Konyha

El képzelem, ahogy a levest addig főzi valaki amig, el nem párolog, ami szerintem lehetetlen, és ha jól tudom még nekem se sikerült még. De, el mosolyodom, majd el nevetem magam. Kissé, mulatságos az elképzelés.
- Jó, bocs... bocsánat, csak kissé mulatságos ez a elpárolgos elmélet. De, ha oda égni nem is fog, de odakozmál, vagy mi ha jól tudom. Minden esetre, a keverés fontos. Ha sokáig a lángon van, és nem kevered, főleg amikor felmelegitett kajáról van szó, akkor annak az ételnek fura büdös szaga lesz. - Mondom Tinának, majd is mét folytatom.
- Ja, és itt van még a merő kanál, ezzel szedik a levest, fözeléket, meg ehez hasonlókat. A kés, nem csak evésnél használjuk, hanem lehet vele krumplit, vagy répát pucolni. De, ehez is mamár van külön pucoló. - Mondom, aztán végig gondolom, hogy nem e hagytam ki valamit, vagy ha megent kérdése van.

Éva jót nevet a mondandómon, bár először nem értem pontosan a mondatom elyik részével mondtam ilyen vicceset.
~ Talán ekkora marhaságot mondtam?
Mikor Éva elmondja, hogy mégis mit tartott ilyen viccesnek én is elmosolyodom megint.
- Odakozmál, ez az, nem jutott, hirtelen eszembe. Bár a büdös kaját inkább nem eszem meg, mert bizalmatlan vagyok e téren. Jobb a békesség... a gyomornak.
Sütök el egy gyenge viccet, majd Éva tovább mutogat, bár ezeket már én is felismerem. Bólogatok, majd felteszem az engem leginkább foglalkoztatott kérdést.
- Értem. Megpróbálkozunk valami egyszerű étellel?

Tina, egy gyengus viccet mond, a gyomrával kapcsolatban, de nem értem, hogy mi ebben a gyenge. Legfejebb, csak mosojgok.
- Nos, akkor várj egy kicsit. - Mondom Tinának, és közben azon gondolkodom, hogy mit is tudnánk csinálni. - Mit szólnál, kezdés ként, mondjuk egy hus leveshez. Vagy, esetleg rántottojást? - Bár, nekem mindegy, hogy Tina mivel akar kezdeni, minden esetre választási lehetőséget ajánlok neki. A hozzávalókat is a válasza alapján fogom kérni tőle.

/Bocs, ma csak ennyit tudtam írni./

Éva végül megkérdezi, hogy milyen étellel akarom kezdeni a főzőleckét. Fel is vet két ötletet rögtön.
- Rántottát többé kevésbé tudok csinálni de a húsleves eddig mindig odakozmált nálam. talán azzal kellene kezdenünk.
Mondom majd eszembe jutnak az emlékek a régi konyhánkról amik megmosolyogtatnak.
Ha Éva mondja a receptet akkor én igyekszem mindent felismerni, majd kitenni őket az asztalra.
ha pedig minden kész akkor pedig a társnőm utasításai alapján neki is látok a leves készítésének.
~ Ó csak nehogy ez is a plafonon kössön ki, mint az első palacsintám.

A válaszára bollintok, és el kezdem az emlékeimben keresni a húsleves hozzá valoit, de szerencsére nem kell túl sokáig gondolkodnom.
- Nos, akkor vegyél ki a hűtöből sárgarépát, fehérrépát, krumplit, csirke mellet, és combot, meg karalábét. - Mondom Tinának azt amit kérek. - A répákat, A krumplikat, és a karalábét kezd el hámozni, ezzel a hámozó val. - Mondom neki, és közben a kezébe nyomom a hámozót.
- Addig én meg mosom a húst, és a lábasba tőltök vizet. - Mondom, és várom, hogy elő vegye a hozzá valókat. Addig is, én elő készitek neki egy nagy újságot, és egy tálat, amibe vizet engedek neki.
- A meg pucolt zöldséget, ebbe a tál vízbe ragd. - Mondom neki, mikor a vizes tállat a újság mellé teszem. És bár szerintem, Ezt felesleges mondanom, de még is meg teszem.
- A lehámozott hulladék erre az újság papírra megy. Ha végeztél vele, össze gyűröd, és a szemetesbe ki dobod. Arra azért vigyáz, hogy a hulladék azért lehetőség szerint ne potyogjon le a földre. - Mondom neki, de egészen biztos vagyok benne, hogy feleslegesen teszem.

Éva elkezdi mondani a hozzávalókat a húsleveshez, melyeket mind kiveszem a hűtőből, miközben magamban elismétlem a hozzávalókat.
~ Sárga és fehérrépa, krumpli, csirkemell, csirkecomb és mi is volt még, ja igen karalábé.
Éva újságpapírt rak az asztalra, megtölt egy lábast vízzel és újabb utasításokkal lát el. A húst ahogy kérte oda is adom neki, a zöldségeket pedig elkezdem hámozni az újságpapír fölött, ügyelve rá, hogy semmi se potyogjon le a földre. Ahogy végzek egy zöldség hámozásával, azt rögtön bele is teszem a vízbe. pár perccel később kész is vagyok a hámozással és sikeresen megúsztam vágás nélkül a dolgot, ami nem jellemző rám, de most eléggé figyeltem.
A papírt óvatosan felemelem, hogy a zöldséghéj ne potyogjon le, majd kidobom azt.
- És most mi jön Éva?

Hallom, hogy Tina hámozza a zöldséget, addig én pedig a húzt mosom meg folyo vízben. A mellet fel vágom, és úgy kerül a lábosba, és a combot is. Tina jelzi nekem hogy készen van a hámozással, és azt is látom, hogy még a hulladék is ki lett dobva.
- Rendben, akkor most, pedig légy szíves, és gyújtsdbe a tűz helyet, és vegyélki hús leves kockát a hűtöből. - Mondom tovább a feladatokat, és közben a zöldség vágásával foglalkozom. Amint végzek, én jó magam egy poharat veszek elő, és abba engedek vízett, amit a lábosba tőltök. Majd, a polcról veszek le egy szakács könyvet, és abban keresem a húsleves receptjét, hogy nem hagytam e ki belőle semmit. Bár, mondjuk igen mert ha jól emlékszem, fűszer is kell bele.

Követem Éva utasításait, és miután végzek a hámozással és a szemét eltakarításával újabb parancssort kapok.
Elő is veszem a húsleveskockát, majd amikor megtöltötte az edényt vízzel akkor azt én felrakom a tűzhelyre, majd nagy lángon alá gyújtok.
-Beledobhatom a kockát? Mikor tehetjük bele a hozzávalókat?
Kérdezem Évától, aki időközben elindult egy szakácskönyvért és lapozgatni kezdte azt.
~ Remélem nem szúrtam el eddig semmit.
Fut az agyamon végig a gondolatmenet miközben a még hideg vizet bámulom.

Tina kérdését hallva, felé fordulok. majd el kezdem.
- Egyenlőre, még a kocka nem megy bele, mert előbb a hozzá valókat tesszük bele. Kérlek, nézz még nekem Vegetát, meg ha van őrölt petrezsejmet, és a tésztát is néz, de kizárolag vagy cérna metéltett, vagy csiga tésztát. Azt, pedig ted egy edénybe, és engegyrá vízet, majd ted azt is a tűz helyre, és gyujts alá. Ja, és vegyél ki egy, egy fakanalat is. - Mondom, és közben a már fel darabolt zöldségeket, a lábosba helyezem, és közben megint a könyvre figyelek.
- Ja, igen és kellene még so, füszer paprika, és egyenlőre enyi. - Mondom, és közben be csukom a könyvet. Túl sok hasznát most, úgy sem veszem. Miután, kellöen meg lett füszerezve a most még egyenlőre víz, és szólok Tinának.
- Ezeket, el teheted, és a hús leves kocka is most már bele mehet, és pár percenként kavargazsd. És a tészta zacskóját kérem szépen, ha még nem dobtad ki. - Ha meg kapom, a zsacskót, meg nézem, hogy meddig is kell főzni a tésztát, majd az orára nézzek, és hangosan gondolkodom.
- Mostva, harminc, tíz perc mulva kész a tészta. Szükségünk lesz a nagy szűrőre, kérlek ted a szűrőt a mosogatóba. - Mondom neki, és várom, hogy oda tegye.

Fokozatról fokozatra követem Éva utasításait a konyhában, így semmi gikszer nincsen. Hamar megtalálom a vegetát, a petrezselymet és a cérnametéltet is. Amiket oda is viszek Évának, aki további feladatokkal lát el. A tésztát beleteszem a megfelelő edénybe, ráengedem a vizet és ezt pedig felteszem a tűzhelyre főni.
A fakanállal pedig elkezdem kevergetni, hogy kicsit gyorsabb legyen a dolog.
Nemsokkal később Éva megkér, hogy tegyem bele a kockát és később majd néha kavarjam meg. A tészta zacskóját is elkéri, amit át is nyújtok neki.
égül előkeresem a szűrőt és a mosogatóba teszem, ahogy Éva kérte, majd visszatérek a tésztához és még egyszer megkavarom. A szűk 10 perc elteltével, a kavargatások úgy látszik meghozzák gyümölcsüket.
- Azt hiszem kész van.
Mondom Évának, majd közelebb engedem, hogy levehesse a tűzhelyről, ha úgy érzi már kész van.

Tina, szól nekem, hogy szerinte készen van a tészta, és oda enged közel a tésztához. Látom, hogy már gőzölög, így el zárom a tűz helyet, mármint csak azt amelyiken a tészta főt, a leves, még főhet kicsit.
- Rendben, akkor most pedig, le szűrhetjük a tésztát, és márcsak a levessel kell foglalkoznunk. - Mondom, és a konyha ruhát veszem a kezembe, hogy azzal fogjam meg a forró lábast.
- Még, pár percig, kevergezsd a levest, aztán már el lehet zárni alatta a tűzett. Majd a levest is le szűrjük.- Mondom neki tovább a dolgokat. - Kérlek, a húsnak, és a zöldségnek, vegyél elő egy, egy jénai tálat, amibe majd bele kerülnek. - Mondom, és közben le szűröm a tésztát, majd ha már a leves is kellően meg főt, el zárom alatta a tűzet, és egy másik lábosbaegy másik szűrőt teszek, hogy át szűrjem a levest. Ha a jénai tálak ott vannak, egy fogó segítségével, át helyezem a lábosból, a tálba a húst, és a zöldségeket.
- És már készen is vagyunk. - Mondom neki el ismerően. - Szeretnéd meg kostolni, amit alkottunk? - Kérdezem tőle, de még megvárom, hogy mit mond. Utánna, mindenkép meg szeretném látogatni Nagymedvét.

A tészta kész így Éva le is veszi azt a tűzről. A levest utasítás szerint keverem tovább, majd elzárom alatta a tüzet.
Míg Éva leszűri a tésztát, addig én elő is keresem a jénait amibe a zöldségeket meg a húsokat rakhatjuk majd bele.
Mire megtalálom és a pultra rakom, Éva már a levest szűri le, majd elkezdi kipakolni a jénaikba a húst meg a zöldségeket.
Hivatalosan is elkészült a mű, amit meg is kóstolok majd persze.
- Persze, kíváncsi vagyok milyen lett. Neked is szedjek?
Kérdezem, majd miután kiszedtem egy kisebb adagot/adagokat, letesztelem a levest, ami szerintem egészen jól sikerült, ahhoz képest, hogy én csináltam segítséggel.
- Szerintem egészen ehető.
Mondom mosolyogva Évának.

// Szerintem vesd fel Rejtőző meglátogatásának ötletét, mert Tina nem gondolat olvasó. XD Aztán írj nyugodtan Medve szobájába, aztán majd oda írok én is. //

Tina, azt mondja, hogy meg kostolja és kérdezi, hogy én is kérek-e én egy ből bólintok, hogy igen kérek. Nézzem, hogy Tina szed, mindkettőnk nek, én el veszem az egyik tányért, és egy kanalat. Egy másikat, pedig Tinának adom. Veszek egy kanállal, és a számba rakom a kanalat. Amint a számba kerül a leves, érzem a só hijányát.
- Mm, sótlan a leves, kérlek vedd elő a sót. - Mondom, és ha meg kapom, meg sózom, és Tinának adom, hogy ő is meg sózza a levest.
- Így már, mindjárt jobb. - Mondom, mikor ismét a számba veszek egy kanál levest. Amint kanalazom a levest, eszembejut, hogy Rejtőző Medvét, meg látogathat nánk, kiváncsi vagyok, hogy mi lehet vele.
- Tina, arra gondoltam, hogy meg látogathatnánk Rejtőző Medvét, ha te is szeretnéd. - Hozom fel az ötletett, miután megettük a levest, és miután el is lett mosogatva minden amit ma használtunk. Ha bele egyezik, akár indulhatunk is.

Éva megjegyzi, hogy a sót kihagytam, én pedig oda is nyújtom neki azt.
- Szóval ez nem stimmelt.
Mondom majd miután mindketten megsóztuk a levest megeszem a saját adagom és végezetül Elmosom az edényeket amiket használtunk. Éva kérdésére pedig rögtön felelek.
- Persze, menjünk.
~ Rég láttuk, ahogy Petert és Svarogot is. Valamikor majd őket is meg kéne látogatni. (Jut eszembe, ideje lenne megcsinálnom Peter szobáját XD)
Ezek után már el is indulhatunk Rejtőző medve szobájába.

folytatás itt: Rejtőző Medve szobája

Szonár elnevette magát, ahogy Centanna pont azon a néven szólította, amin már nem volt muszáj. Ez mindig furcsa élmény volt a diákoknak, hogy egy rangba kerültek a volt tanáraikkal. Nem teljesen egy rangba, de nagyjából. Celine bánkódására Arkan így válaszolt:
- Nem rajtad múlt, Centanna. Ha valahol, itt biztonságban vannak a gyerekek. Tudod, mit? Sokat elárul az, hogy Apokalipszis velük foglalkozott. Ígéretesek és egy nap ők lesznek a jövő legerősebb mutánsai, veled együtt. Örülök, hogy újra itt vagy köztünk.
Arkan megdörzsölte volna a lány fejét, de a lótest miatt Celine magasabb volt nála. Elkísérte a lányt a konyháig és közben beszélgethettek.
- Mit csináltál Japánban? Az iskolában sokan szeretik azt az országot, többek között Logan is.
A konyhát hamar elérték és Centanna láthatta, hogy itt is minden a régi. A legmodernebb konyhai robotgépek mellett sok friss gyümölcs és zöldség volt, a hűtőben pedig romlandók.
- Mágiával, képességgel oldották meg. Fogták és átrakták az egészet. Szolgáld ki magad. Van mindenféle finomság - mondta Szonár és ő kivett egy gyümölcslevet a hűtőből. A hideg almalevet a dobozából üvegpohárba töltötte és a lánynak is mért, ha kért.
- A szimulációk még mindig nagyon élethűek és ugyanúgy lehet valós sérüléseket is szerezni. Figyelni szoktunk, hogy ez ne nagyon következzen be, de előfordul, ahogy a való életben is. Egyél nyugodtan és ha majd úgy érzed, akkor átmehetünk.

Amikor a konyhához értek Celine mosojgott kicsit. Végre itthon volt, de utána megint komoj lett. " igen... sokat elárul... de... de... Sonar... eszt még én sose vallotam be... de... én... nekem mincsenek igazi eröim mint a többijeknek. " Celine monta kicsit szomoruan , madj tovább monta. " Én csak egy Kentaur mutáns vagyok... és soha se fogok már ugy mozogni ahogy... mindenki más. " Monda még szomorrubban. Megrázta a fejét, miközven oda lépett a pultzoz amin volt egy nagy lál étel épp kirakva. " Én nem akarlak téged a kis bajaimmal fárasztani... ezért már nem is foglak. " Mondta mard ki vett egy villát az eggyik fiokbol és elkezde enni a kint hagyott sajtos tésztát. Egy kát percig Celine csndbevol de utána ujbol szolt. "Amint te már tudod...én nálam az evés mindig eltart egy hosszu darabig. " Monta miközben gyengén mosojgott egy rövidett.
" Én is örulök hogy itthon vagyok... és én szerintem mos már nem megyek messzire... csak a többiekkel. "
" Ami elött ide érkesztem volna... az elözö iskolámba... nem magyon szerrettek a többi tanulo... ezér a szüleim kivettek onnan és utána ide jöttem... de egy négy lábu még itt se tud beilleni... én probáltam... eddig nekem nem nagyon ment" Celine fintort csinált, majd evett tovább.
" Ja igen... és erös mutánsokrol... én nem leszek soha a leg erössebbek között... az alakom miatt... és Japán mindig nagyon szép... többnyire én csak utazgattam... de kicsi rész az uj könyvemet terjesztettem... és rendben... utána mehetünk, jön még valaki? " Szolt kicsit vidámabban Celine.

Szonárnak tetszett, hogy Centanna ilyen mosolygós. A kentaurlány egyre többet mondott el magáról és ezek mélyebb érzések voltak. Alulértékelte magát. Ezen Szonár megpróbált segíteni, de tudta, hogy ennyi nem elég.
- Dehogy nincsenek, Celine! Gyorsabban futsz másoknál és erősebb is vagy. A test pedig a lelket követi. Ha az elméd és az akaratod erős, olyanokra vagy képes, amire csak a legkiválóbbak. A lényeg, hogy ne add fel!
Az iskolában mindig tanították a mutáns képességhasználati órán, hogy ne csak arra hagyatkozzanak. Az AIM korában a blokkolóktól nagyon kellett tartani és egyáltalán máskor is találkozhattak olyannal, aki ellen nem használt a mutáns erő. Ha az agyuk a helyén volt, akkor viszont kevesebb meglepetés érhette őket. Celine-re ráfért még egy pár lecke az önvádjai miatt. Arkan nem ennek volt a mestere, de amit tudott, azt igykezett átadni, hogy Centanna büszkén nézzen magára.
- Jó étvágyat! - mondta Szonár, aki csak a gyümölcslevet itta. Túl volt az ebéden, nem volt éhes. A veszélytermi edzés után majd jó lesz pár falat, de most nem volt rá szüksége. A mosolyok között a lány tovább ostorozta magát. Szonár megpróbált hatni rá.
- Ha mindig hangsúlyozod, hogy mire nem vagy képes, mihez nem értesz, azzal nem csak mások előtt kicsinyíted le magad. Te sem fogsz tudni kitörni ebből, pedig szükség van rá, hidd el! Mindenkinek megvan a maga keresztje. Az enyém a hallás. A füleim előtt nem sok minden marad rejtve és sokszor meghallok olyanokat, amit nem akarnék. Lélekben meg kell birkóznom ezzel az akaratlanul is megszerzett tudással, ahogy a telepatáknak az őket körülvevők gondolataival, a lupinoknak azzal, hogy szőrt hagynak maguk után és így tovább. De! Ez nem bűn. Az erőnk, a mutáns életünk velejárója. Sok diákunk van, akit nem szerettek más iskolában és ezért jött ide. Ne higgy azoknak, akik nem képesek elfogadni másokat. Nekik elég az is, ha valaki külföldi, vörös hajú vagy nem szereti a mákos tésztát. Csak a magukhoz hasonlókat fogadják el, de ez értelmetlen. Ide jártál két évig, láthattál sokféle lényt a diákok és a tanárok között. Nálunk alapszabály, hogy elfogadjuk egymást és aki ezzel nem tud együttélni, attól megválunk. Van nyolckarú diákunk és olyan is, aki a padlón csúszik, mint egy csiga, de nem ez számít. Szeretjük és megbecsüljük őket.
Szonár próbálta alaposan körbejárni a témát, de tudta, hogy van, akinek két év is kevés. Másnak egy élet is, mert olyan erősen beleverték, hogy értéktelen. Ha Celine később akar erről még beszélgetni, vannak a témának szakértői a tanárok között, lesz rá lehetősége. Az is segíthet, ha látja, hogy meg tud oldani feladatokat, számítanak rá és szívesen látják.
Szép egy írói karriert ilyen fiatalon elkezdeni. Már a második könyvét reklámozta, igazi vele született tehetség lehetett, gondolta Arkan. Az egyik diák, aki meghalt, szintén írói vénával rendelkezett. Szonár tudta, hogy készen volt egy nagy versciklusa, de Waynoka már nem érhette meg a kiadását.
- Egy óra múlva lesz edzésem két fiúval. Oda csatlakozhatnál. Csapatmunkát tanulni nagyon hasznos, a lehető leghasznosabb. Addig lefoglalhatod a szobádat, pihenhetsz, bemelegíthetsz vagy ami jólesik. Van kedved hozzá?

" Gyorsabban futok és a csak a ló részem erösebb... az elmém és akaratom erös ha kell... és ha fel adtam volna én mar nem itt lennék. " Celine monta majd ránézet Sonar ra. " Köszönom. " Monsta majd tovább halgatta.
" Én másokat... mindegy hogy hogy néz ki...én oket elfogadtamm, szeretem és tisztelem... de magamat.. valahogy nem todom meg szokni... nem zavar engem hogy mutáns vagyok... de mért pont egy félig lo mutáns? Én lehettem volna öngyögyito vagy telepata. " Hirtelen elhalgatott Celine majd nevetett.
" hehehe... érted? Tele... pata " Nevetve felmutatta a tál tésztát majd utana dobbantok egy kicsit az eggyik lábával. Ugy egy perc után megink komoj volt, de egy kicsi mosoj meg az arcán volt.
" De te tudom mit akarok mondani?... a super hallás miatt jo SHIELD ugynök lennél. " Monta Celine.
" A sok sok Veszéj Temem ben töltött alkalom allat szinte csak a csapat munkára képeztek ki minket. És igen... nagyon fontos a csapat munka... és igen... nekem lenne kedvem hozzá. És én addig még eszek egy kicsit és ujra elfoglalom a szabámat... ami remélem hogy az ami korrában volt. " Monsta Celine és a szobára gondolt ami az ö szeméjes alakatára lett ki alakitva.

Szonár kortyolgatta az üdítőt, amiközben Celinnel beszélgetett. A lány önbizalma nem volt nagy, de másokat tényleg elfogadott. Sohasem volt baj vele az iskolában, amíg itt tanult diákként. A patás viccén Arkan kuncogott egy kicsit, azután hozzátette:
- Celine, gondolj arra, hogy akiket te szeretsz és tisztelsz, azok nagy része valószínűleg ugyanígy gondol rád. Nem? Nem ezt láttad eddig az iskolában? A mutánsok jól tudják, mit jelent a furcsa külső, de meg kell tanulni ezt elfogadni. Mondtam, van olyan társunk, aki buborékokból áll, más szikrázik, a harmadiknak különös a színe vagy egyáltalán nem emberi. De nem ez számít.
Szonár visszatette az üdítőt és kivett egy zacskó sós mogyorót ropogtatni.
- Lehet, hogy jó ügynök lennék, de az X-Men nekem személyes ügy. Az AIM Kora alatt döbbentem rá, hogy a mutánsoknak védelemre van szükségük. A hatóság oda áll, ahova a vezetés kényszeríti, de az X-Men harcol a mutánsokért. Eddig is ez volt a feladata és ezután is az marad. Én megjártam a börtönt, mikor az AIM rájött, hogy mutánsokat menekítek ki az országból. Utána álltam be ide.
Arkan visszagondol arra az időre, de nem lesz rosszkedvűbb. Megmenekült és most már jobb világuk van.
- Jó, akkor egyél nyugodtan és foglald el a szobádat. Megvan ugyanúgy, mint volt. Egy óra múlva várlak a Veszélyteremben.

/ A választ már írhatod ide: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t1196p325-veszelyterem#44090 /

(Elözmény: Gyengélkedö)

Amikor végre be értek a konyhába, Celine nagyot mosojgott. " Én csak ugy három órája jöttem vissza több honapos utazásbol... de közben egy jo eddzés miatt most egy felvágott vagyok. " Nevetet kicsit Celine és utána válaszolt Charlie nak. "Igen... iro vagyok... már mint most már X-Men és iró is. Egy Démon Kentaur rol irom... most fejeztem be a második könyvem reklámozását... nagy siker lett... de már irom is a harmadik részét " Monta Celine egy kicsi mosojjal.
" És azért kérek csak nagyon kicsit a rántott húsbolt mert mint kentaur rengeteget kell ennem hogy ne gyenguljek el... napi több kiló ételt és több mint 25 liter fojadékot... van amikor 35 litert is meg iszok " Monta kicit fintorogva mikozben oda ment a pult hos és elövettte a legnagyobb poharat amit talált. Ez ugát oda ment a csap hoz és megtöltötte marjd meg itta. És ujra és ujra és ujra. Ugy 10 liter viz fojamatos meg ivása után letette a poharat és oda ment a hutöhöz és kivett egy nagy tál sult krumplit és aszt is elkezte enne. "Tudom hogy zabagépnek neznek ijenkor az emberek és sok más mutáns is, de hát én nem tehete rola. " Szolt szégyelve magát. " És most hogy én gyógyulok... egy néhány napig még többet fogok enni. " Vonta meg a vállát Celine.

Charlie ugrált volna örömében, hogy fognak még együtt edzeni, de fájt mindene. Nagyot esett és megütötte magát az edzésen. Legyezett a kezével, hogy ő nem úgy értette.
- Nem-nem-nem! Azok valami másik dimenzióból jöttek, úgy hallottam. Vagy nem tudom, de valahonnan nagyon messziről. Én nem általánosítok. Mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van. Csak a gonoszokat nem, mint Apokalipszis. De lehet, hogy egyszer ők is megváltoznak - mondta a rókafiú ezt a gyermekien jó alapelvet, amit a gyakorlatban nehéz volt alkalmazni. Még neki is, mert felinként az ösztönök időnként elkapták.
Celine viccén megint elnevette magát. Mosolygós, vidám gyerek volt, aki értékelte a humort. A farkával legyezve jött a konyhába.
- Már két könyved megjelent? Itt a könyvtárban meg lehet találni? Én nem annyira szeretek olvasni, de a barátaim írásait elolvasom - mondta Charlie. Már barát volt neki Celine, pedig még csak most ismerte meg. A lány magyarázatára felkapta a füleit és a bajuszszálait.
- Hűűű, ennyit kell enned? Azért, mert félig ló vagy? Értem már. Én is sokat eszem, én megértelek. Rókaformába alakultam, ez tavaly jött ki. Akkor randalíroztam a régi sulimban és elszöktem. Madarakat ettem a parkban, vadásztam rájuk. Utána is még sokáig meg akartam fogni minden galambot, kiskutyát, nyulat. 
A fiú a hűtőből elővett egy hatalmas dobozt, kinyitotta és tizenöt szelet rántott hús volt benne. Mellette még egy ugyanilyen volt. A szülei sokat csináltak neki. Megkínálta Celine-t, a krumpliból is, ami egy másik dobozban volt. Nézte, ahogy kiissza a csapot és mosolygott rá barátságosan. Charlie előtt nem kellett szégyellnie. Ő senkit nem nézett le, Celine-t kedvelte. A húsok sorban fogytak a dobozból. Nyolc nagy szeletet megevett a rókamutáns és a krumpli is megfogyatkozott. Celine vehetett annyit, amennyit akart, Charlie szívesen adta.

" Az anyám a pokolban született, sok száz éve... de a közép kor elején lasan át ált az emberek oldalára... én is voltam mát ott egy párszor. " Szolt Celine.
" Anyám at megkéne ismerned, nagyon szeret ö is sütni és fözni... sokat tanultam a szüleimtol, például Sütni és Fözni " Nevetett kicsit a lány de utána fojtatta. " De az utzásaim is nagyon sotak tanitottak nekem. " Monta most komojan majd Charlie ra nézett. " Az ojanok mint Apokalipsis... soha nem fognak változni. " Monta tényként.
" Igen már kettö... nem konnyü irni... annyiszor vissza kell olvasnod hogy ha nem vagy kitartó, meg unod a saját munkádat. " Mosojgott nagyot Celine.
Egy hosszu másodpercig nézte a szér rántott hust marj egyet kivett. az eggyik keg kissebbet. "Köszönom de csak egy pár kicsit fogot meg enni... ezek neked készültek... nem másnak. " Monta Celine és kézben tartott hust el kezte enni. Egy perc után megint szolt.
" Nem is az hogy kell... egyszerüen szukségem vany ennyire. Amikor kisseb voltam de már kifejlödtek a mutáns eröim... a régi iskolákban is csak tét adagot kaptam én... igy hát otthon ettem a többit. " Szolt vallát kicsit megvonva.
" Nagyon hejesek a rókák. " Mosojgott Charlie ra Celine. "És is tudom mijen az ösztön... amikor a démonságom kifejlödött 13 éves koromban... hetekig és honapokig nem tudtam vagy csak nagyon nehezen, irányitani a dühömet es aszt hogy rossz voltam. Az Anyám tudta hogy nem direkt csinálom és segitett uralni a gonoszgágomat. " Szolt a lány, kissé szorongva vissza gondolt arra az idöre.

Charlie ijedt fejet vágott, mikor a pokolról volt szó. Félt ettől a témától és azoktól a lényektől, amik az eszébe jutottak.
- A pokolból? Onnan át lehet állni? Az az igazság, hogy én egy kicsit félek az ilyenektől. Nem vagyok vallásos, de a mennyben és a pokolban hiszek és tudom, hogy több vallásban is van ilyen, csak máshogy. A pokolban a rosszak vannak és nem tudlak téged elképzelni ott. Mit csináltál ott lent? - kérdezte Charlie evés közben. Ismeretlen volt neki az, amiről Celine beszélt, de a lány miatt kezdte érdekelni mindez. Tudta, hogy a túlvilágról átjönnek lények, visszatérnek és hogy vannak démonok, amik különböző feladatokkal érkeznek, de azt még nem értette, hogy Celine anyja milyen.
Rámosolygott, mikor a főzést mondta Centanna.
- Merre utaztál? Én még nem sok helyen voltam, de szeretnék majd sokat utazni. A családom new yorki és egyszer költöztünk el, mikor kitört a világháború. Utána visszajöttünk. Én hiszek a jóban, hogy meg lehet tanítani másokat, hogy ne csináljanak rosszat - mondta a rókasrác. Apokalipsziről ilyet mondani meglehetős naivitás volt, de ő még a fiatal fejével hitt ebben az eszmében.
- Nagyon szívesen! Jó étvágyat! - mondta Celinenek. - Ahaaa, végülis értem. Itt nem lesz gondod. A legjobb iskola, amit ismerek. Hasonlítunk, mert nekem is ilyeneket tanítottak. Hogy ne ugorjak rá mindenkire, ne küzdjek mindig a másik felinnel. Emlékszem, mikor ebbe az alakba alakultam, még beszélni se tudtam. Pár napig állatként viselkedtem. Az első mindig ilyen, azt tanultuk. Néha szeretnék visszaváltozni emberré, csak egy kis időre, de nem tudok. Így maradok, de most már elfogadtam. Én is X-Men akarok majd lenni és segíteni a világnak! - mondta felkiáltva. Ez volt a célja, ami megfogalmazódott benne. A húsok maradékát és a krumplit visszatette a hűtőbe, ha Celine már kivette, amit akart.
- És mit szólsz Migrénhez? Én már ismerem, hogy jószívű, csak mindig rossz a kedve. Elsőnek nem szerettem. Azt hittem, direkt piszkálódik. Tudod, miért ilyen? Mert bárkihez hozzáér, akár a fülével is, lehűti. El sem tudom képzelni, mi lenne, ha nem csinálhatnék ilyet. Vagy ilyet - mondta Charlie és megérintette Celine kezét majd a farkával dörgölőzött neki, ahogy a macskák szokták azzal, akit megszerettek. Megint előbújt a játékos kedve.

" Régebben könnyebb volt De Dormammu elüzése után a portál nyitást nagyon nehéz lett. Az erös démonok portálon keresztül tudnak ide jutni. " Monta Celine. " Ott volt a tanitásom egyik része amikor a démonságom kifejlödött. " Szolt Celine.  
" En sok hejen voltam. Eletem legnagyobb részét Kanada, Az Államok, Francia, Olasz, Spanyol, Ir és Svéd Országok ban, Norvégia, Australia, Japán és Uj Zéland... de voltak kisseb utjaim Orosz, Görög és Német országokba, Kina és Dél Afrika ba. De még nagyon sok hejre szivesen elmennék majdan ha az idöm majdan engedi. " Szolt Celine egyetlen levegövel. Neki néhány szervböl kettö volt... egy emberi és egy ló. Két Tüdö, Gyomor és Sziv. Ezért tudott ennyit mondani egyszerre és még igy is maratt levegö a tüdökben. Amikor a fiu a saját ösztönérol beszélt celine kissé szomorkás lett. "Könnyi lett volna engedni az ösztönnek, nem igaz? " Kérdeszte a lány. " Én nagyon nehezen jöttem vissza a jó oldalra.. honapokba kerult amig nekem sikerult. " Szolt majdan ránézett Charlie ra. " Te jol vagy ijennek... igy szeretnek a tanárok meg a tanulók is. De én... én mar soha nem leszek két lábu, nem táncolhatok normálisan, nem vezethetek, nem mászhatok falat, nem ülhetek le egy átkozott székre. " Monta kicsit szomoruan. " legtöbbször már elfogattam magam ijennek... de náha nagyon tud bántani és zavarni. " Szolt megint és gyorsan vett még egy kisseb darab rántott hust. " Kettö kicsi... de nagyon finamak. " Monta kicsit jobb kedvel. Es gyorsan meg ette majdan oda ment a hütöhoz és kivett egy másik nagy tál ételt. Amit elkezdett enni azonnal. Amikor a rokafiu felkiáltott Celine kicsit ijetten önkénytelenul felágaskodott. "Juj... kérlek igy ne ijessz meg máskor. " Monta egy kicsit félve és kellet egy pár hoszu másodperc hogy meg nyugoggyon. Utána tobább evett, nála az evés, hogy ne vegyen annyi idöt igénybe egy étkezés, Celine szinte chak harapott és nyelt... alig rágot valamit. De igy is elég sokáig tartott jol laknia.
" Migrén... persze hogy nem roszz mert akkor nem itt lenne. És tudom hogy vannak ijen mutánsok. " Szolt Cenanna.
Amikor a fiu a farkával hozzá simult a kezéhez, önkénytelenül mosojgott. Kellemes volt az érintése. Egy egy pillanatig meg is simittotta a fiu farkát. Utána kicsit elpirult viszont Celine.

- Húú, ennyi helyen jártál? Hogy fért bele a suli mellett? Külföldön is tanultál? - kérdezte Charlie, aki nagyon tudott lelkesedni. Ő is szeretett volna új vidékeket, országokat megismerni, de eddig nem nagyon volt még rá lehetősége. Mindig úgy alakult, hogy mikor kirándulás volt, nem tudott elmenni. 
- Igen, az mindig könnyű. Olyan, mintha megrántanék egy kötelet és valami rám zúdulna, beborítana és elmenne az eszem. Furcsa, de jó érzés volt és azt mondták, ez benne a veszélyes. 
Charlie akart valamit mondani, hogy bátorítsa a lányt, de jó érveket nem tudott felhozni. Mindig volt egy jó szava, ha semmi értelme nem volt, akkor is, most sem maradt csöndben.
- Ne szomorkodj, Celine! Fogadd el magad! Gyorsabb vagy, mint más, nem kell buszra szállnod, ha el akarsz menni valahova. Nekem tetszenek ezek a lángok is. Tök baró, hogy lángolnak, de nem égetnek meg semmit!
A rókasrác nem gondolta, hogy Celine megijed. Beleélte magát, hogy egyszer ő is X-Men lesz és túl lelkesen kiabált. Lesütötte a szemeit és halkan mondta:
- Bocsánat...
Nézte, ahogy a nagy mennyiségű étel tűnik el Centanna szájában. Arra gondolt, mikor a lovaknak szekérnyi mennyiségű élelmet visznek a gazdák és az el is fogy. Arra már elmosolyodott, hogy Celine nem ítéli el Migrént. Megbántódott, de nem haragtartó. Az érintés Charlienak csak egyszerű érintés volt, de megérezte, hogy Celine egy kicsit máshogy gondolt erre. A felinek sok mindent megéreznek és a pirulást is látta. Kamaszkorban ez természetes volt neki, még tizennyolc évesen is.
- Celine, neked ki volt a kedvenc tanárod az iskolából, amíg diák voltál? Vannak itt barátaid? - kérdezte a rókafiú. A hűtőből kólát vett ki és töltött magának, Celinenek is, ha kért.