Pince

A kúria pincéje.

Az eredeti topic.

//Előzmény Konyha//

Felnyitva a pince ajtaját, ujjából egy elektromos szikrát küld a vezeték felé, ami elfut egészen az égőig, így fényt teremtve fényt a látáshoz.
- Nem egy nagy valami, de ez is egy helyiség. - vonja meg vállát Laura, miközben lefelé megy a lépcsőn. Közben hátra les, hogy Marli követi-e.
A pince dohos és poros, telve pókhálókkal, imitt-amott egy-egy csótány vagy egér szaladgál. Több hordó, dobozok, ládák és nagy halom konzerv.

Bólintok.
- Igen. A pince amolyan étel és ital raktár. Nagy a ház, sokan vagyunk itt és egyszerűbb itt tartani élelmet és csak havonta-két havonta hozatni utánpótlást, mintsem naponta szaladgálni ennivalóért. - magyarázza Marlinak a pince szükségességét.
- Nem tudom, hogy a te otthonodban volt-e ilyen, vagy egyáltalán enni és inni kell-e nektek. De mi emberek és mutánsok az ételből nyerünk erő és energiát. Anélkül egy idő után meghalnánk. - ecseteli Laura az elmúlás szomorú gondolatát.
Mikor megpillantja a rohangáló egeret, szabad kezével egy apró villámot lő ki rá. Az apró emlős teste görcsbe rándul és nyugton marad.
- Nem épp a legérdekesebb, de jó ha ezt is ismered. Régi korokban az emberek ha idegen támadók törtek be hozzájuk, a pincébe menekültek. - jegyzi meg a nagylány.
- Igen, van. A botanikus kert. Ha jól körülnéztél, akkor most oda megyünk.

Meglepetten pislog:
- Akkor ti már halhatatlanok vagytok? - gondolja csodálkozva.
- Akkor még is csak igaza volt annak a papnak... - emlékezik vissza otthonára, mikor szüleivel templomba kellett mennie.
- Nem mindig használt, - tereli vissza a témát a pincére - de még mindig jobb, mint fent maradni és várni... a biztos halált. - vigyorodik el.
Megfogja Marli apró kezét és szépen felvezeti, egyenest a kertbe.

//Folytatás: Botanikus kert//

//Előzmény: A Hall//

- Rendben van Aisha. - mondom és a Hallba belépve bólintok a többieknek, lehet már ismernek a csodás bemutatkozásomról, amit reggel ejtettem meg. Hátrasimítottam a hajam és hallgattam Aisha panaszait.
- Figyelj, ez nem véletlenül egy iskola. Mindenre fel vagyunk készülve. Gyere velem. - mondom neki, majd elindulok a pince felé, a lefelé vezető lépcsőkön.
- Ruha miatt ne aggódj, majd kérvényezek Serenánál. Ja igen, Serena Davidson az X-men vezetője, vagyis ő itt az anyaúristen, és a legjobb barátom. - Lassan leérünk a pincébe, a lámpák kigyúlnak.
- A képességedet illetően, pedig, most majd megtudjuk, hogy mitől jön elő. Kérlek ülj le. - mondom és leülök a szőnyegre törökülésben.
- Mesélj mi történt aznap mikor "kigyulladtál"?

Követem Azareust a pincébe, és örömmel hallom ahogy elmondja: fel vannak készülve mindenre. Zsírfehér. Érdeklődve hallgatom ahogy mesél Serenáról és az Xmenről, mármint mesének nem nevezném de egy kis kellemes csevej ahogy leliftezünk a pincébe.
Itt egyből felgyúlnak a fények, majd hellyel kínál a szőnyegen amit kényelmesen el is foglalok, és igyekszek válaszolni a közben feltett kérdésre.
-Hát öhhmmm... Nem tudom pontosan. Előtte hosszú ideg, talán négy napig is betegeskedtem, erős lázam volt, minden nap egyre erősebb és erősebb... Hogy megmondjam az igazat ha nem gyulladok meg a képességem miatt, szerintem amúgy is ez lett volna a vége. Aztán egyszer csak BUMM és percekig égtem. Csak úgy jöttek belőlem a lángok, de legalább a lázam elmúlt. Igazán nem tudom, hogy segítettem-e ezzel, de ennyit tudok mondani neked.

Hallgatom Aisha történetét, de nem igazán erre voltam kíváncsi, viszont kiindulásnak jó.

- A láz mitől indult? Volt más tüneted? - kérdezem, majd inkább rátérek a tárgyra.- Volt valami stressz, gond az életedben, ami kiválthatta? - kérdezem, ez az első számú mutáns erő kialakító a világon, a stressz. Nekem arról hálistennek senkinek se kell tanórát tartania, tizenötévig ha tartott a stresszámokfutásom.

- Hidd el értek ezekhez, meg kell bíznod bennem, ahogyan a szüleidben is megbízol. Ha egyedül birkózol meg vele, lehet elemészt ez az erő.

-Stressz?
Kérdezem, és tényleg nem tudom hova tenni a kérdést... Majd eszembe jut valami:
-Hát az anyám... tudod elég furcsán viselkedett, mert ő... na hosszú történet és ő egy törzs sámánja volt. És magyarázott valamit, hogy én is sámán leszek, és ... én nagyon szeretem őt, de elegem volt ebből már, tudod? Én nem akartam sámán lenni, és ő meg folyamatosan ezzel nyagattot amikor egyszer csak elegem lett. Akkor kezdődött minden ha jól emlékszem, talán veszekedtünk is valamin... tényleg... ennyit tudok.

~ Úgymond KM reag ~
Szépen lassan ténylegesen beesteledett a kúria és a város felett is. akik most érkeztek az iskolába, azoknak már találtak szobát, és be tudtak költözni oda. A kicsiket az óvodából a szülők lefektették aludni és az egyik tanár a helységeket is körbejárta a gimnazisták után. Este 10 órakor lámpaoltás, mindenkinek kortól függetlenül. Részben, mert másnap reggel korán az egész iskola indul is táborozni.
Másnap reggel, akármennyire nem tetszett senkinek sem, reggel 6 órakor kellett felkelnie mindenkinek, a bepakolásokkal végeznie kellett mindenkinek és még a reggelin is túl kellett lenni időre. Mivel igencsak messze ment a csapat, így reggel 7kor indult a társaság, hogy dél környékére meg is érkezzen a tábor helyszínére.

//Folytatás: Belleplain tábor//

Hallgatom Aishát és érdekes dolgokat oszt meg velem, amit még kevésbé értek, mint a teljes nevét. Ez a Sámán dolog elég fura nekem, és távol is áll tőlem, mint amúgy az összes természetfeletti dolog. De talán a kettő nem is különbözik annyira.
- Talán édesanyádnak is mutáns képessége volt, csak ő kreált hozzá egy ilyen természetfeletti hátteret. Biztosan tőle örökölted. - jegyzem meg, a mondandójához. - Mi volt a veszekedés tárgya? Kérlek erre emlékezz, fontos információ.
Közben hallom fentről készülődnek lefekvésre.
- Remélem nem vagy még álmos. Holnap valami kirándulás lesz, de nem ajánlom, hogy ilyen kevés ismereteddel az erdőről, máris szocializálódnod kéne más mutánsokkal.