Üresség (Köztes dimenzió)

by **Thorhalla** Pént. 03 Jan. 2014, 12:42

Az Üresség, egy egyszerű zsebuniverzum, ezen a helyen nincs lényegében semmi, csak a végtelen űr, de lélegezhető levegővel.
Üresség (Köztes dimenzió) TheVoid

by **Tyranis** Pént. 03 Jan. 2014, 12:52

????. ??. ??. – Üresség
Résztvevő: Zyro-Rel / Zyro Tao

Zyro-nak fogalma sem volt róla, hogy mennyi idő telhetett el azóta, hogy idekerült. Arra már sikerült rájönnie, hogy az Üresség tényleg megfelelő szó volt, a távolban a csillagok nem csillagok voltak, hanem csak délibáb. Ha elég erősen koncentrált, akkor megtanulhatta kizárni őket és csak feketeség ölelte körbe minden irányból. Ha akarta láthatta a csillagokat, ha nem, akkor nem. Az Ürességnek megvoltak az előnyei is, nem volt szüksége arra, hogy étkezzen, vagy igyon, ugyanúgy megőrizte az energiáját. Álmosság sem kínozta, amíg itt időzött. Az időérzékét ugyan elvesztette, de arra rájöhetett a testszőrzetének növekedéséből, hogy hónapok, de legalább egy év is eltelt itt bent. A saját biológiai ciklusa tovább folyt anélkül, hogy ehhez bármi kellett volna. Mozogni tudott, ha akart, repülési elven, mintha csak úszott volna. A hosszú idő legalább arra tökéletes volt, hogy gondolkodhasson és tervezgethessen, hogy miként is jusson ki innen.

//Többet nem írok, az majd attól függ, hogy ezen idő alatt miken dolgoztál és miket tettél. Így a reagodban ezekre is térj majd ki. És igen, ez már a következő kalandod.//

by **Godlaw / Tao** Vas. 05 Jan. 2014, 19:26

Sikerül elúsznom a Voldi szívéhez, de hogy ezután mi legyen...
Vizsgálom, minden egyes centijét átnézem, forgatom, kocogtatom, megpróbálom széttörni, de rájövök, hogy ezzel minden esélyem odaveszne a hazajutásra.
Megpróbálok megnyugodni.
Üvöltök.
Ráhangolódom a kristályra. Fogalmam sincs mit teszek. Eggyé válok a kristállyal. Sírok. Megnyugszom. Az ereklye a kiút. Alkalmazkodom az ereklye energiához. Nem bocsát ki érzékelhető energiát.
Üvöltök.
Órák múlva eszembe jut, hogy nem vagy éhes és szomjas. Még meghalni sem tudok ezen a helyen. Eszembe jut a shi'ar istenek jóslata. Elátkozom őket. Tovább gondolkodom az ereklye nyitján. Biztos vagyok benne, hogy van kiút innen. Majdnem biztos vagy a kiút létezésében. Elbizonytalanodom. Elfogadom a halált. Rájövök, hogy nem tudom megölni magam.
Üvöltök.
Napok óta nézem a szívet. A fény a szemembe ég, ha máshová nézek, nem látok semmit, mert a szemem alkalmazkodik, vagy mert tényleg nincs ott semmi. A csillagok eltűntek. Soha nem is voltak. Megőrültem. Hallucinálok. Csak ketten vagyunk, a szív és én. Én és a szív. Nincsenek zavaró tényezők, nincsenek segédeszközök, nincsenek nézők, barátok, ellenségek. Nincs semmi.
Üresség.
Biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett történnie. Le fogom győzni Tyranist. Megjósolták a tévedhetetlen istenek, akik időn kívül élnek. Jártam a jövőben, nem egy alternatív realitásban, nem egy másik dimenzióban, a saját jövőmben, és láttam. Láttam, hogy mivé válok, és ezen nem változtathatok, mert azzal felborulna a téridő-kontinuum.
Párhuzamos világokról elmélkedem, ha megölöm magam, vajon teremtek egyet? Ha a bal lábamat jobbra és nem balra mozgatom, teremtek egy másikat? El tudom szakítani a világomat a jövőmtől? Rásózhatom egy másik világbeli önmagamra a jövőmet. Tönkreteszem ezzel az életét? Vagy a sajátomat? Kettéválasztom a világomat, vagy újat teremtek? Elveszne belőlem valami?
Le fogom győzni Tyranist, és ehhez egyetlen úton érhetek el: a saját utamon. Az úton járok: ez is az út része. Az utam hosszú és kínkeserves, izzó parázzsal van kikövezve, és barátok halálával, és ellenségek születésével, és kudarcokkal. És a végén csak újabb kudarc vár, mert mikor legyőzöm őt, ő fog győzni. Ő nyer, mert olyan leszek, mint ő. Én leszek az új Tyranis, az új zsarnok, aki gyilkol. De én nem a halál szolgálatában teszem majd, hanem mert... Mert őrült leszek. Mert őrült vagyok. Megőrülök. Addigi életem egy bizonyos pontján megőrülök, és emiatt leszek az az ember, aki ma még nem vagyok, és fel sem tudok fogni, hogy egyszer az leszek.
Pedig nem olyan elképzelhetetlen. Az őrültek is emberek, az emberek néha megőrülnek, naponta történik ilyen, és senki nem lepődik meg rajta. Az őrület nem fáj, az őrület nem zavaró, mert aki őrült, nem érzi őrületének kínját. Csak az szenved, aki az őrült hatalmába kerül, akire a döntései, a tettei hatással vannak. Mindenki nézi, és elfogadja az őrültet, mert szegény ember beteg. Segítségre van szüksége. De én nem ilyen őrült leszek. Nekem, amikor megőrülök, hatalmat adnak a kezembe. Az univerzum, a sors, a barátaim, vagy az ellenségeim. Rám ruházzák a hatalmat, és én elfogadom, mert azt hiszem, hogy szükségem van rá, hogy megérdemlem, hogy nélküle meghalok, vagy már halott is vagyok. Elfogadom, hogy legyőzhessem Tyranist.
De miért kell legyőznöm? Sosem győzöm meg arról, hogy hagyja abba, de megölni sem fogom tudni, ez biztos. A halál avatárja, a titánok leszármazottja, a húgom... Nem tud meghalni, ahogy az apja sem, nem igazán.
Mit tudok tenni egy mindennél elszántabb, pokolian hatalmas entitással, aki addig nem nyugszik, míg el nem pusztít minden életet a teljes multiverzumban?
Egy nap őrült leszek, de most még ő az őrült. Nem úgy őrült, mint az emberek általában, nem hiszi, hogy két hang beszél a fejében, és nem fél attól, hogy követik. Nem látja a banánt narancsnak, és nem beszél magában. Nincsenek tévképzetei, és nincsenek tévedései. De van még egy dolog, ami neki nincs, pedig lennie kéne: lelkiismeret. A pszichopaták legjobb ismérve, mondták a filmben, hogy nincs lelkiismeretük. Nem tudnak jó és rossz között különbséget tenni, így nem is gonoszak, és nincs bűntudatuk. Egyszerűen betegek.
És mit tesznek az emberek a betegekkel, őrültekkel, bűnözőkkel? Bezárják őket kórházakba, elmegyógyintézetekbe, börtönökbe. Néha kivégzik őket, de Tyranis nem hal meg. Hát be kell zárni. Ezért kell vele megharcolnom? Hogy bezárhassam a börtönbe? Le tudnám győzni? Vagy éppen azzal győzném le, hogy börtönbe zárom? Van olyan börtön, amely fogva tarthatná őt?
Van olyan börtönőr, aki vigyázna rá?
Le fogom győzni Tyranist, és be fogom zárni egy börtönbe, így megmentem a világot, hogy aztán elpusztíthassam. Valahol be kell avatkozni, de hol? Ne győzzem le Tyranist? Akkor ő pusztítja el a világot, hacsak valaki más nem állítja meg, aminek csekély az esélye. Ne zárjam be? Akkor feltámad, vagy elszökik, vagy ellenem fordul, vagy átver, és újra elszabadulva folytatja, amit elkezdett. Így tehát a világot meg kell menteni, és nekem kell megtennem, pedig még magamat sem tudom megmenteni erről a helyről. Ha viszont ez megtörténik, már késő lesz beavatkozni, hogy ne pusztítsam el az embereket és a többi népet. Addigra már őrült leszek. Nem bízhatok abban, hogy Tyranis legyőzése és a mészárlás között épelméjű leszek, és megszakítom az események láncolatát.
Valahol, valamikor történni fog valami, amitől megőrülök. És ahogy most áll a helyzet, ez a hely tökéletesen alkalmas rá, hogy megőrüljek.
Talán egy hónapja gondolkodom rajta, hogy hogyan fogom legyőzni Tyranist, hogyan fogom csapdába csalni, hogy aztán bezárhassam egy börtönbe. Négyszáztizenvalahány tervem van, és biztos, hogy egyik sem működik. Egy hónapig gondolkodtam azon is, van-e jobb börtön, mint amiben most vagyok. Én ki fogok innen jutni, tehát ez a börtön sem tökéletes, de vajon ő is képes lesz rá?
És ha képes lenne rá, akarna? Elég lenne hátradőlve néznie, ahogy én elpusztítok mindent és mindenkit, éppen úgy, ahogy ő is tervezte, és neki csak akkor kell előjönnie, mikor már nincs más itt.
Talán fél év után jött a megvilágosodás, de lehet, hogy évek teltek el. Olyan börtön kell, amiből meg lehet szökni. Ha nem tudom meggátolni, hogy megőrüljek, és elpusztítsam a világot, azt kell meggátolnom, hogy legyőzzem és bezárjam Tyranist. Méghozzá úgy, hogy szándékosan hagyok egy kiskaput a börtönben, hogy kiszökhessen onnan. Egy lehetőség kell neki, hogy ő állítson meg, mielőtt túl késő lesz. Ő az egyetlen, akit nem tudok majd megölni, és ezért ő lesz az, aki véget vet a pusztításomnak. Ő fog megölni engem... És azért, mert én úgy AKAROM. Persze nem az akkori én, hanem a mostani, az épelméjű, nem tömeggyilkos ember, aki segíteni akar a világon.
Ide fogom zárni őt, mert innen meg tudok szökni, és ha nekem sikerül, neki is fog. És ha neki is sikerül, akkor el fog kapni, és megállít, és végre, talán végre rájön, hogy miről szól ez az egész. Talán mind a ketten meghalunk a csatában, és ő sok év múlva támad fel csak. Talán rájön, hogy vannak jobb munkák is, mint a halál avatárjának lenni. Ezt még nem tudom, de akkor ő majd megvilágosodik. Addig pedig én: én leszek önmagam mártírja!
Megnyugszom. Most igazán.

by **Tyranis** Hétf. 06 Jan. 2014, 11:27

????. ??. ??. – Üresség
Résztvevő: Zyro-Rel / Zyro Tao

Zyro a hosszas töprengés alatt végül is rájött, hogy az egyik első ötlete volt a nyerő valamilyen furcsa és kifacsart módon. Nem az itt léte elején, hanem a vége felé kezdte érzékelni csupán, hogy a Szív mégiscsak bocsát ki valamilyen energiát magából, mint a rendes realitásban is. Eddig talán olyan gyenge volt, hogy azért nem érzékelte, de azt tudta, hogy korábban a bolygó légkörén kívülről is érezte mindezt. Az egész dolgot nehezítette, hogy a Szív maga csak puszta energia volt bezárva abba a külsőbe, amit Zyro is látott. Nem tartozott hozzá semmilyen mesterséges intelligencia, hogy legalább azzal beszélgethessen. A fiú teste pedig a képességének megfelelően alkalmazkodni kezdett, képes volt a leadott energiát felvenni és hasonlóvá válni némileg vele, Zyro tudta, hogyha kellő energiát és időt fordít rá, akkor akár arra is képes lehet, hogy annyira alkalmazkodjon a Szív energiájához, hogy egy időre ő maga is majd pontosan ugyanilyen energiává váljon. Ugyan ilyet még korábban nem tett, de most itt bőven volt ideje és nem történhetett itt komolyabb baj vele a próbálkozás közben. A legsúlyosabb következménye, amit előre kigondolni tudott, hogy a szervezete pusztán energiává válik, de ez lényegében pontosan az lett volna, mint ami Apokalipszis és ezt az időutazás miatt már látta korábban is előre.

by **Godlaw / Tao** Pént. 10 Jan. 2014, 16:13

Az idő ezen a helyen értelmét veszíti, és mivel minden értelmes életforma valamilyen módon függővé teszi magát az időtől, félő, hogy idővel én is elveszítem az értelmemet. Különös, hogy minden élőlény, ami nem gondolkodik olyan fejlett szinten, mint a kree, a shi'ar vagy akár csak az ember, független tud maradni az időtől. Saját halála nem zárja be őt egy intervallumba, és ezért sohasem kell kapkodnia vagy sietnie pusztán azért, hogy valamit időben csinálhasson.
Életem egy jelentős szakaszát ilyen időn kívüli lényekkel töltöttem, de akárhogy is próbáltam levetkőzni az időhöz kötöttség béklyóját, mindig megmaradtak bennem a magvai a rossz szokásnak. És ennek egyetlen oka van: a terv. A tervezés okozza azt, hogy képtelenek vagyunk idő nélkül létezni, mert a jövőbeli cselekedet időpontja közeleg, és a tervet végre kell hajtani. Ha nincs terv, nincs idő sem. Egy farkasnak nincs más terve, mint a nap folyamán élelmet szerezni, és hazatérni aludni. Egy antilop legelészik, iszik, és továbbáll, mikor veszély fenyegeti. Egyik sem gondol a holnapra, egyetlen pillanatig sem terveznek.
És ez az, ami megzavarja az elmémet ezen a helyen. Elhatározhatnám, hogy nem tervezek, ezen a helyen nem lenne nehéz, hiszen a terveim kivitelezhetősége elvész az időnélküliségben. Ugyanakkor, ha abbahagynám a tervezést, abbahagynék mindent, amit teszek. Legalábbis ezt hittem.
Egészen addig, míg valóban abba nem hagytam a tervezést, a gondolkodást, és csak léteztem határok nélkül, idő nélkül - életemben először. Felszabadító és ijesztő volt egyszerre. De aztán érezni kezdtem, hogy cselekvés és gondolkodás nélkül is történik valami. Időbe telt, mire rájöttem, hogy mi történik.
A testem egy új hatáshoz alkalmazkodik. Egy olyanhoz, ami nem káros vagy veszélyes rám, egyszerűen csak különbözik tőlem, és ezért, mint minden máshoz, ehhez is alkalmazkodni próbált. Mi több, valószínűleg éppen minden egyéb cselekedet és gondolkodásom elhagyása segítette elő ezt a folyamatot. A létezésem annyira üres, hogy alkalmazkodni akar az egyetlen dologhoz, ami itt létezik rajtam kívül: a Szívhez.
Energia, sugárzás, celestial technológia, nem tudom, pontosan mi ez, de hasonlóvá válok, érzem. Az energia tűnik a legvalószínűbbnek, és ez megrémít. Volt rá példa, hogy energia elnyelése céljából megváltoztam, de sohasem változtam energiává. Vajon energiaként tudnék gondolkodni, cselekedni? Ugyanakkor: most vajon tudok? Akármit teszek, azzal a kiúthoz érek közelebb, mert a felsőbb terv szerint ki fogok innen jutni, csak idő kérdése.
A Szív energiája idebenn rekedt velem együtt, nem tud innen kijutni, hiszen épp ezért jó rejtekhely ez számára: itt nem találhatják meg az általa kibocsátott energia nyomait. Ez vajon szükségképpen azt jelenti, hogy energiává változva én sem tudom elhagyni a helyet? A Szív csak energia, tudat nélkül. Nem egy gép, egy élőlény, vagy bármilyen felsőbb elme: energia bezárva. Mint egy elem, csak milliószor és milliószor több energiát tárol. De ha az én tudatom megmarad, amikor energiává változom, én nem leszek bezárva egy elembe: én magam leszek az élő energia. Talán megtanulhatom irányítani, ezen a helyen nem sok veszély fenyeget, és én sem árthatok senkinek.
Az elhatározás megszületett, és mostantól nem csak hagytam, hogy az energia belém áramoljon, hanem koncentráltam is rá, hogy hasonlatossá váljak hozzá. Hosszú folyamat lesz, de az idő ezen a helyen értelmet veszti, ahogy arra már rájöttem. És hála a Szívnek és a képességemnek, talán az idő után egy újabb béklyót vethetek le: az anyagot.

by **Tyranis** Vas. 12 Jan. 2014, 11:10

????. ??. ??. – Üresség
Résztvevő: Zyro-Rel / Zyro Tao

Zyro számára újabb hetek, hónapok teltek el, amíg próbálkozott az egyetlen dologgal, amit itt megtudott tenni ezen a helyen. Az pedig nem volt más, mintsem eggyé válni a Szív energiáival. Azt tudta, hogy valószínűleg ez is egy lépés ahhoz, hogy olyan legyen, mint Apokalipszis, hiszen az a lény is Celestial technológiával egyesült, és csak energia lett. Ahogyan az energiával próbált eggyé válni valami az eszébe jutott a jövővel kapcsolatban, a jövőbeli énjének végrehajtója, az egykori James Richards. Csak annyit tudott róla, hogy valamivel a jövőben átalakítja, és a fények, amik a holoképen körbevették a férfit, pontosan ugyanolyan színűek voltak, mint amiben a férfi aurája izzott képességhasználat közben, ami energiamanipuláció volt. A jövőben senki sem jött rá, hogy mit tett vele Zyro, de saját maga már most a múltban tudta. Ahogyan egyre jobban vált eggyé az energiával jött rá, hogy az időnek igazából nincs jelentősége, ahogyan nagyon-nagyon kevés mindennek van ekkora erő és hatalom mellett. Kezdte megérteni a Celestialok gondolkodását, hogy mindent apróban látnak, hogy miért terveznek nagyban, miért kísérleteznek életekkel, mert megtehetik, ők csak energiák, elpusztíthatatlanok lényegében. Bármit megtehetnek. Amikor a szervezete már jelentősen átalakult jött rá, hogy a gondolkodást megtarthatja, sőt könnyebben megy neki, mint fizikai formában, megvan a hatalma ahhoz, hogy az ürességben is teremtsen, az elnyelt erőből még a semmiben is képes alkotni, bármit, amit akar.

by **Godlaw / Tao** Pént. 17 Jan. 2014, 00:53

Ahogy megszabadulok tér és idő kvantumfizikai határaitól, kénytelen vagyok felismerni, hogy létezésem felsőbb szintjéhez elmémnek is azonosulnia kell, máskülönben olyan rendellenesség állna elő, ami miatt vagy újonnan szerzett formám, vagy megkopott tudatom válna használhatatlanná. Az energia, amit elszívok, amivé válok, a Celestialokhoz tesz hasonlatossá, és ahogy ez a gondolat megreked az elmémben, egyre kisebb jelentőségűnek érzek mindent, amit eddig valaha véghez vittem. Az apró győzelmek, az életek megmentése - vagy éppen kioltása - mind olyan tett, aminek semmi jelentősége sincs az univerzum szempontjából. De miért kéne az univerzumot szem előtt tartanom? Mi mást figyelhetnék, ha az idő megszűnik létezni...
Celestialok, az örökkévalók... Kifejező név, számukra az idő olyan, mint nekem ebben a dimenzióban: nem létezik. Valami, ami örökké él, ami látja galaxisok születését, napok kihunyását, szuper feketelyukak létrejöttét... Mit számít neki a Voldi? Valóban azért rejtettem ide ezt az ereklyét, hogy ők ne pusztítsák el a Voldiakat? Mintha egy hangyát akarnék megmenteni egy bolygón, amibe meteor csapódik. A herceg élete... Ezért utazom át a galaxist, hogy ő biztonságba jusson a bátyámnál. Mi ennek a jelentősége? Mi bárminek a jelentősége?
A tudás az egyetlen megszerezhető, felhalmozható érték, ami az időn kívül létezők számára fontos. És amikor már minden tudás elfogy arról, ami történt, történik és történni fog, akkor szomjazunk egy új fajtájára: mi történne ha? Mi történne, ha egy örökkévaló belenyúlna egy rendszerbe és felborítaná az ott kialakult kényes egyensúlyt? Létrejönne az ember? Háborúzna a kree és a skrull? Keletkezne értelmes élet ebben az univerzumban? A "mi lenne ha" tágítja a látókört a multiverzumra, és ezzel befog minden tudást. Ez megmagyarázza a Celestialok viselkedését. Megmagyarázza az enyémet?
Gondolkodásom olyannyira gördülékennyé vált, mikor sikerült átlényegülnöm energiává, hogy magam is meglepődtem, mennyivel könnyebb fizikai való nélkül szellemnek lenni. Logikus pedig: ha nem kell az agyadat működtetni a tudatalattival, nem kell a testet ellátni oxigénnel, táplálékkal, vérrel, akkor az elme teljes egészében használhatóvá válik. Ennek hatása a gyorsabb, logikusabb gondolkodás, és természetesen eszembe ötlött, hogy ilyen lehet Tyranis feje is belülről - csak talán nem ennyire tökéletes. Szinte látom magam előtt a napot, amikor ki fog törni börtönéből, mely az Üresség lesz maga, és örülni fog, hogy sikerült neki, mert túljárt az eszemen. Az akkori énem majd harcol ellene, hiszen addigra elvesztem józan ítélőképességemet, de valójában már most úgy rendezek majd mindent, hogy akkor épp így történjen. Ki akkor az okosabb?
Egy hasonló gondolatvihar közepette botlottam a felismerésbe, hogy az energia ezen a helyen nem veszhet el, és nem is alakulhat át semmivé, így kénytelen megmaradni abban a formában, amilyenbe általam és a Szív által kerül. Ha pedig képes vagyok saját magamat átalakítani energiává, akkor ugyan ezt az engem képző energiát is képes lehetek úgy alakítani, akár gyermek a sarat. Végtelen lehetőséggel ruház fel ez a lehetőség, már ha a felismerésem és gondolatmenetem helytálló. Rövid kísérletezés után be is bizonyítottam magamnak - kinek másnak ezen a helyen? - hogy jól gondoltam, képes vagyok ezt az energiát formázni. Mi több, ahogy a saját anyagomat energiává alakítottam, úgy képes vagyok anyaggá alakítani az energiát, amivel legalábbis néhány szilárdnak hitt fizikai törvényt megbontok, az hiszem.
Kezdetben egyszerűbb tárgyak alkotásával próbálkozom, a formákat gyakorolom, aztán rájövök, hogy kellő koncentrációval a teremtett anyag olyan formákat is felvehet, amilyeneket elképzelni sem tud épeszű ember. Sokszögeket teremthetnék, amik egyszerre konvexek és konkávak; egyeneseket, amik mégis hajlanak; párhuzamosokat, amik nem találkoznak a végtelenben; gömböket, amik... Bolygók. A teremtés gondolata megrémít, mert tudom, hogy minden teremtményemért felelős vagyok. Mégis, újabb és újabb gondolatsorok után eljutottam az elhatározásra, hogy életet kell teremtenem. Vajon embert? Valamilyen állatot? Shi'art? Talán legokosabb, ha egy új fajt, egy nem létező dolgot teremtek. Olyat, ami megbontja a multiverzum jelenlegi állását, és ezzel én magam is egy kísérletet hajtok végre. Megteremtek valamit, ami saját elmémet is meghaladhatja; valamit, ami változik, megújul és maga is teremt. Teremtek egy istent!
De van-e különbség egy isten és egy patkány megteremése közt? Végső soron körülveszem magamat teremtményeimmel, hogy szórakoztassanak, és gondolatokat ültessenek a fejemben újabb "mi lenne ha" esetekről.
Egyszer aztán úgy döntök, hogy megteremtem a lehetőséget, hogy kijussak innen, és egyszer majd Tyranis maga is. Megteremtem a szerkezetet, ami visszavisz a saját dimenziómba. És talán úgy fogok kikerülni innen, mintha a saját időmbe kerülnék vissza, mintha egy pillanat lett volna csak az egész létezésem ezen a helyen. Talán.

by **Tyranis** Pént. 17 Jan. 2014, 09:24

????. ??. ??. – Üresség
Résztvevő: Zyro-Rel / Zyro Tao

Valóban hasonlóan könnyű volt bármit teremtenie, egyszerű volt, lényegében szinte minden összeállt, amit csak szeretetett volna, életet is hasonlóan könnyedén megtudta volna tenni, ha akarta. Igaz csak meglehetősen egyszerű lényeket egysejtűeket az elején, viszont utána már ennek az evolúcióját könnyű volt felgyorsítani és olyanná formázni őket, amiket Zyro csak szeretett volna. Ezen ténykedései közben eszmélt fel arra, hogy 2076-ra mit is hozott létre a jövőbeli énje, az a faj tökéletes. Jobban, mint amit a természet hozott létre Magneto vírusának hála. Ismét nem tudni, hogy mennyi idő telt el, amikor nekilátott annak Zyro, hogy létrehozza a kiutat magának. A mostani tudása fényében nem volt nehéz rájönnie arra sem, hogy miként működhetett a gépezet, ami idehozta és ennek fényében néhány nap, vagy hét alatt, mivel továbbra sem volt jelentősége létrehozott egy hasonló szerkezetet. A gép maga hamar készen volt az időt az vette el, hogy rá kellett arra jönni, hogy miként is lehet ezt tökéletesen behangolni úgy, hogy oda vigye őt, ahova szeretné és nem pedig egy random helyre, amibe akár bele is halhat. Most már minden készen volt, csak az volt hátra, hogy aktiválja ezt és lassan talán egy évtized után Zyro végre visszatérjen a rendes univerzumba.

//Egyébként ne felejtsd el a Celesitalok és az örökkévalók nem ugyanazok. A Celestial a tápabb.//

by **Godlaw / Tao** Pént. 17 Jan. 2014, 15:09

A teremtett élet fejlődésének lépcsőfokait járva újra és újra a tudatomba férkőzik a feltételezés, hogy mit jelent teremteni. Nagyobb erényt jelent-e az élet teremtése, mint egy vers megírása, vagy egy rajz elkészítése? Az élet teremtésének igazi előnye a változás, a fejlődés. Minden más, amit alkotunk, sohasem lesz több, mint részeinek összessége, azonban egy életet alkotva olyan dolgot teremtünk, amely növekszik, változik, gondolkodik, alkalmazkodik - és végezetül meghal.
Különböző létformákat teremtek, más-más környezeti hatásoknak teszem ki őket, és figyelem, hogyan alakul az evolúció, a fejlődésmenet. Időről időre a gyengébbeket hagyom elhullani, és egyre ellenállóbb, erősebb fajokat képezek, izgalmasabb lényeket alakítok ki. Így működik egy isten dolga, nem állhat meg az embernél csak azért, mert már két lábon jár és gondolkodik. Ennél sokkal többet lehet elérni. Ennél sokkal többet fogok elérni.
Bár meg tudnám állítani magamat.
A jelentéktelen életek eltűnnek, mások fennmaradnak, de egy sem lehet sokáig a teremtés színpadán, mindig tovább kell fejlődni, vagy eltűnni a függöny mögött. Tyranis és én... Ő a fejlett, a színpadot elfoglaló fél, én pedig az, aki fejlődik, alkalmazkodik, és erősebbé válik. És egy napon ő kerül a függöny mögé, és enyém lesz a színpad. Aztán rajta lesz a sor, hogy ezen a helyen gondolkodjon, fejlődjön, és én megadom neki a segítséget, hogy fejlődhessen, és végezzen velem.
Egy napon...
Elkészítem a szerkezetet, amire szükségem van, a kalibrálást többször is meg kell próbálnom, pontosítok, átalakítok, igen komplikált szerkezet ez. Gondolkodom rajta, hogy teremtek egy élőlényt, amely végső soron kifejleszti a dimenzióközi utazás képességét, vagy egy mesterséges intelligenciát, amely helyettem hozza létre a szerkezetet. Ám be kell látnom, hogy nehezemre esik olyasvalamit teremteni, aminek képességei meghaladják az enyémeket, legalábbis ilyen aspektusokban. Persze teremthetek madarat, és nem tudok repülni, de nem tudok varázslót csinálni egy csettintéssel, mert nem ismerem a tudásukat, hogy mire van szükség a kialakulásukhoz. Idővel ezeket a falakat is ledöntöm majd.
Mikor elkészül a szerkezet, hosszasan vizsgálom, nem akarok kétszer próbálkozni, így mindent többször is ellenőrzök, és mielőtt elmennék, megsemmisítem minden teremtményemet egy kivételével. Talán ha egy üres dimenzióban hagyom a legfejlettebb életformát, amit eddig létrehoztam, idővel megtanulja ő is, hogyan juthat ki innen. Talán ez lesz majd Tyranis ajándéka tőlem a kijutáshoz. Talán elpusztul, mielőtt Tyranis idekerülne. Ki tudja?!
Végezetül magamba szívom a Szív energiáját még egyszer utoljára, és aztán működésbe hozom a szerkezetet, amellyel hazajutok a saját időmbe, a saját dimenziómba, és ha tervem jól alakul, azon belül is egész pontosan érkezhetek a célállomásra.
Foglalkoztat a kérdés, hogy vajon milyen jelentőséggel bír a "haza" szó. Vajon mennyi ideig lehettem itt mások számára? Egy évig? Tíz évig? Otthonomnak nevezhetném ezt a helyet, jobban, mint bármi mást. Hiányozni is fog, be kell vallanom. A csend, az anyagtalanság, az időtlenség, az üresség... De dolgom van. Ez is egy állomása csak életemnek, amiben előre kell haladnom. Célom van, és lassan készen leszek arra, hogy beteljesítsem a célomat. Hamarosan összecsaphatok a húgommal...Persze a "hamarosan" már értelmetlen számomra. Most már bármikor összecsaphatok vele, és nincs jelentősége, hogy mikor. Nem kell már terveznem. Amikor eljön az ideje, megtörténik.
Zyro-Rel lépett be az Ürességbe, de ő már sohasem távozik innen úgy, ahogy korábban létezett. Hát ég veled... Ég velem.

by **Tyranis** Szomb. 18 Jan. 2014, 10:30

????. ??. ??. – Üresség
Résztvevő: Zyro-Rel / Zyro Tao

Zyro végül megtette, amit tennie kellett, újra szinte teljesen eggyé vált azzal a celestial energiával, ami itt volt az Ürességben, majd aktiválta a szerkezetet. A szemei előtt látta, hogy a dimenzió falai megbomlottak, ahogyan különváltak egymástól és egy szakadást hoztak létre. Nem csak ezen dimenzió falai szakadtak el részlegesen, de a saját realitásának szövetei is. Eddig nem tudta, hogy miként néz ez ki, csak elméletekből, de most látta a legapróbb részletektől kezdve az egészet. Pont olyan volt, mint amikor egy kés felvágja a szövetet, vagy a húst és az utána rögtön elkezd gyógyulni. Most is pontosan ez történt a dimenzió és a realitás szövetei nekiláttak annak, hogy rendbe hozzák magukat. Az egész pillanatok alatt történt egyébként csak az új nézőpont miatt volt képes arra Zyro, hogy ezt érzékelje és láthassa a legelemibb részektől. A fény, amit máskor fénynek hisznek nem az volt, a sejtjeit bontotta le molekulákra és a kis szakadáson így került át a másik dimenzióba majd ott állt újra össze egy egésszé. Ekkor mindent átvett a sötétség.
A feje fájt, amikor magához tért, a kezében még mindig szorongatta az eszközt, amivel kijutott az Ürességből. A földön feküdt, a képekből, amit látott a hajón tért magához, amin az elmúlt egy évben is utazott, felette pedig Chakar térdelt, semmilyen változás nem volt rajta, mintha számára szinte semmi idő nem telt volna el.
< - Nyugalom kölyök, már minden rendben van – mondta megnyugtatóan. >

by Ajánlott tartalom

Üresség (Köztes dimenzió)

Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)

Re: Üresség (Köztes dimenzió)