Balszerencse fiai: Özönvíz, vagy mégse?

Helyszín:
2013 március 20.-a van. Newyorkban járunk. Kissé eltér a reneszánszbéli Newyorktól, mivel a várost erdőségek határolják. Az erdőségeken túl pedig már csak a kikötők és dokkok vannak. Az idő kellemes tavaszi, de a város felett az ég kissé felhős, ami nem is csoda, hiszen rengeteg ifrit él ott.
Az erdőség két részre van osztva. A vámpírok erdejére és a Lupinok erdejére. A vámpírok ugyan csak az erdőség harmadát uralják, de a Lupinok erdejében más fajok képviselői is megtalálhatóak. Gyakran találkozhat az ember Nimfával és Varázslóval is a lupinok területén. A két erdőrészt nem nehéz megkülönböztetni egymástól, mivel a vámpírok területén szinte állandóan köd uralkodik.Ha túljutsz az erdőn, akkor a dokkokhoz érsz, ahonnan már csak pár lépésre a víz, vagyis a sellők birodalma.

Körváltás: Március 18 (hétfő)

Résztvevők: Rylot Ramirez, Tank, Keomola, Caedes
Idő: Március 20 Fél hat körül. (Fél órával napnyugta előtt)

~ Belváros:Hangulat söröző~
>Résztvevők: Tank, Rylot<
Koraesti órák, ilyenkor kezd nőni a forgalma a sörözőknek. Tank és Rylot épp a bárpultnál ülnek, épp csak egy szék választja el őket egymástól. Lelkesen beszélgetnek egymással, mivel már mindketten ittatok egy keveset, és mert már rátaláltatok a közös témára, a fegyverekre. Így könnyedén folyt a beszélgetésetek. (Tank hátán a mesterlövész puska álcázva volt így ez nem tűnt fel senkinek, Ry fegyverét pedig a kabátja takarta el a kíváncsi szemek elől.)
Már pár perce beszélgettek, mikor a sarokban lévő tévén egy bejelentés miatt megszakítják az adást.
„- Egy közlemény erejéig megszakítjuk adásunkat. Ma a polgármester kapott egy felszólító levelet a sellők tanácsától. Idézem: ’ Meg elégeltük, hogy látjuk az emberek nyomorát, a gettószerű körülményeket Amerikában, meg azt, hogy ezek ellen semmit sem tesznek. Ezért adunk egy utolsó esélyt a változtatásra, de ha nem akkor mi fogunk drasztikus lépéseket tenni. Ha nem javul a helyzet, akkor két hét múlva olyan özönvizet szabadítunk a kontinensre, amit még maga Noé se élne túl. Csak a lakosságon áll, hogy be kell –e váltanunk az ígéretünket.’ Idézet vége. A rendőrség már megkezdte a probléma elhárítását, de eddig kevés sikerrel. Az amerikai kormány arra kéri a Máridokat, hogy tárgyaljanak a sellőkkel, mert ők kijelentették, hogy más faj képviselőivel nem hajlandóak tárgyalni. Szóval kérik a jelentkezésüket. Köszönjük a figyelmet és most folytatjuk műsorunkat…”
A tömegben többen csak legyintenek, mind azt hajtogatják, hogy a sellők úgyse tennének ilyet. Ám egy férfi nem volt ezen a véleményen.
Amikor meghallotta a hírt, szinte reflexből vágta a pultra a már üres feles poharát. Mjad a pultoshoz szólt.
- Még egy felest, írja a számlámhoz! A törött pohárral együtt. És adjon egy-egy felest nekik is! Mutat rátok, mire a nő elsiet és fél perc múlva meg is jelenik az italokkal, azokat letezi elétek.
- Óhajtanak még valamit?
Teszi fel a kérdést végül. Ha nemmel válaszoltok elmegy és zavartalanul tudtok beszélgetni a férfival, persze csak ha megszólítjátok.


~ Ifrit negyed: Kaszinó~
>Résztvevő: Caedes<
Egy elegáns pókerterem, ahova az emberek azért járnak, hogy nagy összegeket kaszáljanak, ám sokan inkább buknak. Ma délután egy pókerversenyt rendeztek, melynek a győztese 1000 dollárral lesz gazdagabb. Ez a verseny a végéhez közeledik és te Cades azért vagy ott, hogy szabadúszó riporterként a játékot és a résztvevőket fényképezd. A tulajdonos bérelt fel erre a munkára, és mivel mostanában kevés jövedelmed volt el is vállaltad a munkát.
Az utolsó körnél járunk, ahol már mindenki feltette az összes pénzét. Ez a lapleosztás döntötte el, hogy ki is fogja megnyerni a partit. Már csak három játékos volt benn. Két férfi és egy nő aki a játék alatt sem volt hajlandó levenni a tavaszi kabátját, pedig mindenki más levette azt. A nő arcán kaján mosoly ült, aminek meg is volt az oka. Mikor megmutatta a lapjait, mindenki ledöbbent. Royál flössel megnyerte a partit.
A többi résztvevő csak dühöngött. A nő viszont csak mosolygott.
- Ez nem a ti napotok fiúk.
Mondta, miközben begyűjtötte a zsetonokat.
Kissé untad már a mérkőzést, épp ezért örültél, hogy vége van. Lefényképezted a győztes lapállást is, aminek szintén örültél. Az örömödet, csak fokozhatta, mikor a kaszinó tulajdonosa megjelent és miután lefényképeztette magát a nyertessel.

Kifizette neked a pénzt a képekért majd a nőnek is oda adta a nyereményét.
Ezek után mindenki szedelőzködni kezdett, de mielőtt kiléphettek volna a sarokban álló tv-n valami megszakította az adást.
„- Egy közlemény erejéig megszakítjuk adásunkat. Ma a polgármester kapott egy felszólító levelet a sellők tanácsától. Idézem: ’ Meg elégeltük, hogy látjuk az emberek nyomorát, a gettószerű körülményeket Amerikában, meg azt, hogy ezek ellen semmit sem tesznek. Ezért adunk egy utolsó esélyt a változtatásra, de ha nem akkor mi fogunk drasztikus lépéseket tenni. Ha nem javul a helyzet, akkor két hét múlva olyan özönvizet szabadítunk a kontinensre, amit még maga Noé se élne túl. Csak a lakosságon áll, hogy be kell –e váltanunk az ígéretünket.’ Idézet vége. A rendőrség már megkezdte a probléma elhárítását, de eddig kevés sikerrel. Az amerikai kormány arra kéri a Máridokat, hogy tárgyaljanak a sellőkkel, mert ők kijelentették, hogy más faj képviselőivel nem hajlandóak tárgyalni. Szóval kérik a jelentkezésüket. Köszönjük a figyelmet és most folytatjuk műsorunkat…”
Az adás után a tömeg hitetlenkedve állt. A győztes nő azonban felkacagott, nem tudni miért, de így tett. Kíváncsiságot keltett benned ezzel a reakcióval. A tömeg lassan oszolni kezdett, mikor te is megindulnál azonban a nyertes nő megszólít.
- Hallottad ezt öcsi? Látom rajtad, hogy te is olyan sunyi vagy, mint én.
- Most megfoghatjuk az isten lábát.

~Dokkok:~
>Keomola<
Kellemes tavaszi délután van. Épp a dokkoknál sétálsz, mivel tudod, hogy itt a legszebb az ég. Mivel ide nem ér el az Ifritek tömény balszerencséje, hogy felhős legyen az égbolt.
Csak sétáltál és gyönyörködtél a felhőkben, semmi más dolgod nem volt, elvégre szabadnapot kaptál a főnöködtől, hogy egy bizonyos pókerversenyen ne legyél láb alatt.
Ahogy sétálsz észreveszed, hogy a halásokkal akik mellett elhaladtál, apróbb balesetek történnek. Némelyik visszaejti a halat a vízbe, egy másik a földre ejti a sajátját, majd elcsúszik azon. Bár nem törődnek a jelenléteddel, mégis tudod, hogy miattad volt most pechjük.
Ahogy sétálsz, lassan elérsz egy rövidebb mólóig. Tőled pár méterre, a móló másik végén egy nő állt. Aki épp halászhálókat húzott ki a vízből, miközben a rádiója a lába mellett, a kellemes zenéről hirtelen megszakadt és egy bejelentést hallhattatok csak a készülékből.
„- Egy közlemény erejéig megszakítjuk adásunkat. Ma a polgármester kapott egy felszólító levelet a sellők tanácsától. Idézem: ’ Meg elégeltük, hogy látjuk az emberek nyomorát, a gettószerű körülményeket Amerikában, meg azt, hogy ezek ellen semmit sem tesznek. Ezért adunk egy utolsó esélyt a változtatásra, de ha nem akkor mi fogunk drasztikus lépéseket tenni. Ha nem javul a helyzet, akkor két hét múlva olyan özönvizet szabadítunk a kontinensre, amit még maga Noé se élne túl. Csak a lakosságon áll, hogy be kell –e váltanunk az ígéretünket.’ Idézet vége. A rendőrség már megkezdte a probléma elhárítását, de eddig kevés sikerrel. Az amerikai kormány arra kéri a Máridokat, hogy tárgyaljanak a sellőkkel, mert ők kijelentették, hogy más faj képviselőivel nem hajlandóak tárgyalni. Szóval kérik a jelentkezésüket. Köszönjük a figyelmet és most folytatjuk műsorunkat…”
A nő idegességében, majdnem visszaejtette a hálóját a vízbe, de szerencséjére épp sikerült még elkapnia azt.
Ekkor vett észre téged is, és biccentett a fejével, hogy menj közelebb. Ha odamész hozzá, akkor megszólít.
Szeretnélek megkérni egy szívességre. Ha vállalod, nem leszek hálátlan és jó pénzt adok a szívességért.

//Előre is jó játékot kívánok mindenkinek. //

El tetem a fényképezőgépem, közben figyeltem az embereket mit reagálnak a hírre. Kicsit unalmas volt a sok ember körülöttem, nem nagyon törődtem velük. Én nem csináltam nagy ügyet belőle, fél vállról vettem az egészet. Legalább lesz egy izgalom, nem csak ez a nagy pangás ebben az unalmas hétköznapokban. Közben mellém jött a póker játszma nyertese. Nem foglalkoztam vele, törődtem a saját dolgommal. Meg számoltam a pénzem amit kaptam a kis melóért, nem volt rósz többet kaptam mint mire számítottam. Meg lepődésemre hozzám szolt a nő.
-Öcsi, hozzám beszél?
Érdeklődve figyeltem mit akar tőlem a nő.
-Én sunyi? Ezt, hogy érted? El van, megfogtuk az isten lábát? Érdekes világ képe van akkor.
Mosollyal az arcán meg igazítottam az öltönyöm, és vártam, a nő reakcióját. Közben azt figyeltem, merre lehetne menni kis izgalom után.

Azért jó tudni, hogy nem akkora a baj, mint azt már eleinte sejteni vélte, hisz az ég csak nem felhősödik el tőle és ez mindig is olyan volt, mintha némi remény csillanna meg számára a tavaszi napsütésben. Nagyot sóhajtva próbálja maga mögött tudni a kaszinó zsúfolt és mérges vendégseregének a káromkodását, mikor elrontják a kocka dobást, vagy a rulett asztalon, megint a nullán áll meg a fránya golyó. Nem beszélve arról, mikor épp jó beosztottat próbál játszani és a pókerasztalnál a keverő kezéből csak úgy hullanak a lapok, mint a nyári záporeső. Ez van, ezt kéne szeretnie, de nem tudja. Márid lenne ha tudna, mindig is jobban esett volna azt látni hogy az emberek mosollyal fordulnak felé, semmint hogy mérgükben arrébb lökjék, hát ha még tudnák, hogy ő tehet részben a balszerencséjükről. Pont mint ezek a halászok.
Oda kéne menni felsegíteni, de még a végén a tengerbe esik és talán gyanút is fognának, bár lehet a létezésükről se tudnak. Pár percig csak áll és nézi a szerencsétlenkedőket, végül mozgásra szánva magát a tarkójára teszi kezét. Hátha ma pont rá fog sütni a nap, hátha ma ő kívánhat valamit egy jó tét lélektől és megszűnik, vagy a lelkiismeret furdalása, vagy a balszerencse aurája mi körül lengi, hisz végtére is az eredmény ugyanaz lenne. Boldogan tehetné a dolgát.
Milyen szép is lenne és ahogy halad a móló felé még zenét is kap a képzelgéseihez. Ütemesen elkezd járni a feje és mosolyogva lépked a hangforrás és a nő felé, egészen addig, míg meg nem szűnik az adás és megint csak magát nem kezdi hibáztatni érte. Már fordulna is vissza, hogy haza menjen és bebújjon a sarokba, mikor meghallja a rádióból a felhívást. Szemöldöke, értetlenkedésének a jeleként, felszalad a homlokára és kíváncsisága tovább hajtja lábát, hogy egyre közelebb érjen az idegenhez. Szinte az álla is leesik, ahogy hallja mit akarnak a sellők, de nem tudja őket hibáztatni, lehet az lenne a legszerűbb, ha most azonnal a vízbe ugrana és akkor talán egyel kevesebb balszerencsehozó tapodná eme földrész talaját.. de nem.. ő akkor is segíteni fog.
S ekkor olyan történik, mitől az eddig eltátott szája visszacsattan helyére és inkább elhiszi hogy álmodik. A nőnek szerencséje volt? Elkapta a hálót? Nem esett a vízbe? Nem lett semmi baja? Nem érti. Csak úgy tódulnak a fejébe a kérdések és mintha valaki más mozgatná a végtagjait lép közelebb az invitálásra.
-Én? Persze hogy vállalom! Dehogy kell pénz, nagyon szívesen segítek, hogyne, bármiben.. mit tehetek?
Azon nyomban felcsillan a szeme, talán ez volt az amire várt és a hír hallatán máris megváltozott volna? Hisz a nőnek szerencséje volt és szívességet is kérnek tőle. Már csak remélni tudja hogy ha ebből kisül valami, akkor nem az ágyában fog ébredni.

A fegyverem célra kész, szélirány tökéletes kitámasztott puskám precizitása a levegőben is érezhető volt. Az ujjamat szép lassan elkezdtem behajlítani a ravaszon majd ezek után egy hangos zörej törte meg a vidéki csendet mikor az utolsó töltényem is útnak indult a tárból. A mögöttem állók csendesen figyelték mi lesz a végeredmény meg e semmisül a tőlem 1km-re lévő célpont. Láttam ahogy a célpontot tökéletesen telibe találja és annak felső "feje" ripityára, tört. Összepakoltam a fegyvert majd lementem feltöltöttem magam tölténnyel egy gyors fegyver ellenőrzést követve köszöntem a kollégáknak és kiléptem a lőtérről. Beszálltam a telepjárómba irány haza otthon ledobtam a kocsit a garázsba még annyit időt sem töltve otthon, hogy egy pohár vizet igyak már mentem is zárni a napot egy jó kis sörözéssel, ivászattal. Az utcára kilépve teljes felszerelés elég feltűnő lett volna de az emberi lustaság eget verő néha így ahelyett, hogy kiraktam volna legalább a gránátokat a "páncél" öltözésem alól csak szimplán fogtam és láthatatlanná tettem az egész felszerelést és be is foglaltam a bárszéket a bárpultnál. A láthatatlanná tevés ilyen nyugodt körülmények között megszokottan nem is volt leterhelő szinte észre se vettem miközben megrendeltem az első sörömet, rövid italomat. Majd beszélgetésbe eredtem a mellemet ülő fickóval akivel egész jól elbeszélgettünk a fegyverekről. Volt téma, volt ital, volt hangulat semmi sem állt az útban egy jó ivászat megkezdéséhez. A televízióban egy rövid bejelentés után kissé a röhögés fogott el magamban de az arcomra is kiült egy mosoly ezt halván. Láthatóan az ivó pajtásomat sem túlzottan érdekelte de véleményem szerint ez pont így volt rendben. A mellettünk ülő úrt viszont annál inkább érdekelte a dolog itala elfogyasztása után szét is törte poharát majd ezt követő fura mód meginvitált minket egy italra. A hölgy kis is hozta az italokat a sörömmel együtt amelyet terveim szerint csatlakoztatok a már mellettem felsorakozott üres korsókhoz rövides poharakhoz.
- Egy jó minőségű szivart legyen szíves.
Volt nálam szivar egy bő teli dobozzal de terveim szerint az még elszívom a nap le nyugta előtt hisz ivászat után mindig rákapok. Ha kihozták a szivaromat rágyújtás előtt emeltem a feles poharat amelyre meghívtak mindet mint a mellettem ülő újdonsült barátomra mint az úrra aki meghívott minket.

Körváltás: Ha mindenki írt, de legkésőbb szerdán.
Résztvevők: Rylot Ramirez, Tank, Keomola, Caedes
Idő: Március 17 Este hat felé közeledve, a nap már kezd lejjebb ereszkedni a horizonton.

~ Belváros:Hangulat söröző~
>Résztvevők: Tank, Rylot<
- Egy doboz Malboró cigarettát.
Mondta a különös férfi a pincérnőnek. A nő miután felírta, hogy ki mit kér el is viharzik, hogy kihozza azokat.
A férfi felhajtja a felest, majd felétek fordul.
- Fiúk, nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem nem kéne félvállról venni ezt a bejelentést. Mindenki azt hiszi, hogy a sellők békések és sosem lennének képesek ilyesmire. Igaz, hogy békések, de mindenkinek van tűréshatára, és egyvalamit a lakosság elfelejt: Ha egy sellő ígér valamit, azt be is tartja.
- Ezt magam is megtapasztaltam. A sellő exbarátnőm, azt mondta, ha megcsalom, leborotválja hajam. Hát láthatjátok az eredményt.
- Na de tegyük félre a nosztalgiát. Ti akartok tenni az özönvíz ellen, vagy csak kamunak tartjátok?
Tette fel a kérdést nektek a férfi, akin láthatjátok, hogy halál komolyan beszél, hiába küldött már le több felest, csak a nyelve eredt meg tőle.
Amint a férfi befejezte a mondandóját a pincérnő visszatér minden rendelésetekkel.
A kopasz férfi elveszi a cigarettáját, kivessz belőle egy szálat, majd a többit zsebre vágja. A kabátja zsebéből pedig előhúz egy öngyújtót, és ha jobban megfigyelitek, láthatjátok, hogy még legalább kettő másik ott figyel a kabátjában.
Rágyújt, majd kifújja füstöt és közben visszateszi az öngyújtóját.
- Nos?
Teszi fel a kérdést, ha eddig nem válaszoltatok volna.

~ Ifrit negyed: Kaszinó~
>Caedes<
- Igen, hozzád.
Válaszol a nő nemes egyszerűséggel. Láthatod rajta, hogy már a harmincas éveit tapossa, ennek ellenére úgy beszélt mintha még annál is idősebb lenne, mint aminek látszik. Tudod, hogy a mai világban már szinte senki se annyi idős, mint aminek látszik. Nem tudhatod, hogy a nő vámpír, nagyhatalmú varázsló, talán dzsinn, vagy csak egyszerűen régies neveltetésben részesült ember.
A sunyiságra és a világképre tett megjegyzésedre elmosolyodik, láttad már ezt a mosolyt az arcán. Pontosan akkor, mikor felmutatta a győztes lapjait. Majd körülnézett és mikor meggyőződött róla, hogy mindenki hallótávolságon kívül van, folytatja a párbeszédet.
- Látom rajtad, hogy te is olyan vagy, akit csak a pénz éltet. És látom rajtad, hogy nincs ellenedre, hogy átvágj egy-két szabályt. Még a szerencse vadászatot is ki tudnám nézni belőled. De nyugodtan javíts, ki ha tévedek.
A szerencsevadászat hallatán felcsillan a szemed, mivel tudod, hogy így hívták más néven a Márid üldözést. Sok szerencsevadász ejtett csapdába dzsinneket, csak azért, hogy három kívánságuk teljesüljön. Ezért is tűnt el sok a nyilvánosság elől.
Bár azt még csak sejtheted, hogy mi köze van a Márid üldözésnek a mostani helyzethez.

~Dokkok:~
>Keomola<
A nő hitetlenkedve néz rád, mikor ingyen vállalod a feladatot, amiről még semmilyen információd sincs. Először a nő csodálkozik, majd mosolyodva leteszi a hálót a dokkra és leveszi a kesztyűjét is.
- Köszönöm. Nem lenne nagy feladat. Egy bizonyos Will Randomot kellene megkeresni, és átadni neki egy üzenetet. Vállalod?
Teszi fel a kérdést és ha igennel válaszolsz, akkor folytatja.
- Az üzenet elég rövid, de fontos. Azt üzenem neki, hogy Sallyna várja a dokkoknál másfél óra múlva.
- De sajnos nem tudom, jelenleg hol tartózkodik. Ezért el kéne menned a Lupinok erdeébe és meg kellene keresned Dariuszt. Ő egy nagyhatalmú varázsló, könnyen meg fogod találni. Ha rám, Sallynára hivatkozol, akkor el fogja neked árulni, hogy merre találod Willt.
- Remélem, elvállalod a feladatot. Ha nem, akkor sem haragszom meg.
Néz rád kérdőn. A szemeiben pedig látod, az aggodalmat, ami szinte a lelkedbe égeti magát.

//Mivel ilyen gyorsan írtatok, gondoltam nem baj, ha én is kicsit előbb írok. Csak így tovább. //

Vill Random.. persze fut azonnal.. nem mintha csak sejtése is lenne, hogy ki lehet ez a random figura, de sebaj, mivel most már úgy látja, hogy új, szerencsésebb énje van, biztos hogy bele fog futni valahol az utcákon. Már toporogni is kezd, hogy fussn hanyatt homlok és a nevet kiabálva kajtassa fel az egész városban, de úgy néz ki a nő tovább beszél. Hát hogy végezze így a feladatát? az első igazi hőstettet.
-Persze persze.. megkeresem én ha a világ végén is van! Sallyna dokkok másfél óra.. öö hány óra van?
Na amikor meghallja hogy a lupinok erdejébe kell menni, ráadásul valami varázslóhoz leolvad a vigyor a képéről és némi rémület kerül a tekintetébe.
-Hogy én oda? De de.. nem hiszem hogy szeretnének ott engem és ha útközben megesz egy olyan farkas valami? Na meg varázsló? Pont most, mikor.. mikor vészhelyzet van?
Már majdnem kimondta hogy mikor az ifritek a közutálat tárgyai lettek, de a nő csak nem tudja hogy ő is az.. legalábbis nagyon reménykedik benne. Az aggodalmas nézésre szinte facsar citrom nagyságú lesz a szíve és majdhogynem sírva válaszol.
-Me..me.megyek persze.. Da..dariusz.. meglesz.
Teljesen hót biztos benne, hogy ki fogják nyuvasztani és egy félig üres pálinkás üvegben kell tölteni életének hátralévő részét, bezárva.. ha nem rosszabb. Nagy levegőt vesz és kissé remegő lábakkal tesz hátrafelé egy lépést.
-Akkor én.. megyek.. is..

A kopasz férfi szavaira ivós kollégám is hasonlóan reagált. A hölgy legalább sietve meghozta az italokat, dohány árukat. A felest rögtön meghúztuk és legurítottuk majd szivaromat bontogatni kezdtem majd egy határozott mozdulattal meggyújtottam azt egy gyufával. Nagyokat pöfékelve, korsó sörömet iszogatván hallgattam az öltönyös úr történetét a volt barátnőjéről és, hogy ő milyen komolyan gondolja a sellők fenyegetését.
~ Sellők? Majd ha feljönnek a vízből üdvözlöm őket. Különben is nagyszájú kis mirelit halakról beszélünk mitől kéne félni. Maximum eszünk egy jó kis szusit.
Az átmeneti ivótársam és az öltönyös fickó beszélgetésbe eredett én csendben figyeltem őket mivel "társam" is pont azt a kérdést tette fel amit én is tettem volna a helyébe.
Kicsit eltöröltem a mosoly az arcomról és vártam a fickó komoly választ hátha nem csak a pia beszél belőle.

Nem mesze álltam a póker asztaltól, mellettem a játszma győztesével. Miután elkezdet velem beszélgetni, inkán azt mondón különös kérdéseket feltenni. Végig néztem rajta, majd szemkontaktust tartottam vele, végig a szemébe néztem hátha ki olvasok belőle valamit. Kicsit hangosan felkuncogtam, majd a nőhöz szóltam.
-Úgy beszél mintha öreg lány lenne, pedig még elégé fiatal. Mis......? Még a nevetése tudom.
Látszott az arcán, hogy tetszik valami neki. Nem tudom. Lehet, hogy érezte rajtam mi is vagyok igazából? Érdekes, ismerős mosoly. Valamiért elmosolyodott a korábbi szavaimon. Eléggé óvatos ez a nő, még várta amíg úgy mond kettesben leszünk mielőtt folytatta volna a mondókáját. Tudtam le kéne lépnem, de a kíváncsiságom nem engedett mozdulni, tudni akarom mit akar a nő
-Pénz? Az mellékes, bár a szabályos részben telibe talált, hölgyem. Engedelmével akkor javítom is, nem igazán vagyok az a szerencse vadász típus. Aminek jönnie kell az úgy is jön majd magától.
Eh szavak után ismét végig néztem a nőn, a casinoban. Majd neki támaszkodtam a falnak, és vártam, vártam, hogy mit válaszol a nő.

-Éértem, akkor hétre a dokkoknál, meglesz.
Bár már egyáltalán nem annyira biztos a dolgában, mit mikor a nő megkérdezte hogy akar-e neki segíteni. Hát lehet hogy ez az első próba tétele, talán akkor majd jó szerencse fogja övezni, ha ezt végigvitte.. élve. Miben őszintén szólva egyre jobban kételkedik. Lassan botorkálva indul meg, majd visszapillantva még motyog valamit a semminek.
-Fene fél Dariustól.. na de az erdő..
Minek is mondja a furcsa a nő már rég nincs ott, beugrott a vízbe, elvitte a szél, megették a halászok, neki mindegy is, nagy levegőt vesz és kissé remegő lábakkal indul meg a vízparton, akkorát kerülve a vámpírok erdejénél, amennyit csak a part enged, félig a vízben gázol, sem minthogy egy fűszálhoz is hozzáérjen. Nyakát behúzva mászik beljebb a sűrűbe és nem hogy futhatnékja, de lassan sírhatnékja is támad. Nem fog ez menni, nem tudja végig csinálni, marad inkább ifrit. Persze ehhez ki kéne találnia innen, mert tuti, hogy eltévedt.
A morranásra felsikolt, majd elkiáltja magát.
-Darius!!! Csak őt keresem!!
Majd azon nyomban füstté is válik és elkezd körbe körbe suhanni, hátha belefut az említett alakba. Ijedtében azonban elfelejtette a nő nevét mondani, amúgy is eluralkodott rajta a pánik és legszívesebben bebújna a kis lámpájába.

- Vira Misfortune, nagyon örvendek, Peter Gray vagyok.
Akár, hogyan is, akár menyire is figyeltem Virat, semmi nem szűrődőt ki róla, semmi érzelem vagy hasonló dolog. nagyon jól leplezte a gondolatat, vigyázott az arc kifejezéseire. Egyre inkább furdalt a kíváncsiság mit is akart, de mesteri póker arcot tudok vágni, így nem volt félni valóm, hogy bármit is ki olvasón belőlem. Kis sátáni mosollyal az arcomon, szóltam vissza hozzá.
- Nem értetem félre, csak vártam a reakciódat, hogy tudjam biztosan mire gondolsz. Az csak három kívánság, mi meg ketten vagyunk, hacsak nincs még egy társad. Bár a három kívánságot nem igazán lehet ketté osztani. Bár kezd érdekes lenni a dolog, szóval inkább kerüld a feles rizsát, mondjad a lényeget. Bár ha bele is megyek és sikerül a terved, enyém az első kívánság!
Kényelmesen hátra dőlve hallgattam Virat, hogy mivel akar meg győzni. bár nem tudom mi szüksége van rám. mert látszott rajta, hogy van tehetsége.
- Mégis hol keresnél Madrigot? szerintem ha elő is jönnek álcázták magukat és úgy keresik fel a sellőket, szóval nem olyan egyszerű meg találni őket. Fö leg, hogy eddig ilyen jól el rejtőztek a külvilág elöl.

~ wow a fickóból nem az alkohol beszél tényleg véresen komolyan gondolja a dolgokat.
Miközben szavait hallgattam komoly arccal még mindig szívtam a szivaromat várva a mondandójának a végét. Miután már oda hajolt mellénk és szinte a gránát kihúztam magát a zsebemből és élesítette magát olyan szintű készenlétben álltam. Attól mert komolya fickó simán lehet közveszélyes főleg ha oda hajol két olyan fickó mellé mint amilyenek mi vagyunk kívülről. Még én sem hajolnék oda magunkhoz nem, hogy még egy sellő által megkopasztott öltönyös "úri" ember. Coltom szinte a kezembe éreztem és már el is gondoltam magamba, hogy fogom megkönyökölni vész esetén a kis bátor embererünket ártalmatlanítás céljából. De mivel nem tett semmit, hogy ez kiérdemelje oda súgásának befejeztével. így csak ránéztem az ivó kollégámra és azt feleltem.:
- Te ez lehet, hogy nem mond hülyeséget.

A kis farkas kutya megjelenése inkább egy nagyobb pánik előszele, hisz ha itt van a kölyök, akkor itt lesz az anyja is. Átalakulva emberi formába viszont talán nem ijeszti meg és akkor nem hívja a többi család tagot. S a hangra nem hogy összerezzen, hanem akkorát ugrik, hogy az említett fatörzsnek csapódva préselődik ki a levegő a tüdejéből. "nem változom.. nem változom.. " Ismételgeti magában, majd a férfire nézve valami nyüff szerű hang hagyja el a száját. Hát futni most úgy se tudna, hisz a földbe gyökerezett a lába, vagy leginkább a gyökerek fogják a végtagjait, így csukott szemmel és nyakát behúzva hadarja el amit neki mondta a dokkon.
-Sallyna várja Dariust hét órakor a dokkoknál ne bántsál...
Reszketve bújna bele az őt szorongató fába is akár.

A férfin szemmel látható az elégedettség és, hogy meghalogattuk és megfogadtuk azt ötletét. Mikor ismét elmosolyodik és szótejt a kis 50 kaliberes mitugrászomról a hátamon bele nézve a bár tükörbe észreveszem, hogy az kezdett kissé átlátszó lenni a szimpla láthatatlan helyett.
~ Hoppá biztos a pia az oka kicsit megzavart a koncentrációban.
A szivart elnyomtam majd hátra nyúltam megfogva a fegyverem csövét és ismét eltüntettem a világ szeme elöl. Széles mosolyra tátottam a számat egy pillanatra amikor a fickó észrevette az arzenálom egy részét. Ha kilépünk az utcára a teljes páncélom, fegyverzetem látható válik az utcai lámpa fényen hisz akkor már csak az erőmet pazarolnám ha ott is láthatatlan lenne. De addig is válaszoltam a férfi kérdésére.
- Nekem nincs szükségem semmire felőlem kezdhetjük a bulit.
Majd felhajtottam a korsó sörömet és elővettem a szivardobozomat a páncél zsebemből amit szinte frissen bontottam ki egyenesen Kubából hozatva. Kívülről úgy tűnt mintha a semmiből rántottam volna elő ami sejtésre ösztönözhette őket, hogy egy egész páncél réteg van még a póló felett. Egy szivart kivettem és meg is gyújtottam azt majd vártam, hogy elindulhassunk kifelé, hogy végre leszedjem ezt a már fölösleges álcát.

Végig vártam, hogy befejezze a mondatát. láttam rajta, hogy komolyan gondolja. de látszott, hogy nem tudja, hogy engem nem érdekel, hogy mi lesz a kontinenssel és az emberekkel. De egyre érdekesebb lett amit mondott, és hajlottam a dologra. Mily csábító egy kívánság.
-Rendben van, benne vagyok.
Gondoltam, lesz belőle egy kis kaland ha bele megyek az alkuba.
-Egy perc csak leveszem ezt a majom göncöt.
Gyors elszaladtam át öltözni. De igazából csak át változtattam az öltözékemet. Nem tudom, hogy a Vira tudja egy, hogy mi is vagyok igazából, de nem kockáztatok. Gyors vissza siettem hozzá.
-Kész vagyok, mehetünk? Figyelj Vira látom rajtad, hogy nem vagy hétköznapi ember, de akkor mi vagy?
Meg ragadtam a kezét és elindultam vele a kijárathoz.
[color=blue]-Hol kezdjük?[/color

-Mi?
Kapja fel a fejét, mert hogy eléggé erőteljesen összeszorított szemekkel nézett eddig a saját bensőjébe, hisz az sem sötétebb, mint az erdő.
-Jaj.. sajnálom.. de őszintén az orromig se látok, nem hogy a lábamig. Tényleg bocsi..
Húzza be a nyakát és megy össze olyan kicsire, mintha itt sem lenne. Már épp kezdene szépen agonizálni, mikor a férfi megint megszólal és Keo csak a homlokát tudja ráncolni.
-Öö.. várjunk.. te vagy Vill, a varázsló nem? Akinek Dariust kéne megkeresnem, hogy az üzenetet átadjam. Vagy Darius a varázsló és Willt várja a dokkoknál. Nem bírom én ezt a stressz helyzetet.
Guggol le és kuporodik össze, de hát ő volt a hülye hogy elvállalta mikor pontosan tudja magáról hogy fél a legkisebb nesztől is, még a saját árnyékától is szívrohamot tud kapni.

A bárpultnál felhajtva az utolsó korsó sörömet már készen is álltunk az indulásra. "Mr. Hitman" eltett néhány üveg vodkát a kabát zsebe alá amire szememse rezzent csak a gondolataim kezdtek el cikázni.
~ Ez a fickó vagy tényleg masszív alkoholista és csak az alkohol beszélt belőle vagy a cigarettákat és öngyújtóját tekintve egy pyromán állat vagy persze ennek ötvözése és nem csak, hogy alkoholista még pyro is. Egy biztos abba nem gondolt bele, hogy ha véletlenül elesik össze törnek az üvegek, vagy ha eltalálják még ki is gyulladhat.
Az öltönyös úr a megbeszéltek szerint elindult kifelé és én követtem majd közvetlen mögöttem jött az ivó pajtim is. Amint kiléptünk az ajtón két lépést tettem meg az ajtótól amikor beleszívtam egy utolsót a már végét járó szivaromnak kifújtam annak füstjét majd elpöcköltem a maradványt. Ugyanebben a pillanatban amikor a dohány még a földet sem érte teljes felszerelésem láthatóvá vált hatalmas fegyverem hátamat takarta és testemet már nem csak az utcai ruha hanem egy erős páncélzat is fedte. Gránátjaim, kispuskám jól elérhető helyen a páncélzat alatt voltak szivarjaimmal együtt. A kopasz fickó megállt az ajtó előtt és felszerelésemre tett megjegyzése után kérdésére választ adtam.
- Felőlem mehetünk.
Majd társamra tekintettem ha bólintott már mehetünk is az erdő felé. Az erdő felé menve hagytam a kopasz úri embert előre menni legalább fél méterrel mögötte mentem végig és társamat se hagytam magam mögött menni mindig legalább egy vonalba mentem vele törekedve arra, hogy ne kerüljön mögém se nagyon elém.
Az Erdőt elérve egy nagyjából 10 percet felölelő csendes séta után. Ahol egy utolsó figyelmeztetésbe lettünk részesítve megálltam 2 méterre az újdonsült vezetőnktől majd vártam a választ az ivó kollégámtól tekintetemet rá szegezve. Ha ad valami jelet, hogy ő szerinte mehetünk ám legyen csak egy bólintással válaszolók.