Trapezohedron (Föld)

A Trapezohedron egy masszív építésű palota New York hattárában a Rákuniverzumban. Nem tudni, hogy mikor is épült valójában, de valószínűleg évezredekkel korábban.

Szeráf küzdött, de a méreg már annyira erős lett a szervezetében, hogy a fiú semmit sem tudott tenni. Egy idő után elvesztette az eszméletét is és kifeküdt a csápok között.
Amikor felébredt, nem tudta, hol van. Emlékezett mindenre, de abból, amit látott, nem sok minden derült ki. Szürke fémfalak között volt Pókkal és Ramirezzel együtt. A lények hozhatták el valahova. A marokkói kamaszlány ugyan megfenyegette a börtönnel, de a Fekete Párducot nyilván nem csukják le. Marokkóban legalábbis nem. Szeráf mindenét meg tudta mozdítani, a ruhája is ugyanaz volt, amiben a féreggel küzdött. Megvoltak a szárnyai is, ezért először azt nézte meg, nem tud-e kirepülni. Ha a falak fent is össze vannak zárva, akkor persze nem tudott.
Félhomály volt, tehát valahonnan jönnie kellett a fénynek. Szeráf a különlegesen éles szemeivel azt kereste, hogy mi világít. Ezen kívül megnézte, vannak-e őrök, ajtó vagy bármi, amit fegyvernek használhat. Ha látott kijáratot, akkor el is indult és ez esetben észrevette, hogy akadályba ütközik. A pentagramból nem tudott kijutni.
Ramirez jelenléte dühítette, mert ha együtt raboskodnak, akkor egy csoportba vannak sorolva. Azt pedig Szeráf sose akarta, hogy egy ellenállóval egy kalap alá vegyék. Most viszont nem az a fontos, hogy mennyire idegesíti ez a helyzet, hanem az, hogy megtudja, hol vannak és kijusson innen. A szárnya annyit tudott a jelről, hogy általában a sátánizmushoz kötik és a mágiához. Ezekhez ő nem értett és amennyire tudta, Pók sem. Nem szólt semmit, csak figyelte a többieket és a helyiséget.

/Igen, nála ez karakter(vissza?)fejlődés lesz:D/

//Elnézést a késésért...//

Még állok a fal mellett és próbálom tudatomnál tartani magam de a következő pillanatban minden elsötétül. Lassan ébredek, először minden homályos, majd ahogy tisztul a kép látom, hogy egy teremben vagyok. Először azt hiszem Marokkóban, mert megtalálták a testem, de ahogy meglátom Szeráfot és Pókot rögtön megváltozik minden. Óvatosan összeszedni magam, végig figyelem a két másik személy mozgását, hogy előbb elkerülhessem az esetleges támadásaikat, mint, hogy azok eltalálnának engem. De szerencsére ők sem támadnak és én sem teszem. Felállok lassan és körülnézek a teremben, főleg a mágikus jelet viszgálva,
~Ez egy börtön, méghozzá mágikus, tehát nem tudunk semmilyen fizikai hatással kitörni innen és ha jól tudom senki nincs közölünk aki meg tudná törni ezt az átkot. Kénytelenek leszünk kivárni. Akárhol is legyünk, akárkinek a fogságában. Egyelőre tehetetlen vagyok.
Megpróbálok a konkrét dolgokra koncentrálni felesleges gondolatok helyett. Lassan közelebb lépek a jel széléhez és az egyik karmos kezem óvatosan előre tolom, hogy érezzem az esetleges erőteret, falat. Ezután ha tudom jobban megvizsgálom. Remélem nem fog semmilyen durva hatást gyakorolni rám az érintés.

Szeráf hiába próbálkozott, mint a csapdába ejtett állat. Nem tudott magasra repülni, az erőtér felfelé is kiterjedt. De még a terem tetejét se látta. Nagyon magasan lehetett, ha a szrányas mutns különösen éles szemein is kifogott. A félhomály persze nem tett jót a látásnak, de akkor is, már hozzá kellene szoknia a szemének. Ramirez oldalirányban tapogatta, hogy hol van a határ és ő se ment sokra. Ez a nagy semmittevés összezárva egy ellenállóval még igen veszélyes lehet. Szeráf nem tudta, meddig bírja ki, hogy ne szóljon be vagy ne essen neki. Ahogy tisztult a feje, eszébe jutott viszont, amit Andrew mondott, mielőtt a fiú elmenekült. A Fekete Párduc azt mondta, hogy már látott olyan férgeket és hogy közük van a Rákuniverzumhoz. Az jött volna el egy másik Föld képében? És a csápos dögök voltak a hordárok, akik egyszerűen visszarepültek? Talán pont valami olyan anyagot fecskendeztek a három férfi testébe, amitől túlélték az utazást az űrön keresztül.

Ekkor viszont megjelent egy púposnak látszó alak, aki valójában csak meg volt hajolva, de nagyon. Széles volt, aránytalanul széles és csápjai is voltak. Szeráf az előző gondolatmenetet követve úgy vélte, ez valami hely a Rákuniverzumban és a házigazda most jött megnézni a foglyokat.

- Miért pont Marokkó? - kérdezte lényegretörően. Egy név nem mondana sokat neki, a célt meg vagy elárulja vagy nem, de Szeráf egy konkrét kérdéssel indított. Az összefüggéseket és a fickó célját kutatta, ami talán pont az ő univerzumuk leigázása vagy elpusztítása. És akkor ez se jobb, mint amivé Zyro fog válni. Csak hogy ehhez minek kell egy közjáték a rusnya csáposokkal, azt kéne kideríteni...

Figyelem a másik két személy viselkedését, feszültnek és türelmetlennek tűnnek, én is az vagyok, de nem támadnak és ennek jelét sem adják. Ezért egyelőre én is csak figyelem őket, de nem szólok hozzájuk vagy támadok. Minden gond nélkül képes vagyok megvizsgálni a pentagramma által létrehozott mágikus erőmezőt. Nem éget vagy ráz meg, így végig tudok rajta simítani és felmérni az erejét. Nem próbálkozok a szökéssel, nem lenne értelme mágia ellen fizikai erővel felvenni a harcot. Leülök a földre és egy kényelmes pozíciót felvéve összpontosítok, meg kell őriznem a hidegvérem, most nincs itt a csapat, csak én vagyok, fontos, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Nem sokkal később egy furcsa, rovarszerű görnyedt alak lép be a terembe.
~ Rovarszerű csápok, vöröslő szemek, akár a lényeknél amik a Földre érkeztek, tehát ő az egyik vezetőjük, vagy legalábbis nagyobb rangban lévő és fejlettebb egyed. Kommunikálni kellene vele, nem véletlenül hozatott ide mindhármunkat, valamit akar.
Szeráf már megkezdte a kapcsolatfelvételt, kivárom a választ, de nem szólok, és mást reakciót sem mutatok. Csak ülök és figyelem a lényt,. hogy mit tesz és, hogy milyen nyelven fog végül beszélni. Eközben lassan felállok és így nézek az idegen szemébe.

A szárnyas mutáns nézte az alakot, aki egyelőre nem méltatta válaszra. Az sem biztos, hogy értette ezt a nyelvet. A másik kettő közben leült a földre, ők onnan figyelték a helyzetet. Szeráfnak még számtalan kérdése lehetett volna, de eddig ez az egy sem volt eredményes.
A csápos fickó előtt megjelent egy holografikus kivetítő. Oké, tehát ő is használ olyan technológiát, mint mi, futott végig Szeráf agyán. Nem csak mágia volt itt, hanem technika is. A jeleket nézve eszébe jutott az, amit a jövőbeli Seattle-ben látott egy újságszerű valamin. Próbálta eszébe idézni azokat a kriksz-krakszokat és a csápos lényt, amit a lapon látott. Lehet, hogy semmi köze ehhez, de talán mégis van. A fickó nem táplált be adatokat, hanem inkább kinyerte azokat. Őket olvasta volna le valamilyen formában? Lehetséges, mert már nem csak nézett, hanem beszélt is és lehet, hogy azt mondta el, amit az előbb olvasott. Úgy beszélt, mint egy tudós, akinek a számára ezek hárman csak kísérleti patkányok és az univerzumok találkozását kutatja.
"Na szép, nem elég, hogy Zyro mit fog csinálni, most még nekünk jön egy komplett másik világ is..."
Szeráf átgondolta a lehetőségeket és válaszolt:
- Ha a mi univerzumunk ilyen közel került a tietekhez, akkor ennek a karmosnak itt köze lehet hozzá. Azt mondta, látott már olyan lényeket, amik idehoztak minket és ellenségnek titulált titeket. A csapata vezetője, egy bizonyos Zyro meg egyes vélekedések szerint az űrben van és lehet, hogy neki is benne van a keze a realitás megbolygatásában. És ugye az az ősi agresszor az Elődök Földjén, a túlvilágon... Az is azóta kelt még nagyobb háborúkat, amióta a barlangban nekem támadt ez a Ramirez.
Szeráf ezzel rá is mutat a Fekete Párducra, miután megpróbál együttműködést mutatni és mindent rákenni az ellenállásra. Biztos, hogy Andrew-nak lesz válasza és ha a büszkesége annyira megcsorbult, hogy Szeráfra támadna, akkor a fiú készen áll, hogy kitérjen és egy ellencsapást vigyen be. Nem kéne most egymással verekedniük és ha Ramireznek van esze, akkor bármilyen dühös, ezt ő is belátja. Mindjárt kiderül, milyen magyarázattal tud előállni. Pók beszédképtelen, a fejbe épített telefon meg valószínűleg nem működik itt. Szeráf azért ezzel is tesz egy próbát és megpróbálja Pókot felhívni.

- Hallasz?

Figyelem a másik kettőt, de egyikük sem mer egy ilyen kis helyen közelharcot megkockáztatni, ami teljesen nyilvánvaló, de ennek ellenére figyelmem nem lankad. Nem kell olyan sokat várni, hogy az idegen elmondja, hogy mit akar tőlünk, ahogy vizsgálom egyértelműen valamilyen tudós lehet. A szövetminták vizsgálata még élénken él az elmémben, az AIM fogság alatt átélt szenvedés. Először nem reagálok Szeráf provokáló szavaira, nem akarok és nem is szokásom, hogy hirtelen cselekedjek, megvárom amíg befejezi, majd végiggondolom a helyzetet.
~ Nyilván kideríti máshonnan a megfelelő információkat, ahogy említette is, ha nem is a szöveteinkből, de más fontos személyektől, teljesen értelmetlen az időt húzni. Csak arra kell figyelni hogy mit és hogyan mondok el.
Keresztbe teszem kezeim és Szeráfra, majd lassan az idegen lényre nézek, voltam Testvériség tag, az üres, provokáló beszéd Magneto sajátossága, most nem hagyom, hogy hasson rám.
- Ellentétben vele, nekem vannak használható információim. Három eseményről tudok, ami befolyásolhatta a realitást, mindegyik nagyjából egy évvel ezelőtt történt. Az első az egyik AIM laborban történt, szökés közben az egyik laborból, az egyik társam alternatív énje, Aian tört elő. Valamilyen kozmikus energiát uralt és kiszabadított a laborból egy a kintiekhez hasonló csápos lényt, azt mondta, hogy ő a Rákuniverzum ura. A második... nem itt történt, hanem a jövőben... a csapatom jövőbeli énjei vittek minket előre. A feladatunk az volt, hogy összeszedjük a Kozmikus Kocka darabjait, hogy annak egy kívánságát felhasználva megváltoztassuk a jövőt. De a kocka darabjaira esett szép ismét, nem sikerült. A harmadik eset, egy speciális túlvilágon történt, az Elődök Földjén, oda azért küldtek, hogy megakadályozzuk egy olyan lény kiszabadítását, ami az egész világot elpusztíthatná. Ez sikerült de a börtönének falai megrepedtek. Lehet, hogy ezek közül az egyik váltotta ki, vagy mind a három egyszerre. Nem értek a különféle realitásokhoz...
Végig nyugodt és tárgyilagos vagyok, az információkra koncentrálok, és várom, hogy mi fog történni. Beszéd közben azért figyelem a környezetem, nehogy valahonnan váratlan támadás érhessen.

Akkor jövök csak rá, hogy mire is használhatja majd fel ezeket az információkat az idegen lény, vagy Pók és Szeráf, akik itt vannak velem egy teremben, amikor kimondom azokat. Rossz érzés, de már nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom megváltoztatni a múltat, csak el kell fogadnom, hogy megtettem és ezzel talán hibáztam. Az idegen még reagálna, de nem tud, mert egy kéz nyúl át a mellkasán, egyszerűen áthalad rajta. Reflexszerűen lépek egyet hátrébb, majd meglátom az androidot, humanoidnak tűnik, és láthatólag a rovar szerű lények ellensége. Amikor hatástalanítja a védőpajzsot már nem tekintek rá ellenségként, logikus, hogy segíteni akar, ha egyelőre én nem is tudom milyen okból és ezt a szavai is alátámasztják. A két másik mutánsra nézek, hogy ők hogy reagálnak erre, majd Vízióhoz szólok.
- Köszönöm a segítségét Vízió. Redben van, követem, de miért akar segíteni? Ki küldte?
Ezután, ha elindul az egyik irányba, követem. A másik két alakon rajta tartom a szemem, nehogy váratlanul közbelépjenek, de remélem, hogy ők is egyetértenek velem és minél előbb ki akarnak jutni innen, valamint információkat szerezni és emiatt nem fognak ellenkezni.

Szeráf gonoszan vigyorgott, mikor látta, hogy Ramirez beszállt az érvelős harcba. Tudta, hogy felbosszantotta. Amiket a férfi elmondott, azokat megjegyezte és végiggondolta. Az egyik ellenálló alternatív énje a Rákuniverzum urának gondolta magát és kozmikus erőt használt. Ott látott tehát Ramirez ilyen csápos lényt. Hogy ezek mindenhol be akarnak avatkozni valami "jónak" nevezett elvet követve...
A hívás nem sikerült. Ha a másik Földön voltak, ami valószínűleg a Rákuniverzum volt, akkor erre nem jutottak el a műholdas jelek. Pók így nagyjából ki volt lőve, mert beszélni ugyebár nem tudott. A nagydarab lény hallgatta a történeteket és Zyro kezdte volna érdekelni, de a szavait már nem mondhatta végig. Valaki átnyúlt rajta, de nem karmokkal, hanem csak úgy. Anyagtalanná válni és a másik testben megszilárdulni, gyilkos képesség. Mint kiderült, ez egy robot volt, aki lebegett, beszélt és átment az erőtéren is. Ha megfogja őket, akkor kijutnak innen, az pedig csak jó lehet.

A szavaiból világos volt, hogy a csápos idegen kísérlete és kutatásával ellentétes szempontokat képvisel. Ő a nem e világra valókat nem látná itt szívesen. Ha végezni akarna velük, csak bent hagyná őket a körben, ahol éhen halnának vagy egymást ölnék meg.
Ramirez feltette a kérdéseket, Szeráf viszont rögtön nyúlt a kézért. Ha Vízió kiengedte, akkor jobban megnézte a termet. Ezzel a lénnyel gyakorlatilag egy hegy belsejéből is kijutnának. Lehet, hogy itt is van valamiféle ellenállás és ez az android annak a tagja. Bár még az sem tiszta, hogy minek állna ellen. A csápos viszont életeket nem kímélve gondolkodott, hogy megtudjon valamit a realitások ütközéséről, így ő a "gonosz" oldalhoz tartozhatott.

Szeráf figyelt és hallgatta, amit az android beszélt. Itt örökéletűek élnek, de fura módon talán csak a gyengék azok. Ha az életerővel táplálkozók rászorulnak erre, akkor ők elpusztulnának másképpen. De lehet, hogy egész máshogy volt, hiszen ez az egész univerzum egy fura valaminek tűnt. Dísztelen, kihalt, lépcsős piramisok, mint az ókorban. Sivatag és tűző nap, pedig ez New York. Csáposfejű emberek, tele sebekkel. Biztos rajtuk élősködnek az életerővel táplálkozók. Az ellenállók pedig robotok.
Szeráf tudta, hogy örökké élni jó lenne, de nem úgy, ahogy itt ezek. És ha ők vissza is kerülnek a világukba, túl közel jött a Rákuniverzum és nem hiányoznak az élősködők az ő Földjén.
- Ezek a bogarak szívják a nyomorultakból az életet, ugye? Azt hiszem, minket is ilyesmik támadtak meg és hoztak ide. A Földünkre viszont nem kéne még többet átengedni, pedig az a nagydarab, akit kivégzett, ezt emlegette. A világ minden részét. Mit tudunk tenni ez ellen? Azt az Aiant például ismerik itt?

Kiderül, hogy az android aki velem szemben áll maga az ellenállás vezetője. Amit mond az elsőre zavaros, de lassan tisztává válik a kép.
~ Ebben a világban mindenki halhatatlan, de nincs véletlen életerejük, megöregednek az emberek és ezek a rovar szerű lények életerővel táplálkoznak, azzal pótolják a sajátjukat. Ezért gépek az ellenállók, mivel azoknak nincs életerejük nem tudnak rájuk így hatni.
Követem Víziót és hamarosan kiérünk az erődből, egy sivatagos pusztaságba, ahol hatalmas piramisok vannak, modern piramisok. Első gondolatom, hogy az itteni Wakandában vagyunk, de nem így van, ez New York, egy teljesen más New York. Végignézek az embereken, vannak köztük olyanok akiknek láthatólag halálos sebeik voltak, mivel nem tudnak meghalni ezért még így is, élőholtként is élnek. Az emberek másik felén különböző csápok és kinövések vannak, elég bizarr kinézetet adva nekik. Úgy tűnik Szeráf és Pók is együttműködik, vagy csak úgy tesz de átmenetileg akkor is együttműködik, hogy megoldja a helyzetet. Sőt a szárnyas már a Földet is meg akarja védeni. Vízióra nézek és várom a további utasításokat.
- Szükség van speedster képességre? Előre mehetek felderíteni vagy ellenőrizni az útvonalat, elég gyors vagyok hozzá.
Megvárom a választ és az alapján cselekszem előre rohanok képességem aktiválva, és körülnézek, hogy tiszta-e a terület azon része vagy csak nyugodtan várok tovább az androidra és közben a másik két alakot is figyelem, mit tesznek ebben a helyzetben.

Vízió elteleportálta az összegyűlteket egy barlangba. Valamilyen energiamező burkolta be őket és így érkeztek meg. Barlanglakó robotok, nem semmi, gondolta magában Szeráf.
Vízió említett egy nevet, amiről a szárnyas mutáns nem igazán hallott még. Vagy mégis, csak nem jegyezte meg, elvégre tudósok közül nem sokat ismert, inkább csak azokat, akik a Testvériségnek dolgoztak. Szóval a horrormesék lényei innen erednek. Emberek voltak, de eltorzultak. Amiket a realitások közötti térről mondott az android, azt már egy kicsit nehéz volt felfogni. Szeráf már tanult fizikát az elmúlt egy évben. és így egy kicsit közelebb került hozzá, de ez még mindig sok volt. Akit a Fekete Párduc emlegetett, az volt itt az uralkodó. Az ő világukban pedig leigázta shi'arokat. 
Amivel Vízió befejezte, az még mindig nem volt megnyugtató. Foglyokat kell kiszabadítani, hogy ők maguk is hazatérhessenek. Szeráfot nem igazán érdekelte senki más itt. A Föld megvédését is csak azért vetette fel, hogy neki nyugta legyen ettől az univerzumtól. Van elég ellenlábas a Földön is, mint például ez a Ramirez. De ha a fogvatartók tudnak valamit, akkor majd kiszedi belőlük. Akárhogy is kell.
- De ha Aian tovább akar terjeszkedni és eléri a Földet, akkor mit csináljunk? Hogy lehet őt megállítani? És hogy tüntetjük el a másik Földet az egünkről?

Nem kell előre mennem, Vízió innen már teleportál minket, amit igen gyorsan meg is tesz. A teleportálás után megszokásból is körbenézek a barlangban, elsősorban a méreteit próbálom felmérni és azt, hogy merre lehet menni, milyen más személyek vagy tárgyak lehetnek még itt, valamint van-e bármilyen veszélyforrás a környéken. Az évek során ez a mozdulat és gondolatsor már egészen reflexszerűvé vált nálam. Ezután figyelek csak az androidra és arra amit mond.
~ Életerőn élősködő realitások közti lények... veszélyesek lehetnek, főleg, ha a Föld-re, a miénkre is átterjed a faj. A Rákuniverzum beli Aian pedig már komoly erővel rendelkező ellenséget jelent, főleg, hogy az anyabolygója ilyen közel van a miénkhez. És itt senki nem halhat meg, legyőzték a halált. Ez a világ erősebb mint amikkel eddig találkozhattam. Valamit tenni kell, Szeráfnak igaza van, még ha nehéz is egyetértenem vele. Vízió ajánlata erre tökéletesen megfelelőnek tűnik, főleg ha mentőakcióról van szó.
Még várok egy kicsit, hátha a többiek akarnak mondani valamit, vagy más módon információt átadni, de ez nem történik meg.
- Rám számíthat, ha mentőakcióról van szó, mindenképp segítek. -mondom Víziónak majd Szeráf felé fordulok- Idővel lehet válaszokat keresni, megoldásokat találni, de csak később. Egyszerűbb ha most segít.
Nem tudom, hogy fog reagálni, és nekem sem kellene hozzá szólnom, de az előző kérdéssor, mintha egy új, tévúton lévő hőstől származna, elgondolkodtató.