Csodakerék és Astroland Park

by **Thorhalla** Kedd 22 Feb. 2011, 15:53

Igényes és híres Vidám Park. Dodgemmel és egyébb szórakozási lehetőségekkel. 30 ember dolgozik állandóan a parkban. Jajnali hatkor nyit és este tizkor zár.
Csodakerék és Astroland Park Astroland-Coney-Island

Csodakerék és Astroland Park Astroland-Coney-Island

Az eredeti topic.

by **Godlaw / Tao** Hétf. 29 Dec. 2014, 13:26

//Mielőtt ide írnál, írj egy bővítést az előtörténetedhez, mert tudtommal a legutóbbi kalandodon letartóztattak a rendőrök, amikor autót akartál lopni. A bővítésben értelemszerűen szerepeljen, hogy hogyan kerültél szabadlábra.//

Magánkaland
Résztvevő: Casper Vos
Időpont: 2025. szilveszter kora estéje

Szokásos napi rutinodat végezted, estefelé a környéken indultál volna sétálni, amikor egy levelet találtál az ajtó küszöbén.

„Annak akit illet
Kelt Az Úr 2025. évében, december havának utolsó napján

Kedves barátom,
Régóta nem volt alkalmam találkozni véled, levelet küldenem pedig igencsak nehézkes lett volna. Olyan akadályokba ütköztem, melyeket egyedül el nem háríthattam, és segítséget nem állt módomban kérni. Most, hogy az akadály elgördült utamból, hozzád fordulok, hogy segítségemre légy felderíteni azon entitást, mely eleddig engem, most pediglen valaki mást veszélyeztet majd. Úgy tudom, ez idő tájt Coney szigetének népét őrized a betolakodóktól, így érintve vagy az ügyben. Kérlek, találkozz velem ma este az újévi ünnepélyek előtt, a nagy keréknél.

Legőszintébb híved,
L. A. LeMarque”

A név egyértelműen ismerősen cseng, évtizedekkel ezelőtt, az ötvenes években ismertél egy LeMarque nevű férfit, antropológus volt, és történelem professzor valahol New England környékén. Kutatásai keltették fel akkoriban az érdeklődésedet, más korok, kozmikus messzeségek és különös lények mítoszai után kutatott különböző népcsoportok körében. Egy ideig együtt tengettétek éjszakáitokat, és bár LeMarque sohasem került túl közvetlen kapcsolatba veled, ismertétek egymást jól. Nincs azonban semmi olyan körülményről tudomásod, ami lehetővé tenné, hogy az ötvenes években már jócskán középkorú LeMarque mintegy hetven évvel később életben legyen. Mégis, az írás stílusa és maguk a cirkalmas betűk egyértelműen az első világháború előtt született férfi keze nyomát viselik magukon.

by **Dumb** Vas. 11 Jan. 2015, 03:50

A körülményes fogalmazás és a meglepetés felkelti bennem a vágyat, hogy válasz levelet írjak. Komolyan elpihent az elmém a rácsok mögött, csak az írógép felé görnyedve kapok magamon. Épp egy Pepsis papírpohárból szürcsölöm a vért miközben a szívószálam rágdosom, csak nagy lassan jövök rá. ~ Táptojás Casper, záptojás...~
Még kettőt rágtam mielőtt az ajtóból indultam volna vissza egy sapkáért. Nehogy aztán megfázzon a kobak...
~Meglágyult az agyam és lassan meg is buggyan... százhúsz plusszos ismerősökkel találkozni az óriáskeréknél... Miért fogalmazott ilyen archaikusat, az ötvenes években ismertem meg nem a tízesben. Az entitás szótól meg mindig beindul a nyáltermelésem. Egy kis szökevényt démont vagy álom ivadékot nem szokás leidentitásozni. Csak igazán nagy fiúk kapják meg általában a terminológiát, még ha nem is törvényszerű...~
Rutinosan láthatatlanul hatolok át a népeken. De nem sietem el a dolgot, nem tudom mikor lesz ott, de úgy vélem türelmes lesz. Ha nem lenne az megtaláltam volna a tükrök között bolyongva, de a helyzet túl furcsa. Figyelek a részletekre, sajnos nem a legjobb hely erre, de megteszem amit tudok. Figyelem, hogy ki az aki engem tarthat szemmel, megpróbálok majd a keréknél úgy helyezkedni, hogy ne legyek nyílt célpont. Legalábbis ne túl sok irányból és persze keresem az ismerős arcot. Megtámaszkodok háttal valami stabilnak és várok. Néha ki be kapcsolva a vérlátást, hátha látok valami különbséget.
Reflexből ahogy kapcsolgatom mindig lehunyom az egyik szemem, jobb ha rendes spektrumon látok, bal ha vérlátást használok. Kezeim a zsebembe mélyesztve és a jobbal egy zsetont forgatok benne.
Eddig nem ment olyan zökkenő mentesen a visszatérésem mint terveztem, de talán köze van a proffhoz vagy ahhoz amiről beszélni akar. Mintha nem lennék önmagam, talán Katyt érzem ismét.
- Cöhhh... Miért választottam pont az okkultizmust? Lehettem volna menő szakács is... - Egy kis önsirám kicsúszik, de csak magamban teszem hozzá. Akkoriban még nem volt mondjuk ordibálós, anyázós főzőshow, hogy befussunk. Meg manapság már nem is eszek, elvesztegetett kincs.

by **Godlaw / Tao** Csüt. 15 Jan. 2015, 11:11

//Írd le, hogy milyen felszerelés van nálad a ruhádon kívül.//

A szilveszteri forgatagban könnyen elvegyülsz a tömegben, hiába fiatal még az este, már nagy tömeg gyűlt össze a vidámpark környékén, népszerű nap ez Astroland számára. A csodakerék közelébe jutni csak akkor nehéz, ha fel is akarsz rá ülni, kívül egy kordon elválasztja ugyan a park többi részétől, de elég közel lehet menni így is, hogy látható legyen a hatalmas építmény.
A tömeget figyeled, de nem találsz senkit, aki ismerős lenne. LeMarque arcára hellyel-közzel emlékszel ugyan, de ki tudja, hetven év elmúltával ráismernél-e még. Feltűnően idős, százhúsz éves embert sem veszel észre a tömegben.
Végül jó fél óra is eltelik a tömegben várakozva, mikor valaki odalép hozzád. Az alak igen magas, százkilencven centi is lehet, barna kabátot hord, ami a lábáig lelóg, hozzá barna kalapot, ami a szemébe van húzva. Ahogy közelebb lép hozzád, kalapját feljebb böki, és szemedbe nézve, enyhe mosollyal köszönt téged.
Csodakerék és Astroland Park Robot-and-frank-trailer-01

Csodakerék és Astroland Park Robot-and-frank-trailer-01

-Boldog újévet, drága barátom – szólal meg, és közben kezét nyújtja feléd a férfi. Néhány pillanat kell, hogy felismerd benne LeMarque arcát, a szürke haj teljesen őszre váltott, és megjelent még néhány ránc, de korához képest biztos, hogy meglepően jól tartja magát. – Te aztán egy napot sem öregedtél! Nem mondom, a körülményekhez képest én is jól jártam, de te… Bocsáss meg, olyan rég találkoztunk, és olyan rejtélyes körülmények között kerestelek meg. Bizonyára rengeteg kérdésed van, és én meg is fogom mindet válaszolni. Attól tartok, az újév előtt még többet is fogsz tudni, mint amennyit szeretnél. A segítségedért jöttem, és amit tudok, megadok érte.
LeMarque beszéde és mozgása érdekes hangulatot kelt benned, hiába tűnik idősebbnek ez az ember, mégis olyan, mintha egyszerűen kiemelték volna saját idejéből, és idepottyantották volna.

by **Dumb** Vas. 18 Jan. 2015, 01:57

Elmeredek a távolba, látom a karrieremet, család, gyerekekkel mára már unokákkal és akkor szólnak hozzám. A pár pillanatot amit bizonytalanságban töltenék kitölti a reflex amivel kezet nyújtok és barátságosan viszonozom a kívánságot. Én is elmosolyodom, a hirtelen felismeréssel még a szemfogaimat is felfedve egy röpke pillanatban. De megtanultam, hogy erre manapság senki nem figyel, pláne nem egy újévi buli alatt.
- Valami csendesebb helyen folytathatnánk esetleg! - Ajánlom fel artikulálva az alapzaj ellenében, és átkarolom a vállánál barátomat. Nem sejtem mi lehet a mai témánk, de semmi jóra nem számítok. Így az alkalomhoz illően valami csendesebb sarka felé próbálok evickélni a helynek ha beleegyezik.
Ha nem természetesen vele maradok az óriáskeréknél, de mindenképp nyugtatással kezdek.
- Igazán nem gond barátom, a lényeg csupán, hogy ne hagyd ki a részleteket. Minden fontos lehet, már nem vagyok olyan heves mint egykoron. - Nyugodt hangon beszélek, tartva a szemkontaktust. Azt szeretném, hogy megbízzon benne, végülis egykor barátok voltunk. Én pedig szívesen segítek, csak jobb lenne megtenni a megfelelő előkészületeket.

by **Godlaw / Tao** Vas. 18 Jan. 2015, 13:47

//Jó olvasgatást! (://

A válaszodra mosolyogva bólint LeMarque, együtt elindultok valami csendesebb helyre. A park gyakorlatilag a tengerpart közvetlen közelében van, így arrafelé sétálva hamar magatok mögött tudjátok hagyni a tömeget és a zajt. A part most eléggé üres, mindössze egy kisebb társaság üldögél egy tábortűz körül, de ők is távolabb vannak tőletek. A tenger folyamatos moraja és a mulatság idáig kiszűrődő zaja különös egyveleget alkot.
-Köszönöm – válaszolja, mikor egyértelművé teszed, hogy végighallgatod.
-Az elején kezdem, és képességeimhez mérten megpróbálok minden részletet elmondani. Amint a végére értem, válaszolok minden kérdésedre, de kérlek ne szakíts félbe, nehogy kihagyjak valamit. Tehát 1954-ben, szeptemberben találkoztam veled utoljára. Neked talán már nagyon rég volt, de én úgy emlékszem rá, mintha csak néhány hónapja történt volna. Azt mondtam, egy új kutatás miatt el kell utaznom, Ausztráliába vezettek a feljegyzések, amiken dolgoztam. Egy ásatásra érkeztem, ahol különös eredetű, ősrégi leleteket tártak fel. A lelet érdekességét két dolog adta. Az első az volt, hogy az ausztrál sivatag több tízezer éves maradványai egyértelműen betonból voltak. Ez már önmagában felkeltette több régész figyelmét, de én nem ezért mentem. A másik érdekesség éppen az általam tanulmányozott feljegyzésekben volt benne, és rajtam kívül nem ismerte fel senki ennek a jelentőségét.
LeMarque láthatóan igyekszik összeszedni gondolatait, valószínűleg fejben már többször is elmondta ezt a történetet.
-A feljegyzések különböző emberektől származtak, különböző korokból. A legújabb az 1920-as évekből való, és onnantól visszafelé nagyjából egy-egy emberöltőnként készült feljegyzés egészen az 1600-as évek első harmadáig. A korai időkből főleg naplóbejegyzések maradtak, később újságcikkek, levelek, kórházi jelentések is megjelentek. Ezeknek az írásos emlékeknek volt egy közös pontja. Mindegyiket olyan művelt, tudós emberek írták, akik életük egy pontján megmagyarázhatatlan módon megváltoztak. Személyiségük, emlékeik, tudásuk szinte teljesen elveszett, korábban általuk nem ismert nyelven beszéltek, és ez még nem minden. Tudásszomjuk hatalmas lett, miután megismerték a nyelvet és a körülöttük lévő környezetet, rendszerint utazásokra indultak, tudós elmék társaságát keresték. A folyamat rendszerint néhány évig tartott, és egyfajta kómás állapottal végződött. El kellett telnie némi időnek, mire magához tért ismét az illető, és ekkora visszatért korábbi állapotába. Nem csak a korábbi emlékeit kapták vissza, melyet a néhány év alatt mellőzniük kellett, de ráadásul a különös időszakról szinte semmilyen emlékkel nem rendelkeztek. Mindezzel azonban még nincs vége. A feljegyzések ugyanis ezt az eseményt csak a valódi borzalom okozójaként tárgyalják. Ami ezután következett, az keltette fel igazán a figyelmemet az ausztráliai ásatások iránt.
Újabb sóhaj következett LeMarque-tól, ahogy időt hagy neked, hogy megemészd a hallottakat.
-A feljegyzések a kómából felkelt emberek további életéről is szóltak, ez volt a valódi tárgya, a lényege a leírásoknak. Az összes feljegyzés látomásokról, lázálmokról, emlékszerű képekről számol be, melyek mégsem lehetnek valóban emlékek. Mindegyik feljegyzés ugyan arról a helyszínről számol be, ahol egyfajta fogolyként érzi magát az alany. A hely leírása nagyjából megegyezik minden feljegyzésben, bár vannak eltérő részletek. Lényegében egy földalatti építményről van szó, melynek hatalmas szobái, folyosói vannak, de kijáratot senki nem talált. A feljegyzések szerint ezek az emberek álmaikban újra és újra visszatértek erre a helyre, de mindig úgy érezték, mintha korábbi emlékeiket élnék át újra, melyek akkor keletkezhettek, amikor nem voltak önmaguk. A legrettenetesebb részlet azonban a földalatti építmény lakója. Nem volt ugyanis ezen a helyen senki más, csak maga az álmodó, emlékező személy. Minden leírás különös figyelmet fordít a borzasztó részletezésnek, mely kísérletet tesz annak meghatározására, hogy miként is nézett ki maga a fogvatartott személy. Nem saját testükben voltak ugyanis, és épp ez adja az álmok vagy emlékek legszörnyűbb körülményét. Minden feljegyzés egyfajta gúla alakú testről számol be, melynek felülete rücskös, és csúcsából különböző hosszúságú csápok nőnek, amiknek a végén eltérő szervek vagy eszközök vannak. Nem részletezem a leírást, a lényeg, hogy valamiféle nem evilági lény külsejét kell elképzelned, amire valójában nem sok esélyed van. A lényegre térve, az Ausztráliában feltárt leletek némelyikén olyan jelek és rajzolatok voltak, melyek különös módon megegyeztek a feljegyzésekben leírtakkal. Ez adott okot, hogy az ügyben nyomozva Ausztráliába utazzak, és megtudjam, van-e összefüggés az évszázadokon átnyúló, lázálmokat okozó jelenség és a soktízezer éves romok között.
-Ezzel el is értünk a ponthoz, amikor Ausztráliába értem. Az ásatásokon magam csak megfigyelőként vettem részt, de miután összeismerkedtem a feltárást vezető régészekkel, szakmai alapon engedélyezték, hogy szakértőként vizsgálhassam a kiásott tömbökön található jeleket. Nem kellett sok idő, hogy megállapítsam, valóban egyeznek a szimbólumok a feljegyzésekben leírtakkal. Néhány naplóbejegyzés hosszasan tárgyalta a földalatti helyiség falait, még rajzok is a segítségemre voltak, a tömbök pedig helyenként megdöbbentően jól megőrizték ezeket a véseteket. Mikor a régészeket arról kérdeztem, hogyan találtak a romokra, kiderült, hogy egy földrengés után fedeztek fel egy járatot, melyet először beomlott barlangnak hittek, később azonban kiderült, hogy egész másról van szó. Eddigre már jócskán összekavarodott a fejemben az ügy. Nehéz volt megérteni, hogy egyeztethető össze a tíz meg tízezer éves rom, a három évszázadon átnyúló különös jelenség, és a mostani földrengés, amely szinte sértetlen állapotban lévő tömböket is feltárt.
-Eltöltöttem némi időt az ásatáson, mielőtt visszautaztam volna az államokba. Visszatérésemkor több kérdésem lett, mint amennyi választ kaptam, és azon voltam, hogy véget vessek az egész ügynek. Ekkor kaptam egy levelet az egyik ausztrál régésztől, melyben az ásatást vezető kollégájáról írt. Különös viselkedésre panaszkodott, társa teljesen idegen módon viseltetett minden és mindenki iránt, néhány napig mintha azt sem tudta volna, hogy kicsoda ő maga. Mikor jobban lett, egyik éjszaka elhagyta a tábort, és eltűnt az ásatások területén. Csak két nappal később került elő, amikor is egy csapat munkást vitt magával, mondván, olyan leletet talált, amit el kell szállítania. Akármi is volt az, amit talált, mi csak bedobozolva láttuk, amint kiemelik a munkások, és teherautóra teszik. Ezután mind a lelet, mind a régész professzor elhagyta az ásatást, Perthbe utazott, onnan pedig nyoma veszett. Nem kis munkámba került, mire kiderítettem, hogy a professzor melyik hajóra szállhatott fel, ami akkoriban indult, és hová tartott. Végül azonban megtudtam, hogy a nyugati partra jött a hajó különös utasával és rakományával együtt. Itt azonban véget ért minden nyom, jobbára lehetetlen volt megtalálni a professzort. Az ügyet egyszer s mindenkorra lezártnak tekintettem.
-A következő másfél hónapot nyugalomban töltöttem, új kutatással foglalkoztam, mondhatni unalmas életet éltem. Egészen addig, míg egy nap kómából nem ébredtem. Ez a nap három héttel ezelőtt volt. Gondolhatod, hogyan reagáltam, mikor megtudtam, hogy hetven évet töltöttem kómában. Ennél csak még jobban meglepődtem, jobban mondva megrettentem, mikor kiderült, hogy mindössze néhány napot voltam kómában, az utcán este össze, és bevittek a kórházba. Semmilyen emlékem nem volt erről a hetven évről, és minden erőmet össze kellett szednem, hogy ép elmém rovására ne menjen a megszerzett tudás. Mivel ápolóim látták, milyen állapotban vagyok, jobbnak látták, ha néhány éjszakát még a kórházban töltök. Ekkor kezdődtek a lidérces lázálmok. A legrosszabb talán az volt az egészben, hogy több, mint halvány sejtésem volt arról, min megyek keresztül. A lázálmok viszont összezavartak, semmi ahhoz hasonló helyet nem láttam, amiről korábban olvastam. Helyette betonfalakat és feketére mázolt ablakokat láttam. Az egész épület különös volt számomra, mintha egy raktárépület lett volna. Két dolog volt, amiről megbizonyosodtam sorsomról. Az első, a falakon látott jelek megegyeztek a feljegyzésekben látottakkal. Szerencsém volt, hogy a hetven évvel ezelőtti emlékeim olyan élénkek voltak, mintha semmi sem történt volna, mert a feljegyzéseimet biztosan nem találnám meg. A másik természetesen sokkal borzasztóbb bizonyíték volt: saját testemet a lázálmokban a gúla alakú, rücskös alak váltotta fel.
-Mindezek ellenére mégsem voltam biztos a dolgomban. A tény, hogy hetven éven át nem voltam önmagam, nem egyezett a feljegyzésekben talált 4-5 éves időszakokkal. Nem tudtam megállapítani sem azt, mi történt velem, sem azt, miért. Az egyetlen dolog, ami mégis segítségemre volt, egy hangfoszlány volt. Az egyik álmomban az épületen kívülről tompa zajokat hallottam. Megpróbáltam csápos végtagjaim egyikét használni, melynek végén egyfajta halló érzékszerv volt, hogy kiderítsem, mi történik körülöttem. Az álomban kintről szirénákat hallottam, és egy emberi hangot, aki minden bizonnyal teli torokból üvöltött, de hozzám így is csak tompán ért el a hangja. Az üvöltésből sikerült kivennem egy szót: „Sheepshead”.
A név egyértelmű számodra, Coney Island keleti oldalán van a Sheepshead öböl, innen alig két kilométerre.
-Eddigre már két hetet töltöttem a kórházban, és volt időm átgondolni a helyzetemet. Tudtam, hogy mindenki, akit ismertem, mostanra már halott. Mindössze egy kivétel lehet: a hozzád hasonlóak. Mint tudod, egy időben többet is ismertem közületek, és szerencsémre volt olyan, aki még ma is ugyanott élt, mint hetven évvel ezelőtt. Ő mondta el, hogy nekem, hogy Coney Island a te területed, és hogy hol talállak meg pontosan. Így jutottam el végül hozzád. Akármi is élt tízezer év óta az ausztráliai sivatag alatt, akármi is okozta a kómás, lidércnyomásos jelenségeket, az a valami most itt van Coney Islanden, és én arra kérlek, öreg barátom, hogy segíts megtalálni, és elpusztítani ezt a szörnyeteget.

by **Dumb** Vas. 18 Jan. 2015, 18:24

LeMarque valóban komolyan veszi a részletekre vonatkozó kérésemet, ezt midnenképp megadhatom neki. Alaposan elmesél egy hetven éves történetet, de nem tudok elvonatkoztatni, hogy olyan mintha egy Lovecraft novellát idézne. De még ha csak meg van is zavarodva valami van abban, hogy nem igen öregedett az évek során és ennek kevés oka lehet. Illetve azt se tagadhatom, hogy a tapasztalataim alapján az igen meghatározó legendáknak nagyon is határozott alapja van. Hiszen én is egy Stoker alkotás vagyok valamilyen módon és közöttünk rohangálnak az asgardi istenségek is. Ki tudja mi lehet még valóság abból amit csak babonának tartottunk még tegnap.
Belemegyek, segíteni fogok az öreg barátomnak. De megpróbálok óvatos lenni, az életstílusom egyik velejárója a számtalan ellenség is. Ráadásul az árnyak közt bujkáló fajta, de mielőtt nagyon rákapnék a paranoia vaníliás ízére meg kel nyugtatnom az öreget.
- Segíteni fogok. - Közlöm vele nyugodtan, a vállára teszem a kezem és mélyen belenézek a szemébe. Sajnos benne van a pakliban, hogy kicsit nehezebb komolyan venni az ősöreg, megfontolt arcomat mikor a segítségemért fordulók egy huszonéves suhancnak látnak. De a szememben talán rejtezik valami abból a jól ismert századéves bölcsességből.
- Mit tudsz az öbölbeli raktárról? Egyáltalán mennyi esélye van, hogy még mindig ott rejtőznek? - Sajnos már nem áll mögöttem egy szervezet, kénytelen vagyok magamnak utána nézni az ilyen információknak is. Megszereznem az információ minden kis morzsáját. De valahogy majd feldolgozom, a mozgás meg különben is egészséges.

by **Godlaw / Tao** Vas. 18 Jan. 2015, 19:50

Az első válaszod hallatára akkora sóhaj tör elő LeMarque-ból, mintha egy óriási kőtömböt vettél volna le a válláról. Bíztató szavaidra és megnyugtató pillantásodra elmosolyodik, talán rá is átragad valamennyi a magabiztosságodból. Amikor a raktárról kérdezed, megdörzsöli homlokát.
-Próbálok visszaemlékezni részletekre az álmaimból, de nehéz. Olyan, mintha hetven év történetét kéne számba vennem, de mind a hetven évet egyetlen helyiségben töltöttem, így az egész összefolyik. Sosem volt ott senki, csakis én. A helyiség szinte teljesen üres volt, és fény is alig-alig szűrődött be. Csak annyit tudok biztosan, hogy a Sheepshead szót mondta ki valaki, és úgy, mintha nagy baj lenne. Talán segítséget akartak hívni valamiért. De fogalmam sincs, hogy ez az eset mikor történt az elmúlt hetven éven belül. Magam is elmentem volna oda, de… Be kell vallanom, olyan érzés kerített hatalmába, melyhez korábban nem volt szerencsém. A félelem megbéklyózza a szívemet és a testemet, nem tudtam magam rávenni, hogy odamenjek, egyedül biztos nem. De ha te is velem jössz, megtalálhatjuk a helyet. Az elméletem szerint a professzor idehozta a lényt, amit ott talált, de hogy miért tehetett ilyen, arról csak találgatni tudok. Elképzelhető, hogy akármi is az a lény, irányított engem, és korábban másokat is. Ki tudja, ki lehet most az áldozata… Hogy ott rejtőzik-e még… Azt hiszem, nehezen tudna elmenni onnan feltűnés nélkül, és véleményem szerint nem tudja, hogy meghallottam az öböl nevét. Ebben az esetben pedig nincs oka elhagyni a búvóhelyét.
LeMarque a tengerpart irányában elnéz kelet felé, a Sheepshead innen nem látszik, de mintha mégis magán érezné a hely közelségének fenyegető súlyát.

by **Dumb** Vas. 18 Jan. 2015, 22:29

- Akkor jó helyen vagy velem barátom, én elkísérlek és megfejjük rémálmaid tárgyát. - El is indulok vele az irányba, a metro lenne talán a leggyorsabb megoldás. Ha még jár ilyenkor, talán az új évre való tekintetre akkor arra megyek. Ha nem akkor egyszerűen sétálva elindulok a hely felé. Most nem igen kelthetünk nagy feltűnést. Sok fele veti a kedv az embereket ezen az estén. Mi megy úgy nézünk ki mintha egy fiatal a bácsikájával indulna a kikötőbe nézelődni. Az öreg mesélheti majd a háborús történetét, míg a fiatal felemlegeti, hogy ő még a harmadik világháború alatt is túl fiatal volt.
Én meg a szentimentalizmusom, ismét fogat villant a mosolyom a gondolatra miközben előhúzom az okos telefonomat is.
- Utána nézünk a hírek között, hátha történt valami furcsaság mostanában. - Jegyzem meg barátomnak, hogy ne tűnjek annyira ergya parasztnak a készülékkel a kezemben. Konkrétan az öbölhöz kapcsolódó híreket nézem, akármi gyanús lehet. De talán azzal a luxussal élhetek, hogy csak az öböl könyékére vonatkozó híreket futom át.
- És az utóbbi heteket mivel töltötted? - Kérdezem még barátságosan, valami kellemesebb témára terelve. Hátha tud pár pozitívat is mondani és nem futunk rá a mindenkim meghalt és nyomozással töltöm napjaimat témára. Sajnálom szegény ördögöt, először nagyon nehéz tud lenni. Nem lennék ismét pár hetes halott...

by **Godlaw / Tao** Kedd 20 Jan. 2015, 13:19

Az öböl irányába nem tér ki a metró, de van egy busz, ami arra visz. Szerencsére szilveszterkor is járnak a buszok, így nem lesz hosszú az odavezető út. A buszmegálló felé kezdtek sétálni, miközben tovább beszélgettek. Amikor előkerül a telefonod, LeMarque láthatóan kíváncsi tekintettel figyeli, mit csinálsz. Nézi, ahogy a képernyőt simogatod és bökdösöd, aminek hatására varázslatos dolgok történnek – számára legalábbis mindenképpen.
-Hát, amíg kórházban voltam, nem sokat tehettem, főleg a tévét néztem, és újságokat olvastam. Próbáltam felvenni a versenyt az idővel, mert akármilyen tragikus is az én történetem, annyira nem jártam rosszul. Végtére is egészséges maradtam, és láthatom, mivé lett a világ ennyi idő után. Sajnos azonban be kell vallanom, nem sokat értek még a dolgokból. A tévéből azt reméltem, mindent megtudok, több, mint száz csatorna állt rendelkezésemre, de a többségén semmilyen hasznos, vagy akár értelmes információt nem szolgáltattak. Az újságok hasznosabbaknak bizonyultak, történelmi lapokat is olvastam, és igyekeztem felzárkózni. De ez az internet tűnik egyértelműen a legfontosabb találmánynak. Mindenki erről beszél, kisebb és nagyobb gépeket, mint a tiéd, nyomkodnak, és akárhányszor megkérdeztem, mit csinálnak, a válasz mindig ugyan az volt: az internetezés. Már próbálgattam én is, de az igazat megvallva szinte semmi pénzem nincs, fogalmam sincs, mi történt korábbi megtakarításaimmal. Így nem tudtam egyelőre eszközt venni hozzá, csak a kórházban mutogatta meg a szobatársam az ő telefonján. Kész őrület telefonnal nevezni egy ilyen gépet! Mintha egy repülőgép-anyahajót étteremnek neveznénk, mert kantin is van rajta. Úgy vettem észre, épp a telefonálás az, amire legkevésbé használják!
LeMarque jó hangulata eztán mintha egy pillanat alatt szertefoszlana.
-Miután kijöttem a kórházból, már nem volt ilyen egyszerű életem, régebbi lakásom már nem az enyém, bankszámlával nem rendelkezem, mindössze annyi értékem volt, amit nálam találtak, amikor a kórházba vittek. A rendőrségen azt ajánlották, menjek hajléktalan szállóba, de szerencsére, ahogy mondtam, egy hozzád hasonló barátomat megtaláltam, és ő befogadott. Egyelőre nála húzódom meg, de fogalmam sincs, meddig marad ez így. Az igazat megvallva nem tudom, miféle kereső tevékenységet végezhetnék.
Beszélgetés közben elkértek a buszmegállóhoz, és kisvártatva meg is érkezik a busz, amire felszálltok.
Te közben rákeresel a Sheepshead öbölre, elsőre azonban rengeteg reklámot, éttermet, iskolát, szolgáltatást találsz, ami az adott helyre vonatkozik. Úgy tűnik, túl sok a fizetett vagy aktuálisabb hirdetés, akármi is történt a Sheepshead öbölben, nem annyira friss, hogy egykönnyen megtaláld a keresőben. Egy-két nagyobb hírekkel foglalkozó oldalon is rákeresel, ahol találsz több dolgot is. Van ételmérgezés miatt bezárt étterem, iskolai lövöldözés, tűzvész, korrupcióval vádolt városi tanácsos.

Folytasd itt: Coney Island utcái

by Ajánlott tartalom

Csodakerék és Astroland Park

Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park

Re: Csodakerék és Astroland Park