Zack Blue

Adatok:

Név: Zack Blue
Egyéb név(i): sok néven szólították már de talán amelyeket leginkább használja: Shadow, Night, Nightspy
Faj: mutáns(Neyaphem)
Nem: férfi
Jellem: semleges. Jószándékú bár ha sarokba szorítják akkor már közel sem annyira
Személyazonosság: nyílt
Születési helye és idő: 2003 február 14
Kor: 21
Család: - Apa, eltűnt
- anya halott
- nagybátyja rég beszéltek utoljára, de tudja hol találja ha kell.
Foglalkozás: önkéntes szuperhós jeleleg
Testmagassága: 185 cm
Testsúlya: 75kg
Szeme színe:sárga
Haja színe:fekete
Bőre színe:kék
Különleges ismertetőjel: kiköpött démon kinézete van. kék a bőre, démoni agyarai, ördögfarka, hegyes fül, az ujjai összeforrtak és a kezein 3-3 lábain pedig csak 2-2 van.
Repülési sebesség:nincs
Egészségi állapot/ betegségek:egészséges

Életrajza:(a rövidítést lent olvashatod)
2003ban születtem Manhattanban. Édesanyámmal egy átlagos lakásban laktunk az East Side-on. Kissé csonka volt a család, de azért boldogak voltunk. Anya mikor az édesapámról kérdeztem sosem mondott semmi konkrétat. Biztosan elhagyott minket, vagy talán a munkájának él, ezt sosem tudtam meg, de egy biztos ahogy nőttem anya néha felhozta, hogy egyre jobban hasonlítok rá. Mivel ebben a témában nem tudtam nyilatkozni ezért ilyenkor csak bólogattam. Elvégre ő csak jobban tudja.
Átlagos gyerekkorom volt, vékony gyerek voltam, aki mindig a saját feje után ment és követte az álmait. Az általános iskolában például nem akartak bevenni a kosárcsapatba mert kisebb is voltam mint a csapattagok és vékonyabb is. De mikor bizonyítási esélyt kaptam én éltem is a lehetőséggel. Kiderült, hogy elég gyorsan tudok cikázni és elég könnyen fel tudok ugrani, hogy aztán kosárra dobjak. Anya miután látott az egyik meccsen azt tanácsolta, hogy mennyek tornásznak ilyen mozgással, de én túl lányosnak tartottam a sportot. Ezért inkább a kosarazás mellett maradtam, bár néha mikor már mindenki elment azért hülyéskedtem a bordásfalakon és a kötélen mászva, vagy esetleg hazafele a tűzlétrákon mászkálva.
Az iskolában volt időszak míg kevés, de igaz barátom volt(szám szerint kettő). Ez még azelőtt volt, hogy bekerültem a kosárcsapatba ötödikben. Ezek után a népszerűségi indexem eléggé megnőtt, pár hónap erejéig a fejembe is szállt a népszerűség de miután rájöttem mekkora hülye is voltam azután visszavettem az arcomból és kibékültem a régi barátaimmal. Bár a kosarazást továbbra sem adtam fel, de a barátaimmal is foglalkoztam a szabadidőmben. Hetedikben mindhárman kaptunk 1-1 gördeszkát a szüleinktől, biztosan összebeszéltek. Először nagyokat zakóztunk a deszkákkal, de egymást bátorítottuk a folytatásra így a végén már busz helyett is gördeszkával jártunk suliba. persze a dirinek nem tetszett, hogy gördeszkázunk a folyosón(mikor már késésben vagy és teljesen üres) ezért nem egyszer kerültem büntetésbe, bár inkább a felügyelőtanárnak volt büntetés, ha a diri mindhármunkat oda küldött délután.
Az életem remek volt, de aztán eljött az a bizonyos nap. 14 éves voltam, év vége volt. Az utolsó meccsünket játszottuk a szezonban és az évben is. A bizonyítványosztásig is csak egy nap volt hátra. Alig akartam elhinni, hogy ilyen jó győztes meccsel zárhatom a 8. osztályt, de aztán beütött valami váratlan. A meccs után már csak én voltam az öltözőben. Épp a szekrényemet pakoltam ki, mikor megjelent a két barátom(Alan és Niel) és felajánlották, hogy ünnepeljük meg a meccset egy pizzával. Én benne is voltam, de mikor elindultunk kifelé az öltözőből éles fájdalom hasított belém.
- Haver ráléptél a lábamra.
- Mögötted állok Zack. Mégis hogy?Várjunk csak ez meg mi a lábam alatt?
Kérdezte miközben valami kéket és vékonyat emelt az orrom elé én éreztem az éritést. Mintha az a különös valami hozzám tartozott volna. Aztán pedig csak a barátaim elszörnyedt arcát láttam akik rám meredtek.
- Mi a baj fiúk?
- Rosszul vagy? A fejed kezd… elkékülni.
- He?!
Nézek értetlenkedve rájuk, majd ahogy a kezemre pillantok én is megrémülök. A kezem egyenletes sebességgel kezdett kékülni, majd éles fájdalom hasított az ujjaimba, a fogamba és a fülembe. Ezt már én sem bírtam ki hangi reakció nélkül. Üvöltésemre anya befutott az öltözőbe, aki eddig kint várt, majd ő is szörnyülködve nézett rám. én pedig csak értetlenül néztem őket miközben vizsgálni kezdtem az összeforrt ujjaimat, majd a füleimet, később az agyarrá nőtt szemfogakat végül pedig a farkamat ami egy nyílhegyben végződött. Anya szörnyülködéséből viszonylag hamar felocsúdva odaadta nekem a tükrét és miután belenéztem csak ordítani bírtam, majd a földre ejtettem azt mikor megpillantottam a tükörképemet.
- Nem ez nem lehet igaz. Ez nem lehetek én. Olyan mint egy démon. Nem akarok ilyen lenni. Nem, Neeem!
Kiabáltam, majd befutottam az egyik zuhanykabinba, hogy senki se láthasson. Magam elé húztam a lábaimat és vártam a csodát, de az nem jött.
Azonban megdöbbenésemre nem csak Anya hanem Alan és Niel is utánam jöttek. Mindig is mellettem álltak, ahogy most is és ez hihetetlenül jól esett. Nem hittem volna, hogy szörnyetegként is ugyanúgy szeretni fognak. Anya odaadta tavaszi kabátját a sáljával és megígérte hogy otthon mindent elmesél nekünk. Kissé lányos volt a kabát, de legalább hossz így eltakarta a kék bőrömet. A két ujját egymásba dugtam így nem látszódhatott ki a kezem. A farkamat pedig igyekeztem a kabátom takarásában tartani elvégre eléggé érdekes, ha az ember kabátja alól egy kék ördögfarok látszódik ki.
Mikor hazaértünk anya sok kérdésre választ adott. Kiderült, hogy apa is démonszerű mutáns volt aki azért hagyott el minket, mert bujkálnia kellett külseje miatt. Őszintén nem tudom, hogy jöhettek össze a szüleim, de ez rájuk tartozik.
Miután feldolgoztam a tényeket még kissé lógó orral ültem a kanapén, de Alan és Niel mint mindig azon voltak, hogy felvidítsanak. Folyton csak azt hajtogatták milyen állat az a szín, meg hogy mennyi mindenre tudom majd használni az ördögfarkamat. A poénkofások között még az is szerepelt, hogy használhatom harmadik kéznek, például tartja a telefont miközben deszkázom meg hasonlók. kissé jobb kedvem lett, anya pedig hogy tovább fokozza a hangulatot rendelt egy pizzát és egy kellemes estét csaptunk négyen, nem hittem volna, hogy a saját anyámmal tudok kellemes estét tölteni úgy hogy a barátaim is ott vannak, de mégis így volt. Egyre többet mesélt apáról, legtöbbször vicces dolgokat. Az este végén mikor kicsit jobb lett a kedvünk, akkor komolyan elbeszélgettem anyával. mindketten tudtuk, hogy nem mehetek középiskolába. ő azonban megnyugtatott, hogy nem is kell ha nem akarok.helyette viszont nem nem igazán tudok mit csinálni, mert ilyen külsővel se suliba nem vesznek fel, sem pedig munkát nem adnak nekem. Tudtam, hogy elég unalmas nyárnak nézek majd elébe.
Mielőtt kikísérte volna a haverokat anya megkért, hogy vigyem ki a pizzás dobozt a kukába. Én fel is álltam és már el is képzeltem hogy odasétálok a kukához. Ekkor azonban tüsszentenem kellett. Amikor kinyitottam a szemem azonban nem a szoba közepén álltam, hanem pár méterrel arrébb a kuka mellett. Értetlenkedve néztem vissza oda ahol az előbb álltam. De ott a helyemen csak egy kék füstfelhő volt.
- Van még valami meglepetés mára?
- Nem hiszem. bár ez elég állat volt.
Lelkesedett Niel. mikor visszamentem az eredeti helyemre éreztem, hogy a füstnek valami érdekes szaga olt, ami leginkább kénre emlékeztetett. Minden estre kissé meglepődtem ezen is. bár a démon külső után nem sok dolog tudott volna meglepni. Megpróbáltam arra koncentrálni, hogy az ajtóban állok igaz elsőre nem sikerült, de amikor nem olyan görcsösen próbálkoztam, akkor már sikerült is a teleportálás.
- Láttátok ezt fiúk?
- Igen. Meg tudod csinálni még egyszer?
- Megpróbálom
És alig hogy kimondtam a mondatot, már ott is álltam előttük. Bár pár centivel a föld felé érkeztem így hallottam, hogy a cipőm koppan a földön ahogy leérkezem.
Ezek után viszont olyan erőtlennek éreztem magam, hogy menten lerogytam a kanapéra a két barátom közé.
Mikor kifújtam magam kikísértem őket és meg dumáltuk, hogy annak ellenére, hogy ők Newyearsey-be mennek tovább tanulni, azért még összefutunk a nyáron és a suli időben pedig neten tartjuk a kapcsolatot meg telefonon. Ez így is történt
A nyár nyár első két hete unalmasan telt mert nem igazán mertem az utcára merészkedni nappal, de esténként annál inkább. Anyám féltett kint éjszaka, de én nem féltem, elvégre a képességem bármilyen bajból ki tudott volna menteni. Éjszakánként a centrál parkban tettem pár órás sétát mielőtt hazatértem volna aludni. Ha valakit megláttam a parkban akkor rendszerint elbújtam előle. A fák koronájából elég jól tudtam szemlélni a hazafelé sétáló párokat és bevallom irigyeltem is őket. Elvégre engem egy ilyen szörnyszülöttet ki is lenne képes szívből szeretni.
Eltelt két hét és valami szörnyűség történt. Egy őrszem elszabadult és rátámadt a civilekre. Anyámat épp csak a szerencse segítségével tudtam megmenteni. A föld remegésére kimentem a ház elé és megrökönyödve bámultam a méretes robotszörnyet. Láttam anyámat is a civilek közt egy utcányira tőlünk, aki csak futott szinte reménytelenül a robotszörnyek elől. Nem tudtam és nem is akartam ezt nézni ezért cselekedtem. oda teleportáltam Anyám mellé és a következő pillanatban pedig vissza teleportáltam a kezdőhelyemre így megmentve magunkat a robotszörnytől. ugrottam volna már hogy megmentsem a következő embert a robot elől, de egyszerűen képtelen voltam többet ugrani. Az erőm elhagyott teljesen lefárasztott a két ugrás. Ezért csak megragadtam anyám kezét és behúztam magammal a lakásba. Anya szintre fel sem fogta mi történt, csak akkor amikor már bent volt velem a lakásban és látta a sápadt arcomat. (Már amennyire a kék lehet sápadt)
A történtek után úgy döntöttünk anyával, hogy kissé nyugodtabb környékre költözünk át New Yerseybe.
Csak később tudtuk meg milyen jól is tettük, mert nem sokkal később szimbionták szabadultak el az East Side-on, további őrrobotok támadták a helyet és később Magnetó is itt húzta fel a burkát.
Bár a költözésnek volt hátránya is,anyának más munkát kellett keresnie, de szerencsére kapott, mivel tudós volt egy helyi laborban kapott munkát. Bár én nekem nem volt, de a fizetéséből még úgyis kényelmesen megéltünk ketten. Már azt hittem biztonságos otthonra leltem mikor az AIM kitalálta, hogy regisztrálni kell a mutánsokat és a hírek alapján aki nem így tett azt üldözték  és megölték.Mivel én ha akartam volna se tudtam volna eltitkolni mutánságamat, ezért kénytelen voltam regisztrálni magam. Szerencsére nem volt túl vészes, csak vért vettek meg el kellett árulnom a képességemet.
Ezek után pedig meglepő módon úgy élhettem mint egy normális ember. oké teljesen nem úgy, de most már például tudtam vállalni munkát, megszerezhettem a jogsit és az őrszemek is békén hagytak. Általában és otthon végezhető munkákat vállalok elvagy sofőri feladatokat láttam el, mivel imádtam vezetni. Legtöbbször rakományokat szállítottam, de a fuvarok alatt kénytelen voltam megtanulni azokat megszerelni is, mert folyton tönkrement bennük valami.
Esténként jártam a várost bár most már tényleg nem volt biztonságos kint mászkálni, de egyszerűen hívott az éjszaka. Esténként jártam a város ezen részét és legtöbbször a tetőkről figyeltem az eseményeket. És egyre inkább rájöttem, hogy a világ tele van bűnözőkkel és hogy azok szabadon garázdálkodnak mind.
Egyik este aztán láttam egy nőt hazafelé sétálni az utcán. Egyedül volt, azonban ez nem maradt így sokáig. Egy banda kiszúrta és üldözni is kezdte. Szegény befutott egy sikátorba és egy betonfaltól nem tudott tovább futni, csapdába esett. Én a sok éjszakai mászkálás miatt már kiismertem a környéket, de ő láthatóan nem ismerte ilyen jól a várost. Szó ami szó, a banda nemcsak a nő táskáját akarta hanem mást is. Én megelégeltem, hogy esténként csak nézem a galádságukat tehetetlenül, ezért most cselekedtem. Oda teleportáltam a banda és a nő közé. Ellöktem a nőhöz legközelebb álló két férfit, megragadtam a nő csuklóját és a fal másik oldalára teleportáltam magunkat. A banda csak úgy nézett, mert belőlem nem lehetett sokat látni, csak egy csuklyás alakot. Akinek az arcát sem látni.
A nő először megrémült, de én elengedtem a karját és már sétáltam is volna el, de ő hálálkodni akart. Én persze mondtam, hogy semmi szükség rá. végül pedig az arcomat akarta látni, de én megfogtam a kezét, hogy ne vegye le. De egy távolban lévő eldőlő kuka zajára elfordultam, mire a nő a másik kezével lehajtotta a kapucnimat. Jó nagyot is sikított mikor meglátott. Én pedig csak sóhajtottam majd mielőtt eltűntem volna onnan csak annyit mondtam: Okkal mondtam, hogy ne vedd le.
Ezek után el is tűntem.
Ezek után két napig otthon duzzogtam, mivel valaki meglátta az igazi arcomat és nem akartam ismét kimenni, hogy aztán leleplezzenek mások is, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg mi lett volna ha nem mentem meg a nőt, és mi lenne ha nem mentenék meg másokat is. Rájöttem, hogy hatalmamban áll életeket menteni és sorsokat alakítani ezért ezek után esténként ha kellett segítettem az embereknek, lásd két nappal előbbi események és próbáltam keresztbe tenni a bűnözőknek is továbbra is láthatatlanul. A környéken már különböző beceneveket is aggattak rám. Olyanokat mint Anonímusz, Hoppancs, Árnyék, Árnyékjáró és még sorolhatnám. Egy idő után mikor kifigyeltem, hogy egy banda épp hol tanyázik vagy mire készül, akkor egy cetlit írtam, be teleportáltam a rendőrséghez, bedobtam a postaládába az infót, majd el teleportáltam onnan és így nem találtak rám sosem. mert a kamera sosem tudta felvenni, ki vagyok(csak a csuklyás ruha látszott a felvételen) honnan jöttem vagy hogy épp merre megyek.
Mondjuk úgy hogy mikor erre anya rájött kőkemény szobafogságra fogott. De szegény hiába zárt be a lakásba tudta jól, hogy minden gond nélkül ki tudok jönni onnan. Bár anya lassan megbékélt a gondolattal, hogy én esténként kijárkálok és kémeset játszom.
Ezek után pedig kezdett helyre állni a rend. Rám már alig volt szükség mint hírszerző. A város kezdett újjáéledni, bár elég nagy mázlim volt hogy itt élek Jerseyben, mert nem sokat hallottam Newyorkról mióta eljöttünk.
Éltük az életünket boldogan. Anya a laborban dolgozott, én továbbra is a fuvarozós munkákkal foglalkoztam(igen szereztem kamionra is jogsit), meg éjszakánként a helyi rendőrségnek adtam le a drótot az eseményekről. A sok tűzlétra mászás miatt pedig elég jó kondiban is maradtam. tudtam, hogy képes lennék fel teleportálni a tetőkre, de formában akartam maradni.
Aztán egyik nap megbukott az AIM és a mutánsellenesség megszűnt, közben pedig sok minden kiderült. Többek között az is, hogy minket regisztráltakat végig nyomon tudtam követni és ha akartak volna irányíthattak volna is. Bár remélem ez sohasem történt meg, mert én nem emlékszem rá, hogy valami is történt volna. Ezek után újraépítették a Newyorki házakat és mi hazaköltözhettünk, bár ezek után már nem az East Sideon hanem Greendich Village-ben laktunk.
Eltelt 3 év és megint feje tetejére állt az életem, 2023 volt. Épp a szokásos éjszakai körjáratomat tettem, mikor megéreztem, hogy valami baj van otthon és hazafelé vettem az irányt. A megérzésem nem csalt és a lakás valóban lángokban állt, de nem csak az, a szomszédé is, mivel ez egy társasház volt. Gyorsan be teleportáltam a lakásba, amiben egészen olyan érzésem volt mintha a pokolban lennék, szinte minden lángolt. Anyámat a szobájában találtam a földön feküdt félig eszméletlenül egy gerenda alatt  odasiettem hozzá, ledobtam róla a gerendát, felkaptam őt és miután kinéztem az ablakon már az utcára is teleportáltam magunkat. A tűzoltóknak egészen úgy tűnt mintha épp akkor léptem volna ki az égő épületből. Édesanyám azonnal bevitték a kórházba és én persze vele mentem. Szegény súlyosan megsérült és rengeteg füst került a szervezetébe. A kórházba érve mielőtt bevitték volna a sürgősségire még néhány mondatot intézett hozzám.
- Büszke vagyok rád fiam. Ma is megmentettél egy életet. Ne félj jót tenni ha meg teheted még akkor is, ha én már nem leszek melletted.
Ekkor tolták be a sürgősségire és ebben a pillanatban csukódott le a szeme és állt meg a szíve dobogni. Az orvosok hiába próbálták újraéleszteni nem jártak sikerrel. Anyámnak belső vérzése volt és emiatt már nem tudták megmenteni. Bár életemben nem sírtam a sok megaláztatás és nehézség ellenére, de akkor abban a percben igen.
A tűz oka kiderült, a szomszédban felrobbant a kazán és a tűz átterjedt a mi lakásunkra is, bár a házból alig maradt valami, de néhány apróság megmaradt többek közt a családi fotó album is, bár kissé kormos volt, de mégiscsak megmaradt. A biztosító ugyan fizetett, de én inkább nem építettem újra a házat. Új életet akartam kezdeni. Inkább a pénzt egy számlára kérettem, hogy majd ha úgy döntöm mégis beköltözöm valahova akkor legyen miből. Az eddig keresett pénzemből pedig utazgatni kezdtem, de az utazásokon is mindig valami bűnüldözés vagy embermentés volt a program.
Egy év kóborlás után úgy döntöttem elég volt az egyedüllétből és abból, hogy mindenki elítél pedig nem is ismernek. Báár ki hibáztathatja őket? Elvégre nem túl angyalhívogató a külsőm. Elhatároztam, hogy amint alkalmam nyílik rá csatlakozom az x-menhez. Ahol valószínűleg megértenek majd.

Előtörténet röviden:
csonka családban nevelkedtem. Anyám nevel Manhattanben az East Sideon. Vézna kis kölyök voltam, akinek 2 igaz barátja volt(Alan és Niel) mikor beléptem a kosárcsapatba akkor hirtelen népszerű lettem ami egy kis ideig a fejembe is szált, de aztán visszatalltam a barátaimhoz. a mutációm 8.os koromban jelentkezett. Pont egy kosármeccs végén az öltözőben. Szerencsére csak Alan és Niel volt az öltőzőben. Anya érdekes titkot rát fel az apámmal kapcsolatban.
A barátaim NewYerseybe mennek továbbtanulni én pedig maradok Manhattanben és szerelőtanonc leszek a nagybátyám műhelyében. Mikor az egyik őrszem elszabadul mi elköltözünk mi is Jerseybe. Anya ott állást kap és én is mivel regisztrálom magam mikor az AIM ezt kitalálja. Esélyem se lett volna bujkálni  külsőm miatt. Sofőrködöm és otthon végezhető munkákat vállalok el. Esténként pedig mivel nem tudok magammal mit kezdeni önkéntes szuper hősködésbe kezdek. Mikor a Newyorki házunk újraépül hazaköltözünk.
2023ban felgyullad a lakásunk a szomszéd házáról terjedt át a tűz. Édesanyámra egy gerenda esett rá. hiába mentettem ki a tűzből belehalt a belső vérzésbe. Ezek után én felvettem egy számlára a biztosító pénzét, hogy majd ha valamikor új életet akarok kezdeni máshol legyen miből futnia a házra. Az én keresetemből pedig bolyongni kezdtem.Egy év bolyongás után úgy döntöttem hogy elég a magányból és csatlakozom az x-menhez amint alkalmam nyílik rá.

Képességei:
Teleportálás: Képes magát 50 m-re teleportálni, ha pedig utast is visz magával akkor csak 25m-re és maximum 100kg-nyi mennyiséget tud magával teleportálni. A folyamatot tompa pukkanás és füst kíséri.
Pihenés nélkül 3 ugrásra képes egymás után, de utána pár percig nem tudja azt ismét használni.(1 kör pihenő idő) Ha pedig utast is visz magával akkor 2 ugrásra képes utassal, de utána két körig kell pihennie(nélkülöznie az erejét)
Harc közben pedig a reakcióidő rövidsége miatt a teleportálási táv tizedére csökken vagyis 5 méterre, utassal pedig 2,5 méterre.
- képességfejlesztés(-2,5kredit):
képessége odáig fejlődött, hogy mostanra már a testénél sűrűbb anyagok egyszerűen kilökik magából így nem szenved sérülést azzal, hogy mondjuk a talpa a betonban materializálódik, hanem az kilökődik a talajból. A nála kisebb sűrűségű anyagokat pedig ő szorítja ki. Például a vizet vagy mondjuk egy bokor ágait.
Jelenlétének hatása a Cheyarafim-okra admini elbírálás alapján.
a
Szakértelmei:
-tud kamiont és autót vezetni.
-remekül beszél angolul és németül
-ért a szereléshez
-lopakodáshoz is ért(sokszor így füleli le a roszfiúkat)
-közel harcban is jó

Privát előtörténet véleményezést kérsz:  Nem

Megjegyzések: főkarakter: Kira Sign

A karid AIM előtt, sem alatt semmit sem dolgozott az kizárt. Senki sem alkalmazta, mutáns, külső jeggyel, még a rokon sem merte kockáztatni, mert feladták őt is, illetve téged folyton üldöztek. 2019 második felében szűnt meg a mutáns ellenesség csak. Sőt AIM alatt regisztrálnia kellett, ha nem tette, akkor a Bukásig a Raft-on csücsült és jobb esetben nem végezték ki. Szóval, ha regisztrált, akkor a Bukásos történetet írhatod át, ugyanis az összes mutáns a regisztráiókor kapott nanobotok miatt emberek százezreit mészárolták le megvadulva, mint egy állat, addig, amíg nem kapcsolódott ez le, jó 1 óráig voltak így megvadulva, romboltak, pusztítottak mindent, amit értek (emiatt a legötbb meg is halt a katasztfórákban, a szervezete feladta a harcot + a katasztrófák elől nem tudtak elmenekülni). Meglógás nem sikerült, mivel nem, akkoriban nme lehetett ilyen tenni, csak az X-men volt, akik el tudtak bújni, illetve Magneto-ék. Ha Te menekültél folyton, akkor az AIM mindent elpusztítotton azon a környéken, ahol megúztad magad, épületek, embereket, mindent, addig a pillanatig amíg ki nem kényszerítette belőled a megadást. Szomorú világ volt.
Szóval a teljes AIM-es koncepciódat írd újra, mert nem fogadom el és írd le részletesen, hogy miként élted túl a katasztrófát az előzőek fényében.
Milyen kamera a Senki földje alatt? Nem volt se áram, se víz, se civilázicó akkoriban. Anyuka aranyos, örül, hogy túlélte, nincs semmi, mindenhol holttestek fekszenek, mintegy öt millió a városban, az élelem kifogyóban, víz kvázi a csatornából, de szobafogságot ad a fiának. Manhattant 2 cunami érte, illetve teljes NY-ot a bukáskor, nem volt olyan része a városnak, ami megúszta volna. Leomlott épületek, romok, roncsok, holttestek 1 teljes éven át napsütés nélkül. Akkoriban mindenki fegyverrel járta az utcát, hogy életben maradhasson.
2023-ban mágikus köd? Az 2020-ban szűnt meg, májusban. Utána már szabad közlekedés volt mindenfelé.
Astoria... az Astoria-n fix h nem szálltál meg, ugyanis akkor már 9 hónapja volt rajta mágikus védőpajzs és se ki, se be... a démonok egyszerre jelentek meg mindenhol, majd amikor Dormammu elvesztette az irányítást a külső régiók között, akkor vonta fel a pajzsot. Ez a démonok ittlétének 2. hónapja volt, a démonok 1 évig voltak itt. Szóval az a rész is hibás.

Javaslom az összes hibát javítsd át, és ha nem vagy tisztában az oldal történéseivel ennyi idő után sem, akkor ne részletezd ennyire a dolgokat, mert egyik hiba jön a másik után és belezavarodsz a részletekbe.

Átírtam pár dolgot. Remélem így jó lesz.

Volt nálad furábban kinéző miniszter is korábban egyébként
"Elvesztettem az egyetlen embert aki még mellettem maradt. Bár Alan és Niel éltek, de a mágikus köd miatt nem is tudtam tartani velük a kapcsolatot." - ez már érvényt vesztette, így húzd le.

Egyébként így már jó és elfogadva. 1200$ kezdőtőke, a többit tudod, adatlap és mehetsz játszani.

Lehúztam . És Íme az adatlap.

Adatlap:

Név:Zack Blu
Lakás/Létesítmény:-
NJK: -
Foglalkozás: jelenleg magányos szuperhős
Munkahely: ahol épp van
Pénz: 1200$
Bevétel/hét: jelenleg 0 de nemsokára megint munkába áll
Eszközök: Családi fotóalbum, gördeszka
Felszerelés/fegyverek: -
Vállalat:-
Szövetség:-
Törzshel:, ahol megtalálható:kóborlási időszakát éli ezért még nincs
Ismertebb szövetséges:-
Ismertebb ellenség:-

Felhasznált kreditek:2,5(képességfejlesztés)
Fennmaradó kreditek:1,5

Nincs 4 kredited, vettél egy képességfejlesztést, azt vond le.

+2kr szintlépésért (2. szint)
Felhasznált kreditek:2,5(képességfejlesztés)
Fennmaradó kreditek:3,5

+2kr szintlépésért (3. szint)
Felhasznált kreditek:2,5(képességfejlesztés)
Fennmaradó kreditek:5,5