogy elárulod mi folyik itt.
A szavaimban csengett a határozottság és a düh, bár igazából nem csak rá voltam dühös. inkább magamra voltam dühös, hogy a feledékenységem miatt valószínűleg a titkom kitudódik és az életem gyökerestül megváltozik. Én pedig túl sokat értem el ahhoz, hogy mindent elveszítsek. ha már eddig felküzdöttem magam, már nem vehetnek el tőlem mindent. Egy pillanatnyi feledékenység miatt stresszhelyzetben.

Mikor Chris lefagyott meg tudtam érteni, de nem várhatta el tőlem, hogy a jelen helyzetben sajnáljam. Mikor káromkodott, a szívemből beszélt, csak én inkább nem szóltam semmit, kimondta a gondolataimat helyettem is.
Mikor elmesélte, hogy miről is van szó, már tudtam, hogy jól cselekedtem, bár megoldhattam volna jobban is, de legalább a jó emberen segítettem.
- A mocsok. De miért vettél fel pénzt uzsorástól? Vagy talán nem tudtad, hogy az? Ha pedig tovább zsarolt, akkor be kellett volna jelentened a rendőrségen.
Mikor arról kérdezett, hogy miért segítettem, csak sóhajtottam egyet, majd válaszoltam, már kicsit derűsebb arccal.
- Mert tudtam hogy bajban vagy. És én segíteni szoktam ha valaki rászorul. És a két pacák, nem épp rendfenntartó módjára viselkedett, így sejthettem, hogy nem rossz emberen segítek.
- Hogy mihez kezdek? Nem tudom pontosan, de az biztos, hogy néhány napra el fogom hagyni az otthonomat és a műhelyt. Ha pedig a négerek teljesen lelepleznek a nyilvánosság előtt akkor pedig inkognitóba vonulok. Talán színész leszek, vagy pedig nyitok egy másik műhelyt. Még ki tudja mit hoz a sors.
- Egyenlőre befejezem a gyújtógyertyád beszerelését és közben elmeséled, mi is történt pontosan. Rendben?
Ha igent mondd akkor elindulok vissza a kocsihoz, de még mielőtt nekilátnék ismét a szerelésnek megejtek egy gyors sms-t Gabinak és Peternek, hogy pár napig távol leszek és, hogy a távollétemben vigyék tovább a műhelyt és a művésztermet.
Majd folytattam a kocsi szerelését.
- Mondd csak Chris, hogy is kezdődött ez az egész?

Ahogy hallgattam a fickót, egyre jobban kezdtem sajnálni. Bár nem hozta meg a legjobb döntést, de mégse az ő hibája, hogy rossz emberhez fordult a problémájával.
Mire a sztorija végére ért én is végeztem a gyújtógyertya beszerelésével.
- Ne keseregj Chris. Van választásod. Miért nem mész el a rendőrségre, hogy az uzsorást állítsák le? Vagy pedig meg kéne állapodnod az uzsorással valahogy, bár ez az imént történtek tán nem volna a legjobb ötlet.
- A festést szerintem napoljuk, ha ennyire gázban vagy.
- Most felteszem én is azt a kérdést amit te tettél fel nekem az imént. Mihez kezdesz most?

Amikor mondta, hogy egy másik gazembertől akar segítséget kérni, csak ki guvadtak a szemeim.
- Ez egyáltalán nem jó ötlet. Egyik bajból a másikba rohannál, hogy az elsőt meg szüntesd.
Mikor arról beszél, hogy a műhelyemet is megvédhetnék, csak ingattam a fejem.
- Én nem akartam ebbe belefolyni, de úgy látszik már megtettem. De a műhelyemet kihagynám a dologból, ahogy a másik gazfickót is. Az nem megoldás, ha a másik krokodilhoz mész siránkozni, mikor az egyik megharapott.
- Van egy, de az rizikós. Sajnos a két véglet vagy az lesz, hogy még nagyobb bajba keveredünk, vagy pedig elintézzük a helyzetet.
- De ehhez a tervhez azt is kéne tudni, hogy hol lakik az illető, vagy, hogy hol szokta ezeket az üzleteket tartani.
Ugyanis eszembe jutott, hogy van két ismerősöm, kikenek az apja rendőr, így van esély egy kis akcióra. Persze bizonyítékot is kell szerezni, de ezt könnyen megoldom egy diktafonnal. Úgyis van a házban.
- Mi a válaszod? Benne vagy? Vagy inkább menekülsz tovább?
Kérdeztem komolyan a férfit, miközben a kezem, a mobilomra csúsztattam, így ha a férfi benne van és elmondja az címet, akkor felhívom az Petert, hogy mi is az állás. Igaz Gabit is hívhatnám, de ő le akarna beszélni az akcióról, Peter pedig ott segít, ahol tud.(Kidolgozom az NJ-k imat is.)

Chris elgondolkodik egy pár pillanatra. Egyik lábával idegesen dobol, miközben az öreg terepjárónak támaszkodik. Amikor végül felnéz, szemében szilárd elhatározás látszik.
- Rendben. -válaszolja - Tudom a címét. Mennyünk el hozzá, és buktassuk le.
Az órájára néz, és így szól:
- Akár most is mehetünk, ilyenkor otthon van. Mikor indulunk?
Mikor Kira elfordul, hogy telefonáljon, Chris még utánaszól:
- Köszönöm, hogy segítesz.
Arcán mély meghatottság és hála tükröződik. Miközben a lány elintézi a telefont, a férfi beül a kocsiba, és beindítja a motort. Úgy látszik, hogy most már rendben működik a kocsi, a hangja is sokkal egészségesebb.

//A következő hozzászólás előtt akkor dolgozd ki az NJK-t, hogy tudj vele beszélni!//

- Indulhatunk rögtön, csak akkor megejteném azt a telefonhívást és beszaladnék a diktafonért és bele illő üres CD-ért. itt várj mindjárt jövök.
Mondtam, majd bementem a diktafonért.
~ Ha elhúz akkor csak maga alatt vágja a fát.
Hamar meg is találtam a kis kütyüt. beleraktam egy üres CD-t, majd visszasétáltam Crishez, ha még ott van.(Persze az ajtókat megint bezártam magam után.)
Ha látom, hogy még nem húzott el a kocsival, akkor megejtem azt a telefont. Hamarosan ki is csöngött és Peter fel is vette.
-Helló főnökasszony. Mi az ábra?
- Szia Peti. Ott van a nővéred?
- Nincs, még éppen tusol.
- Remek. Szeretnék tőled kérni egy szívességet.
- Mi lenne az?
- Fel kéne hívnod apádat, mert kaptam egy fülest, egy uzsorásról. Elég nagy hal lehet, ha már stukkerral küldi a gorilláit.
- Uzsorás? Gorillák? Stukker? Mi a fenébe keveredtél te? És mégis mit mondjak neki?
- Csak annyit, hogy tudod, hol tanyázik és hogy esélyük lesz elkapni, ha odamennek a megadott időben.
- Tudom, hogy ezt még meg fogom bánni. Mondd az időt és a címet.
- Pillanat.
Chris felé fordultam és kérdőn néztem rá.
- Pontosan hova is kell mennünk és körülbelül mennyi idő alatt érünk oda? Mert szerintem 10 perc elég ahhoz, hogy bizonyítékot gyűjtsünk. De a diktafon nálam lesz, mer tuti, hogy átvizsgálnának téged a beszélgetés előtt.
Ha elmondta a szükséges két információt, akkor bediktálom azokat Peternek.
- Remélem tudod mit csinálsz.
~ Akkor már ketten vagyunk.
- Kösz a segítséget.
Majd miután befejeztem a mondatot letettem a telefont és odasétáltam a terepjáróhoz, aminek a motorja, most már "egészségesnek" hangzott.
- Induljunk.
Mondtam Chrisnek, majd beültem mellé a kocsiba.
- Remélem tényleg ott lesz.