Sikátorok

A tervem nem alakul a legsikeresebben, gyorsabb, erősebb és ellenállóbb, mint én, és mindennek tetejében mágikus energia mozgatja, így nem tudom az ütéseit megállítani. Szerencsére minden erőnek megvan a párja, így azért elég kellemetlen a pofon, de a konténer nem adja a másikat. Megállítom a becsapódásomat, és úgy állok meg, mintha előtte nem szántottam volna fel a betont. Felkelek a földről, a korábbi fájdalmak még mindig eléggé élénken érezhetőek, és most még ez a csapás sem volt kellemes, de... Valahogy kevésbé veszi el a kedvemet a szenvedés és a fájdalom, mikor az motivál, hogy siker egyben egy második esélyt is jelent. Akárkik is ezek, nagy fiúk, és majdnem biztos, hogy ő felelnek a robbantásért. Tudják, hogy mi a dolgunk, ezért akarnak megállítani. De ezt nem könnyítem meg nekik.
Az elszívott energia még jól jöhet, ha újabb támadást indítok, de látom, hogy a sárkány most kikerült a képből. Sajnos viszont senki nem figyelt a démonra, így ő elkapja Nadjat.
-Azt hiszed, hogy egy félkarú félholttal sakkban tudsz tartani egy csapatot, aminek minden tagja meghalt már? - Kérdem gúnyosan, de nem mozdulok. Egyelőre szemmel tartom a helyet, ahová a sárkány zuhant. Ha visszatér, rögtön támadást indítok majd ellene, és felhasználom az elszívott energiát is, a démont viszont nem akarom megtámadni, főleg mert tudom, hogy itt van velünk Gloria, aki a képességével megállíthatja őt.
~Gloria, ha hallasz, üzenem, hogy állítsd meg a nőt. Adj jelet, ha már veszélytelen Nadjára nézve.~
Ha ez következik be hamarabb, minthogy a sárkány visszatérne, akkor elképzelhető, hogy inkább a démont támadom meg, de jobb lenne, ha ezt Namorra vagy Einarra bízhatnám.

Gloria nem tesz semmit, legalábbis semmit, aminek lenne hatása a sárkányra. Ezután Miller ugyan kilövi a szemét a dögnek, de ez már késő. A sérült, félholt Nadja végleg bevégzi... A gyengék elesnek, nekünk tovább kell mennünk, ezt tanította Apokalipszis.
A felém rohamozó démonnő fel van fegyverezve, és valószínűleg társához hasonlóan ő is mágikus erőket használ, így a képességem nem fog működni ellene, legalábbis nem maradéktalanul. Szerencsére az előző csapásból elszívtam jócskán energiát, így lesz mivel gazdálkodnom.
Az egyetlen előnyöm, amit ki kell még használnom, az Miller segítsége, azaz a kilőtt szem. A sérült szeme oldaláról kell támadnom, és arra kell mindig kitérnem, mert a látómezeje leszűkült, és mivel friss a sérülés, nem szokta még meg, hogy elfordítsa a fejét, hogy jobban belássa a területe maga körül. Épp ezért, mikor rám rohamozik, a kitérésre figyelek, és a sérült szeme oldalára próbálok elmozdulni. Ezután gyors ellentámadást indítok, amíg ő utánam fordul. A feje, halántéka irányába csapok a vascsővel, és beleadom az elszívott energiát is, így talán már megérezheti a dolgot, és nem csak feleslegesen csépelem. Ha nem különösebben zavarom ezzel a csapással, akkor újra a kitérésre figyelek, és csak egy nagyobb hibája esetén próbálok megint támadni hasonló módon, a sérült oldala felől. Közben pedig nagyon remélem, hogy Gloria is észbe kap, és beszáll a harcba akármilyen módon.

A csapásnak megvan a hatása, a démon elveszti a pajzsát. Ez azonban csak pillanatnyi örömöt okoz, mert az utána keletkező fájdalom arra utal, hogy valamiféle mágikus támadással a páncélom mögé tudott férkőzni, és megvágott, vagy megszúrt.
Akárhogy is, ez nem vonhatja el a figyelmemet, mert a következő támadást a kardjával intézi felém. Ahogy összerezdülök a fájdalomtól, rögtön a vascsövet lendítem, hogy félretoljam a szúró kardot, miközben én az ellenkező irányba pördülök, így kettős a biztosítás, hogy ne tálaljon el.
Ekkor veszem észre, hogy Gloria végre magához tért, és megrohamozza a nőt. A probléma az, hogy egy előre tartott kard felé rohamozni nem mindig kifizetődő. Remélhetőleg sikerült félreütnöm a kardot annyira, hogy ő se nyársalja fel magát, de ebben nem lehetek biztos, és gyorsnak kell lennem. Akár sikerül feldöntenie a démont, akár nem, ki kell használnom a pillanatot.
Mivel eddig a pajzs már nem védi, és nem fordulhat el a rohamozó Gloria elől, ismét megpróbálom a szűk látókörét kihasználni, és a vascsővel teljes erőből megcélzom a fejét. Minden erőmet beleadom az ütésbe, bízva abban, hogy Gloria vagy a sikeresen feldönti, és ezért nem tud majd védekezni, vagy felnyársalja magát, ami lelassítja legalább annyi időre a démont, amíg ellöki magáról és a kardjáról a holttestet.