Re: Advent street

by **Phobia** Hétf. 26 Szept. 2016, 17:31

******Éberen ábrándozó******
- Beth
- Lucy/Phobia

A zokogás viharként tör ki rajtam, az arcomat a kezeimbe temetve bőgök ki tudja meddig. Egyszerre érzek félelmet, szégyent, bánatot, majd miután kezdek lenyugodni, talán egy kis megkönnyebbülést is. Tíz éves korom óta gyűlik bennem az egész és azóta nem is nagyon sírtam.
- K..köszönöm. - motyogom szipogva a doboz zsebkendőre, amit Beth valamikor a bőgésem közben rakhatott le. Hangosan kifújom az orromat, majd fellélegzem és szégyentől vörösen nézek rá Bethre - Sajnálom...én csak..csak....nagyon nehéz. - mondom neki két szipogás között, majd újra kifújom az orrom és megnyugszom.
Beth kérdése elgondolkodtat egy kicsit, de talán ez az első olyan kérdés, amire konkrét választ tudok adni.
- Embereket ölt. - válaszolok halkan - Akárhányszor átadom neki az irányítást, ő vagy megöl vagy megkkínoz vagy durván megsebesít valakit. Mindig. - folytatom kicsit határozottabban. ~ Ó, igen. Szép szavak, meseszépek. Vér, kín, halál, mond csak neki, te gyépés. ~
- Tíz éves voltam, mikor először ölt. Valami srác piszkált, ő pedig ezért megölte. A fiú bunkó volt, de mégis csak egy gyerek. De neki ez nem volt elég, megölt még két tanárt is. - mesélem Bethnek, közben Phobia kacag a fejemben. ~ Ó, igen, igen, igen!! Ha rákapsz a vér ízére, nehéz leállni, de hát ez van. De tudod mit? Elég ebből az unalmas fecsegésből, inkább add át a kontrollt, had fakasszak egy vörös mosolyt a csajszinak! ~ hallatszik a hideg hang a fejemben, ami szörnyen megrémít.
- Hozzá ne merj érni!!! - üvöltöm válaszul neki, aztán észreveszem, hogy ezt elég hangosan tettem. Azonnal a szám elé kapom a kezem és újra lesütöm a szemem.

by **Sandman** Szer. 28 Szept. 2016, 22:11

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield vagy Phobia?!

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Beth nem igazán mozdul, de még csak az arca sem rezdül. A baráti mosoly és az érdeklődés akkor sem tűnik el róla, mikor Lucy rákiabál Phobiára. Amikor a lány a szája elé kapta a kezét, de mielőtt lesütötte volna a szemét, észrevehetett valami villanást a vele szemen ülő nő szemében. Csak egy pillanat, talán meg sem történt. Talán csak Phobia került egy szemvillantásnyi időre előtérbe és ezért változott meg a világ Lucy számára. Aztán nem is olyan messziről, megnyugtató hang érkezett hozzá.
- Köszönöm Lucy. De szerintem nem kell kiabálnia Phobiaval. - Mondja néhány másodperc múlva, majd megvárja míg Lucy felnéz és csak akkor folytatja. - Látja is vagy csak hallja Phobiát. Hogyan jellemezné?

by **Phobia** Csüt. 29 Szept. 2016, 08:26

***Éberen ábrándozó***

- Lucy/Phobia
- Beth

Már megint megcsináltam. Igaz ami igaz, Phobia egy elmebeteg, őrült gyilkos, de nem szabad vele szemben kiabálnom. Nem azért, mert megutálna és nem segítene, ugyanis zsigerből utál és ha élni akar, muszáj segítenie. Azért nem szabad kiabálnom, mert azzal csak őt erősítem. Ő a gyűlölet és az őrület szülötte és ha hagyom, hogy engem is a harag vezéreljen, akkor nem sok választ el attól, hogy olyanná válljak, mint ő...és tudatosan gyilkoljak.
- Nagyon sajnálom. - kérek bocsánatot Beth-től, nem pedig Phobiától. Talán tőle csak akkor kérnék elnézést, hogy ha nem akarna minden kirohanásomkor előre kerülni, amivel megint megpróbálkozott...legalább is azt hiszem, nem tudom igazán.
Újra felnézek, majd elkezdek gondolni az érkezett kérdésen.
- Csak hallom...de néha felbukkan a rémálmaimban egy alak...aki fura. - válaszolok az emlékeimben kutatva - Nem emlékszem tisztán, de...talán fehér ruhája volt?- a végén már magamtól kérdezem.
~ Az nem én vagyok te deszka! El tudnál engem képzelni fehérben?! ~ üvölt Phobia és mintha talán sértődést is hallanák a hangjában ~ Az a másik. ~ közli, mire összeráncolom a homlokom.
- Milyen másik? - - kérdezek vissza hangosan. Van másik is?

by **Sandman** Szer. 05 Okt. 2016, 08:42

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield vagy Phobia?!

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Próbáljon meg itt belőlem erőt meríteni. - válaszolja az elnézés kérésre, majd várja Lucy további válaszát. Amikor a fehér ruhás emberhez ért, összeszorítja közében ajkait, de a szélei felfelé görbülnek. A néhány pillanatnyi zavar után elmosolyodik teljes szélességben. Ez azonban inkább bátorítóan, mint bántóan hat Lucyra. Aztán amikor a lány újra megszólal Beth is összeráncolja a homlokát és előre dől. A következő pillanatban, de csak egy szempillantásnyi vagy rövidebb időre, mint közvetlenül Lucy arcába nézne, néhány centiről. Szinte érezni lehet arra a villanásra a lélegzetvételét a bőre melegségét. A villanás után pedig ismét ott ült, mintha misem történt volna, aggódó és egyben érdeklődő arckifejezéssel.
- Phobia sincs egyedül? Ő is fél? Emlékszel a másikra?

by **Phobia** Szer. 05 Okt. 2016, 18:03

****Éberen ábrándozó****
- Beth
- Lucy/Phobia

Nem számít, hogy ki mit mondott, mit mond, vagy mit fog mondani a pszichológusokról, főleg Beth-ről, én már tudni fogom az igazat. Akármit is mondok vagy csinálok, Beth ezt mindig jól reagálja le, akár a cselekedeteivel vagy a beszédével. A mosolya olyan megnyugtató, olyan meleg, a szavai pedig minden pillanattal egyre több önbizalmat önt belém. Egyáltalán nem bántam meg, hogy idejöttem és találkoztam vele. Ez a nő egy igazi kincs.
Mikor egy aprócska szünetet tartok, hogy végighallgassam Phobia puffogását, a kezem ösztönösen megmozdul, de csak egy kicsit, mintha valamit el akartam volna hessegetni. Egy pillanatra fura érzésem támad, mintha valaki nagyon közel hajolt volna az arcomhoz, amitől egy pillanatra becsukom a szemem. Egy apró pillanatra körbenézek, hátha van bent valaki a szobában, de Beth-en és rajtam kívül senki sincs itt. Fura, biztos a fáradságtól képzelődöm már megint. Az este alig aludtam, szóval lehet.
- Hát...nem is tudom igazán. Eddig Phobián kívül senki se szólalt meg ott bent, de...gyakran úgy érzem, hogy nem vagyunk egyedül. - válaszolom az első kérdésére, a másikra azonban Phobia felel ~ Félni? Én? Ha! Ne röhögtess anyukám, én nem félek senkitől se, felfogtad?! Mond meg neki!! ~ kiabálja, én meg a halántékomat kezdem masszírozni, ugyanis akárhányszor üvöltözni kezd, megfájdul a fejem.
- Azt mondja, nem fél semmitől. Hogy ki lehet az a másik, nem tudom...szerintem sose jött elő...azt hiszem - felelem.

by **Sandman** Csüt. 06 Okt. 2016, 08:39

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield vagy Phobia?!

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Beth szeme sem rebben a Lucy által tolmácsolt phobiai gondolatokra és arra, hogy lehetnek még odabent. Ugyanakkor lassan a meleg, baráti tekintete lassan őszintén aggódó arckifejezésbe megy át. Még mindig előre hajol s már nem mosolyog úgy mint korábban. Ugyanakkor egy rövid időre behunyja a szemét óvatosan görbíti felfelé a szája széleit és bólint. Ez az egy gesztus már arra utal, hogy érti a lány problémáit és segíteni szándékszik. Aztán visszatér orcájára az aggódás.
- De igen fél. Tagadni fog, mert a félelem tagadást szül, de fél. Mert tudja, hogy valójában te irányítasz. Természetesen próbálja elhitetni az ellenkezőjét. Neked viszont szükséged van rá, mert olyan dolgokat tesz meg, amit csak ő tud. - tart egy kis szünetet, hogy Phobia kitombolja magát, majd folytatja - Segíteni szeretnélek abban, hogy te is elhidd: te irányítasz. Most azonban kicsit mélyedjünk el, mindhárman, és keressük meg a negyediket. Aki Phobia mellett ott van, csak rejtőzködik. Mit szólsz hozzá Lucy?

by **Phobia** Csüt. 06 Okt. 2016, 13:39

***Éberen ábrándozó***
- Beth
- Lucy/Phobia

A másik. Egy fehér ruhás valaki, aki még sose szólalt meg, vagy vette át az irányítást. Vagy igen, csak nem emlékszem rá? Arra se szoktam emlékezni, hogy Phobia mit művel a testemmel, mikor ő irányít, szóval lehetséges. De mégis ki ez?
Mialatt ezen agyalok, a mondandóm hatására Beth arcáról lassacskán eloszlik a meleg mosoly és egy őszintén aggódó arckifejezés jelenik meg helyette. Tehát vége a baráti beszélgetésnek, helyette jön a komoly szavak, amik talán segítenek, legalább is azt hiszem.
- Valahogy úgy, de...szerintem ő ettől nem tart. Mármint, ha túl akarom élni, akkor muszáj átadnom neki az irányítást, szóval...azt hiszem részben ő is irányít. - válaszolom Beth szavaira, bár a válaszban én se vagyok biztos. Valóban én irányítok? Hiszen ez az én testem, de lehet, hogy csak Phobia ezt akarja elhitetni velem? Vagy lehet, hogy én meg ő csak vendégek vagyunk és ez a másik az igazi főnök? Fogalmam sincs, de Phobiának is meg van a maga véleménye.
~ Esküszöm ez a nő legalább annyira hülye, mint te. Mégis mi a pokolnak féljek? Mitől kéne?? A beszari deszkától vagy attól a fehér patkánytól? Ha! Ostobaság! ~ kiabálja, én azonban igyekszem figyelmen kívül hagyni a fejfájásommal egyetemben.
Beth ötletét kicsit furának találom, az arcomra zavarodottság ül ki.
- Mindhárman? Úgy érti, hogy én, maga és...Phobia? Jól hangzik, de én nem hinném, hogy segítene. - felelem, Phobia pedig ezt meg is erősíti.
~ Még szép, hogy szarok rátok. El se akartam jönni, pláne nem segíteni. Nyugodtan meg is mondhatod neki, te hisztis deszka! ~ morogja.
- Igen, nem akar. - közlöm, majd ezzel nem törődve folytatom - De mégis hogy tervezi ezt megoldani? - kérdezem kíváncsian, mert a másik személy kiléte egyre jobban érdekel.

by **Sandman** Pént. 07 Okt. 2016, 00:32

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield vagy Phobia?!

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Nem lesz egyszerű és nem ígérhetem azt sem, hogy fájdalommentes vagy nehézségek nélküli lesz ez az...utazás. Továbbá igen. Így hárman, Te, Phobia és én, megpróbáljuk megkeresni a benned élő harmadik személyt. A nagy kérdés, hogy akarod és mered-e vállalni ezt? - hiába változott komolyabbra az orcája ábrázata, a hangja még mindig barátságosan csengett a szeméből pedig melegséget árasztott, ami segíthetett kicsit megnyugodni a lánynak.

by **Phobia** Pént. 07 Okt. 2016, 16:35

***Éberen ábrándozó***

- Beth
- Lucy/Phobia

Mikor Beth beavat az egészbe, nagyon meglepődöm és ismét feltámadnak bennem a kétségek. Nehézségek? Fájdalom? Eddig csak nehézségekbe ütköztem, folyton fájdalmat okoztak nekem. Az intézet, Phobia, a HYDRA, minden csak fájdalmat okozott. Most pedig ahhoz, hogy megtudjak valamit, hogy megtudjam, ki a harmadik, újabb küzdelmeken kell átessek. Legszívesebben hagynám az egészet, elfutnék, elbújnék minden elől, de nem tehetem; már nem léphetek vissza. Tudnom kell, hogy ki lakozik bennem, mert lehet, hogy tud segíteni...vagy lehet, rosszabb Phobiánál. Muszáj tudnom, még akkor is, ha Phobia nem akarja, még ha fájdalmas is lehet.
Beth jelenléte és az elhatározásom kicsit megnyugtat, így veszek egy mély lélegzetet és belenézek Beth szemeibe.
- Igen. Így is vállalom. - felelem határozottan és várom a választ.

by **Sandman** Hétf. 10 Okt. 2016, 14:01

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Beth újra hátradőlt kissé s most ismét összekulcsolta ujjait, a keresztbe tett térdein. Így egyensúlyba hozta a testét és imbolygás nélkül képes volt, ülni. Sehol sem támasztotta meg magát, csak azon a forgásponton amin a feneke nyugodt a puffon. Mosolya azonban nem tért vissza s szemei inkább kutakodókká váltak.
- Akkor kezdjük el. Újra az alapokkal. - Hangja azonban még mindig barátságos volt és meleg. Érdeklődésről árulkodott s nem hangzott vádlón. - Melyik a legrégebbi emléked Phobiáról? Mikor jött először előrébb mint te? Emlékszel érzésekre, színekre vagy illatokra abból az állapotból amikor Phobia került föléd, közvetlenül mielőtt átvette volna az irányítást vagy közvetlenül utána?

by **Phobia** Hétf. 10 Okt. 2016, 23:23

***Éberen ábrándozó***
- Beth
- Lucy/Phobia/???

Döntöttem, megcsinálom. Beth előtt még soha sem voltam ennyire hatátozott bármilyen téren is. A legtöbb döntést soha nem én hoztam meg, az életemet mindig mások irányították. Más miatt kerültem az intézetbe, Martin küldött el NY-ba, ő intézte a munkát és Phobia egyengette az utamat. Eddig, mert most már elegem van abból, hogy csak egy ostoba, gyáva bábú vagyok és mások lökdösnek folyton. Ha lehet, akkor inkább egy ostoba, gyáva játékos leszek, aki maga irányítja az életét.
Beth mozgása kicsit meglep, látszólag remek egyensúlyérzéke van, ahogy stabilan ül a puffon és csak a fenekével támasztja magát. ~Egy igazán szép fenéken...~ a gondolataim egy másodpercre elkalandoznak, Beth hangja ránt vissza a valóságba. Hiába változott a tekintete, a hangja ugyanolyan szép, kellemes és megnyugtató maradt.
- Hát, Phobia már a kezdetektől fogva itt volt, szerintem amióta élek. - kezdek bele kicsit félszegen, majd lassacskán felbátorodva - Azt hiszem tíz éves koromban jöhetett előre elsőnek. Legalább is azt hiszem, az incidens előtti dolgokat teljesen elfeledtem. - mesélem, majd az utolsó válasz előtt tartok egy rövid szünetet. Nem azért, mert nem tudnám a választ, hanem mert nem jó érzés visszagondolni rá.
Félelem. - válaszolom Félelmet érzek, akárhányszor átveszi az irányítást. Félelmet előtte és utána...hideg, szorongató, sötét félelmet, mint mikor egy hideg, szűk, sötét szobába kell bemennem és valami figyel bentről.

by **Sandman** Csüt. 13 Okt. 2016, 15:48

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Éétem. - reagálja le röviden és velősen doktor Larsen Lucy félelmeit, majd gyorsan vált és kérdez tovább, hogy a lány ne tudjon a gondolataiba és ezáltal a fájdalmaiba merülni. - Emlékszel azokra a dolgokra amiket Phobai tesz? Phobia....Phobia mit érez?

by **Phobia** Pént. 14 Okt. 2016, 22:14

***Éberen ábrándozó***
- Beth
- Lucy/Phobia/???

Miután elmondom Bethnek a válaszokat, ő ezt gyorsan le is tudja. Látszólag ezen a téren vagy nem tudna mit mondani, vagy csak egyszerűen információt gyűjt, nem tudom. Igazából még gondolkodni sincs időm, mert azonnal feltesz egy másik kérdést.
Az elején szinte semmi sem jut eszembe, így elkezdek kutakodni az elnémbem. Emlékszem-e valamire egyáltalán?
- Nem emlékszem semmire. Mikor ő irányít, akkor minden kiesik. - válaszolok közel fél perces gondolkodás után, de a másik kérdésre egyáltalán nem tudok semmit se felelni. Ő azonban igen.
~ Hogy mit érzek? Érzek?! Érzésekre vagy kíváncsi? ~harsogja a fejemben, majd a hangja elsötétül, rémisztően nyugodta válik ~Rendben van, végre valami jó kérdés. Mikor én irányítok, akkor fantasztikusan érzem magam. Azt tehetek, amit csak akarok, oda mehetek, ahová akarok és azt ölhetek meg, akit csak akarok...de leginkább harc, gyilkolás, pusztítás közben érzem a legnagyobb örömet. Mond el neki deszka! ~ válaszol a kérdésre, én pedig igyekszem nem figyelni a hideg fájdalomra a koponyámban, akárhányszor így viselkedik.
- Azt mondja, hogy ilyenkor fantasztikusan érzi magát, mert azt tehet, amit akar...főleg gyilkolás közben érzi jól magát...imádja...- közlöm a válaszát, az ölésről szóló részeket viszont nehezemre esik kimondani.
A szavai félelmet keltenek bennem, nem hittem volna, hogy ennyire élvezi a dolgot.

by **Sandman** Hétf. 17 Okt. 2016, 14:33

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Beth kissé összevonja a szemöldökét. Az előbbiekhez képest hosszabb szünetet tart. Szemei azonban nem kalandoznak el, nem nézelődnek vagy pásztáznak a szobában. Határozottan Lucy-t nézi. Keresi vele a szemkontaktust. Néha természetesen pislant. Azt viszont gyorsan teszi s olyan benyomást kelthet mintha vájkálna a fiatal lány lelkében. Aztán Lucy hirtelen fájdalmat érez. Nem hosszan, még csak komolyabban be sem tud görnyedni. Egy apró tűszúrás csupán a szíve tájékán, de már el is múlt...vagy talán meg sem történt sohasem.
- Hunyd be a szemed légyszíves - szólal meg végül Beth - Próbálj visszamenni térben és időben oda ahol legutóbb Phobia vette át az irányítást. - vár a lány reakciójára, majd folytatja. - Most pedig kicsit próbálj meg határozottan koncentrálni egy kérdésre. Tényleg nem emlékszel semmire, vagy nem akarsz emlékezni azokra a dolgokra?

Közben Phobia körül megváltozik a környezet. Lucy ebből semmit sem érzékel, de Phobia egy nagy tükröt lát maga előtt, amiben magát...azaz Lucyt látja. Mintha sosem ült volna Lucy doktor Larsen irodájában. Ha körbefordítja a fejét, mert ott és akkor Phobia irányítja Lucy testét, egy fehér szobában találja magát. A következő pillanatban a szoba úgy néz ki ahogy azt Phobia szeretné, legyen az bármilyen színű, berendezésű...vagy bármennyire véres...ahogy visszanéz oda, ahol az előbb a tükör volt, most Beth ül ott.

//Innentől, amíg nem érkezik ellentétes információ, Lucy és Phobia szét van választva. Nem érik el egymást.//

by **Phobia** Hétf. 17 Okt. 2016, 20:49

***Éberen ábrándozó***

- Beth
- Lucy/Phobia/???

Lucy

A válaszaim hatására Beth ismét elhallgat, a gondolataiba merül. Nem csinál semmi mást, csak ül némán és néz...méghozzá engem. A két szeme csak engem figyel, semmi se vonja el a figyelmét, semmi az ég adta világon, csak figyel. Az egyenesen belém fúródó tekintetétől elfog a nyugtalanság, nem tudom, mégis mi járhat a fejében, min járhat az esze, vagy egyáltalán mit néz rajtam annyira. A helyzet kezd ijesztővé válni, aztán hirtelen szúrást érzek a szívem tájékán. Mintha valaki belém döfött volna egy tűt, méghozzá egyenesen a szívembe. Az észlelésen kívül azonban semmit se tudok tenni, ugyanis amilyen gyorsan jött a fájdalom, pont olyan gyorsan el is tűnik.
Az egész már kezd nagyon rémisztően hatni, először a fura "lehelet", majd ez a szúrás. Vagy nagyon nincs valami rendben az idegeimmel, vagy valami furcsa folyik itt, nem tudom, de kezd megrémiszteni.
- Tessék? - az egész érzésből Beth újabb utasítása zökkent ki - R..rendben. - engedelmeskedem a kérésnek és behunyom a szemem. ~ Tehát a legutóbbi eset...mikor az a HYDRA csapat támadott meg a kínai negyedben, azt hiszem. ~ gondolok erősen vissza.
- Hát én...én..én..- a kérdés, még az ő szájából is félelmetesnek hat, mintha valami rosszat tettem volna, és be kellene valljam a büntetés előtt - Én nem tudom...nem emlékszem, tényleg és....nem is akarok...nem akarok. - az utolsó szavakat már suttogom és remegni is kezdek.

Phobia

~ Mi a kénköves pokol folyik itt?! ~ kérdezem kissé haragosan magamban.
- Azt kérdeztem, mi folyik itt, te retkes kutya! - üvöltöm, majd észreveszem, hogy nem a deszkával kiabálok...hanem magammal. Pontosabban egy tükörrel, ami az előbb még nem volt itt. Az előbb még a kis picsa a pszicho-csajszival pofázott, most meg egy rohadt tükörrel szemezek. Eltűnt a csaj, a szoba, mindenütt csak rohadt fehérség, ahogy körbenézek...nézek..én irányítok! A felfedezésemet megkoronázva a szoba visszatér, bár most jóval sötétebb, komorabb és romosabb, mint ezelőtt.
Amint meglátom a dokinénit maga előtt, elkezdek hangosan röhögni, majd összekulcsolom az ujjaimat, a könyökeimmel a térdemre támaszkodom és kissé előredőlök.
- Nocsak, nocsak...sejtettem, hogy valami nem stimmel veled csajszi. - közlöm vele, majd elvigyorodom - Válthatnánk pár szót, mielőtt kivájom azokat a fürkésző szemeidet és a kitépett bordáiddal átdöföm a torkodat, rendben? - ajánlom fel neki a lehetőséget. Akár álom, akár valóság, én élvezni fogom.

by **Sandman** Hétf. 17 Okt. 2016, 21:55

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Lucy. Kérem. Most koncentráljon. Nehéz lesz és fájni fog. Változtasd meg a döntésed. Próbáld felidézni amit látott Phobia. Mindent amit tett. - Lassan és tagoltan beszél. Hangja nyugtatóan hat, ami nem biztos hogy teljesen használ, de sokat segíthet Lucynak.

- Örülnék, ha több tisztelettel beszélném velem, Phobia, ha már beszélgetni akarsz. Nem egészen tudom mi folyik itt, de mindenképpen érdekesnek hangzik. Szóval, miről akarsz beszélgetni mielőtt...az imént szemléletesen részletezett módon bántalmazol?

by **Phobia** Kedd 18 Okt. 2016, 15:41

***Éberen ábrándozó***

- Lucy
- Phobia
- Beth

Lucy

Változtassam meg a döntésemet. Mondani bárki tudja, de én pontosan tudom, mikre képes Phobia és ezért egyáltalán nem akarok rá emlékezni. Még a legkisebb foszlányra vagy hangra sem akarok emlékezni a tetteiből soha az életben...de mégis... Nem hagyhatom már abba, döntöttem, hogy végigcsinálom. Beth segíteni akar nekem, így muszáj tennem valamit, hogy megkönnyítsem a dolgát.
- Rendben. - felelem kicsit remegve. Bár Beth hangja megnyugtató mint eddig, de a szavak jelentése már kevésbé. Nehéz és fájdalmas, szinte minden lépésem az életben nehéz és fájdalmas, azonban most Phobia lépéseit kell megtudjam, az ő tetteit és érzéseit kellene felidézzem.
Erősen koncentrálok arra a napra, mikor megtámadtak, minél jobban próbálom, annál jobban sajog a fejem, de csinálom.
~ Nyugodtam ültem...jött a HYDRA...féltem, halálfélelmem volt...azt hittem megölnek, így átadtam a vezérlést...elfogott a jéghideg félelem, hagytam, hogy elárasszon...aztán...Phobia...mit tehetett? ~

Phobia

A csajszi szavaira először semmi reakcióm nincs. Aztán lassacskán kezd bennem fokozódni az érzés, mint a levágott kezű emberben a felismerés, hogy mégis mi történt, majd üvölteni kezd a fájdalomtól. Belőlem is ekkora erővel tör ki a röhögés, egy hosszú, jóízű röhögés, ami akkora, hogy már fáj. Elnyomni alig bírom, még a könnyem is kiserken, ahogy röhögök.
- Hogy...hogy mivan? - kérdezem röhögve - Hogy mit akarsz?? Tiszteletet? Ha! - még egy rövid ideig röhögök, majd egy pillanat alatt abbahagyom az egészet és csendes, hideg hangon folytatom - Tisztelet, mi? Egész eddigi életemben egyetlen embert se tiszteltem, sose beszéltem velük tisztelettel, tökmindegy, hogy férfi, nő, idős, fiatal, ember vagy mutáns. Hidd el, nem veled fogom elkezdeni. - aztán lassan hátradőlök a kanapén - Te azonban jobban jársz, ha vigyázol a szádra kis k-rva, különben kitépem a csinos kis nyelved. - az ujjaim ropogtatása közben azért elgondolkodok azon, amit mond - Te szervezted ezt a találkát, nem? Te akartál velem beszélni, szóval ne játszd itt az ártatlant. Bökd ki végre mit akarsz, vagy le lopd a drága időmet. - ennél a pontnál elvigyorodom - Legyen ez valóság vagy álom, miután végeztem veled elmesélem a deszkának részletesen a halálodat. Az a kis picsa kedvel téged, szimpatikus vagy neki, így még nagyobb fájdalmat okoz majd a történet.
Mialatt beszél a csaj, kipróbálom a helyzet határait azzal, hogy megpróbálom átváltoztatni a karomat a pengévé, majd ha sikerült, akkor vissza is alakítom. Megpróbálok még fegyvekre is gondolni, hiszen a szoba is olyan, mint amilyennek az elején is akartam, miért ne lehetne benne az, amit én akarok?

by **Sandman** Szomb. 22 Okt. 2016, 14:22

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Lucy, koncentráljon a hangomra és merítsen belőle erőt! Biztos vagyok benne, hogy el tudja érni azokat az emlékeket... - néhány másodpercre elgondolkodott, és csak utána folytatja. - De ha nem, kiderítjük miért nem.

Beth vár egy kicsit a válasszal. Arca nem rezdül, de testének többi porcikája is nyugodt marad. Csak a szeme cikázik körbe, ahogy a környezet változik. Aztán lassan kezd beszélni.
- Valahol te is kedvelsz...vagy tévedek? Ez ráadásul nem is az én fejem, hanem Lucyé. Te is csak vendég vagy itt, mint én. - közben Phobia sikeresen alakítja a karját pengévé, majd vissza. Ezen kívül úgy alakul tovább a helyiség ahogy szeretné. - A "deszka" itt a főnök és tudom, hogy ezt te is tudod.

by **Phobia** Szomb. 22 Okt. 2016, 21:23

***Éberen ábrándozó***
- Lucy
- Phobia
- Beth

Lucy

~ Gondolkozz, Lucy! Gondolkozz! Ott vannak azok az emlékek valahol, csak meg kell találni. Phobia átvette az irányítást és aztán...aztán....aztán..~ igyekszem minél jobban turkálni az emlékeimben, hátha eszembe jut, hogy mit is csinált Phobia utoljára.
- Megpróbálom.. - bököm ki Beth szavaira és igyekszem még inkább kutatni az emlékeimben. Már annyit agyalok, hogy a fejem is belesajdul, de nem adom fel. Biztosan menni fog, menni fog.
- Azt hiszem van valami. - közlöm, mikor végre beugrik valami, bár csak pár foszlány az egész - Zavarosak, de...azt hiszem volt valami ablak...Phobia kitörhetett egy ablakot...és - a mesélés közben a halántékomat masszírozom, hogy egy kicsit enyhítsek a fejfájáson -...egy lövés. Volt egy lövés, azt hiszem rám...vagyis Phobiára lőttek. - mondom, majd az egyik kezemmel óvatosan megérintem a lapockám azon részét, amit meglőttek.

Phobia

A penge működik és a kések is megjelennek. Remek, azt hiszem jól fogok mulatni.
- Tudod mit, csajszi? Igen, kedvellek. - közlöm egyszerűen - De ne hidd, hogy ez bármin is változtat. Tízévesen a tanárt is kedveltem, mégis kibeleztem, mikor felém rohant. - teszem hozzá, közben pedig igyekszem úgy alakítani a helyiséget, hogy kettőnk közt egy hosszú asztal jelenjen meg, rajta számtalan kínzóeszközzel. Kampók, horgok, tűk, kések, fűrészek, helyszíni érzéstelenítő, só, savak, rongy, víz, szögek, kalapács, húsvágó bárd és egyéb hasonló kínzóeszközök.
- Igen, igen, ezt már hallottam. - mondom unottan, majd lassan felállok a kanapéról - De valóban a főnök kezében van a hatalom? - lassan megindulok Beth felé, ráérősen, közben pedig a kínzóeszközöket nézegetem, ha megjelentek
- Tudod a látszat néha csal. - kezdek bele a magyarázatba, közben pedig úgy alakítanám a teret, hogy láncok jelenjenek meg Beth-en, megbilincselve a bokáinál és csuklóinál fogva(a jobb kezét fogó lánc elég hosszú ahhoz, hogy mozgatni tudjam), valamint a derekát egy szíj szorítaná őt az ülőalkalmatossága, egy földhöz szegezett vasszékhez.
- Lucy-é a test, legalább is ő van..."felül". Viszont hiába képes korlátozni a mozgásteremet, ő egy gyenge, gyáva féreg, aki úgy ragaszkodik az életéhez, mint a csecsemő az anyja csecséhez. Szüksége van rám, hogy túléljen mindent, így kénytelen azt tenni, amit én mondok. - a mondandóm zárásaként elég közel hajolok Beth arcához, szinte majdnem egymásnak nyomódik a képünk -Ez a tény pedig az én fejemre teszi a koronát. - súgom a fülébe, majd felnevetek.
- Szóval... - kezdem el az asztalhoz lépve, ha megjelentek a kínzószerszámok, és felveszek egy húsvágó bárdot - ...a kérdés az, hogy ha itt megkínozlak, akkor a valóságban is fogsz sikoltozni?! - teszem fel a kérdést és érzem, hogy vigyorogni kezdek - Próbáljuk ki, drága, kedvelt Beth. - mondom, majd ha a láncok és ő is ott van, akkor megragadnám a jobb kezét, rányomnám az asztalra és leszelném egy ujját.

by **Sandman** Hétf. 24 Okt. 2016, 23:59

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Egyelőre elég lesz Lucy. - kérte Beth kedvesen s mikor a lány ránézett, újra mosolyogni láthatja a doktornőt. Lassan felemelkedik, és közelebb hajol Lucyhoz. - Most pihenjen egy kicsit. Hozhatok valamit? Teát, vizet, gyümölcslevet? - leguggolt a lány elé és tenyerébe zárta aprócska kezeit. Így várta a válaszát, nyíltan mosolyogva fürkészte Lucy szemeit.

Az asztal lassan felemelkedik, ahogy Beth eltávolodik Phobiától. Majd az asztal síkjából kiemelkednek a kívánt eszközök és mielőtt a doktornő felucsodhatna már körbe is fonták a láncok. Meg se tudott szólalni s már szíj szorította a székhez. Phobia pedig csak folytatta kárörömtől ittas monológját. Beth sokáig nem szólalt meg. Csak dacosan nézte a kislány testébe zárt eleven ördögöt. Csak mikor az az arcába mászik, veti oda dühösen.
- Vendég vagy...még ha bentlakó is. - Amikor Phobia lenyesi Beth ujjait, akkor a nő szemében nem látszik fájdalom, torkából nem tör fel sikoly. A vékony testrészek leválnak a vastagabb, most már, csonkról. Vér fröccsen és a csont is roppant s talán fájdalmat is érez a nő, de még nem mutatja.

by **Phobia** Kedd 25 Okt. 2016, 13:30

****Éberen ábrándozó****
- Lucy
- Phobia
- Beth

Lucy

Beth kérésére csak bólintok egyet és abbahagyom az agyalást. Nem volt könnyű, de végre sikerült hozzájutnom Phobia emlékeihez. Nem sok, de nekem bőven elég, így megkönnyebbülten sóhajtok egyet.
- Értem. Köszönöm. - mondom, majd mikor meglátom Beth mosolyát, én is mosolyogni kezdek. Részben miatta, részben pedig azért, mert a két foszlányon kívül megtudtam valami fontosat is: Phobia nem ölt meg akkor senkit se, ez pedig mindennél többet jelent.
- A víz jó lesz. - felelem, majd egy kicsit meglepődök, mikor Beth megfogja a kezemet. Az érzés...olyan jó. Beth érintése olyan kellemes, meleg, az arca pedig kedves és...olyan jó. Már napját sem tudom, hogy mikor ért hozzám valaki utoljára kedvesen és nem ártó szándékkal.
- Köszönöm...mindenért...köszönöm. - halkan hálálkodok Bethnek, közben érzem, hogy újra könnyek gyűlnek a szemembe, de ezek már örömkönnyek - Olyan...kedves vagy...

Phobia

Az ujjai leszelésével gyönyörű, karmazsin vér fröccsen ki a sebből, amitől jobb kedvem lesz, azonban a tény, hogy nem sikoltozik, ront a hangulaton.
- "Vendég vagy még ha bentlakó is". - mondom, közben pedig a csaj hangját mímelem, majd röhögni kezdek - Esküszöm imádlak. - a bárdot letéve belemártom a mutatóujjamat a vérébe, majd lenyalom róla a fémes nedűt. Aztán közelebb hajolok hozzá, megfogom fejét az állánál fogva és úgy fordítom, hogy a szemembe nézzen - Érzem, hogy jól fogunk szórakozni. - a mondatomat befejezve durván megcsókolom, majd izomból beverek neki egyet. Aztán odamegyek az asztalhoz és válogatni kezdek, egy kis szünetet tartva, hátha pofázni lenne kedve.
- Talán most nagy a pofád, mert ez nem a valóság, de.. - felveszek az asztalról egy kalapácsot, egy fogót és egy marék szöget, majd visszamegyek hozzá ...elhiheted nekem, ezt a valóságban is el fogjuk játszani.
Letérdelek a lábai elé, majd leráncigálom róla a csizmáit és ha még visel valamit a talpán, azt is. Hála a láncoknak nem tud megrúgni, így nyugodtan tudok dolgozni.
Először fél kézzel megfognám a lábát, majd a fogót a másik kezembe venném és egyesével kitépkedném a lábkörmeit. Ezután, akár ment, akár nem, szépen a padlóhoz szögezném a lábát, majd a másikkal is ugyanezt tenném.
- Vendég, mi? Ez vicces. Tudod a legtöbb honfoglaló is csak vendég volt, de ma már ők uralják az elfoglalt területet. Ez az eset se különb, a kis ribi veszteni fog. - magyarázom, miközben dolgozok, majd dolgom végeztével felállok és újra közel hajolok Beth-ez.
Felelj őszintén: kedveled Lucyt? Szereted te azt a lapos prostit? Vagy netán megveted? - kérdem, majd választól függetlenül erőből rácsapnék a térdére a kalapáccsal.

by **Sandman** Szomb. 29 Okt. 2016, 15:10

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Beth lassan feláll, majd tesz egy lépést hátrafelé. Mosolya meg sem rezdül, kicsit biccent majd megfordul és elindul az ajtó felé. Kilép rajta, majd néhány másodperc múlva egy hosszú üvegpohárral tér vissza, amiben víz volt s egy szelet uborka. Odavitte Lucynak és átadta, majd leült mellé.
- Csak nyugodtan.

Phobia érzi ahogy Beth lábai megfeszülnek miközben tépkedi az ujjkörmeit. Egy hangját sem lehet hallani azonban. A szögezés közben azonban az egész teste elernyed, mintha eszméletét veszítette volna. Amikor újra közel hajol a nőhöz látja, hogy ismét eszméleténél van. Szeméből könny fakadt, néhány ér is elpattant a fehérjében. A szájából vér szivárog és az arca is felpuffadt egy kissé. Csak bámulta Phobiát, majd válaszolt.
- A fekete rabszolgák is hasonló mód gondolkodhattak. - erőltet mosolyt az arcára, ami furcsa grimaszba torzul, amikor a lány rácsap a térdére. Nem tud megmozdulni a láncok miatt, de kezdeti merevsége után elernyednek az izmai.

by **Phobia** Szomb. 29 Okt. 2016, 22:55

***Éberen ábrándozó***

Lucy

Miután megkönnyebbülve hálálkodom, Beth mosolyogva biccent, majd elhagyja a szobát. Gyorsan letörlöm a könnyeimet a ruhám ujjával, majd veszek egy mély levegőt és körbenézek. Ha nem lőttek volna hátba, akkor még hátra is dőltem volna, de így is jobbára kényelembe tudok helyezkedni. A kezeimet összekulcsolom, majd az ölembe teszem és így várok Beth-re. Rövidesen vissza is tér egy pohár vízzel, bár az uborkaszelet célját nem igazán értem.
- Nagyon köszönöm. - hálálkodom, de nem iszom bele az elején. Azt hittem, hogy Beth a saját helyére ül vissza, azonban ő mellettem foglal helyet, ami meglep egy kicsit. Kicsit még hezitálok, de aztán beleiszom a vízbe.

Phobia

A kalapács ütemes kopogása, mikor szögeket küld át a csajszi lábain. A vörös vér látványa egyszerűen mámorító, de a fájdalmas sikolyok hiánya viszont az idegeimre megy. Mikor feltekintek, a csaj eres szemeiből könny csorog és az arca eléggé megviseltnek tűnik. Röhögni kezdek.
- Lám, te is megtörsz előbb vagy utóbb. - mondom vigyorogva, azonban a megjegyzésére, és mert nem válaszolt a kérdésemre, kétszer-háromszor rávágok a térdére a kalapáccsal.
- Szolgák, mi? Szolgák? - kezdek bele halkan, de közben érzem, hogy lassan felmegy bennem a pumpa - Szerinted én egy kibaszott szolga vagyok? - megragadom a fejét úgy, hogy rám nézzen - Nézz a szemembe, te k-rva! Szolgának tartasz, vendégnek meg alárendeltnek csak azért, mert az a kis picsa ennek a testnek a tulajdonosa?! - felkapok egy fogót az asztalról, szétfeszítem a nő száját, majd a szerszámmal kihúzom a nyelvét - Vége a kis játékunknak, te beképzelt féreg. Vége van. - a másik kezembe veszek egy kést, majd egy szimpla mozdulattal levágom a nyelvét - Találkozunk a valóságban. Akkor viszont teszek róla, hogy nagyon, de nagyon fájjon. - a mondatom befejeztével elvigyorodom. Aztán négyszer-ötször a hasába döföm a kést, majd a bárdot újra felkapom, a fejét hátra rántom és pár csapással megpróbálom leszelni a fejét.

by **Sandman** Csüt. 03 Nov. 2016, 15:13

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

Helyszín: dr. Larsen irodája

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?

*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*

- Jobb kicsit, megnyugodott? - kérdezte Beth, miközben teljes lényét mosolyba burkolva fürkészte Lucy tekintetét. Várt egy kicsit majd folytatta. - Szerintem már komoly áttörést ért el azzal Lucy, hogy eljött hozzám. Ön mit gondol erről?

Beth rezzenéstelen arccal tűret az ütéseket, majd a szájfeszítést és a nyelvlevágást is. Pont úgy néz ki, mint aki egy másik világban jár. Teste csak minimális reakciókat ad, az is rázkódás. Még csak a pupillája mérete sem változik a kínzás hatására. Aztán valami megváltozik. Ahogy a vér csorog ki a szája szélén, pislog párat hirtelen, mint aki álomból ébred. Aztán elmosolyodik. Phobia pedig egy lavor vízben áll.

by **Phobia** Pént. 04 Nov. 2016, 09:28

***Éberen ábrándozó***
- Lucy
- Phobia
- Beth

Lucy

- Igen. Köszönöm. - felelem Beth kérdésére. Valóban jobban érzem magam, méghozzá mérföldekkel jobban. Nem csak azért, mert kiadtam magamból majdnem minden fájdalmat, hanem inkább az emlékek felfedése nyugtatott le. Fura, de egy kis győzelmet is érzek amiatt, mert Phobiával elbánt a HYDRA. Hiába félek tőlük halálosan és hiába haltam meg majdnem aznap, Phobiát legyűrték. Végre van valami, amitől ő is félhet, de hogy ezzel az információval mit tudok kezdeni, még nem tudom.
Beth kedves arcát fürkészve ismét sírni támad kedvem, de ezt most visszatartom és helyette válaszolok neki.
Én...igaza lehet...de ezt csak magának köszönhetem. - felelem, közben a hangom egy kicsit megremeg - Nem is tudom, hogyan köszönhetném meg mindezt. - beszéd közben Beth szemeit nézem és mérhetetlen hálát érzek.

Phobia

Vér, kín és még több vér. Vadul, erőszakosan kínzom a csajt, de ő csak egy picit megremeg. Minden rendes áldozat sikít, bőg, könyörög, de ő még egy nyikkanásra se méltat. Ez már annyira feldühít, hogy a bárdot felkapva le szándékozom csapni a fejét. Csakhogy mire odajuthatnék, a csaj felébred és vigyorogni kezd.
- Minek örülsz annyira, te büdös ri... - kezdek bele, mire hirtelen egy lavor vízben találom magam - Mi a pokol?! EZ MEG MI A POKOL?! MOST UGYE VICCELSZ VELEM!?!? - pokoli düh fog el. Túljárt volna az eszemen ez a picsa?! Csak jussak ki innen, esküszöm megtudja mi az a kín.
Megpróbálom visszaképzelni a szobát, vagy magát a valóságot. Megpróbálok kijutni innen, vagy azonnal átvenni az irányítást. Minden erőmmel arra törekszem, hogy átvegyem a kontrollt.

by Ajánlott tartalom