Raktárépületek

-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
A régmúlt restaurációja
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*


Hmm....mielőtt elkezdte volna az öred hölgy, köpött egy jónagyot. Mondanom sem kell milyen szívderítő látvány volt...eszembe ötlött ,vajon a kezével törli ilyenkor meg a száját?
Nem volt sok időm gondolkozni ezen, kezem az ő keze szorításába nyugodott. Öreg volt,ráncos és hideg. Valószínűleg koszos is.....dehát mindegy. Kiváncsi vagyok , vajon mit mond. Megtalálom a szerelmet? A jövőben gazdag leszek?....
S ekkor rázendített:

- No nézzük csak!

Sokáig nézi a kezem , most vagy a benne lévő vonalakat vizslatja , vagy cak úgy tesz mintha látna valamit.Ekkor váratlan esemény történik. A nő kisugárzása valahogy megváltozik, démoni erőt érzékelek.....nagyon erőset. Szinte érzem a levegőben , hogy a nő démoni kisugárzással van megáldva, nagyon erős démon. Ilyen erőset nem éreztem már..........ekkor lesütöttem a fejem. Rájöttem , hogy nem akárki üzen nekem...Szinte kövé dermedtem, mély tisztelet és megbecsűlés költözött a lelkembe. Oly nagy és erős rosszat éreztem , hogy szinte kicsordult a könnyem:

- Megnyílt a föld és belé zuhant a gonosz, megtartotta az esőt. Kivetette a víz és így megítéltetett. Most a pallós, mely elzárja a vért, elveszett s megkeresni veszélyes.

Mély démoni hangja megrázta földet, legalábbis én úgy éreztem. A nő ebben a percen rám nézett,  fehér ködben úszó véres szemei rámeredtek....most már tudtam Ő szolt hozzám. S a szeme visszaváltozott , és a nő elment....
Egy helyben álltam , sokáig töprengtem a hallottakon...végre egy nyom amelyen elindulhatok...Mi is volt az üzenet? :

- Megnyílt a föld és belé zuhant a gonosz, megtartotta az esőt. Kivetette a víz és így megítéltetett. Most a pallós, mely elzárja a vért, elveszett s megkeresni veszélyes.

Hmm...csak találgatni tudnék mi mit jelent. Megérteni persze nem tudtam...ez van ha médiummal beszél az "ember"....soha nem képesek az értelmes üzenetet közvetíteni.....Hmm...régen ismertem egy démont....a könyvtárban dolgozott. Sokat olvasott és főleg régi könyveket. Sok históriát tud , állítólag a Bibliát is elolvasta...ő jó volt az ilyen rejtvényekben. New Jersey-ben van, volt. nem tudom ott van-e még. De elmegyek , ha valaki hát ő ért az ilyesmi kis rejtélyekhez. Bármit is mond , az már előnyt jelent számomra...Nos most kerítenem kéne egy járművet. Szétnézek a parkolóban, ha egy ember a kocsijánál áll vagy éppen megy el tőle , megpróbálom megtámadni és elvenni a kulcsát....

Nahát úgy nézem bejött a megfélemlítés, nem hittem volna. Általában ilyenkor mindig hősködik az apuka nekem meg le kell tépni a fejét. De hát ők tudják.
Beszállok az autóba , és eszembe ötlik ,hogy még sohasem vezettem. Mindig amikor arra került volna a sor, hogy megtanuljak vezetni, valahogy elodázódott.
De annyit azért tudok, hogyha mozgatom a kulcsot............ahhhh.
Az autó ekkor felbőg és nekimegy a másik kocsinak, a kerék menetelését hallom az aszfalton. Beindúl a másik kocsi riasztója is. Nagyszerű, csodás!
"Úgyis fel akartam hívni magamra a figyelmet" Most ,hogy az autóm a szembelévő fogságában van, mit is kéne tenni?
Van itt ez a sok mutató meg kar, jajjjjjj , melyiket kell? Máskor el rablom a vezetőt is. Itt van ez a kiálló vacak a földből, elkezdem mozgatni hátha történik valami. Ha nem tudok elindulni ,akkor mást kell kieszelnem....

Éjféli találka

Mesélő: dr. Erwin Vayne


Eseménytelen nap után másnap kaptam egy érdekes megbízatást az öltönyösöktől. Rég volt már ehhez fogható. Ugyanis ő leginkább csak információkat szállítottam az amúgy arrogáns, és fellengzős, őt lenéző tagoknak. Alsóbb rendűnek tartottak, korcsnak, lényegében teljes mértékig hidegen hagyott a színjátékuk, és a vágyuk, hogy nagynak látszódjanak. Ezzel lezártnak tekintettem őket, erre a napra… Fejemben. Díszkíséret kaptam a munkához, kicsit zavart, de ez is egy remek teszt volt, ahhoz, hogy türtőztessem magamat.
„ Csak ne nő legye az ügyfél… csak ne nő legyen… csak ne nő legyen… csak ne nő legyen… „ – Mondogattam magamban, aztán megérkeztünk, megigazítottam a nyakkendőmet, ezzel is jelezve magamnak, hogy csak nyugi.
- Üdvözlöm. Kérem… foglaljon helyet. – köszöntött egy fiatal férfi.
- Úgyszintén, salutem, milyen figyelmes, köszönöm – köszöntöttem rekedt hangon, és boldogan helyet foglaltam. Kicsit körbenéztem, és analizáltam a helyzetet. A tárgyaló fél is biztosította a maga biztonságát emberekkel, és egy tiszteletessel is.
„ Na igen, tudja kik az öltönyösök ha beveti ezt az ütőkártyát, sőt kicsit arrogáns lehet, hogy orrunk elé dugja, hmm. Inkább figyelmeztetés mintsem rajtaütés, ha az lenne elrejtené ezt az ütőkártyáját.” – gondoltam, és a sötét bőrű férfi megszólalt:
- Alexander Smith vagyok. Mellettem Sebastian tiszteletes és Mr.Johnson áll. Remélem, nem veszi tolakodásnak, manapság elég veszélyes a város. Még a drón rendszerrel is. Parancsol valamit?
„ Ha tudná mennyi mindent parancsolnék, és kívánnék, de ez most nem rólam szól. Tudatosan… Emlékeztetnem kell rá magamat. Noha milyen érdekes lenne kérni egy kupica vért, háh, az lenne ám a vicc... Uh, csak nyugisan.”
- A nevem Jack, de többen csak Maszkosnak hívnak, természetesen semmi probléma nem merülhet föl, ha Sebastian tiszteletes… - Ejtettem ki kimérten, tisztelettudóan, ám kicsit kíváncsisággal fűszerezve, majd folytattam - … és Mr. Johnson ittlétében. – fejeztem be a mondatot higgadtan, és korábbi hátradőlt pozíciómat leváltottam egy előredőlt, kezeimet összekulcsoló testhelyzetre.
- A biztonság igen ingadozó definíció az utóbbi években, az én véleményem szerint is. Megtisztel figyelmességével, de munka közben nem szoktam se inni, se enni. Ha nem veszi tolakodásnak, rátérhetnénk az ittlétemre, úgy hiszem egy egyességet kell kötnünk – ajánlottam fel a lehetőséget barátságosan.

Miután New York ba érkeztem, egész jólnfizető munkára tettem szert. Nem beszélve arról, hogy még néha könnyűre is. Mint amikor elüttette magát a célpontom. Ezúttal viszont egy kicsivel veszélyesebb munkát vállaltam el az eddigieknél. Na, nem mintha egy picikét is érdekelt volna engem ez a dolog. Miután megkaptam a megfelelő információt, hogy merrefelé látták utoljára, hamar neki is iramodtam a felkutatásának, de legnagyobb meglepetésemre pár órára rá az utcán sikerül kiszúrnom a tagot. Egy nagydarab benga teletetovált ork kezdemény.
- Ch... Most kicsit csalódtam. Túl könnyű észrevenni.
Morgok magamnak, majd elkezdek legyezni egy járókelő felé, hogy ne nézzen annyira a megjegyzésem miatt. Mintha nem látott volna még olyat amikor valaki magában beszél. A célpontomat követve már éjfél környéke lehetett mire egy raktárépülethez jutottam ki, és nagyjából száz méter választhatott el az épülettől amikor egy kocsi is megérkezett, amiből pár öltönyös ürge pattant elő.
~ Ó, hogy miért nem lehet minden olyan egyszerű most, mint megtalálni ezt a fickót... ~
Csendesen meghúzva magam megvárom, míg mindenki bevonul a raktár épületbe és, csak utána megyek közelebb, megpróbálva ühyelni rá, hogy ne vegyenek észre. Ha lehetőségem van rá, a bejárat mellett állok meg, és onnan próbálok hallgatózni, hogy mi történhet odabent. Kicsit reménykedek benne, hogy nem lesz leggyorsabb lefolyású tárgyalás, miközben rágyújtok egy cigire. Nem szeretném a felénél eldobni.

/ Köszönöm Nefi, hogy említetted , elfelejtettem, pedig olvastam valahol erről.    /


Éjféli találka

Mesélő: dr. Erwin Vayne

/ Jack díszkíséreténél van-e pénz? Vagy elektronikus átutalás lesz?/

„ Hmm üres kóceráj, célnak viszont megfelelő, úgy hiszem. „ – Futott végig agyamon a gondolat, nem tudtam sokáig elmélkedni. Hisz már kaptam is választ az „ügyféltől”.
Belekezdtünk hát a tárgyalásba, elmesélte helyzetét, majd elővett egy tabletet, és átnyújtotta nekem, én viszont meg se mozdultam. Egyik vámpír társam átvette helyette helyettem az eszközt, és ezt mondtam:
Majd a jobb kezemet kinyújtottam a tabletért, majd ha megkapom az adott személytől akkor elkezdem nézni az említett „előrejelzéseit”.

/ A kívánt összeget lebeszélte a férfi a Társasággal? Vagy most lesz kiszabva? Mennyire avatta be a Társaság, Jack-et a lehetőségeiről? /

------------------------------------------------------------- | -------------------------------------------------------------

Eszközei:
Ruhája alatt: Egy kemény fém ötvözet ami a szívét védi.
Ruhája zsebeiben, és adott tartókon: Mobiltelefon, notesz, toll, ceruza. Egy ezüst ötvözetű harci kés( még nem cserélte le nem ezüstözöttre)
E-napra kiválasztott lőfegyver:  
Vikhr: orosz fegyver a speciális osztagok számára. Kicsi, de annál hatékonyabb, a csendes gyilkos. Céltáv: 200m; súly: 2kg; tárkapacitás: [x/10][x/20] 9x39mm (SP-5,SP-6)

A raktárig követve célpontomat, sikerül kikerülnie látó mezőmből, hála egy autónak, ami akkor érkezik meg, mielőtt én is a raktárhoz érhetnék. A járműből kiszálló embereket megvárva, hogy szintén bevonuljanak, oda lopakodok én is a raktárhoz, hátha sikerül meghallanom valamit. Kezdetleges sajnálatomra nincs akkor szerencsém. Ennek ellenére koránt sem szomorkodok, csak egyszerűen rágyújtok egy szálra, majd óvatosan, ügyelve hogy ne csapjak zajt énis bevetem magam a sötét raktárépület belsejébe. Első pillantásra olyan érzés, mintha megvakultam volna, és nem láttam mást leszámítva az apró vörösen izzó pontot, mely cigarettám hegyét jelzi. Beleszívok egyet a cigimbe, és jobban szétnézek, minek hatására csak sikerül kiszúrnom az egyetlen kivilágított teületet ahol több személy is tartózkodik, nem csak célpontom, és azok akiket imént láttam bejönni. Pár kósza másodpercig átkozom is magam, hogy ogy nem vettem ezt észre elsőre is, majd ezt követően egy utolsót szívok a cigimből, és a földre dobom a csikket, miközben kifújom a füstöt. Egy apró vigyor kíséretében eltaposom, miközben vállamat is megvonom iméti szétszórtságomon mulatva, mintha csak otthon a távirányítót kerestem volna ami végig a kezemben volt, olyan mosollyal arcomon indulok el közelebb a fényforráshoz, továbbra is mulatva helyetemen, és ügyelve, hogy ne csapjak zajt. Egyedül ennyi ember ellen nem épp a legjobb szituáció lenne, sőt. Ezt tovább fokozza, hogy célpontomnál jól láthatóan fegyver is található. Ebből következtetve gondolom az öltönyös fickóknál is előfordulhat ilyesmi. Megpróbálok elég közel kerülni, hogy hallhassam végre, mi is folyik itt. Mind ezt úgy, hogy erjtve is maradjak egyenlőre.
~ A célpont előéletét ismerve, gondolom valamilyen üzletelés lehet, de, hogy mi... drogokon nem lepődnék meg, viszont akkor nem hiszem, hogy testőrt akarna játszani... kivéve, ha. Hmmm talán csak a pénz kell neki. ~
Gondolkozok el végül valami értelmesebb dolgon is, gyakorolva hátha egyszer sikerül beleképzelnem magam a célpont helyébe, és sikerül a fejével gondolkodnom.

_____________

Eszközök:

- Golyóálló mellény a pólója, illetve az azt részben takaró ing alatt.
- Egy bilincs jobb oldalán, az övre akasztva.
- Rugós bicska csizmájának szárába rejtve, szintén jobb oldalt.
- Test táskája, amire egy baseball ütő van erősítve a könnyed elérhetőség érdekében.
- Ing zsebben egy doboz cigi, nadrág zsebben pedig zippo márkájú öngyújtója.

Éjféli találka

Mesélő: dr. Erwin Vayne

Alaposan végignéztem az adatok. Természetesen részletesen összeszedte az információkat, de ez mellett nagyon unalmasnak tartottam, mindössze azért mert sose örültem az ilyesfajta technológiának, se a számítógépeknek, semminek, ami a modern világ velejárója. Erőt kellett magamon venni, hogy alaposan végig mérjen mit is tárt elém.
Közben, noha észrevettem, hogy a férfi ideges, és feszült, nem jelentett számomra túl nagy érdekességet. Aztán megszólalt, túl gyorsan volt kíváncsi a véleményemre, így amíg nem mértem fől a helyzetet teljesen addig egy szót sem szóltam. Majd még nézegettem egy darabig, mígnem a nyilvánvaló tény felmerült: Nem vagyunk egyedül.  Az egyik kíséretem tagja nyomban észrevett valamit, és elindult felé, jelezvén, arra látott valamit, ezt a tetovált fazon is észrevette, és odanézett. Vagy jelzett a behatolónak?
„ Vagy ők rejtegetnek egy emberüket, vagy valaki túl kíváncsi, bár ha olyan bolond, hogy öltönyösök üzletébe üti a dolgát. Esetleg tájékozatlansága miatt került ide, esetleg meg akar figyelni valamit, vagy valakit a tárgyalók közül. Ám a tetovált férfi is odanézett vajon mit lát, ez az egész vagy arra ad okot, hogy ők maguk sem számítanak új jövevényre, vagy ő idegesebb a kelleténél, és rejteget valamit, valakit. Megannyi lehetőséget kizárva lépnem kell az ügyben. „ – Gondoltam átszellemülten.
Aztán a jobb kezembe fogva az eszközt, feltartottam az egyik kíséretem tagjának:
- Köszönöm, egyelőre erre nem lesz többé szükség – jelentettem ki nyugodtan. Majd megigazítom nyakkendőmet mozdulattal, egy kicsi engedtem a szorításából, és a Vérlátást kezdtem el alkalmazni, kíváncsi voltam egyáltalán többen vannak-e, mint amennyit észrevettünk.

„Vérlátás: A vér az élet, így ennek nyoma marad a létezésben. A vámpír képes érzékelni és látni, kiemelkedőbb módon, mint bármi mást. Eme képesség lehetővé teszi, hogy a vért, mint valami jelzőfényt érzékelje. A karakter látása ekkor elszürkül, teljesen sötét lesz. A véren kívül semmi sem kivehető, viszont azt tökéletesen érzékelni fogja. Átláthat akár a falon is, ha a másik oldalon élő személyek vannak. Látni fogja az alakot, de igazából az érhálózatot érzékeli és a vér áramlásának útját. Használat alatt a vámpír szeme vérvörössé válik, és látása erősen leromlik, amíg aktív a képesség. „

Használat során a maszkba épített lencsék köszönhetően nem látni se Jack szem csillogását, sem azt, hogy milyen színű a szeme jelenleg.
Használata, és körbenézése közben feltettem a költői kérdést a férfinak, amitől felettébb nem lehetett nyugodt ezután:
Kérdeztem izgatottan. Amint megláttam (lemesélés alapján, s hogy mit), amire kíváncsi voltam, azonnal megszüntettem a vérlátást, hogy időben visszatérjen a látásom eredeti színvonala.


------------------------------------------------------------- | -------------------------------------------------------------

Eszközei:
Ruhája alatt: Egy kemény fém ötvözet ami a szívét védi.
Ruhája zsebeiben, és adott tartókon: Mobiltelefon, notesz, toll, ceruza. Egy ezüst ötvözetű harci kés( még nem cserélte le nem ezüstözöttre)
E-napra kiválasztott lőfegyver:  
Vikhr: orosz fegyver a speciális osztagok számára. Kicsi, de annál hatékonyabb, a csendes gyilkos. Céltáv: 200m; súly: 2kg; tárkapacitás: [x/10][x/20] 9x39mm (SP-5,SP-6)

Miután behatoltam az épületobe, és cigimet eltaposva a sötétségbe olvadok, bár látszólag későn, hisz az egyik pingvin pont észrevett. Ennek ellenére előtte a beszélgetés kis részét hallottam. Nagyon úgy tűnik, hogy üzlet van, vagy volt kialakulóban. Ha mind nekem esnek egyszerre, akkor gondolom lesz is utána. A szmokingosok vezetője, vagyis én annak nézem, maszkjával fején forgolódik kicsit, majd kijelenti, hogy bejutott egy egér. Bátorság, vagy bolondság, inkább utóbbi. De, ismét számba veszek egy cigit, baseball ütőmet pedig kezembe, majd meg gyújtom a tüdőromboló nikotinos rudacskát, és úgy lépek előrébb.
- Valóban úgy látszik. De, pont egér? Nem ódivatú ez a szöveg kissé?
Kérdezem a maszkos fickót, miközben közelebb ballagok a csapathoz, de szemem végig célpontom fegyverein vannak.
- Nem akarok semmi jó elrontója lenni. És nem is izgat őszintén szólva, hogy mitmügyeskedtek itt frakkoskák. Nekem kizárólag azzal az ogréval lenne dolgom.
Mutatok az ütőmmel célpontomra.
- Az ügyfeleket átverni nem szép dolog.
Kacsintok a televarrt óriásra, igaz nem tudom én sem, hogy mire céloztam most. Viszont talán ha mázlim van csak ő próbál egyenlőre megölni. Szívok egyet a cigimbe, és kifújom a füstöt, miközben tarkómat vakarom. Próbálok úgy helyezkedni, hogy mindenkit láthassak, viszont legalább az öltönyösök mögötti emberek ne tudjanak úgy rám lőni, hogy drága befektetőik ne legyenek a tűzvonalban.
~ Igazán vehetnék legalább egy pisztolyt végre...
Morfondírozok el miközben a reakciókat várom, felkészülve, hogy fussak az életemért kifelé, ha véletlenül mégis lőni kezdenének a pingvinkéink is.
~ Annyira nem szeretem, ha egy helységben tartózkodók közül mindenki megakarhat ölni.
Amennyiben nem kezdenek lőni még ilyenkorra rám, megpróbálok egy ötletet adni a csapatnak kik velem szemben vannak.
- Mi lenne, ha megpróbálhatnám lerendezni vele a dolgomat puszta kézzel? Végül is... Vagy meg öl, és nem lesz több gondotok velem, vagy én ölöm meg, és... Hát, akkor sem, mert én csk ezért jöttem. A többi hidegen hagy, beszélgethettek tovább a kis program fejlesztésetekről, amit úgy is pár hét után feltörnek, hogy ingyen nis le tudják tölteni.
Vonom meg a végén a vállamat, hiszen tényleg torony magasról sz*rok az üzletükr finoman szólva. Viszont ha elfogadják az ötletemet, szélesen vigyorogva illesztem hejére a baseball ütőt, hátha sikerül mire hozzám ér a fickó.

_____________

Eszközök:

- Golyóálló mellény a pólója, illetve az azt részben takaró ing alatt.
- Egy bilincs jobb oldalán, az övre akasztva.
- Rugós bicska csizmájának szárába rejtve, szintén jobb oldalt.
- Test táskája, amire egy baseball ütő van erősítve a könnyed elérhetőség érdekében.
- Ing zsebben egy doboz cigi, nadrág zsebben pedig zippo márkájú öngyújtója.

_

Alicia csak mosolygott. Meg szokta érezni a geszültséget a környezetében, de most nem kellettek neki messzemenőkig kiélezett receptorok. Sütött a férfiból, hogy az egekben a vérnyomása és egyre nagyobb a dühe vele szemben. Szándékosan vagy véletlenül, de meg sem próbálta leplezni az elégedettségét. Amikor a jótevő visszatért, nem szólt semmit, hagyta hogy a mitugrász fiú maga mondja ki, amit addig nem mert csak kerülgetett. Nem kellett csalódnia. Aztán utasítás szerint felállt és végignézett a fegyvereken. Felvett egy kisebb méretű pisztolyt és méretarányosan alkatához illő kardot, ha volt egyáltalán különbség az eszközök mérete között. Aztán a kardot próbálja rögzíteni magán, meg a pisztolyt elrejteni a ruházatában. Aztán amikor lesétálnak az autóhoz, megmosolyogja saját magát. Kezébe fogja a hosszabb eszközt és beül a jobb hátsó ülésre. Az út nagy részét azzal tölti, hogy egy ültő helyében átmozgatja az izmait. Ráfeszít, elernyeszt. Ráfeszít, elernyeszt és ezt ismételgeti. Aztán előveszi a pisztolyt, gyorsan megnézi, hogyan működik. Csőretöltés, biztosítás. Mennyi van a tárban, hogyan állítható a fokozata...

...érkezés után, várt néhány másodpercet, majd újra eltette a pisztolyt, kezébe vette a kardot. Várt csendben, hátha megszólal a Jótevő. Mégis csak ő a vezető.
- Van terve? - Kérdezte meg egyszerűen. Amennyiben kiszálltak, megcseréli a fegyvereit. A kardot rögzíti és a pisztolyt veszi kézbe.

Felszerelés:

A feka csajból sütött, hogy a darálóba is besétálna ha egy nyíl arra mutatna. Látszik, hogy a fajtája nem fejlődött semmit. A fehér embernek mégiscsak több IQ-ja van ahogy a kutatások mondják. Mármint nem a megbundázott hivatalosak hanem amiket Sam olvas az okos emberek honlapján. Nem is zavarná őt a dolog ha nem keverné őt is valamibe bele egy a rabszolgaalapanyag majomnő. Jótevő mindenesetre örült a hírnek, hogy vele mennek. Sam is kiválasztott egy fegyvert meg egy kardot, hogy legyen. Nem mintha tudná használni ha úgy alakul. Mindegy. A kocsiba ő is nézegeti a fegyvert. Még sose látott ilyet. Eléggé úgy néz ki, hogy hasonlóan működik mint a földi cuccok. Bár a kree-k keze is olyan mint az embereké miért lennének másmilyenek a fegyvereik? Mindegy. Mikor megérkeznek szétnéz kamerákat keresve. Nem akarja, hogy a képe szerepeljen a tv-ben. Ő más kérdést tesz fel.
-Hány bejárata van a helynek?

Alicia gyorsan bólintott. Kiszállt az autóból, betette az ülésre az újonnan szerzett fegyvereit. Gyorsan levette a kabátját és megropogtatta a nyakát. Aztán fogta akardot és derekára csatolta. Aztán gyorsan megkereste a dobozt és elővett belőle egy maszkot. Elmosolyodott saját magán, miközben arra gondolt, hogy el fog kenődni a sminkje. Aztán nagy levegőt vesz, mert nem bízik abban, hogy tiszta a ruhadarab és nem lesz büdös. Amikor már a fején volt, megigazítja, hogy ki is lásson rajta, de álljon is rajta valahogy. Gyorsan ellenőrzi magát a kocsi visszapillantó tükrében. A kámzsa egész jól kiemeli a szemét. Tetszik magának így is. Aztán benyúl a fegyverekért. Övén rögzíti a kardot, a bal oldalán. Jobbjában az idegen pisztolyt fogja, néhányszor kitolja lövés pizícióba, majd visszahúzza. Bal tenyerét a melli alá, középre húzza. Azon nyugtatja jobbját, és a pisztolyt. Ebben a pozícióban tud úgy várakozó, pihenő állást felvenni, hogy közben a lehető leggyorsabban kiszúrhassa a fegyvert és közben lőni tudjon vele. Egy bólintással jelzi a jótevőnek, hogy felkészült s várja a behatolást.

Felszerelés:

//Pénteken lesz új kör, ebben a helyzetben nem tudom kihagyni Ad-et :\ .//

Sam figyelmesen hallgatta a leírást az ajtókról és az ablakokról. Megnézte kívülről is az épületet magának. A dobozból a feka csaj után ő is vett egy maszkot és felhúzta. Nem ez volt az első símaszkos bulija. Szóval a kameráktól már nem kell félniük. És amilyen lazán elmagyarázta Jótevő a feladatukat nagyon úgy tűnt, hogy mástól sincs okuk félni. Vagyis volna, de Sam talán ok nélkül, de tartja magát olyan jó célzónak, hogy ne jótevőt találja el. Megnézi a fegyverét és ha tudja akkor még most beállítja kábító fokozatra. Ha ez is sikerült és nem is lát semmi mást akkor ő is bólint a jótevő csávónak. Nem annyira nyugodt. A szíve majd ki akar ugrani. Egyáltalán nem szokott az ilyen feladatokhoz és ha rajta múlik akkor kerüli is a veszélyes helyzeteket. Ő mégiscsak egy üzletember volna. Vagy, hogy maffiás példánál maradjunk ő nem katona hanem tiszt. Mármint a saját elképzelése szerint.