Utcák, sikátorok

Az alsóváros igencsak sötét és veszélyes utcái, sikátorai.

- B@szd meg! - vetem oda a kapitányak, amikor azt mondja, hogy változzak nővé, majd hagyom, hogy komédiás kitaláljon valami külsőt, az átváltozást úgyis ő intézi.
Amikor Cletus gondolatban jelzi, hogy válasszak valami alakot, az instrukció komolyan vehető részének megfelelően egy átlagos alkatú, harmincas évei elején járó, fekete férfi alakját veszem fel. Igyekszem Cletus szagát, és a sajátomat is elfedni vagy átalakítani, ha nem megy, akkor marad valami illatanyag, mint a többieknél.
Amikor Komédiás átalakul, lenézek magamra, és látom, hogy egy kicsit sem hasonlít rám a forma amit felvett.
- Azt hiszem egy kicsit kevesebbet kéne napoznom. - jegyzem meg, és jót nevetek magamban a szellemességemen. - Menjünk rozsomákot fogni! Jól fog mutatni a feje a falon!
A kocsiból kiszállva meghallgatom a kapitány kötelező körét arról, hogy működjünk együtt, aztán széles vigyorral így szólok hozzá:
- Ne aggódjon, Kapitány! Nem fogok lőni. - A vigyorral és a hangsúlyozással igyekszem minél inkább a frászt hozni a jó Alkoholista Kapitányra. Kevés kellemesebb érzés van, mint látni, amikor az emberek megrémülnek tőlem. Talán csak az, amikor megölöm őket, de ez most nem opció. A környék eddig tetszik, olyan, ahol a magamfajta jól eléldegélhet anélkül, hogy a szernyákok zavarnák. De hamar megunom a városnézést, jöhetne már valami akció!

//Edit: Bocsi, most látom, hogy elfelejtettem átjelentkezni//

Nem látom a Kapitány arcán, hogy igazán hatott volna rá a kis "műsorom", és ez kicsit lehangol. Egyszerűen megöl ez a meló. Remélem azért lesz alkalom játszani valakivel még ma, ha nem a Kapitánnyal, akkor mással, mondjuk Harriss-szel. Bár ő előbb harapja el a torkom, mint hogy megijedne. Talán maradnom kéne az egyszerű pribékeknél. Abban a pillanatban realizálom igazán, hogy túl vagyok a csúcson, amikor az egyik próbálkozó foghíjas k*rvát csak egy mordulással és egy intéssel hessentem el. Halványan rémlik, hogy nem olyan régen még gondolkodás nélkül akár puszta kézzel is kibeleztem volna, de most belátom, hogy nem kellene feltűnést kelteni. Szó se róla, szívesen kiontanám a beleit az utcakőre, de a feladat érdekében nem teszem.
Végül kiérünk egy szélesebb utcára, ahol már nagyobb a tömeg és zsivaj, így mi is kevésbé vagyunk feltűnőek. Persze még így is rettenetesen alja a hely, de ez továbbra sem zavar igazán. Ha szórakozni jöttem volna, ez lenne a paradicsom. Már kezd nagyon idegesíteni ennek a balf@sz pankrátornak a fontoskodása.
- Ha ennyire szeretnéd hasznossá tenni magad, nézz körül, és hozz nekem valami kaját! De ne valami szalmonellás fos legyen ám!

Szinte élmén úgy hallgatni az őrültségeket Cletus fejében, hogy tudom, hogy nem fogja megtenni amire gondol. Persze folyamatosan készen állok arra, hogy megfogjam, ha valami félremenne. Annyira azért nem bízom ezekben a gyógyszerekben. Viszont be kell látnom, hogy így nem sok haszna van. Osborn nyilván szerezhetett volna egy sokkal képzettebb gazdatestet, egy katonát vagy bármit, aki harcban használhatóbb és könnyebben kontrollálható. Annak, hogy mégis erre a félnótás szörnyetegre esett a választása, nyilván van valami oka, és én csak egyet tudok elképzelni, mégpedig azt, hogy az adott pillanatban majd fel akarja használni a vérszomját. Az én erőmmel fájdalomérzékelés nélkül iszonyatos pusztítást végezhet, ha egyszer szabadjára engedik, de most csak árnyéka ennek. Gondolkodnom viszont mindenképp nekem kell helyette. A saját hangomon, halkan szólok a Kapitányhoz.
- Kapitány! Ki kéne kérdeznünk a helyieket, hátha ők mondanak nekünk valamit Harrisről egy kis apróért. Ez szerintem kevésbé lenne feltűnő, mint ha Killbane nekiállna körbefutni a várost.

Mindig azt hiszem, hogy én vagyok a bohóc a társaságban, aztán kiderül, hogy mégsem. Killbane stílusát már gyakorlatilag elengedem a fülem mellett, de a apitány erőltetett macsóságán nem tudok nem vigyorogni.
- Kiképzőtisztnek kéne menned, Kapitány, ott van szükség erre a keménységre. - mondom gúnyosan. A feladat viszont egyértelmű, bár k*rva unalmas. Rejtőzködj az árnyakban és ne csinálj semmit meg poshadj is meg ott helyben! Na szép. Milyen vezető az aki, nem tudja kihasználni az emberei erősségeit. Majd ő lesz veszélyes, mi? Abban sem vagyok biztos, hogy ölt embert egyáltalán. Nem is tudom ki a sorozatgyilkos a csapatban, akinek van gyakorlata abban, hogy fél perc alatt elérje, hogy bárki az életéért könyörögjön. Onnantól kezdve a vallatás már csak nem lehet olyan nehéz! Egyszerűen csak el kell fogadni amit felajánlanak, mielőtt megölném őket. Vagy életben is kéne hagyni őket a végén? Ez a rész kicsit homályos, de nyilván rájön az ember miközben csinálja. De végül is ha már nem kellenek, minek életben hagyni őket?  Ja, semmi ok nem lenne rá. Egyre jobban tetszik nekem ez a munka, mi az, hogy nem én csinálom?!
- K*rva veszélyesnek tűnsz, mindjárt összehugyozom magam. -vetem oda neki keserűen. De ebben az új helyzetben minden ellenérzésem ellenére nem tűnik jó ötletnek, hogy csak azért is ellenkezzek a paranccsal, úgyhogy ha nem változik semmi, akkor maradok az árnyékokból fedezésnél, miközben Killbane nekiáll valami árussal szerencsétlenkedni.

A Kapitány érezhetően ideges, valószínűleg ezt kompenzálja ezzel a borzalmas dumával. Az is egyértelmű, hogy a háta közepére sem kívánja Cletust. Ezt persze meg lehet érteni, de az már hibás döntés részéről, hogy emiatt megpróbál minket egyszerűen félretenni az útból. Ráadásul az sem okos dolog, hogy a csapat egyetlen olyan tagját, akivel tényleg lehet reménye intelligens együttműködésre, élősködőnek bélyegzi. De ez nem a megfelelő alkalom ennek megvitatására. Tartjuk magunkat a tervhez, és fedezzük a többieket. Szerencsére a gyógyszere jól működnek, úgyhogy erre Cletus is minden komolyabb nehézség nélkül rávehető.

Miközben Killbane elkezd bájcsevegni egy árussal, mi a kapitánnyal csak várunk és nézünk ki a fejünkből. Hát ezért megérte eljönni... Aztán egy férfit veszek észre, aki egyenesen felénk közelít. Mit akarhat? Végre talán elkezdődik az akció? Úgy néz ki nem támad (pedig úgy reménykedtem), hanem a szolgáltatásait kezdi nekünk kínálgatni. Na szerencsére nem a rossz értelmében, csak az kéne még, hanem idegenvezetést, nőket meg bunyót. Megfordul a fejemben, hogy milyen jó lenne venni egy nőt, aztán nem rendeltetésszerűen használni, de be kell látnom, hogy a többiek valószínűleg nem mennének bele. Na meg fele annyira sem élvezetes, ha fizetsz érte... Bár már nagyon rám fér, lassan le fogom adni az igényeimet. Remélem legalább Harrist lesz alkalmam kibelezni... Egy bunyó sem lenne rossz, bár ha nem akarjuk felhívni magunkra a figyelmet, lehet, hogy az sem jó ötlet. Mert ha én harcolni kezdek, annak biztos rossz vége lesz. Ha ezen túl leszünk, megmondom a főnökségnek, hogy hatalmas hibát követnek el azzal, hogy elpazarolják a tehetségemet!

Miközben figyelünk, egy fickó közelít meg minket, és kezdi el a helyismeretét ajánlgatni nekünk. Erősen tetovált, de omega jelet nem látok rajta, és ez kicsit megnyugtat. Bár az is biztos, hogy ha a Liga kémet küld ránk, akkor az nem olyan lesz, akinek a vállán ott virít a jelképük. Összességében viszont azzal nem veszíthetünk, hogy ha információt veszünk, így én egyértelműen amellett vagyok, hogy hallgassuk meg, mit tud nekünk mondani, ez nagy segítség lehet a nyomozásban. Nem akarom azonban átvenni a Kapitány szerepét, ő lett kijelölve vezetőnek, nem akarok helyette beszélni. Csak akkor szólalok meg, ha ő valamiért nem reagál a fickó szavaira:
- Van olyan, aki nem akar minket átverni? - kérdezem csevegő hangon. Még ebben az állapotában sem hagyom Cletusra a beszédet egy ilyen helyzetben, de most az ő hangján beszélek, hogy ne legyen feltűnő, ha esetleg ő szólal meg valamikor.

~ Igazán leszokhatnál már arról, hogy helyettem beszélsz! Tudod milyen k*rva zavaró?!

Közben a kapitány azért észbe kap, és átveszi a szót. Úgy néz ki, hajlik arra, hogy elfogadja a segítséget, ami gondolom nem hülyeség. Remélem így talán sikerül egy kicsit felgyorsulnunk, és végre beleszaladunk valami akcióba. Úgyis ki kell próbálni élesben az új végtagjaimat, na meg a takony is teljesen elpuhul (hehe) ha nem mozgatjuk meg magunkat egy jó kis vérontással. Ráadásul, ha a kutya regenerálódik, akkor akár többször is ki lehet belezni! Az ideális ellenfél! De azért a végén remélem belehal, mert anélkül nagyon nem az igazi a dolog.
Kapitányunk valószínűleg jó döntést hoz azzal, hogy elfogadja az ajánlatot. A helyismeretünk lényegében nulla, úgyhogy szükségünk van egy helyire, aki eligazít minket, és ez a fickó valószínűleg van olyan jó, mint bármelyik másik. Csak ne ajánljon neki valaki több pénzt, mint mi! Összességében, ha tényleg a pénz az elsődleges motivációja, akkor valószínűleg nem lesz gondunk vele, ha nem bízunk meg benne az indokoltnál jobban. Viszont ha hűséges egy szervezethez, az nagyon megkavarhatja a dolgokat. Akárhogy is, ezt a kockázatot vállalnunk kell, de a figyelmünk egy pillanatra sem szabad lankadjon.