Polihisztor Műhely és Hajnal Művészterem

- Odass neki hangosak ezek az árnyak errefelé
Csak egy gyors mosolyt engedek meg magamnak mert tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Na szóval az emeleten vannak az emebereink...kicsit gyorsan feljutottak, vagy sokan vannak. Egyik verzió sem tetszik, de maradjunk annál, hogy sokan vannak .
- Amondó vagyok hallgassunk a bizosúrra, ő a szakember ilyen esetekben mikor pár zsebmaffiozó éppen hidegre akarja tenni a mit sem sejtő honpolgárt
Hmm asszem Kira kiszurta a csavarokat, mert furán méreget. Ütök eggyet a zsebemre csak, hogy éppen megcsörrenjen és megejtem a legnegédesebb mosolyomat felé. De neki ugyan mire kellenek a csavarok...merem feltételezni, hogy nem arra amire nekem, mert ha valami olyasmire akkor aztán egyre jobban emelkedik a szar amibe belecsücsültem.
Folyamatosan fürkészem a környezetemet, és figyelek ne álljak háttal se az ajtónak se az ablakoknak.

A nyomozó újabb mély lélegzetet vesz, majd így szól:
- Nem tudom, hányan vannak, de mi biztosan túl kevesen. És nem hiszem, hogy egyszerű fenyegetésről lenne szó. Azért jöttek, hogy megöljék önt. Akkor pedig legalább egy profi gyilkossal számolnunk kell. Valószínűleg arra is gondolnak, hogy menekülni próbál majd, úgyhogy kint is lesz valaki, valószínűleg többen is. A létrát biztosan nem választhatjuk, mert túl könnyű célpontot nyújtanék mászva. A lépcsőn kell mennünk, és valószínűleg ő is azt az utat választja majd. Nyitva van a műterem ajtaja?
Ezzel már el is indul felfelé a lépcsőn. Lassan, óvatosan lépked, ügyel arra, hogy ne csapjon túl nagy zajt. Felülről alig hallhatóan olyan hang hallatszik, mintha valami súlyos tárgy súrlódna a padlón, majd teljes csend. Sem kintről, sem bentről nem hallani semmit. A következő pillanatban a műterem ajtaja egészben kiszakad a helyéről, magával sodorva Svenssont egészen a lépcső aljáig. A férfit nem látják, mivel az ajtó épp eltakarja előlük, az viszont biztos, hogy nem mozdul. A lépcső tetején pedig egy zöldbe öltözött férfi magasodik. Teste nem emberi, lába helyén egy kígyó teste van, legalább három méter hosszan, mindkét karjából egy-egy csontpenge mered elő. Kira rögtön felismeri. Az a férfi az, aki Alvarez mellett állt a tárgyalás alatt. Most már ugyan kopasz, de egyértelműen ő az.
- Remélem nem akkora kár az ajtóért. Úgysem lesz már szükséged rá. - mondja kaján vigyorral, majd siklani kezd lefelé a lépcsőn, egyenesen Kira felé.

Végül döntöttek és elindultunk a lépcső irányába.
- Nyitva.
Feleltem a felügyelőnek, aki halk léptekkel haladt felfelé a lépcsőn, de én megálltam a lépcső végében, nem akartam kockáztatni az életem.
~ Ha Christ valami kardszerűséggel ölték meg, így gyanítom,hogy ugyanaz akar engem is eltenni láb alól. Majd ha elkezdi forgatni a kardját, egyszerűen csak ki fogom emelni a kezéből telekinézissel és vége is a dalnak.
A gondolatmenet szép volt és egyszerű, de a valóság félbeszakította az ábrándozást.
Ugyanis az ajtó kicsapódott a helyéről és magával sodorta a felügyelőt is.
- Egyek, egyben vagy még?
Tudom, hogy hülye kérdés, de mégis fel kellett tennem. Miután elhangzott a kérdésem, rögtön az ajtó felé fordultam, hogy láthassam ki lökte ki azt a helyéről, mikor megláttam az illetőt, azonnal felismertem. Alvarez egyik behajtója volt az, csak most olyan volt, mint egy emberszabású kígyó.
- Te?! Rondább vagy, mint emlékeztem. És mellesleg az ajtó nyitva volt.
Hangzott a csípős megjegyzésem, amit a félelem váltott ki belőlem, mert normális esetben hallgatnék, mint a sír.
~ Na ezeket a pengéket, már nem tudom kiemelni a helyükről.
A félig férfi, félig kígyó teremtmény megindult lefelé a lépcsőn, egyenesen felém. Persze én sem ültem tétlenül, hanem rögtön elővettem a zsebemből a csavarokat és a képességem segítségével, mint megannyi apró nyilat dobtam el őket egyszerre. Mindenhova céloztam, ahova csak lehetett, különös odafigyeléssel a szemeire. Így ha meg nem is ölném, de lelassítanám a szörnyet.
És hogy bebiztosítsam arról, hogy nyugton marad, a felügyelőről leemeltem az ajtót, majd azt baseball ütőnek használva vágtam hozzá a férfihoz.
Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor nem marad más, mint a futás.

Hát pedig olyan szép délutánnak indult, jó csaj, némi bütykölés, dehát ahogy a mondás tartja ember tervez isten végez, és az a bizonyos végzést egy ajtó formájában ejti meg. Ennyit a karhatalmistákról. Melettem a kislány pedig elkezd világítani mint egy fáklya.
- Nem ér lenyulni a trükköm! Hallod-e? - Megfogok egy marék csavarhuzót, tühegyesre formáva őket megröptetem amilyen gyorsan csak tudom.
Amikor látom, hogy Kira megdobja az ajtót, kiélezem, hogy ha lehet kettévágja, és én is meglököm rásegitve a lendületére.
- Szaladj kifelé ülj a Shelbybe, mögötted vagyok!
Útközben felkapok még egy marék csavart és folyamatosan szórva probálom lassítani.
Ha kifutunk az ajtón a zárat meggyüröm, hogy az is lassitsa kifeé menet.
Kint han em jön közbe semmi kocsiba vágodom ha közbejön akkor folyt köv...

Az események villámgyorsan zajlanak, szinte időm nincs felfogni őket. Mikor látom, hogy Aaron miket művel, erősen meglepődök. Ahogy azon is, hogy a kígyó ilyen könnyen megúszta a csavar és csavarhúzó esőt.
- Te is?
Teszem fel a költői kérdést miközben elhajítom az ajtót. Mikor meglátom a felügyelőt, fél pillanatra elborzadok. amikor meglátom a felügyelő vérző homlokát.
- Szent ég.
Aaron a levegőben kiélezte az ajtót, "bár nem tudom hogy csinálta" de egy pillanatra elhittem, hogy győzhetünk, de akkor a kígyó egy gyors mozdulattal lehajolt az ajtó elől, majd ott termett előttem támadásra készen.
Szerencsére a félelem csak a lelkemre nyomta rá a bélyegét és nem a lábaimra, ezért még ki tudtam térni az első támadás elől. Bár a manőver nem volt tökéletes, az egyik csontpenge eltalálta a bal karomat. A fájdalomtól felszisszentem, majd Aaron szavaira kifutottam az ajtón és csak mikor kiértünk vetettem a sebemre egy pillantást. Egy tíz centi hosszú, nem túl mély, de erősen vérző sebet kaptam attól a kígyószabásutól.
A férfi becsukta maga után az ajtót, majd egy lövedék csapódott a falba, közvetlenül a srác mellett.
Gyors pillantást vetettem, az alakok felé, akiket szintén felismertem.
- Hogy az a...
Mondtam, majd úgy döntöttem inkább cselekedem, káromkodás helyett. Futni kezdtem a járgány felé közben pedig, egyik kezem a férfiak felé emeltem és gyors mozdulattal felemeltem kezükből a fegyvereket, míg a másikkal rövid időre pajzsot húztam körénk, hogy az utolsó véletlenszerű lövések ne érhessenek el minket. Miközben közeledek a jármű felé, a fegyvereket felénk húzom, a pajzsot pedig megszüntetem, mivel az veszi el tőlem a legtöbb energiát. (Így célszerű volt csak egy másodperc erejéig fenntartani.)
Ha megérkezem a kocsihoz, akkor beszállok és a fegyvereket a hátsó ülésre dobom.
~ Ezekkel már nem fognak rénk lövöldözni és talán még a hasznunkra is lehetnek még.
Ha Aaron is beül, akkor hozzászólok.
- Az az ajtó nem tart kis okáig, tűnjünk el innen!
Mondom a srácnak, miközben figyelem a környezetem így ha még lenne a négereknél tartalékfegyver, akkor a pajzsom a lövések becsapódása előtt ismét felhúzom pár pillanatra, hogy se mi se az autó kerekei ne sérüljenek míg elhagyjuk a helyszínt.
Ha sikerül elmenekülni akkor kifújom megkönnyebbülten a levegőt.

Hát persze miért is lenne egyszerű az élet, a haverjai már kint várnak ránk. Kedvenc hölgyeményem lefegyverzi őket, én a maradék pár csavart futtában megdobom feléjük, hogy nyerjek pár értékes pillanatot, ha az elfogy minden kezem ügyébe kerülő fémet , nagyobb követ, ha az nincs kilós földdarabokat tépve a talajból hajigálom feléjük, fedezőtüzet adva magunknak. A felmenőiket fenyegetve ordibálok miközben beugrok a kocsiba. Magam elé suttogva még megjegyzem, hogy ha a drágámnak valami baja is lesz lefejezem az egész bagázst! A kocsi ajtaját már messzirő nyitom magamnak, érzem , hogy a vér lüktet a füleimben, érzem, hogy kezd nyomni a fejem, jobb lesz visszavenne a fordulatszámból mert kiütöm saját magamat!
Kocsijuk felnijét kicsit megrogyasztom, de többet nem merek tenni. Így is elkezd szivárogni az orromból a vér
- NA még egy kicsit tartsunk ki!- mondom hangosan de inkább magamnak mint Kirának - a kézifék alatt van a NoS nyisd meg! És jól figyelj megláthatod , hogy Elenore miért bajnok!
A gázba taposva pördítem meg a kocsit, közben a NoS kapcsolót védő burkot felpattintom és repülőrajtot veszek! 1-es... 2-es... 3-as, NoS, 4-es, 5-ös. NoS ki.
- Gondolom nincs nálad jég mi? A vérnyomásom az egekben! Fordulok félig a lány felé magamra erőltetve egy halovány félmosolyt.
Minden második másodpercben nézem a tükröt. Közben kézfejemmel törlöm le a vért az orromról és a számról amivel csak elmaszatolom, a polóm is olyan lett közben.
- Baromi jó, ez is mehet a kukába, dobj már meg légy oly kedves egy zsepivel. Remélem leráztuk őket!

Az események villámgyorsasággal történnek. A pajzsom jó szolgálatot tesz, mikor elcsaklizom a négerek fegyvereit. Már kezdenék megkönnyebbülni, de akkor a kígyóember kitöri az ablakot és utánunk siet.
Már túlzottan közel ért, mikor sikerült repülőrajtot vennünk. De valami történt, Aaron orrából eleredt a vér és nem tudtam mitől, bár láttam, hogy csinált valamit, de nem tudom mit.
- Huh, Atyaég jól vagy?
Kérdezem, miközben odanyújtok neki egy zsepit, amit az imént kotortam elő a zsebemből.
- Köszönöm a segítséget. Sajnálom, hogy téged is belekevertelek ebbe.
Szabadkoztam, majd mikor a visszapillantó tükör segítségével meggyőződtem róla, hogy nem követnek, megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt és a feszültség egy részét.

- Ehh semmiség, vérnyomás problémák, és köszi. Szóval szabadidődben hatalmas kígyóemberekkel verekszel? Vagy ezt az egészet csak az én kedvemért rendelted? - Próbálok a ehetőségeihez mérten jó pofát vágni, de a fejem még mindig iszonyatosan zúg. Sussex felé veszem az irányt, persze hatalmas kitérővel, és megbizonyosodok róla, hogy nem követnek.
- No, meghívhatlak a lakásomra akkor egy sörre a nagy ijedségre? Ha gondolod isteni pirítóst tudok csinálni! - kedélyeskedek, de tényleg nem érzem jól magam.

//Mehet pár szabadkör, amíg elmentek Aaron lakására és megbeszélitek, mit akartok tenni a továbbiakban. Nincs egy lineáris kalandterv, úgyhogy nyugodtan gondolkozzatok el rajta, hogy mit csinálnátok, és az alapján fog folytatódni a kaland. Majd jelzem, hogy mikor jön a következő történés, illetve észreveszem, ha valami olyan dolog van, aminek a kimenetelét nekem kell eldönteni.//

akkor mivel lényegében odaérünk itt folytassuk:
https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1653-a-m-motors

Miután kicsit kiszellőztettem a fejemet akkor jut eszembe, hogy leléptem szó nélkül. Mivel nincs ötletem, hogy hol keressem ezért elmegyek Kira házához, hogy hátha ott megtalálom. Bekopogok ha nem nyit ajtót kint megvárom amíg kell.
- Figyi bocsi, hogy úgy dobbantottam, kicsit felment bennem a pumpa. Beszélhetnénk beljebb?
Bent elhuzom a függönyöket meg minden de így is suttogva és közelhajolva bezsélek hozzá
-Nekem eszem ágában sincs ennek a lila kreténnek dolgozni vagy akárhogy is hívja magát. Hiába fenyegetőzik azzal, hogy mi is benne vagyunk, ha míg nem dolgoztunk neki addig léphetünk az pedig még három nap. Két opció áll elöttünk, vagy lelépünk és meg sem állunk a nyugati partig, vagy megszabadulunk tőle végleg. Akár tetszik akár nem, én nem szeretnék futni. Persze nem mondom, hogy nem lutri a dolog és veszélyes is, ha inkább kimaradnál akkor azt javaslom utazz el egy darabig.

Jelentem ki ezeket, mindezt halál komoly pofával, komor hangon. Nagyon komolyan gondolom a dolgot, és lejárt a szórakozás ideje.

előzmény itt:hell on whell

A fejszellőztető sétám után hazafelé vettem az irányt. Kissé cikinek éreztem, hogy csöngetnem kell a saját otthonomba, de mivel az ajtómat teljesen tropára vágták nemrég, ezért most új van a helyén és persze új zár is. Peter nyit ajtót és mikor meglát kissé meglepődik, de aztán visszaül az a megszokott mosoly az arcára és be is tessékel az ajtón. Már faggatna is, de mikor közlöm, hogy később akkor tiszteletben tartja azt és a kezembe nyom valamit.
- Ez mi?
- Az új kulcs. Gondolom, nem szeretnél minden alkalommal becsöngetni a saját házadba. Akkor én megyek Gabihoz. Majd még később beszélünk.
Mondja, majd eltűnik a lépcsőn. Egy percig még egyedül maradok a gondolataimmal, de aztán valaki kopog az ajtón. odamegyek és kinézek a kukucskálón. Aaron volt az, így kinyitom az ajtót. hamar rá is tér a tárgyra én pedig beengedem.
Amit mond várható volt, de hiába volt a srácnak igaza, nekem nagyon nem tetszett az ötlet. Hiába lett volna ez a legjobb megoldás. végül halkan válaszolok én is neki.
- Gondolom észrevetted a rövid ismeretségünk alatt, hogy nagyon ragaszkodom az elveimhez. Ha nem bánod akkor inkább az utazás mellett döntenék. Meg sejtheted, hogy a kellő pillanatban vagy meghátrálnék, vagy megtenném és aztán a lelkiismeret emésztene fel. De egy valamit tudnom kell. ha én elmegyek te mit fogsz tenni?
Kérdem a sráctól kíváncsi tekintettel.

Teljesen megértem, hogy inkább utazna, nem neki valóak ezek dolgok, én meg már megszoktam , hogy tré környéken élek.
-Ha utaznál inkább akkor nem tartóztatlak, de javaslom minnél elöbb és tedd ezt fű alatt. Ha neked volnék én már most indulnék, van mivel menj? Mert ha nem tudok adni valamit ami elvisz.
Ezután felállok, hiszen nincs nagyon mit tenni, egy fecnire felírom az egyik számomat amit nem szoktam használni, nem előfizetéses és csak arra van, hogy néha hazatelefonáljak. A telefon amiben tartom pedig zavaróval van ellátva.
- Ha valamiben segíthetek ezen elérsz, nagyon kevesen ismerik, és nem is igazán lehet hozzám kötni a számot.
Ezzel adok egy puszt az arcára és elhagyom a kéglit.
Egész este nyomom a gázt míg ki nem fogy a tank akkor ujratöltöm és hazamegyek.