Dr. Zield Jones lakása

A 6. emeleti lakás bejárati ajtaja előtt a folyosón sárgásbarna színű lábtörlő fogadja a látogatót. Az ajtó térd, derék és mellmagasságban meg van vasalva, 5 ponton záródó zárral nyitható.
A kis előszobában áll egy fogas esernyőtartóval és egy kis cipős szekrény. Belépve bal oldalt a falba csavarozott kaputelefon-készülék, ami videón mutatja a ház kapujánál csengető vendéget. A kaputelefon melletti falon, a konyhaajtó melletti 1 méter magasságú tükörben lehet ellenőrizni indulás előtt, hogy megfelelő-e az öltözet.
Jobbra egy nem túl nagy éléskamra található embermagasságú hűtőszekrénnyel és különböző zsákokkal, amikben az állatok élelmét tartják.
A konyha gazdagon felszerelt, szép, modern, íves, kevéssé díszített, üveglapos bútorokkal. Minden hófehér, kivéve a bútorok világosszürke fogantyúit és a bíborszínű padlót. A kéttálcás mosogató mindig üres, az elektromos tűzhely szépen ápolt, felette szagelszívó. Ahogy az egész lakásban, itt is félgömbszerű mennyezeti lámpák vannak, szám szerint 4 darab.

Az előszobából egyenesen tovább haladva a hatalmas, fehér falú, laminált parkettával padlózott nappaliban szépen díszített szőnyeg fogad minket. Az ajtónyílás 2 oldalán egy-egy sötétkék bőr ülőgarnitúra helyezkedik el. Vastag kartámaszán általában a macska pihen vagy az egyik kakadu hisztériázik.

A falakon tájképek, csendéletek, előttök újságtartó és plafonig érő könyvespolcok a legnívósabb tudományos írásokkal.
A szemközti 3osztatú, billentéssel nyitható ablakokból álló üvegfal előtt egy állványon nagy képátmérőjű smart tv található, mellette dvd-lejátszó és lemezek. A vezeték gondosan le van fedve kábeldobozzal, nehogy az állatok kért tegyenek benne (vagy az áram bennük). A tévétől balra szobanövényként láthatunk egy fél méter magas filodendront, mellette egy kis kredencen ibolyát és szezontól függően egyéb virágokat.
A tévé jobb oldalán a 2 kakadu faállványai merednek vidám, kacskaringós vonalaikkal. A szélső állvány és az ablak között a macska világoszöld párnaágya fekszik.
A madárállványok mögött 1 ajtó található, mely innen nem nyílik, gondosan be van zárva, mivel a mögötte rejlő helyiség a doktor problémásabb állatainak van fenntartva. A nappaliból visszatérve az előszobába balra hosszú folyosón mehetünk végig.
Balra az első ajtó 3 pontos zárral van becsukva.
https://lh3.ggpht.com/_jSX5JQfbmgc/TU4A1x9YB_I/AAAAAAAACdY/PScDGjdOXRM/s1600/racoon.jpg" alt="" />
Bent balra egy nagy ketrecben 2 mosómedve játszik, mellettük egy terráriumban legalább 10 imádkozó sáska, egy másikban 3 gekkó lakik. A szemközti fal mentén áll a megszámlálhatatlan mennyiségű csótány terráriuma, mellettük egy akváriumban japán harcoshalak, egy kisebben aranyhalak és végül az ajtó melletti terráriumban kígyók élnek.

A doktor állatszeretetére jellemző, hogy a lámpák kivételével csak természetes alapanyagokkal, fával, kövekkel, szalmával és hasonlókkal rendezte be a jószágok élőhelyeit.
A folyosón a következő ajtó balra a doktor otthoni laboratóriuma, ahova még barátnőjét vagy a vendégségbe érkező barátokat, családtagokat sem engedi be. Senkinek nem számolt még be, hogy milyen kísérletek azok, amiket otthon kell folytatni és nem az AIMVille-nél... Ezt az ajtót rács és 3 zár védi.

A folyosó a hálószobával végződik, amiben egy szép nagy franciaágy nyújt lehetőséget a pihenésre. A díszes ágynemű nappal az ágy belsejében található ágyneműtartóban kerül elhelyezésre. Az ágy 2 oldalán 1-1 éjjeliszekrény kislámpával és 1-1 pohár vízzel. Az ajtó felőli szekrényen általában található egy romantikus regény, amit a doktor barátnője épp olvas lefekvés előtt.

A folyosón a bejárat felé visszafordulva balra az első ajtó a fürdőszoba fehér csempével, zuhanyfülkével és káddal. Itt található a felmosóvödör és -fej. A kádkilépő egy bölcs tekintetű oroszlánt ábrázol. A 30x40 cm-es fürdőszobatükör halvány kékeszöld fémszegélyére különböző aktuális üzenetek vannak mágnesezve.
A bejárati ajtó és a fürdő közti helyiség a WC, mozgásérzékelős vízöblítéssel. Az ülőke görög, geometrikus mintázatú fehér-sötétkék színekben, előtte okkersárga fürdőszobaszőnyeg, mellette jobbra sötétzöld vécékefe a tartóban.

A doktornak hazaúton is járt az agya, keringtek benne a képletek és az elméletek arról, amit ma látott. Körülbelül fél óra alatt haza is ért. Köszönt az AIMVille-ben található szolgálati lakásokat magában rejtő háztömb portásának és a biztonsági őrnek. Zield nagyon szeretett mozogni és szinte minden nap lépcsőn ment fel a 6. emeletre, kivéve mikor sietett. Mint például most, mert arra gondolt, hogy Hanna már biztosan tűkön ül, hogy mi történhetett. Nehéz lesz elmagyarázni, amit még ő sem ért... A lifttel hamar felért. Kinyitotta az ajtót és ahogy belépett, átölelte elé siető barátnőjét, aki még mindig láthatóan feldúlt volt.

- Kicsim, nincs semmi bajom. Viszont nagyon furcsa dolgokat láttam. Hol is kezdjem... - szólt a lányhoz, de ebben a pillanatban megszólalt a telefon. - Szerintem engem keresnek, Hanna. Bocsáss meg egy pillanatra! - mondta, majd felvette a telefont.

A patológus hívta, hogy a holttesteket szállító kocsikat baleset érte és a tűzvészben megsemmisültek. Zield ekkor megértette, hogy itt valami nagyszabású dologról van szó. Akik létrehozták a klónokat, azok iktathatták ki őket és úgy látszik, igyekeznek elvarrni a szálakat, mielőtt bármi kiderülne. Nyomon követik őket és még haláluk után is tudják, merre járnak. Úgy látszik, tartottak attól, hogy az AIMVille vizsgálatokkal kiderül valami és ezért inkább megsemmisítették a testeket a kocsival együtt. Ezek könyörtelen gyilkosok!

- Köszönöm az információt, Doktor! - mondta kollégájának. - Attól tartok, ez nem baleset volt. Ha tudják, nézzék vissza a kocsi útját kamerán és írják össze, ki tudhatott arról, hogy mit szállít! Most visszamegyek a laborba, ott elér, ha megtudott valamit.

Nem szívesen hagyta újra egyedül barátnőjét, de ez rendkívüli helyzet volt. Ha a lány kérdezett, még egy kis türelmet kért. Telefonon odaszólt az AIMVille-be az élettanos kollégáknak, hogy a patológustól kapott faxra és szövetmintákra nagyon vigyázzanak és hogy hamarosan ő is ott lesz.

- Drágám, később megmagyarázom, de most rohannom kell. Ha ezek az adatok elvesznek, talán sose derül ki, mi történt ma. Kérlek, maradj itt és igyál valami hideg üdítőt a hűtőből! Sietek haza, ahogy tudok! - mondta, majd elindult az AIMVille-beli laborokba, ahova a patológus az adatokat küldte.

Dr. Zield Jones egészen hamar hazaért, miután mindent elmondott és mindent megkérdezett, amit akart a S.H.I.E.L.D-nél. A zsebében ott volt az összes eredmény, amit a különc AIMVille-es összeszedett neki. Hazafelé vett néhány finomságot és egy csokor gerberát barátnőjének. Otthon átölelték egymást és a doki csak annyit mondott el, amennyit a rendőrségen megtudott. Tudta, hogy a mai események hadititoknak minősülnek. Bízott Hanna-ban, de azt is tudta, hogy aki ilyen információk birtokába jut, az veszélyben lehet, még ha Miller azt is mondta, hogy nem ők a célpontok. Nem akarta barátnőjét kockázatnak kitenni.
A lány nem igazán nyugodott meg és rengeteg kérdése volt. Zield hárította őket, ahogy tudta, éjszakára pedig bevonult a lakás elzárt részébe, a saját kutatóhelyiségébe. Igyekezett alaposan átnézni az összes eredményt, elvégre aludni úgysem tudott volna ezek után. A következő néhány nap is telt: nappal dolgozott a krokodillal és a békával az AIMVille-nél, éjjel pedig otthon kutatott, bár egy éjszakát végül együtt töltöttek Hanna-val. Már fejből tudta az adatokat és a neten is megnézett mindent, amit talált, de ezek főként megbízhatatlan forrásokból származó találgatásoknak tűntek.

Nem tudta, pontosan mi fog következni, de ha olyan klónok is születnek, mint korábban, akkor nagy balhé lesz. Ha a szuperhősöket, Amerika védelmezőit vagy politikusokat, vezetőket is lemásoltak, akkor csúnya világ jöhet. Ez az okkultista náci szervezet az embert isteníti, úgyhogy faji alapon sem Zieldnek, sem barátnőjének nincs félnivalója, de a háború akkor is háború. Az ártatlanokat sem kíméli. Körbekérdezősködött, merre lehet elérhető áron fegyvereket venni és felszerelkezett néhánnyal, amiknek a használatát is elkezdte tanulni. Nem szívesen alkalmazná őket, de ha vadabb idők jönnek, akkor szükség lehet rájuk.

Előzmény: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t137p100-europai-orszagok-nagykovetsege#41674

A doktor már a kórházban tért magához. Az orra el volt törve és egy pár fogától is megszabadították, de túlélte az esetet. Zield mélységesen sajnálta, hogy a katonák már azt is így jutalmazták, hogy egyáltalán ki merte nyitni a száját. Nem volt egy haragtartó típus, de a Hydra-nak ez volt az utolsó cseppje a pohárban. Fel lettek írva azon kevesek közé, akiket Dr. Zield Jones szívből gyűlölt. A kórházban igyekezett a lábadozást mihamarabb befejezni. A lőtt sebeket ellátták, a fogát kipótolták és az orrát is rendbehozták, bár annak maradt egy kis nyoma. Még az egyetemista időkben rengeteget verekedett, úgyhogy ezt nem is bánta, nem csináltatta meg. Egy jel volt ez, annak a jele, hogy nem fél bunyózni. Kímélte magát, de közben rengeteget olvasott. Hírlapokat, de szaklapokat is. Azt pedig elhatározta, hogy a S.H.I.E.L.D-nek még egyszer ajánlatot tesz, hogy ha kutatásban segédkezni kell, ne kerüljék ki őt. Mindent meg akart tenni, hogy ezek az elmebeteg neonácik és a klónjaik meg a technológiáik kivesszenek a világból. Bár a kutatásaik azért eléggé érdekelték. Amennyit tudott, olvasott az AIMről is, bár ez nehéz volt, hiszen minden információ eléggé titkosítva lett. Már pletykákra is odafigyelt és próbált rájönni, mit hogy csinálhattak. Az otthoni laboratóriumában rengeteg időt töltött vizsgálattal és kísérlettel.
Elővette a Szakadék-oldatot és sokszor nézegette. Többször kért engedélyt arra, hogy embereken is kipróbálhassa, hátha tehet valamit a tömeghisztéria és a vészhelyzet esetén alkalmazott helytelen viselkedés ellen, de mindig elutasították. Már azon járt az esze, hogy saját magán fogja kipróbálni.
Ami a nagykövetségen a vége felé történt, az később sokszor megismétlődött. A doktor belefeledkezett a kutatásba és teljesen váratlanul elkezdett beszélni a tudományról olyanoknak is, akiket ez egyáltalán nem érdekelt. Az étkezőben a tálcákkal sorban állva az előtte és mögötte állók kiselőadásokat hallhattak a viselkedéstudományról és a biokémiáról. A munkáját a legprofibban végezte, arra továbbra sem lehetett panasz. A történtek viszont egy kicsit az agyára mentek, noha ő ezt mindig hevesen tagadta azóta is. Az emberi kapcsolatai kicsit beszűkültek, mivel szinte mindig a tudományra terelte a szót és sokszor nem is ment sehova szocializálódni munka után, csak bezárkózott az otthoni laborjába. Az edzést viszont nem hagyta ki. Eljárt futni és napi szinten végezte az igen kemény gyakorlatokat. A kondija és az ereje így megmaradt. Ahogy a fegyvermánia is. Mindig nála voltak, amiket megvett (a fegyvertartási még akkor megcsináltatta, mikor bevásárolt) és a golyóálló mellényt sem hagyta otthon soha. A külseje egy kissé elhanyagoltabb lett. Hosszú hajat, szakállat növesztett és sokszor napokig rajta volt ugyanaz a fehér köpeny, amit az AIMVille-nél használt. Többen aggódtak érte, de a doki igyekezett mindig mindenkit megnyugtatni. Mivel ezt is vegyületekkel és tanulmányok emlegetésével tette, a sikere nem igazán volt garantált. A laborban viszont egyre jobban csábította a Szakadék-oldat. Valószínűségi tanulmányokat végzett, hogy milyen hatással lenne az eredetileg lemmingek számára kifejlesztett és rajtuk hatékonyan alkalmazott, a kipusztulásukat sikerrel megakadályozó szer. Kockázatosnak látszott a kísérlet, de napról napra közelebb került hozzá, hogy saját magán próbálja ki. Erről senkinek nem beszélt, de minden este lefekvés előtt vetett egy pillantást az otthon őrzött szérumra.

Zield és Hanna hosszasan beszélgettek, mikor a nő hazakerült. A doktor a sherrilli látogatásáról sem számolhatott be. Eddig sem mondott el semmi a barátnőjének, mert komolyan vette a titoktartást, Aegis letartóztatása miatt viszont még komolyabban vette. Hanna féltékenykedett volna, de a hírekben látta, hogy mi történt ott. A féltékenysége átcsapott aggódásba, hogy Zieldnek nincs-e baja és hogy miért tesz ilyen veszélyes dolgokat. A doki megmagyarázta neki, hogy nem tudták előre, de ki kellett vizsgálni a járványt. Többet nem árult el, inkább megkérdezte Hanna-t, mi történt pontosan. A nő tüzetesen elmondott mindent. Nem volt titok, ami a nyílt utcán zajlott.
A doktor azt hajtogatta, hogy ez nem jó így. Úgy érezte, muszáj kikísérleteznie egy új szérumot, a Szakadék-oldat továbbfejlesztését. A lemmingeket megmentette, de ő és a barátnője többször is hoztak már rossz döntéseket, nem jól mérték fel a terepet, emiatt nagyon veszélyes helyzetekbe kerültek. Nem kellett otthon dolgoznia, hanem az AIMVille-ből lett AIM biztosította a labort és támogatta a fejlesztést. Szerették Zield ötleteit és államminiszterként sem kellett felhagynia a kutatómunkával. Dolgozott a szeren és megszületett az Appetencia-szérum. Az első kísérleteket egereken végezte, majd több rágcsálón és fokozatosan lépett át más állatokra. Az emlősök fogadták be legkönnyebben, közülük is a rágcsálók. Hüllők közül több elpusztult, a többi viszont ígéretes tulajdonságokkal lett felruházva. Kipróbálták veszélyes környezetben, hogy viselkednek és valódi túlélők lettek az állatok. Megtalálták a búvóhelyeket, nem támadtak feleslegesen. Az agresszió túltengése eltűnt. Nem lehetetlen, hogy a találmányt még fejleszti a doktor és az emberi agressziót is ki tudja vele oltani. Véglegesen.
A célja elsősorban Hanna és maga megvédése volt ebben a terrortámadásokkal és merénylőkkel teli világban. Az állatokon látták a mellékhatásokat, de mindketten vállalták, hogy megfizetik ezt az árat a túlélésért. Ellenőrzött helyen, az AIM laborjában fecskendezte be a doktor a barátnőjének és magának a szert. Az átalakulás fájdalmas volt, mert a koponyájuk rágcsálószerűvé alakult és a szőrzet is felerősödött. A doktor megalkotta a Lemmingoid szót, aminek első két humanoid képviselője ő és Hanna lettek.
Mivel nem járt őrjöngéssel, sőt az agresszió lecsökkent, folytathatták az életüket, csak kicsit másképpen. Meg kellett szokniuk, hogy nagyobbak és bizonyos ösztönök nagyon erősek bennük. A doktor államminiszter és elismert tudós volt az új külsejében is. Új ruhákat kellett beszereznie, a sokXL-es kategóriából, Hannának is. A lakást megtarthatta és az állatokat is. Közülük kettőt, a két kedvencét megajándékozta a szérummal. A mosómedvék, Doug és Kelly, hím és nőstény furcsa lényekké alakultak, de a gazdáikra hallgattak. Időnként pórázon elvitték őket sétálni is. Az agresszió minimálisra csökkent és enni is kaptak, nem volt velük probléma se otthon, se az utcán. Erre az egy dologra viszont nagyon kellett figyelni a doktornak, Hannának és a két állattal is, mert ha nem kaptak enni, képesek voltak bárkit megenni, állatot, embert egyaránt.
Zield a nehézségek és az AIM Birodalomban betöltött szereppel járó felelősség mellett továbbra is kutatott, de már nem aggódott barátnője miatt. Hanna pedig leállt a féltékenységgel. Minden észszerűbb lett a kapcsolatukban. Nem veszekedtek, megbíztak egymásban és érezték is a fejlett szerveikkel, ha valami nem volt jó. A szomszédok nem szerették a hagymaszagukat, ezért telerakták illatosítóval a lakást. Hanna továbbra is sokat utazott és a doktor is, mivel ingázott Barbuda és New York között. Javasolták neki a költözést, de jobban ismerte a jelenlegi lakását, a környékét és kockázatosnak ítélte meg, hogy messzire költözzön innen.

Dr. Zield Jones egyre jobban megbarátkozott az új külsejével és életformájával, barátnője Hanna is. Harmonikus lett a kapcsolatuk. A hagymaszag ellen fujkálták magukat, a lakás pedig állandóan tele volt illatosítókkal.
A doki a politikusi szerepbe is kezdett beleszokni. Tárgyalások, egyeztetések, rengeteg papírmunka és fontos döntések, amik rengeteg embert érintettek. Ez a hétvége a pihenésre volt szánva. Hanna már főzött egy mexikói chilisbabot, a doki pedig aktív pihenésként az otthoni laborjában volt. Kutatott, épp egy olyan szeren dolgozott, ami a repülést tette volna lehetővé bármilyen élőlény számára. Ez a képesség sokszor hasznosnak bizonyulhatott. Nagy projekt volt és még sehol nem állt vele, ezért otthon is folytatta.
- Veszem! - kiabálta Hanna a konyhából, ahol épp tányérra szedte az ebédet. A doktor visszakiabált egy köszönömöt. A lemmingoid nő odament a telefonhoz és beleszólt:
- Halló, tessék!

Hanna vette fel a telefont, mert Zield a laborjában volt. Ő hallotta a kattanást és az akcentusos oroszt.
- Hanna Rider, üdvözlöm! Egy pillanat, idehívom a doktort - szólt bele Hanna a telefonba. Elment hátra és bekopogott a laborba. Nyugodtan, de hangosan szólt a dokinak:
- Zield, téged keresnek. A Belarusz Állami Egyetemről telefonál, az orosz nagykövetségen keresztül. Nem tudom, miért nem a fehérorosz nagykövetséget hívta, de ezt mondta.
Nyílt az ajtó és a doki ment a telefonhoz, Hanna pedig vissza a konyhába kimerni az ebéd másik felét is.
- Dr. Zield Jones vagyok, jónapot kívánok! - szólt bele a doktor.

Az átlag amerikaiak talán nem nagyon ismerték a különbséget az oroszok és a fehéroroszok között, de Zield és Hanna is foglalkoztak ökológiával, természettudománnyal és így a földrajz mélységei sem voltak ismeretlenek előttök. A politikai megbízottakat viszont nem ismerték ennyire jól, mint most kiderült.
A doktort érdekelték az újabb tudományos tapasztalatok és előadást is szívesen tartott volna. Pár részletet még meg kellett beszélni:
- Jól gondolja, dolgozom egy új projekten. Erről még nem beszélnék, de más témáról szívesen és meghallgatnám az Önök felfedezéseit is.
A doktor gondolkodott, hogy hallott-e már erről a tudósról vagy hogy mit tudott a napjainkban zajló fehérorosz kutatásokról és hogy egyáltalában ők mit szólnak az újjáalakult AIMhez. Az USAt nem kedvelték túlságosan, amennyire ő tudta.
- Mikor lenne ez a szimpózium? Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, előre kell tudnom.

A névhez egyetlen eseményt, egy tavalyi konferenciát tudott kötni a doktor. Az Európában zajlott. Most már ő nem mozoghatott csak úgy, hiszen politikus is volt, közszereplő és meg kellett gondolnia, hogy akar-e az oroszokkal kokettálni és hogy mit jelentene ez az AIM Birodalom és az USA számára. A tudomány nem ismer politikai határokat, ő mindig ezen az elven volt, de egy államminisztertől többet vártak el. Egy tárgyalás, eszmecsere biztosan belefért, de együttműködésről még gondolkozni kellett.
Arról is, hogy milyen kötöttségei vannak a megjelölt időpontban. Zield fejben végigpörgette a naptárt, átgondolva, hogy neki ez jelentene-e valami plusz szervezést. Még Hannaval is beszélnie kellett és a minisztériummal, tehát most csak ennyit mondott:
- Professzor úr, én elviekben nyitott vagyok a részvételre, de még egyeztetnem kell, hogy megoldható-e a távollétem abban a három napban. Előzetesen mondana pár szót, hogy a humán biológia terén milyen kutatásokról lenne szó? Felkészülnék azon a területen alaposabban. Ha mondja az email címét, azon mihamarabb értesítem, hogy mit sikerült intézni.
Zield könnyen meg tudta jegyezni az email címet, ha az elhangzott, de vissza is ismételt, hogy biztosan jól legyen megjegyezve. Ezek után jöhetett az egyeztetés Hannaval és az ügyosztállyal. A cserediák program Zield barátnőjének a profiljába illett inkább, ő foglalkozott a fiatalsággal, főként a környezettudatosságra neveléssel.

A doktor végiggondolva megoldhatónak találta a szimpóziumot. A nyár miatt nem sok minden történt és mindent el lehetett igazítani. A két téma érdekesnek hangzott, de Zield valójában a másodikban volt tapasztaltabb, amint azt Hrocsek professzor is megjegyezte. A résztvevők közül megjelölt két személlyel még nem találkozott személyesen, de a munkáikról hallott már. Az e-mail cím teljesen hivatalosnak tűnt, így vélte a doktor, de le akarta később ellenőrizni.
- Értem. Mindkét terület sok új felfedezésre vár még. Tehát nyrusembassy@russ.gov.rus az e-mail cím és a Four Seasonsban találom meg Önt. Nos, köszönöm a meghívást! Intézkedem és jelentkezni fogok. Viszonthallásra, professzor!
A doktor elköszönt és letette az otthoni vezetékes telefon kagylóját. Egy kicsit megállt végiggondolni még egyszer mindent, azután a konyhába ment Hannahoz. A lemmingoid nő már megette a saját adagját, mert kellett neki a táplálék. Ez volt az elsődleges szempont, nem az, hogy együtt üljenek, egy asztalnál és egyszerre egyenek. A doktor is így tett volna, ezért sem zavarta, hogy barátnője már házi szűrt gyümölcslevet ivott az étkezés után. Odaült a tányérjához és elkezdett enni. Közben tájékoztatta Hannat a fejleményekről.
- Meghívtak egy szimpóziumra a DNS-manipulációról. Négy nap múlva indul, három napig tart. Egy kínai és egy angol szaktekintély is megy előreláthatólag és a professzor, mindről hallottam már. Hrocsek cserediák programot is szervez, ez érinthet téged és a környezetvédelemmel kapcsolatban is bővíthetnéd a kapcsolatrendszeredet, ha eljössz. Mit szólsz hozzá?
Hanna legurította a torkán az üdítő ital kortyait és közben végiggondolta.
- Biztos ő volt? Nehogy átverjenek, Zield. Nem is a fehér-orosz követségről hívott.
A doktor evett és úgy válaszolt közben.
- Mert itt nincs olyan, az oroszok maradtak neki. Mindent le fogok ellenőrizni, de ha stimmel, akkor eljössz velem? Hozzuk Dougot és Kellyt is - mondta a lemmingoid mosómedvékre, akik gyakori kísérőik lettek, mióta az agresszió minimálisra csökkent bennük a szérumnak köszönhetően.
Hanna bólintással jelezte, hogy ha minden rendben van, akkor ő is megy. Kötődött a doktorhoz és szakmailag is ki tudta használni ezt a konferenciát. A házikedvenceket pedig szerette. A háziállatok közül ez a kettő volt a kedvence, hallgattak rá is, Zieldre is és jó társak voltak. Fejben átpörgette a naptárt és ő is ráért. Töltött a dokinak gyümölcslevet, amit Zield is szeretett és gondolkodott. A cserediák program keretében lehetne környezetvédelmi oktatás az ide érkezőknek és meg lehet szervezni, hogy olyan menjen a fehér-oroszokhoz, aki lelkes környezetvédő. Ezen kívül a kinti ismeretterjesztésbe is be lehet kapcsolódni, mivel a környezetvédelem globális érdek és téma. Hanna jó lehetőségnek érezte ezt a konferenciát. Zield megette az ebédet, megköszönte és bement a számítógéphez. Rákeresett a professzorra, a másik két kutatóra, a szimpóziumra, az egyetemre, a nagykövetség oldalára, hogy ott is az az e-mailcím van-e, amit megkapott.

Zield kutakodása alatt Hanna is ott ült mellette a sötétkék kanapén, a két mosómedve pedig lent figyelte, mit csináltak. A doktor ellenőrizte az információkat és azokat szinte mind rendben találta. A szimpózium nem volt meghirdetve, de Hrocsek professzor mondta is, hogy bizonytalan még az előadók sora. Volt négy nap, az elég idő volt, hogy mindent pontosan megszervezzen és ha kész, meghirdesse, ezen Zield nem problémázott. A többi is megvolt, amit akart.
- Rendben, minden stimmel. Még át kell gondolnom néhány dolgot, de mehetünk.
Zield már ment is vissza a telefonhoz és tárcsázta a titkárságot, hogy velük is megbeszélje, milyen programja akadt. Be kellett jelentenie egy ilyen több napos távollétet és ha közben rászerveztek volna valamit, azt a titkárnőtől megtudhatta. Várt a kis hölgy jelentkezésére.

- Jó napot kívánok, Dr. Zield Jones vagyok! Felkérést kaptam egy szimpóziumra, amit Belorusziában tartanak. Kravacs Hrocsek professzor szervezi és a DNS módosításáról kell majd előadást tartanom. A rendezvény három napos lesz, tehát ennyi távollétet jelentenék be. Ugye át lehet rendezni a jövő heti feladatokat e szerint? - mondta a doktor a titkárnőnek, aki a telefont kezelte. Az elektronikus vagy papír alapon vezetett nyilvántartást kellett megnézni és ha nem jött közbe semmi hirtelen, akkor annak a válasznak kellett jönnie, hogy ez rendben van. Utána még a doktor megnézte, milyenek a politikai kapcsolatok Fehér-Oroszországgal, va-e kiemelni való pont, amit fontos tudni.

A doktor nem tartotta fontosnak, hogy a titkárnőt megnyugtassa. A nő a munkáját végezte és készséges volt, mint mindig. Ugyanazokat az infókat találta, amiket Zield is tudott. Semmi nem jött közbe, tehát a doktor le is foglalta azokat a napokat.
- Igen, legyen szíves, rögzítse! Köszönöm! Viszonthallásra!
A formaságokon túl nem tett hozzá semmit. A kutatásai során annyit megtudott, hogy az AIM nem tárgyalt még a fehéroroszokkal. Most sem politikusként ment. Kutatóként ment.
- Minden rendben volt. Az útlevelemet kell bescannelve elküldeni a vízumhoz - mondta barátnőjének.
- Persze, lefényképezem és átküldöm, ha előkeresed.
A doktor bement az iratokhoz, elővette a személyes iratok dossziéjából az útlevelet és átadta Hannanak. A nő fényképet készített az okostelefonjával és megnyitotta a böngészőt, benne a levelezőprogramot. A doktorra nézett, Zield pedig diktálta a címet:
- nyrusembassy@russ.gov.rus
Hanna beírta, megmutatta a dokinak, aki bólintott, hogy így jó. Az e-mailbe Hanna mellékelte az útlevelet és átküldte. Zield megölelte barátnője vállait.
A professzor két napig még a városban van. Találkozhatnánk vele és beszélhetnénk a programokról, a cserediák rendszerről és ez neked is jó lenne - mondta Hannanak. A nő helyeslően bólogatott, a doktor pedig kikereste a netről a Four Seasons számát és a vezetékes telefonról már tárcsázta is. Ha felvették, kapcsolást kért.
- Jó napot kívánok! Dr. Zield Jones vagyok. Tudja kapcsolni Kravacs Hrocsek professzort?

A doktor igazán megnyugtatónak érezte a várakoztató zenét. Kifelé nézett az ablakon és a lábánál üldögélő mosómedve fejét simogatta. A másik Hanna mellett volt és a nő foglalkozott vele, masszírozta az állat oldalát.
A hangot és az akcentust Zield összehasonlította azzal, amit az előző telefonhíváskor hallott. Ha ez a professzor volt, akkor a szállodából hívta az előbb a nagykövetséget. Zield számát ő nem is tudja, csak átkapcsolták. A doktor nem is szokta megadni sok embernek. A professzorhoz szólt:
- Üdvözlöm, professzor úr! Elintéztem, ott leszek a szimpóziumon. Mikor tudunk találkozni?
Ha nem a professzor volt az, hanem egy orosz kísérője, akkor Zield a professzort kérte a telefonhoz.