Re: New York (Föld)

by **Thorhalla** Vas. 18 Május 2014, 16:35

2025. február közepe – New York, Rákuniverzum
Résztvevő: Un Nefer Ramirez

Amint a táska lent volt a földön az egyik katona odébb húzta magához. Valószínűleg bármelyik másik világon elkezdtek volna viccelődni a fiú szavain azok, akik ezt hallották volna, hogy miként is mutatkozott be, de a Gárda itt levő tagjai ennél profibbak voltak. egyelőre nem léptek oda Un Nefer-hez sem, csak a fegyvereiket szegezték rá, megölni természetesen nem tudták volna vele, de ahhoz kellően elegek voltak, hogy egész hátralevő örök életére megnyomorítsák. A katona, aki hátrahúzta a zsákot egy vadászkéssel kivágta a táska alját, aminek a tartalma a földre esett. A fegyvert, ami ott volt kivették belőle és külön tették, a ruhákat és egyéb felszerelést szétszórták a homokban egészen addig, amíg meg nem találták az említett adathordozót. A technológia ismert volt, csak valamivel modernebb, mint az ekkor ismert, így ha nem volt jelszóval védve, akkor a katona le tudta kérni az adatokat, hogy helyesek-e, amit mondott Un Nefer. Ha volt jelszó, vagy bármilyen biológiai azonosító szükséges hozzá, akkor azt elkérték, vagy utasításba adták, hogy lépjen be a rendszerbe. A személyazonosság hamar kiderült, ahogyan az is, hogy a férfi honnan érkezett, de igazából látható volt, hogy mindez nem győzte meg még őket. Valószínűleg itt még nem is tudni, hogy Szehmet gyermeket vár és azért nem merész állítás, hogy a császár „unokaöccse” lenne.
- Kellj fel! – adta a parancsnok ki az utasítást. – A tudósok megvizsgálnak, hogy igazat mondasz-e.
Megvárták, amíg Un Nefer felkel a földre, a katona akkor a fegyverével intett az egyik piramis felé, hogy arra induljon el a férfi. A helyet megismerte abban székelt az AIM is. ha elindul, még láthatja, hogy egy katona összeszedi a szétszórt holmikat és beletette a kivágott aljú táskába és abban hozta a csoport után. Ha a férfi nem ellenkezett, akkor egészen végig kísérték a homokon be a piramisba, aminek a belseje lényegében semmit sem változott a következő huszonöt évben.

by **Bishop** Vas. 18 Május 2014, 17:19

Nem teljesen úgy fogadják a hírt, mint vártam, hűvösek és nyugodtak maradnak, mint az igazi katonák, nem csinálnak viccet a dologból. Helyes ennek örülök, de egy kicsit fesztelenebb hangulat is megfelelne nekem. A táskáért nem kár, már előre tudtam, hogy ki fogja vágni, egy egyszerű fekete hátizsák, a lehető legegyszerűbb. A szemem néhány pillanatra behunyom, had szórjanak csak szét mindent a homokba, de nem akarom látni. Azok már személyes dolgok, benne van James nyaklánca is. Az adattárolót meg forgathatja, nem fog rájönni a működésére. Kérésre belépek és előkeresem a fájlokat. Elvileg ezeknek meg kellene győznie az ittenieket, de nem csodálom, hogy kételkednek, én sem hinnék a saját mesémnek. Engedéllyel felállok, leporolom magam és elindulok a piramis felé, a diktált tempóban.
- Ez természetes. Alávetem magam minden vizsgálatnak. Az vagyok, akinek mondom magam. - mondom határozott hangon, nincs rejtegetni valóm és jobb ha tudják, mielőtt szarakodnának - Gondolom egy egyszerű DNS vizsgálat. Remélem anyám már tudja, hogy megfogantam és nem másodkézből kell megtudnia.
Beszédesebb vagyok mint szoktam lenni és nem fogják díjazni, de amíg nem zavarja őket különösebben nem érdekel. Közben gondolkodom, hogyha valami rosszul sikerül, miként győzhetem meg őket.
~ Elég lenne az is, ha elvinnének anyámhoz, felismerné bennem a saját és apám vonásait, ráadásul a neve is a csuklómra van tetoválva.
A gondolatra lenézek a karomra, megfordítom a sapkám, hogy védjen a naptól amíg átérünk a sivatagon. A piramisban már otthonosan érzem magam, körülnézek és minden a helyén van. Ha nem akadályoznak meg benne, akkor magamtól indulok el az AIM felé, nézem a táblákat, hogy ugyanott van-e most is minden, mint az én időmben. Legfeljebb vitetem magam.

by **Thorhalla** Vas. 18 Május 2014, 19:16

2025. február közepe – New York, Rákuniverzum
Résztvevő: Un Nefer Ramirez

A kérdésre, hogy DNS teszt lesz-e csak egy egyszerű bólintást kapott, egyszerű és megbízható, főleg, hogy már ebben az időben is képesek voltak itt molekuláris szinten végrehajtani, így ha egy alakváltó is lett volna Un Nefer, aki csak átverni próbálná a rendszer is lebukott volna. A sivatagon átérni néhány percbe tellett csupán és a kinti hőség után a benti légkondicionált helység igencsak kellemesnek volt mondható. A katonák is pont arra indultak el, mint a fiatal férfi, valóban arra volt az AIM főhadiszállása már ekkor is, mint 25 évvel később. A laborokhoz kísérték a katonák, de csak a parancsnok és az lépett be a benti részre, aki a holmikat cipelte, a többiek megálltak az ajtóban és nem mozdultak onnan. Odabent a helység nagyjából ugyanúgy nézett ki, mint negyed évszázaddal később, csak kevésbé volt modern, persze manapság ez csúcstechnológiának számított, de Un Nefernek már nem. Egy hosszú asztalnál elválasztva holografikus kijelzők előtt ültek a genetikusok és valamin dolgoztak éppen. Végül egy miniszoknyás, fekete ruhás fiatal nő lépett előre. Un Nefer felismerte, noha most átkozottul fiatalnak tűnt a nő, dr. Johanne Jones volt az, briliáns tudós, szuperzseni, több területen is első helyen állt a tudásával, ő is azok között volt, akik visszaküldték a férfit a jelenbe, azaz a múltba. Walker helyettese, az AIM vezető tudósa és a cég belső tanácsának egyik tagja.
New York (Föld) - Page 5 1615802-superia_newavengers_9

New York (Föld) - Page 5 1615802-superia_newavengers_9

- Üdvözlöm parancsok! – biccentett a férfi felé, majd Ramirez felé nézett. – Üdvözlöm, dr. Jones vagyok. Miért érkeztek?
- A fiatalember származását kell kivizsgálni, azt állítja a közel egy hónapja megszökött egyik rab és Szehmet úrnő gyermeke a jövőből.
A nő csak bólintott, nem mutatott semmit arról, hogy meglepődött volna-e vagy sem, már ekkor realitások között utaztak a világ lakói, az időutazás sem volt túl bonyolult hála a császárnak.
- Rendben, ez esetben valószínűleg tudja a protokollt nagyúr – mondta teljesen elfogadva az állítást arról, hogy ki a férfi. – Kérem álljon a bioscan elé.
Nem mutatott a gépezetre, hogy hova is kell, de Un Nefer könnyedén felismerte az említett szerkezetet.

by **Bishop** Vas. 18 Május 2014, 23:43

Nem kell sokat találgatnom, az AIM most is ott van, ahol volt legutóbb. Ide már nem olyan nagy bátorsággal sétálnak be a gárdisták, csak a parancsnok jön velem, meg egy hozza a dolgaim, ami nem is gond. A laborban minden kicsit réginek tűnik, mintha nosztalgiáznék. Megállok az egyik asztal előtt és a rajta lévő gépet kezdem el nézni. Ilyenem nekem is van otthon, volt. Megyek tovább nem akarom az időt húzni. Elém jön egy nő, akit elsőre meg sem ismerek, de az arca és a szemei elárulják és hirtelen meglátom benne a fiatal doktornőt. A szemüveg mögött kényelmesen végigmérem, elidőzve a combjainál és a két mellénél, amíg a katonával beszél.
~ Erről nem szóltak korábban. Johanna az. Mellette igazán butának érezheti magát az ember, ami nem is baj. Átértékeli az ember önképét.
Azt nem tudom, a katona honnan tudja az apám kilétét, azt nem mondtam, csak a nevemben van benne. De összerakom a képet, anyám most se a szeretőiről lehet híres, jó pletyka lehetett, hogy lefeküdt apával, több lehetőség meg nincs is. Biccentek barátian Jonesnak és kezeimet a zsebembe csúsztatom.
- Üdvözlöm Johanna, vagyis doktor Jones. Mi még nem ismerjük egymást.
Ő már most könnyen kezeli a helyzetet és nem akad fenn a tényeken, valahol ezt vártam tőle. Nyugodtan a scanner elé sétálok, ha kell leveszek magamról néhány dolgot, ami zavarhatja a gépet, máskülönben marad minden.
- Hoztam magának néhány kütyüt, a táskában van a többi között. És vannak kutatási eredmények, a karkötőmön. Én nem értek hozzá, de azt mondta néhány olyan dolog amit jó lett volna korábban kiszámolni.
Megvárom amíg végeznek a szkenneléssel, nem sietek, elvileg néhány perc még a régi dolgokkal is. Közben van időm elmondani azt is ami Johannára vonatkozik.

by **Thorhalla** Hétf. 19 Május 2014, 10:50

2025. február közepe – New York, Rákuniverzum
Résztvevő: Un Nefer Ramirez

A történelemleckékből tudhatta Un Nefer, hogy annak idején igencsak nagy port kavart az, hogy néhány rab megszökött, megmagyarázhatatlan okokból, Moszkvában. Soha sem jöttek rá, bár egyszerű volt az oroszokat hibáztatni az egész helyzet pedig majdnem addig fajult, hogy háború tört ki a Földön. Ekkoriban a császár keveset tartózkodott itthon, a másik realitás meghódításával volt elfoglalva, ami persze nem teljesen jött össze, mivel el is tűnt, amikor Un Nefer olyan tizenöt éves volt. igazából ezen már akkor sem akadt fent senki, azt tudta mindenki, a császárnő is, hogy nem halt meg, mert ő más világokban sem képes erre, csak a terveihez szükség volt erre és úgyis vissza fog jönni. Visszatérve az eltűnések nagy port kavartak és valószínűleg ennek nyomán többen tudták, főleg ekkoriban, hogy ki is lehetett Ramirez, mert a Rákuniverzumban nem is igen bukkant fel ez a név, csak a foglyot illetően. Amit a fiatal férfi tudott, hogy állítólag a nő ott volt a születésénél is annak idején, mivel igencsak jó kapcsolatot ápolt Szehmettel mindig is. A szkenner elé beállva nem volt szükség arra, hogy levegyen a férfi bármit is, nem zavarták ezek a készüléket. Amíg a szkennelés zajlott, ami ugyanolyan fájdalommentes és unalmas volt, mint huszonöt évvel később is.
- Ezek szerint a jövőben sem érdekel minket, hogy az idővonalak megváltoztatása a multiverzum bukását okozhatja ismét? – kérdezte egy mosollyal.
A szkennelés valóban most sem tartott néhány percnél tovább, a nő összeráncolta a homlokát az eredményekre. Néhány pillanatig még azokat figyelte, majd a férfira nézett.
- Van egy olyan érzésem, hogy a barátném nem így akarta megtudni, hogy gyermeke lesz – ekkor a kapitányra nézett. – Leléphetnek, Mr. Ramirez az, akinek mondja magát.
A katona biccentett, majd a másik letette a táskát és a holmikat, majd mind a ketten kimentek az ott levők pedig csatlakoztak hozzájuk és a lépteik lassan elhaltak.
- Nos – fordult vissza Un Nefer felé Johanne. – Minek köszönhetjük azt, hogy visszajött ide hozzánk nagyúr?

by **Bishop** Hétf. 19 Május 2014, 17:36

Újragondolva az egészet, szép nagy port kavartak a születésem előtti dolgok. Szokatlan volt ezekről tanulni, most még szokatlanabb szembesülni mindennel. A nulladék év így is nagy fekete folt a tudásomon, a születésem előtti időszakkal és az azutánival tisztában vagyok, de ami akörül történt az egyáltalán nincs meg. Mindegy, ezen nem gondolkozok sokat, nem változtat semmin. Zsebre tett kézzel állok a szkenner előtt és várom, hogy végezzen végre a gép.
~ Most is annyira szimpatikus mint mindig. Azt hittem csak kicsiként kedvelt, amíg nem romlottam el, de ezek szerint nem. Jóban leszünk mi.
Nem igazán sietek sehova, előre nyújtom kissé a nyakam és megnézem a táskát, hogy kiesett-e belőle valami, meg körülnézek a laborban. A kérdésre visszafordulok, elmosolyodok ahogy Johannára nézek.
- Ha érdekelné nem lennék itt. Tíz percre még azt mondta Walkerrel együtt, hogy nem számít.
A tesztnek vége, hivatalos a kilétem és a katonák is lelépnek, szóval kérdés nélkül visszasétálok a gépekhez, előveszem a táskám és kikeresem belőle a dolgokat, amiket ledobok az egyik asztalra. Na pont ezt akartam elkerülni, hogy anya tőlem tudja meg, hogy terhes. Most már mindegy. A kérdésre higgadtan vállat vonok.
- Untam már az életem, meg azt az időt. Gondoltam elmenekülök és ez a hely tetszett legjobban. Még minden szép fiatal, és senki nem öreg akit ismerek.
Teljesen komolyan beszélek, utána mély hangon felkacagok és megrázom a fejem, hogy lássa nem gondoltam komolyan. Mindig elfelejtem, hogy még nem ismer, de nem fogok emiatt mentegetőzni.
- Komolyra fordítva a szót. Segíteni szeretnék, amiben csak tudok. A jövőben nem minden alakult úgy, ahogy tervezték a korábbi események miatt, főleg most a születésem körül, helyrehozni jöttem a dolgokat.
Megvárom mit szól hozzá, addig kipakolom a táskámból a dolgaim és a kivágott zsákot az egyik szemetesbe hajítom.
- Már most a BBW második embere a vezetőségben?

by **Thorhalla** Kedd 20 Május 2014, 11:30

2025. február közepe – New York, Rákuniverzum
Résztvevő: Un Nefer Ramirez

- Végétre is annyira nem számít – mosolyodott el. – Mi úgyis csak nyertünk a legutolsó esettel is.
Un Nefer is tudta, hogy melyik volt az utolsó eset, akkor kerültek „hatalomra” az Ősöregek és lett császár Lord Aian; annak az eseménynek hála nyerte el a realitás a végső formáját, ami ma is ismert volt. végighallgatta a szkennelés után a nő a férfi szavait, majd összeráncolta a homlokát egy kicsit és felvonta szemöldökét. A nevetésre végül az ő arca is meglágyult némileg.
- Pedig hihetné az ember, hogy addigra már megtaláltuk a módját annak, hogy lassítsuk, vagy teljesen megállítsuk az öregedést és annak káros hatásait – mondta ő sem túl komoly hangon.
Az igazság az volt, hogy megtalálták, létezett efféle módszer, de természetesen csak az elit és nemesi réteg rendelkezett ezzel az egyszerű közembereknek elképzelhetetlen volt. Johanne is átesett a kezelésen, amivel fiatalos maradhatott, igaz a mostani korához képest akkor is jó tíz-tizenöt évvel idősebbnek nézett ki. Most volt ebben az évben 30, de huszonötnél többnek nem nézett ki. Arra, hogy miért jött vissza Un Nefer figyelmesen hallgatott és bólintott rá, megértette az indokokat és nem kérdezett bele.
- Igen – bólintott. – Pár hete lettem kinevezve erre a feladatra.
Ekkor nézett csak le az asztalra, ahova a férfi ledobta a holmikat.
- Ezeken vannak az információk? – kérdezte. – És ha már itt marad, szeretnék tisztában lenni vele, mihez is ért egészen pontosan?

by **Bishop** Kedd 20 Május 2014, 17:01

Már csak nyugodtan bólintok a válaszra. Nem foglalkoztat különösebben az időutazás következménye, ha valaminek meg kell történnie, az meg fog történni és megváltoztatja a realitást, az én részemről ez a része a világnak, a többit ráhagyom az ehhez értő tudósokra. Az tetszik, hogy Johanna arca is úgy változik mint az enyém, jó huszonöt évvel fiatalabb és meg is látszik rajta, nem tűnik idősebbnek nálam. Ha már ez a téma a kérdésre megvakarom a nyakam, ahogy a dolgaim között kutakodok.
- Hát, minden titkot nem árulhatok el.
Nem is kell kimondanom, a hangsúlyom elárulja, hogy igen már feltalálták az örök fiatalságot, de nem akarok előre ígérni, mert nem hiszem, hogy magammal hoztam a kutatási eredményeket. Esetleg pont az változtat a helyzeten és nem lesz eredményes a kísérlet vagy éveket csúszik, nem viselném jól. Azt jól gondoltam, hogy már most kinevezték, erre már nem reagálnék, mégis kivételt teszek.
- Gratulálok hozzá.
Nem akartam rögtön szólni, mert túl letámadó lenne, de már idejét látom, mielőtt megint nagyúr lennék.
- Nem most kellene mondanom, de nem kell nagyúrnak hívnia. Un Nefer Ramirez, ebből úgy hív ahogy akar. Barátilag csak Kardfog.
Szoknom kell még, hogy lényegében egykorúak vagyunk és nem idősebbként kell kezelnem, kényelmesebbnek kényelmesebb a helyzet, csak még új. Az észrevételre kezembe akad a karkötő, felcsapom és bekapcsolom, mutatva, hogy azon van minden. Mellé veszek egy tárolót és egyszerűen áthúzom rá az adatokat, nem másolással, nekem már nem kellenek.
- Most már ezen.
Oda is adom neki, mielőtt közösen sikerülne eltökíteni. A másik kérdésére nem felelek azonnal Johannának, előtte elteszem a kirámolt dolgokat a zsebekbe, James láncát felcsatolom az ujjatlan alá. Azt sejtettem, hogy nem fognak ismerni, de hogy ennyire... Hátradőlök, nekitámaszkodok az egyik asztal peremének, karjaimmal is hátul nekitámaszkodom, veszek egy nagy levegőt és utána válaszolok is.
- Voltam két évet a Gárdánál, kiképeztek és beleszoktam a katonai rendbe. Aztán kiléptem. Utána következő utolsó egy évemben magam jártam a különböző realitásokat, feladatokat teljesítve, például magának, vagy a vezetőség más tagjainak. Sofőrnek, pilótának jó vagyok, nem csak civilnek. Ha kell szerelek is bármit. A bölcsész tudásom gondolom most sem különösebben hasznos.
Tartok egy kis szünetet, előre dőlök, megvakarva a bal karom.
- De elsősorban zenésznek tartom magam, énekesnek. Volt vagyis lesz egy heavy rock, metál bandám. Amíg játszottunk nagyon népszerűek voltunk, két év alatt összesen öt album. Beleszoktam a szerepbe.

by **Thorhalla** Szer. 21 Május 2014, 12:10

2025. február közepe – New York, Rákuniverzum
Résztvevő: Un Nefer Ramirez

Köszönetképpen csak bólintott a gratulációra, de ez inkább hivatalos volt, és nem igen látszódott rajta a hála. Ő természetesnek vette, hogy megkapta a címet, magának köszönhette és nem egyéb okokért, így nem várta el a köszöneteket sem, főleg, hogy igencsak sokakon gázolt át azért, hogy elérje, amit akart. Ezt Un Nefer is tudta a már csak a történelemből is, illetve a nő is mesélte a saját idejében, amikor a férfi még fiatal volt. A másikra viszont elmosolyodott, hogy az örök fiatalság meglett.
- Megnyugtató ezt tudni – mondta.
A nevekre elmosolyodott, a megszokott mosolyt, amit a férfi is ismert.
- Magasabb rangon van, tehát ha elnézi maradok a nagyúrnál.
Már egészen kicsi korától kezdve mindig is így hívta Un Nefert, akármilyen kicsi is volt a fiú, a legelső emléke a nővel ez, hogy nagyúrnak hívja. Az adatokat azonban hálásan vett át az adathordozóval együtt, noha látszott rajta, hogy már most megnézné, hogy mik azok mégsem tett így, annál jobban volt nevelve és mindig ügyelt az illemre is. figyelmesen hallgatta, hogy mit is mondott a férfi. kissé rosszallóan csóválta meg a fejét, ugyanaz a reakció a munkásságra, mint a jövőben. Noha soha sem mondta ki hangosan, de nem igen örült annak, hogy Un Nefer az eszét és tehetségét ilyesmikre pazarolta, amivel foglalkozott.
- Szóval semmi tudomány, vagy teológia – mondta. – Továbbra sem, maximum, ha teológiai vonatkozásokat is tud.
A legelitebb foglalkozások voltak, a vallás és a tudomány, utána a katonáskodás a gárdában.
- Feltételezem szeretne az anyjával találkozni, vagy máshova elmenni. Csak egy szavába kerül és intézkedem, hogy elvigyék önt, ahova csak menni akar.

by **Bishop** Szer. 21 Május 2014, 18:49

Udvariasságból gratuláltam neki, Johanna is csak illemből bólint, erre számítottam, nem is lep meg. A magyarázatot már tudom, felesleges lenne érdeklődni is, elég ha témát váltunk, ha ez nem fekszik. Szeretek beszélgetni, de nem erőltetek rá semmit másra. A mosolyát jó látni, olyan mint a jövőbeli, mégis más, amennyire tapasztaltam illedelmes de őszinte típus. Nem mosolyogna ha nem tetszene neki valami. Kicsit összeszorítom az ajkaim, megnedvesítem azokat, és bólintok egyet a megszólításra.
- Akkor maradunk a régi megszokott megszólításnál.
Mindig szokatlan volt, nem tartom rangban felette állónak magam, még ha az is vagyok. Jobb nálam majdnem minden téren, kivéve amiben kiemelkedő vagyok, természetes adottságokban, és érettebb is a viselkedése az enyémnél.
- Nyugodtan nézzen bele, ne hagyja, hogy zavarjam.
Intek a kezemmel, a tárolóra mutatva. Miattam nem kell megtagadnia magától semmit, annál nyugodtabb típus vagyok. Most én mosolyodok el, fel is egyenesedek, kihasználom hogy magasabb vagyok nála, nyugodtan vonom meg a vállam. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, soha sem tetszett a pályám, távol áll az ő értékrendétől és ezért hittem azt eddig, hogy csak addig kedvelt, amíg el nem romlottam. Talán tévedtem.
- A tudományokhoz buta vagyok, mit tehetnék vele? Én vagyok, a tékozló rossz gyerek a szemében, amennyire látom, legalábbis az én időmben. Remélem itt ez változik, nem vagyok közel sem reménytelen. Tanultam vallástörténetet és gyakorlatot is.
Nem foglalkoztat különösebben, hogy mit gondol rólam valójában, azt nem láthatom rajta és nem is akarom, hogy változzon a véleménye, ha ez az ő részét képezi. A viselkedése is bőven elég. Mindenki legyen önmaga.
- Szeretnék elmenni anyámhoz, bejelentkezni nála. Magamtól is odatalálok, de egy utat megköszönnék. Utána felkeresem régi ismerőseim, és mindenkit a bandából. Az már gondolom kevéssé érdekli.
Ellépek az asztaltól kicsit hátrébb, jelezve, hogy indulok is, ha már így felajánlotta, különben csak húzom az idejét.

by **Thorhalla** Csüt. 22 Május 2014, 10:41

2025. február közepe – New York, Rákuniverzum
Résztvevő: Un Nefer Ramirez

- Még úgyis lesz időm – legyintett.
A szabadkozás után sem változott meg a hozzáállása a nőnek a fiúnak, ami a vallást, tudományt és ezeket illette. Azt Un Nefer is tudta, hogy a nő azért kedvelte annak ellenére, hogy ezek a dolgok nem érdeklik és mivel ismerte őt, most is látszott, hogy az első benyomás igencsak kellemes volt és lényegében ugyanazokat a reakciókat, véleményeket kapta, amiket később is a saját idejében, mint most a múltban.
- Kétlem, hogy olyan nagy fekete bárány lenne és különc – felelte Johanne. – Ha így lenne, kétlem, hogy engedtük volna, hogy visszajöjjön a múltba. Az utazásról azonnal intézkedem.
Rádión adott ki néhány parancsot, majd pillanatokkal később fordult vissza a férfihoz.
- A sikló odakint már készen áll – mondta. – Örültem, hogy megismerhettem nagyúr. Ha bármire szüksége lesz a későbbiekben, forduljon bizalommal az AIM-hez.
Még a kezét nyújtotta kézfogásra, ha már korábban mindez kimaradt, akkor most megejtse mindezt. Ha majd Un Nefer megindul kifelé, akkor a katonák már eltűntek és egyedül kell megtennie az utat a kijáratig. Ami nem volt túl nehéz, odakint a piramis bejáratánál már egy fedett inkább kompra hasonlító sikló várta a fiatal férfit. A gyártmányt felismerte, manapság a legmodernebbnek számított, de az ő idejében ez már jócskán elavult. Ez a fajta külön a nemességnek és a magas rangúaknak készült, gyors, halk és megbízható. A pilóta már bent várta a férfit, a célirány megvolt mondva, így egyenesen arrafelé indult. Ha Un Nefer át akarja venni az irányítást, akkor a pilóta átengedni neki. Bármelyik is történik a sikló néhány perccel később a Trapezohedron vallási és nemesi negyedében landolt a templomok és egyben paloták között. Természetesen Szehmet temploma, Un Nefer korábbi otthona is ott volt közöttük.

by Ajánlott tartalom