New Yorki Gyógypedagógiai Intézet

A helyet hallásból már ismertem. Nem túl jó hírű intézmény és ezt a külseje is jól mutatja. A falai omladozni kezdtek és nagyon rossz állapotba volt az egész hely. Nagy sóhaj hagyta el a számat, mielőtt beléptem volna. Nem szeretem az ilyen helyeket. Rögtön a recepcióshoz mentem, majd bemutatkozásom utána nem várt megjegyzéssel találtam szembe magamat. Ellenőrzés? Ráadásul ennyire nem kedvelik. Ezek szerint gyakran előfordul az ilyesmi. Sajnálom azokat, akiknek itt kell lenniük. Nem hiszem, hogy túlzottan azon lennének, hogy segítsék az olyanokat, akik valamiféle betegséggel küzdenek. Nem szóltam semmit inkább megvártam, míg betelefonált az igazgatóhoz és elmagyarázta, hogy miként jutok oda. Bólintottam majd elindultam felfele. Beszálltam a liftbe, majd kis idő múlva már a negyediken voltam. Követtem a nő által adott utasításokat és hamarosan már az igazgató ajtaja előtt álltam. Nem is várakoztam, rögtön bementem.
- Üdvözlöm! Shima Nakarmaro vagyok a SHIELD-től. Egy bizonyos ügybe nyomozok és a legtöbb jel arra mutat, hogy az illető innen indult el. Ha jól tudom az egyik páciensük egy bizonyos Bobby Miles. Van okunk feltételezni, hogy a fiú elég nagy bajba keverte magát, így szükségem lenne néhány információra vele kapcsolatban.
Rögtön a lényegre tértem. Őszintén egy pillanatig se akartam volna tovább itt maradni, mint amennyi ideig muszáj.
- Első és legfontosabb kérdés. Rendelkezik-e Bobby valamilyen különleges képességgel? Ha igen, akkor mi az? Ezen felül érdekelne, hogy miféle problémával kezelték itt. Mennyire beszámítható? Jelenthet-e komolyabb veszélyt másokra vagy akár magára? Tud-e olyan helyet ahova esetleg mehetett miután innen megszökött? Család, barátok?
Kérdések sorozatát tettem fel az idős férfinak, amikre remélhetőleg bármiféle probléma nélkül válaszolni fog.

Figyelmesen hallgattam az igazgatót, aki láthatóan egy kicsit se örült a kérdéseimnek. Nem csodálom. Ennek az intézménynek már így is elég rossz híre van, nem hiányzik nekik még több negatív hírverés. Ettől függetlenül azonban válaszol a kérdéseimre.
- Értem! Attól tartok, hogy ebben az esetben azonban az áramszünetet nem éppen a rossz infrastruktúra okozta. Ugyanez az esemény megtörtént a Bronxi állatkertbe, ahol kikapcsoltak az elektromos zárak és az állatok kiszöktek. Azután egy zálogházba, ahol a biztonsági rendszerek szintén lekapcsoltak, majd ki is lett rabolva a hely. A dolgok innen indultak, így sajnos jó okunk van feltételezni, hogy Bobby lehet az elkövető. Egy mutáns képesség könnyen megmagyarázhatná a dolgot. Az állítása szerint ilyenre eddig nem figyeltek fel, persze nem kizárható, hogy még csak most ébredt fel az ereje, vagy eddig jól titkolta. Volt-e hasonló áramszünet itt az elmúlt időben? Esetlegesen mutatott-e Bobby bármilyen érdeklődést magas szintű technológia felé?
A helyzet könnyen lehet véletlen egybeesés. Addig, amíg nem kapok jelentést az ékszerekről, addig nem lehetek biztos abban, hogy Bobby az elkövető. Lehet, hogy az igazi tettes mindössze elsétált a hely mellett és a helyzetet kihasználva a fiú megszökött. Talán pont ezért is nem akartam világgá kürtölni a nevét. Az aktát átveszem az igazgatótól, majd belenézek. Főként a viselkedésével kapcsolatos dolgokról van szó. Gyorsan át is nézem, hátha találok bármi érdekeset. Esetleg rossz magatartás, vagy az itteni emberekkel való összetűzésekről. Az ilyen könnyen motiváció lehet arra, hogy valaki megpróbáljon kirabolni egy helyet és a pénzzel új életet kezdeni. Főleg ha az a valaki komoly mentális problémákkal rendelkezik.

Az igazgató válaszolta kérdéseimre miközben az aktát olvasgattam. Érdekes. Ha mutáns erőről van szó, akkor nagyjából most ébredhetett fel benne az elmúlt hónapokba. Ha az elektromos dolgokat képes megzavarni, akkor jó eséllyel nem is látható a képessége szabad szemmel. Ez sok mindent megmagyarázna, azonban még mindig nem elvethető opció, hogy valamiféle technológia útján csinálta. Bár elég valószínűtlen, hogy itt hozzá tudott jutni bármi ilyesmihez.
- Köszönöm a segítséget! Amint megtaláljuk Bobbyt rögtön önt is értesítjük.
Ezzel vissza adtam neki az aktát és kisétáltam az épületből. A bátyjának a címét megjegyeztem. Jó kiinduló pont lehet, de veszélyes is. Ha nála húzta meg magát, akkor jó eséllyel nem fogja kiadni a saját testvérét. Az csak megnehezítené a dolgunkat. Azonban egy jó tervvel talán megoldható, hogy ne legyen feltűnő a dolog. Beszálltam az autóba, majd rögtön Dorothy hadnagyot hívtam.
- Üdvözlöm, hadnagy! Shima ügynök vagyok. Most jártam az ön által megadott intézetbe és találtam néhány érdekes dolgot. Elsősorban a fiú az intézet vezetője szerint nem mutáns, legalábbis nem voltak arra utaló jelek. Persze ez még nem zárja ki, a lehetőséget. Az intézményben az utóbbi időben gyakran voltak áramszünetek, olyanok, mint amiket az állatkertbe és az ékszerboltba tapasztaltunk. Ezen felül erős nyugtatókat kapott. Nem tudom megmondani, hogy ennek hiányában milyen állapotban van, így ha bármi van, akkor óvatosnak kell lennünk. Illetve úgy tűnik, hogy van egy bátyja is. Érdemes lehet utánanézni. Szeretném személyesen, de SHIELD ügynökként kissé feltűnő vagyok. Megtenné, hogy kiküld egy járőrt, aki velem jön?
Volt egy tervem, de kellett valaki, aki ténylegesen a rendőrség tagja és hivatalos jelvénnyel bír. Amint ez a beszélgetés lezajlott és megadtam a hadnagynak a címet rögtön meg is indultam. Amint odaérek, leparkolom az autómat és várom, hogy a járőr megérkezzen. Remélhetőleg nem szirénázva.

Beszédem a hadnaggyal rövid, de lényegre törő volt. Ő rögtön biztosította a szükséges dolgokat, bár a végzésre várni kellett egy kicsit, amire számítottam. Miután bontotta a vonalat, rögtön vissza indultam az intézetbe. Szerencsére visszafele már jobb volt a forgalmi helyzet és hamarabb megérkeztem. Nem örültem, hogy újra itt kell járnom, azonban nincs más választásom. Jelenleg ez az egyetlen nyomunk. Remélhetőleg meglesz az elkövető, illetve a lopott dolgok is. Megérkezvén rögtön megpillantottam a rendőröket. Láthatóan a hadnagy nem szórakozik. Kiszálltam az autóból és rögtön feléjük sétáltam.
- Shima ügynök vagyok. Minden rendben erre? - kérdeztem az egyiküktől. Remélhetőleg hamarosan a végzés is befut és elkezdhetjük átkutatni a helyet. Addig pedig figyelnünk kell, hogy ne léphessen meg senki innen. Nagyon remélem, hogy megtaláljuk itt, amit keresünk.

Ahogy megérkeztem rögtön láttam a várakozó járőröket. Amint kiszálltam az autóból rögtön egyikük meg is jelent mellettem. Valószínűleg nem azért mert felismert, inkább arról akart érdeklődni, hogy mi járatban vagyok erre. Bemutatkozásomat követően rögtön fel is vázolta a helyzetet. Helyeslően bólogattam, majd átvettem a tabletet tőle. Wow, nem gondoltam volna, hogy a hadnagy ennyire hatékony! Fél óra alatt szerezni egy ilyet. Ha emberrablás vagy terror fenyegetés lenne, akkor meg is érteném, de pár ékszer meg némi dollár miatt? Oké. biztos benne van az is, ami az állatkertbe történt. Egy olyan esemény újbóli megtörténése elég veszélyes lehet. Mindenesetre meg van minden, már csak a parancsomra várnak.
- Rendben, akkor lássunk is neki. Az igazgatóval beszélek. Nem hiszem, hogy örülni fog, de őszintén szólva nem érdekel túlzottan - mondom, majd megindulok befele.
Rögtön a recepcióhoz sétálok, majd a jelvényemet ismét felmutatom.
- Szeretnék újra az igazgatóval beszélni. Kérem értesítse, amíg felmegyek.
Nem vártam választ. Rögtön megindultam a már ismerős úton. Beszálltam a liftbe, majd fel a negyedik emeletre. Hamarosan újra az irodája előtt voltam megint. Beléptem, majd a tabletet letettem elé.
- Attól tartok a Bobby nyom nem vezetett sehova. Azonban továbbra is úgy gondoljuk, hogy az elkövetők innen indultak, így lehetséges tett elkövetése után ide is tértek vissza és elrejtették a lopott dolgokat. Emiatt azonnal át kutatjuk az egész épületet, kezdve a szobákkal. Szeretném, ha ön és személyzet együttműködne velünk, amíg ez megtörténik - mondtam határozottan és adtam egy kis időt neki, amíg elolvassa a végzést és választ ad nekem.

A rendőrök az utasításomra rögtön intézkedni kezdtek. Két ember kivételével mindenki bement az épületbe, majd nekikezdtek a munkának. Én eközben látogatást tettem az igazgatónál. Ezúttal már közel se voltam annyira udvarias, mint azelőtt. Rögtön a lényegre is tértem, nem foglalkozva a két másik vendéggel. Láthatóan nem nagyon próbált harcolni a helyzet ellen, nem mintha lett volna bármi lehetősége rá. Ha mást nem, akkor legalább nem fogja akadályozni a munkánkat.
- Ne aggódjon, igyekszünk nem felforgatni az egész helyet vagy zavarni a bentlakók nyugalmát.
Már indultam volna ki, mikor hallottam a nő szavait. Nem tudom ki lehetett, vagy miért volt itt.
- Ez nem hely függő. Bárhol és bármilyen szituációban rossz útra léphetnek az emberek. Mi nem azért vagyunk itt, hogy a hely reputációját rontsuk, hanem hogy megtaláljuk a személyt vagy személyeket, akik felelősek voltak egy bűncselekmény elkövetéséért.
Ezzel ki is sétáltam az ajtón, majd rögtön visszatértem a földszintre. Tudtam, hogy lentről felfelé haladnak a kereséssel, így valószínűleg még itt dolgoznak. Miután felmérem a helyzetet én is becsatlakozok a keresésbe, hogy minél hamarabb végezhessünk a feladattal.

Rögtön neki is láttunk a keresésnek. Szobáról szobára járva alaposan átnéztük a helyet. Természetesen a helyzet tekintetébe mindenki óvatosabban járt el, de ettől függetlenül mindent átnéztünk, amit lehetett. Épp az egyik szobába kutattam. Szekrényeket, fiókokat, az ágyat is átnéztem, de semmi. Mindössze negyven perce kezdtük meg a keresést. Mindössze csak egy pár szobával végeztünk. Elgondolkoztam, hogy vajon mennyi időt fogunk itt tölteni. Lehet nincs is itt és csak az időnket pazaroljuk. Szerencsére nem így lett. Egy rendőr jött oda hozzám és jelezte, hogy megtalálták. Szerencsére nem kellett az egész napot itt töltenünk. Rögtön követni kezdtem, majd az egyik szobába beléptünk. Rögtön el is magyarázták a helyzetet. Egy poszter mögötti lyukba volt elrejtve. Rögtön elő is vette a dobozt, ami a pénzt és az ékszereket tartalmazta.
- Szép munka!
Örültem, hogy végre valami kézzel fogható eredményt sikerült elérni az egész napos rohangálás után. Egy nevet is mondott. Tobias Lean szobájában álltunk. Egy másik rendőr kissé furcsállotta a helyzetet. Nem csodálom. Elég sok kő lett megmozgatva láthatóan kis dolog miatt. Wilson rögtön el is magyarázta az okát.
- Igen, a probléma a képessége. Most szerencsés volt a helyzet, mert mindössze az állatkertből szöktek meg állatok és senkinek nem esett bántódása, azonban képzelje el, hogy ugyanez megtörténik egy kórház közelében. A meghibásodások miatt számtalan ember vesztheti életét. Nem is beszélve, hogy ha ezt valaki különböző terror támadásokra használja fel.
Én is kissé megerősítettem Wilson mondandóját. Az ügy lényegesen komolyabb volt, mint azt gondoltuk.
- Úgy vélem ideje bevinni Mr. Lean-t - mondtam nekik.
Hagytam, hogy ők intézkedjenek, de folyamatosan figyeltem. Nem tudjuk pontosan mire képes a fiú, illetve fog-e ellenállást tanúsítani, így fel voltam készülve arra is, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Őszintén szólva, remélem nem lesz semmi gond.