Nikoletta Blue

Adatok:

Név: Nikoletta Blue
Egyéb név(i): Nikol, Niki
Faj: mutáns(Neyaphem)
Nem: nő
Jellem: ember-barát; mutáns-barát
Személyazonosság: titkos
Születési helye és idő: 2027
Kor: 20
Család: Anya. Katlin Lusion él, Apa: Zack Blu él,
Foglalkozás: x-men tag.
Testmagassága: 172 cm
Testsúlya: 65 kg
Szeme színe: sárga
Haja színe: fekete
Bőre színe: kék
Különleges ismertetőjel: lásd apámnál. (Olyan vagyok mint egy kék démon, de csak külsőre)
Repülési sebesség: 50-60km/h
Egészségi állapot/ betegségek:egészséges

Életrajza:
gyerekkor
Brooklynban születtem, egy közelsem átlagos család gyermekeként. Mondjuk, úgy, hogy elégvolt rámnézni az apámra és aki nem ismerte, az kétféleképpen reagált. Vagy elszaladt ijedtében, vagy fegyvert fogott rá, mert démonnak nézte.
Szegény apa, ő olyan időszakba született, ahol nam igen tolerálták a furcsa testi elváltozásokat. Szerencsére nekem már nem volt ilyen problémám, mikor jelentkezett a mutációm, mert akkor máe megszűnt a mutánssellenesség, főleg a vírus után.
de ennyire ne ugorjunk még az eseményekben.
Kalandos gyermekkorom volt. Előszöris, nem minden gyerek mondhatja el magáról, hogy mutánsok között nevelkedett fel. Nos, én igen. Amióta az eszemet tudom a Brooklynban lévő kúriában laktam. Együtt jártam a többi diákkal iskolába, akik mind más és más különleges adottságokkal rendelkeztek. Néha mikor nem volt órám bementem a képességhasználat órára és lestem, milyen ügyesek már a nagyobbak. Nekem a képességem 12 éves koromban jelentkezett, de én nagyjából felvoltam rá készülve. Bár arra nem, hogy számítottam, hogy egyik napról a másikra megváltozik minden.
A testem a magam módján, olyan lett, mint apáé. Vagyis kék lett a bőröm, agyaraim lettek, ujjaim összeforrtak, a fülem csúcsos lett, és nem utolsó sorban lett egy helyes kis ördögfarkam. De ezeken felül volt valami amiben eltértem apámtól, még egy külső jegy: a nagyrészt visszahúzható szárnyaim(melyek ruha alatt teljesen észrevétlenek tudnak maradni, de perze nem szoros ruhákat hordok, mert azok kényelmetlenek). Igen, denevérszerű szárnyaim lettek, amelyekkel ezek után képes lettem először csak lebegni, majd miután megtanultam őket használni, már repülni is remekül tudtam velük.
Bár ezek után anya kénytelen volt nekem oldalt tépőzáras vagy mágnespántos ruhákat varrni. Itt szerettem meg a varrást. Ami a felnőttkoromra nagy hatással is lesz később. Ugyanis az x-menség mellé kell valami munka vagy hobbi is. Nekem a varrás lett és egy idő után , egyre jobb és szebb ruhákat terveztem magamnak és barátaimnak, míg végül divattervezővé nem nőttem ki magam. Manapság pedig már netes vagy telefonos úton történő rendelésekre készítek ruhákat, kollekciókat. Vagy a megbízó igényei szerint, vagy saját kreativitásom alapján.
De ennyire még ne ugorjunk előre, lássuk mit reagáltak a suliban a többiek a változásokra: A többiek először döbbenten néztek rám a suliban, mikor meglátták a hirtelen változást. Várható volt a reakció, de legalább ők nem ítéltek el, mert ismertek már korábban. Tudták, hogy csak külsőre változtam meg, belsőre nem. Ha már a mutáció jelentkezésénél tartunk, akkor elmesélem, hogyan vettem észre, hogy a furcsa külsővel furcsa erő is járt. Mikor a szüleim hazaértek a kúriába, akkor rózsaszínnek láttak engem, kicsit meg is lepődtem rajta, de amint anya a bőrömhöz ért, az visszaváltozott eredeti kék színére. Először nem tudtam mi lehet ez a képesség. nem örültem volna annak, ha kiderül, hogy kaméleon vagyok és a rózsaszín szőnyeg színét vettem fel, ami a szobámban volt.
Anya azonban megnyugtatott, hogy valószínű az ő képességét örököltem. megkért, hogy koncentráljak a szobában lévő üres vázára és képzeljem azt, hogy virágok vannak benne. Kicsit vonakodva ugya, de megtettem amit kért, a vázában hamarosan néhány hervadt virág jelent meg. ugyanis az első próbálkozás nem volt túl sikeres.
De másodszorra már sikerült élőnek tűnő virágokkal megtölteni a vázát. Mikor ezzel végeztem, anya odasétált a vázához és megpróbálta kivenni a virágokat, de ahogy azokhoz hozzáért, azok kis felhőpamacsként oszlottak el. Anya képessége nem volt más, mint az illúziókeltés.
Ha már a szülőknél tartunk, akkor kicsit kifejtem, miért is laknak ők is a kúriában. MIndketten x-men tagok voltak és a kollégiumban is dolgoztak. Apa a gondnok volt és helyettestanár, Anya is helyettes tanár volt, de ő több tárgyhoz értett, mint apa, így ha kellett nekem is tudtak segíteni.
Az évek teltek múltak én pedig leérettségiztem és magam is x-menné váltam és divattervezővé. Elmentem a közös akciókra és tanítottam a fiatalabb mutánsgenerációt. Elégedett voltam elvégre egy 18 évesnek ez elég szép eredmény.

Mozgalmas időszak:
Magnetó hatása egyre nagyobb lett. A vírus a lakosságot mutánssá változtatta, majd az egész földet uralma alá hajtotta, mi lázadókként a kúriában(mostani nevén főmágustoronyban) éltünk, szervezgettünk és a szabotázsokat is itt terveltük ki. Kisebb akciókra már mentem én is, de csak ekkor dobtak be engem is a mély vízbe.
Egy akció erejéig össze kellett állnunk a kézzel egy küldetés erejéig.
Ezek után újabb küldetések vették kezdetüket, melyekben már komolyabb felkészültségre is szükség volt. Engem és apámat legtöbbször megfigyelési és információszerzési feladatokkal bíztak meg. Mivel apa remekül értett a kémkedéshez, ez nem okozott gondot nekünk.
Eléggé sikeresek voltunk, de minden akciót gyorsan kellett végrehajtanunk, mivel rajta voltunk Magnetó körözési listáján és tudjátok ez milyen következményekkel jár.
A csapat visszatért NY-ba, de nem sokkal később a csapattagok elmennek Jerseybe, hogy merényletet kövessünk el Magnetó ellen, mi pedig hátramaradtunk, hogy tartsuk a bázisunk.
Nemsokkal később a visszatért csapattagokkal arra készülünk, hogy a napfogyatkozás során átlépjünk az elődök földjére és megvédjük a realitásunkat a gonosz entitástól.
Azonban valamiért mi nem kerültünk át az elődök földjére, a mai napig nem értem miért. Kissé dühítő volt, hogy a csapat kihagy engem minden jó buliból.
A csapat visszatért és nem túl megnyugtató hírekkel szolgált.
Az idő közben rohan és ma épp a főmágustoronyban vagyok, és figyelem a kommunikációs rendszerünket, így ha szükség van rám valahol elérnek és oda is megyek.

Képességek:
Anyjától örökölt:
Képes illúziókat kelteni, amelyik minden érzéket becsapnak, hacsak nem egy telepatán próbálja azokat használni, mert az rájön a cselre. Az illúzió nagyon élethű, szinte már túlságosan is, de fizikai mivoltja nincsen. vagyis, ha valaki hozzáér, akkor szertefoszlik. (Kivéve, ha épp a kezemben tartom az illúziót)
Az illúzió 4 körig tartható fent, aztán az illúzió vagy illúziók eltűnnek. Képes 1 embernagyságú vagy több kisebb illúzió keltésére.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: igen

Elfogadva, bár annyira nem volt iskola a kúriában ott, ezt mondtam is. Révén 2035-ig köd volt NY felett és a kúriában rajtad kívül összesen csak 6 gyerek lakott, az ott élők saját csemetéi.
Szerk: A szigetre foglak bemesélni, majd jelzem itt, ha megtörtént a következő körben.

Itt kezdtem: https://xmenreneszansz.hungarianforum.net/t339-times-square-manhattan#34943