Sikátorok

New York legzüllöttebb környékének legzüllöttebb helyei. A betont vastagon borítja a szemét, a kosz és az emberi mocsadék. Legyen szó itt a csövesekről, vagy arról, amit azok otthagytak maguk után. A falak mentén konténerek, hajléktalanok viskói, állati és emberi tetemek. Eltorlaszolt hátsó ajtók, szétvert falak, plakátok. És az emberi söpredék, amely itt garázdálkodik, mint megvadult állatok, aki beleőrültek abba, amiben élniük kell.

Üdvözöl téged New York igazi arca.

- ITT VAGYOK ÉN – Ordítottam ki a tömeg közül, bár még nem régóta vagyok itt és azt se igazán tudom, hogy hol van pontosan az itt, de nagy szükségem van a pénzre, hogy ezt megtudjam és ez egy könnyű és gyors módszer a megszerzésére. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy épp a saját nanitjaim emésztik fel a testem. Ezután egy bűnöző tanyán ébredek ahol váltságdíjat akartak értem kérni értem, de hamar tudtukra adtam, hogy nem olyasvalaki vagyok, akit könnyedén fogságban lehetne tartani. Nem öltem meg egyikkőjüket sem, csak félholtra vertem őket. Eleinte csak azért, hogy kikérdezem őket, de aztán eközben kiderült, hogy sok minden megváltozott a világban. Nem igazán értettem, hogy hogy történhetett ez, de ahhoz hogy bármire is jussak, pénzre volt szükségem. Az egyikőjük mondta, hogy egy olyasvalaki mint én, itt tudnék könnyedén pénzt szerezni, így hát jöttem.
- NEKEM SZÜKSÉGEM LENNE A PÉNZRE- Ordítottam miközben előre verekedtem magam a tömegen keresztül a ringhez.

Hihetetlen milyen gyorsan jönnek a dolgok, az ember csak ül az üzlethelyén, aztán egy telefon, és rohan verekedni, micsoda világ... Az ordításra érkezek be a raktárhelységbe, de mielőtt reagálhatnék már jelentkeztek ketten. Nade sebaj, majd a következő menetbe beszállok, azonban az egyik hang ismerős. Közelebb megyek és figyelem a kibontakozó " műsort ".

Résztvevők: Sarah Storm, Steven Storm és Carl Verrens

Abban a pillanatban, ahogyan először Steven, majd pedig Carl is felszólalt, hogy ők akarnak verekedni a tömeg hangosan zúgott fel örömében, majd a két fiatal fiút kilökdösték a karámhoz, ahol a bunyók mentek. Az emberek azonnal körbeállták azt és még Sarah is oda tudott férkőzni az első sorba, hogy mindent tökéletesen lásson. Egy kopasz fickó ugrott még be a mérkőzőkhöz, majd intette csendre a tömeget, akik igen hamar el is hallgattak.
- A szabályok ugyanazok, mint általában! Nincs gyilkosság, kiütésig megy a küzdelem! – mondta. – Nem kell visszafogniuk magukat – nézett a két fiúra. – Akkor kezdődjék a harc és a fogadás!
Tömeg erre ismét őrjöngeni kezdett, a kong pedig, ami a bunyó és a negyedek kezdetét jelezte a tömegből pedig hangosan lehetett hallani. A kopasz fickó pedig kihátrált a karám széléig és kimászott belőle, hogy biztos távolságban legyen a harcolóktól.
- Tíz dolcsi a barnára!
- Tartom, sőt emelem, 15 a feketére!
- Húsz dollár, hogy csak egy menetet bírnak!

//Barna = Carl, Steven = fekete//

Közelebb megyek és... Nocsak kit látnak szemeim, buksi.
- Szia buksíííí. - Integetek Stevennek vidáman, majd hamarosan kezdetét veszi a bunyó, legalább is a kong megszólal, szóval ja kezdetét veszi a harc. Számomra elég gyorsan egyértelművé vállik hogy kire akarok fogadni, s mikor elérkezettnek látom az idejét... Szóval miután valaki beordít 20 dollárt, én is elég hangosan felszólalok.
- 100 dollárt a feketére!-Jelentem ki vigyorogva, egész elenyésző összeg.~ Sarah te idióta, mért rá fogadsz? Tudod hogy egy örök vesztes. Fogd be, rá fogadok és kész, ha nem tetszik tegyél ellene valamit... Háhá, nem tudsz.~ Hatalmas vigyor. Attól függően hogy hogyan alakulnak a dolgok, valószínűsíthető hogy teszek be még többet is.

A karám felé haladva nem igazán lett volna szükség ahhoz hogy lökjenek, mivel ha valaki nem állt félre az utamból, én magam löktem oldalra nem is kis erővel. A tömegben egy fehér hajú leányzó kiáltozik felém, úgy néz ki már is szereztem egy ellenséget tekintve, hogy le bunkózott, bár lehet hogy csak félreértettem, elégé rosszul hallottam őt a tömegben. Egy elég jó fizikummal rendelkező srác az ellenfelem. Körülbelül annyi idős lehet, mint én, de ha csak nincs speciális ereje, akkor nem lesz túl sok esélye a győzelemre. A lány aki korábban lebunkózott már is fogadott rám 100 $-ban. Lehet hogy nem is egy ellenséget szereztem hanem egy rajongót talán? De ez most nem is volt lényeg. Ahogy a kong megszólalt az ellenfelem már is elkezdet pofázni miközben én felkészültem a támadására. A mondat felénél viszont hirtelen eltűnt. Bár meglepődtem, volt már dolgom portáló mutánssal, így azonnal elektromosságot vezettem a testfelületemre. Nem tudhattam hogy pontosan hol fog megjelenni, még nem ismertem annyira, hogy tudhassam mögöttem vagy mellettem jelenik meg, így próbáltam 180 fokos szögben hátra felé rúgni miközben előre hajolok mivel ha valami, akkor az biztos hogy nem előttem fog ismét megjelenni. Ha nem sikerül a rúgásom vagy az ellenfelem támadása sikerül, akkor megpróbálom megragadni azt még mielőtt visszahúzná a lábát, hogy még több elektromosságot vezessek a testébe és ne portáljon el ismét. A nanitok által nyújtott előnyt egyenlőre próbálom nem kihasználni, mivel akkor könnyedén halálos sérülést is okozhatnék az ellenfelemnek, ami itt nem lenne ajánlatos. Azokat majd csak végső esetre szánom.

Mosolyogva figyelem az akciót, látszólag jól alakulnak a dolgok, és már jön is a következő licit.
~ Pompás! ~ Vigyorgok magamban, majd feltűnik valami elég szokatlan látvány a "ring" másik oldalán... Kicsit meglepve bámulom
~ Tyű... Ezt mivel etette az anyja??? ~ Újabb értelmetlen gondolat, de több hozzáfűzni valóm nincs, hisz csak a harcal van elfoglalva, és nem ront neki másoknak.
- 400 dollár a feketére! - Kiáltjom be hangosan.

Sikerült a kezénél eltalálnom az ellenfelemet, aki azonnal el is portál. Ekkor már épp terpeszben álltam oldal irányba hátra felnézve, majd amint eltűnt egymás mellé helyeztem a lábam, kis terpesszel. Lábfejeimmel 120 fokos szöget zárnak be. Amint meghallom a teleportálásával járó hangot, már térek is ki oldalra és fordulok felé. Ha támadna és sikerült kitérnem, akkor egyszerűen a vállammal fellököm, majd könyökkel erősen hasba ütöm és próbálom a földre teríteni, ha viszont nem támad, akkor felé rúgok törzs magasságában, hogy nehezebb legyen kitérnie. Az áram továbbra is cikázik a testemen keresztül bár vigyázok, hogy max csak a szívét legyen képes megállítani komoly fizikai sérülést mint pl 3-as vagy 4-es fokú égést ne okozzon neki. A szívét képes vagyok még újraindítani ha szükséges lesz rá.

Az ellenfelem elkezdett folyamatosan portálgatni körülöttem. A 3. portálásig még próbáltam követni a szememmel, de aztán abbahagytam és a fülemre támaszkodtam. Amíg hallom a portálás hangját addig nem támadok abba az irányba, de mihelyst nem hallom a hangot a legutóbbi pukkanás felé rúgok. A karám nem túl nagy, de ahhoz pont elég hogy ne tudjak úgy támadni, hogy az egész területet érje. Az egyik sarok fel húzódom, és mikor ott vagyok várom hogy abbahagyja a portálást. Így ha támadni akar, akkor csak felülről és előröl jöhet a támadás, amit azonnal le tudok reagálni valamint ki is várhatom azt hogy elfáradjon.

Figyelek és hallgatok, és véletlenül egész érdekes dolgok jutnak a fülembe...
~ Magasra jutni? ~ Kapom fel a fejem, végül is szórakozni jöttem ide, de minden adandó lehetőséget meg akarok ragadni magamnak, szóval a másik karám felé veszem az utat, ahol most véget ért egy küzdelem. Miközben kijövök ebből a karámból még visszakiáltok.
- Bocsi buksi!. - S öles léptekkel megindulok a másik karámba, majd oda érvén.
- Itt vagyok!!! Itt!!. - S aki gátol a haladásban azt " öklös " tolásokkal rakom arrébb, amíg be nem érek a karám közepére, ahol egy kicsit talán már örjöngve... - KIT KELL MEGVERNI?!?! - Nézek körbe mint valami pszihopata.
~Ezaz kislány!~ Hallom a fejemben Jane bíztatását. Még jómagamnak is furcsa ez a viselkedés, de a vágy hogy magasabb körökben mozogjak, na meg persze egy jó kis régimódi bunyósdi kiváltja belőlem a rég fedni próbált gyilkos ösztönöket.

Szomorúan veszem tudomásul hogy Steven végül kikapott, és amint alkalmam nyílik rá oda megyek a... Bíró?.. ja... Szóval a bíróhoz és kifizetem a 400 dollárt, ezért valaki még seggbe lessz rúgva. Bent a karámban kezd bennem felmenni kicsit a pumpa, s bár nem terveztem, úgy döntök hogy hamar segítségül hívom a két szokásos segítőm. Tudván hogy a másik mérkőzés befejeződött, tűnődni kezdek hogy vajon ki nyert, de a fejemhez kapva rájövök hogy nem most kéne. A bíró jön, szövegel, s amint befejezi első cselekedetem hogy mind a két tenyerem levágom a földhöz, s pár pillanat múlva a folyékony bőr már két külön tócsában úszkál. Végig Maxot figyelem, nem tudom lép-e valamit, mindenesetre is ha igen akkor arrébb ugrok, s ha az időm engedi közben ügyelek a húsbábok készítésére, akik szép lassan kiemelkednek a tócsákból, mint valami bizar horrorfilmben. Próbálom őket a tökéletes hasonmásaimra alkotni, s ha kész vannak, egymástól olyan 50 - 50 centire mindhárman bevágjuk a harcipózt, és egyellőre nem lépünk semmit, maximum ha támad akkor egy-egy gyors eltérés. Ha az időmbe nem fér bele, nos akkor nem marad más mint a jó öreg kerülgetős rugdosós teknika, ami kapuiérával nem nehéz, és ha ehez kell fojamodnom, akkor próbálok mindig alacsonyan maradni és térdkalácsot rúgni fordulatból, hogy legyen benne elég erő egy kics rongáláshoz.