South Seas Skyways

A South Seas Skyways az egyik kisebb reptér és légiforgalmi cég Madripoor-ban. A reptér nem messze található az Alsóvárostól, főleg szállítmányozással foglalkoznak és nem utasszállítással.

Lassan kezdem megszokni azt a rengeteg fémalkatrészt, amit rám kellett aggatni a robbanás után. Az még nem tiszta számomra, hogy mi történt, de talán nem is olyan fontos. A lényeg az, hogy élek, hogy még ölhessek egy kicsit. Még akár menő is lehetne ez a sok fém, ha nem takarná el Komédiás. Volt az a régi film, a Terminátor, valami olyasmi. Na mindegy.
Alig hogy tudok magamtól járni, máris újabb akcióra küldenek, ami egyáltalán nincs ellenemre. Megölt már az unalom a kórházban. Ráadásul nem is akármilyen feladatot kaptunk, hanem végre valami igazán izgalmasat. Embervadászat, pont ahogy szeretem. Najó, talán kicsit túl kevés lesz a vér még így is, de a körülményekhez képest nem rossz, hogy végre meg kell ölni valakit. Az áruló Rozsomákunk nem fogja könnyen adni magát, de ez nem sokat számít, ígyis-úgyis ki fogom belezni!
Mivel Skarlát meghalt a robbanásban, négyen maradtunk, én, Kames, a Kapitány és Killbane. Most végre nem kell bájolognunk az emberekkel, hanem teljes csendben és titokban érkezünk meg Madripoorba, ahol a Liga és Rozsi tevékenykedik. Killbannenk persze most is nagy a pofája, de nem igazán érdekel.
- Ha mész, szólj, hogy hagyjanak életben, mert én akarlak kinyírni! - vetem oda neki unott hangon. Tényleg nem lenne rossz letépni az idegesítő pofáját, de ezúttal nem gondolom komolyan.
- Nos, mi lesz, uraim? - nézek kérdően Kamesre és a Kapitányra.

Szinte csodaszámba megy, hogy túléltem a robbanást. A tomboló tűz emléke örökre kísérteni fog, pedig alig néhány másodpercre emlékszem. A jelentések szerint olyan voltam, mint egy tócsa égett gumi, és nem voltam eszméletemnél, de éltem. Tudtam, hogy ha Cletuson maradok nem élhetem túl se én, se ő, így még időben sikerült leválnom. Szerencsére bevált, és mindketten élünk, bár mindketten maradandó sérüléseket szenvedtünk. Cletus csak a végtagjait vesztette el, a lelke már nem hiszem, hogy képes lenne tovább torzulni, de én minden pillanatban úgy érzem, hogy a belsőm égett meg.
Cletus kibernetikus végtagjai jéghidegek, és nagyon nehezen tudok megtapadni rajtuk, pedig az én dolgom álcázni őket. Ha erre éppen nincs szükség, általában visszahúzódom az organikus részekre, de most, a küldetés alatt az egész testét be kell borítsam. Legalább a gyógyszereit sikerült végre használhatóan beállítani, így nem kényszerülök arra, hogy folyamatosan irányítsam. Még mindig egy pszichopata, és egy vérszomjas vadállat, de már képes kontrollálni magát, sokkal kevésbé impulzív. Amikor kimondja, hogy szívesen megölné Killbanet, reflexből a fejébe nézek, de rögtön látom, hogy nem kell attól tartanom, hogy tényleg megteszi.

~ Hydra felemelkedése 12~
-KURAMA-

Elképesztő azért, hogy a végén az egész csak egy baleset volt és a saját lánya tette azt vele amit, hát mindennek csak nem szépnek lehet nevezni. De legalább sikerült megtalálom még mielőtt valaki más tette volna. Bár nem igazán vagyok büszke magamra ezért, már csak azért sem mert talán kicsivel ha több mint egy órámba telt a dolog és még ebédeltem is és kockáztam is közben. Nem baj, azért sikerült mert én vagyok, hehe. A szokásos össze ülésére a vezetőségnek most viszont egy váratlan vendége is lett. A vezér, semelyikünk sem számíthatott erre a váratlan betoppanásra, főképp nem arra, hogy olyan ajánlattal érkezik meg hozzánk amire szívesen rá is fogunk csapni. A liga kellemetlen tényezője mindenkinek, ha itt élsz és itt tevékenykedsz akkor elkerülhetetlen, hogy érdekeljen.
Az ajánlata sem volt utolsó. Az én csoportomból viszont nem akartam, talán nem is tudtam volna olyant választani akit elküldök rá, a legtöbb gyerek így is szóval amíg távol leszek addig is az idősebbekre bíztam, hogy tartsák rendben a háztájékot és tudják, hogy nem kéne produkálniuk magukat amíg a macska nincs otthon, nem cincognak az egerek nálunk.

A repülőgép ablakán kinézek, nem sokára megérkezünk már a célhoz. Fejemet még mindig az ablak felé fordítva tartom és csak a szememmel végig pásztázom a többit. Ha jól emlékszem akkor Edward Cahal-nak hívják. Igen ő volt még az aki végül rábukkant a lányra utánam, de ha jól tudom akkor egyik családhoz sem kötelezte el magát. Minden képen érdekes figura.

-KURAMA-

A repülő út végül rohadt unalmasan telt el így egy részét az ablakon kibámulással töltöttem, egy másikat a telefonom buzerálásával és még így is belefért egy nyolc órás alvás is. Mire végre leszálltunk már-már eluntam az életemet is ott ücsörögve így kissé meggémberedve kelek ki a székből és sétálok le a gépről miközben kicsit megropogtatom a csontjaimat diszkréten, csak, hogy elinduljon a vérkeringésem megint. Kis táskámat felkapom a hátamra és hunyorítva körbe nézek, az idő elég meleg, főleg így a télből így ebbe de semmi nem megoldható vagy kibírhatatlan. A belső, nekem tökéletes hőháztartásomat ennél nagyobb meleg tudná csak kizökkenteni szóval a hő ami itt van semmi amin izzadni kéne.
A mindet fogadó nőn végig nézek. Az a sok film és játék, meglehetősen megtette a bélyegét a szakmára. Vajon követelmény is vagy csak tetszik neki? Bár ki vagyok én, hogy kérdőre vonjak ízléseket így kopott farmer, edzőcipő és ujjattlan pólóban, de hé én nem ítélkezek.
- Üdvözletem Miss Harwell, az én nevem Kurama. Nem kell aggódnia, nem vagyunk óvodások. 
Mondom barátságosan és belül remélem közben, hogy ez mindannyiunkra igaz lesz és nem csak rám.
Ha szóltak, hogy kellenek ilyen felszerelések sincs nálam, nem hoztam magammal. Nem igazán tartozik a cuccaim tárába az ilyesmi és elugrani venni se mentem szóóval...
- Nekem nincsen, de nem is szükséges. -vonok vállat közben.

felszerelés::

Cahal kicsit megviselten száll le a gépről. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy megüti a hatalmas forróság. Szélesen elvigyorodik és sporttáskáját a vállára vetve közelebb lép Kuramához. Úgy emlékezett, hogy a hölgynek nem csak a stílusa de az egész aurája hűvös, már-már fagyasztó. Ez talán enyhíti a hirtelen jött klíma változást. Bár otthon is véget ért a tél, a terminálba még a tavaszi ruháját vette magára. Érezni is kezdte az izzadságot ami kiütközik a teljes testén. Amikor a nő odalép hozzájuk és megszólítja őket, szélesen elmosolyodik. Végighallgatja a nőt, de kénytelen szomorúan csóválnia a fejét.
- Sajnos nem úgy készültem, hogy barlangászok. De ha útba tudunk ejteni egy boltot, bevásárolnék ezt-azt. Bakancsot, óvszert, kötelet, másik hátizsákot. - Hamar túllépet azon, hogy nem az volt célja beállni a sorba. Azonban kezdett hozzászokni ahhoz, hogy sodródik az eseményekkel addig, amíg nem látja meg azt a pontot, ahol magához ragadhatja a kezdeményezést. Itt még nem látja.

Felszerelés:

Unka utolsóként száll le a magánrepülőgépről. Egyből megcsapja a forróság és a párás levegő. Viszont furcsa mód úgy érzi, hogy ez itt az ő környezete.
A meleg szinte megnyitja a pórusait, energiával látja el. Valahogy fittebb lett. Persze az is lehet, hogy beképzeli, mivel olyan mint egy varangyos béka, de egyébként melegvérű.
A saisait továbbra is a combjára szíjazott tokban hordja. Szerencsére nyíltan viselheti őket. Egy magánrepülőtéren szálltak le, elkerülve a vámosokat, akik esetleg kérdezősködnének, hogy mit keres kettő, halálos penge egy gyanús fickónak.
Bár amit hallott Madripooról, azt tudta, hogy az itteniek legfeljebb csak vetélytársat látnának benne.
- Unka a nevem - feleli egy enyhe meghajlás kíséretében a bérgyilkos, a helyi kapcsolatuk, egy amerikai nő kérdésére. - És nem, nem készültem barlangászásra. Arra készültem, hogy be kell lopakodni valakinek a kastélyába és aztán meg kell ölni. De nem készültem arra, hogy Tomb Raider LARP-ot fogunk itt játszani.

Felszerelés:

Amikor szóba került a tíz millió dollár, akkor azért elgondolkozott egy pillanatra. Vajon nem erre kéne koncentrálnia a "bohóckodás" helyett? Vajon az a pénz nem lenne elég ahhoz, hogy visszavonuljon és élete hátralévő, valószínűleg rövid idejében, kokaint szívjon fel luxus pro...modellek különböző testréseiből? - ilyen és ezekhez hasonlatos kérdések merültek fel benne rövid távon. De néhány kósza másodperc után elmosolyodik, mintegy kinevetve saját magát. Ő a tudásért jött és ha a kis barlangi túra hozzásegítheti akkor nem hátrál meg tőle. Meg néhány milliótól is jobban menne neki a rendcsinálás. ~ Egy zenés mulató, ahol a felső tízezer kulturáltan vegyülhet az alja maffiózókkal...beleférne a tízesbe. ~ Elmélkedik egy rövid ideig, amíg megérkeznek a raktárhoz. Ott kicsit elgondolkodik. Nagy volt a szája, de nagyon meg kell erőltetnie magát, hogy visszamelékezzen azokra az időkre amikor együtt kártyázott a hegyivadász kiképzőkkel és alpintechnikát meg ereszkedést tanult tőlük a tartozásaik fejében.
Először is "beülőt" keresett. Olyat amibe nem csak az ereszkedő kötelet fűzhette be, de különböző rögzítési pontokon egyéb felszerelési tárgyakat is magára aggathat. Aztán keresett egy hátizsákot, amin szintén voltak még külső hevederek. Az igazi válogatás ez után kezdődött. Vett vagy két tucat karabinert. Zárhatóakat, ívelteket, kampósakat, gyors nyitósakat. Aztán köteleket. Egész, dinamikus és kiegészítő köteleket is válogatott. Típusonként 100 métert, azaz nagyjából két-két ötvenes tekercset. Abban reménykedett, hogy statikus kötél lesz, illetve nem kell hatalmas mélységeket megtennie lefelé. Bedob még a vásárló kosarába egy "önfékezőt", hogy balesetmentesen közlekedhessen a kötélen lefelé vagy felfelé. Ahogy nagyon gyorsan bekanalaz egy vászon zsákot amit majd az övére köthet és annyi kikötési ponttal egybeépített sziklaszöget amennyi belefér. Ekkor vesz le a polcról két olyan csákányt aminek a másodlagos funkciója kalapács. Bedobott még pár expresszt, egy pár kesztyűt és ha már itt járt akkor egy túra bakancsot és hozzá való hágóvasat. Sziklára valót. Reménykedett benne, hogy nem futnak jégre. Így végig nézve a teljes soron reménykedett benne, hogy semmit sem felejtett el.

Felszerelés:

-KURAMA-

Meglepve hallgatom a nő kirohanását, sértegetését. Egyáltalán nem volt indokolt, hogy rám förmedjen. Elgondolkodtató, hogy ki mi éppen a viselkedésből.
- Úgy tudtam templomba és nem barlangba megyünk de legyen, nekem aztán nem fontos itt lennem.
Ezzel lezárom a beszélgetést vele. Ha ennyire mellre szívta a semmit akkor kérheti bárki, hogy egy ilyen legyen az idegenvezetőm. Meg hülye leszek ezzel pocsékolni a levegőt, hogy nekiálljak beszélni neki bármit is. Ha a gép ami idehozott minket fog vissza indulni is nemsokára akkor vissza ülök arra. Ha meg csak akkor lesz vissza út ha befejeződtek a barlang templom kutatás akkor a szállodánkhoz megyek. Több napos kiruccanásnak festett bár ki tudja mi ez már így. Ha szálloda meg nincs kibérelve nekünk akkor a legközelebbihez megyek el, persze csak akkor ha nem megy a gép ma, ha csak pár órát kell várni azt megteszem itt egy árnyékban.

felszerelés:

Amikor a nő bevezette őket a raktárba, Unka azonnal elkezdte összeszedni a barlangászfelszerelését. Első körben egy beülőt és egy hátizsákot keresett.
Hogy ha ez megvan, akkor jönnek a karabinerek mindenféle típusból, utána pedig köteleket rak össze magának, végül egy zseblámpára esik a választása. Miután mindennel végezz, csatlakozik a társaihoz, és végigméri őket. A többieken látszott, hogy elég viharvert és az ölés művészetében tapasztalt alakok. Olyanok, akik a Vezér első szavára ugrottak, és persze a tízmilliós vérdíjra is.
- Én készen állok - feleli. - Bár érdekelne, hogy mit kell tudni erről a templomról és mi köze a vérdíjhoz. Egyáltalán feltárták, vagy mi leszünk itt az elsők?
Penicott elgondolkodott, hogy vajon mit fog kezdeni a vérdíjjal, ha ő gyűjti be a titokzatos célpont fejét. Bár sokkal jobban érdekelte, hogy hogyan tudna az orvgyilkosokhoz csatlakozni. Ha esetleg lehetősége lesz rá, akkor át fog állni az esetleges konfliktus alatt.
Ezek az emberek nem a szövetségesei, legfőképpen nem a barátai, csak idefele egy gépen utaztak és együtt mazsoláztak a barlangászfelszerelés kínálatból. Egyébként meg szemrebbenés nélkül döfne a hátukba egy tőrt, ha úgy kívánja a helyzet.

Felszerelés: