Kansas

//Előzmény: Kolumbia//

Ahogyan elbóbiskoltam a fiút láttam, akit korábban Asgardon is abban a szobában, a vízióban. Ott úgy gondoltuk, hogy Kovacs lehet gyerekként, de már nem voltam annyira biztos ebben. Mikor felriadtam Johnny hangja volt az első, amit meghallottam. Persze nem beszélhettem arról, hogy egy olyan fiúról álmodok, akit csak egy esetben láttunk korábban. Megmasszíroztam a homlokomat.
- Megható az aggódása – pillantottam Johnny-ra és kissé odébb ültem tőle, mintha zavarna a közelsége. – Rémálmok, a mai napról – mondtam keserű hangon. – Elektra azt mondja, hogy motyogtak az álmukban… azt hitte, hogy valami gond van.
Hátha a másik kettő kiböki, hogy mit látott és akkor már Johnny is tudni fogja, hogy hányadán állunk. Kinéztem az ablakon, pusztaság, autópálya, tipikusan, mintha egy amerikai filmben lennénk és nem máshol. Még egyszer utoljára ellenőriztem a fegyvereimet mielőtt leszálltunk volna, hogy mindennel indulásra készen legyek, amint leértünk.
- Mit gondolnak ennyi idő elteltével után még mindig itt lesznek? Úgy tudom, hogy önök ismerik őket személyesen is – néztem a két idiótára.
Ha lent voltunk, akkor katonás módra szállok ki a helikopterből, ott letérdelek a földre és a fegyveremmel követem a tekintetemet és úgy nézek körbe felmérni a helyet.

Próbálok enni, és inni valamennyit, majd ha akarom hanem elbóbiskolok. De inkább akarok. Egy fiú immár azt hiszem kicsit nagyobb, beszél hozzánk de nem értem, hallom, mintha valami nem akarná, hogy halljuk amit mondani akar.
Ekkor riadok fel én is, arra, hogy megérkeztünk. A nagy büdös semmi közepére. Ellenőrzőm, de valóban ezek azok a koordináták, amiket az ezredes adott meg. Pusztaság, út meg egy lepusztultnak tűnő étkezde.
-Mi a fenét akarhatnak itt....-
Morgom az orrom alatt, majd megpróbálom elérni az ezredest rádión, hátha ő tud többet.
-Nem tudom Fontaine ügynök, hogy mit kereshetnek itt, és azt sem hogy itt vannak-e még....-
A kérdésükre nem válaszolok, nem akarok, most ezekre a hülye álmokra gondolni van jobb dolgom is. Persze az nem jelenti azt, hogy nincs jelentősége, de most úgy sem tudok rájönni.
Ha az ezredes nem jelentkezik, akkor javaslom a többieknek, hogy szálljunk le és nézzünk körül.

Ah tehát mindannyian titkolóztok, és még mondják, hogy nem vagyok rájuk semmilyen befolyással és nem irányítom őket. Persze, pocsékul hazudik mind a két idióta. És végül megvolt Rhodie is, a kérdésre igyekszem válaszolni neki a lehető legjobb színészi tehetségemmel együtt.
- Nem volt vele gond uram, úgy tűnik, hogy egyelőre ugyanaz az érdeke, mint nekünk. Legalább is az aktája és dr. Stark szavai alapján – mondtam.
Elvégre is az egóbajnok azt mondta, hogy olvastuk az aktát, így ezt illett tudni róla, még ha valójában fogalmam sincs róla. A Hulk megvolt még mindig öregember és teljesen kiütve. Mit akarhatott tőle Kovacs? DNS mintát, vagy egyebet is, a tudását, vagy mást? Persze ez a hely csapda is lehet, biztosan az, hiszen mi másért csalt volna minket ide.
- Dr. Stark nem fog idejönni uram – feleltem. – Mr. Jackson megfenyegette és fizikai kontaktusba is keveredett vele, ezek után nem volt hajlandó velünk tartani ide.
Körbenéztem itt a sötétben, hogy lehet-e bármit is látni, valamit, ami miatt ide jöhettek Kovacs-ék, vagy azt, hogy hol lehetnek ők, hol van olyan hely, ahol rejtőzhetnek, vagy megbújhattak egy rajtaütéshez a gyorséttermen felül persze.

Az épület mögül lép elő az ezredes, láthatóan jól van. Walteréknak semmi jele egyenlőre. Megkönnyebbülök egy kicsit, majd meghökkenten bámulok Cash-re, akit kidobtak a kukák közé. Mi a francot akarhattak itt, a semmi közepén, egy lepukkant kajáldában. 
-Öhm, Uram azzal lesz egy kis probléma....-
Nos megint leszerepeltem, az egyszer biztos.
-Miután dr. Stark közölte velünk, hogy a társain meghaltak egy bevetés során, érzéketlenül és gunyoros módon, hogy a többit ne említsem, közöltem vele, hogy hova teheti a személyét. De komolyabb atrocitás nem történt, azon kívül, hogy valószínűleg be fog perelni....és nem tartott velünk...sajnálom uram de nem tudtam visszafogni magam...-
Körbe pillantok, majd feszülten és szar hangulatban pillantok az ezredesre.
-Megnézhettem a páncélját uram, talán helyre tudok pofozni egy-két funkciót, de nem ígérek semmit. Sajnálom...-

Most komolyan ezek ketten jobban kiakadtak a halálhírünkön, mint mi magunk. Hajasbaba és az indián dínó nem számít. Ők még újak voltak ebben. Csak azt nem értem, hogy minek kellett ennek az idiótának is elmondania ugyanazt, szinte szóról szóra, amit nekem. Szóval már szó szerint néz hülyének mindenkit maga körül. Itt pedig semmi sem volt, szó szerint semmi, aztán mint kiderült mégis. Kezd érdekes lenni az egész, követtem Rhodie-t, amikor visszament előre és egy ismerős személyt pillantottam meg. Ez meg mit keresett itt?! Utoljára kis híján nekem esett, amikor beolvastam neki, hogy nem ő az egyedüli istennő a Különítmény környékén, hanem én is és ezt tiszteletben tarthatná. Már csak egyetlen egy kérdés maradt. Mi a fészkes fenét keres EZ itt?!
- Uram, ő hogy került ide? – kérdeztem meglepetten.
Danvers azt mondta, hogy folyamatosan figyelni fogják, hogy merre megy és mit is tesz, így nem tudtam, hogy mit keres itt. Próbáljuk meg menteni a helyzetet, hogy mit meg nem teszek azért, hogy megkapjam azt a képességet Mephisto-tól.
- Nem önt akartuk zavarni istennő – mondtam. – Inkább szeretnénk a segítségét kérni, amennyiben méltónak érez minket erre – pillantottam Rhodie-ra, majd vissza a nőre. – Bizonyára emlékszik Kovacs-ra, nem látta őt és a társait ezen a helyen?

Remek, ennél szarabb nap sem volt még az életemben. Bólintok az ezredesnek, de nem tudok hozzá látni a páncél javításához, mert vészhelyzet van. Mi ebben az újdonság?!
Hát ez...ő, Zarda, Thor hol a fenében vagy ilyenkor. Nem szereti ha zaklatják evés közben. Hát biztos nem enni jött ide, PONT ide.
Mindenesetre nem szeretném ha magunkra haragítanánk az egyszer biztos. A leglényegesebb kérdést az ügynök feltette, kissé meghajolva üdvözlöm én is Zardát. Nem mintha szeretek hajlongani, de azt hiszem jobb ha nem szemtelenkedek most.
Nem igazán tudok mi mást kérdezhetnék Zardától, így egyenlőre várom mit reagál erre az egy kérdésre. Azt tudom, hogy nagyon nem szeretnék harcba keveredni vele, láttam mit művel a Central Parkban, nem szeretném úgy végezni, mint Loki serege, pépesre vert sárkányok és ilyesmik.
-Úrnő, üdvözletem. Nem akartuk megzavarni, Walter nyomait követtük idáig, esetleg nem látott valami szokatlant a környéken, vagy olyasmit ami megzavarta Önt?-
Kérdezem én is, annyira udvariasan és tisztelettel amennyire csak tudom.

Még egy istennőt is hülyének néz, komolyan minek mondja el már sorozatban ugyanazt, amit én is? Bizonyára meg sem hallja, amit mondok, akkor pedig majd fülészetre kell elküldeni, vagy pedig valamilyen módon elérni, hogy kirúgják, lassanként nálam is jobban elszállt magától, pedig azt egyvalakinek sikerült eddig elérnie, az pedig Kovacs volt. A páncélos jobbágy, ez tetszett, ha nem lett volna Zarda is ennyire elszállva magától és nem fogta volna fel, hogy mi is vagyok valójában, talán még kedveltem is volna némileg.
- Valentina de Fontaine ügynök vagyok, szolgálatára úrnőm – feleltem.
És Cash felkeltette a figyelmét, mennyire jó lett volna, ha most változik Hulkká, mert legalább némileg méltó harcot kapott volna.
- Nem hajléktalan, őt Kovacs és emberei hozták ide. Valamiért fontos nekik. Az ő nyomukat követtük ide, azért reméltük, hogy ön látta őket Lady Zarda.
Volt egy másik lehetőség, a ruhája furcsább volt, mint máskor. Mi van, ha ez nincs is itt, csak Frost illúziója és játszik az elménkkel? Bár meglett volna képességem, hogy legalább némileg átláthassak rajta, ha valóban csak illúzió ez.

Kíváncsi vagyok honnan a bú bánatból került ide, milyen világból. Egyenlőre nem tép minket darabokra, egy pillanatra megfeszülök, ahogy a megfigyelésére küldött ügynökökről beszél, akiket megölt....
Nah ne most nincs itt az ideje, hogy hülyeséget csináljak. Egyenlőre sikerül eléggé megalázkodnunk előtte, hogy elhiggye hogy imádjuk, vagy ilyesmi. Remek és a figyelmét is felkeltettük, ennek aztán nem lehet örülni.
Nem fogja elárulni, hogy mit keres itt, vagy hogy tud-e egyáltalán valamit. Csak az őrült harcokat szereti meg az olyanokat akik valamelyest az ő szintjén vannak.
Cash-re pillantok, majd picit kérdően az ezredesre. Vajon ha harcolna egy jót, akkor talán elárulna valamit nekünk. De eléggé veszélyes, ha ez a kettő elszabadulna, nos így is alig tudtuk elkapni Cash-t.
-Úrnő, ez a férfi valamiért fontos volt Walternak, és ahogy Fontaine ügynök mondta, ő nem egy csavargó.....erősebb, mint amilyennek most tűnik. Engedelmével el is mennénk, és nem zavarnánk tovább a jelenlétünkkel....-
Nem fog elárulni semmit, és nem jutunk előre. Cash is egyre jobban nyöszörög nem hiányzik hogy megint átváltozzon.

És megint elismétli, így lenne egyszer telitalálatom a skandináv lottón, ahogyan ezt megéreztem. De a nő még nem támadott meg minket, pedig egyszer szívem szerint úgy megaláztam volna valamilyen módon. De ez most elmaradt. Cash pedig ébredezett és pillanatokkal később neki is vágott egy kukát a nőnek, aki még el is esett. Nos ebből most lesz egy gyönyörű harc és káosz itt, ahogyan mindent tönkretesznek és szétvernek ezen a helyen. Rhodie nem értette, hogy mindez miként történhetett meg, én tudtam, vagyis volt egy érzésem. Telepátiával könnyű ezt elérni, azt hiszem, hogy itt volt a közelben Frost, és akkor Kovacs is valószínűleg. Persze mindezt nem mondhattam ki hangosan, mert honnan is lenen szabadna tudnom egyszerű ügynökként arról, hogy a telepaták miként is működnek, rajtam kívül a csapatban ilyesmit senki sem tudott és én is csak onnan, hogy kitapasztaltam a saját erőmből.
Fegyveremet felemeltem és elkezdtem hátrálni a parancsnak megfelelően a helikopter felé, a katonai szokásoknak megfelelően Cash-en tartva a fegyvert. Ha pedig úgy dönt, hogy felénk fordul és minket is próbál támadni, akkor igyekszem a lehető leghamarabb kitérni előle és valamilyen fedezékbe jutni, hogy ne engem próbáljon lezúzni utána. Hanem lehetőleg Zardát, aki remélhetőleg eddigre neki is megy majd.

Zarda persze, nem tud semmit, nem látott semmit, és egyáltalán azt sem tudja mit keres itt. Egy ilyen öntelt nő, mint ő, nem hiszem, hogy egy ilyen helyen ülne le enni. Érzéseim szerint hazudik, mint a vízfolyás. A gondolat menetemet a helikopterek és Hulk kukahajigálása szakítja meg. Naná, hogy ennyi nyugtató sem elég neki.
Mindenesetre elég furcsa, hogy az előbb még nyöszörögve fetreng, most meg Zardába kukázza a szót...
Helyes tűnjünk el innen amíg lehet, én is elkezdek hátrálni a többiek után. Az intelligens Hulkot sem tudtuk egy könnyen megállítani, de egy agyatlant még nehezebb. Remélem a szart is kiverik egymásból. Óvatosan lassan hátrálok a helikopterhez, nehogy felhívjam magamra a figyelmet, remélhetőleg Zardával fog foglalkozni vagy fordítva. Ahogy elnézem nem vette jó néven, hogy kukákat hajigálnak hozzá.
Az egyetlen ami még mindig zavar, hogy gőzünk sincs hogy Walterék mit csináltak itt, vagy mit kerestek itt....

Ahogyan jött a parancs, hogy vissza a géphez úgy múlt el az egész, révén az egészből nem maradt semmi sem, de legalább Zarda és Chash lefoglalta magát. Mennyire könnyű lett volna mindkettőt földre vinni, ha megfelelő fegyverzetem lett volna, de hát erről ennyit, mindezt nem tudom megtenni jelenleg. A civilek kint és hamarosan még az az öntelt barom Stark is bejelentkezett. Nah lássuk, hogy mennyire képes Tyler benyalni neki, én nemes egyszerűséggel elküldeném a fenébe, de Tyler elméletileg jófiú, így máris roppant kíváncsian várom, hogy mit is fog mondani. De ettő lfüggetlenül, ha Stark helyében lennék én még mindig beperelném és a gatyájáig megkopasztanám a sztárügyvédeimmel és egy életre tönkretenném. Talán még az öngyilkosságba is belehajszolnám, de ez már nem Stark profilja, csak a többi része. Ha megérkeztem vissza végül Rhodie-hoz, akkor körbenézek, hogy merre ki lehet, hogy merre rejtőzhetnek Kovacs-ék.
- Amennyit tudok a telepátiáról uram, a képzéseknek hála Frost miatt, de úgy tudom, hogy ő képes lehetett mentálisan hatni Cash-re, hogy az dühöngő üzemmódba kapcsoljon a nyugtatók ellenére. Nem tudja végigszkennelni a környéket a páncéllal, hogy merre lehetnek életjelek?
Hátha beválik, ilyen zseniális ötleteim pedig csak nekem lehetnek. Milyen jó, hogy telepata vagyok és rátudom fogni az esetleges különleges felkészítésre, ha már telepata az ellenfelünk.

Jó vicc gyorsan beszállni, az csinálnám, de Hulk konzervet csinál a helikopterből, a pilótával együtt. Rhodes ezredes a civilleket menti ki, majd futva én is csatlakozom hozzá. Sajnos nem látok semmit, legalábbis nem olyan messze, hogy biztonságba teleportálhassam az embereket. 
Rohadt, szemét gennyláda. Lehet hogy most megkapja amit akar, de ha mégegyszer találkozok vele élőben, beverem a pofáját és nem fog érdekelni, hogy ha tönkre is tesz.
-Elnézést kérek az előbbiért Dr. Stark, de a hír amit közölt, teljesen kiborított és elvesztettem a fejem...-
És ha nem hozza rendbe a páncélt, akkor beverem az orrát. Nem alázkodnék meg, de ezzel a két örjöngő állattal és a civilekkel a hátunk mögöt nem nagyon van más választásom.