Rejtőző Medve szobája

Waynoka Stevens szobája egy cheyenne wigwam és egy poprajongó tini lakhelyének keveréke. A tigrismintás indián szőnyeget és a tradicionális ülőalkalmatosságokat a falakon lógó, kortárs popelőadók poszterei ellensúlyozzák. Van egy indián fejdísz is és néhány asztali kézművestermék a szülei műhelyéből: kis bölényszobor, szalmából készült ló harci öltözetben.
A szobában központi helyet foglal el egy hifi torony komoly hangfalakkal és egy énekmikrofonnal. Mellette külön polcon kották és daloskönyvek.
A könyvtárban ugyan hatalmas tudásanyag van, de Rejtőző Medve a cheyenne irodalom klasszikusait magával hozta az iskolába és a könyvespolcán sorakoznak.

Lassan kész lesz a versciklus, amit az elrablásról írok. Konkrét dolgokra nem lehet majd rájönni belőle, ezt meg is mondták, hogy vigyázzunk. Senki nem mondhat semmit. Az érzelmek a legfontosabbak nekem, azok pedig hullámzanak benne. Bölcs Seregélynek még nem mutattam meg, de hha kész lesz, ő kapja meg először. Megadta az e-mail címét és azt mondta, el fogja olvasni. Először regényre gondoltam, de végül mégis a verses forma mellett döntöttem. Sokkal alkalmasabb, ha nem egy történetet akarok elmesélni, hanem azt, hogy hogyan éli meg valaki.

Most tartok a szabadulásnál és már csak egy-két oldalt tervezek. Mostanában a tanulás mellett szinte csak ezzel foglalkoztam és persze az olvasással. Énekelni nem sok kedvem volt és gondolom, ennek a többiek örülnek. Már csak néha zendítek rá egy-egy dalra, akkor is cheyenne népdalra és nem takarodó után, amiért sokszor megkaptam a magamét. Ha arra gondolok, hogy szórakoztatni akartam az embereket, akik ilyen galádságokra képesek, mint az elrablóink... Mennyire naiv és ostoba voltam! A művészeket tisztelem az emberek között is, de a közönségre már nem tudok másképp gondolni, mint gyűlöletes ellenségre. Az indiánok után most a mutánsokat akarják kipusztítani és ez a világ nem érdemel ünneplést. Inkább azt érdemli, hogy napvilágra kerüljenek az emberek gyalázatos vágyai. A méltó jutalmuk elnyerésére pedig a hatóságok, a S.H.I.E.L.D. mindent megtesznek. Bölcs Seregély ezt mondta. Neki hiszek. A médiára nem mindig adok, de neki elhiszem, hogy igyekeznek. Sőt ami a médiát illeti... Azt érzem, hogy szükség van a mutánsok hangjaira és kezdek afelé hajlani, hogy újságírást is tanuljak. Többen mondták már, hogy jól írok, szépen, választékosan, a mondanivalómat pedig újságcikkekkel jobban át tudom adni, mint könyvekkel, amiket vagy megvesznek vagy nem. A kettő pedig nem zárja ki egymást, írhatok nagyobb léptékű dolgokat és ha már nevem lesz, akkor szívesebben megveszik.
Neki is látok a befejező résznek, ami fájdalmas, de pozitív végkicsengésű lesz. Nem adtam fel, nem omlottam össze, csak komorabban látom a világot. Tenni kell és az mindig pozitív. Írok, amíg van időm, mert az érettségi is vészesen közel van.

Most lépek, életemben először a fiúk területére, és már a folyoson érezni lehet az erős tesztoszteron illatott. Végig sétálok Tina oldalán a folyoson Rejtőző Medve szobáját keresve.
- Kiváncsi vagyok, hogy vajon mi lehet vele. - Mondom Tinának, és közben remélem, hogy meg találjuk a szobáját. Meg is találjuk, és egyből be kopogok, hogy hátha bent van Medve. Meg várom, hogy Medve ki szóljon, vagy ki nyissa az ajtót, ezzel be engedve mindkettőnket a szobájába.
- Szia Rejtőző Medve, csak gondoltam, hogy meglátogatunk, mert már rég láttuk egymást a kirándulás óta. És egyébként, mizu veled? - Kérdezem, és körül nézzek a szobában, ami igen érdekesen van be rendezve. Mármint, egy fehér tini szobájához képest érdekes. Bár, azért látni itt hifit, meg posztert is ami álltalában máshol is meg található, de vannak itt más dolgok is amint látom. Közben azért Medvére is figyelek, mert végső soron őt jöttünk meglátogatni. Tehát, a figyelmemet egyből rá terelem.

Épp a történelemanyagot bújom, a spanyol hódítások korát. A háttérben csak halkan megy a Belle of Amherst új lemeze. Egész jó, bár egy kicsit újítottak a hangzáson, most már olyan "hard popot" nyomnak, sok gitárral és ezt meg kell szoknom. Ekkor kopognak. Ki lehet? Nem várok senkit. Jótét Dalnoknak megmondtam, hogy akármikor átjöhet, ha kedve van. Ő lenne? Kikiabálok:
- Fáradj be, nincs kulcsra zárva!
Ahogy nyílik az ajtó, még mindig ott ülök a könyv fölött, de nézem, hogy ki látogatott meg. Éva az, akivel csak egy pár szót váltottam. Örülök neki, hogy itt van és Teremtő Lánynak is.
- Sziasztok! Milyen kedves, hogy meglátogattok! Foglaljatok helyet. Jól vagyok, írogatok és készülök az érettségire. Már nagyon közel van. És ti? Éledeztek a tavasszal együtt? Tényleg nem nagyon beszéltünk...azóta.
Nem akarom forszírozni a témát. Biztos velük is foglalkozott a pszichológus és úgy látom, elég jó bőrben vannak. És elmerészkedtek a fiúkhoz. A Medve barlangjába. Mi tagadás, jól esik, hogy itt vannak. Le is teszem a könyvet és odamegyek a hifihez.
- Nem zavar titeket ez a zene? Van még sok lemezem, nézzetek körül nyugodtan. A lemezlovas teljesíti a kéréseket, ha valami megtetszik nektek!
Most eszembe jut az az este a hotelben, mikor együtt zenéltünk. Teremtő Lány korábban elment, be akarta tartani a szabályokat. Engem meg Veres Nővér szó szerint helyrerázott, hogy hagyjam már abba. Azóta kicsit finomodtam. Talán magamba is fordultam kissé. Maheo áldassék, hogy a két leányzó felkeresett!

előzmény itt:konyha

// Kérdés: Vegyük e úgy, hogy már véget ért a valentín event(Lassan úgyis vég lesz) és már beszélünk róla, mintha a múltban lett volna, vagy inkább mintha még meg se történt volna? Rád bízom Zield//

Kis séta után meg is találjuk Rejtőző Medve szobáját. Éva be is kopog és "bejelenti" Medvének, hogy mi vagyunk azok. Amint Medve megengedi be is lépünk az ajtón. Amint belépünk meglátom Medvét a székében amint olvas, de nemcsak azt. A szobája kissé szokatlanul volt berendezve számomra. Keveredtek benne a tradicionális és a modern dolgok. Mondjuk a szőnyeg biztos cheyen, míg a poszterek a falon már nem azok. összességében érdekes, de nekem tetszik. Olyan a szoba, mint Wayonka, összetett személyiség.
- Szia. (most a válaszodhoz mérten vagy azt válaszolja, hogy:.) Valóban nem találkoztunk azóta(Vagy) Leszámítva a valentínnapi bált, de akkor mindketten el voltunk foglalva. -mondom mosolyogva- Amúgy ki volt az a lány akivel beszélgettél?
A zenével kapcsolatos kérdésére is felelek.
- Engem nem zavar. Amúgy, milyen zenéid vannak?
Kérdezem a sráctól.

Rejtőző Medve, helyel kinál, és érdeklődik, hogy mi, hogy vagyunk. Én, egyből az ágyára ülök, és válaszolok a kérdésére.
- Tanulni, én is fogok mert nekem is készülnöm kell. - Mondom neki. - Hát, úgy is mondhatjuk. A zene, meg maradhat, engem se zavar. Tényleg, ez milyen műfaj? Nem hiszem, hogy ismerem ezt. - A dallama, mintha nagyon fülbe mászó lenne, tetszik nagyon. Tina, a Valentin napi bálról beszél Medvével, vagy legalább is Tina kezd bele a témába. Én, kimaradtam a dologból, mert akkor máshol voltam éppen. Így, egyenlőre csöndben maradok. Nem is tudnék a témához szólni, hülyeséget meg inkáb nem mondanék. Meg várom, hogy Medve reagáljon Tina mondatára, és ha reagált kérdezek tőle.
- Tényleg Medve, az elöbb azt mondtad, hogy írsz. Meg kérdezhetem, hogy pontosan mit is írsz? - Kérdezem tőle, és tekintetemet rá fordítom és várom a válaszát.

/ Igen, vegyük úgy, hogy a bál már végetért! /

Éva nem zavartatja magát, rögtön le is ül, méghozzá az ágyamra. Pedig vannak jó kis ülőpuffok is. Mindegy, akkor azok maradnak Teremtő Lánynak. Nem sok mindent mesélnek el magukról. Egy kellemes mosoly ül ki az arcomra, ahogy a bálra gondolok. Ott ismertem meg őt, a kedves kis indián lányt.
- Igen, ő Vörös Fülemüle. Ő is indián, csak nem cheyenne, hanem lakota. Nagyon jól éreztem magam azon a bálon! Te Mattel beszélgettél, ugye? - mondom Teremtő Lánynak. Csillogó szemekkel, mert tényleg fantasztikus volt. Valami elindult ott bennem, ami még csírázik, de elképesztően jó érzés és ha rá gondolok, akkor a keserűség elszáll.
Megfelel nekik a zene, ennek örülök.
- Remek. Ez az egyik kedvencem egyébként. Ami most megy, azt hard popnak szokták hívni, de a régebbi lemezeik inkább olyan smooth-osak. Teremtő Lány, ilyesmiből van még sok meg más popzenék. Van egy pár rockosabb, meg egy-két jazzesebb és sok indián zene is. Abból is van elektronikusabb meg hagyományos. Szóval ha valami megtetszik, netán találtok ti is valami kedvencet, szóljatok!
Aztán Évára nézek. A legjobbról kérdez. Imádok írni és az irományaimról beszélni is nagyon szeretek. Az elmúlt pár hétben írtam néhány vidámabb verset is, sőt szerelmes verset is.
- Főleg verseket. Dolgozom egy regényen is, de azzal most egy kicsit leálltam. Én így adom ki magamból, ami ér. Vagy énekléssel. Éva, neked mi a hobbid? Mit szeretsz csinálni?
Ezzel a lánnyal még nem sokat beszélgettem, pedig aranyosnak tűnik. Kelet-Európa pedig amúgy is egy egzotikum itt és érdekel, milyen arrafelé az élet. Biztos tudna mesélni. Majd megkérdezem, de nem akarom egyből mindennel lerohanni.

- Igen. Én is remekül éreztem magam a bálon. Mattel táncoltunk, sőt még egy rózsát is elővarázsolt nekem.
Mondom, miközben levakarhatatlan mosollyal az arcomon emlékszem vissza a bálra.
- Bár úgy látom, téged is eltalált Cupidó nyila azon a bálon.
Mondom, de hamar témát is váltunk, ami jó, mert nincs tervben, hogy zavarba hozzam Rejtőző Medvét.
- Nekünk jó ez is, max ha a végére ér, akkor meghallgathatnánk valami mást is a gyűjteményedből.
Éva, Medve verseiről kérdez, melyre hamar választ is kap.
- Jó látni, hogy van olyan fiú, aki nem agresszív módon vezeti le a feszültséget. én például festegettem az elmúlt időben.
Fűzöm hozzá a hallottakhoz.

A kérdésemre, meg is kapom a választ tőle, ami nagyon jó dolog. Illetve, ha jól értem, akkor egy regényen is dolgozik, de abba is hagyta, gondolom a tanulás miatt. De nem kérdezek rá. Tina is el mondja, hogy neki mi a kedvenc hobbyja, és én is el gondolkodom a sajátomén.
- Én, föleg inkáb olvasni szeretek, meg zenét hallgatni, és szakácskodom, de abban is szeretnék el helyezkedni. Egy étteremben, szeretnék majd dolgozni. Egyébként, szívesen el olvasnám a verseidet, és utánna vissza is hoznám neked. Az énekkel, pedig hadi lábon állok, tehát azt csak szigoruan akkor, ha távol vagyok másoktól, még az ellenségemnek sem kívánom, hogy végig halgassa az én macska nyávogásomat, vagy még rosszabbat. - Mondom Medvének, komojan. Az a ő szerencséje, hogy még nem is hallott engem énekelni, különben még a végén azt hinné, hogy valahol egy bölényt kínoznak, vagy tudom is én, hogy milyen állatra is gondolna.

Ezek szerint Mattel nem csak barátok, hanem több is van közöttük. Ahogy Vörös Fülemüle és én köztem is. Vagy nem is tudom...majd lesz több. Remélem. Mindenesetre alakulgat a dolog. A rózsa jó ötlet, bár én nem varázsolok, hanem majd veszek neki egyet. Vagy hozzak a kertből? Lopott virággal nem ékeskedünk, nem-nem. Útbaejtek egy virágárust, mikor legközelebb kint járok. Kicsit bárgyún én is visszamosolygok, mert elérzékenyülök, ahogy az első találkozásra gondolok.
- Igen, a szerelem nyilasa eléggé sokat lövöldözött azon az estén. Örülök, hogy neked is jó élményekkel telt.
A lányok nagyon szerénykednek, úgyhogy ha ez a lemez lejár, meglepem őket valamivel. Hmm, hmm, mi legyen, mi legyen... Á, megvan! Még egy szám és jön a váltás. Kíváncsi leszek, mit szólnak majd. Éva megjegyzésére elnevetem magam.
- Én énekelni tudok, te főzni, Teremtő Lány festeni. Nem is kell egyformának lennünk. És ha te nem énekelsz nekem, megígérem, hogy én sem főzök neked - mondom viccesen, bár komolyan gondolom. Meg akarok tanulni főzni, mert jó, ha megállok a saját lábamon. De most még egy leveskocka vízben feloldásáig terjed a tudományom. Azt pedig megtartom magamnak.
- Itt, a konyhában is szoktál? És Teremtő Lány, majd mutatsz egyszer képeket? Ó, várjatok egy kicsit.
Odamegyek a fiókomhoz és kinyitom. Turkálok egy kicsit a papírok között. Igen, én nem gépen írom először a verseket, hanem papírra. Aztán ha jól sikerül, akkor begépelem. Vagy nem. A papírt könnyebb széttépni. A gépen meg egy kattintás kitörölni, tudom, de ez kézzelfoghatóbb. Ezek még tavalyi versek, de ha már így érdeklődnek, akkor megmutatom őket. A művészet iránt fogékonyaknak mindig örülök.
- Tessék! A legújabbakat még nem mutatnám meg, de ezeket igen. Tavaly írtam őket, vigyétek el nyugodtan olvasgatni. És ha van véleményetek, akkor kíváncsian várom. Nem kell, hogy jó legyen, a kritikát is meghallgatom. Úgy tudok fejlődni, ha meglátom a hibáimat.
Közben befejeződik a zene és én most bekészítem azt, amit kitaláltam. Cheyenne indián énekek modern hangszerelésben. Szerintem zseniális, de kíváncsi leszek a lányok reakciójára.

- Ugyan Éva, biztosan nem olyan rossz, de ha nem szeretnél, akkor nem muszáj mások előtt énekelni, én is eleinte csak a zuhanyrózsát és a családomat tiszteltem meg az éneklésemmel.
Próbálok kicsit önbizalmat önteni  Évába. Aztán reagálok a Medve szavaira.
- Köszi, én is örülök, hogy jól telt az estéd. amúgy mesélsz még egy kicsit arról az indiánlányról?
Kérdem, de ha nem szeretne mesélni róla akkor nem firtatom tovább a támt, csak kíváncsi vagyok.
- Milyen igaz.
jegyzem meg Rejtőző Medve szavaira, majd a főzős mondatára próbálok elnyomni egy kuncogást több kevesebb sikerrel.
- Nyugi, én se fogok semmi komolyabbat főzni egyelőre, nem vállalnám a gyomrotokért a felelősséget.
Mondom, majd kezembe veszem medve egyik versét amit az imént nyújtott át. Hamar el is olvasom.
- Ez jó. Tetszik. bár én nem írtam még egy verset sem, de olvasni szoktam néha. Szerintem egész ügyes vagy ebben.
Mondom, majd mikor lemezt vált valami újfajta zenét hallok keveredni az indián zenével.
- Kellemes összhangzás
jegyzem meg miközben egy újabb veret kezdek el olvasni, ha több verset is adott.

Tina, önbizalmat próbál önteni belém, vagy mit ami jól is esik nekem. Medve, mondatán viszont meglepődök.
- Kár, pedig szívesen meg kostolnám a őslakos konyhát. - Mondom Medvének, bár komolyan is gondolom amit mondok. A verseket, meg is kapom vagy is megkapjuk, és olvasni kezdem. A versek nagyon jók, legaláb is nekem tetszenek. Nagyon jól bánik a rímekkel, de ez csak az én véleményem. Nagyon, nem szólalok meg csak a verset olvasom. Mikor, Medve, egy másik CD-t teszbe, és el inditja a számot, az elején még ülök, de ahogy a zene kezd jóbb lenni, Medve verseit le rakom az ágyára, és a ritmusra kezdek táncolni, vagy esetleg valami hasonlót, ami csak szerintem tánc, másnak lehet inkáb valami más. Jó kis fülbe mászó dallama van neki, nagyon jó.

Teremtő Lány bátorítja Évát, hogy biztos nem olyan rossz a hangja. Én nem ezt teszem. Lehet, hogy tényleg nem tud énekelni és akkor nem is kell. Miért legyen mindenki énekes? Hangja mindenkinek van, de nem muszáj azzal dalolászni. A zuhanynak nem árt, a családnak meg... Ezt ők tudják, hogy ki mit bír. Teremtő Lány újabb kérdésére már teljes vigyor ül ki az arcomra. Örömmel beszélek róla. Rá gondolni is öröm.
- Egy elragadó leányzó. Nemrég került ide az iskolába, miután kinőttek a szárnyai és a sárkányfarka. Nem tudom, mennyire van előttetek az arca, de egyáltalán nem vöröses. Szóval indiánnak se néz ki, meg most már embernek sem, kint nehéz lehetett neki. Engem meg korrepetál fizikából, az nagyon megy neki.
Teremtő Lány értette a viccet, Éva meg... Hát nem tudom, hogy ezzel most mit akart. Remélem, nem sértettem meg. Nem akartam. Csak azt mondta, nem tud énekelni, én pedig ráhagytam. Lehet, hogy csak bátorítást akart volna? Inkább nem kérdezem, csak megnyugtatom.
- Éva, ha legközelebb hozok otthonról indián fogást, akkor teszek félre neked, jó? Hidd el, jobb, ha nem én főzöm, Anya viszont első osztályú szakács! Ha gondolod, kérek tőle cheyenne recepteket is.
A verseimet bőszen olvasgatják és Teremtő Lánynak tetszik is az első. Éva nem mond semmit, csak a zenére felkapja a fejét és már nem a vers érdekli. Szerintem nem tetszett neki, csak nem merte megmondani. Aranyosan táncol, legalább az indián dalok megfogták.
- Köszi! Örülök, hogy tetszenek. Meg a zene is. Énekelünk egyet, amíg Éva táncol?
Én el is kezdem. Nem bonyolult a dallam, Teremtő Lány hamar felveheti, amilyen jó hallása van. De ha akarja, akkor olvasgathat tovább. Ő négy verset kapott, Éva pedig ötöt. Én akkor is éneklem a dalt és a combomon ütöm ezt az egyszerű ritmust. De jól esik ez most! Még Vörös Fülemülének kellene jönnie. Vajon mit csinálhat éppen? Hoppá, most jut eszembe. Egy pillanatra el is veszek a ritmusban és megállok. Aztán újra folytatom, de az agyam már nem itt jár. Lehet, nem örül majd, hogy más lányok voltak itt. Ajjaj, erre nem is gondoltam. Meg tudom magyarázni, hogy csak barátok vagyunk, hiszen így is van. De elhiszi-e? Azt még nem tudom, hogy mennyire nyitott és hogy mennyire bízik bennem. Olyan friss még az ismeretség. De az biztos, hogy nem küldöm el a lányokat. Fontos a megértés és erről majd beszélek is a kis vöröskével. De most zene van, dal van és tánc.

// Elnézést a kései válaszért   Bocsi, bocsi, bocsi. //

Rejtőző Medve mosollyal az arcán mesél a lányról, akivel a bálon kialakult köztük valami. A fiú szavaira csak bólintok, ahogy a lány sorsáról mesél.
- Nem lehetett könnyű. Nekünk szerencsénk van, mert nem látszik külsőleg, hogy mutánsok lennénk.
Mondom, majd azon kapom magam, hogy Éva táncolni kezd a zenére, amit medve feltett és ő meg énekelni szeretne velem, amíg Éva táncol. Megpróbálkozom az énekléssel, bér eleinte kissé még bizonytalanul az eleinte még kissé idegen hangzás miatt, de aztán hamar belelendülünk és már azon kapom magam, hogy egészen jól megy a dalolászás.
A zenében aztán hirtelen megszólal egy pánsíp hangja, ami ugyan követi a dallamot szinte tökéletesen, de mivel én az ablaknál voltam halottam, hogy a hang kívülről jön és nem túl hangos.
Talán nem messze tőlünk az egyik másik emeletről szűrődik ki a zene.
Medve már sejthette, hogy ki is "szállhatott" be a kis zenélésükbe.

Medve, egy csajról beszél, akit a bálon ismert meg, majd kiváncsi leszek rá, hogy hogyan is nézki. Én, táncolni kezdek, míg Tina és Medve, az éneklésbe kezd bele. Tina, a dal elején, még bizonytalannak tűnik, de hamar bele is rázódik, és a kezdeti bizonytalanság már el is tünik a hangjából. Majd, egy pánsípot is meg hallok, azt hiszem talán kintről jön a dallam, és gondolom egyezik is a benti zenével. Érzem, hogy ki melegedek, és már fárad ni is kezdek. Hangosan lélegzem, és még a szívemet is érzem, amint hevesen ver. A zene végére, le ülök vissza az ágyra, hogy pihenjek egy kicsit, és még azt is érzem, hogy még az arcom is kipirult.
- Egyébként, klasszak a verseid, ki adhatnád őket ilyen verses kötet formában. - Mondom neki, pihegve.- Ha, hozok írható CD-t, át írnád nekem? - Kérdezem tőle, hisz biztosan a többi szám is, úgyan ilyen jó.

Teremtő Lány nagyon megértő. Nincs elszállva magától, pedig okos is, tehetséges is és van egy hasznos képessége. Amiről már mesélt. Tényleg, ezt Éváról még nem is tudom, hogy ő mire képes. Majd megkérdezem tőle, de most még művészkedünk. Annyira jó! Teremtő Lány hamar felveszi a hangnemet. Hoppá, kapom fel a fejemet! Ez a pánsípos rész eddig nem volt benne. A gépre nézek, hogy véletlenül elindult-e valami más zene. De nem. Ja, így hogy már jobban hallom, már tudom. Az én kis drágám az, játszik a pánsípján. Micsoda füle van, hogy másik szobából is tudja nyomni. Lehet, hogy neki is megvan ez a lemez? És akkor jól van, hallja, hogy többen vagyunk, de nem hisztériázik. Áthívjam? Át kéne. De már későre jár és van tanulnivalóm is. Inkább majd átmegyek hozzá máskor. Remélem, nem fog megsértődni.
Mikor Éva megunja, én még énekelek, egész a szám végéig. Közben előadom magam, mint egy énekes, nagy mozdulatokkal. Éva olyan aranyos, ahogy ott piheg. Kedvesen szól a versekről és a zenéről is, ez pedig örömmel tölti el a szívemet. Érdeklődik a kultúránk iránt és ez nálam mindig gyenge pont. Eddig is kedveltem, de most még jobban. A verseket, amiket elkért, ott hagyom nála, elviheti olvasgatni.
- Azt hiszem, pont Vörös Fülemülét hallottátok pánsípon - mondom mosolyogva. Még egy kicsit rá gondolok, felidézem az arcát, aztán folytatom.
- Köszönöm, Éva! Tervben van. Remélem, hamarosan sikerül majd megjelentetni őket. Persze, ha hozol CD-t, kiírom neked ezt az albumot!
És most jön a kellemetlen rész, mikor a vendéglátó hazaküldi a vendéget...
- Ne haragudjatok, de most még sokat kell tanulnom és elment az idő. Nagyon örülök, hogy átjöttetek! Majd én is benézek, akár Vörös Fülemülével, ha nem baj! Legyen pihenésben gazdag éjszakátok, lányok! - mondom nekik kissé kényszerűen. Milyen kevés ez a huszonnégy óra, sosem elég...

/ Köszönöm a játékot!  /

Éva kifárad a nagy táncolásban és leül, nekem tetszett a tánca, én tuti nem tudtam volna ilyen jól táncolni. Sajna én csak az alap tánclépéseket tudom. Igaz is, én sosem voltam a táncparkett ördöge, de soha nem is akartam az lenni.
- Szép volt Éva, Medve.
Mielőtt újra megszólalhatnék, Rejtőző Medve közli, hogy a pánsíp hangja nem a CD-ről jött, hanem egy másik szobából.
- Jó hallása lehet akkor Vörös Fülemülének, ha még onnan is jól hallja a dalt.
Medve ránéz az órájára és finoman elküld minket, mert tanulnia kell, amit megértek, mivel én is idén végzem és tegnap is a könyv felett görnyedtem, ahogy mostanában sokszor.
- Megértjük. Nekem is tanulnom kell, de azért egy kis kikapcsolódás sohasem árt. Jó tanulást és jó éjt.
Mondom, majd megindulok az ajtó felé remélve, hogy Éva követ. miután kiléptünk az ajtón tőle is elköszönök.
- Jobb lesz ha én is megyek tanulni. Remélem nem bánod. Jó éjt neked is Éva.
Intek búcsút, majd megindulok a szobám felé.

/Én is köszönöm a játékot.  //

Meg sem kérdeztem, hogy ki pánsípol ilyen szépen, de medve már mondja is. Majd, a kérdésemre, és a másik mondatomra. Én, csak bólintok. Majd, mikor jön a búcsu ideje, fel állok és elköszönök Medvétől.
- Szia, Medve további jó tanulást. - Mondom neki, és indulok kifelé. Kint a folyosón, Tina is búcsuzik, hogy ő is megy mert még neki is tanulnia kell.
- Szia Tina, jó tanulást neked is. - Mondom neki, és hagyom, hogy el menjen, bár reméltem, mivel én is a kolli lány részébe tartok, mint Tina akár együt is mehettünk volna. Most már mindegy. Megyek a szobám felé, és közben magam elé nézek. A szobám hoz érve, belépek oda, be csukom az ajtóm, és az ágyamon kényelmesen elhelyezkedve állok neki én is a tanulásnak, hisz van nekem is mit tanulnom.

/Én is köszönöm a játékot./