Privát stég és panzió

DR. EMILY JOHANSON

El se hiszem, hogy hagytam magam rábeszélni erre az egészre. A személyigazolványom szerint már jó ideje felelősségteljes és felnőtt nő kéne, hogy legyek, erre az egészet megcáfolom élőben. Az egész onnan indult, hogy bizonyos "megbízható" barátnők elhívtak, egyet meginni valamit. Eredetileg motorral jöttem volna, de mivel közölték, hogy ha azzal jövök, akkor veszélyeztetem a jogosítványomat és majd ők intézik haza a taxit, így végül letettem erről. Őszintén nem haragszom emiatt a döntés miatt, hiszen jelen állapotomban valószínűleg nem tudnék felelősségteljes része lenni a forgalomnak.
Viszont a délután úgy alakult, hogy szórakozóhely szórakozóhelyet követett addig, amíg a "tökéleteset" meg nem találtuk. Sajnos ez azzal járt, hogy elég rövid idő alatt abban a helyzetben találtam magam, hogy teljesen egyedül maradtam az asztalnál, hiszen azok a bizonyos megbízható barátnők mind partyt találtak maguknak a nap hátralevő részére. A maradék koktélt már magamra maradtan fogyasztottam el, és egy kellemetlenkedő alak miatt, és amiatt, hogy kezdtem az alkohol hatását a fejemben érezni elindultam, hogy ha már nekem nem keresnek, hát találok én magamnak taxit egy számomra ismeretlen városrészben. Ez egészen addig jó ötletnek tűnt, amíg el nem kezdett zuhogni.
Így táskámat, ami sok védelmet nem jelentett az esővel szemben, fejem fölé tartva igyekeztem találni valami oylan helyet ahol legalább esernyőt vásárolhatok, vagy egy taximegállót. Ezt cseppet sem könnyítette meg a szervezetemben még aktívan tevékenykedő alkohol és a magassarkú ténye. Gyakorlatilag, kinézetemmel ellentétben, egy botladozó libának látszódhattam. Az egyetlen szerencse az volt, hogy nem valami rossz hírű környéken voltam, mert akkor még a testi épségem miatt is aggódhattam volna.
- Eladta az utolsót? - síráshoz közeli sóhajjal szakadt fel belőlem a kérdés, mikor egy utcai árust találtam, aki elméletben esernyőt árult, de gyakorlatban elfogyott az utolsó égszakadástól védelmet nyújtó terméke is. Azt megmutatta, hogy kinek is adta el azt a darabot, amiért mostani helyzetemben az ár kétszeresét is megadtam volna, ha alkalmam van rá.
- Elnézést. Bekérezkedhetek az ernyője alá? - ha nem lett volna bennem az a pár koktél amit a délután folyamán elfogyasztottam, akkor sohasem lett volna bátorságom arra, hogy odamenjek ahhoz a bizonyos vásárlóhoz és ilyen kérdést feltegyek. Sőt, valószínűleg valami sokkal racionálisabb döntést hoztam volna meg. Most viszont minden ruhám elázott és a bőrömhöz tapadt, a táskám mindössze csak a benne levő mobiltelefont védte az elázástól, én pedig némiképp ittas állapotban voltam. Valahol méylen pedig csak abban reménykedtem, hogy nem egy tömeggyilkost, vagy szexuális zaklatót szólítottam meg.

DR. EMILY JOHANSON

Hiába tettem fel a kérdést, hiszen azonnali választ nem is kapok. Már az is külön tortúra amíg végre rám figyel a férfi, akit kérdeztem. Addig pedig további kínos másodpercek telnek el amíg egyenesen az arcomba bámul némán. Talán zsebtolvajnak néz? Gyilkos merénylőnek? Vagy éjszakai pillangónak aki csak egyszeri alkalomra meleg szállást és vacsorát remél ellenszolgáltatásért való cserével? Már-már kezdek azon gondolkodni, hogy biztosan csak flúgos és inkább továbbállni, mikor végre megtörik a jég.
- Köszönöm. - végig sem hallgatom, az éppen elegendő, hogy megengedte, hogy már csak a legkevesebb védelmet is megkaphassam az égből jövő gyötrelem és kényelmetlenség elől. Igaz most már aligha okozhat többet az egész, mint kellemetlenséget, meg esetleg megfázást, hiszen az egész öltözetem most már második bőrként szolgál csupán.
- Bocsánat. - kérek elnézést lévén nagy igyekezetemben talán túl közel is mentem. Legalábbis éreztem, hogy nekimentem a férfinak. Talán ha azt az utolsó koktélt nem ittam volna meg, akkor a koordinációm sokkalta jobb állapotban lenne, így csak igyekszem annyira eltávolodni tőle, hogy a fizikai érintkezést megszüntessem, de továbbra is az ernyő védelmében maradjak.
- Emily. A nevem Emily. - jut el a tudatomig, hogy korábban bemutatkozott. Charlesnak nevezte magát. Zavaromban a korábbi miatt nem is tudtam másra figyelni most, mint hogy ne akadjon össze a nyelvem már csak a nevem kimondása alatt se. Így azt is csupán későn vettem észre, hogy meg is ismételtem azt, teljesen fölöslegesen. Ezek után biztosan zakkantnak néz majd.
- Köszönöm, de nem hiszem, hogy a nátha már utolért volna. Remélem nem is fog. - cseverészek. Kislányosan. A gondolatok a fejemben jelenleg eléggé ködösek és zavarosak. Arról nem is beszélve, hogy a szándék és a tényleges cselekvés gyakran elkerüli egymást, vagy párhuzamosan jár. Most őszintén remélem, hogy nem fog magamra hagyni. Ebben a kellemetlen szituációban egyetlen támaszomként szolgál. Lehet tőle kéne útbaigazítást is kérni majd. Most viszont egyelőre csak bámulom az arcát és tudom, hogy mondani akarok valamit, de még nem dolgoztam fel magamban pontosan, hogy micsodát is.

DR. EMILY JOHANSON

Nem is akarom tudni, hogy kívülről hogyan is nézhetek ki. Csak remélni tudom, hogy mindannak amit érzek, odakinn nincs nyoma. Azt sem tudom, hogy egyáltalán miért is törődök a kinézetemmel, hiszen nem szoktam. Pláne azóta nem, hogy így nézek ki, ahogy. Pedig némiképp most mégis zavarban vagyok az ázott ruhák miatt. Óvatosan megtapogatom az arcomat, hogy kiforrósodott-e, bár lehet más miatt van pír az arcomon. Nem tudom.
- Mit szólna egy kávéhoz? - fogalmam nincs miért ezt hoztam fel, hiszen útbaigazítást kéne kérnem, vagy hogy hívjon nekem egy taxit. Az is lehet, hogy míg nem figyeltem valamit belekevertek az italomba és azért vagyok ennyire szétszórt. - Igen, egy kávé jól esne. - mintha nem is az én szavaim lettek volna, pedig biztos voltam benne, hogy azt akartam kérni, hogy hívjunk egy taxit. Talán a fogalmak keveredtek össze a fejemben kicsit. Pedig az eső legalább enyhíthetett volna a dolgon.
- Itt lehet vajon kávét kapni? Ez a hely megfelel önnek? - mutogattam a közelben levő panzió irányába, talán kicsit túlságosan is aktívan, mintsem szerettem volna. Igazából a saját kezemet kellett lefognom ahhoz, hogy az önálló életre kelve ne mutogasson tovább. A helyzetem már így is kínos eléggé, nem kell tovább fokozni mindezt.

DR. EMILY JOHANSON

Újabb hosszabb csend következik. Talán túl sokat akartam?Vagy esetleg valami rosszat mondtam? Nem az első alkalom lenne. A bogarakkal mindig is jobban "szót" értettem, mint az emberekkel. Vagy az is lehet, hogy mindössze csupán filozofikus alkat.
- Akkor kávé, vagy tea. A kitaláljuk rész tetszik. - fogalmam sincs, hogy miért ütött meg olyan hangsúlyt és hangszínt a hangom, amilyet a második mondatnál. Magasabb lett kicsit és kicsit komisz, vagy talán pimasz? Biztosan csak az alkohol. Azt viszont tudom, hogy belekaroltam Charlesba. Bizonytalan pillanatomban biztos támaszt nyújthatott. Viszont egyből nem indultam el, inkább kicsit jobban igénybe vettem a személyét, mint támaszt, miközben fél kézzel a magassarkúkat halásztam le a lábamról. Azok már amúgy is vizesek voltak, így a távolság a panzióig már nem oszt és nem szoroz abból a szempontból, hogy mezítláb teszem-e meg vagy sem.
- Nem akarom kitörni a bokám. Menjünk. - adtam magyarázatot a cselekedetemre, mintha csak valami rosszcsontiságot követtem volna el és játékosan meg is lóbáltam a lábbeliket, jelezve azoknak szörnyű nagy veszélyességét. Pedig talán én voltam csak veszélyes rájuk, meg önmagamra csupán. Aztán következett a mosoly és kicsit erősítve a korábbi karolást próbáltam meg lehetőleg egyenes vonalban és magabiztosan indulni el a célul vett létesítmény irányába. Reméltem, hogy nincsenek ott sokan és nem járatom le magam túlságosan, még úgy se, hogy nem is ismernek.

DR. EMILY JOHANSON

Kivörösödik kicsit az arca miközben én a cipellőimmel babrálok. Talán lehet hogy lázas? Túl sokat álltunk az esőben? Majd ha később se változik és más jelek is lesznek esetleg megvizsgálom. Már ha jelenleg képes leszek értelmes diagnózist felállítani.
- A társaság egyáltalán nem, az eső nagyon zavar. - szólalok meg és kicsit közelebb húzódom mikor egy hidegebb csepp folyik végig a hátamon és ráz ki tőle a hideg. A panzió egyre kecsegtetőbb, már csak a száraz és meleg környezet miatt is.
- Csajos estének indult, de hamar egyedül maradtam magányomban. Aztán jött az eső és egy kedves idegenbe futottam. - ismét az a hanghordozás és még a beszédstílust is ahhoz igazítottam akaratomon kívül, amit a férfi használ. Viszont az már külön előny, hogy a panzióig gond nélkül eljutottunk és egészen üresen várt minket. Vagyis kettesben leszünk ezen az estén.
- De siess vissza. Nem szeretnék sokáig egyedül maradni. - talán a kellemes melegtől és száraz környezettől lehet, hogy némiképp doromboltam kicsit. Azt sem tudom, hogy mikor váltottunk tegezésre, de ez cseppet sem zavart, sőt így sokkal kellemesebb volt. A lábbeliket az asztal lába mellé tettem, a vizes táskát pedig az asztal szélére. Amíg pedig a társaságomat vártam a kávéval, addig azon kezdtem el gondolkodni, hogy talán jobb ötlet lenne, ha itt tölteném el az estét és holnap majd tiszta fejjel és kipihenten távozni. Viszont féltem kicsit egyedül egy idegen helyen, hiszen itt senkit se ismerek és még nem is biztos, hogy holnap nagyobb sikerrel járok a hazavezető út megtalálásában. Aztán a ruhám igazításával próbálkoztam, de az ázott fehér ingen nem segített semmi. Teljesen önálló és ragasztóhoz hasonlatos életet élt már. Bizonyára több meleg és szárítás kéne neki, hogy régi formáját visszanyerje.

DR. EMILY JOHANSON

Ültem a még üres asztalnál és vártam. Nem tudtam, hogy mi tarthat ennyi ideig. Gondolkodtam azon, hogy talán az is lehet, hogy még csak most szedik a babot a kávéhoz. Vagy az is lehet, hogy csinos a pultos lány és leállt vele beszélgetni? Féltem, hogy megint egyedül maradok, de végül mégsem történt meg és újra volt társaságom. Mosolyogtam is emiatt rendesen.
- Köszönöm. - vettem el a kávét, a tanácsot nem fogadtam meg, csupán két cukorral fogom fogyasztani a meleg italt, hsizen hattal már túl édes lenne. Meg sem tudnám inni. Amikor magáról kezdett beszélni, akkor csak csüngtem a szavain. El is feledkeztem a kávé tényéről, csupán akkor "fedeztem" fel újra, mikor kicsit meglöktem és szinte kilöttyent a tartalma.
- Kriminalisztika? Ez roppant érdekesen hangzik. Én csupán tudós vagyok, aki a bogaraival foglalkozik. - araszoltam hozzá közelebb a székemmel. Lehet hogy azt is mondta, hogy melyik lapnál újságíró, csak nem hallottam, vagy nem is mondta, de nem akartam erre rákérdezni, hiszen ha mondta és nem figyeltem, akkor csak még nagyon zavart és kalamajkát okoznék, ha pedig nem mondta, akkor biztosan elmondja majd, vagy valahogy megtudakolom, hiszen most már a nevével is tisztában vagyok.
- Ugyan, a mai egész csajos estében te vagy a legjobb, ami történt. - csupán most veszem észre, hogy mennyire flörtölök, miközben a kávémból iszogatok, hiszen újra eszembe juttatták, hogy még az is létezik a világon. Közben pedig azt is megtudtam, hogy ez a férfi fiatalabb nálam. Kerek nyolc évvel. De ez nem is tudom, hogy felnőtteknél miért is lenne akadály bármiben. Egyáltalán miért gondolkodom én ilyesmin és mikor araszoltam egészen mellé a székemmel? Talán fázom kicsit. Ha képes lenne rá a bőröm biztosan libabőrös lennék mostanra. Két kezemmel fogom meg a kávésbögrét, hogy legalább az melegítsen egy kicsit.
- Remélem nem zavar, hogy velem kell töltsd itt az időt. - mondom bűnbánóan és félve pislantok fel rá. Közben a kinti hangos dörrenésre, ami az időjárás része, összerezzenek. Biztosan felerősödött odakint a vihar...

DR. EMILY JOHANSON

Egyáltalán nem mondta, hogy zavarná az, hogy velem kell töltse az időt, aminek roppant örültem, így a munkáját érintő bővebb kifejtést is sokkal nyugodtabban és nagyobb odafigyeléssel hallgattam. Azt sajnáltam, hogy még nem találta meg a nagy durranást, amit minden újságíró kerget egész életében, de biztosan eljön majd annak is az ideje, hisz elég sok minden történik New Yorkban és az egész világban, és valahogy mindig ez a város a középpontja az egésznek.
- Igazából a biológia iránti szeretet hamarabb volt. A kinézetem igazából egy baleset okozta. Eredetileg csak zöld bőrszínt, hajszínt és szemszínt kaptam. Meg még néhány plusz dolgot. Aztán néhány hónapja egy darázscsípésnek köszönhetően ez a mostani kinézet lett belőle. - a magyarázat elején kissé nekidőltem a vállának, hiszen az kényelmes is volt, meg fel is melegített némiképp. Bár ez utóbbi lehet, hogy csak placebo volt a részemről, de ez mellékes. Amikor pedig a jelenlegi kinézetemről beszéltem, akkor ismét eltávolodtam és kitárt karokkal mutattam magam. Most már úgysem volt ami miatt "szégyenkeznem" hiszen eddig is volt bőven ideje és alkalma, hogy megnézzen magának mindent, amit az áttetszővé ázott fehér ing láthatóvá tett. Különben is, a különleges kinézet miatt emberi viszonylatban nem igazán lehetett meztelennek mondani.
- Ugyanakkor a biológia mellett általános orvosit is végeztem, és doktoráltam biológiából is. Ebből általában csak a biológiát gyakorlom aktívan, az orvosi azért van, mert szerettem egyrészt, másrészt hasznos is lehet. Ha nem jönnek be a bogarak, még dokinak elmehetek. - ismét a férfinek döltem, msot már nyugodtabban. Közben pedig a kávét is befejeztem. Igazából most nagyon bele se tudok gondolni, hogy lesz-e valami különösebb hatása az alkohol és kávé kettősnek. Talán nem leszek olyan hamar álmos, vagy ilyesmi. De legalább a társaság jó és a fejemet is a vállára hajthatom.

DR. EMILY JOHANSON

Dadogni kezdett. Ráadásul rendkívül aranyosan csinálta, már már úgy, ahogy azt az iskolás fiúk teszik. Vajon ennyire nagy benyomást tettem volna rá? Igazából úgy éreztem, mintha csak bizonytalan lenne és nem elutasító. Máskülönben kiszabadította volna a vállát, vagy még korábban más lépéseket tett volna, mintsem most.
- Nem is vagy idegen, hiszen tudom a nevedet, az alatt a húsz perc alatt pedig elég sokat megtudtunk egymásról. Egyedülálló vagyok, így az a bizonyos "szerelmem" aligha tudna bármit is szólni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon hízelgő és udvarias részedről, hogy aggódsz értem. Az ilyen derék és becsületes emberek... vonzóak. -  fel kellett csimpaszkodnom kicsit a vállára, hogy a magasságkülönbséget kettőnk között orvosolni tudjam. Ezzel pedig az járt, hogy egyrészt egészen rá támaszkodtam, vagyis ha nagyobbat mozdul valószínűleg elvesztem az egyensúlyomat, valamint elég közel kerültem az arcához. A végére már cirógatni is kezdtem az arcát öntudatlanul, finoman, az ujjaim hegyével.
- Nem hisze, hogy olyan ember lennél, aki magára hagy egy bőrig ázott nőt egy olyan környezetbe, ahol semmit és senkit nem ismer. Ráadásul hiányolná a biztonságot nyújtó társaságodat. - a szavak csak úgy jöttek és amennyire lehetőségem volt közelebb is araszoltam hozzá. Leginkább arra kellett figyeljek, hogy az egy kezem, amivel támaszkodtam a vállára, ne csússzon meg vagy hasonló, hiszen akkor valószínűleg egész súlyommal ráesek Charlesra.

DR. EMILY JOHANSON

Egy teljes tized másodpercig, vagy talán kisivel tovább, úgy érzem magam, mintha csak a levegőbe lebegnék, ezt követően pedig a zuhanás érzése következik. Valószínűleg normális esetben már megtettem volna a lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsam azt, hogy nem esek el. Ha más nincs, hát plusz végtagok használatával. Most azonban az alkohol némileg tompította az ösztöneimet, már ami a túlélést illette, és ugyanakkor itt volt Charles akiben megbíztam annyira, hogy nem feltételeztem annak a tényét, hogy hagyni fogja, hogy elessek, vagy épp, hogy ő okozzon sérülést. Ez be is igazolódott, amikor az erős kezek megfogták a vállaimat, ezzel megakadályozva azt, hogy elessek.
- Az állapotom nem olyan súlyos, hogy olyan döntést hozzak, amit később megbánnék. Holnap maximum fejfájással ébredek és nem részleges amnéziával. A tetteim és a szándékaim mind a kölcsönös vonzalom fényében születtek és születnek. Ha nem feltételezném mindazt a jót és biztonságot rólad, amire tanítottak, akkor már rég elváltak volna az útjaink. Mindketten felnőttek vagyunk, ami eddig is történt, az lehet, hogy gyermekeknek csak játék a határok és a világ megismerése felé, de számunkra valóság. - habár a hangom maradt a doromboló, de most komolyabb és összeszedettebb élt is kapott. Közben pedig a kezeimet finoman és kedvesen az övéi köré fontam. Tisztában vagoyk vele, hogy nem vagyok józan, de ez nem jelenti azt, hogy olyan döntéseket hoznék meg, amiket nem akarok meghozni. Lehet, hogy a megközelítési mód változott volna, vagy félénkebb, visszahúzódóbb lettem volna teljesen tiszta fejjel, de lehet, hogy pont az a kevés alkohol ami segített, hogy jó irányba forduljanak az események, egy jobb kimenetel felé.

DR. EMILY JOHANSON

Hoppon lettem hagyva. Nem csak szavakban, hanem fizikailag is, hiszen elengedi a vállaimat és kiszabadítja magát. Majd leül a kávéja mellé. Azt hiszem ez a pillanatnyi törés elegendő sokk volt ahhoz, hogy józanabbul nézzem a dolgokat. Legalábbis már nem érzem annyira szétszórtnak magam, inkább vagyok a környezetemmel is tisztábban és zavaróbb a vizes ruha rajtam.
- Nem vagyok túl jó a csevegésben. Ha rovarokról és ízeltlábúakról van szó, akkor több oldalas téziseket, vagy kutatómunkát is tudok írni. Az emberekkel mindez jóval nehezebb. Csupán egy hétköznapi nő vagyok, aki tudományokból keresi a kenyerét és az emberiség jövőjét valamint a kis állatkákról alkotott véleményét kívánja megváltoztatni. Időnként elszakadok a sokszor tizenhat vagy húsz órákon át tartó munka mellől, hogy ne csak a hivatásomnak szenteljem az életem, hanem emberekkel is találkozzak, megismerjem őket, megkedveljem. Vagy tudom is én. - ülök le végül a Charles mellett levő székre és mindössze csak a fejemet döntöm a vállának miközben beszélek. Hiszen azt kívánta, hogy csevegjek és beszéljek magamról, mert túl gyors az, hogy két részben ismeretlen, eleget téve a kölcsönös vonzalomnak élvezzék egymás társaságát.
- Igazából lehet tényleg csupán rossz döntéseket hozok és jobb lenne ha kivennék egy szobát és elmennék aludni. Abból biztos nem származhat semmi. Se jó, se rossz. - húzom fel a térdeimet és karolom át őket. Pillanatnyilag fogalmam sincs arról, hogy merre lehet a cipőm, de most nem is érdekel. Charles mellől viszont egyelőre nem mozdulok el. A válla kellemesen meleg és mégis csak ő az, akit ismerek is itt. Amíg nem feltétlen muszáj, nem indulok.

“

DR. EMILY JOHANSON

- Szerintem ebben az órában, ilyen állapotban nem mennék haza. Leghamarabb itt vennék ki egy szobát, végtére is ez valami panzióféle. A bőröm leginkább kinézetben hasonlít a rovarokéhoz, bogarakéhoz, funkciálisan ugyan úgy működik, mint az emberi bőr. Ugyan úgy működik a tapintás, hasonló módon sérült, maximum csak nagyon kevéssel nagyobb az ellenállása. - most már sokkal könnyebb volt a beszéd, mint korábban, hisz kevésbé kellett amiatt aggódnom, hogy összeakad a nyelvem. Persze komoly szakszavakkal vagy latin kifejezésekkel nem próbálkoztam volna meg, mert akkor lehet, hogy orvost kellett volna hívni a kibogozáshoz. A bőrömet érintő felvetés megválaszolása alatt kinyújtottam az egyik karomat és a másik kezemmel picit megcsíptem a bőrömet, hogy láthassa a hasonlóságot. Lehet később jobban fog hasonlítani az állatokéra, de egyelőre ezt is elég nehéz megszokni.
- Ami a bogarakat illeti, legyél kicsit specifikusabb. Csak a bogarak között 1 millió faj létezik, és ezek azok, amik ismert fajok. Maguk az ízeltlábúak, amikbe a bogarak is tartoznak, az összflóra és fauna kétharmadát teszik ki, úgyhogy biztosabb, ha kitérsz valamire ebből a nagy számból. Én se kutatom egyszerre az összes fajt, általában csak egy vagy két fajjal foglalkozom egyszerre és az is több hetes vagy hónapos munkát jelent, még a legjobb felszerelésekkel is. Meg szeretek alapos lenni a munkámban. - erről könnyű volt beszélnem, hiszen minden természetes és mindennapos volt számomra. A saját kutatásomra szándékosan nem tértem ki, hiszen arról tilos beszélnem. Mindössze arról beszélhetek, amit már publikáltam, de azt általában az interneten vagy szaklapokban ő maga is megtalálhatja. A kutatásaim pedig addig, amíg nem kerülnek publikálásra elsősorban a saját titkom, valamint ebből kifolyólag a cég titka is, ahol dolgozom.

“

DR. EMILY JOHANSON

- Ha a tudósoknak olyan egyszerű lenne, akkor mindenki az lenne. Igazából mi mindig folyamatos hajtásban élünk. Folyton tisztában kell lenned az új technológiákkal, a profilodon belüli kutatások teljes anyagával, még azzal is, amit aznap publikálnak, és természetesen folyamatosan és minél kisebb időközönként publikálnod kell, még azelőtt, hogy bárki más megtenné ugyan azt. Vagy éppen jobban és pontosabban, mint bárki más. - fogalmam sincs arról, hogy milyen lehet az újságírók élete, feltehetőleg őket is hajtja a határidő meg a versengés, de az bizonyos volt, hogy amit én elmondtam, az csak a tört része és leegyszerűsített változata annak, ami nálunk ténylegesen folyik. Mindezek mellé bejönnek az intrikák, az interjúk, a sajtótájékoztatók meg a nagy áttörések és felfedezések. Csak, hogy a díjakról már ne is beszéljek.
- A balesetet követően egy kórházban ébredtem. Rendkívül ijesztő volt elsőre mindaz, ami történt velem és amire képes voltam. Igazából sokáig nem is figyeltem arra, hogy miket is tudok és mik a határaim. Azzal csak később kezdtem el foglalkozni. Ahogy most újra meg kell ezt tennem a "fejlődést" követően. Igazából valószínűleg a frászt hoznám rád, ha megcsókolnálak. - kicsit könnyebb volt beszélni az életemet megváltoztató balesetről, egyrészt mert már rég történt, másrészt mert a fejét az enyémre hajtotta. Elég sok időbe és szócséplésembe került mindez, de örültem neki. Az utolsó mondatnál már kuncogtam is kicsit. Nem is tudom, hogy csókoltam-e meg valaki azóta, hogy ilyen vagyok, így fogalmam sincs arról, hogy miként reagálna arra valaki, hogy csáprágóim is vannak.