Balszerencse fiai: Özönvíz, vagy mégse?

Az arc kifejezésem teljesen meg változott, mintha már egy másik ember ált volna ott. Az arcomrom csak dühöt, gyüloletet, megvetést, és ölési vagyat lehetett leolvasni. Ezzel a kifejezéssel nézt az embereket körülöttünk. Mig Virat egy sablnos arc kifejezéssel amin semilyen érzelem nem volt. Végig halgattam Vira ötletét, mand kis csönd után szoltam hozá ismét.
-Annak veszed aminek szeretnéd, csak meg kérdeztem, hogy tisztába legyek a képessegeidel ha harcba keverednénk.
Zsebre dugot kézel, csukjával a fejem oda léptem Vira melle, az arcomat már nem láthatta.
-Azt a feltevést, hogy nem vagy ember, a beszededböl következtetem föleg. Meg egy ember ij kevés idö, és informáciobol nem tudná meg álapítani, hogy meg bizhate bennem. Az meg, hogy én mi is vagyok mellékes. Kettön áll a vásar, te elmondod akkorén is.
Mikor az öltozékem modosításabol visza tértem még nem tünt fell, de Bira zsebei megnöttek, valamitt bele rakot.
-A lupinokat választom, ott több valakít ismerek, meg tartoznak is páran.
Kiváncsiságom csak nem hagyot, meg kellet kérdeznem.
-Fell vetted a nzyereményed, vagy csak enyire örülsz, hogy láthatsz???

-Te is szereted meg tartani magadnak a dolgokat.
Lassan elkezdtem követni az erdö felé. Láttam, hohy párszor hátra pillantott, hogy ott vagye. De azt nem láthatta, hogy a ruhám alatt szép lassan elterjesztem a gazdatestemen az igazi böröm. Az érzékszerveim, ösztöneim, fizikai eröm meg növekedet.
-Ha eljön az ideje? Értem, de szerinted én mi lehetek?
Ellenöriztem a séta alatt a felszerelésem, hogy minden rendben vane vele.
-Te mivelnyomod?

A simogatásra összerezzen és még jobban összehúzza magát, majd a hangra felpislogva körbe néz.
-Hát a kiskutya aranyos volt.. én szeretnék tényleg segíteni, de olyan balszerencsés vagyok és mindig mindent elrontok és nem is vagyok erős... és.. és..
Mondaná hogy ifrit, de a jelen helyzetben nem valószínű hogy egy okos megoldás lenne, na nem mintha Keo olyan nagyon túl tengene észbeli képességeiben.
-Igen.. Willt várja a dokkoknál, de nem tudni hol van, de amúgy ki az a Will és miért segíthet a sellős üzenettel kapcsolatban?
Áll fel egy kissé lenyugodva, de ezentúl mindig a lába elé néz ha láp valahova, nehogy megint egy fára másszon, annak akarata ellenére.

~ Nocsak barátom is eléggé fel van szerelkezve bár a téma alapján amit a bárba vetettünk fel nem meglepő. Ha jól látom az ott egy M4A1, 30 golyós tár + jó pár extra tárat is látok rajta hozzá, mintha csak tudta volna, hogy háborúba megyünk.
Barátom felszerelését megmutatva csak bólintok rá egyet ezzel jelezve, hogy indulhatunk.
- Szép M4A1-es látom készültél meg se merem kérdezni, hogy neked mi a szakmád.
~ Valami azt súgja jobb ha nem is tudom.
- Apropó szolicsatok Tank-nak
A rövid bemutatkozás után már "Hitman" is előkapott egy pisztolyt valami Krugermeier szerűség ha jól látom kis átalakítással.
~ Egy igazi tankot akkor már nem akarunk vinni ?!
Az öltönyös fickó fegyveres előhúzására már csak a szemöldökömet húzom azzal a gondolati kijelentéssel, hogy kigondolta volna ... Majd rákezdte, hogy egy varázslót keresünk.
~ Egy varázslót? Na és azt mégis honnan tudod meg, hogy ki varázsló és ki nem.
Kijelentését inkább el engedtem a fülem mellett és maradtam abba a gondolat menetbe, hogy lövünk arra ami mozog. Majd miután elindultunk azért én is elővettem a coltomat amelyet ki is biztosítottam. Elkezdtünk osonni a bokrok között követve "Hitman-t".
~ Öltönybe osonni az erdő közepén este egy arzenállal hát amikor elindultam sörözni nem hittem volna, hogy itt végzem.
A földet pásztázom nehogy véletlenül belelépjek valamilyen állat ürülékbe és jó lenne egy lyukba sem bele esni mivel óva lettünk intve a zajoskodástól így a nagyobb ágakat sem árt kikerülni. A nap leszállt egyre kevesebbet lehetett látni nem is kellett hozzá sok idő csak pár perc séta míg a mellettem lopakodó kollégám rálépet egy olyan mesebeli ágra amelyet olyan sikeresen kettétört, hogy még a halottak is kikeltek a sírból. Hitman még egyszer csöndre ítél minket de már későn csak azt vettem észre amikor elkezdtem pásztázni a terepet, hogy bajtársam nyakához valamiféle tüske lett szorítva éppen csak, hogy megpróbáltam elkezdeni rácélozni a tüske birtokosának fejére mikor a tüske birtokosának barátja tett róla, hogy elmenjen a kedvem mindenféle próbálkozástól egy kést szorítva a torkomhoz. Egy nagy nyelést követve nyakamat hátra szorították egy késsel.
~ Remek egy rossz mozdulat és "Auf Wiedersehen". El ne felejtsem "Hitman-t megnyúzni a hülyeségeivel együtt ha kikerültünk innen.
"Hitman" fegyverével nem győz célpontot célpontra váltva fenyegetni a mint mondta nőszemélyeket.
~ Nők ???? Ez az este egyre jobb és jobb lesz már csak abba reménykedem, hogy öltönyös barátunk legalább annyira jól céloz mint a nyakkendőjét köti és lead két gyors lövést ami nem a fejünket szedi le.
Kezeimet az ég helyett egyiket a bal oldalra a vállam alatt széttártam a másikat a coltal együtt szintén ugyanebbe a pozícióba helyeztem a jobb oldalamra annyi különbséggel, hogy a coltomat két újjal fogtam a markolatnál ezzel jelezve, hogy nem tanúsítok ellen állást ( egyenlőre ). Ha mást nem reméltem, hogy legalább a kés szorításán lazít egy kicsit és nem vágja el a torkomat a "harc" hevében. Nem kellett hozzá sok idő és hitman-t is elrántotta pár inda amin már a legkisebb meglepődést sem mutattam, az indák jó alaposan lefogták és mozdulatlanná tették illetve befogták a száját azzal egy időben, hogy hátra rántották.
~ Kigondolta volna
A nő szorítása szinte ember feletti volt egyenlőre nem tehetünk mást kivárunk. Próbáltam a kollégára nézni aki szintén elég szépen fogva tartott egyfajta tüske. Miközben reménykedem, hogy nem csinál semmi ostobaságot a társam aközben megjelent egy nő. Kérdéseket tett fel illetve egy gyors eszme futtatást hajtott végre kolléga nőivel minek hatására még egy igen hülyén sikerült vicc keretében megütögették a mesterlövészemet is.
Ha a társam valami hülyeségen töri az eszét és megpróbál kiszabadulni asszisztálok neki de ha nem csinál semmilyen ostobaságot, átlátja a helyzetet akkor beszélgetésbe kezdek velük. Válaszként egy mosollyal kezdtem válaszomat.:
- Verébre ágyúval mi? Hát nem éppen. Ez nem egy vadász fegyver a hátamon, ha ezzel húsra kezdenénk vadászni hát nem maradna sok a vadból ami ehető maradna, hogy egészen őszinte legyek mi se tudjuk pontosan mit keresünk az erdőbe valami sellő árasztásos buli miatt vagyunk itt. De ha megengedi szívest örömest elmondom, hogy kerültünk ide.
Mind ezt kezeimet jól látható helyen mondtam egy kést a torkomhoz szorítván. Ha idő közben megkértek, hogy dobjam el a fegyvert akkor a földre is ejtettem.

A helyzet nem igazán mutatott javuló tendenciát de legalább Hitman újra tudott beszélni és a kés a nyakamon egy fokkal kevésbe volt szoros.
~ kezd egy kicsit elegem lenni a nők szorításából legszívesebben kipróbálnám milyen kárt tesz egy fába egy kézi gránát. Sőt akár elő is vehetném láthatatlanná tehetném és simán elhajíthatnám nagyobb feltűnés nélkül ha a társam elterelné a figyelmet egy pillanatra. De sajnos nem vagyok biztos benne, hogy egy fát is eltudok vele intézni de a nő mögöttem szemmel láthatóan nem egy nimfa vagy mi. Erősnek erős de ha magunk mögé hajítanám a gránátot akkor a repeszektől megvédene a test és ezzel egyet ki is lőnénk a célpont listáról. De sajna maradna legalább kettő potenciális célpont akit lehet, hogy igen megviselne az 50 kaliberes robbanó töltény hatása de nem tudnék elég gyorsan elereszteni két töltényt. Még ezen kivül a vakító gránátos opció maradt de mivel a nő elég szorosan fog abba csúnyán bele néznék én is és nem változna a helyzet. hmm akkor marad a tárgyalás...
- Nos hiszi vagy nem hölgyem de a sellők fejükbe vették, hogy elárasszák a várost az erdővel együtt és terveim szerint kilövöm őket egyesével de a kollégának akit éppen szorongatnak jobb ötlete volt azaz pontosabban, hogy megkeressük Dáriust. Tudom, hogy kissé hihetetlenül hangzik de ha elendegne még mindig vissza térhetünk az A-tervhez amiben egyesével levadásznám őket ezzel a szép kis puskával a hátamon ha Dárius megkeresése gondot jelent.
Próbáltam jó hosszan és őszintén magyarázni, hogy ha mást nem időt nyerjen Himan és a kolléga valami terv kidolgozásával ha valamit óhajtanak tenni akkor a gránátot kiveszem láthatatlanul kihúzom a pöckét várok 2-3 másodpercet magunk mögé hajítom és reménykedem benne, hogy a repeszeket felfogja a hölgyemény.
De ha nem csinálnak semmit akkor marad a tárgyalás.

Követem Virát, és a környezetre, és rá is igyekszem figyelni.
-Kapzsi? Lehet, hogy egyesek szerint az vagyok, de én nem tartom magam annak. Kevéssel is be érem. Ezt, hogy érted, hogy lazán veszem a dolgokat?
Kérdöen néztem Virárra, mert nem tudtam, mire ėrtete a laza dolgot.
Kicsikét el mosolyogtam amikor találgatni kezdet, hogy mi is vagyok.
-Nem vagyok sem mutans, sem varázslo. Volt pár üzletem a Lupinokkal, és ismerek párat közüllük. Meg szerintem az egyik legérdeke faj az övékké.
Vira válaszolt is a fegyverre vonatkozo kérdésemre, és meg is mutata.
-Nem éppen arra gondoltam, a fegyver majd jól jöhet máskor.
Majd a bokrok közül elö bukkant egy Lupin aminem volt éppen barátságos kedvében. Persze egyböl megkaptam, hogy mijen viszom is van a fajal.
-Nem kell továb találgatnod, mert most meg láthatod, hogy mi is vagyok igazábol.
Miután elmondtam e szavakat, elöre léptem és felvettem igazi alakomat. A fekete szimionta az igazi valom szépen meg mutatkozot, majd a kristályok is kinöttek. A lupin féle forultam, remélven, hogy az egaik isemerösöm az.
-A nevem Caedes a Lupine faj egyik barátja, mit akatsz tölünk?
Kérdeztem a farkast, és vártam a reakcioját, de közben arra is felkészültem ha ránk támadna.

Pislogva bólogat, de olyan sűrűn hogy lassan már nem is lát tőle, na nem a bólogatástól, hanem a pislogástól. Végül is nem ették meg, még egyben van és a varázsló is elég kedves, egyszer nem próbálta belegyömöszölni holmi üvegbe, dobozba flakonba. Ha innen nézzük, jól kezdődik a küldetése. Egészen addig el van, míg a másiknak el nem kezd izzania szeme, de mielőtt hátralépne a kezével tapogatózik és keresi az előbbi fa törzsét.
-Jaj.. mit csinál?
Suttog hátra és próbál közelebb férkőzni a driádhoz, anélkül hogy rálépne, na persze az is lehet hogy egy sima fát fog tapogatni. A kép feltűntével egy kicsit megnyugszik és el is mosolyodik. Tudja hol van a bolt.
-Igen, igen tudom merre van, köszönök mindent!
Dehogy követi a szemével Willt örül hogy itt hagyatja ezt a helyet és ha már azt mondták neki hogy siessen, akkor siet is, kifelé az erdőből, vagy legalábbis arra, amerre Darius mutatott, mert ugye fogalma sincs hogy jelenleg hol van, csak azt tudja hova kell mennie.
Kiérve az erdőből, már ha sikerül épségben és nem tekeri be megint egy fa, vagy találja meg a kiskutya apja útközben, na hát akkor örömittas kiáltásban iramodik a hangszer bolt felé, hogy minél előbb.. na de, vajon hogy néz ki ez a Will? Na mindegy, ha a bolt elé ért, akkor elkezd előtte nézelődni, majd belépve szólongatja.

Hirtelen fordul meg és vigyorog a pultban lévő férfire, majd közelebb lépve gyorsan átgondolja a híreket és próbálja nem össze keverni a neveket. Dariusal beszélt tehát most..
-Estét. Will-t keresem és megmondaná hogy hány óra van?
Lehet már késésben is van? Ki tudja, minden esetre miközben várja a választ és mivel már a városban van, egy kicsit ki is fújja magát. Ez már azért nagyjából az ő környezete. Kicsit körbe is néz a boltban, hogy kiket lát, bár az is ehet hogy épp a keresett személyjel beszél. Azért máskor rá fog kérdezni, hogy mégis milyen Will és hogy is néz ki az akit keresnie kell. Most mégse mondhatja hogy a sellő ügyben. Bár mivel a rádióban is bemondták.. na de hova is szalad előre, csak úgy zakatol az a cseppnyi agya. Előbb talán meg kérne várnia a választ.

A hölgyek elhitték amit mondtunk annak ellenére, hogy még én se igazán hittem benne. Elengedtek mindet majd a hölgy aki engem tartatott megelőzött és felvette helyettem a fegyveremet a földről majd vissza adta.
- Köszönöm
A fegyvert miután vissza kaptam oldalsó gombjának segítségével feloldottam kibiztosítását. gondolva, hogy nem lesz rá szükség ha meg igen akkor sem kerül sok időbe újra élesíteni csupán egy másodperc elejébe. Majd páncélom alá tettem a fegyver és elindultunk Himan-t és az őt fogva tartó nőt követve aki már elengedte azóta. Alakzatba haladtunk jól leolvasható volt, hogy mindenkinek megvolt a saját "embere", "célpontja" akire figyelnie kellett mind hármunkra jutott egy csinos hölgy aki bármikor készen állt, hogy vész esetén felvegye velünk a harcot persze már a vak is látta volna, hogy olyan kockázatot vállaltak ezzel amit én nem tettem volna a helyükbe hisz nem vennék innentől fel velünk a versenyt.
~ Nimfa ide vagy oda a meglepetés ereje nélkül esélyük se lett volna.
Pontosan tisztába voltam a meglepetés erejével hisz képességem is erre épült. Majd miután pár perce már sétáltunk, hogy kicsit ne unatkozzunk beszélgetést kezdeményeztem az engem kísérő hölggyel.
- Mifelénk nem így szokás egy férfit randira hívni. Mi se bunkós bottal kergetünk már titeket egy ideje.
Mondtam ezt széles mosollyal az arcomon, hogy értse, hogy csak viccnek szánom de mégis egy aranyos bóknak. Némi beszélgetés után el is értünk célunkhoz ahol én inkább csak csendben vártam, hogy Hitman és pajtásunk mit felelnek.

-mit érdekel engem a részletek?
Folyamatosan a farkast nézte.
-mit keresünk itt.? Csak át utazunk, de veled meg milett?
Kérdöen néztem a farkast. Összintén nem érdekelt, hogy rám támad vagy sem, tudom, hogy meg tudom ölni.

Viccelődésemre a lány csak egy mosollyal választ mellettünk a Miss Tüske és barátom hasonló témát dobott fel. Miután oda értünk Dáriushoz Hitman el is kezdte mondókánkat ahogy szavaikból kivettem régi ismeretség van közöttük és Hitman egy 47-es számmal lett megilletve. Szóba került némi beszéd valami próbáról is bizonyára köze van a számhoz de számomra ez már csak részlet információ volt mint kiderült Dárius valamiféle sámán vagy varázsló, hogy itt vámpír foggal akar idézgetni. Barátomra tekintettem aki látszólag elég sokat agyalt szint úgy a témán vagy csak elábrándozott nos eddigi beszélgetéseink alapján és felszerelését tekintve biztos, hogy egy ilyen ember mint ő is én csak mérlegelünk éppen. De nem csak a helyzetet hanem egymást is van egy sanda gyanúm a szövegéből amit lelökött a nimfáknak, hogy nem katona, nem rendőr és végkép nem Shieldes sőt mi több kezdem úgy érezni, hogy akár még az ellenzéknél is állhat. Kitudja majd kiderül de jobb lesz szemmel tartani az eseményeket amíg nem csinál semmit ami okot adna, hogy ne bízzak benne társamként kezelem az akcióba.
Mielőtt választ adtam volna Hitman kérdésére jóval előtte végig tekintettem mindenkin egy mérlegelés elejéig.
~ A mellettem lévő hölgy úgy tűnik sima halandó tehát nem jelent veszélyt aki lefogta a kollégámat már annál inkább csak egy robbanó töltényre bíznám illetve Mr. 47-et lefogó is valami fa szerűség esetleg egy kézi gránát vagy egy robbanó töltényt ... A varázslót pedig akármi.
Végig hallgatva kollégám válaszát így feleltem:
- Ez végtére egy erdő csak vannak kitt vámpírok valamerre hagyjuk a fogorvosi hivatalt nem érünk erre most rá. De igen a barátunk jól mondta ezekre a kérdésekre egy válasz azért várnánk indulás előtt.

Hasznosnak tartotam amit a farkas mondot. Bár csodálkoztam is rajta. Vámpír itt, lehet azt keresei amít mi is?
-Na Vira te már tudod, hogy mivagyok. És, te mivagy? Bár semi meglepödést nem láttam az arcodon.
Elindul tovább az erdön átt a kikötöbe.
-Te mit gondolsz erröl a vámpírros dologrol?
A válam felett kérdö tekintettel figyeltem Virát. Továbbra is az igazi alakomban maradtam, nem vette visza emberi formámat. Folyamatosan az erdöt figyeltem.

Miért van a dokkoknál, mikor neki kellett volna a dokkokhoz vezetnie? Nem érti? Nem érti! Egyáltalán nem, homlokát ráncolva gyűrögeti az arcát és érzi hogy lassan ki fog fakadni, mint egy ronda kelés, csak hogy idegrohamban összetörve kezdjen el fel s alá szaladgálni és hisztérikusan nevetve bőgni.
-A dokkoknál? De miért? Minek jöttem én, minek kellett nekem az erdőbe menni, ha amúgy is a dokkokhoz ment? Miééért?
Támaszkodik a pultra és kérdezi a szemben ülő sráctól, persze választ nem vár, csak egyszerűen fáradt és ideges és már nem érti az egész hajcihő lényegét., mindegy, akkor megy a dokkokhoz, hátha elkerülik egymást a lánnyal, vagy mással találkozik és akkor nem arra a részre megy.. és még vagy ezer variáció átfut az agyán, mire észbe kapva a fiú felé fordul.
-Jaj bocsi, nem neked szólt. Sajnálom, elnézést. balszerencsés vagyok. Viszlát és tényleg bocs. sietek és köszi. Ha visszajönne.. nem.. nem.. mindegy. Köszi, vagy mi..
Hebegi-habogja és siet el azonnal a dokkok felé, ahonnan ez az egész őrület elindult.

- Nekem ennyi meg is felel válasznak.
~ Bőven elég volt végig hallgatni ezt a monológot biztos mindenkinek ezt mondja mint valami turista vezető: Üdvözlöm önöket ezen a varázslatos helyen önöknek most ki kell állnia 3 próbát bla bla bla...
- Nekem tökéletesen megfelel ez az erdő nem kell itt maszekolni semmit.
Majd a kollégára néztem és ezt feleltem.:
- Neked megfelel az erdő? Apropó mint említettem a nevem Tank és a tiédet szabad megkérdeznem?
A nevét végig hallgatva ha azt feleli, hogy benne van az erdőben akkor egy gyors utolsó megjegyzések kérdések után már indulhatunk is.
- Az öltönyös kolléga bizonyára 47-es marad ha Mr. 47-esnek megfelel vagy nekem olyat Hitman-as kinézete van ha értitek mire gondolok.
Erre a kijelentésemre kissé elmosolyodtam nem akartam, hogy sértésnek vegye az öltönyös fickó. Ezek után ha Hitman vezet minket valami közeli vámpír tanyához akkor követni kezdjük ha meg nem akkor vaktában elindulunk valamerre egy kis útmutatásért.
- Valaki tudja hol találunk itt egy vámpírt?
Minek után remélem megkapjuk erre a választ el is indultunk útközben feletettem egy igen fontos kérdést.
- Félek megkérdezni de azért nem ártana egy és mást tudni egymásról... Ki milyen képességgel bír illetve milyen tapasztalatokkal rendelkezik? Mint láthattátok a boltban az én szakterületem az álcázás és a láthatatlanná tétel. Mesterlövészként szolgálok jelenleg és ti?
~ Furdalt a kíváncsiság főleg az ívó társam válaszára. Én magamról nem árultam el túl sokat csak annyit amit eddig is tudtak.

Amint meglátja az erdőket elfintorodik és szépen lassan elkezd hátrálni vissza a hangszerboltba. Nagyot sóhajtva és halántékát dörzsölve lép a pulthoz megint.
-Teljesen biztos benne, hogy a dokkokhoz ment?
Mert hát akkor minek is loholjon megint a vesztébe. Amúgy is kezd fáradni és elege van ebből a veszélyhelyzetekből. Mihez is kezdjen most.. néz tanácstalanul a férfira.