Advent street
X-Men Reneszánsz :: Reneszánsz - Központi helyszínek :: New York :: New York szélén lévő területek :: Redrose Village
5 / 5 oldal • Megosztás
5 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
Re: Advent street
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín: dr. Larsen irodája
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Nem Lucy. Mindezt magadnak köszönheted. Nem kell megköszönni egyébként. Csak fogyassz sok folyadékot és maradj egészséges. - kacsint egyet, majd lassan feláll hátrál pár lépést. - Szerintem mára itt fejezzük be. Ugyanakkor szerintem el kéne jönnie még beszélgetni.
Beth ott állt Phobiával szemben. A szoba nem változott, bárhogy is erőlködött. A lánynak a lábai nem működtek, mintha a langyos víz megbabonázta volna. Hiába próbálkozik, esélytelen. Beth csak állt. Teljesen egészségesen, mosolyogva. Majd a következő másodpercben a lavór már egy tartály volt amiben Phobia fuldokolni kezdett...talán még sosem érzett ilyet. Mintha a test amit használ teljesen a sajátja lenne...és valódi.
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín: dr. Larsen irodája
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki?
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Nem Lucy. Mindezt magadnak köszönheted. Nem kell megköszönni egyébként. Csak fogyassz sok folyadékot és maradj egészséges. - kacsint egyet, majd lassan feláll hátrál pár lépést. - Szerintem mára itt fejezzük be. Ugyanakkor szerintem el kéne jönnie még beszélgetni.
Beth ott állt Phobiával szemben. A szoba nem változott, bárhogy is erőlködött. A lánynak a lábai nem működtek, mintha a langyos víz megbabonázta volna. Hiába próbálkozik, esélytelen. Beth csak állt. Teljesen egészségesen, mosolyogva. Majd a következő másodpercben a lavór már egy tartály volt amiben Phobia fuldokolni kezdett...talán még sosem érzett ilyet. Mintha a test amit használ teljesen a sajátja lenne...és valódi.
_________________
A karmikus világlátás egyik alapgondolata, hogy az okok és következmények között pontosan meghatározott összefüggés létezik ~ Lhamo Donrup
Sandman- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 802
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 43
Join date : 2012. Jan. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: Sandman
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Little SW
Re: Advent street
***Éberen ábrándozó***
- Lucy
- Phobia
- Beth
Lucy
- Akkor is hálás vagyok. Meghallgatott, kedves volt velem, erőt adott. Olyan volt velem, mint senki más az egész életemben. - hálálkodom neki, bármit is mond. Talán magamnak köszönhetem, talán nem, de a lényeg, hogy történt valami. Sokkal jobban érzem magam, bár Beth-nek igaza van abban, hogy jó lenne még beszélgetni.
- Mikor jöhetek legközelebb? - kérdezem vissza, reménykedve egy jövő heti, vagy pár nappal későbbi időpontban. Minél hamarabb el akarok jönni, mert úgy érzem, benne megbízhatok.
Fura, de mintha valami tényleg megváltozott volna. Minden sokkal...csendesebb. - vetem fel, mert valóban különös a csönd. Minden sokkal békésebb, ennek az okára pedig gyorsan rájövök. Phobia. Valamiért csendben van, pedig ő sosincs csendben. Nem tudom miért van így, de igazából nem is érdekel. Csak ne azért legyen csendben, mert forral valamit.
Phobia
- Te büdös, retkes kis k-rva! - üvöltöm az előttem álló Beth-re. A csaj vigyorog, épségben van és eközben én csapdába estem egy rohadt, lavór vízben. A helyszínt nem tudom változtatni és moccanni se tudok. Felcserélődött a helyzet.
- Na, és most mi lesz, mi?? Megkínzol talán? - kérdezem gúnyosan, majd a torkomon akad a szó. A lavór helyett most egy tartályban vagyok, ami tele van vízzel, látszólag meg akar folytani. Ha tudnám, kiröhögném őt, hogy mennyire ostoba. Ez nem a valóság, semmi sem fog történni, nem halok meg. Idióta nő...
...ez nem álom. A levegőhiány pokolian perzseli a tüdőmet, de nem engedek. Mégis mi a pokol folyik itt? Az érzés, a fájdalom olyan...valódi. Nem éreztem ilyet még akkor se, amikor átvettem az irányítást. Ez nem történhet meg. EZ NEM TÖRTÉNHET MEG!!! Nem lehet!
Minden erőmmel a kijutásra öszpontosítok, megpróbálok kijutni. Fent vagy lent egy nyíláson, csapóajtón ha van, vagy megpróbálom szétzúzni az üveget a pengémmel.
_________________
Re: Advent street
A Hydra felemelkedése – Győzelem, vagy bukás
Részvevő(k): Aki épp ott van
Idő: 2027. augusztus 1. 12:30 perc; Hátralevő idő: -
A városban nagyon sok minden zajlott, hol a Hydra, hol az ellenfeleik, a civileket szolgáló erők kerültek fölénybe. Végül úgy másfél órával az egész kezdete után határozottan látszott, hogy a SHIELD és a kormánypárti erők kerülnek fölénybe.
A cégvezérek, birodalomirányítók, civilek, akik nem álltak ellen igencsak rosszul jártak, mindannyian súlyos, életveszélyes sebekkel végezték és hosszú időre kórházba kerültek. A boltok, cégek, amik nem álltak ellen és nem védekeztek kifosztva végezték és összezúzva, az alkalmazottak többsége összeverve, megölve itt kellett a három hónap ahhoz, hogy ezeket a helyeket újra meg lehessen nyitni, újra pótolni lehessen az alkalmazottakat, akiket elvesztettek, vagy felmondtak.
Akik azonban ellenálltak és felléptek az őket megtámadók ellen a későbbiekben már semmilyen támadás nem érte őket, az ügyeiket intézve tudták a saját cégüket, birodalmukat, házukat visszavenni, és szinte veszteség, illetve károk nélkül megtudták mindezt tenni.
Mintegy másfél órával a káosz kitörése közben, amíg a harcok, az ellenállás és minden egyéb történt, több nagyobb fénycsóva is látszott, hangos süvöltéssel egyetemben, amint a föld felszíne felé tartanak. Valami hatalmas tárgy volt, ahogyan lángolva érte el a légkört és megannyi darabara szakadva a legnagyobb része felrobbant és elégett a légkörben, nagyon kevés része érte csak el a bolygót az Északi Sarknál, Észak Amerika közelében. A hírek és a kommunikáció lassanként visszaállt először a SHIELD negyeddel, majd a teljes világgal, újra működtek a rádiók, a média is, az internet. Mindenhol megjelentek a hírek, hogy a Hydra veszített, a SHIELD és az egyes országok haderői közösen sikeresen visszaszorították és elfogták a Hydra katonák többségét, aki. A puccskísérlet csupán néhány óráig tartott.
//Mivel itt megint sok rész volt, így mindenki a maga részét vegye értelemszerűen.//
//Aki nem írt, ott a bolt/cég sérült, de a 3 hónap alatt helyrehozzák ingyen és bérmentve. Aki elkezdett játszani, de nem játszotta végig az könnyebb sérülést szenvedett, aki nem írt, az súlyos, életveszélyest, de a 3 hónap alatt, azaz így augusztus eleje – november közepe időszakban is meggyógyult.//
A városban nagyon sok minden zajlott, hol a Hydra, hol az ellenfeleik, a civileket szolgáló erők kerültek fölénybe. Végül úgy másfél órával az egész kezdete után határozottan látszott, hogy a SHIELD és a kormánypárti erők kerülnek fölénybe.
A cégvezérek, birodalomirányítók, civilek, akik nem álltak ellen igencsak rosszul jártak, mindannyian súlyos, életveszélyes sebekkel végezték és hosszú időre kórházba kerültek. A boltok, cégek, amik nem álltak ellen és nem védekeztek kifosztva végezték és összezúzva, az alkalmazottak többsége összeverve, megölve itt kellett a három hónap ahhoz, hogy ezeket a helyeket újra meg lehessen nyitni, újra pótolni lehessen az alkalmazottakat, akiket elvesztettek, vagy felmondtak.
Akik azonban ellenálltak és felléptek az őket megtámadók ellen a későbbiekben már semmilyen támadás nem érte őket, az ügyeiket intézve tudták a saját cégüket, birodalmukat, házukat visszavenni, és szinte veszteség, illetve károk nélkül megtudták mindezt tenni.
Mintegy másfél órával a káosz kitörése közben, amíg a harcok, az ellenállás és minden egyéb történt, több nagyobb fénycsóva is látszott, hangos süvöltéssel egyetemben, amint a föld felszíne felé tartanak. Valami hatalmas tárgy volt, ahogyan lángolva érte el a légkört és megannyi darabara szakadva a legnagyobb része felrobbant és elégett a légkörben, nagyon kevés része érte csak el a bolygót az Északi Sarknál, Észak Amerika közelében. A hírek és a kommunikáció lassanként visszaállt először a SHIELD negyeddel, majd a teljes világgal, újra működtek a rádiók, a média is, az internet. Mindenhol megjelentek a hírek, hogy a Hydra veszített, a SHIELD és az egyes országok haderői közösen sikeresen visszaszorították és elfogták a Hydra katonák többségét, aki. A puccskísérlet csupán néhány óráig tartott.
//Mivel itt megint sok rész volt, így mindenki a maga részét vegye értelemszerűen.//
//Aki nem írt, ott a bolt/cég sérült, de a 3 hónap alatt helyrehozzák ingyen és bérmentve. Aki elkezdett játszani, de nem játszotta végig az könnyebb sérülést szenvedett, aki nem írt, az súlyos, életveszélyest, de a 3 hónap alatt, azaz így augusztus eleje – november közepe időszakban is meggyógyult.//
A Hydra felemelkedése – Győzelem, vagy bukás
Epilógusok
Résztvevő(k): Akik épp ott vannak
Korszakzáró kaland
Zola emberei – szerte a világon
Zola emberei a támadás napján szétszéledtek szerte a világban, egy igencsak fontos feladat miatt, amit maga Zola bízott rájuk. Szerte a világban el kellett helyezniük egy-egy apró tenyér nagyságú szerkezetet. Mindez egyetlen egy célt szolgált, hogy ezek, miután aktiválva lettek lefedjék a teljes bolygót és egyfajta védelmet nyújtsanak a Hydra realitáson kívüli teleportációi ellen. Csak a Hydra által használt sávokat fogja blokkolni és folyamatosan alkalmazkodni ehhez, amint megérzi, hogy a Hydra technológiáját akarja használni valaki. Még a szerencse is közrejátszott nekik, hiszen odafent sikerült az űrállomást megrongálni olyan szinten, hogy az bezuhant a légkörbe és nem sokkal később az Északi Sark jegébe csapódott, ironikus módon nem messze attól a helytől, ahol Amerika Kapitány is hibernálva feküdt évtizedekig.
Abban a pillanatban, amikor a műhold a légkörbe lépett Zola kint levő emberei aktiválták az eszközöket, néhány pillanatra a szenzorok valami világoskék erőteret láttak megjelenni a bolygó körül, majd mindez eltűnt. Ettől a pillanattól kezdve a Hydra nem volt képes beteleportálni ebbe a világba, csupán audio-vizuális üzenetet küldeni.
Hydra – Új-Zéland
A műhold elpusztulásakor a Hydra főhadiszállás újabb erősítést akart küldeni a földre, főleg, hogy az embereik erősítést kapjanak, ha máshoz nem Németország megtartásához – amit egyébként is sikerült megtenni – de a másik realitásban levő központ azt vette észre, hogy nem képesek teleportálni senkit sem. El vannak vágva a Reneszánsz világtól. Csak rádió és videó üzenetet képesek küldeni, de semmi többet. A Kanadában levő párost azonnal hazarendelték, amikor biztos távolságban voltak az atombunkertől, akkor teleportálták haza őket, úgy, hogy nem sikerült az ottani akció. Néhány nappal később, amikor már rendeződött a helyzet és feltudták mérni, hogy mi lett az övék, mit vesztettek az Új-Zélandi bázis üzenetet kapott a három kívül ragadt fejtől – Zémó bárótól, Vörös Koponyától, illetve Strucker bárótól. Egészen pontosan Hershel volt az, akinek az üzenet szólt.
- Ők az utolsó egység, akik átjutottak Goblin, használja őket megfelelően, mert nem tudjuk, hogy mikor leszünk képes újabbakat küldeni. Addig is ön a taktikai felelős azon a világon, még az ott levő három fej parancsait is felülbírálhatja, ha katonailag szükséges.
Az átküldött katonák előléptek az árnyakból, akiknek a páncélja meglehetősen különbözött a megszokottól.
Hydra – Egyéb
Nos ugyan a Hydra elvesztett a tényleges hatalomátvételt, mindez nem jelentette azt, hogy a háborút is elvesztették. Túlságosan régen léteztek ahhoz, hogy csak úgy könnyedén elpusztuljanak. Most is ez történt. Lehetséges, hogy látványosan meggyöngültek, hogy a SHIELD berkein belül a legtöbb személyt sikerült Miller-éknek kipurgálniuk és megtalálják a maradékot, de az igazi hatalmat úgysem a SHIELD jelentette. A többi pozíció sokkalta fontosabb volt, amire a harcok és a támadás tökéletes elterelésként működött. Amíg a támadás folyt és mindenki ezzel volt elfoglalva addig az Y-project emberei szépen beszivárogtak nagyon sok helyre és a vezetőrangban levő személyek helyét átvették úgy, hogy kiiktatták őket. Lehet, hogy nincs kapcsolat a három fő fejjel, lehet, hogy nem tudtak erősítést kapni a főbázisról, ami realitáson kívül ragadt, de itt is bőven voltak embereik.
- Had essenek csak tévedésbe a világ emberei – mosolyodott el Jørgensen az íróasztala mögött. – Had higgyék, hogy legyőzték a Hydra-t… a valóság az, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint valaha!
- Arról nem is beszélve, hogy Németország a mienk és azt soha sem fogják visszafoglalni! Hail Hydra! – helyeselt Spartan.
SHIELD / Bosszú Angyalok
A SHIELD és a BA tagjai meglehetősen jól és felkészülten tudtak fellépni a Hydra ellen. A vezetőség számára már jó ideje nyilvánvaló volt, hogy szerte a világon a cégen belül is rejtőznek Hydra ügynökök, még olyanok is, akik nem is tudnak arról, hogy ők azok. Így kellően sikeresen tudták már a támadás előtt úgy beosztani az embereket, hogy mindent a legjobban lehessen védeni. Szerte a világon az angyalok a Hydra előtt erőivel is felvették a versenyt, sokszor saját maguk klónjaival is. Néhányat ilyen elit ügynököt sikerült is elkapni, a biztonság kedvéért pedig a Rafton történtek miatt nem oda kerültek, hanem a börtöndimenzióba és ott még külön egy „hangyabörtönbe”, dupla védelemmel. A harcok alatt sok ügynök halt meg, még több sérült, de még az Angyalok közül is volt olyan, aki súlyosabb sebeket kapott és hetekbe telhet a felépülés. A győzelem nem adta magát olcsón.
Ami pedig magát a végkifejletet illette, mivel még mindig lehetettek ügynökök a SHIELD-en belül, így komoly belső ellenőrzések indultak, hogy kipurgálják a megmaradtakat a soraikból. Így is a SHIELD elvesztette az ügynökeinek harmadát, így a szervezet a közeljövőben, amíg nem tudja pótolni az elvesztett munkaerőt, valószínűleg csak a legkomolyabb ügyekkel fog foglalkozni, minden más a rendőrségre marad.
X-men
Az X-mennek elég nehéz dolga volt még úgyis, hogy jó ideje Genosha-n ténykedett Hood és Bárd. Végül nehezen ugyan, de sikerült a mészárlás közepette mintegy háromezer mutánst kimenteniük, nőket, gyermekeket, időseket, férfiakat, akiket végül is az ENSZ-nél és az ENSZ tagállamoknál – akik hajlandóak voltak mutánsokat befogadni – elhelyezni őket. Mindebben nagy segítség volt, hogy nem csak az X-ek, de a többi mutáns és szuperhumán iskola is beszállt a megfelelő emberek elhelyezésében. Ők is, akárcsak az X-ek főleg a gyerekeket és azoknak a családját fogadta be, hogyha azok is mutánsok voltak, hogy tanítsák őket, jobb körülményeik legyenek, a felnőtteket, időseket pedig a menekültszállókon támogatták.
A Genoshai kormány természetesen ezt nem akarta annyiban hagyni, megfenyegették az ENSZ-t, ha nem küldik vissza a kimenekített mutánsokat, mindegyiket megölik, akik itt vannak a szigeten. Természetesen nem adták ki a mutánsokat, így a Genoshai kormány napokkal később a következő képet küldte az ENSZ-neka arról a helyről, ahol korábban a mutánsokat tartották…
Fehér Ház, Washington
Miután a Hydra puccskísérletét leverték a médiát a Fehér Házhoz hívták egy fontos bejelentésre. Talán megdöbbentő volt, hogy nem Luther Eastwood tette ezt, az alelnök, hanem Osborn elnök titkárnője. Mivel kellemes idő volt és a sajtó hatalmas számban érkezett, így Fehér Ház előtt tartották. Hatalmas feszültség és várakozás előzte meg mindezt, senkinek sem volt fogalma arról, hogy délután háromkor milyen bejelentés lesz, a korábbi támadásokon felül. Pontosan három órakor keleti parti idő szerint a Fehér Házból Norman Osborn lépett ki mindenki legnagyobb megdöbbenésre.
- Hölgyeim, uraim, Amerika polgárai! – kezdte. – Minden bizonnyal mindenki látta a tévéadásokat, amikor a Hydra emberei kivégeznek. Nem én voltam, hanem az egyik hűséges testőröm, aki hősi halált halt ezáltal a merényletben. A legmagasabb rendű kitüntetésre javaslom. Ami a támadást illeti megfékeztük, ismét bebizonyítottuk, hogy Amerika erős és egy ilyen aljas támadás sem képes minket megtörni és eltörölni a föld színéről! Most ünnepélyesen fogadom, hogy az USA minden kis szegletéből, akár a SHIELD segítsége nélkül is kiirtjuk a Hydra-t, mintha soha sem léteztek volna!
Az űrben
A három kree csatahajó abba a rendszerbe érkezett meg a hipertérben való utazás után, amelyikben az Arany Azúr is volt, rajta pedig Larua Sylen, akit lassan két éve raboltak el idegenek a Földről. A kree-k egy ismeretlen helyről kapták az információkat, hogy a cirkáló fedélzetén egy embert fognak találni, aki ugyan régóta nincs a bolygón, de ettől függetlenül a legnagyobb védelmi szervezet tagja és katona, így sokat tudhat a bolygó védelméről. A háborúk miatt sokkal több hajtó nem tudtak nélkülözni, ezért ment csak a három ment. Nem mintha egy ellen lett volna az Azúrnak bármi esélye. Amint a közelbe értek kilőtték a cirkáló hajtóművét, hogy az ne is menekülhessen, majd az egyik hajó bevontatta a saját rakterébe. Amint bent volt a kree elit haderő emberei benyomultak az Azúrra, hogy odabent mindenkit megöljenek és elfogják Laura-t.
Zola emberei a támadás napján szétszéledtek szerte a világban, egy igencsak fontos feladat miatt, amit maga Zola bízott rájuk. Szerte a világban el kellett helyezniük egy-egy apró tenyér nagyságú szerkezetet. Mindez egyetlen egy célt szolgált, hogy ezek, miután aktiválva lettek lefedjék a teljes bolygót és egyfajta védelmet nyújtsanak a Hydra realitáson kívüli teleportációi ellen. Csak a Hydra által használt sávokat fogja blokkolni és folyamatosan alkalmazkodni ehhez, amint megérzi, hogy a Hydra technológiáját akarja használni valaki. Még a szerencse is közrejátszott nekik, hiszen odafent sikerült az űrállomást megrongálni olyan szinten, hogy az bezuhant a légkörbe és nem sokkal később az Északi Sark jegébe csapódott, ironikus módon nem messze attól a helytől, ahol Amerika Kapitány is hibernálva feküdt évtizedekig.
Abban a pillanatban, amikor a műhold a légkörbe lépett Zola kint levő emberei aktiválták az eszközöket, néhány pillanatra a szenzorok valami világoskék erőteret láttak megjelenni a bolygó körül, majd mindez eltűnt. Ettől a pillanattól kezdve a Hydra nem volt képes beteleportálni ebbe a világba, csupán audio-vizuális üzenetet küldeni.
Hydra – Új-Zéland
A műhold elpusztulásakor a Hydra főhadiszállás újabb erősítést akart küldeni a földre, főleg, hogy az embereik erősítést kapjanak, ha máshoz nem Németország megtartásához – amit egyébként is sikerült megtenni – de a másik realitásban levő központ azt vette észre, hogy nem képesek teleportálni senkit sem. El vannak vágva a Reneszánsz világtól. Csak rádió és videó üzenetet képesek küldeni, de semmi többet. A Kanadában levő párost azonnal hazarendelték, amikor biztos távolságban voltak az atombunkertől, akkor teleportálták haza őket, úgy, hogy nem sikerült az ottani akció. Néhány nappal később, amikor már rendeződött a helyzet és feltudták mérni, hogy mi lett az övék, mit vesztettek az Új-Zélandi bázis üzenetet kapott a három kívül ragadt fejtől – Zémó bárótól, Vörös Koponyától, illetve Strucker bárótól. Egészen pontosan Hershel volt az, akinek az üzenet szólt.
- Ők az utolsó egység, akik átjutottak Goblin, használja őket megfelelően, mert nem tudjuk, hogy mikor leszünk képes újabbakat küldeni. Addig is ön a taktikai felelős azon a világon, még az ott levő három fej parancsait is felülbírálhatja, ha katonailag szükséges.
Az átküldött katonák előléptek az árnyakból, akiknek a páncélja meglehetősen különbözött a megszokottól.
- hydra katonák:
Hydra – Egyéb
Nos ugyan a Hydra elvesztett a tényleges hatalomátvételt, mindez nem jelentette azt, hogy a háborút is elvesztették. Túlságosan régen léteztek ahhoz, hogy csak úgy könnyedén elpusztuljanak. Most is ez történt. Lehetséges, hogy látványosan meggyöngültek, hogy a SHIELD berkein belül a legtöbb személyt sikerült Miller-éknek kipurgálniuk és megtalálják a maradékot, de az igazi hatalmat úgysem a SHIELD jelentette. A többi pozíció sokkalta fontosabb volt, amire a harcok és a támadás tökéletes elterelésként működött. Amíg a támadás folyt és mindenki ezzel volt elfoglalva addig az Y-project emberei szépen beszivárogtak nagyon sok helyre és a vezetőrangban levő személyek helyét átvették úgy, hogy kiiktatták őket. Lehet, hogy nincs kapcsolat a három fő fejjel, lehet, hogy nem tudtak erősítést kapni a főbázisról, ami realitáson kívül ragadt, de itt is bőven voltak embereik.
- Had essenek csak tévedésbe a világ emberei – mosolyodott el Jørgensen az íróasztala mögött. – Had higgyék, hogy legyőzték a Hydra-t… a valóság az, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint valaha!
- Arról nem is beszélve, hogy Németország a mienk és azt soha sem fogják visszafoglalni! Hail Hydra! – helyeselt Spartan.
SHIELD / Bosszú Angyalok
A SHIELD és a BA tagjai meglehetősen jól és felkészülten tudtak fellépni a Hydra ellen. A vezetőség számára már jó ideje nyilvánvaló volt, hogy szerte a világon a cégen belül is rejtőznek Hydra ügynökök, még olyanok is, akik nem is tudnak arról, hogy ők azok. Így kellően sikeresen tudták már a támadás előtt úgy beosztani az embereket, hogy mindent a legjobban lehessen védeni. Szerte a világon az angyalok a Hydra előtt erőivel is felvették a versenyt, sokszor saját maguk klónjaival is. Néhányat ilyen elit ügynököt sikerült is elkapni, a biztonság kedvéért pedig a Rafton történtek miatt nem oda kerültek, hanem a börtöndimenzióba és ott még külön egy „hangyabörtönbe”, dupla védelemmel. A harcok alatt sok ügynök halt meg, még több sérült, de még az Angyalok közül is volt olyan, aki súlyosabb sebeket kapott és hetekbe telhet a felépülés. A győzelem nem adta magát olcsón.
Ami pedig magát a végkifejletet illette, mivel még mindig lehetettek ügynökök a SHIELD-en belül, így komoly belső ellenőrzések indultak, hogy kipurgálják a megmaradtakat a soraikból. Így is a SHIELD elvesztette az ügynökeinek harmadát, így a szervezet a közeljövőben, amíg nem tudja pótolni az elvesztett munkaerőt, valószínűleg csak a legkomolyabb ügyekkel fog foglalkozni, minden más a rendőrségre marad.
X-men
Az X-mennek elég nehéz dolga volt még úgyis, hogy jó ideje Genosha-n ténykedett Hood és Bárd. Végül nehezen ugyan, de sikerült a mészárlás közepette mintegy háromezer mutánst kimenteniük, nőket, gyermekeket, időseket, férfiakat, akiket végül is az ENSZ-nél és az ENSZ tagállamoknál – akik hajlandóak voltak mutánsokat befogadni – elhelyezni őket. Mindebben nagy segítség volt, hogy nem csak az X-ek, de a többi mutáns és szuperhumán iskola is beszállt a megfelelő emberek elhelyezésében. Ők is, akárcsak az X-ek főleg a gyerekeket és azoknak a családját fogadta be, hogyha azok is mutánsok voltak, hogy tanítsák őket, jobb körülményeik legyenek, a felnőtteket, időseket pedig a menekültszállókon támogatták.
A Genoshai kormány természetesen ezt nem akarta annyiban hagyni, megfenyegették az ENSZ-t, ha nem küldik vissza a kimenekített mutánsokat, mindegyiket megölik, akik itt vannak a szigeten. Természetesen nem adták ki a mutánsokat, így a Genoshai kormány napokkal később a következő képet küldte az ENSZ-neka arról a helyről, ahol korábban a mutánsokat tartották…
- Necrosha:
Fehér Ház, Washington
Miután a Hydra puccskísérletét leverték a médiát a Fehér Házhoz hívták egy fontos bejelentésre. Talán megdöbbentő volt, hogy nem Luther Eastwood tette ezt, az alelnök, hanem Osborn elnök titkárnője. Mivel kellemes idő volt és a sajtó hatalmas számban érkezett, így Fehér Ház előtt tartották. Hatalmas feszültség és várakozás előzte meg mindezt, senkinek sem volt fogalma arról, hogy délután háromkor milyen bejelentés lesz, a korábbi támadásokon felül. Pontosan három órakor keleti parti idő szerint a Fehér Házból Norman Osborn lépett ki mindenki legnagyobb megdöbbenésre.
- Hölgyeim, uraim, Amerika polgárai! – kezdte. – Minden bizonnyal mindenki látta a tévéadásokat, amikor a Hydra emberei kivégeznek. Nem én voltam, hanem az egyik hűséges testőröm, aki hősi halált halt ezáltal a merényletben. A legmagasabb rendű kitüntetésre javaslom. Ami a támadást illeti megfékeztük, ismét bebizonyítottuk, hogy Amerika erős és egy ilyen aljas támadás sem képes minket megtörni és eltörölni a föld színéről! Most ünnepélyesen fogadom, hogy az USA minden kis szegletéből, akár a SHIELD segítsége nélkül is kiirtjuk a Hydra-t, mintha soha sem léteztek volna!
Az űrben
A három kree csatahajó abba a rendszerbe érkezett meg a hipertérben való utazás után, amelyikben az Arany Azúr is volt, rajta pedig Larua Sylen, akit lassan két éve raboltak el idegenek a Földről. A kree-k egy ismeretlen helyről kapták az információkat, hogy a cirkáló fedélzetén egy embert fognak találni, aki ugyan régóta nincs a bolygón, de ettől függetlenül a legnagyobb védelmi szervezet tagja és katona, így sokat tudhat a bolygó védelméről. A háborúk miatt sokkal több hajtó nem tudtak nélkülözni, ezért ment csak a három ment. Nem mintha egy ellen lett volna az Azúrnak bármi esélye. Amint a közelbe értek kilőtték a cirkáló hajtóművét, hogy az ne is menekülhessen, majd az egyik hajó bevontatta a saját rakterébe. Amint bent volt a kree elit haderő emberei benyomultak az Azúrra, hogy odabent mindenkit megöljenek és elfogják Laura-t.
//Ha Paci még ír, akkor rá van bízva mennyire veszi ezt figyelembe.//
_________________
Reneszánsz/alter realitások: Gaia Vell tábornok, Johanne Jones Tao , Reena Reynolds, Felicia Paran,
Továbbiak: Eshana Swati Khan, Mesélő, Ghost. A.I.M. Felső Tanács, A.I.M. Birodalom, Hydra emberei, MODOC
Továbbiak: Morgan Le Fay, Természetfelettiek, Niclas Richard Jørgensen, Roxxon emberei
Cerebro központi adattára - ahol minden fontos információ egy helyen megtalálható az XMR-el kapcsolatban!
Re: Advent street
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín: dr. Larsen irodája
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Ez a munkám kedves Lucy... - mosolyodott el Beth a dicsérő és hálálkodó szavak hallatán. Majd az íróasztalához sétált és felvett róla egy kis méretű, vékony, bőr kötéses könyvet. Fellapozta, majd kissé csücsörítve, mélyen belemerülve lapozgatni kezdte. Aztán felpillantott Lucyra és kezével automatikusan egy, az asztalán fekvő tollért nyúlt. - Szerintem nem szükséges gyakrabban jönnie, mint havonta egyszer. - valamit firkantott a noteszébe, majd becsukta és a tollal együtt visszahelyezte az asztal ébenfekete lapjára. - Véglegesen nem fog elcsendesedni, de szerintem ezentúl jobban meggondolja mit miért és hogyan tesz. Talán szelídebb lesz. Talán agresszívabb, még nem tudhatjuk. De változni fog. Emellett úgy érzem egy kicsit jobban tudja majd kontrollálni őt.... kisasszony....
Phobia ügyesen spekulál. Azonban akár melyik irányba indul el, hiába kapálózik, úszik, próbál süllyedni, emelkedni vagy kimozdulni a pozícióból, ugyan ott marad. közben pedig érzi ahogy a levegője fogy. Aztán kitöréssel próbálkozik. Azt érzékélei azonban, hogy a kezével ki tud nyúlni a vízkockából amibe belekerült. Ellenben amikor a fejét is kidugná, bár mozdul, ugyan abban a helyzetben marad. Látja a kiutat de nem érheti el sohasem...a vízoszlop pedig egyre nagyobb erővel nyomja a kis mellkasát, egészen addig a pontig ahol az idő belassul. Százával, ezrével rajzanak szemei előtt az apróbb és nagyobb légbuborékok. Kellhet néhány másodperc amíg felfogja, ezek az ő száját hagyták el s a maró érzés ami átvette a helyét a levegő visszatartásának erőlködése közben érzett nyomástól, valójában az a víz ami belülről ingerli az orrüregét, torkát, légzőcsövét. Csak két másodperc...az ember vagy a másodlagos személyiség azt hinné van annyi levegő még az ember szervezetében, hogy a fulladás után felbüfögje a lelkét és utolsó légbuborékként hírt adjon a test haláláról és a szellem szabadságáról. De nincs. Csak a felismerés, hogy...nincs felismerés. Sötétség van. A semmi van.
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín: dr. Larsen irodája
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- Ez a munkám kedves Lucy... - mosolyodott el Beth a dicsérő és hálálkodó szavak hallatán. Majd az íróasztalához sétált és felvett róla egy kis méretű, vékony, bőr kötéses könyvet. Fellapozta, majd kissé csücsörítve, mélyen belemerülve lapozgatni kezdte. Aztán felpillantott Lucyra és kezével automatikusan egy, az asztalán fekvő tollért nyúlt. - Szerintem nem szükséges gyakrabban jönnie, mint havonta egyszer. - valamit firkantott a noteszébe, majd becsukta és a tollal együtt visszahelyezte az asztal ébenfekete lapjára. - Véglegesen nem fog elcsendesedni, de szerintem ezentúl jobban meggondolja mit miért és hogyan tesz. Talán szelídebb lesz. Talán agresszívabb, még nem tudhatjuk. De változni fog. Emellett úgy érzem egy kicsit jobban tudja majd kontrollálni őt.... kisasszony....
Phobia ügyesen spekulál. Azonban akár melyik irányba indul el, hiába kapálózik, úszik, próbál süllyedni, emelkedni vagy kimozdulni a pozícióból, ugyan ott marad. közben pedig érzi ahogy a levegője fogy. Aztán kitöréssel próbálkozik. Azt érzékélei azonban, hogy a kezével ki tud nyúlni a vízkockából amibe belekerült. Ellenben amikor a fejét is kidugná, bár mozdul, ugyan abban a helyzetben marad. Látja a kiutat de nem érheti el sohasem...a vízoszlop pedig egyre nagyobb erővel nyomja a kis mellkasát, egészen addig a pontig ahol az idő belassul. Százával, ezrével rajzanak szemei előtt az apróbb és nagyobb légbuborékok. Kellhet néhány másodperc amíg felfogja, ezek az ő száját hagyták el s a maró érzés ami átvette a helyét a levegő visszatartásának erőlködése közben érzett nyomástól, valójában az a víz ami belülről ingerli az orrüregét, torkát, légzőcsövét. Csak két másodperc...az ember vagy a másodlagos személyiség azt hinné van annyi levegő még az ember szervezetében, hogy a fulladás után felbüfögje a lelkét és utolsó légbuborékként hírt adjon a test haláláról és a szellem szabadságáról. De nincs. Csak a felismerés, hogy...nincs felismerés. Sötétség van. A semmi van.
_________________
A karmikus világlátás egyik alapgondolata, hogy az okok és következmények között pontosan meghatározott összefüggés létezik ~ Lhamo Donrup
Sandman- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 802
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 43
Join date : 2012. Jan. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: Sandman
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Little SW
Re: Advent street
***Éberen ábrándozó***
- Lucy
- Phobia
- Beth
Beth elmosolyodik a hálám hallatán. Akár ez a munkája, akár nem, én nagyon hálás vagyok. A mai napon végre fordulópontot vett az életem, sokkal felszabadultabbnak érzem magam.
- Egy hónap? - kérdezek vissza. Kissé szomorú, hogy egy egész hónapot kell várjak arra, hogy újra eljöhessek, de ki fogom bírni. Phobia biztosan ellenezni fogja, de mégsem uralkodhat feleztem örökké...vagy mégis?
- Ezt hogy érti? - Beth szavai nagyon meglepnek. Phobia meg fog változni? De mégis mitől? - Miért tudnám őt jobban kezelni? - a dolog egyszerre nagyon kíváncsivá tesz. Talán Beth csinált valamit? Remélem nem húzta őt fel, mert akkor baromira dühös lesz. Ezt nem akarom.
Phobia
Nem lehet igaz. Ez nem lehet igaz. Bezárva ebbe a vízkockába, ahonnan nem bírok kijutni. Kinyúlni még ki tudok, de a fejemet már nem tudom kihúzni. Most, hogy saját testem van, meg kell halljak? Átkozott nő...bár kionthatnám a belét...még egyszer utoljára.
A levegőm lassan elhagyja a tüdőmet, a víz pedig átveszi a helyét. Hamarosan vége...már érzem. Beletörődöm a sorsomba és hagyom, hogy a maradék levegő is elhagyja a tüdőmet...
...de nem jön a vég. Nincs megkönnyebbülés, nincs fény vagy alagút, de még pokol se. Nincsen semmi se. Sötét és semmis.
_________________
Re: Advent street
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín: dr. Larsen irodája
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- ...kisasszony...elnézést, hogy megvárattam. - Lucy ott állt Beth irodájának ajtajában. Mögötte a titkárnő, előtte a doktornő. Mindketten értetlenül néztek a fiatal lányra. Aztán néhány másodperc múlva Beth kedvesen elmosolyodott és megnyugtató melegséggel a hangjában, biztatóan adott tanácsot. - Kisasszony. Látom önön, hogy még kicsit bizonytalan. Megkérem a titkárnőmet, hogy amikor ön hív mindig csináljon helyet a naptárban. Akkor jön vissza amikor szeretne. De most szerintem pihenjen egy kicsit. Megfelel ez így önnek? - Lucyban felvetül a megnyugvás érzése és érzi, most mennie kell, nem maradhat. Ugyanakkor az esetleges zavarodott helyzetben még felismerheti: bármikor visszajöhet és nagy lehetőséget kapott Bethtől.
Phobia ott ült Beth-el szemben az első fehér szobában. Nem érzékelte mikor került ki a sötétségből, hogy mikor tűnt el testéből a víz, mikor volt már az a pillanat amikor nem lebegett, hanem hatott rá ismét a gravitáció.
- Meg se próbáld...én irányítok. - Utasította rendre Beth, mielőtt kísérletet tenne a környezet megváltoztatására. - Milyen érzés volt? Újra átélheted. Újra és újra...meg ismét. És bekerülhetsz egy örök körforgásba. Csak kínozd tovább Lucyt. - tartott egy levegővételnyi szünetet, de utána ellentmondást vagy közbeszólást nem tűrően folytatta. - Minden egyes alkalommal amikor Lucy iszik akár csak egy korty vizet is, te meg fogsz fulladni. De ez csak onnantól működik, hogy ő erről tudomást szerez. Egyelőre csak te tudod és én. Én pedig csak akkor fogom neki elmondani, ha megkínzod. Lehetsz gonosz. Átveheted szegény lány felett az uralmat. De ha a szavaiddal, a gondolataiddal megkínzod, akkor legyetek bárhol is, én előmászok. Megmondom neki, tudatosul benne és onnantól mindig ez fog történni, amíg újra fel nem oldom...ezt az...átkot. Nevezzük átoknak. Remélem megértetted. - a következő pillanatban Phobia visszakerült Lucy tudati terébe és már ketten álltak ott Beth ajtaja előtt s éppen távoztak.
//Köszönöm a játékot, ez most eddig tartott. Én nagyon élveztem. Természetesen Phobia és Lucy már nincsenek szétválasztva //
Éberen ábrándozó
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Helyszín: dr. Larsen irodája
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
Jelenlévők:
- Beth Larsen
- Lucy Skatfield, Phobia...és kopp...kopp, van ott még valaki
*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*-*
- ...kisasszony...elnézést, hogy megvárattam. - Lucy ott állt Beth irodájának ajtajában. Mögötte a titkárnő, előtte a doktornő. Mindketten értetlenül néztek a fiatal lányra. Aztán néhány másodperc múlva Beth kedvesen elmosolyodott és megnyugtató melegséggel a hangjában, biztatóan adott tanácsot. - Kisasszony. Látom önön, hogy még kicsit bizonytalan. Megkérem a titkárnőmet, hogy amikor ön hív mindig csináljon helyet a naptárban. Akkor jön vissza amikor szeretne. De most szerintem pihenjen egy kicsit. Megfelel ez így önnek? - Lucyban felvetül a megnyugvás érzése és érzi, most mennie kell, nem maradhat. Ugyanakkor az esetleges zavarodott helyzetben még felismerheti: bármikor visszajöhet és nagy lehetőséget kapott Bethtől.
Phobia ott ült Beth-el szemben az első fehér szobában. Nem érzékelte mikor került ki a sötétségből, hogy mikor tűnt el testéből a víz, mikor volt már az a pillanat amikor nem lebegett, hanem hatott rá ismét a gravitáció.
- Meg se próbáld...én irányítok. - Utasította rendre Beth, mielőtt kísérletet tenne a környezet megváltoztatására. - Milyen érzés volt? Újra átélheted. Újra és újra...meg ismét. És bekerülhetsz egy örök körforgásba. Csak kínozd tovább Lucyt. - tartott egy levegővételnyi szünetet, de utána ellentmondást vagy közbeszólást nem tűrően folytatta. - Minden egyes alkalommal amikor Lucy iszik akár csak egy korty vizet is, te meg fogsz fulladni. De ez csak onnantól működik, hogy ő erről tudomást szerez. Egyelőre csak te tudod és én. Én pedig csak akkor fogom neki elmondani, ha megkínzod. Lehetsz gonosz. Átveheted szegény lány felett az uralmat. De ha a szavaiddal, a gondolataiddal megkínzod, akkor legyetek bárhol is, én előmászok. Megmondom neki, tudatosul benne és onnantól mindig ez fog történni, amíg újra fel nem oldom...ezt az...átkot. Nevezzük átoknak. Remélem megértetted. - a következő pillanatban Phobia visszakerült Lucy tudati terébe és már ketten álltak ott Beth ajtaja előtt s éppen távoztak.
//Köszönöm a játékot, ez most eddig tartott. Én nagyon élveztem. Természetesen Phobia és Lucy már nincsenek szétválasztva //
_________________
A karmikus világlátás egyik alapgondolata, hogy az okok és következmények között pontosan meghatározott összefüggés létezik ~ Lhamo Donrup
Sandman- Adminisztrátor
- Hozzászólások száma : 802
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 43
Join date : 2012. Jan. 22.
Karakteradatok
Főkarakter: Sandman
Főkari/multi: Multi
Síkok: Reneszánsz, Little SW
Re: Advent street
***Éberen ábrándozó***
- Lucy
- Phobia
- Beth
Lucy
- Hm? - Beth hangja úgy vetül rám, mintha egy hosszú bambulásból zökkentett volna ki. Pislogok párat, majd értetlenül körbenézek. Az előbb még bent voltam a szobában, most pedig az ajtó előtt állok. Beth előttem, a titkárnője mögöttem, és mindketten ugyanolyan értetlenül néznek rám, mint én - De az előbb... - mondom ki hangtalanul, majd Beth elmosolyodik, a mondandója pedig egy csapásra megnyugtat.
Öhm...köszönöm. Igen, ez megfelel. - felelem, majd még egyszer alaposan körbenézek. Az előbbi beszélgetés...most meg itt vagyok. Ez nagyon, nagyon fura. Azt hiszem a legjobb az lenne, ha ezután lefeküdnék aludni. Muszáj pihennem és végiggondolnom a történteket, de biztosan vissza fogok jönni. Beth hatalmas lehetőséget adott és ezzel azt hiszem élni is fogok.
- Akkor további szép napot és...köszönök mindent. - mondom végül, majd elindulok haza.
Phobia
A szoba fehérsége egy rövid pillanatra vakítóan hat, egy lapáttal rátéve a szenvedéseimre...amik megszűntek. Fogalmam sincs mikor és hogyan, de újra a fehér szobában vagyok, velem szemben pedig a csaj ül. Tehát újra a fejemben vagyok, de nem én irányítok. Ezt Beth az értésemre adja.
A kínzást és a figyelmeztetését, vagy inkább fenyegetését elmondva elfog a tömény düh és vérszomj. Legszívesebben darabokra tépném ezt a tetves picsát, méghozzá nagyon gyorsan, de az előbbiekből okulva nem teszek semmit. Meg van kötve a kezem. Rám rakott valami átkot, ami több szempontból is só a sebben. Először is, ha Lucy megtudja az átkot, akár egy tetves korty víz is kicsinálhat...vagy nem, fogalmam sincs. Másodszor, csak Beth veheti le rólam az átkot, tehát így még álmában sem ölhetem meg őt.
- Győztél. - ismerem be, majd hirtelen már újra Lucy fejében találom magam, miközben a doktornővel beszél.
Beth Larsen, egy egyszerű ember becsapott, megkínzott, megszégyenített és rabláncra vert. Legyőzött engem, ez pedig jobban fáj, mint maga a fulladás. A penge másik oldala rosszabb, mint hittem.
///én is köszönöm a kalandot, nagyon élveztem ///
_________________
5 / 5 oldal • 1, 2, 3, 4, 5
X-Men Reneszánsz :: Reneszánsz - Központi helyszínek :: New York :: New York szélén lévő területek :: Redrose Village
5 / 5 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
|
|