Bronz holló szerelő műhely

Egy minőségi munkáiról híres szerelőműhely. Itt dolgozik több éve KataKira Sign. A hely ahhoz képest, hogy idős, egészen jól felszerelt és ami innen kikerült arra a munkára mindenki büszke lehetett.

Az unalmas déli napon a tegnapi furcsa lávalényes dolog után Bronxban a város egészen nyugis csak egy fekete autó érkezik a garázsba.
- Hé!
Üvölt kia sofőr mielőtt kilépne.
- HÉ! Gyerünk már csezd meg!
Parancsolja Kirának a fickó miközben kiszáll. Kopasz, fekete ruhás alak, egy bőrkabátban, farmerben és pólóban. Elégé ideges, nagyon kapkod még az ajtót se csukja be rendesen. Állandóan kinéz az utcára türelmetlenül.
- Gyerünk már az istenért!

Átlagos nap, épp egy kocsi alá gurulva egy gördeszka segítségével szerelte Kata az egyik kocsit a műhelyben ahol dolgozott, mikor egy fekete autó hajt a garázsba és a tulajdonosa láthatóan nem bírt az idegeivel.
- Egy pillanat.
Mondja Kata az első "Hé" hallatán, majd mikor a következő elhallatszik még mindig higgadtan ismételte meg magát míg meghúzott egy csavart. A harmadik mondatra már ki is gurult az autó alól és elkezdte törölgetni gépzsíros mancsait.
- Miben segíthetek az Úrnak.
Erőlteti meg magát picit a lány, hogy elhagyja a szokását hogy ne 3. személyben beszéljen magáról, lévén most úgy érzi nem kellene ezzel fárasztania az ügyfelet, mikor az már ígyis elgé idegesnek tűnik.

A fickó nagyon feszült. A ruhája átlagos, fekete póló, farmar nadrág, kabát és barna cipő. Egy aktatáskát fog nagyon szorosan a bal kezében.
- Kurvára befoghatnád!
Mondja idegesen.
- Húzd le azt a szart!
Mutat a garázsajtóra.
- Gyerünk már!
Üvölti izzadva a férfi.

Kata kimászik a kocsi alól közben pedig próbálja nem felhúzni magát a férfi pofátlan stílusán. A férfi öltözékéről úgy tűn, hogy nem abból a fajtából való a férfi aki jól fizető ügyfél lehetne, de a látszat sokszor csal. Mikor a férfi elkezd pattogni, Kata az asztalához lép, majd egy gyors mozdulattal felkapja a garázsajtó távirányítóját, majd megnyom egy gombot mire az ajtó elindul lefelé.
- Parancsoljon!
Mondja enyhe élccel a hangjában, majd kicsit bővebben kezd beszédbe ezután.
- De ez miért olyan fontos? Netán üldözik?
Kérdi felvont szemöldökös grimasszal az arcán a férfitől.

A férfi húzza a száját a kérdésre.
- Nem. Csak fényallergiám van.
Mondja megvetően és látszik, hogy egy aktatáskát szorongat.
- Csak te vagy itt?
Persze még csak Kata volt mivel Sona még csak most végzett a suliban.
- Tudsz festeni autót? Tudod, hogy a gyorsan lefújni az egészet. Megígértem asszonynak, hogy piros lesz a verda és elfelejtettem elvinni már hetek óta.
Magyarázza az alak szorongatva a táskát.

Bár Kata nem volt macska mégis a nem létező szőr is felállt a hátán ettől a férfitól amikor az megkérdezte, hogy egyedül van e itt és hogy átfestené e a kocsit.
- Nem, vannak még itt mások is. a főnököm tud én még nem foglalkozhatok ilyesmivel.
Hazudtam, ahogy megéreztem, hogy valami itt nagyon bűzlik.
- Ha akarja máris hívom őt és amint megkaptuk a megfelelő engedélyét ehhez a művelethez. Ugyanis ehhez kötelező engedélyt kérni uram.
Válaszolom őszintén ezt a részt lévén, nem állt szándékomban olyasmibe keveredni ami veszélyeztethet engem. Ekkor "véletlen" leejtetem a távkapcsolót mire a garázsajtó megindult felfelé.
- Upsz.
Mondtam miközben a kapcsolóért kajoltam, kényelmes tempóban, de közben szemem nem vettem le a férfiról.

A férfi türelmetlenül hallgatja a lányt és közben a szerszámokat nézi.
- Hagyjuk akkor majd... elnézést kérek tőle.
Mondja fejet rázva. Mikor Kata leejti a kapcsolót és az ajtó megindul felfelé akkor még csak álla fickó. majd ahogy lassan lehajol a lány a férfi agya eldurran és kiakadva félre löki a lányt neki az egyik asztal lábának. gyorsan felkapja a kapcsolót és nyomkodni kezdi ameddig visszafelé nem megy a kapu. A lány közben látta, hogy az asztal lábán pókok másznak fel alá pánikolva a lökéstől. Kira könyökét lehorzsolta az eséskor.

Kicsit megnyugszom mikor lemond erről a tervről, hoyg átfestetné a kocsiját. azonban azon, hogy leejtem a távirányítót, annyira bepipul, hoyg fellök és maga nyomogatja a kapcsolót mint egy eszelős.
Az asztal lábához esem, a könyököm le is horzsolom, mert jobban nem sikerült tompítani az esésemet.
- Au.
Furcsa hangra leszek figyelmes, mire meglátom, hoyg az asztal lábán megannyi pók cikázik iszonyú idegesen.
~ Ezek szerint nem csak az én hátam borsódzik a fazontól, várjunk csak... hogy lehet itt ennyi pók? Rendszeresen szoktam itt takarítani. Honnan jöhettetek?
A férfira nézek kissé idegesen, és megkérdem tőle, miközben titokban a táskáját stírölöm.
- Akkor talán valami mást is meg akarna csináltatni a kocsin, hogy bezárta a garázsajtót?
Kérdem kissé idegesen és reménykedtem benne hogy a főnökön hamarosan megérkezik.

Az ajtó lecsukódik és a férfi nagy levegőket vesz. Az arca izzadságba úszik. Elkerekedett szemekkel néz a nőre.
- Hát sose fogod be te hülye pi...
Mondja idegesen és már fordul meg, de a kezéből elkezd kicsúszni az aktatáskája, amit félve ölel át.
- Szedd le a rohadt rendszámtáblámat msot azonnal!
Ha Kata habozna vagy gondolkozna a férfi idegesen ráüvölt.
- MOST!
Előkap egy pisztoly és a másik kezébe a táskáét szorongatja.
- Csináld és ha megszólalsz kilyukasztom a hülye pofád!

A férfi verejtékezik és liheg, mint aki épp megúszott valamit. A lábam kissé remeg és a könyököm fáj, de lassan csak sikerül felállnom az asztaltól amin a pókok még mindig nem hagyták abba az eszemen rohangálást. Nemcsak ők voltak idegesek, hanem én és a férfi is. A szavai pedig nem ígértek túl sok jót.
- Pont hogy kapirgálom az a gond.
Ezek után parancsolgatni kezd, hogy szedjem le a rendszámtáblát. Ekkor megmakacsolom magam.
- Nem.
Rámordít, mire kissé megremegne a hangom ha beszélnék, de el is akad a szavam ert egy pisztoly is előkerült.
- Íík.
Csak ennyi hagyja el a torkom majd a férfi közli, hogy ha megszólalok kilyukaszt mint valami sajtot. Én odalépek a rendszámtáblához, majd elkezdem leszedni azt. Persze közben próbáltam elnyomni a félelem okozta remegést a testemben és a számat haraptam, hoyg meg se mukkanjak, közben pedig imádkoztam, pedig legkevésbé se vagyok hívő, hogy ne jöjjön erre senki más, akinek árthat ez az alak a fegyverével.
~ Csak gyorsan megteszem amit kér és el is tűnik. Nagyon remélem, hogy így lessz.

A férfi egyre türelemtelenebb és akaratlanul a táskával csapja meg a saját kocsija lámpáját.
- Húzz már bele!
Az üveg betörik és a táska kinyílva repül ki a kezéből a férfinak. Az asztal lábánál landol a táska, amiben sárgásan izzó rudak vannak egy párnába helyezve.
- Kurv@ élet!
Üvölti és idegesen a néz egy pillanatra a lányra. A fegyvere majd kiesik a kezéből úgy remeg.
- Ne azt nézd te hülye pics@! Figyeld csak, amit csinálsz! felnézel és egy új lyukat rakok beléd!
Ezzel esetlenül hátrálni kezd a táskáért.

A férfi ideges, mert lassú vagyok, de jelenleg örülök, hogy ilyen tempóban megy, főleg, hogy vissza kell fognom magam, hogy ne remegjek a félelemtől. A férfi rám ordít és nekiveri a táskáját a kocsi üvegének ami be is tört, úgy ahogy kell.
~ Remélem nem találja ki, hogy még azt is csináljam most meg.
A táska a földre érkezésekor puffan, én csak egy pillanatra nézek oda és látom, hogy valami világító löttyös csövek vannak benne.
~ Mi a fene? Tuti lopott, de valószínű még veszélyes is.
Gyorsan vissza is helyezem a tekintetem a rendszámtáblára, mert látom, hogy a férfi felém fordul. A hangja pedig megerősít, hogy se ne beszéljek, se ne nézelődjek most.
A csavarhúzóval hamar le is szedem a táblát és lassan felmutatom jelezve, hogy kész vagyok.
Kissé remegtem a félelemtől, hiába akartam tovább elnyomni azt magamban.
Ha felszólítást kapok, hogy a másikat is szedjem le akkor odalépek a hátsó rendszámhoz, de jelenleg nem merek magam indíttatásából odamenni. úgy remegett a férfi kezében a fegyver, hogy féltem, hogy véletlen is elsüti azt.

Kata szó nélkül teljesíti a parancsot leszedi a rendszám táblát majd, ahogy várta a férfi üvölt egyet.
- A hátsót is!
A lány mögött megy a férfi és fegyvert tartja rá. A férfi egy pillanatra a táskához megy és undorodva látja rajta a pókokat. belerúg a táskába majd undorodva inkább rájuk csukja azt.
- Legalább megdöglenek a kis dögök, ez nem ront az árún.
Mondja szigorúan. Majd újra Kirát kíséri. Ameddig lecsavarja a rendszámtáblákat addig a férfi inkább elmegy az akta táskáig. Ameddig felveszi azt a lány érez valamit a kezén. Egy apró pók az, ami picit furcsán zöldes. A pók a jobb kézfejébe mar. Kata mindent eldob azonnal és remegve zuhan a földre.

A várt ordítás nem marad el, én pedig félve ugye, de megindulok a másik rendszámhoz. Miközben égetően érzem magam a férfi tekintetét és szinte a bőrömön érzem a hideg pisztolyt, annak ellenére, hogy azt csak rám tartják és nem érinti hozzám.
Odamegyek a másik támlához, amit hamar le is csavarozok. A kezemben tartom a táblát, mikor érzem, hogy valami mászik felfelé a kezemen csiklandozva a kezemet. Odanéztem és egy zöldes pókot pillantottam meg.
~ Ilyen furcsa pókot se láttam még.
A pók megmart én pedig elejtettem a támlát.
- Áh!
~ Azt a jó édes...
Kiáltok fel nem túl hangosan, a kezemhez kapok, majd a földre esek és hamarosan meg is kapom a választ rá, hogy miért, ugyanis a testem elkezdett remegni, rángatózni, mint akinek epilepsziás rohama van. Én ijedten szorítom a sebes kezemet és próbálom elállítani a remegést, ami nem akar múlni.
~ Mi a fene történik velem?
Kérdem magamtól, miközben attól félek, hogy itt fog agyonlőni a férfi. Igaz megtettem amit kért, de amilyen állapotban van most, ki tudja mi történik.

Kira:
A lány próbál feltápászkodni, de egyre rosszabbul van. A pók elkezd elmászni mikor a férfi megvetően rátapos. Ránéz Katára, aki a földre esik.
- Te mi f....
A szavak elhalkulnak és minden elsötétedik. Kira elveszti az eszméletét.

Sona:
A lány pont most ért haza. Hosszú fárasztó napja volt és elégé ki van. Mivel a garázs ajtó zárva volt így a lakás részén ment be a háznak és ledobta a táskáját mielőtt átsétált a garázsba a házon keresztül, hogy megnézze mi újság van Kirával. Ott látja meg a földön fekvő lányt és felette az öltönyös fickót egy pisztollyal.

~Kira~

Megpróbálkoztam azzal, hogy feltápászkodjak, de a kezeim és a testem úgy remegtek, hogy erre esélyem se volt. Mintha az izmaim is felmondani készültek volna a szolgálatot.
- Ro..ham?
Mondtam halkan inkább csak magamnak mielőtt a két karom összecsuklott és visszaestem a földre. Ezek után a képek lassan elmosódtak és a hangok is szerte foszlottak, csak az ájulás maradt.

~Sona~

Kissé nyúzottan estem haza. Ez van, ha az éjszaka valaki dj másnap meg tanulnia kell. A pokolba is a sulival, mára legalább befejeztem. A lakás részen mentem be, ledobtam a táskámat majd a garázs felé vettem az irányt, hogy beköszönjek az uncsitesómnak. Amint behajtottam a masszív, de kerete miatt könnyen mozdítható fémajtót, azonban megrázó képben volt részem.
Kata a földre zuhant és felette egy öltönyös fickó állt fegyverrel.
- Ááá.
Sikítottam, ahogy megláttam őket. Bár ösztönös volt a sokktól a dolog, a képességem mégis aktiválódott, és a sikítás ereje telibe kapta a férfit, aki nekem háttal állt és az ajtónak is, amit behajtottam, hogy beléphessek rajta. A végén már direkt támadásként sikítottam, hogy a férfinek a dobhártyája felmondja a szolgálatot és elájuljon. Az ajtót persze végig fogtam, hogy magam elé tudjam húzni, ha a férfi felém emelné a fegyverét.
~ Mit műveltél te mocsok a te mocsok a tesómmal? Nesze erős hanghullám!
Ha sikerül elérni, hogy elájuljon, akkor azonnal Kirához futok, hogy ellenőrizzem él e még, majd azonnal hívom a mentőket és a rendőrséget.
Ha pedig rám akart volna lőni és nem ájult el, akkor becsapom az ajtót és futok kifelé a házból, közben igyekszem feldönteni akadályt képezve amit lehet, és hívni a rendőrséget.