Kansas

A többiek nem szólnak semmit, helyes, legalább nem kezdenek el olyasmiben okoskodni, amihez úgysem értenek és hagyják azt beszélni, aki ért is a telepatákhoz. És tudtam, a bocsánatkérés is megtörténik, annyira, de annyira kiszámítható volt. De jelenleg még jól is jött nekünk mindez, révén az én igazat igazolta. És valóban telepatikusan irányították, ahogyan abban is igazam lett, hogy itt vannak a közelben, csak éppen Emma nem hagyja, hogy lássuk őket. Ha meglett volna a telepatikus képességem, akkor már régebben lebuktak volna és tudtuk volna, hogy itt vannak, de így? Hajaj kereshetjük őket évekig sem fogjuk megtalálni. Energiapajzs, ami blokkolja a telepátiát? Menj a fenébe Stark, hogy még az én szórakozásomat is el akarod rontani a későbbiekre nézve! Igaz nem tagadhattam, hogy ebben a pillanatban nem is jött mindez olyan rosszul, sőt mindez tökéletes volt. És végre valahára én magam is megláttam őket. Akkor pedig most már nem is volt olyan sok hátra. Telepata, így konentrálnia kell Cash-re. Ha elengedi, akkor kellemetlen lesz, azonban ha nem, akkor nem tud kitérni előlem.
- Tereljék el nekem a jégember figyelmét, hogy ne védhesse Frost-ot. Én leszedem a nőt – mondtam halkan Tyler-nek és Emma-nak.
Nagyon reméltem, hogy nem kezdenek el a saját fejük után menni, hanem megteszik, amit kérek. Ha így tesznek, és nem lehet kilőni az energiapajzs alól, akkor annak a széléhez megyek és kidugom rajta a pisztolyom, vagy ha van nálam gépfegyver csövét, hogy rendesen tudjak lőni és némi célzás után Frost vállát veszem célba. Ha a többiek teszik, amit kell, amint Frost egyedül marad és védtelenül húzom meg a ravaszt, sérülten, fájdalom mellett úgy számoltam, hogy nem olyan hatékony a telepátiája, saját példámból kiindulva. Ha egy lövés nem elég, akkor addig lövök rá, amíg végül el nem találom.

Szinte már letörnek a fogaim, annyira csikorgatom, mikor Stark szavait hallom. Nyomorult szemét. Az ezredes nem egy észlény, persze én sem vagyok túlzottan az, főleg nem a mostani időkben. De helyén van az esze, és máris egy rakétát küld rájuk. Az a szemét kifejlesztett egy telepátiát blokkoló erőteret. Igaz lehet meg kellene köszönöm neki, ha túléljük és esetleg egy személyes erőteret is kikuncsoroghatnék tőle vagy az ezredestől.
S lám Emma és Ianék itt toporognak pár méterre körülöttünk. Egy szót sem, szólók, igaz az erőteret nem látom, de úgy tippelem, ez nem lehet túl fizikai, és nem tartja vissza a golyókat, de ezért nem lövöldözök feleslegesen, Ian-t, egyszerűen kicserélem egy kukára, vagy kettőre a súlytól függően. Így az ügynöknek tiszta célpontja lesz, és remélhetőleg nem Emma lábára céloz hisz azt a kuka kitakarja, és a golyók sem pattannak majd vissza ránk. Rusty már kidőlt, így Iannal eltudunk bánni, hacsak Walter nem fog beavatkozni valamivel. A mi Emmánk remélhetőleg lebénítja Ian-t egy időre, már csak Chast kell szemmel tartanom, ha Emma esetleg ránk uszítaná, akkor távol tartom magunktól, azzal, hogy kicserélem a helikopter roncsára, ha felénk vetődne, persze nem úgy, hogy a roncs essen ránk.

Ian ki lett vonva a forgalomból, de így Hulk vadul be és Zarda mert nem elég, hogy kiiktatja a két helikoptert  a forgalomból a harmadikat meg ő kezdi el csépelni. Őrült nőszemély. Nem tudunk ki menni, mert akkor Emma kap el minket, viszont a három páncélos meg felénk közeledik. Ráadásul Zarda ki fog nyírni mindenkit.
-Picsába ezzel!-
Káromkodok miközben a páncélosokra tüzelek, próbálva a páncél sebezhető pontjaira célozni. Kifogytam az ötletekből, eddig sem voltak túl jó ötleteim, de patt helyzetben vagyunk.
-Emma bénítsd le a páncélosokat is, legalább nyerjünk egy kis időt.-
Vagy elteleportálgatom a páncélosokat, van itt elég roncs, most már, így hátha Zarda közelébe tudom tenni őket és nekik támad, így Emmát újra szabaddá tudom tenni, és végleg ki tudnánk vonni a forgalomból.  Ha összejön, akkor vállát, karját, vagy a szabadon lévő testrészét célozva lövök rá, nem akarom megölni, talán nem is tudnám megtenni, de ki kell vonunk a forgalomból, hogy szabadon tudjunk mozogni, és annyi sérüléssel nem hiszem, hogy bírna koncentrálni az elmetámadásaira.

A páros legalább szó nélkül tette, amit kértem és sikerült is meglőnöm Frost-ot, szívem szerint fejbe lőttem volna, de kétlem, hogy azt olyan szó nélkül hagyta volna bárki is, így maradnom kellett a szerepnél. A liba felszisszent és a Hulk máris szabad volt, ahogyan azt pontosan remélni mertem. A kellemetlenség az volt, hogy az erősítés egy pillanat alatt robbant fel, hála az odarepülő Hulknak, illetve Zardának, ahogyan nekik esett. És megérkeztek azok a páncélosok is, akiket láttam korábban és jöttek felénk. Bármilyen más esetben fogtam volna egy-egy nyílvesszőt és a fejükbe engedem a szemükbe, vagy a szájukba, mert ott tűntek a legvédtelenebbnek, de ebben a percben ez túlságosan is gyanús lett volna.
- Szedje el ezeket is az utamból! – mondtam Tyler-nek.
Stark sem volt a helyzet magaslatán, ahogyan Rhodie sem. Ennyit Stark egoizmusáról, reméltem, hogy Tyler ezúttal is elszedi előlünk, akiket kell, fejlövés, vagy haslövés, a haslövés olyan remek lett volna, a legfájdalmasabb és leglassabb halálok egyike. De nem volt arra idő. Ha a közeledő páncélosok eltűntek az utamból ezúttal Fost fejét céloztam meg és amint szabad célpontom volt, akkor húztam meg a ravaszt, remélve, hogy le tudom szedni, bár ha belehalna, Kovacs megfogja védeni és legalább előkerül az a rohadék is.
Ha mégsem lesz szabad célpontom, mert Tyler nem tudta eltelportálni őket előlünk, akkor próbálok majd kitérni a páncélosok elől mielőtt legázolnának.

Újabbak, és már Frost sincs ott, milyen meglepetés, hogy ennyire gyáva egy szajha az. Mintha félne attól, hogy tényleg főbe lövöm. Oda kellett volna mennie az első lövésnek. Johnny szavaira nagy erőfeszítés kell, hogy nehogy oda forduljak és őt lőjem fejbe a szavai után.
- Nézzen már rájuk, a fejük szabad, dobja homlokon őket, vagy a szemükbe állítsa bele a fegyvereit.
Eléggé nagy ostobaságnak tűnt, hogy a fejük nem védett, de legalább nekem könnyebb munkát adtak. Zarda közben végzett mindennek és az alig észhez térő Hulkot akarja szórakoztatni. És nevetséges, szánalmas, hogy azt a hülye libát istennőnek kell szólítani, de muszáj lesz felhívnom a figyelmét.
- Nem feltétlen uram, csak akkor menjen, ha ez nem válik be – mondtam. – Istennő! A roncsok mögött vannak Kovacs emberei és itt néhány páncélos, akik úgyszintén méltó küzdelmet adhatnak önnek! – kiáltottam el magam.
Én pedig e közben már célba is vettem a páncélosokat, a szemüket célozva, ha pedig megvolt a célpont, akkor tüzeltem arra a részükre, a fegyvert pedig úgy igyekeztem tartani, hogy a lehető legkisebb legyen a visszarúgás, hogy szinte azonnal tudjak majd az egyik kilőtt szem után a másikra is lőni. A visszarúgás hiánya miatt szerettem az íjamat sokkalta jobban a lőfegyvernél.

Az ide-oda teleportálgatásokkal nem sokat érek el, Emma elmenekül, utálom ha más is tud teleportálni rajtam kívül. Közben újabb három páncélos érkezik, és hamarosan újabbak is fognak. 
Túl erőben vannak, ráadásul Frost is veszélyes, a védőmező nélkül nekünk annyi, bár kétséges, hogy egy lőtt sebbel mennyire tud mindannyiunkra koncentrálni majd. Folyamatosan tüzelek a páncélosok fejére, és ha valamelyik túl közel jön, arrébb teleportálom. Kétlem, hogy Zarda hallgatna az ügynökre, annyira nincs már eszénél, csak azt nézi kinek tud neki menni és péppé verni. Mit nem adnék ha lenne valami frankó támadásra is használható erőm. 
Mindenesetre ha az ezredes akcióba lép, akkor a teleportálgatásokkal, igyekszek egy-egy páncélos mellé kerülni, majd fejbe lőni őket, közvetlen közelről, aztán máris tovább állni onnan. Ha talán mozgásban maradok, teleportálás közben nem tudja elérni az elmémet az a nőszemély vagy igen, mást nem nagyon tudok tenni.

Nem igazán figyelt arra, amit mondtam, miért is tette volna, mert Hulk láthatóan már megint megtámadta őt. Ezek szerint Frost-nak kevés volt azaz egy lövés a vállába, hogy ne tudja mindezt folytatni. A lények pedig mintha meg sem érezték volna, hogy beléjük lőttünk, csak idegesebbek lettek. Johnny szavaira nem reagáltam, mert az túlságosan olyan lett volna, mintha én tenném és nem pedig az a szerencsétlen liba, akinek a testében vagyok. Rhodie meg elrepül, igazán remek! Bár mindent láttunk, egyelőre nem tűnt úgy, hogy visszakerültünk volna Emma telepatikus hatása alá. Valami azonban nem stimmelt, ennek az egésznek nem volt értelme. Az időt húzták, mert Kovacs még mindig nem tűnt fel.
- Nem ez a lényeg, ez csak elterelés! Húzzák az időt! – mondtam hangosan és a rádióba is. – Ezredes, be tudja a páncéljával mérni Kovacs-ot? Itt kell lennie, mert mindent elkövetnek Frost-ék, hogy velük foglalkozzunk! Uram a világító részeiket próbálja lelőni, hátha felrobbannak tőle, mert ott energia van.
A tekintetemmel végignéztem a környéken, hogy hol is lehet, hogy látom-e. Ha a saját testemben vagyok már elindultam volna a lények között Frost felé, de ez a test nem viselte volna el azt az akrobatikus szükséget, amit a sajátom és nem sikerült volna. Hallottam Ian szavait, persze, ki akarják iktatni, mert rátok jelent veszélyt drágám és nem ránk. Amíg Emma letaglózza azt az idegesítő jégembert én rá nyitok tüzet, mellkasra amíg át nem töröm a jégpáncélt és reméltem, hogy a lövésekkel ezek után meg is ölöm és megérkezik a válasz is arra, hogy merre van a drága „szeretett” unokatestvérem.

Egy fejlövés ide, egy oda, két teleportálás. Totális a káosz, nem csoda, hogy egyikünk sem tudja mi a franc folyik itt vagy éppen ki támad kire. Az ezredes megsorozza a páncélosokat, így azok el lesznek egy darabig. Emma Iannal csinál valamit, ahogy az ügynök is őt veszi célba. Én meg jó szerével csak a páncélosok közt cikázok és féken tartom őket. 
Remélhetőleg elég nagy a zűrzavar ahhoz, hogy gyors, egymás utáni teleportálgatásokkal Frost háta mögé tudjak teleportálni, és ha bejött azonnal tüzelni kezdek rá. A végtagjait veszem célba, vagy a karperecekkel lökéshullámokkal támadok rá. Addig míg minket is irányítás alá nem vesz. Rühellem a telepatákat. Ha ez nem jön be, akkor a maradék páncélosokat foglalom le, míg valami eszembe nem jut, amivel ki tudunk mászni a pácból. Ekkora káoszt még életemben nem láttam...nem sok értelme van annak ami itt folyik.

Úgy tűnt, hogy a gondolatom és ötletem megint bejött, valóban azokon a „világító” energiagócokban kellett meglőni őket ahhoz, hogy nagy károkat okozzanak. Még így is lassú voltam, Miller-nek ez gyorsabb lett volna, de végül is kettőnk közül ő volt a tényleges katona, akadémiával és ehhez hasonlókkal, hogy mindezeket gyorsabban észre vegye. Ő taktikusan nézte ezeket én pedig csak IQ révén, nem mintha neki nem lenne, de nekem úgyis magasabb. A lövések pedig telibe találták és kaszálták Ian-t és elterült a földön. Egy pillanatra gúnyos mosoly jelent meg az ajkaimon, ami úgysem látszott a gépfegyverem miatt, ami mögé lényegébe bebújtam a pontosabb találatok érdekében. Ezt már olyan, de olyan régen meg akartam tenni, hogy nem igaz. Láttam, hogy Rusty bemászik Emma bőre alá, milyen szép lenne, ha benne vesztené el a kontrollt és újra összeállna és belehalna egyszerre mind a kettő.
- Gyerünk Johnny – szóltam halkan a koloncomnak. – Menj oda és öld meg kérlek a kidőlt jég emberünket, ha eddig nem tette még meg.
Ahogyan felnéztem Frost-ból megannyi verzió lett, így arra fordultam, Hulkkal és Zardával mit sem törődve. Mivel sok volt Frost-ból a földre pillantottam, remélve, hogy arra nem figyelt ebben a helyzetben, hogy minden egyes alakjához árnyékot is generáljon. Az egész csak az agyunkban létezett így árnyéknak nem lett volna szabad ott lennie. Ha a következtetésem helyes és ennek hála sikerül kiszúrnom őt, akkor pontosan arra lövök, amelyik tényleg Emma lenne, egy rövidsorozattal végig a gyomrát és mellkasát, a pontosabb találatokért ezzel az ormótlan fegyverrel letérdelek, ahogyan a katonák is szokták.
Ha tévedtem és van árnyék, akkor több rövidsorozattal kaszálom el a másolatokat, ahogyan mindegyiken igyekszem végigmenni, előbb vagy utóbb elárulja, hogy hol van teleportálással, kitéréssel és akkor utána pontosan őt fogom célba venni, az igazit, ha megtaláltam.

Az ezredes egyedül lefoglalja a páncélosokat, így azokkal nem kell foglalkoznom. Egy-két teleportálással Frost közelébe kerülök, de mikor már célba veszem, rögtön az egyik trükkjéhez folyamodik. Egy tucat lesz belőle, holott egy is elég belőle, és mivel tud teleportálni, elég nehéz nyomon követni.
Eközben Zarda megint Hulk fölé kerekedik, miközben mindenfelé robbanások és lövések nehezítik meg bárki dolgát. Nem nagyon tudok még a többiekre is figyelni. Így csak Frostra koncentrálok. Egy ideig valahogy szemmel tudom követni, mikor hova teleportál, de pár perc, talán másodperc után már elvesztem a fonalat. Gyorsan jártatom az agyam, aztán az összes Frost alaknak, a lábait nézem, ha elég puha a talaj akkor nyomot kell hagynia az igazinak. Ha így kitudom szúrni hol is van pontosan, akkor azonnal lövök, vagy esetleg még a robbanások által keltett port, füstöt nézem, hisz az illúziókon azok simán keresztül szállnak, míg az igazin nem. Aztán ha sikerül ki szúrni az igazi testet a többi közül, azonnal tüzelek a lábaira.