13-as katonai bázis

~ Légió - Lev Hudson ~

Feldobom az érmét és saját magam isteni nevét olvasom le, tehát a döntés az én nevem és személyem által meghatározott sorson múlott és most a kapu felé tartok. Királyság van és most szó szerint is, bent a trónterembe megszólalnak a fanfárok. Gyakorlatilag úgy döntöttem, hogy felsőbbrendű hatalommá váltam... menő. Lazán elindulok a kapu felé, felőlem most már bármi történhet, teljesen ellazulok mint egy kellemes péntek este, néhány lány imádómmal töltött ismerkedés után. És ha már itt tartunk, királyi többesben, akkor gyorsan teremtek mellém egy pont olyan nagymacska vonásokkal rendelkező mutáns hölgyet, mint a mentális síkon, hogy kísérjen át a kapun, úgyis van itt pár, egyik kicsit borotváltan ugyan de szép ő is, megvan a hangulat, megmutatom, hogy nekem is van egy. Számba még egy jó márkás szál cigaretta természetesen meggyújtva, majd a számot magamban dúdolva teszem meg az utolsó métereket. Egyik kezemet a levegőbe emelem és a fejemben zakatoló zene ritmusát felvéve kezdek az ég felé lökni. Ez tetszik és még teljesen józan is vagyok.
A másik oldalra érve, miután gyakorlatilag minden fajta megoldandó probléma megszűnik és gyorsan unalmassá válik az egész abszolút irányítás, úgy döntök, a plüssmedvét el tolom magamtól. Lehet bárkié, visszaadom a közösbe. Én most egy ideig kiszórakoztam magam. Csak élvezem az istenlétet, ahogy eddig és visszavonulva pihenek a következő partyig.
- K.rva jó volt az este.

Mozdulatlanul nézem végig a további eseményeket. Sok mutáns elindul a térkapu felé, de a többség marad. Ezek szerint hittek nekem, bíztak bennem. De vajon jól tették? Tényleg megadja nekik a SHIELD, amit ígértünk? Kardfogékat nem sikerül megállítani, és a szürke rovarlények mind követik őket. Amikor eltűnnek, felnézek az égre, ahol már látom, hogy a hadsereg egyre közeledik. Értünk jönnek. a fáradtságtól már csak homályosan fogom fel, hogy mögöttünk egy másik térkapu nyílik, amin SHIELD ügynökök lépnek ki. Kiabálnak valamit, azt hiszem sürgetnek, de nem igazán értem. Csak annyit tudok, hogy most már vége van ennek az egésznek, és végre hazamehetek aludni. Egy ügynök megragadja a karom, én pedig elkezdek botorkálni abba az irányba, amerre vezet. Érzem, ahogy nekem ütközik a többi mutáns, akik szintén a kapu felé tartanak. Sose voltam még ennyire kimerült. Hátrapillantok a vállam fölött, és meglátom, Hoodot és Bárdot.
~ Hé, mire vártok? Gyertek már! - mondanám, de nem jönnek ki szavak a számon. Majd jönnek ők is, gondolom. Vagy mégsem? Nem tudok most ezen gondolkozni. Elég volt már ebből a napból.
És itt meg is szakad a kép.

//Folytatás: Kert és erdő a birtok körül//