Belleplain tábor

by **Serena Davidson** Kedd 01 Nov. 2011, 08:33

A Belleplain-i erdőben található tábor, egyaránt lehet sátorozni ezen a helyen, akárcsak faházakban lakni.
Belleplain tábor 0111erdeiiskola

by **Adam Taylor** Kedd 01 Nov. 2011, 11:30

Mindenkit elküldtek aludni. Másnap korai kelés. Gyors pakolás és reggeli aztán utazás. Az út kicsit hosszú volt de ezzel nem lehet mit kezdeni. Amikor odaértek Mugurama fogta a táskáját és a többiek mellé állt. Amikor elmondták ki hova állíthatja fel a sátrat segített Jake-nek felállítani azt.
- Köszönöm, hogy megengeded, hogy a sátradban aludjak. - mondja udvariasan. Majd miután a cuccait lepakolta megkeresi Csillát. Nem érzi az emésztő tüzet a lány iránt, de beszélni szeretne vele.
- Szia, beszélhetnénk? - kérdezi kicsit félénk mosollyal az arcán. Nem megy túl közel a lányhoz. Nem szeretne újra egyből a képesség hatása alá kerülni.

by **Svarog** Kedd 01 Nov. 2011, 11:47

Vaszilijt az első napján ágyba parancsolták, majd másnap reggel korán kellés. Kisgörcs, ahogy Boris bácsi elnevezte nem szeretett korán kelni, de most. Lepakolt, majd körülnézett.
SHIELD ügy biztos.
Szuper.
Aludhat a faházban, és azt se tudja, hol lehet a közelben alkoholt venni. Fújt egyet, majd megkereste a Laura nevű lányt, megpróbálja az ő sátra közelében felállítani a sajátját.
Kicsit félénk volt a csaj, de neki imponált ez a félénkség. Ha végzett vele, akkor elindul a lány keresésére, hogy ha megtalálja, akkor elmosolyodik.
- Szia, bocs, hogy tegnap úgy megijesztettelek.

by **Thorhalla** Kedd 01 Nov. 2011, 12:52

//Előzmény: A hall//

Farahnaz is megérkezett a táborba a saját sátrával együtt, illetve a kutyájával. Mint máskor is, különösképpen, ha utcára megy, most is rajta volt a csadorja, a hátán a táskája, az egyik kisebb táskát Rex hozta, aki mellette lépkedett Farahnaz pedig a tabletjét figyelte, amit a kezében hozott. Éppen most is pötyögött rajta valamit, Veszély programját frissítette, vagyis annak egy részébe írt programot. Egyelőre igaz nem tervezte, hogy feltölti az androidjába, csak próbálkozott. Valami újat kitalálni, a doktori címmel ebben a témában nem érte be, lehetséges, hogy egyszer még a professzort is megpróbálja. Igazából nem tudta, hogy mit keres itt, neki nem kellett a képességét tanulnia és iskolába sem kellett már járnia, talán tényleg csak a Pegazus, a SHIELD és Forge volt az oka annak, hogy maradt. Az egyik épület elé ment, a táskáját letette a földre, arra ült rá, a többiekre csak ránézett, majd vissza a gépére és kezdett tovább pötyögni. Rexnél számított úgyis arra, hogy lassan elmegy Puppy-val és a kicsikkel játszani, mint amúgy is szokott.

Belleplain tábor 1627176-rex

by **Ko-Rel** Kedd 01 Nov. 2011, 13:52

//Előzmény: Morsus óvoda//

Másnap a táskáját ő is lecipelte az induláshoz, közben a szemeivel Namor-t és Gloria-t kereste, illetve a többi vele egykorút, hogy inkább velük, mintsem a nagyokkal akar utazni. Így, ha volt lehetősége, akkor a pajtásaival utazott. Azt még elmesélték neki, hogy ők, a picik nem sátorozni fognak, hanem rendes házban lakni, de mégis ugyanazon a helyen. A sátorozásról Zam-nek elképzelése sem volt, hogy az mi is lehetett, odahaza a kree birodalomban ilyesmiről nem igen halott. Érdeklődve nézett körbe a kietlen helyen, ahova mentek, itt főleg, hogy hiányoztak a számára megszokott és biztonságot nyújtó dolgok. Hasonló helyen volt már a mamájával, de akkor ott ő is ott volt, meg Kane bácsi is. most pedig egyikőjük sem volt itt, így Zam kissé félve nézett körbe, miközben a nitrogénes maszkját is felvette, hogy abból lélegezzen, hiszen kissé kezdett megint rosszul lenni és szédülni a túl kevés nitrogén miatt.

by **Serena Davidson** Kedd 01 Nov. 2011, 18:37

//Előzmény: A kúria előtti terület//
//Előzmény: Morsus óvoda//

~ Serena + Zaphire + Namor ~
Nem sokkal Rex után egy másik kutya is kirohant egy másik autóból és a két jószág, Puppy és Rex egymással kezdtek birkózni és lelkesen kergették egymást annak örömére, hogy végre a szabadban voltak. Zaphire a kicsikkel maradt, nem pedig a gimisekkel, igyekezett minden ovist összegyűjteni és velük elindulni a ház felé, hogy ott meglegyen a szállásuk. Namor láthatóan, a tegnap tönkretett játéka miatt még mindig duzzogott és nem volt hajlandó addig elindulni, amíg legalább Glori nem ment vele.

Körbenéztem a táborhelyen, az épület kellően nagy volt azoknak, akik ott szálltak meg és a füves helység is nagy volt ahhoz, hogy könnyedén le tudjon mindenki sátorozni. Tapsoltam néhányat, hogy mindenki rám figyeljen.
- A gimisek idekint sátoroznak le – mondtam. – A tanárok és a kicsik pedig az épületben leszünk, ott el lehet érni minket, ha gond van. Szabad az erdőben sétálni, akárcsak a közeli pusztaságban, de senki se menjen olyan messzire, hogy eltéved. A legközelebbi város kocsival is körülbelül fél óra, a tengerpart úgyszintén. De mivel lassan leesik az első hó úgyis, ezzel nem igen kell törődni. Egyelőre mindenki építse fel a sátrát és rendezkedjen be.
A gyerkőcökre néztem, a kicsikre.
- Ez rátok is vonatkozik, sipirc befelé – mosolyogtam rájuk.

//Egyébként szabadkörök értelemszerűen.//

by **Judy William** Kedd 01 Nov. 2011, 18:40

Korán kelésnél jó vagyok de, hogy este le is tudjak feküdni az kizárt.
Mivel hajnal 4-ig fel voltam ezért nem sokat aludtam úgy hogy, reggel elég kábán lépdeltem lefele a lépcsőn. Miután felkelt mindenki és fel sorakozott egy névsor olvasás volt. Meg át estünk néhány formaságon ekkor el is indulhatunk. Mikor kiszálltunk a kocsiból és szét szaladt mindenki akor jutott eszembe hogy, nem is köszöntem senkinek.
~ Ha most el ordítom magam lehet hogy, meg ijednek egy kicsit. ~
- JÓ REGGELT MINDENKINEK! ~ Úristen mindenki ide nézet csak nyugi és mosolyog.

by **Sweety Love** Szer. 02 Nov. 2011, 17:30

Korán kelés. Jajj.. a női rémálom, mert ellene van az első számú szépségszabálynak: az alvás megszépít. A táj azonban mindezért kárpótol..
Ha! micsoda szemfényvesztő gondolat, a szépségen esett csorbát nem tudja ellensúlyozni pár fa és faház.
Ennek ellenére a hangulatom jó, és Glori is fel van dobva a kirándulás miatt, főként mivel a barátaival utazunk. Kiskölykök, no igen, kellemesebb velük az út, mint egy csapat csitrivel és kamaszfiúval, bármennyire is egy család vagyunk.

Glori akármennyire is lelkes volt, láthatóan aggasztotta Namo duzzogása, így az út alatt azon igyekezett, hogy felvidítsa, s ehhez még az elnyűhetetlen Zöldit is bevetette, mint a talán egyetlen plüssöt, és egyben csatafegyvert a járműben. Glori még arra sem reagált, mikor Sweety rászólt, hogy maradjon nyugton, egészen addig produkálta magát, míg egy mosolyt nem csalt a morcos tengerfi arcára. Az érkezés viszont kissé talán lenyugtatta a leányzót.

A faház, a maga rusztikus bájával hívogató, így sátor helyett igyekszem lecsapni egy szobára, mert nem szívesen viaskodnék a hajnali hideggel, a földön lévő göröngyökkel, és csúszómászókkal, kisgyerekkel meg pláne nem, s lám, a szervezés is úgy gondolkozott, ahogy én.
Glorit hagyom, hagy induljon Namoval játszani, a két kutya úgyis figyelni fog rájuk, amíg felcipelem a táskákat a szobába, és szemrevételezem a helyet. Erre a gondolatra elmosolyodom, hiszen annyira Peter Pan stílusú helyzet ez az egész, a dadus kutyákkal...
-Szép ez a faház. -jegyzem meg álmatag hangon.
-Olyan takaró alá bújós, forró csokizós - mályva cukros kandalló előtt ücsörgős hangulatom lett tőle.-ennél már csak az lenne jobb, ha ölelne is valaki eközben.
Sóhajtok egy nagyot, majd abbahagyom az álmodozást, és elindulok a szobámba, berendezkedni.

by **Ziltor/Paul Pachner** Szer. 02 Nov. 2011, 21:44

Teljesen megvagyok lepődve új sulimtól. Azt hittem kínos ismerkedésekkel fog eltelni iskolanapom, mint a régi sulimban minden fél évben, mikor a következő osztályba átjutottam. Ehelyett kirándulás. Szeretek kirándulni, jó kint a levegőn. Az otthoni osztálykirándulásokat is szerettem. De most kicsit nehezebb a dolgom, mert nem ismerek senkit. És aludni se nagyon tudtam, mert az izgalomtól amit az új suli okozott, hát éjfélig biztosan ébren maradtam. Ha nem tovább.
Hosszú autókázás után értünk ki a festői tájba. Közben elszunyókáltam. Volt is egy fura álmom: rakéta meghajtású autó. Azzal sokkal gyorsabban lehetne haladni. Persze most nem volt lehetőségem lerajzolni. Majd talán később.
A táj gyönyörű! Nagyokat szippantok a friss és hűs erdei levegőből. Ilyet odahaza nem igen éreztem. Tényleg másmilyen a természet mint az emberi városok.
A tapsoló nénire figyelek fel. Nagyokat pislogva hallgatom őt. Bizonytalankodó ábrázattal megyek oda hozzá.
- Én minek számítok? - kérdezem meg Serenát, mert nem tudom, hogy gimisnek számítok-e már, mert még csak tegnap érkeztem, vagy még kicsinek, hisz végső soron csak nyolc éves vagyok.

by **Steven** Szer. 02 Nov. 2011, 21:54

//Előzmény: A Hall//

Az idő gyorsan elszaladt és hamar takarodót fújtak. Még mindig nehéz volt ezt megszokni, pedig már az alatt a néhány hét alatt amióta itt vagyok, igazán megtehettem volna. Aludni viszont nem tudtam. Azon gondolkodtam amit Sweety mondott. Majdnem át is mentem az Elődök földjére tekintve, hogy ott jobban és könnyebben tudnék koncentrálni a feladatra, de aztán eszembe jutott az is amit Zaphire mondott. Odaát nem működnek a képességek. Talán Csilla képességének a hatása is elmúlna, ami jó lenne, de akkor nem tudnám megtanulni védekezni ellene. Ezután hamar elterelődött a figyelmem Zaphire-re is. Bűntudatom volt, amiatt ahogy viselkedtem vele.

A hajnal hamar eljött. Nem igazán aludtam így kicsit lassú voltam a bepakolásnál, de a reggeli időből sikerült lespórolnom egy kicsit, így végül is időben elkészültem. Miután megérkeztünk a táborhelyre gyorsan kerestem egy megfelelő helyet a sátramnak, aztán Mugaramával együtt hamar felállítottuk.
- Nincs mit tesó. Szívesen osztom meg veled. Bár még most figyelmeztetlek, hogy ritkán előszokott fordulni, hogy alvás közben használom a képességemet, szal ha hirtelen eltűnök, akkor nem kell megijedni. – Miután Mugarama elment utána én is útnak indultam, hogy megtaláljam Zaphire-t. Legutóbb még a kicsikkel láttam, de most sehol se találtam viszont Sweety-t sikerült megtalálnom. Hátulról közeledtem hozzá, így nem hiszem, hogy észrevett meg amúgy is épp a bepakolással volt elfoglalva és halottam is az utolsó mondatát, amit halkan mondott.
- Higgye el tanárnő, ha csak néhány évvel lennék idősebb, én szívesen átölelném önt. Nem tudja, hogy merre van Zaphire? – Kérdeztem majd lenéztem a bőröndökre és folytattam. – Segíthetek bepakolni?

by **Dr. John Huniver** Szer. 02 Nov. 2011, 22:11

Laura nagy nyugalomban töltötte el az éjszakát és az ideutat is. Teljesen feltöltötte magát elektromossággal, mert tudja jól, hogy a természetben erre nem lesz lehetősége. Legfeljebb csak ha újra telibe kapja egy villám. Ami azért nem túl kellemes emlékeket ébreszt fel benne, így inkább kihagyná az alkalmat. Táskájából persze nem hiányozhatnak az elektromos kütyük sem, mint az mp4-es lejátszó, game boy a kedvenc verekedős játékával. Hogy nehogy túlságosan erejére támaszkodjék mindezek elemmel működnek, függetlenek tőle.
Megérkezés és kiszállás. Laura morcos ábrázattal kászálódik ki az autóból.
- Távol a civilizációtól. Remek! - húzza el száját. Nem szereti a vadont, a természetet. Ő városi, nagy városi lány. A ember által megteremtett környezetben őshonos és ott érzi csak jól magát. Nem sok örömöt lát itt kint a vadonban. Egyedül talán csak Csillát, újdonsült barátnőjét, aki talán hajlandó is vele egy sátorban lenni. Persze az egyik fiú már le is csap rá, így Laura "kettesben" hagyja őket. Tovább sétál, de a sátorállításba ő bele nem kezd, az tuti! Főleg nem egyedül. Azt tegyék csak az erdei vademberek.
Ahogy így elvan magában, meglepetten kapja fel fejét, hogy hozzá szólnak.
Az a gyíkbőrű sráca az, akivel minap ismerkedett meg, s aki kiverte nála a biztosítékot.
- Szia! Semmi gond. Csak még nem láttam ilyen fura kinézetű mutánst, mint te. Pedig már egy pokolbéli kislánnyal is megismerkedtem. - hebegi Laura lányos zavarában.

by **Svarog** Csüt. 03 Nov. 2011, 08:45

-Ha-ha-ha - mondja Vaszilij-, nagyon humoros.
Majd felkuncog.
- Pokolbeli kislány? Erről majd mesélhetnél. Bár látnád Dragunov bácsit, na ő is olyan fura mint én, csak sokkal nagyobb. - Előveszi a mobilját, majd újra próbálja hívni, de nem cseng ki. - Ja és megint nem veszi fel. Na ő is mesélt nekem néhány hajmeresztő sztorit. Majd párat elmesélek a tábortűznél - kaccsint egyet.

by **Dr. John Huniver** Csüt. 03 Nov. 2011, 08:51

Nem humornak szánta kijelentését. Inkább csak tájékoztató jellegűnek. Hogy van nálánál furcsább kinézetű lény is a világon illetőleg a suliban.
- Mesélhetek. Marlinak hívják és olyan 4-5 évesnek néz ki. Bár az ő elmondása szerint az ő világukban, amit mi pokolnak hívunk, másképp telik az idő mint itt a mi világunkban. Vörös szemei vannak, farkacskája és megtudja a növényeket növeszteni. És persze rendkívül aranyos. - mosolyodik el, ahogy Marlira gondol. Hiányzik neki a kislány.
- Nem kétlem, hogy nagyobb a bácsikád. Szárnyai is vannak? - faggatózik Laura immáron megnyugodva.
- Nem szeretem a tábortüzet. Mindig elalszom közben. És arra ébredek fel, hogy fázom. Egy villanykályhát nem tudnál esetleg elővarázsolni? - mosolyog rá Vaszilijra harmatos nőiességével próbálva hatni rá.

by **Svarog** Csüt. 03 Nov. 2011, 15:16

- Ohh még ő repülni is tud. Talán Svarog néven jobban ismered. Végigharcolta a világháborút, előtte meg a Bosszú Angyalainak tagja volt, most meg a SHIELD-nek melózik. - Közölte a tényeket. - Szóval akkor egy ilyen kisördög. Hát éreztem, hogy elég érdekes figurákkal fogok itt összefutni. - Felkacag. - Boccsi.
Amikor a lány elég nőiesen arról kezd érdeklődni, hogy Vaszilij tudna e elővarázsolni egy villanykályhát, a sárkányszerű mutáns elmosolyodik, csettint egyet az ujjával, mire a végén megjelenik egy lángnyelv.
- Emberi öngyújtó vagyok - mondja mosolyogva.

by **Ko-Rel** Csüt. 03 Nov. 2011, 17:29

Zam érdeklődve nézett körbe, miközben már tényleg kiszálltak a kocsiból. Zaphire-ra figyelt leginkább, mert ő volt az, aki a kicsikhez ment oda. A gimisek valahogyan olyan idegenek és furcsák voltak számára, sokan úgy beszéltek, hogy egy szavukat sem értette, pedig Zam úgy vélte, hogy jól beszéli már az angol nyelvet. És most még a másik kutyus is ott volt, ő nem tudott olyan sok mindent, mint Puppy és a gyömöszölést sem bírtam elviselni annyira. A kis kree fiú kissé téblábolva próbált a társaival maradni, vagy legalább a ház közelében, mert nagyon-nagyon elveszve érezte magát ebben a helyzetben és környezetben. Végül úgy döntött, hogy Sweety néni után megy és vele próbál beszélni. Így követte őt a házba és csak bent szólította meg.
- Sweety néni, mikor megyünk vissza a városba? – kérdezte.

by **Serena Davidson** Csüt. 03 Nov. 2011, 17:50

Az új kislányra néztem, aki tegnap érkezett valószínűleg, hiszen korábban nem láttuk. A kérdése alapján nem a kicsikhez tartozott, hiszen nem is vállaltunk senkit sem a suliban, akik ne gimnazisták lettek volna. A kicsik a saját gyermekeink voltak és Ko-Rel-é. Az óvoda, ő pedig jócskán idősebbnek látszott, mint a legidősebb Zam-ünk.
- Gimnazistának – mosolyogtam rá. – Van elég sátrunk, így ha gondolod egyedül is elalhatsz, vagy valamelyik lánnyal közösen megosztasz egyet, amelyiket szeretnéd. Serena Davidson vagyok, az igazgatóhelyettes. Te pedig, ha minden igaz, akkor Gwen.

Glori végre elérte, amit szeretett volna és Namor már kevéssé duzzogott, mint korábban és el is mosolyodott. Puppy miatt Rex is ott ugrált körbe-körbe a két pici körül. A felügyelet megvolt, és még Zaphire is figyelte kettejüket, őt és Glori-t, nehogy valahova eltűnjenek, vagy elvesszenek. Körbenézett, látta az erdőket és hasonlókat, a tengert és a vizet hiányolta. De ha nem látja, akkor csak meg kell keresni! Mert minden bizonnyal elbújt.
- Keressük meg a tengert! – mondta Glori-nak. – És akkor megnézzük, hogy mi van a fák mögött!
Mutatott az erdő felé. Ha Glori belemegy, hogy megnézzék kézen fogja a pajtását és a két kutyussal együtt indul el abba az irányba.

by **Sarah** Csüt. 03 Nov. 2011, 19:54

Korán fekvés és korán kelés, a két ősi ellenségem, egyikhez se vagyok igazán hozzászokva, ebből adódóan este sokáig forgolódok, reggel pedig iszonyat fáradtan kelek, de végül is nem panaszkodok. Az út alatt végül magamhoz térek, de hosszú és unalmas, és mivel senki sem ül a közelemben, még csak beszélgetni se tudok hogy kicsit gyorsabban teljesn az idő. Megérkezvén nyújtózok egyet, kiropogtatom az elült végtagjaim, majd elégedetten szippantok a levegőbe.
+ Friss tiszta levegő. + Mosolygok magamban, majd felkapom a cuccaimat és végighallgatom az alap eligazítást, amiben végül is semmi extra nincs. Végül keresek magamnak egy jó kis szimpatikus helyet, amit elég gyorsan megtalálok, s el is kezdeném felállítani a sátrat, de még mielőtt belekezdenék Muguramával találom magam szemben.
- Szia, persze. - Mosolygok vissza rá, majd végignézem kicsit alaposabban hogy miből és hogyan is kéne összerakni a sátrat. Nem igazán csináltam még ilyet, de elég találékonynak és ügyesnek vélem magam ahhoz hogy segítség nélkül kezdjek bele.

by **Reptile** Csüt. 03 Nov. 2011, 20:10

Hosszú út volt a táborig, kedve nem igazán volt hozzá, hiszen előbb inkább megnézte volna az iskolát, de nem panaszkodik, egyrészt mert nem szokása, másrészt meg mert úgysem tudna. Gyalog tervezte az utat, de ez egy kicsit túl távol van, s apja nem engedte hogy láb busszal vágjon neki az útnak, pedig milyen jó edzés lett volna. Kiszáll a kocsiból, a magával cipelt pár cuccal, ami egy nagyobb táskányi felszerelés, mondjuk elég sok dolog van benne, mert még ez is eléggé "dagad". Még int apjának ahogy az továb hajt a kocsival, ő pedig a táborba veszi az irányt. Első lépésnek keres valami tanárféleséget, aki útba igazíthatja, vagy akinek jelezheti hogy ittvan/megvan/él. Végül egy fehérhajú nőt ( Serana ) talál meg, akinek közel érvén óvatosan megbökdösi a vállát a botjával, ha a nő nem vette észre eddig. Ha figyel akkor köszönésképp udvariasan fejet hajt.

by **Adam Taylor** Csüt. 03 Nov. 2011, 20:23

Mugurama látja ahogy a lány éppen a sátor felállításához kezd.
- Rád hatással van a képességed? - kérdezi mosolyogva. A lány tegnapi viselkedése alapján nemre tippel de ki tudja. Biztosra szeretne menni. Ha a válasz nemleges közelebb lép. Közben pedig figyeli saját magát. Ahogy megcaspják az idegen érzelmek próbál védekezni ellenük. A rengeteg meditációs gyakorlatnak hála amit általában végez megérzi a változást. Elkülöníteni ugyan nem könnyű őket, de figyel, hogy ne befolyásolja úgy ahogy először történt. Ez kicsit sikerül is.
- Segíthetek? - kérdezi immár magabiztosabban. Ha a lány igennel felel segít neki felállítani a sátrat.
- Sajnálom ami történt. Nem akartam úgy rád mászni. - mondja kicsit szégyenlősen nem tudja, hogy Csilla hogyan viszonyul ehhez neki nagyon furcsa volt. Főleg visszagondolva.

by **Sarah** Csüt. 03 Nov. 2011, 20:45

Mugurama feltesz egy kérdést, amire felvont szemöldökkel nézek rá. Zavartan megvakargatom a fejem miközben elgondolkodok a dolgon.
- Hogy rám?... Mármint hogy szeretem-e önmagam? - Nézek végül értetlenül a srácra. Közelebb lép, én pedig ugyan így lépnék egyet hátra, de nem teszem, tudja hogy mit vállal azzal hogy így cselekszik.
- Megköszönném. - Mondom mosolyogva, mert végül is nem kellett kérnem, aminek meglehetősen örülök mert így jobban megnézve nem biztos hogy sikerült volna.
- Miért sajnálod? Férfiból vagy, s ez így van rendjén, s ezt akkor tisztáztuk, engem nem zavar az ilyesmi, sőt... - Mondom búgva, majd kicsit komolyabbra veszem a formát. - Csak azt sajnálom hogy a képességem miatt volt az egész, nem pedig azért mert te is szeretted volna. - Mondom ezt már igazából szomorkásan.

by **Dream** Csüt. 03 Nov. 2011, 20:49

Bárhogy is nézzük, bármilyen perspektívából, határozottan kijelenthetem, hogy... nem történik semmi! A szél fújja a leveleket, a kóbor kutyák kergetik egymást az utcán. Én pedig itt állok egy kapu előtt, az ujjam pár milliméternyi távolságra közeledik a kaputelefon gombjához, de mielőtt még elérné visszarántom. Félek. Nem túl sok bizalommal kecsegtet a hely épp ezért van az, hogy itt állok még mindig a kapuja előtt.
~ Azt hiszem... rossz helyen járok. - futott át a gondolat a kicsiny kis agytekervényeimen és épp egy sóhajtás keretében készültem elhagyni az épület körzetét, mikor egy jármű fékezett le, majd valaki kiszólt belőle. Ijedten hallgattam végig, hogy mit mond, de csupán annyit tudtam kihámozni belőle, hogy az iskola diákjai kiránduláson vannak és, hogy száljak be a járműbe. Elsőre ódzkodtam ettől, hisz végtére is az én képességeim mellett bárkinek baja eshet, de második felszólításra, már engedelmesen cselekedtem. Az esetek többségében szófogadó gyerek voltam, talán ez az oka annak is, hogy jelenleg most itt vagyok.
Szótlanul foglaltam helyet a jármű hátsó ülésén.
- Köszönöm. - mondtam alig hallhatóan. Nagyon idegennek éreztem magamat ebben a környezetben és ezt a környezetet is. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy számomra idegen emberek ennyire beleszóljanak az életemben. Nem azt mondom, hogy ez egyértelműen rossz dolog, csupán számomra szokatlan. Az úton végig szótlan voltam. Mondhatni féltem, hisz szinte bárhová elvihet magával ez az ember, hisz bárminemű biztosíték nélkül ültem be a járművébe.
- Köszönöm. - szólaltam meg ismét, miután kiszálltam az autóból. Egy az eddiginél is idegenebb környezetben találtam magam, de itt határozottan több ember volt, mint a korábbi helyen. Attól függetlenül persze mind egytől egyig idegenek. Azt hiszem, hogy sokkal barátságosabban néznék valami űrből jött valakire, mint bármilyen emberre. Félek tőlük és félek, hogy a képességem kárt tesz bennük. Végtére is én egy gyilkos vagyok...

by **Adam Taylor** Csüt. 03 Nov. 2011, 21:07

Mugurama mosolygova ránéz egy pillanatra.
- Az érdekel hogy te is érzel-e valamit azok iránt akit a hatásod alá vons. - feleli mosolyogva. Amikor a lány arról beszél, hogy mit szerettem vagy nem szerettem volna elgondolkozom. Próbálom kiszűrni a képességét. Közben pedig segítek a sátorral.
- Igazából én is akartam. Csak tudod nálunk ez nem így működik. a szokásosnál kicsit felszabadultabban viselkedtem. - Folytatja mosolyogva. ahogy próbálkozik rájön, hogy Csilla erejének ellenállni hasonlóan kell mint a saját haragjának.
- Azt hiszem kezdem érteni a képességed. Azt hiszem elbírok vele egy kicsit talán. - néz rá mosolyogva. Úgy tűnik a rengeteg meditációs és önkontroll gyakorlat tényleg ér valamit. Ugyan figyelnie kell rá, de úgy tűnik menni fog a dolog. Már 8 éves kora óta gyakorolta az önkontrollt és meditációt. Úgy tűnik ez még hasznos lehet.

by **Sarah** Csüt. 03 Nov. 2011, 21:22

- Hmm.... Nem leszek szerelmes mindenkibe aki mellett elmegyek az utcán, ha erre gondolsz. - Mosolyodok el. - Szóval nem hiszem, csak tudod egy ilyen pasinak mint te.... Nehéz ellenálni. - Nézek végig rajta elég láthatóan.
- És nem csak azért mert jól nézel ki és erős vagy és... - Sorolom a jó tulajdonságokat. - ... Hanem azért is mert mindezek ellenére kedves vagy és félénk, és ez nagyon aranyossá tesz. - Majdnem elnevetem magam a mondatom közben, de mivel komolyan gondolom ezért sikerül megállni a dolgot. Arra hogy megérti a képességem csak bólintok.
- Örülök neki, bár remélem hogy nem csak ezért jöttél ide, mármint hogy tesztelgesd magad. -

by **Adam Taylor** Csüt. 03 Nov. 2011, 21:33

A fiú elmosolyodik. A bókoktól kicsit zavarba jön. Kivételesen ez látszik is rajta. Aztán amit Csilla mond azon elgondolkodik kicsit. Miért is jött ide? Rájön, hogy ő az egyetlen ember akivel őszintén beszélt mióta itt van. Ő az aki mellett kicsit felengedett mindegy, hogy miért.
- Nem. Tudod te vagy az első ember akinek megnyíltam itt. Te vagy az egyetlen akinek beszéltem magamról. - válaszolja kicsit komolyabban. - Kedvellek a képességed nélkül is. - mosolyodik el ismét. - Csak te, Zaphire és a tanárok ismernek kicsit. - fejezi be. Ez az igazság a lány látta, hogy ki is ő. Ha egy kicsit más is volt akkor. Szeretne vele jóban lenni. Bár Zaphire-al sem szeretne összeveszni örülne neki ha a lányok jól kijönnének.

by **Sarah** Pént. 04 Nov. 2011, 00:05

-Látod? Megint olyan vagy. - Mondom immáron kissé nevetve. Amiket mond nekem, nos nagyon jól esik, örülök hogy jó hatással vagyok az emberekkel, nem úgy mint ahogy egyesek azt felvázolták nekem. Közelebb lépek hozzá majd átölelem, igencsak szorosan. Igazából nem értem hogy miért csinálom azt amit, hisz nem szeretek ragaszkodni senkihez, de ez most valahogy más.
- Bocsi. - Húzódok el végül tőle, majd kicsit kellemetlenül végignézek a sátor darabjain, mert talán... TALÁN végre kezdeni is kéne valamit velük és nem csak beszélgetni felettük, bár igazából erre nehéz rávennem magam, ám végül csak felvetem a dolgot.
- Nos, mostmár csináljunk végre valamit ezekkel is. - Mosolyodok el ismét. - Kezdhetjük? - Nézek rá kérdőn.

by Ajánlott tartalom

Belleplain tábor

Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor

Re: Belleplain tábor