Colorado Springs

Colorado Springs az állam földrajzi középpontjától keletre, Denver városától pedig 98 km-re, délre fekszik. 1839 méteres tengerszint feletti magasságával Colorado Springs 1 mérfölddel a tengerszint felett található, habár a város egyes területei jelentősen magasabbak.
A város területén 10 különböző főiskolának és egyetemnek van kampusza, többek között a USAF-nak (Amerikai Légierő Akadémia), egy tudományegyetemnek, egy műszaki főiskolának, sporttagozatos főiskolának, illetve bölcsészképző főiskolának.
A városban rengeteg sportolási lehetőség is van, illetve a filemkből ismert Cheyenne-hegyi komplexum a NORAD is itt található (többek közt a Csillagkapu sorozatban a Csillagkapu is ennek a létesítményben van)

Egyik nap róttam az iskola folyosóit, mikor egy plakátra letten figyelmes az üzenőfalon. Egy kirándulásról szólt ami Colorado Springsbe lett volna.
A kiírásból röviden ezt szűrtem le.:
A suli diákjait meghívják Colorado Springsbe az ottani egyetemek/főiskolák és a légierő/katonaság nyílt napjaira, hogy a diákok eldönthessék, hogy szeretnének-e ide jönni az itteni sulikba, vagy a katonasághoz. Illetve sportoláshoz is lesz még lehetőség, a közeli hegyekben még van hó, így sielni lehet majd, illetve vadvizi, és sima vizisportokat is lehet űzni, az egyszerű megszokott sportokon felül.
A szállás egy 4 csillagos hotelben lesz, a diákoknak természetesen ingyenes a részvétel.

Miután a végére értem a kiírásnak nagyon megörültem, olyan volt mintha nekem találták volna ki ezt az utat.
~ Síelés, vadvizi evezés, vizi sportok. Öregem, ezt pont nekem találták ki.
Jegyeztem meg, majd fel is iratkoztam.
Nemsokára el is érkezett a várva várt utazás. Be is pakoltam a cuccomat, bár a gitárt nem vittem magammal, de azért unaloműzőnek a szájharmonikát azért magammal hoztam.
4 tanárral és egy kísérőkollégistával indultunk el az utazásra, kissé furcsának találtam az egyik kísérőtanárt a vörös bőre miatt, de inkább nem firtattam miért ilyen. A kísérőtanárok közül az egyik egy feline volt, bár emberként ránézésre inkább egérkének tűnt, mint macskának. A másik két tanárnak a képességei pedig titokban maradtak előttem, legalábbis eddig.
Repülővel indult az utazásunk, a jó 30 fokból megérkeztünk a kellemes 18 fokba, ami üdítően hatott a hangulatomra.
A csapatnak át kellet szállnia a egy buszra ami tovább visz minket. Viktória(feline) sürgetett minket, hogy gyorsan szálljunk át. Én nem is haboztam elvégre, már alig vártam, hogy megérkezzünk, nem akartam totojázni. Mivel kevés cuccot kellett magammal hozni, ezért azt gyorsan át is raktam a buszba és felszálltam. leültem az egyik hátsó feléhez közelebb eső ülésre. Majd vártam, hogy a többiek is megérkezzenek. Ha valaki mellém akarna ülni, akkor nem ellenkezek, legalább elbeszélgetem az utat. Elvégre a repülőúton szerintem mindenki horpasztott, ahogy én is.

Miközben, a köröket rovom, meg állok egy hírdetésnél, ami egy kirándulást igér. Gyorsan el olvasom, az írást, és már fel is íratkozom.
Én, még egy kicsit tóvább időzöm a kelleténél, és megint el olvasom. ~ Igérnek itt, valami síelést, meg vadvízi evezést, meg vízi sportokat. És, valami hotelben leszünk. Mi a fene, iskola, és katonaság? Ki, gondolta volna, hogy Amerikában, a szak iskola, egy nem létező dolog. Minden esetre, csak azokat a tantárgyakat veszem fel, amik engem érdekellnek. ~ Néhány, percig még el időzöm a plakát elött, és látom hogy leszünk egy páran.

Valamivel késöbb, mikor a botanikában voltam, Tinával, és ép a gyógy növényeket mutattam. Mármint, azokat amiket fel ismerek, és ekkor jelent meg a semmiből egy robot, és szólt hogy készülödjünk, mert nem sokára indulunk. A robot, megjelenése a frászt hozza rám, de már lassan egy ideje lakom itt, de még mindig nem szoktam meg a dolgot, de az is igaz, hogy eddig, még nem nagyon volt esélyem találkozni vele. Színte, fel is sikkantok a hírtelen és váratlan felbukkanástól. Amint el is tünik, én egyből el köszönök, Tinától, és a szobám felé veszem az irányt. A szobában, most viszont rend úralkodik, és tisztaság. Gyorsan össze szedek, pár holmit, és még néhány képregényt, hogy ha lesz rá időm, majd olvassam. Amint végzek a bepakolással, futva indulok a hangár irányába. Elötte, még azért, az ajtót bezárom. Amint, oda érek látom, hogy már vannak egy páran. Egyből a gépre szállok, és egy helyet keresek. Mire, oda érek, érzem hogy a verejték csorog az arcomon. Hiába, meleg van. Amint, az utolsók is be érnek, a gép, már száll is elfelé. Amig, a gépen utazunk, én egyből meg is ragadom az alkalmat, és olvasni kezdek. Azt, hogy a géppel, mennyit is utaztunk, nem tudom de, szerintem erre az egy képregény ki olvasására bőven elegendő volt. Miután, meg érkeztünk, a cél állomásra, egyből egy busz várt minket. Az egyik kisérő tanár, egyből át terelt minket a buszra. Mikor, le szállok, érezni lehet, hogy itt sokkal kellemesebb az idő. Egyből fel is szállok a buszra, és valamerre a közepe felé sétálok, és belülre ülök, és a táskát a lábam közé teszem.

előzmény itt: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t205p75-botanika-es-a-kert#29415

Valamelyik nap sétálgattam az iskola folyosóján, mikor a szemem megakadt egy fényképes felhíváson, ami az üzenőtáblán lógott. Egy osztálykirándulásról szóló, szórólap volt. A kirándulás Colorado Springsben lett volna. Gyorsan el is olvastam  a pontos leírást, mire az az érzés fogott el, hogy nekem is el kellene mennem.
~ Úszni szeretek, vadvizi evezés kevésbé, de ha tényleg szépek ott a hegyek, akkor érdemes odamennem, hogy lerajzoljam őket. Vagy akár bármi mást is ott.
Ezzel rá is beszéltem magam és feliratkoztam a kirándulásra.

El is érkezett a kirándulás napja. Bepakoltam magamnak váltócuccot és a rajzfüzetem a tolltartómmal együtt. Meg akartam örökíteni a hegyeket és ennek legjobb módja egy rajz lehetett.
Mindenki készen állt. Fel is szálltunk a repülőre, ahol szinte mindenki horpasztott, persze én is, így lehet, hogy voltak akik ébren csevegtek.
Mikor leszálltunk megéreztem a kellemes hőmérséklet különbséget az otthonihoz képest. A kísérők áttessékeltek minket a buszhoz, és én mentem is, már alig vártam, hogy lerajzolhassam a hegyeket.
Apropó kísérők. 5-en voltak, 1 feline egy vörös bőrű nő, és három másik kiknek a képességeiről fogalmam sem volt, de jelenleg nem is nagyon izgatott.
Felszálltam a buszra, még szinte üres volt. De kiszúrom Évát és odaülök mellé.
- Neked, hogy telt a repülőút?
Kérdezem, miközben kidörzsölöm a kis álmosságot is a szememből.

Vaszilij az egyik haverjától tudta meg, hogy lesz osztálykirándulás. A festői Colorado Springsbe, hamarosan elzarándokolt az egyik plakáthoz és elolvasta a programot. Vadvízi evezés, ez tetszeni fog neki.
Ráadásul kedvelte a katonai cuccokat is. Jó kis buli lesz ez. Másnap jelentkezett is a kirándulásra.

Másnap eljött a kirándulás napja. Vaszilij azonnal bepakolta az Ipadjét, a Gameboy-át és persze egy csomag chipset. A repülőút eseménytelenül telt, a kísérők nem tűntek vészesnek, ha az ember nem gondol erre, hogy kettő belőlük képes vad ragadozóvá változni. Óvatosnak kell lennie, de már alig várta hogy lazítson egy kicsit.
Amint átszálltak a buszra, Vaszilij lepattant Éva és a másik csaj melletti üléssora, akinek láthatóan melege van.
- Jó kis idő van nem? Egész évbe maradhatna ilyen. Tudod a bácsikámnak ez még hideg. Tudod ki a bácsikám ugye? Shield ügynök, Svarog! Ott volt az Astoriánál, ő nyírta ki Dormammut.

Több tanár és diák is említette, hogy lesz egy kirándulás, ahova érdemes lenne elmennem. Valahogy sejtettem, hogy némi hátsó gondolat is van ebben: azért várják olyan remegve, hogy elmenjek kirándulni, mert addig csönd lesz a kollégiumban. Egyszerűen nem értem, miért nem képesek elviselni, ha eléneklek egy-két dalt? Hogy pihenni akarnak, meg tanulni... Én így szoktam pihenni és az éneklést is tanulom. Tulajdonképpen közösek a motivációink, csak más utakat választottunk.

Az üzenőfalon olvasottak nagyon ígéretesen hangzottak. Gondoltam, tényleg elmegyek egy kicsit világot látni. Igaz, hogy hétvégente mindig hazamehetek Wyomingbe a szülővárosomba (amitől egyébként Colorado Springs sincs messze), de ez egész másnak tűnik. Azt mondják, a városnak van egy komoly kulturális szférája, klubok, találkozók és rengeteg sportolási lehetőség: műkorcsolya, vadvízi evezés, hegymászás és egyebek. A katonai központok nem annyira érdekelnek, meg a műszaki oktatás sem, viszont van bölcsészképző főiskola, amit szívesen megnéznék. A szüleim már nagyon mondogatják, hogy nemsokára tovább kell mennem a gimiből, de szerintem még ráérek. Ha másra nem is jó az út, akkor is kimozdultam és megismertem az ország egy újabb szegletét.

Összecsomagoltam néhány könyvet, főleg könnyebb, akár utazás közben is olvasható, de azért igényes regényeket és feltöltöttem a zenelejátszómat, mert a test pallérozása mellett a szellemi táplálékra is szükségem lesz. Külön hátizsákban az édességek, főleg sütemények, amikben nincs túl sok krém. Annyira meleg az idő mostanában, nem akarom, hogy a táskába olvadjon minden. Néhány adag mogyoróvajat azért viszek meg lekvárt is, mert az üvegben jó helyük lesz.

Sokan megyünk. Úgy tudom, a legbajosabb gyerekeket nem engedték el. Azért örülnék, ha nem az én beírásaimat gyarapítanák itt is a tanárok. Imádnak intőt adni! A múltkori nyílt napon is kaptam, mert nagyon dühösek lettek rám az emberek. Nem szeretem őket, kivéve persze a közénk tartozókat. Colorado Springs-ben nincs sok cheyenne, bár az ősi időkben számos elődünk telepedett le ezen a területen. De változik a világ, az indián wigwamok helyett már rakétakilövők meg hivatalok vannak...

Mindenesetre Rejtőző Medve akkor is azt csinálja, amit gondol! Egy ősmedve nem hunyászkodik meg!

Az indulás reggelén a robotember bemondta, hogy 1 óra múlva felszáll a gép. Még bekaptam egy pár csokit és egy mákos gubát, aztán elindultam a repülőgéphez. Végül majdnem lekéstem, mert vissza kellett rohannom a fogkefémért.

Az úton zenét hallgattam, óriási ez a Belle of Amherst. Olyan szépen összevokáloznak, hogy szinte észre se vettem, ahogy egy páran integettek, hogy ne dúdoljak annyira hangosan, mert aludni szerettek volna. A kísérők közül nem ismerem mindegyiket. Van ez az ikerpár meg Tamara, akit én csak Veres Nővérnek fogok hívni. Veronica meg rokonlélek, ugyanolyan kis nyeszlett, mint én, de vadállattá tud változni. Mindenesetre azt hiszem, hamar felhívtam magamra a figyelmüket. Jó lesz ez az út!

Ahogy leszálltunk, már tessékeltek is minket át a buszba, ami tovább visz minket a bázisról. Itt sokkal, de sokkal hűvösebb van. Nem akarok megfázni, úgyhogy felveszek még egy pulóvert a másik fölé. Nagyon szép a táj, a hegyek tetején még hó is van. Beülök a buszba, keresek egy helyet, ahol elférnek a táskáim is. A cukros zsákot az ölembe veszem, bármikor szükség lehet rá. Ha valaki szól, hogy vegyem el a táskámat, mert elfogytak a helyek és odaülne, akkor persze elveszem és szóba elegyedek az odaülővel. Máskülönben hallgatom tovább a Belle-t.

Láttam egy érdekes kiírást az egyik folyosón, jó legyen normális kiírás az is megteszi, jobb mint a szánalmas. A programot nem olvastam el, csak az ottani időjárást néztem meg gyorsan a telefonomon, a kik.rt pokoli hőség helyet egy f.szántos hűvös hely, megfelel.
Mikor Veszély úgy gondolta bejelenti az indulást egy gyors mozdulattal el küldtem volna a a jó büdös tajvani chipgyártó ázsiai r.banc anyjába, de szerencsére éppen ittam így nem volt gond, elküldtem gondolatban. Gyorsan a legfontosabbak, fekete ruha, karkötők, kitűzők, együtteses póló, sátánista szimbólumokkal díszített gyűrű, megvolt minden, na meg pár szendvics, víz, telefontöltő, létfontosságú szarok. A hangárba beérve elégedett mosollyal konstatáltam, hogy a repülő megfelel a magasban szárnyaló igényeimnek. Felszálltam, rögtön hátra mentem és bevágtam valahova magam az ülés mellé, aztán jöhetett a masszív zenehallgatás.
~ A kísérők nem vészesek, normálisnak látszanak, sokkal inkább a társaság miatt kellene aggódni, szerencsétlen IQ ninjákkal nem akarom égetni magam. De majd megoldom, égi áldás.
A repülőről leszállva kényelmes tempóban haladok, nem sietek sehova, a többiek előttem úgyis lassúak várni kellene rájuk, így meg csak lazán felsétálok a buszra. Ismét bevágom magam hátra, és kiélvezem a tizennyolc fokot, végre. Mellettem lévő helyet szabadon hagyom, ha normális alak ül mellém lesz kivel beszélni, ha barom akkor lesz miért k.rva anyázni. Remek.

Egyik képesség fejlesztő óra után akadt meg a szemem a lehetőségen a kis kiruccanásra. Nem a kiruccanás vagy a lazulás része fogott meg inkább a katonaság nyílt napra. Néha már untat a munkám mert mindig csak ugyan azokat a kis kaliberű pisztolyokat látom. Remélem lesz lehetőségem látni pár komolyabb tűzerővel megáldott darabot is.

Nagyon jó kis lehetőségnek tűnt és szerencsémre sikerült is feliratkoznom a listára, bár fél kísérőként tudtam velük menni nem hiszem, hogy lesz bármi gond. Nem sokat tudok a többi diákról de nem látszik egyik se olyannak aki hirtelen felindulásból parádét rendezne. Meg mégis csak abba a suliba járnak meg laknak.
A rendes kísérő tanárok se tűnnek így hirtelen speciálisnak. Persze egyikőjük vörös bőrű de már össze hozott a sors pár furcsával eddig szóval ez az egész csapat egész hétköznapinak fest számomra. Az úton a reptérig csak csendben bámultam ki az ablakon. Az út nyugodt is volt, egyetlen meglepetés ami viszont kellemes is volt az a hőmérséklet változás volt mikor leszálltam. Felkaptam a táskámat és megigazítottam a sapkámat. Kicsit alrébb sétáltam a géptől a busz felé de még nem szálltam rá fel rögtön. Kicsit kilóg a sebhelyem a hátamon a trikó alól, megvakarom szabad kezemmel azt és egy halk brzz -t kiengedek. Azért nagy a váltás kicsit libabőrös is lettem de még mindig kellemes így is a hűvös szellő. Felszállok végül a buszra és jobb előre le is ülök levágva a lábamhoz a táskám. Úgyse a busz úton kell majd besegítenem figyelni őket, inkább majd a szálláson vagy hasonló. Szóval a busz utat kihasználom, hogy hunyjak egyet. Lehúzom a sapkám az arcomra félig, hogy eltakarja a szememet és lecsúszok egy kicsit a széken. Nem alszok el, inkább amolyan szem pihentetés csak. Azért remélem nem lesznek nagyon zajosak. A suliba az osztálytársak lelőhetett-lenek azon a téren.

Osztàly kiràndulàs... Eröszakoskodott a csalâdom hogy vegyek részt benne mert hogy azon kivàltsàgos helyzetben voltam, hogy anyàm és apàm közvetlen kapcsolatban volt az iskolàval. Mindenről tàjékoztatva vannak, így muszàlyként jöttem el. Persze.... Megint ők döntöttek helyettem. Nem volt beleszólàsom. Megyek mert azt mondtàk. Tehàt kötelező osztàlykiràndulàs. Nagyszerű! Wohoooo màr alig vàrom... na persze....

Megérkezve Denverbe két dolog érdekelt. A Nugetts meg a sport.... Vagy a sport és a Nugetts? Szòval senki màs. A kísérők ismeretlenek és a diákok is csak névről vannak meg. Mély baràtsàgaim még nincsnnek a sok mutàns között. Tovàbbra sem élvezem a sulit. Ezt a fajtàt. Ledobom magamat a cuccommal együtt valami egy személyes helyre, ahol nem kell osztoznom senkivel. Nem igazàn van most kedvem ehhez az egészhez... bedugom a fülhallgatóm, maxra ekerem a zenét és közben böngészek a neten a Nugetts utàn... Mikor hol jàtszanak és kivel. Sóhajtok egy nagyot, és még a vak is làtja; inkàbb élve elàsnàm magamat mint hogy itt legyek egy csapat mutànssal. Az élet kegyetlen.

Egyértelmű választásra gondoltam, vagy jó vagy rossz, erre ambivalens érzések kerülgetnek. Egy részről jó mert Csilla legalább normális, így viszont nincs miért mocskolódni, másrészről meg bőven lenne miért a képessége miatt. Meg kell találnom az aranyközéputat, meg lesz az, már érzem.
- Hello. -köszönök vissza- Igen régen, bár azt hiszem ez "abszolút" az én hibám. ~ Ez pofátlan kamu volt, de legalább hangzott valahogy. - Csak lehet még mindig tartok a képességedtől. Utálom ha manipulál valami.
Ismét szépen megfogalmazott mondatok, profi vagyok. Még kellene valami normális reakció és akkor nem küldenék el senkit a p.csába, legalábbis nem rövid időn belül. Gyorsan még Csilla felé nyújtom a szabad fülhallgatót.
- Zenét?

A buszon, ülve ki tekintettem a kerités másik oldalán lévő, helyre és az ottani ákat nézem. Néha, néha egy madár csicsergést lehet hallani, de azért a csöndet is.
~ De, jó ez a kis csend, és most úgy sincs semmi amit hallgatnék. ~ Gondolom, magamban. Most annyira jó az idő, hogy kedvem lenne el aludni. De, ahogyan magamat ismerem, úgy se aludnék. Majd hirtelen egy hang szólalmeg mellettem. A hang irányába fordulok, és a hang forrására nézek. Meglátom Tinát, aki mellém ül, és kérdez valamit.
- Érdekes volt. És, neked? - Kérdezem tőle, a rövid válaszom után. És akkór jött, egy másik diák társunk is oda hozzánk. Vaszilij, ha jól tudom a nevét.
- Valóban, szép idő van. Azt, én sem bánnám. - Mondom, és közben azon gondolkodom, hogy én már láttam őt valameik órán, talán van közös óránk. Aztán, a bácsikájáról, kezd beszélni.
- Személyesen, még nem ismerem, de a híradóban, hallottam róla, és az újságban is írtak róla. Tehát csak így ismerem. Egyébként, meg jó neki, de ami New York-ban van höség, az már nekem is sok.

Mindössze egy hátizsákot kell a hátamra kanyarítanom, nem erőltettem meg magam pakolás terén. Leginkább nass van nálam egy pulcsin és pár apróságon kívül. De még így is kicsit lemaradok Shanetől az átszállásnál. Leértemben már egy nyalóka szára lóg ki a számból. Miközben fáradt szemekkel tekintek a távoli hegyekre.
Nem is tudom mikor voltam utoljára a városon kívül, én leginkább az a törzsgyökeres vagyok. A következő mozdulatommal begombolok egy felsőbb gombot is az ingemen és közben a nyalóka átkerül a bal oldalra a számban.
Pár lépés és bele is futok a legújabb bajtársamba...
- Mi azt hívjuk nyárnak, ez cidri... mehh - Bár az üzenet kicsit negatívnak hat, a sóhaj szintén a végén mégis elvigyorodok. Egy rántással előkapok a zsebem felől egy nyitott napszemüveget és felcsapom az arcomba.
- Élvezzük ki a szabit! - Teszem még hozzá lelkesen, vigyorogva és felugrom a buszra.

Leültem Éva mellé aki miután válaszolt, nekem is feltette ugyanazt a kérdést.
- Nekem is, még sosem ültem repülőn ezelőtt. De szép volt a táj, amit a felszálláskor láttunk. Be kell valljam, miután lerajzoltam, elnyomott az álom, így az út többi része nekem kiesett.
Szabadkoztam. Ekkor odajött hozzánk egy srác és elkezdett beszélni Évához. Mivel nem akartam udvariatlan lenni, köszöntem a srácnak.
- Szia.
Kérdeztem a srácot miután befejezték a csevejt. Ekkor jelent meg egy újabb srác és Évát és a fiút úgy köszöntötte, mint régi jó barátokat.
~ Szóval Vaszilij a neve. De vajon őt, hogy hívják?
Töprengtem magamban. A szőke srác odajött hozzánk és a kérdésére rögtön feleltem is. Nem tudom miért, talán a napszemüveg miatt, de megtetszett a srác. Bár egy szép arc kevés ahhoz, hogy valakibe belezúgjak, de azért egy tízes skálán megvolt 7es.
- Tina vagyok, neked mi a neved?
Kérdeztem, miközben mosolyogtam, nem közvetlenül a srácra, de elmosolyodtam.

Sajnálom, hogy Liam nem jött, végignézve a tájon pedig neki is tetszett volna, valószínűleg, de nem jött én meg nem akartam noszogatni, hiszen miért rángassam bele valami olyasmibe, amit nem szeretne? Mindenesetre is amióta nagy szerepet játszik az életembe, sokkalta jobbak a napjaim, a közérzetem, bár így is eléggé " szürke " vagyok néha, de nem is értem igazán hogy mitől, néha csak nincs jó kedvem, vagy egyáltalán jó napom, általában ha fáradt vagyok, ez most viszont nem így van. Végignézve a gyönyörű tájon egy enyhe mosolyt megengedek magamnak, közben pedig gyorsan átfutom magamban, hogy miket hoztam el... Lényegében mindent ami kellhet erre a rövidke kis utazásra, még néhány magot is, bár azért már nem nagyon kéne " pazarolni ", igaz, iszonyatosan egyszerűen tudok magamnak többet csinálni, de akkor is kockázatos, főleg otthon, igaz így, hogy nincs ott egy telepata aki rendszeresen vizsgálódik, nem annyira bonyolult, Veszélyt annyira nem nehéz átverni, Jonah megtanított erre a legutóbbi habos alkalommal, de ez most nem számít. Felszállok a buszra Archy után és mivel jobb ötletem nincs, valamint reménykedem benne, hogy nem zavarom... Végül is miért tenném, az ismerkedésünk azt hiszem eléggé jól sikerült még anno a táborban, szóval... Ja, és nem köpött be, ami egy hatalmas piros pont, igaz azzal lényegében magát is lebuktatta volna de ez nem számít.
- Látom jó kedved van. - Mosolygok rá, majd a másik srácra nézek, akit viszont nem ismerek.
- Remélem nem zavarlak titeket. -

Elég érdekes választ kaptam a felvetésemre, őszintén azt hittem viccesre véve a formát elküld anyámba vissza, ehelyett ahogy én érzem mintha kicsit magyarázkodni kezdene... bazdmeg. Na mindegy hallgassunk inkább zenét, az nyugtatja az idegeket.
- Tessék, ezt. Kicsit nyugisabb szám mint amit hallgatni szoktam, de azért megteszi. - Nos igazából az ablakon kinézve merengek, igazából a semmin, elég nekem most a hűvös éghajlat meg nem kúrja más se az agyam. Ki kell élvezni ezt a kirándulást. Aztán kb fél perc után Csilla ismét felhozza a témát, nee, miért? Mit vétettem az égiek ellen? Na jó összeszedem magam, szükségtelen elrontani a kedvem ilyesmikkel. Csilla felé fordulok és egy kedves mosollyal szólalok meg.
- Nehogy elmenj ha már ideültél. - ebből a mondatból ki is derül, főleg a hangsúlyból mennyire vettem komolyan az előbbieket, amiket mondtam, semennyire- Csak kicsit piszkáltalak, nem mondtad hogy komolyan veszed. -probléma elhárítva, csak én lehettem erre is képes- Na mesélj valami érdekeset.

~Rejtőző Medve, Peter Calm~
A buszra lassan gyűlik a tömeg és a csapatok is egymásra találnak. Mivel én még csak kis ideje vagyok a suliban ezért nem nagyon sikerült barátságokat kötnöm. Nem mintha egyedül nem lettem volna el, de azért mégsem akartam magányos farkasként eltölteni az utat.
A mellettem ülő széksoron egy fiú foglalt helyet, aki lepakolta a cuccait és zenét kezdett el hallgatni.
Merő kíváncsiságból fordultam a srác felé.
- Milyen zenét hallgatsz?
Kérdeztem a srácot, ha pedig nem válaszol akkor közelebb lépek hozzá és felteszem neki újra a kérdést.

- Matt! - kiált fel Vaszilij, majd belecsap Matt markába. - Mi újság? Ezer éve nem láttalak. Hogysmint?
Felkacag, majd bemutatja Tinának az osztálytársát.
- Matt Lawson, régi cimborám, osztálytársam. A veszélyterem hologramjai rettegik a nevünket. Amint meghallják a Matt vagy a Vaszilij szót, akkor reszketni kezdenek.
Látja, hogy Matt hogy méregeti az új lányt. Nagy szívtipró a srác.
- Amúgy mostanában a bácsikámat próbálom rávenni az autogramgyártásra, amiket aztán eladok. Nagy sztár lett a kis Astoriai akciójával. Hisz elvégre a világot mentette meg. Meg a többi Astoriai hőstől is szeretnék szerezni. Kell a zsebpénz, mostanában keveset ad azóta a matek 1-es óta.
Évának intézi a szavait, mert Matt Tinával van elfoglalva. Hamarosan leszálltak a buszról. Vaszilij jól megnézte a szállásukat, kiderült hogy mindenki kettesben aludhat egy szobába, és ami a legjobb, hogy nem koedukált. Vaszilij összeszedte a bátorságát, hogy felkérje valamelyik csajt. Odalépett Évához.
- Aludhatok veled? - kérdezi. - Tudom hülye kérdés.