Sikátorok

Szinte minden napos megrendezett verekedésekre lehet lelni errefelé és most is egy készülődik elő. Kissebb tömeg gyűlik mindig össze a sikátorban és buzdítva a harcoló feleket.

Az eredeti topic

Általában az ilyen helyeket a magasból szoktam végigpásztázni, és ha valami gyanúsat látok csak akkor ereszkedek le. Szokatlan volt nekem itt sétálgatni.
- Nem lesz gond, van tapasztalatom az ilyesmiben, először bunyózok egyet, ami közben felmérem a terepet. Kiszúrom a fejeseket, és a menekülőútvonalakat, majd miután leütöttem az ellenfelem elkapom a fejeseket és kihozom őket. - Ekkor elindul a raktárépület felé, közben kívülről is felméri a terepet ablakokat, kis lyukakat keres ahol ki tud majd repülni. Majd elég határozottan belép a terembe.

Még nem játszom ki a repülés kártyámat, a földről próbálok körülnézni azokat az embereket próbálom kiszúrni akik nem pánikszerűen menekülnek, de viszont nem is jönnek felém, mert ugye azok a verőlegények, azokkal sem foglalkozom akik a pénzel vannak elfoglalva, valószínű nem ők a főnökök. Amint ideérnek a nagydarab fickók, megpróbálom leütni őket, ha nincs semmi különleges képességük szerintem nem okoznak majd gondot. Ekkorra már remélem kiszúrok pár gyanús alakot, akik feltehetőleg nagyobb halaknak tűnnek. Ha ez sikerül a meglepetés erejével hirtelen odarepülök hozzájuk és megragadom őket majd a kijárat felé repülök velük. Ha nem sikerül leütnöm őket akkor hamarabb felrepülök a levegőbe, és onnan szúrom ki a célpontjaimat ezután próbálom elkapni őket a levegőből.

~ ez így nem lesz jó ~ gondolom magamban ~ el kell innen tűnnöm majd a kopasz fickót kell először likvidálnom ~ ekkor két kezemet magam elé tartva előrelököm magam kb derékmagasságban és teljes erőből elkezdek repülni előre, a tömegbe. Érzem a rúgást a kezemen, de ha ez egy átlagférfi akkor nem állít meg és fellököm ahogy elkezdek repülni. Ahogy a tömegbe érek a küzdőtér felé veszem az irányt, felkapok egy raklapot amivel majd védeni tudom magam, mert nem tetszik nekem az a tüskés fickó. A tömegben folyamatosan beszélek az emberekhez, azt kérdezem hol a főnök, hátha valaki megijed és rámutat, vagy elárulja. A tekintetemmel a kopasz fickót követem, és ha eltűnik a szemem elől, próbálok magam mögé is figyelni.

Erősen fogom a raklapot, behomorítok és remélem így nem ér el a sokkoló, érzem hogy az egyik fickó megragadja a raklapot, mind két kézzel ráfogok és begyújtom a "rakétáimat", a másik fickó valószínűleg eltalálja a lábam, ami nem kellemes érzés, de gondolom azt akarta elérni hogy essek el, de mivel elkezdtem repülni ez a veszély egyelőre nem áll fenn. Ahogy homorítva kezdek el repülni egy olyan ívet írok le mint amikor hátrafejest ugrik az ember a vízbe, ha fickó még mindig fogja a raklapot akkor felrántom magammal, de ahogy a levegőben majdnem egy kört írok le (elég gyorsan) valószínű el fog repülni távolabb. Mivel ezzel a manőverrel a kopasz fickó mögé érkezek, a raklappal megpróbálom hátba vágni, jó erősen hogy ájuljon el. Ezután a tüskés fickót figyelem és ha megint felém lő akkor megpróbálok kitérni. A másik fickóval nem foglalkozom aki lábon akart rúgni.

Felszisszenek, ritkák azok tüskék amik áthatolnak a bőrömön, de ezeket igencsak megéreztem. Ekkor jut eszembe Ben szavai, hogy ne foglalkozzam a verőlegényekkel. A két nagydarab fickó felém támad két oldalról, nem valami fényes a helyzetem. A raklapot magam mögé hajítom azzal próbálom megzavarni azt aki hátulról támad, másik kezemmel a szemből jövő támadást próbálom kivédeni. A tüskéset valószínűleg lefoglalja majd a kék fickó. Ezután a kijárat felé veszem az irányt repülve, és közben a saját tengelyem körül forgok, hogy ha rám akarna teleportálni a kopasz ne legyen egyszerű dolga. Ha kiérek körbe nézek felrepülve magasabbról, olyan luxuskocsi féléket keresek, amikben a főnökök menekülhetnek, vagy olyan fickókat keresek akik ruházatuk alapján főnöknek gondolnék.

Most sajnálom csak igazán, hogy nincs rajtam a kreektől kapott harci ruha, az valószínűleg levédte volna a kopasz sokkolóját.
- Arghh.. - jön ki egy erőtlen hang a torkomon, majd próbálnék megfordulni és leütni a fickót, de azt veszem észre hogy nem tudok mozdulni, majd érzem ahogy a földre huppanok. Nem tudok mozdulni egyelőre az áram lebénította a testem egy időre. A szememmel a kopasz fickót keresem, figyelem mit csinál és ha a testem ismét engedelmeskedik a parancsaimnak akkor reagálok tetteire. Ha támad akkor megpróbálok védekezni, ha nem akkor megpróbálom megtámadni. (már ismerem annyira a fickót szerintem, hogy ne tudjon meglepni a képességével)

Fájdalmas arccal feltápászkodok, a testi fájdalom még hagyján, a kudarc sokkal jobban fáj mint bármelyik ütés vagy vágás.
- Buta voltam és forró fejű - szegem le a fejem - nem is tudom mit gondoltam. Le akartalak nyűgözni, bevallom ilyen kemény ellenfelekkel még nem volt dolgom. Jó lecke volt ez - neki dőlnék én is a falnak, mert elfáradtam és sajog mindenem, az adrenalin is kivett sokat belőlem. Tartom még magam és csalódottan állok Ben előtt, leginkább magamban csalódtam.
- Azt gondoltam tapasztalt vagyok, ilyen téren, de rá kellett jönnöm, hogy még nagyon sokat kell tanulnom és örülök, hogy az egyik legjobbtól tanulhatok.

Felszállok lassan, nem haza veszem az irányt, hanem magasra szállok és körözök kicsit a város felett, ki kell szellőztetnem a fejem.
~ Megvolt az első napja a kiképzésnek, végülis tényleg mehetett volna rosszabbul is. Holnap sem lesz könnyebb, úgyhogy ideje hazaindulni, ki kell pihennem magam, sokat kivett belőlem ez a bunyó. Csak lássam meg megint azt a kopasz fickót, kettétöröm. Miatta nem sikerült az akció, a többiekkel elbántam volna. ~ Ezzel hazafelé veszi az irányt. Otthon még a történt eseményeken gondolkodik, nézi a sebeit, ritkán sérül meg a bőre. Lefertőtleníti, megmosdik majd szinte ájultan zuhan az ágyba, nem altató neki az tuti.

Monica J. Lazinski

Manhattan egyik sötét sikátora valahol a Time Squer közelében.

Monica kapott egy érdekes üzenetet nem is olyan túl régen. Egy régi megbízőja munkát ajánlott neki és találkozni akart vele. A találkozón azonban valami félre siklott és nem is kicsit. Az egyik pohár innivaló után Monica elég furcsán kezdett látni, és azt is elé elmosódottan. Megcsillanó szemfogakat, majd tehetetlenül figyelhette, ahogy kicipelik a helyről, ahol elszabadult a pokol… kiáltások, üvöltések, majd minden elsötétült.

jó félórával később.

Monica lassan tér magához, csupa vér és hamu, miközben egy pisztoly lapul a kezében amit sohase látott eddig. Körülötte dulakodás nyomai és hallani a szirénákat, ahogy a rendőrség közeledik a hely felé. Bármi is történt jelenleg úgy festett, hogy ő tette. Lehet csak életlen, de lehet, hogy csapda volt eleve, ezt nem lehet tudni, csak azt, hogy Monicanak fáj minden… testén van néhány zúzódás, mely eléggé fáj is…
Többen is figyelik járókelők, akik minden bizonnyal hívták a rendőrséget és most figyelik, hogy mi is történik.

Nica kapott egy hívást egy melóról. Mivel többször dolgozott már a megbízónak elvállalta, és úgy gondolta a személyes találkozóba is belemegy -kivételesen- noha soha nem tett ilyet. A paranoia túl erősen dolgozott benne ahhoz, hogy belemenjen ilyesmibe, most azonban valamiért nem hallgatott megérzéseire -vesztére. A találkozón elfogadta a felkínált italt: második hiba. Bár ezt akkor még nem tudta. Percekkel később észrevette, hogy valami nem stimmel: hirtelen kettős látás lépett fel, furán kezdte érzékelni a dolgokat. Ekkor már tisztában volt vele, hogy valamit az italába raktak. Próbál küzdeni ellene, de a kémia ellen hatástalan minden próbálkozása. "Ne... nem... NEM AKAROM!!!" fut még át agyán a kósza gondolat, majd minden elsötétül.

Később...

A lány lassan kinyitja szemeit. Égnek, ami azt jelenti hogy csakugyan valami drogot adhattak be neki. Nem érti hol van és mikor, a feje kóvályog, homályosan lát, minden furán visszhangzik. Felemeli a fejét és próbálja felfogni a dolgokat maga körül. Első körben a fegyvert veszi észre a kezében. Enyhén szólva furcsának találja, sosem használ lőfegyvert, ráadásul ezt a modellt még csak nem is ismeri. Szíve a torkába ugrik ahogy eszébe jut a személyes találkozó. "Na persze... a rohadék!" Próbálja felidézni mi történt, de csak a fogak rémlenek neki...
Az ijedségtől vérébe kerülő adrenalin hirtelen tisztítja ki érzékszerveit. Végignéz magán, csurom vér meg hamu minden, és nem emlékszik hogyan került oda. Egyértelmű, hogy felültették és ezért még valaki fizetni fog. Nagy nehezen feltápászkodik, ekkor realizálja hogy még csinos zúzódásai is vannak, mint aki verekedett, bár tudja magáról hogy erre csak nagyon ritkán kerülne sor. A kezében tartott fegyvert kabátja belső zsebébe rejti mikor meghallja a szirénákat, hülyeség lenne eldobni rajta az ujjlenyomataival. A közelben emberek figyelik őt, nem ér rá megszámolni hányan vannak, vagy egyáltalán babrálni az elméjükkel, elsődleges ösztöne hogy elfusson, hogy kevesebb ember lássa, hogy legalább egy kicsit nyugodtabb helyre kerüljön. Ekkor eszébe jut egy remek ötlet: keresni fog egy konténert egy félreeső sikátorban. Bárki mástól ez a világ legnagyobb baromságának tűnne, de Nica pontosan tudja mit akar. El is indul a sikátorban, a tőle telhető legnagyobb sebességgel, hogy eltűnjön az emberek szeme elől. Aztán ha talál egy szemetes konténert, akkor felnyitja a tetejét és belemászik. Akárki is nézzen bele, nem láthatja őt. Egy-két ember agyával még ilyen állapotban is meg tudja csinálni. Legalábbis reménykedik benne.

Monica J. Lazinski

Sikerül Monicanak még időben eljutni egy szemetesig és belemászni, még pont időben, hiszen a szirénák már igen közelről hallhatók. Túl gyorsan értek ki, így biztosra veheti, hogy valaki azt akarta, hogy őt elkapják, csak kérdés, hogy ki és miért, hiszen az is lehet, hogy csak bűnbaknak kellett. Jól hallható ahogy a járókelők a rendőröket irányítják a kukához, aminek teteje hamar ki is nyílik, de vissza is csukódik, miután egy rendőr fegyverét előre tartva belenézett. Valószínűleg társa fedezte, de mivel nem látott semmit így nem igazán akart egyenlőre tovább időzni vele. Azonban a hangokból ítélve sokan vannak most itt és épp a területet zárják le, szemtanukat gyűjtik össze és várják a helyszínelőket. Monicanak most van egy kis ideje jobban megnézni magát. Nyaka is fájni kezd és bőre két csíkban végig is van karcolva amit esetleg láthat is valami tükröződő felületben. A zúzódások is fájnak, de talán semmi komoly sérülés.
Ha próbál emlékezni akkor csak homályos képek jönnek, semmi tiszta, semmi konkrét, csak az iszogatás, majd az ahogy hurcolják… még egy homályos képsor ahogy a falnak nyomja egy férfi és megnyalja a nyakát ott ahol most a két karcolás van, de egyenlőre semmi más. Talán később több jön még elő.

Úgy néz ki a terve egyelőre beválik, ezzel nyer némi időt. Persze ha komolyabban hozzálátnak a helyszínelők a munkához akkor meg fogják vizsgálni tüzetesebben is a konténert, efelől a lánynak semmi kétsége nincs, de talán csak nem jönnek tömegesen, egy-kettővel meg eljátszatja, hogy nem találnak semmit aztán kész. Addig meg tud várni míg le nem csillapodik a helyzet. Maximum egy-két órán belül le kell lépnie minden zsarunak addig meg kihúzza itt valahogy, bár nem a legkényelmesebb, most kisebb gondja is nagyobb ennél. A nyaka hirtelen csípni és égetni kezd mikor megmozdul és hozzáér a kabátja. Odakapja a kezét és rézi hogy valamiféle karmolás vagy horzsolás-szerű seb lehet, bár nem tudja hogyan került oda. Ahogy ezen gondolkozik egy kép villan be neki egy férfiról aki a falnak löki és megnyalja a nyakát... Hát ez fura, annyi szent. Nem vall rá, hogy ilyesmibe belemenjen, egyáltalán miért sodródott bele a dologba? Ilyesmin agyal amíg várnia kell, de nem ugrik be több emlék. Közben hallja ahogy a rendőrök biztosítják a helyszínt. Csak reménykedik benne, hogy elkap valamit a szemtanúk beszámolóiból, most még nem mer kilesni a konténerből. Első szabály: ne kapjanak el! Soha, semmilyen körülmények között.
Számba veszi a sérüléseit, de legnagyobb örömére úgy néz ki nem szenvedett komoly károkat. A seb a nyakán ugyan még mindig elég gyanús, de úgy dönt ezzel ráér később foglalkozni ha már kijutott innen. Addig is csendben vár és fülel, hátha hall valami érdemlegeset. Addig vár ameddig szükséges. Elvégre már nem siet sehova...

Monica J. Lazinski

A kihallgatott beszélgetésekből kiderül, hogy a legtöbb szemtanú már csak őt látta fegyverrel a kezében és ájultan, azonban az volt egy személy, aki mást mondott. Az eset korábbi részét is látta.
- Zajra lettem figyelmes és láttam mikor egy lányt ketten kihoznak a hátsó ajtón… - hallható a férfi hangja.
- És ezután mi történt?
- A nőt a falnak nyomták, bódult volt, biztos valamit bevett előtte, aztán egy személy rájuk rontott, macskaszerű kinézete volt a fekete ruházatban amit viselt. Ekkor húzódtam fedezékbe, mert kitört a lövöldözés. Mire előmerészkedtem már csak a nő volt itt fegyverrel a kezében, így berohantam hogy telefonáljak önöknek.
- letudná írni kikkel volt?
- két öltönyös alakkal… kinézetre vagyonosak voltak, de ahogy a nővel bánt, inkább vadállatias volt a viselkedése. – az elmondó hangja elég nyugodt, de ez úgy fest nem tűnik fel a kérdező rendőrnek.
- Értem, ha kérdésünk lesz akkor majd keressük uram.
- természetesen, ahogy óhajtják – hallható a férfi válasza, majd lépteket hall a lány, ahogy a szemeteshez közeledik amiben lapul, majd el is távolodik tőle a léptek zaja alapján.
A kinti nyüzsgésből ítélve megérkeztek a helyszínelők is és a terepet osztják fel… van aki fotózik van aki újlenyomatot keres, van aki más nyomokat rögzít, hiszen van elég mindenből. Egyenlőre úgy fest, hogy a kuka, különös tartalmával kimarad, legalábbis ami a belseét illeti, de a zajokból hallható, hogy valaki a közelében van, s minden bizonnyal nem egyedül. Valaki felnyitja a kuka tetejét és egy rendőr hajol a nyitott rész fölé és belepillant.
- Éppnek tűnik… - morogja magaelé - … de akkor hova lett? – Ahogy méregeti a kukát egyértelmű, hogy Monicat még nem látja. Ezután egy kis lámpával világítja meg az oldalait és kívülről is alaposan megnézi, majd lecsukja a tetejét.
- Egyenlőre itt nincs… biztosan ez volt az a kuka? – kérdezi alakitől

"Hogy mivan?!" kapja fel Nica a fejét, mikor meghallja a kikérdezett illető -férfi- beszámolóját. Ezek szerint tényleg bedrogozták és megjelent itt egy harmadik fél is? Vagy az egész úgy ahogy van egy maszlag? Nem tud rá választ találni elméjében, de elszántan kutatja. Ki volt a macskaszerű alak? És mit akartak tenni vele? És hogy került hozzá a fegyver? Ilyen kérdések foglalkoztatják a lányt, miközben odakint folyik a helyszínelés. Mégegyszer felnyitják a konténer tetejét, de Nica most már számított rá hogy újra megteszik, ezért az illető megintcsak nem látta őt. A lány reménykedik, hogy gyorsan végeznek és békénhagyják azt a rohadt konténert végre. A lány lassan azon kezd gondolkozni hogyan léphetne meg innen még mielőtt valahogy mégis felfedezik. Bár a rendőröktől alapvetően nem fél, nem egyszer lógott már meg előlük, mégsem tudja egyszerre MINDANNYIUK elméjét befolyásolni. Óvatosan résnyire kinyitja a konténer tetejét és kiles rajta, éppenhogycsak elég rést csinálva. Remélhetőleg ez nem tűnik fel senkinek. Össze akarja számolni hányan vannak és merre, valamint melyik irányba lenne érdemes menekülni ha arra kerül a sor. Elvégre fegyvere még mindig van. Erről eszébe jut ellenőrizni mennyi töltény is van benne.

Monica J. Lazinski

Úgy fest, hogy egy ideig békén hagyják a szemetest amiben lapult így nem volt gond a rejtőzködésével. Ahogy kiles akkor azonban kellemetlen látvány fogadja. minden irányból legalább négy-öt rendőr és még a helyszínelők is voltak ott páran. És úgy tűnt, hogy várnak valakire hogy megérkezzen. Lehet pont a nyomozás vezetőjére.
A fegyverben egy golyó lapul csak… egy ezüst színű lövedék és az is a csőben, ahogy ez elvárható egy olyan fegyvertől, amivel korábban lőttek.
- Mennyi hamu, akár egy rossz vámpíros horrorba… szerintem ez valakinek üzenet lesz… - hallhatja Monica az egyik rendőr hangját aki elsétál a kuka mellett amiben lapul, de nem áll meg, hanem megy is tovább, így nem hallható a zaj miatt, hogy még mit is mondhat, de ekkor újabb képek is bevillannak arról, hogy a férfinek vörösen csillogott a szeme amikor nem napszemüvegen át nézett rá, s a szavai is, ahogy egy új élet lehetőségét ajánlotta fel neki, de aztán minden olyan ködös számára.
- Már szóltunk a Hadnagynak, őt még várja meg mindenki, utána ha ideért elmondja hogy maradni kell még, vagy mehetünk, ha már be gyűjtöttünk minden nyomot – hallható egy nő hangja aki jó eséllyel a helyszínelést vezeti.

"Túl sokan vannak... a francba a francba a francba!!!" gondolja kissé kétségbeesetten a lány. Óvatosan visszaereszti a konténer tetejét és meglapul benne. A fegyverben egy lőszer van. Csak egy. Valami furcsa ezüst-színű cucc, nem rémlik neki hogy ez lenne a szabvány lőszer bármelyik típushoz, bár a lőfegyverekkel kapcsolatban kissé ködösek az ismeretei. Ekkor hall meg egy hangot, egy férfi hangja aki elhalad a búvóhelye mellett. Amit mond azt nehéz volna komolyan venni, de a "vámpír" szó említésére Nicának beugrik pár dolog: a férfi szemei, a fogak villanása, az elbűvölő stílusa...
Lehet hogy ez csak hülyeség, de a gondolatától is kiveri a hideg verejték hogy egy vámpírral akadt volna össze... Most komolyan, léteznek egyáltalán? És a sok vér és hamu... az ezüst színű lövedék... "Oké, kislány, szedd össze magad. Ez... erre biztos van valami más magyarázat, valami értelmes magyarázat!"
Ekkor hirtelen a nyakán lévő sebhez kap. Ajkába harapva tapogatja a kis sérülést. Vajon ez mit jelent? Tényleg vámpír volt? Most ő is vámpír lesz? Mi a fene történt és miért?!
Önmagát ostorozza amiért minden ösztöne ellenére mégis megjelent a személyes találkozón. "Hogy lehettem ennyire hülye...?" kérdi m agától, de ez már mit sem segít. Csak abban reménykedik hogy ez egy rossz álom, hogy mindez nem történt meg. Persze erre csekély az esély.