Spear
7 / 8 oldal • Megosztás
7 / 8 oldal • 
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
Re: Spear
by Miller lányok Csüt. 20 Aug. 2015, 12:39
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Bazárok ~
Azt hiszem, hogy máris megbántam azt, hogy belementem abba, hogy engedtem Aesa-nak azt, hogy vegyünk egy állatot neki. noha az utóbbi egy egységben semmi gond nem volt vele, rendesen tanult, viselkedett és nem szökdösött ki. Ennek ellenére még mindig aggódtam amiatt, hogy az lesz a vége, hogy én fogom a háziállatát gondozni és felnevelni. Hiszen hiába kötnék vele bármilyen megállapodást, hogyha nem viseli gondját, akkor megválunk tőle, de addigra jómagam is megkedvelném a kis kedvencét és nem tudnám csak úgy kitenni. Felsóhajtottam, időnként úgy érzem, hogy atyai szigorra is szüksége lenne, olyan régen volt, hogy szinte alig emlékszem arra, hogy velem is ugyanilyen nehéz volt Thor-nak és anyámnak bánnia. Tudtam, hogy Jon odalenne érte, valószínűleg ő lenne a kedvence, hiszen olyan nagyon hasonlított rám. Csak remélhettem, hogy nem ugyanaz lesz a sorsa, mint nekem, már csak amiatt is, hogy pont a két lehető legrosszabb személyért volt oda. Pont azért a kettőért, akiktől a lehető leginkább távol tartottam volna. Átok és Hue Lerontis. Vajon képes leszek megvédeni őt, ha még magamat sem tudtam annak idején és most sem talán. Az elkövetkező napokban pedig még ki is kellett volna valamikor ugranom a Rocksolidba, kivételesen nem azért, hogy a kisebbik Ragallal találkozzam, hanem a nagyobbikkal, ha pedig már ott vagyok, akkor még az unokatestvéremet, Tyr-t is meglátogatnám. Nem mintha nem ismertem volna az aktákból Tubrok Ragal-t, de mégis ez most más helyzet volt a lányom gyermekének apja. Még mindig szörnyű belegondolni, hogy anyós vagyok, pedig nekem is voltak rossz tapasztalataim ezzel kapcsolatban. A saját anyám volt az anyósom, Freyja-val sem volt soha összetűzésem, ahogyan Jon emberi szüleivel sem. De mégis valahogyan bennem maradt ez a Zuhanás előttről, hogy az anyósnak gonosznak kell lennie és a menyek, illetve vők nem szeretik őket. Azt hiszem, hogy kezdek öregedni…
Végignéztem a bazáron, már én is nagyon régen jártam errefelé, mindig csak az android van elküldve vásárolni, így még én is kissé elveszve éreztem magam, hogy mit merre találunk. Úgy döntöttem, hogy nem a kisebb állatkereskedőkhöz megyünk elsőre, hanem a legnagyobba, ahol a legnagyobb a választék. Még odahaza megnéztem, hogy hol is van ez, így oda próbáltam magunkat elnavigálni. Az egész vásárlást legalább fél napos mutatványnak gondoltam, hiszem még Aesa sem tudta, hogy mit szeretne, csak azt, hogy valamit. Tipikus kamasz hozzáállás, így még a mai edzésemet Sárkánnyal és Bestiával is le kellett mondanom, nekik küldtem egy-egy üzenetet, hogy családi program miatt ma nem tudok ott lenni és tegyük át későbbre, amikor nekik megfelelő. Ha az épülethez, amit a hálón megnéztem nem találtunk oda könnyedén, akkor még segítséget is kérek, hogy megtaláljuk. Ha már ott voltunk, akkor fordulok a lányom felé.
- Ez a legnagyobb kínálatú állatkereskedés a Spear-ben, ha itt nincs olyan állat, amit szeretnél, akkor sehol sem – mondtam. – Feltételezem továbbra sem tudod, hogy mit szeretnél…
Várakozóan pillantottam rá, majd ha felel és nincs még ötlete, terve, akkor elsőként a rovarok és hüllők felé veszem az irányt.
- Kezdjük erre, gyere – intettem a fejemmel.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Aesa még nem járt korábban a bazároknál, ettől a nyüzsgő forgatagtól mindig távol tartotta az anyja, de most végül azzal, hogy az elmúlt egy egység alatt rendesen viselkedett sikerült elérnie, hogy eljöjjenek ide és nézzenek neki valamilyen háziállatot. Igaz az egy hónapban nem volt nehéz jó kislánynak lennie, hiszen végig a programmal foglalkozott a szabadidejében, azt programozta, amit Átok bácsinál látott a próbán. Azt szerette volna mindenképpen összehozni, hogy utána újra együtt kalandozhasson a társaival. Az anyján is tesztelte a szelencét, amit az elméjébe kapott, úgy tűnt, hogy tényleg működött, mert a titkos gondolatairól, amiket eddig mindig tudott az anyja most hirtelen nem. Így könnyebb volt elhitetni vele, hogy némileg megjavult és hatott a nevelés rá, emiatt nem csinált semmit az elmúlt egység alatt. Pedig ez közel sem volt persze igaz, de Átok bácsi ajándéka működött, így könnyebb volt a kis saját dolgait csinálnia. Most azonban itt voltak a kereskedelmi negyedben. Igyekezett kirakatokat nézni, árusokat, hogy miket láthat, mit találhat, ami érdekes lehet neki. A pénz úgysem számított, mert egyébként is nagyon sok pénzük volt, amit az anyja több mint négy évszázad alatt gyűjtött össze. Arról egyébként sem beszélve, hogy szinte a Spear három vezetőjének vendégei voltak, főleg az anyja. Arról egyelőre tényleg nem volt fogalma, hogy milyen állatot szeretne, de szeretett volna egyet, játszótársnak. Így valamilyen bundával rendelkező négylábún gondolkodott, de még nem tudta. A Fáraó vállán korábban a szkarabeusz is jól mutatott és aranyos volt. Követte az anyját, révén rajta úgy tűnt, hogy tudja, hogy merre menjenek, bár nem biztos, hogy így volt. Összességében az egész bazár tetszett neki, a hatalmas forgataggal, emberek tömegével, megannyi bolttal, felhőkarcolóval, ahol úgyszintén megannyi bolt volt. Még soha sem volt ennyi ember között valószínűleg. Próbált szorosan az anyja közelében maradni, mert ugyan hazatalált volna innen, de nem akarta, hogy a nő feleslegesen aggódjon és keresse őt, ha elvesztenék egymást. Az utóbbi időben egyébként örült, hogy végre láthatott élő képet is a nővéréről, hiszen a Rocksolidos események miatt sok kép került fel a nemzetközi hálóra Ingridről és nem csak a tárgyalás miatt. Mondjuk nem értette, hogy mit evett a nő Tubrok Ragalon, miközben nagydarab volt, ronda és szőrös, de végül is Ingrid dolga, plusz úgy tűnt neki, hogy az anyjuk is örült ennek. Még kislány volt, így túlértékelt dolognak tartotta mindezt egyelőre.
Mikor megérkeztek az épülethez, akkor bement ő maga is az anyja után, megrázta a fejét arra, hogy valóban nem döntötte el, hogy mit szeretne. Úgy volt vele, hogy majd ha meglátja az állatkát, akkor tudni fogja, hogy ő azt szeretné. De, hogy ez mikor lesz, vagy ebben a boltban lesz-e, azt nem tudta.
- Nem tudom, majd az állatok eldöntik, hogy mit szeretnék – mondta.
Ez még mindig határozottabb válasz volt, mint amit eddig adott a témával kapcsolatban.
- Menjünk akkor arra – egyezett bele az anyja javaslatába.
Így elindul mellette a rovarok, bogarak és effélék osztályára, hogy megnézzék mik vannak ott, bár nem hitte, hogy valamilyen csótány, vagy efféle csúszómászó, óriás csiga, vagy ilyesmi elnyerné a tetszését, ezek unalmasak voltak, amik csak egy energiamezőben, vagy terráriumban éldegéltek és nem lehetett őket gyömöszkölni. De ettől még nem zárkózott el ettől a lehetőségtől sem, hátha valami megtetszik neki.
Azt hiszem, hogy máris megbántam azt, hogy belementem abba, hogy engedtem Aesa-nak azt, hogy vegyünk egy állatot neki. noha az utóbbi egy egységben semmi gond nem volt vele, rendesen tanult, viselkedett és nem szökdösött ki. Ennek ellenére még mindig aggódtam amiatt, hogy az lesz a vége, hogy én fogom a háziállatát gondozni és felnevelni. Hiszen hiába kötnék vele bármilyen megállapodást, hogyha nem viseli gondját, akkor megválunk tőle, de addigra jómagam is megkedvelném a kis kedvencét és nem tudnám csak úgy kitenni. Felsóhajtottam, időnként úgy érzem, hogy atyai szigorra is szüksége lenne, olyan régen volt, hogy szinte alig emlékszem arra, hogy velem is ugyanilyen nehéz volt Thor-nak és anyámnak bánnia. Tudtam, hogy Jon odalenne érte, valószínűleg ő lenne a kedvence, hiszen olyan nagyon hasonlított rám. Csak remélhettem, hogy nem ugyanaz lesz a sorsa, mint nekem, már csak amiatt is, hogy pont a két lehető legrosszabb személyért volt oda. Pont azért a kettőért, akiktől a lehető leginkább távol tartottam volna. Átok és Hue Lerontis. Vajon képes leszek megvédeni őt, ha még magamat sem tudtam annak idején és most sem talán. Az elkövetkező napokban pedig még ki is kellett volna valamikor ugranom a Rocksolidba, kivételesen nem azért, hogy a kisebbik Ragallal találkozzam, hanem a nagyobbikkal, ha pedig már ott vagyok, akkor még az unokatestvéremet, Tyr-t is meglátogatnám. Nem mintha nem ismertem volna az aktákból Tubrok Ragal-t, de mégis ez most más helyzet volt a lányom gyermekének apja. Még mindig szörnyű belegondolni, hogy anyós vagyok, pedig nekem is voltak rossz tapasztalataim ezzel kapcsolatban. A saját anyám volt az anyósom, Freyja-val sem volt soha összetűzésem, ahogyan Jon emberi szüleivel sem. De mégis valahogyan bennem maradt ez a Zuhanás előttről, hogy az anyósnak gonosznak kell lennie és a menyek, illetve vők nem szeretik őket. Azt hiszem, hogy kezdek öregedni…
Végignéztem a bazáron, már én is nagyon régen jártam errefelé, mindig csak az android van elküldve vásárolni, így még én is kissé elveszve éreztem magam, hogy mit merre találunk. Úgy döntöttem, hogy nem a kisebb állatkereskedőkhöz megyünk elsőre, hanem a legnagyobba, ahol a legnagyobb a választék. Még odahaza megnéztem, hogy hol is van ez, így oda próbáltam magunkat elnavigálni. Az egész vásárlást legalább fél napos mutatványnak gondoltam, hiszem még Aesa sem tudta, hogy mit szeretne, csak azt, hogy valamit. Tipikus kamasz hozzáállás, így még a mai edzésemet Sárkánnyal és Bestiával is le kellett mondanom, nekik küldtem egy-egy üzenetet, hogy családi program miatt ma nem tudok ott lenni és tegyük át későbbre, amikor nekik megfelelő. Ha az épülethez, amit a hálón megnéztem nem találtunk oda könnyedén, akkor még segítséget is kérek, hogy megtaláljuk. Ha már ott voltunk, akkor fordulok a lányom felé.
- Ez a legnagyobb kínálatú állatkereskedés a Spear-ben, ha itt nincs olyan állat, amit szeretnél, akkor sehol sem – mondtam. – Feltételezem továbbra sem tudod, hogy mit szeretnél…
Várakozóan pillantottam rá, majd ha felel és nincs még ötlete, terve, akkor elsőként a rovarok és hüllők felé veszem az irányt.
- Kezdjük erre, gyere – intettem a fejemmel.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Aesa még nem járt korábban a bazároknál, ettől a nyüzsgő forgatagtól mindig távol tartotta az anyja, de most végül azzal, hogy az elmúlt egy egység alatt rendesen viselkedett sikerült elérnie, hogy eljöjjenek ide és nézzenek neki valamilyen háziállatot. Igaz az egy hónapban nem volt nehéz jó kislánynak lennie, hiszen végig a programmal foglalkozott a szabadidejében, azt programozta, amit Átok bácsinál látott a próbán. Azt szerette volna mindenképpen összehozni, hogy utána újra együtt kalandozhasson a társaival. Az anyján is tesztelte a szelencét, amit az elméjébe kapott, úgy tűnt, hogy tényleg működött, mert a titkos gondolatairól, amiket eddig mindig tudott az anyja most hirtelen nem. Így könnyebb volt elhitetni vele, hogy némileg megjavult és hatott a nevelés rá, emiatt nem csinált semmit az elmúlt egység alatt. Pedig ez közel sem volt persze igaz, de Átok bácsi ajándéka működött, így könnyebb volt a kis saját dolgait csinálnia. Most azonban itt voltak a kereskedelmi negyedben. Igyekezett kirakatokat nézni, árusokat, hogy miket láthat, mit találhat, ami érdekes lehet neki. A pénz úgysem számított, mert egyébként is nagyon sok pénzük volt, amit az anyja több mint négy évszázad alatt gyűjtött össze. Arról egyébként sem beszélve, hogy szinte a Spear három vezetőjének vendégei voltak, főleg az anyja. Arról egyelőre tényleg nem volt fogalma, hogy milyen állatot szeretne, de szeretett volna egyet, játszótársnak. Így valamilyen bundával rendelkező négylábún gondolkodott, de még nem tudta. A Fáraó vállán korábban a szkarabeusz is jól mutatott és aranyos volt. Követte az anyját, révén rajta úgy tűnt, hogy tudja, hogy merre menjenek, bár nem biztos, hogy így volt. Összességében az egész bazár tetszett neki, a hatalmas forgataggal, emberek tömegével, megannyi bolttal, felhőkarcolóval, ahol úgyszintén megannyi bolt volt. Még soha sem volt ennyi ember között valószínűleg. Próbált szorosan az anyja közelében maradni, mert ugyan hazatalált volna innen, de nem akarta, hogy a nő feleslegesen aggódjon és keresse őt, ha elvesztenék egymást. Az utóbbi időben egyébként örült, hogy végre láthatott élő képet is a nővéréről, hiszen a Rocksolidos események miatt sok kép került fel a nemzetközi hálóra Ingridről és nem csak a tárgyalás miatt. Mondjuk nem értette, hogy mit evett a nő Tubrok Ragalon, miközben nagydarab volt, ronda és szőrös, de végül is Ingrid dolga, plusz úgy tűnt neki, hogy az anyjuk is örült ennek. Még kislány volt, így túlértékelt dolognak tartotta mindezt egyelőre.
Mikor megérkeztek az épülethez, akkor bement ő maga is az anyja után, megrázta a fejét arra, hogy valóban nem döntötte el, hogy mit szeretne. Úgy volt vele, hogy majd ha meglátja az állatkát, akkor tudni fogja, hogy ő azt szeretné. De, hogy ez mikor lesz, vagy ebben a boltban lesz-e, azt nem tudta.
- Nem tudom, majd az állatok eldöntik, hogy mit szeretnék – mondta.
Ez még mindig határozottabb válasz volt, mint amit eddig adott a témával kapcsolatban.
- Menjünk akkor arra – egyezett bele az anyja javaslatába.
Így elindul mellette a rovarok, bogarak és effélék osztályára, hogy megnézzék mik vannak ott, bár nem hitte, hogy valamilyen csótány, vagy efféle csúszómászó, óriás csiga, vagy ilyesmi elnyerné a tetszését, ezek unalmasak voltak, amik csak egy energiamezőben, vagy terráriumban éldegéltek és nem lehetett őket gyömöszkölni. De ettől még nem zárkózott el ettől a lehetőségtől sem, hátha valami megtetszik neki.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Csüt. 20 Aug. 2015, 19:52
~ Karakterek: Stephanie Miller és Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Stephanie és Aesa együtt érkeznek meg a bazárokhoz. Mivel Steph már előre tájékozódott így a kígyózó utcák és a gyűrűző tömeg között is viszonylag nehézségek nélkül eljutnak az itteni legnagyobb állatkereskedés bejáratához. Ott még váltanak néhány mondatot, és kiderül, hogy Aesának még mindig fogalma sincs pontosan milyen állatot akar, csak azt tudja, hogy valamilyen négylábú bundásat, de másra is nyitott. Stephanie pedig már sejti, hogy majd neki kell gondoznia az állatot, ha a lánya nem teszi, mert nem lenne szíve kitenni a jószágot. De végülis ennek tudatában mennek be az üzletbe. Bent nincsenek sokan, nincs tömeg, de azért vannak páran, akik állatokat nézegetnek vagy éppen vásárolnak. Először a rovarok és a hüllők felé veszik az irányt. Az ilyen állatok valamivel sötétebb részen vannak, ahol főként kék és zöld lámpák világítanak. Mindenféle hüllő, gyík, kígyó, teknős, aligátor van különböző nagyságú tartályokban. Az egészen kicsi gyíkoktól, kaméleonoktól és ékszerteknősöktől kezdve akár még óriáskígyót is vehet bárki. A rovaroknál némileg más a helyzet, főként kis méretű ízeltlábúak vannak, sáskák, hernyók, érdekes méretű, formájú, színű fajok. Azonban vannak a Fertőzött Területekről hozott mutáns rovarok is. Ezek általában sokszorosai az eredeti fajuknak, nagyobbak, erősebbek, máshogy viselkedni. Óriási pókok, csótányok, imádkozósáskák találhatóak. Azonban ezek etetésénél lehetséges, hogy az állat a gazdája karját is elfogyasztja, ugyanis ezek az állatok nem tartanak az embertől. Rengeteg lehetőség közül lehet válogatni, már ha szimpatikusak Aesa számára ezek az állatok és Steph sem zárkózik el.
Stephanie és Aesa együtt érkeznek meg a bazárokhoz. Mivel Steph már előre tájékozódott így a kígyózó utcák és a gyűrűző tömeg között is viszonylag nehézségek nélkül eljutnak az itteni legnagyobb állatkereskedés bejáratához. Ott még váltanak néhány mondatot, és kiderül, hogy Aesának még mindig fogalma sincs pontosan milyen állatot akar, csak azt tudja, hogy valamilyen négylábú bundásat, de másra is nyitott. Stephanie pedig már sejti, hogy majd neki kell gondoznia az állatot, ha a lánya nem teszi, mert nem lenne szíve kitenni a jószágot. De végülis ennek tudatában mennek be az üzletbe. Bent nincsenek sokan, nincs tömeg, de azért vannak páran, akik állatokat nézegetnek vagy éppen vásárolnak. Először a rovarok és a hüllők felé veszik az irányt. Az ilyen állatok valamivel sötétebb részen vannak, ahol főként kék és zöld lámpák világítanak. Mindenféle hüllő, gyík, kígyó, teknős, aligátor van különböző nagyságú tartályokban. Az egészen kicsi gyíkoktól, kaméleonoktól és ékszerteknősöktől kezdve akár még óriáskígyót is vehet bárki. A rovaroknál némileg más a helyzet, főként kis méretű ízeltlábúak vannak, sáskák, hernyók, érdekes méretű, formájú, színű fajok. Azonban vannak a Fertőzött Területekről hozott mutáns rovarok is. Ezek általában sokszorosai az eredeti fajuknak, nagyobbak, erősebbek, máshogy viselkedni. Óriási pókok, csótányok, imádkozósáskák találhatóak. Azonban ezek etetésénél lehetséges, hogy az állat a gazdája karját is elfogyasztja, ugyanis ezek az állatok nem tartanak az embertől. Rengeteg lehetőség közül lehet válogatni, már ha szimpatikusak Aesa számára ezek az állatok és Steph sem zárkózik el.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Pént. 21 Aug. 2015, 11:41
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Bazárok ~
Végül is hamar megvolt az üzlet, ahova tartottunk oda beérve pedig megnyugodva láttam, hogy nincsenek olyan sokan. Legalább könnyebb volt Aesa-t szemmel tartani és biztosan nem volt esélye arra sem, hogy eltűnjön, vagy megszökjön. Szörnyű anyának véltem magam, hogy a saját gyermekemben sem bíztam, de nem is igen adott okot arra, hogy így legyen. Régen, nagyon régen kellett gyereket nevelnem és Asvald, illetve Fonn felnevelése más körülmények között volt könnyebb, mint manapság. Első utunk végül is közös megegyezés alapján a rovarok, bogarak és hüllők közé vezetett. Reméltem, hogy nem efféle csúfságot, undormányt akar majd, efféléket nem szívesen engedtem volna be a lakásba. A hüllők még elfogadhatóak voltak, a kaméleonok, teknősök, kígyók, gyíkok. Esetleg még az aligátor is belefért volna, de a bogarak és rovarok nem. Főleg nem azok, amiket Indonéziából, a fertőzött területekről hoztak. Már ránézésre is gonosznak tűntek azok a nagyra nőtt állatok, főleg, ahogyan ki volt írva, hogy vigyázni kell velük, mert leharapják az ember kezét és azt is megeszik. Nálunk ez annyira nem számított, mert újra nő, de akkor is! Mertem ajánlani a bolt eladóinak, hogy gyerekes családba nem adnak el ilyen állatot. Ha Amerikában lennénk jó amerikai módjára be is perelném őket. Közben már nagyjából felállt a terv, hogy mi szerint menjünk körbe. Ezek után jöhetnek a halak, madarak, kisemlősök, majd a nagyobb emlősök és akkor mindent sikerül lefednünk. Figyeltem Aesa-t, hogy miként nézelődik az állatok között és, hogy megtetszik-e neki valami.
- Halak, madarak, kis- majd nagyobb emlősök sorrend neked is megfelel? – érdeklődtem.
Ha látom majd, hogy lassanként végzett itt, akkor szólalok meg ismét.
- Végeztük, mehetünk tovább? Tetszett valami itt?
Biztosra vettem, hogy falra mászik a kérdéseimtől és igazából egyedül akart jönni, de úgy nem engedhettem el. Nem csak a jelleme miatt, de azért is, mert a képessége miatt igencsak sokaknak kelhet majd, ha kitudódik, hogy mi is az. Azt pedig nem hagyhattam, hogy bármiféle hatalom rátegye a kezét a gyermekemre. Ha elindulunk, akkor felzárkózom hozzá és megyek vele, ha nem még, akkor megvárom, amíg úgy dönt, hogy eleget nézelődött itt és türelmesen figyelem, amíg befejezi a csúszómászók végignézését.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Aesa kíváncsian és lelkesen vetette magát bele abba, hogy az itt levő állatokat megnézze. Eddig jellemzően csak képeken látott ennyi féle jószágot, főleg a nagyobb testűeket, és a Fertőzött területekről származókat. Az apró pici állatok nem igen nyerték el a tetszését, azonban az Indonéz régióból származó hatalmas bogarak, rovarok igen. Főleg azok után, hogy meglátta, hogy leharaphatják a gazda kezét is. ilyeneket kellett volna az otthoni ostoba androidra uszítani, már csak emiatt az ötletért is oda volt ezért. Főleg a hatalmasra nőtt száz- és ezerlábúak nyerték el a tetszését, igaz az is közrejátszott benne, hogy az anyja az orrát húzta ezektől és fintorgott rájuk. ezek már akkorák voltak, hogy pórázzal és szájkosárral kint az utcán is sétáltathatóak lettek volna. A hüllők közül a teknősök tetszett neki azért, mert igencsak sokáig éltek, így elég sokáig vele tudtak volna maradni ezek és nem voltak túl igényes állatok. Letette őket az ember és jól elvoltak. Itt főleg a szárazföldi teknősöket nézte, amik a szobájában korzózhattak, ha úgy akarta. A víziek túl behatároltak voltak. Az óriáskígyó is jó volt, főleg, mert olyan hatalmasra nőtt. Ez is igencsak tetszett neki, simán körbe tudta volna magán tekerni. Igaz az kellemetlen, ha véletlenül éjszaka meg akarja fojtani és lenyelni egyben, hogy megeméssze, mert meg kéne ölnie hozzá, hogy kimásszon belőle, hacsak nem a képességét használja. De még az is kelletlen lett volna. A pókokért nem volt oda, bár az igencsak nagy óriáspókok tetszettek, hogy azokat simogatni is lehet. A csótányok nem tetszettek neki, azonban a nagy imádkozó sáska igen, remekül mutatott volna a vállán, vagy a fején, ahogyan azon ül a hajában. Persze a leírás alapján megpróbálta volna a fejét is megenni, de ez már mellékes kérdés volt. ahogyan az anyja megszólalt felkapta a fejét, majd pedig bólintiott.
- Megfelel – mondta, majd vissza is fordult az állatok felé.
Úgysem akart egyből dönteni, hanem végig akarta nézni az egész kínálatot és csak azok után dönteni, hogy mindent látott. mert lehet, hogy most itt venne valamit, de aztán fent meggondolja magát és ha már fizettek kellemetlenségek adódtak volna. A következő kérdésre megrázta a fejét, még nem végzett a nézelődéssel. Még legalább két-három percet nézegette az állatokat, mindent alaposan megvizsgálva, elolvasva a feliratokat, ha voltak, hogy tudja mi micsoda. Amint készen volt, akkor ment csak oda a nőhöz.
- Most végeztem – felelte. – Az óriáspókok, imádkozó sáskák tetszettek, ahogyan a fertőzött területekről származó száz- és ezerlábúak is. De az óriáskígyó sem volt rossz, az is jól mutatna otthon.
Tudta, hogy az anyja kikészül ezektől a válaszoktól, ha pedig mentek tovább, akkor indult ő is, hogy ezúttal majd a halakat és madarakat tudja megnézni, hátha ott is talál magának valami húsevő, kellően barátságtalanul kinéző állatot.
Végül is hamar megvolt az üzlet, ahova tartottunk oda beérve pedig megnyugodva láttam, hogy nincsenek olyan sokan. Legalább könnyebb volt Aesa-t szemmel tartani és biztosan nem volt esélye arra sem, hogy eltűnjön, vagy megszökjön. Szörnyű anyának véltem magam, hogy a saját gyermekemben sem bíztam, de nem is igen adott okot arra, hogy így legyen. Régen, nagyon régen kellett gyereket nevelnem és Asvald, illetve Fonn felnevelése más körülmények között volt könnyebb, mint manapság. Első utunk végül is közös megegyezés alapján a rovarok, bogarak és hüllők közé vezetett. Reméltem, hogy nem efféle csúfságot, undormányt akar majd, efféléket nem szívesen engedtem volna be a lakásba. A hüllők még elfogadhatóak voltak, a kaméleonok, teknősök, kígyók, gyíkok. Esetleg még az aligátor is belefért volna, de a bogarak és rovarok nem. Főleg nem azok, amiket Indonéziából, a fertőzött területekről hoztak. Már ránézésre is gonosznak tűntek azok a nagyra nőtt állatok, főleg, ahogyan ki volt írva, hogy vigyázni kell velük, mert leharapják az ember kezét és azt is megeszik. Nálunk ez annyira nem számított, mert újra nő, de akkor is! Mertem ajánlani a bolt eladóinak, hogy gyerekes családba nem adnak el ilyen állatot. Ha Amerikában lennénk jó amerikai módjára be is perelném őket. Közben már nagyjából felállt a terv, hogy mi szerint menjünk körbe. Ezek után jöhetnek a halak, madarak, kisemlősök, majd a nagyobb emlősök és akkor mindent sikerül lefednünk. Figyeltem Aesa-t, hogy miként nézelődik az állatok között és, hogy megtetszik-e neki valami.
- Halak, madarak, kis- majd nagyobb emlősök sorrend neked is megfelel? – érdeklődtem.
Ha látom majd, hogy lassanként végzett itt, akkor szólalok meg ismét.
- Végeztük, mehetünk tovább? Tetszett valami itt?
Biztosra vettem, hogy falra mászik a kérdéseimtől és igazából egyedül akart jönni, de úgy nem engedhettem el. Nem csak a jelleme miatt, de azért is, mert a képessége miatt igencsak sokaknak kelhet majd, ha kitudódik, hogy mi is az. Azt pedig nem hagyhattam, hogy bármiféle hatalom rátegye a kezét a gyermekemre. Ha elindulunk, akkor felzárkózom hozzá és megyek vele, ha nem még, akkor megvárom, amíg úgy dönt, hogy eleget nézelődött itt és türelmesen figyelem, amíg befejezi a csúszómászók végignézését.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Aesa kíváncsian és lelkesen vetette magát bele abba, hogy az itt levő állatokat megnézze. Eddig jellemzően csak képeken látott ennyi féle jószágot, főleg a nagyobb testűeket, és a Fertőzött területekről származókat. Az apró pici állatok nem igen nyerték el a tetszését, azonban az Indonéz régióból származó hatalmas bogarak, rovarok igen. Főleg azok után, hogy meglátta, hogy leharaphatják a gazda kezét is. ilyeneket kellett volna az otthoni ostoba androidra uszítani, már csak emiatt az ötletért is oda volt ezért. Főleg a hatalmasra nőtt száz- és ezerlábúak nyerték el a tetszését, igaz az is közrejátszott benne, hogy az anyja az orrát húzta ezektől és fintorgott rájuk. ezek már akkorák voltak, hogy pórázzal és szájkosárral kint az utcán is sétáltathatóak lettek volna. A hüllők közül a teknősök tetszett neki azért, mert igencsak sokáig éltek, így elég sokáig vele tudtak volna maradni ezek és nem voltak túl igényes állatok. Letette őket az ember és jól elvoltak. Itt főleg a szárazföldi teknősöket nézte, amik a szobájában korzózhattak, ha úgy akarta. A víziek túl behatároltak voltak. Az óriáskígyó is jó volt, főleg, mert olyan hatalmasra nőtt. Ez is igencsak tetszett neki, simán körbe tudta volna magán tekerni. Igaz az kellemetlen, ha véletlenül éjszaka meg akarja fojtani és lenyelni egyben, hogy megeméssze, mert meg kéne ölnie hozzá, hogy kimásszon belőle, hacsak nem a képességét használja. De még az is kelletlen lett volna. A pókokért nem volt oda, bár az igencsak nagy óriáspókok tetszettek, hogy azokat simogatni is lehet. A csótányok nem tetszettek neki, azonban a nagy imádkozó sáska igen, remekül mutatott volna a vállán, vagy a fején, ahogyan azon ül a hajában. Persze a leírás alapján megpróbálta volna a fejét is megenni, de ez már mellékes kérdés volt. ahogyan az anyja megszólalt felkapta a fejét, majd pedig bólintiott.
- Megfelel – mondta, majd vissza is fordult az állatok felé.
Úgysem akart egyből dönteni, hanem végig akarta nézni az egész kínálatot és csak azok után dönteni, hogy mindent látott. mert lehet, hogy most itt venne valamit, de aztán fent meggondolja magát és ha már fizettek kellemetlenségek adódtak volna. A következő kérdésre megrázta a fejét, még nem végzett a nézelődéssel. Még legalább két-három percet nézegette az állatokat, mindent alaposan megvizsgálva, elolvasva a feliratokat, ha voltak, hogy tudja mi micsoda. Amint készen volt, akkor ment csak oda a nőhöz.
- Most végeztem – felelte. – Az óriáspókok, imádkozó sáskák tetszettek, ahogyan a fertőzött területekről származó száz- és ezerlábúak is. De az óriáskígyó sem volt rossz, az is jól mutatna otthon.
Tudta, hogy az anyja kikészül ezektől a válaszoktól, ha pedig mentek tovább, akkor indult ő is, hogy ezúttal majd a halakat és madarakat tudja megnézni, hátha ott is talál magának valami húsevő, kellően barátságtalanul kinéző állatot.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Szomb. 22 Aug. 2015, 00:43
~ Karakterek: Stephanie Miller és Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Aesa végzett a hüllők és rovarok végignézésével és ezt az anyjának is megmondja. Természetesen a lánynak pont azok az állatok tetszettek, amiket Stephanie egyáltalán nem akart engedni, mutáns óriásrovarok, óriáskígyók és óriáspókok. Ahogy előzetesen megbeszélték ezután szépen módszeresen nézik végig az üzleteket és hogy milyen állatok is vannak itt. Aesa sem akar semmit elsietni és később megbánni. A hüllők és ízeltlábúak után a halakhoz mennek. Ott mindenféle kisebb-nagyobb vízi állat és hal van. Vannak itt rákok, tengerfenéki állatok, tengeri halak, édesvízi halak, egészen nagy ráják és még kisméretű cápák is, ha valaki azt akar tartani. A kis halak esetében a szín és forma kombináció szinte végtelen. Vannak olyan halak is amik csak különleges, korallzátonyokat utánozó akváriumokban maradnak meg. Ha a halaknál végzett a Miller-lány akkor a madarakhoz mennek át. Stephanie számára számos ismerős faj lehet, mivel a tengeri állatok után talán a madarakat érintette a legkevésbé a Zuhanás, kevés madár jelent közvetlen veszélyt emberre, így kevés fajt irtottak ki, valamint a madarak előre megérezték a közelgő csapásokat és el is tudtak repülni, majd máshol élelmet és vizet szerezni. Kalitkákban főleg énekesmadarak vannak, de a különféle papagájok és tukánok a leggyakoribbak. Még gólyák is vannak, az arra vágyóknak. A halak és madarak után az előre megbeszélt listán a kis majd nagytestű emlősök következnek. Természetesen ezek nagyon népszerű állatok. Számos macska és kutya van az üzletben, több fajta, sok fajta külsővel, fiatalok és idősebbek is. A szokásos pároson kívül vannak még menyétek, pockok, hörcsögök, egerek, nyestek, nyusztok, görények, rókák, sivatagi emlősök. A nagy emlősök nem mondhatóak nagynak a Zuhanás előtthöz képest, a legnagyobb kutyák sincsenek akkorák mint azelőtt egy valóban termetes nyájőrző vagy harci kutya. Csak azok maradtak meg amik nem jelentettek közvetlen veszélyt az emberekre. Azonban azóta tenyésztették is őket. A legnagyobb megvásárolható emlős egy szelíd, házi malac, vastag barnás, csíkos bundával. Az egész bolt óriási ahogy a választék is. Aesának már csak körül kell néznie és ki kell találnia, melyik tárolóban lévő állatot is akarja hazavinni.
Aesa végzett a hüllők és rovarok végignézésével és ezt az anyjának is megmondja. Természetesen a lánynak pont azok az állatok tetszettek, amiket Stephanie egyáltalán nem akart engedni, mutáns óriásrovarok, óriáskígyók és óriáspókok. Ahogy előzetesen megbeszélték ezután szépen módszeresen nézik végig az üzleteket és hogy milyen állatok is vannak itt. Aesa sem akar semmit elsietni és később megbánni. A hüllők és ízeltlábúak után a halakhoz mennek. Ott mindenféle kisebb-nagyobb vízi állat és hal van. Vannak itt rákok, tengerfenéki állatok, tengeri halak, édesvízi halak, egészen nagy ráják és még kisméretű cápák is, ha valaki azt akar tartani. A kis halak esetében a szín és forma kombináció szinte végtelen. Vannak olyan halak is amik csak különleges, korallzátonyokat utánozó akváriumokban maradnak meg. Ha a halaknál végzett a Miller-lány akkor a madarakhoz mennek át. Stephanie számára számos ismerős faj lehet, mivel a tengeri állatok után talán a madarakat érintette a legkevésbé a Zuhanás, kevés madár jelent közvetlen veszélyt emberre, így kevés fajt irtottak ki, valamint a madarak előre megérezték a közelgő csapásokat és el is tudtak repülni, majd máshol élelmet és vizet szerezni. Kalitkákban főleg énekesmadarak vannak, de a különféle papagájok és tukánok a leggyakoribbak. Még gólyák is vannak, az arra vágyóknak. A halak és madarak után az előre megbeszélt listán a kis majd nagytestű emlősök következnek. Természetesen ezek nagyon népszerű állatok. Számos macska és kutya van az üzletben, több fajta, sok fajta külsővel, fiatalok és idősebbek is. A szokásos pároson kívül vannak még menyétek, pockok, hörcsögök, egerek, nyestek, nyusztok, görények, rókák, sivatagi emlősök. A nagy emlősök nem mondhatóak nagynak a Zuhanás előtthöz képest, a legnagyobb kutyák sincsenek akkorák mint azelőtt egy valóban termetes nyájőrző vagy harci kutya. Csak azok maradtak meg amik nem jelentettek közvetlen veszélyt az emberekre. Azonban azóta tenyésztették is őket. A legnagyobb megvásárolható emlős egy szelíd, házi malac, vastag barnás, csíkos bundával. Az egész bolt óriási ahogy a választék is. Aesának már csak körül kell néznie és ki kell találnia, melyik tárolóban lévő állatot is akarja hazavinni.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Szomb. 22 Aug. 2015, 10:56
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Bazárok ~
Brrr, megborzongtam azon, hogy mik voltak azok, amiket választott. Volt egy olyan érzésem, hogy szándékosan azokat szúrta ki, amikre nemet mondtam volna. Igaz ezen nem is nagyon tudtam meglepődni, hogy csak azért is azokat. Reméltem, hogy talál valami normálisabb állatot itt, hiszen még csak a nézelődés legelején voltunk, nem pedig a végén.
- Biztosra veszem, hogy azoknál emberbarátabb állatot is találunk majd – mondtam.
Persze nem ez volt a fő cél, hogy azok legyenek. A következő rész már sokkalta barátságosabb volt, a halak, tengeri állatok. Igaz a nagyobbakhoz nem volt megfelelő akváriumunk otthon, amit ki kellett volna építeni, hogyha úgy dönt, hogy egy ráját, vagy kisebb cápát, vagy effélét szeretne. Még jó, hogy kardszárnyú delfinek, vagy éppen bálnák nem voltak itt. Hiszen azok úgyis megúszták annak idején a Zuhanást és Aesa-t ismerve biztosra vettem, hogy az egyiket nézte volna ki magának. A halak egyébként szépek voltak és tetszetősök, a madarak pedig végre olyanok voltak, ahogyan én is emlékeztem rájuk. Persze azért volt bennük minimális változás, hiszen háromezer ötszáz év a régi időszámítás szerint elég sok idő volt ahhoz, hogy fejlődjenek, változzanak. A papagájok, kakaduk voltak, amik nekem a legjobban tetszettek, a gólyákat nem értettem, hogy miért is tartják őket így, ezt embertelenségnek gondoltam, ők vándorló madarak voltak. Végül is mentünk tovább, ott jöttek a rágcsálók, kutyák, macskák és minden efféle faj. A legszebb nagy testű kutyák már nem voltak meg, ahogyan a nagymacskák sem, korábban is sajnáltam őket, hogy kiirtották azokat. Pedig mennyi szép volt közöttük. A malacon jót mosolyogtam, elképzeltem, ahogyan röfögve futkos a lakásban, vagy éppen kint dagonyázik a kertben. Még ha jól emlékeztem volt is efféle film a Zuhanás előtt, aminek a főszereplője egy kismalac volt. A címét meg nem tudtam volna már mondani, de akkor is mókás volt. Még én is nézelődtem a régi megszokott állatok között, és vártam arra, hogy Aesa eldöntse, hogy mit is szeretne végül magának. reméltem, hogy a túl nagy választék és nagy bolt ellenére is tud majd választani magának.
- Sikerült már választani valamit drágám? – kérdeztem kedvesen.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Haladtak tovább a magasabb rendű állatokhoz, a halak egyértelműen nem tetszett a kislánynak, halálosan unalmasnak találta őket, hogy csak úszkálnak fel és alá. A ráják, cápák izgalmasabbak voltak, de ezeket sem tudta kivinni magával, hogy másnak megmutassa, sem pedig idomítani, így le is tett arról, hogy ilyen unalmas állatokat akarjon magának, még akkor is, ha némelyik meglehetősen jól nézett ki és roppant impozáns látványt nyújtott. A következők a madarak voltak, ezek is unalmasak voltak, főleg, hogy kalitkában voltak tárolva. Egyedül talán a nagytestű ara papagájok nyerték el a tetszését, de azok is csak azért, mert emlékezett az anyja meséiből és leírásaiból a kalózokra, amik a vállukon hordtak efféle madarakat és beszéltek. Az jól nézett ki olyan korabeli ruhában. Csak kár, hogy szinte senki sem értette volna, mert ez is Zuhanás előtti dolog volt. Talán a Drox és a Vex tanácsosai, hiszen őket is ismerte az anyja, de Aesa még nem volt arra korábban, ő nem. Tehát ezt a lehetőséget is kihúzta. A következő helység már az emlősöké volt, itt végre találhatott olyat, amit keresett, révén elég sok állat volt akkora, amivel együtt aludhatott, már amikor ezt kellett neki, illetve dögönyözni is tudta őket. A kicsi állatok közül főleg a rágcsálók nyerték el a tetszését, mókusok, egerek, amik sokat futkosnak föl és alá, főleg, hogy ezekből többet is tarthatott volna otthon. A malacot roppant mulatságosnak találta, ha egy kicsit nagyobb lett volna, Aesa meg kisebb még harci malacnak is lehetett volna használni, ahogyan Björnulf is az volt az anyja meséiben. Igaz az említett személy egy törp volt, de attól még tudott vaddisznón lovagolni.
Kutyát és macskát nem szeretett volna, olyan nagyon sok mindenkinek volt, a barátai közül is többnek. Szóval ő inkább valami egyedit szeretett volna, ami nem nagyon van másnak, vagy éppen nem is ezen a kontinensen él, de még bírja az itteni klímát. Hosszú perceken át nézelődött, mígnem megakadt a szeme egy kis „vakarcson”. A sivatagi rókák között talált egy apró pici hófehér aprócska kölyköt. Lényegében szerelem volt az első látásra, roppant pici volt, de annál aranyosabb. Ismerte ezeket az állatokat, a sivatagban is sok élt belőlük, de soha sem tudtak egyet sem fogni. Tudta, hogy apró marad, de játékos, úgy négy évig elélnek, mindenevők és aranyos nagy füleik lesznek, bár ennek a picinek még nem voltak olyan nagyok. Az anyja kérdését is ekkor hallotta meg, most már legalább tudott választ adni neki a kérdésre, amivel egészen idáig őt zaklatta, hogy milyen állatot is szeretne venni.
- Sikerült, őt szeretném! – ezzel az anyja felé mutatta az állatot.
Ha feltudta venni, akkor kézbe vette, hogy úgy szeretné, ha nem, akkor csak rámutatott pont arra a kis fehér sivatagi rókára, amit az előbb kinézett magának az alomból.
Brrr, megborzongtam azon, hogy mik voltak azok, amiket választott. Volt egy olyan érzésem, hogy szándékosan azokat szúrta ki, amikre nemet mondtam volna. Igaz ezen nem is nagyon tudtam meglepődni, hogy csak azért is azokat. Reméltem, hogy talál valami normálisabb állatot itt, hiszen még csak a nézelődés legelején voltunk, nem pedig a végén.
- Biztosra veszem, hogy azoknál emberbarátabb állatot is találunk majd – mondtam.
Persze nem ez volt a fő cél, hogy azok legyenek. A következő rész már sokkalta barátságosabb volt, a halak, tengeri állatok. Igaz a nagyobbakhoz nem volt megfelelő akváriumunk otthon, amit ki kellett volna építeni, hogyha úgy dönt, hogy egy ráját, vagy kisebb cápát, vagy effélét szeretne. Még jó, hogy kardszárnyú delfinek, vagy éppen bálnák nem voltak itt. Hiszen azok úgyis megúszták annak idején a Zuhanást és Aesa-t ismerve biztosra vettem, hogy az egyiket nézte volna ki magának. A halak egyébként szépek voltak és tetszetősök, a madarak pedig végre olyanok voltak, ahogyan én is emlékeztem rájuk. Persze azért volt bennük minimális változás, hiszen háromezer ötszáz év a régi időszámítás szerint elég sok idő volt ahhoz, hogy fejlődjenek, változzanak. A papagájok, kakaduk voltak, amik nekem a legjobban tetszettek, a gólyákat nem értettem, hogy miért is tartják őket így, ezt embertelenségnek gondoltam, ők vándorló madarak voltak. Végül is mentünk tovább, ott jöttek a rágcsálók, kutyák, macskák és minden efféle faj. A legszebb nagy testű kutyák már nem voltak meg, ahogyan a nagymacskák sem, korábban is sajnáltam őket, hogy kiirtották azokat. Pedig mennyi szép volt közöttük. A malacon jót mosolyogtam, elképzeltem, ahogyan röfögve futkos a lakásban, vagy éppen kint dagonyázik a kertben. Még ha jól emlékeztem volt is efféle film a Zuhanás előtt, aminek a főszereplője egy kismalac volt. A címét meg nem tudtam volna már mondani, de akkor is mókás volt. Még én is nézelődtem a régi megszokott állatok között, és vártam arra, hogy Aesa eldöntse, hogy mit is szeretne végül magának. reméltem, hogy a túl nagy választék és nagy bolt ellenére is tud majd választani magának.
- Sikerült már választani valamit drágám? – kérdeztem kedvesen.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Haladtak tovább a magasabb rendű állatokhoz, a halak egyértelműen nem tetszett a kislánynak, halálosan unalmasnak találta őket, hogy csak úszkálnak fel és alá. A ráják, cápák izgalmasabbak voltak, de ezeket sem tudta kivinni magával, hogy másnak megmutassa, sem pedig idomítani, így le is tett arról, hogy ilyen unalmas állatokat akarjon magának, még akkor is, ha némelyik meglehetősen jól nézett ki és roppant impozáns látványt nyújtott. A következők a madarak voltak, ezek is unalmasak voltak, főleg, hogy kalitkában voltak tárolva. Egyedül talán a nagytestű ara papagájok nyerték el a tetszését, de azok is csak azért, mert emlékezett az anyja meséiből és leírásaiból a kalózokra, amik a vállukon hordtak efféle madarakat és beszéltek. Az jól nézett ki olyan korabeli ruhában. Csak kár, hogy szinte senki sem értette volna, mert ez is Zuhanás előtti dolog volt. Talán a Drox és a Vex tanácsosai, hiszen őket is ismerte az anyja, de Aesa még nem volt arra korábban, ő nem. Tehát ezt a lehetőséget is kihúzta. A következő helység már az emlősöké volt, itt végre találhatott olyat, amit keresett, révén elég sok állat volt akkora, amivel együtt aludhatott, már amikor ezt kellett neki, illetve dögönyözni is tudta őket. A kicsi állatok közül főleg a rágcsálók nyerték el a tetszését, mókusok, egerek, amik sokat futkosnak föl és alá, főleg, hogy ezekből többet is tarthatott volna otthon. A malacot roppant mulatságosnak találta, ha egy kicsit nagyobb lett volna, Aesa meg kisebb még harci malacnak is lehetett volna használni, ahogyan Björnulf is az volt az anyja meséiben. Igaz az említett személy egy törp volt, de attól még tudott vaddisznón lovagolni.
Kutyát és macskát nem szeretett volna, olyan nagyon sok mindenkinek volt, a barátai közül is többnek. Szóval ő inkább valami egyedit szeretett volna, ami nem nagyon van másnak, vagy éppen nem is ezen a kontinensen él, de még bírja az itteni klímát. Hosszú perceken át nézelődött, mígnem megakadt a szeme egy kis „vakarcson”. A sivatagi rókák között talált egy apró pici hófehér aprócska kölyköt. Lényegében szerelem volt az első látásra, roppant pici volt, de annál aranyosabb. Ismerte ezeket az állatokat, a sivatagban is sok élt belőlük, de soha sem tudtak egyet sem fogni. Tudta, hogy apró marad, de játékos, úgy négy évig elélnek, mindenevők és aranyos nagy füleik lesznek, bár ennek a picinek még nem voltak olyan nagyok. Az anyja kérdését is ekkor hallotta meg, most már legalább tudott választ adni neki a kérdésre, amivel egészen idáig őt zaklatta, hogy milyen állatot is szeretne venni.
- Sikerült, őt szeretném! – ezzel az anyja felé mutatta az állatot.
Ha feltudta venni, akkor kézbe vette, hogy úgy szeretné, ha nem, akkor csak rámutatott pont arra a kis fehér sivatagi rókára, amit az előbb kinézett magának az alomból.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Szomb. 22 Aug. 2015, 19:24
~ Karakterek: Stephanie Miller és Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Az állatüzletben lévő hosszas nézelődés és érdeklődés után Aesa végül talál magának megfelelő kiskedvencet. Egy fehér színű kis sivatagi róka kölyköt. Mivel nem veheti kézbe, ezért csak rámutatással tudja jelezni az anyjának, hogy melyikre is gondolt. Innentől csak Stephanien múlik, hogy ő is elfogadja-e a választást és megveszi-e a lányának az állatot. Mindenesetre kicsit megnyugodhat, hogy a lánya nem valamilyen szörnyűséget - például óriási mutáns imádkozósáskát - akar magának otthonra. Ha valóban megveszik a kis rókát, akkor egyenesen a pénztárhoz kell menniük, ott egy igen sok beültetéssel és testékszerrel rendelkező, de segítőkész és kedves férfi meghallgatja őket, hogy mit is szeretnének, aztán odamegy velük a tárolóhoz és kiveszi onnan a rókát, beleteszi egy számára elég nagy, hordozható, kézi ketrecbe. Az eladó ezután visszavezeti anyát és lányát a pulthoz. Stephanienak ott kell kifizetnie az állatot, ami természetesen nem olcsó, mert nem nevezhető hagyományos kiskedvencnek. Az eladó még elmondja, hogy hogyan kell tartani, miként kell vele bánni, milyen ételt kapjon amíg még kölyök és milyet amikor már felnőtt, valamint hogy már milyen oltásokat és gyógyszereket kapott és miket kell majd felnőtt korában beadni neki. Ezután már mehetnek is, a kis rókával együtt. Nem sokkal azután, hogy kilépnek az üzlet ajtaján, bele a Bazárok forgatagába Steph kap egy üzenetet a kommunikátorára.
"Várlak este a lakrészemnél, amikor neked kényelmes." - Átok.
Az állatüzletben lévő hosszas nézelődés és érdeklődés után Aesa végül talál magának megfelelő kiskedvencet. Egy fehér színű kis sivatagi róka kölyköt. Mivel nem veheti kézbe, ezért csak rámutatással tudja jelezni az anyjának, hogy melyikre is gondolt. Innentől csak Stephanien múlik, hogy ő is elfogadja-e a választást és megveszi-e a lányának az állatot. Mindenesetre kicsit megnyugodhat, hogy a lánya nem valamilyen szörnyűséget - például óriási mutáns imádkozósáskát - akar magának otthonra. Ha valóban megveszik a kis rókát, akkor egyenesen a pénztárhoz kell menniük, ott egy igen sok beültetéssel és testékszerrel rendelkező, de segítőkész és kedves férfi meghallgatja őket, hogy mit is szeretnének, aztán odamegy velük a tárolóhoz és kiveszi onnan a rókát, beleteszi egy számára elég nagy, hordozható, kézi ketrecbe. Az eladó ezután visszavezeti anyát és lányát a pulthoz. Stephanienak ott kell kifizetnie az állatot, ami természetesen nem olcsó, mert nem nevezhető hagyományos kiskedvencnek. Az eladó még elmondja, hogy hogyan kell tartani, miként kell vele bánni, milyen ételt kapjon amíg még kölyök és milyet amikor már felnőtt, valamint hogy már milyen oltásokat és gyógyszereket kapott és miket kell majd felnőtt korában beadni neki. Ezután már mehetnek is, a kis rókával együtt. Nem sokkal azután, hogy kilépnek az üzlet ajtaján, bele a Bazárok forgatagába Steph kap egy üzenetet a kommunikátorára.
"Várlak este a lakrészemnél, amikor neked kényelmes." - Átok.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Hétf. 24 Aug. 2015, 10:58
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Bazárok ~
Figyeltem végig Aesa-t, hogy miként is nézelődik, az egész végén pedig megkönnyebbültem, amikor a sivatagi rókákat találta a leginkább lenyűgözőnek. Ahogyan kiválasztotta, hogy melyiket is szeretné odamentem megnézni őket. Be kellett ismernem, hogy szerintem is aranyos volt a fehér jószág. Így emiatt sem volt semmilyen kifogásom ez ellen a kis kedvenc ellen.
- Rendben van, akkor ő lesz – biztosítottam a lányomat erről.
Megvártam, hogy csatlakozzon, ha pedig jött, akkor vele együtt mentem el a pénztárhoz, hogy ott az eladótól kérjük a kis állatot, révén mi nem vehettük ki. Hagytam, hogy Aesa maga mondja el, hogy melyiket szeretné, így mentem vele és az eladóval vissza a rókákhoz, hogyha elmondta a lányom, hogy melyiket szeretné. Ahogyan a kis állat a ketrecbe került azt is hagytam, hogy ő cipelje, végül is saját magának szerette volna, nem fogom én cipelni. Azért a biztonság kedvéért még vettem a kis rókának elemózsiát, amivel majd otthon etetjük, ha pedig olyan volt, mint régen a macskák, hogy almot használnak biológiai szükségleteik elvégzésére, akkor ennek tálat és almot is. Ha sétáltatni kell és akkor, mint a kutyák, akkor azt majd Aesa intézi. Pórázt és nyakörvet, illetve hámot mindenképp kértem még a kölyökhöz, hogy legyen miben kivinni az utcára, vagy legalább a környékre, vagy a kertbe. Illetve, ha már vásároltunk, akkor még egy alvókosarat neki. amint minden megvolt, akkor ezekkel együtt fizettem mi a kölyköt, hogy indulhassunk hazafelé.
- Akkor készen vagyunk, mehetünk? – kérdeztem Aesa-t.
Ha bólint, akkor én hozom az élelmet és minden mást, amit vettünk, ő pedig a rókát. Ha kiértünk teszem fel a következő kérdésemet, mivel engem is érdekelt mindez, hátha tud már rá választ.
- Minek fogod elnevezni? – kérdeztem.
És ekkor még a kommunikátorom is jelzett valamit, elővettem és megnéztem, hogy ki keres. Egy pillanatra elfintorodtam, ő is remekül tudja, hogy mikor és hogyan rontsa el a napomat. Nem a leghivatalosabbnak tűnt, máshogy ad parancsot, ha a főnökömként próbál odahívni. Csaknem összeszedte a bátorságát? És ahogyan ír, pontosan tudja, hogy elmegyek és azt is, hogy mikor, csalni a jövőbelátással. Felsóhajtottam, eltettem a kommunikátort úgy, hogy választ sem adtam és elindultam hazafelé.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
- Hurrá! – mondta lelkesen, amikor az anyja beleegyezett, hogy a róka legyen az.
Lelkesen sietett vissza az eladóhoz és végtelenül örült, hogy az anyja meg is engedte neki, hogy ő legyen az, aki elmondja, hogy melyiket szeretné. Sietve rohant vissza a rókákhoz, amikor az eladó követte őket és mutatta meg a kis fehéret, hogy őt szeretné. Amint a jószág bekerült a ketrecbe, amiben hazavihetik át is vette azt és most már esze ágában sem volt odaadni ezt a ketrecet senkinek. Már az övé volt, az ő rókája, így ő akarta cipelni. Annyira lelkes volt a kis jószág miatt, hogy igazából minden mást el is felejtett volna, hogy miket kell venni, szerencse, hogy az anyukája itt volt és ő minden mást kért. Azért az oltásokra és az élelmezésre figyelt, hiszen neki kellett ezekkel foglalkozni, bár a hálóról is leszedhette volna ezeket a tényeket. Amint minden kész volt, akkor az anyja kérdésére felkapta a fejét és bólintott.
- Igen, mehetünk! – mondta.
A hazaindulás közben, ha tudta, akkor be-bedugta a kezét, ujjait a ketrecbe, hogy megpróbálja megsimogatni az új háziállatát. Nagyon volt ennyire lelkes valami miatt, az előző egy hónapban már úgyis olyan komoly volt, hogy az anyja már kicsit aggódott is érte. A kérdésen elgondolkodott, hogy mi legyen az, volt egy olyan érzése, hogy az anyjának nem tetszene sem az, hogyha Átoknak, sem az, hogyha Hue-nak nevezné el a jószágot, így inkább a kettőt szándékozta vegyíteni, és még a név hangzása is eléggé ókori egyiptominak hangzott be. Így tökéletesen illett ahhoz, hogy ide a Spear kultúrájába passzoljon.
- Hersuc lesz a neve – mondta elégedetten.
Pillanatokkal később nem kerülte el a figyelmét, ahogyan az anyja üzenetet kapott és azt elolvasva elfintorodott. Vagy rossz hírt kapott, vagy pedig azon két személytől kapott üzenetet, akiknél már látta ezt a reakciót korábban. Azok pedig pont az ő kedvencei voltak.
- Rossz hír Átok bácsitól, vagy Hue bácsitól? – kérdezte.
Kérdőn pillantott az anyjára, de végül is, ha kap, ha nem kap választ erre, akkor is elindul visszafelé azon az úton, amin jöttek, hogy hazaérjenek és végre játszhasson az új kis kedvencével, Hersuc-kal.
Figyeltem végig Aesa-t, hogy miként is nézelődik, az egész végén pedig megkönnyebbültem, amikor a sivatagi rókákat találta a leginkább lenyűgözőnek. Ahogyan kiválasztotta, hogy melyiket is szeretné odamentem megnézni őket. Be kellett ismernem, hogy szerintem is aranyos volt a fehér jószág. Így emiatt sem volt semmilyen kifogásom ez ellen a kis kedvenc ellen.
- Rendben van, akkor ő lesz – biztosítottam a lányomat erről.
Megvártam, hogy csatlakozzon, ha pedig jött, akkor vele együtt mentem el a pénztárhoz, hogy ott az eladótól kérjük a kis állatot, révén mi nem vehettük ki. Hagytam, hogy Aesa maga mondja el, hogy melyiket szeretné, így mentem vele és az eladóval vissza a rókákhoz, hogyha elmondta a lányom, hogy melyiket szeretné. Ahogyan a kis állat a ketrecbe került azt is hagytam, hogy ő cipelje, végül is saját magának szerette volna, nem fogom én cipelni. Azért a biztonság kedvéért még vettem a kis rókának elemózsiát, amivel majd otthon etetjük, ha pedig olyan volt, mint régen a macskák, hogy almot használnak biológiai szükségleteik elvégzésére, akkor ennek tálat és almot is. Ha sétáltatni kell és akkor, mint a kutyák, akkor azt majd Aesa intézi. Pórázt és nyakörvet, illetve hámot mindenképp kértem még a kölyökhöz, hogy legyen miben kivinni az utcára, vagy legalább a környékre, vagy a kertbe. Illetve, ha már vásároltunk, akkor még egy alvókosarat neki. amint minden megvolt, akkor ezekkel együtt fizettem mi a kölyköt, hogy indulhassunk hazafelé.
- Akkor készen vagyunk, mehetünk? – kérdeztem Aesa-t.
Ha bólint, akkor én hozom az élelmet és minden mást, amit vettünk, ő pedig a rókát. Ha kiértünk teszem fel a következő kérdésemet, mivel engem is érdekelt mindez, hátha tud már rá választ.
- Minek fogod elnevezni? – kérdeztem.
És ekkor még a kommunikátorom is jelzett valamit, elővettem és megnéztem, hogy ki keres. Egy pillanatra elfintorodtam, ő is remekül tudja, hogy mikor és hogyan rontsa el a napomat. Nem a leghivatalosabbnak tűnt, máshogy ad parancsot, ha a főnökömként próbál odahívni. Csaknem összeszedte a bátorságát? És ahogyan ír, pontosan tudja, hogy elmegyek és azt is, hogy mikor, csalni a jövőbelátással. Felsóhajtottam, eltettem a kommunikátort úgy, hogy választ sem adtam és elindultam hazafelé.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
- Hurrá! – mondta lelkesen, amikor az anyja beleegyezett, hogy a róka legyen az.
Lelkesen sietett vissza az eladóhoz és végtelenül örült, hogy az anyja meg is engedte neki, hogy ő legyen az, aki elmondja, hogy melyiket szeretné. Sietve rohant vissza a rókákhoz, amikor az eladó követte őket és mutatta meg a kis fehéret, hogy őt szeretné. Amint a jószág bekerült a ketrecbe, amiben hazavihetik át is vette azt és most már esze ágában sem volt odaadni ezt a ketrecet senkinek. Már az övé volt, az ő rókája, így ő akarta cipelni. Annyira lelkes volt a kis jószág miatt, hogy igazából minden mást el is felejtett volna, hogy miket kell venni, szerencse, hogy az anyukája itt volt és ő minden mást kért. Azért az oltásokra és az élelmezésre figyelt, hiszen neki kellett ezekkel foglalkozni, bár a hálóról is leszedhette volna ezeket a tényeket. Amint minden kész volt, akkor az anyja kérdésére felkapta a fejét és bólintott.
- Igen, mehetünk! – mondta.
A hazaindulás közben, ha tudta, akkor be-bedugta a kezét, ujjait a ketrecbe, hogy megpróbálja megsimogatni az új háziállatát. Nagyon volt ennyire lelkes valami miatt, az előző egy hónapban már úgyis olyan komoly volt, hogy az anyja már kicsit aggódott is érte. A kérdésen elgondolkodott, hogy mi legyen az, volt egy olyan érzése, hogy az anyjának nem tetszene sem az, hogyha Átoknak, sem az, hogyha Hue-nak nevezné el a jószágot, így inkább a kettőt szándékozta vegyíteni, és még a név hangzása is eléggé ókori egyiptominak hangzott be. Így tökéletesen illett ahhoz, hogy ide a Spear kultúrájába passzoljon.
- Hersuc lesz a neve – mondta elégedetten.
Pillanatokkal később nem kerülte el a figyelmét, ahogyan az anyja üzenetet kapott és azt elolvasva elfintorodott. Vagy rossz hírt kapott, vagy pedig azon két személytől kapott üzenetet, akiknél már látta ezt a reakciót korábban. Azok pedig pont az ő kedvencei voltak.
- Rossz hír Átok bácsitól, vagy Hue bácsitól? – kérdezte.
Kérdőn pillantott az anyjára, de végül is, ha kap, ha nem kap választ erre, akkor is elindul visszafelé azon az úton, amin jöttek, hogy hazaérjenek és végre játszhasson az új kis kedvencével, Hersuc-kal.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Hétf. 24 Aug. 2015, 23:58
~ Karakterek: Stephanie Miller és Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa már nagyon lelkes a kiskedvence miatt, és legszívesebben már vinné is haza. Szerencsére az anyja gondol mindenre és nem utólag kell visszajönni mindig, ha éppen a kis rókának kell valami, hanem már most vesznek neki mindent amit kell. Az üzlet elég nagy, minden kapható készleten, így kapnak is olyan dolgokat, amiket szeretnének. Az alvókosár marad a végére, amikor ezt adja oda, az eladó megjegyzi, hogy az első húsz napban nem nagyon tudják majd bele kényszeríteni, mert a róka kölyök el lesz szakadva a szüleitől és a testvéreitől, egyedül félni fog és egyedül érzi magát, ezért majd ott szeret lenni és aludni, ahol éppen ők is vannak. Valószínűleg folyamatosan vinnyogni fog ha mégis elzárják egyedül, ezért érdemes az első nagy egység után a kosárba szoktatni. Végül mindennel megvannak, és elindulhatnak hazafelé. Stephanie a dolgokat cipeli a kisállathoz, amíg Aesa magát a rókát, a ketrecben. Aesa kis találgatás után a Hersuc nevet választja a rókának. Ezután nincs igazán sok minden megbeszélnivalójuk és ha nem akarnak még beugrani más valahova, vásárolni vagy elintézni valamit, akkor fennakadás nélkül, könnyen hazaérnek. Innen már csak kettejükön múlik, hogy mihez is kezdenek magukkal és a ház új lakójával.
Aesa már nagyon lelkes a kiskedvence miatt, és legszívesebben már vinné is haza. Szerencsére az anyja gondol mindenre és nem utólag kell visszajönni mindig, ha éppen a kis rókának kell valami, hanem már most vesznek neki mindent amit kell. Az üzlet elég nagy, minden kapható készleten, így kapnak is olyan dolgokat, amiket szeretnének. Az alvókosár marad a végére, amikor ezt adja oda, az eladó megjegyzi, hogy az első húsz napban nem nagyon tudják majd bele kényszeríteni, mert a róka kölyök el lesz szakadva a szüleitől és a testvéreitől, egyedül félni fog és egyedül érzi magát, ezért majd ott szeret lenni és aludni, ahol éppen ők is vannak. Valószínűleg folyamatosan vinnyogni fog ha mégis elzárják egyedül, ezért érdemes az első nagy egység után a kosárba szoktatni. Végül mindennel megvannak, és elindulhatnak hazafelé. Stephanie a dolgokat cipeli a kisállathoz, amíg Aesa magát a rókát, a ketrecben. Aesa kis találgatás után a Hersuc nevet választja a rókának. Ezután nincs igazán sok minden megbeszélnivalójuk és ha nem akarnak még beugrani más valahova, vásárolni vagy elintézni valamit, akkor fennakadás nélkül, könnyen hazaérnek. Innen már csak kettejükön múlik, hogy mihez is kezdenek magukkal és a ház új lakójával.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Kedd 25 Aug. 2015, 11:09
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Bazárok ~
Odabent még bólintottam az eladó szavaira, hogy miket tett hozzá az állattartáshoz azok után, hogy még vettem egy-két kiegészítőt a kis rókához. Ezek az információk igencsak jól fognak jönni. Már ha Aesa figyelt, ha nem, akkor még mondhatom is el neki az egészet.
- Köszönöm a segítségét! – mondtam a férfinak hálásan.
Ezek után pedig tényleg indulhattunk hazafelé. Hersuc, lehet, hogy kik kellett volna kötnöm, hogy nem nevezheti el, se Átokról, se Lerontisról a kis állatot, nem, erre mind a kettő nevet egybeolvasztotta. Nem is tudom, hogy kire emlékeztet, hogy ki volt ilyen. Tényleg nem tudom, hogy anyámék miként bírtak velem annak idején, amikor ennyi idős voltam, illetve idősebb. Végül csak bólintottam, hogy rendben van, legyen ez a név. Ha nemet mondok, akkor csak rosszabb lett volna az egész, így inkább ráhagyom, talán más nem jön rá, hogy miből is áll a név össze. Amikor megkaptam az üzenetet, akkor nem kerülte el a figyelmét, hogy miként reagáltam. Ezt nem csak tőlem, hanem az apjától is örökölte, és tudta azt is, hogy melyikőjük lehetett. Időnként még én is félelmetesnek találtam, hogy mennyire okos és jól vág az esze és mennyi mindent tud ennyire fiatalon főleg, hogy neki esélye sincs arra, hogy feltöltéseket kapjon a renegátságunk miatt.
- Csak egy üzleti megbeszélés estére, aminek elvileg később kellett volna lennie – mondtam. – Úgy terveztem, hogy egész nap veled leszek, de ez bezavart. Azért nem örülök neki.
Minimális hazugság volt benne, hiszen tényleg egész nap vele szerettem volna lenni, főleg így, hogy már Hersuc is itt van és gondoltam segítek abban, hogy milyen háziállatot tartani. De így erre nem volt esélyem. Tudtam, hogy elfoglalja magát, de azzal, hogy nem leszek otthon esélyesebb lett, hogy elszökik, hogy átmenjen a barátaihoz, hogy megmutassa az új kis kedvencét, bár az elmúlt egy egységben ilyesmit nem csinált. Mást nem terveztünk ma délutánra és mivel jó volt, így még úgy véltem, hogy egy kis engedményt is kap, aminek bizonyára ürülni fog.
- Mivel nem leszek itthon este, és nem tudom, hogy mikorra érek haza, áthívhatod az egyik barátodat és itt is aludhat.
Itt természetesen ő is tudta, hogy nem az egyik olyanra gondolok, akikkel csak úgy az utcán szokott együtt játszani, hanem valamelyik vele egykorú Spear-i nemesre, aki egyébként is itt lakik a közelben, ismernek minket és a szülei is bizonyosan megengedik mindezt, hogy az androidunk felügyelete mellett legyenek itthon a lányok. Ha tetszett neki az ötlet, akkor szólaltam meg ismét.
- Akkor menj és hívd fel, akit szeretnél és beszéld meg velük.
Amíg ezt intézi, addig a zuhanyzó felé vettem az irányt, hogy letusoljak, hajat mossak és nekiálljak készülni estére, már úgyis késő délutánnak kellett lennie. Igazából reméltem, hogy az egészet hamar letudom majd és nem tart túl sokáig, amit Átok akar.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Aesa azt a részt, amit az anyja beszélt az eladóval már meg sem hallotta, annyira lenyűgözte Hersuc. Azzal nem törődött, hogy az anyjának nem tetszett a névválasztás, mert tudta, hogy úgyis összetette a nő azt, hogy miből is jött össze a név, de saját magának tetszett és ez volt a legfontosabb. Talán majd mindkét személynek is megmutatja a legújabb szerzeményét idővel. Átok bácsi úgysem tudott róla, hogy megszerezte Hersuc-ot, mert a kislány már tudta, hogy rajta nem fog a férfi jövőbelátása és egyszerűen nem látja őt hála a képességének. Ahogyan az anyja hazudott neki, hogy nem Átok és nem is Lerontis volt az, aki üzent neki most nem vette észre, hogy a nő átverte. Túlságosan is lekötötte Hersuc ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzon ezzel.
- Értem, akkor majd este elleszünk egyedül Hersuc-al – mondta.
Hozzá volt szokva, hogy sokat van egyedül, mert az anyja ilyen olyan és amolyan ügyeket intéz, éppen más országban van, vagy a Hármak tanítják és amiatt nem ér rá. Igazából nem különösebben zavarta szerencsére, kellően független gyerek volt, aki letudta foglalni magát bármennyi időre, főleg, hogyha nem az volt a „parancs”, hogy otthon kell maradnia és egész nap tanulni. Bár tény, hogy akkor is elfoglalta magát, mert csak azért sem tette azt, amit kellett, vagy pár perc alatt megcsinálta, aztán tette, amit akart. Miután hazaértek egyből letette a ketrecet és végre kivehette belőle a kis rókát. Finoman és óvatosan tartotta őt, majd simogatta meg az állatot és ölelte meg, hogy érezze Hersuc, hogy biztonságban van és nem kell félnie. Már éppen nekilátott volna, hogy a róka ágyát felvigye a szobájába, amikor remek hírrel állt elő az anyja. Lelkesen kapta fel rá a fejét.
- Jajj, de jó! – mondta. – Csak előbb elrendezem Hersuc dolgait!
Felkapta az ágyat és ment vele a szobájába, közben a folyosón, a lépcsőn, mindenhol magyarázta a kis állatnak, hogy éppen hova mentek és hol vannak. A kosarat közvetlenül az ágy mellé, a saját fejének részéhez tette, az ágya úgyis egy emelvényszerű kialakított részen volt és az ágy pedig egy erre letett matracszerűség volt. Így a kosár tényleg közvetlen ott lehetett mellette. Amint ez kész volt, továbbra is kézben vitte le a konyhába a jószágot és ott az ételes és vizes tálkát tette le, ahogyan az alomnak szánt tárolót is az egyik sarokba, majd almot is tett rá. ekkor tette csak le a kis rókát az az alomhoz, hogy megtanulja, hogy ide kell majd kijárnia, ha vécére akar menni és elkezdhesse felfedezni a házat is. Ha ezt elkezdte, akkor lelkesen figyelte, hogy miként is teszi a kis állat, majd a saját kommunikátorán nekilátott annak, hogy végignézze kik azok a barátai, akik közel laknak ide és a szüleik már máskor is megengedték, hogy átjöjjenek egy-egy éjszakára. Biztosra akart menni, így majd csak azt a családot szándékozik felhívni elsőre, ahol a lehető legnagyobb az esélye annak, hogy igent mondanak a javaslatára, meghívására.
Odabent még bólintottam az eladó szavaira, hogy miket tett hozzá az állattartáshoz azok után, hogy még vettem egy-két kiegészítőt a kis rókához. Ezek az információk igencsak jól fognak jönni. Már ha Aesa figyelt, ha nem, akkor még mondhatom is el neki az egészet.
- Köszönöm a segítségét! – mondtam a férfinak hálásan.
Ezek után pedig tényleg indulhattunk hazafelé. Hersuc, lehet, hogy kik kellett volna kötnöm, hogy nem nevezheti el, se Átokról, se Lerontisról a kis állatot, nem, erre mind a kettő nevet egybeolvasztotta. Nem is tudom, hogy kire emlékeztet, hogy ki volt ilyen. Tényleg nem tudom, hogy anyámék miként bírtak velem annak idején, amikor ennyi idős voltam, illetve idősebb. Végül csak bólintottam, hogy rendben van, legyen ez a név. Ha nemet mondok, akkor csak rosszabb lett volna az egész, így inkább ráhagyom, talán más nem jön rá, hogy miből is áll a név össze. Amikor megkaptam az üzenetet, akkor nem kerülte el a figyelmét, hogy miként reagáltam. Ezt nem csak tőlem, hanem az apjától is örökölte, és tudta azt is, hogy melyikőjük lehetett. Időnként még én is félelmetesnek találtam, hogy mennyire okos és jól vág az esze és mennyi mindent tud ennyire fiatalon főleg, hogy neki esélye sincs arra, hogy feltöltéseket kapjon a renegátságunk miatt.
- Csak egy üzleti megbeszélés estére, aminek elvileg később kellett volna lennie – mondtam. – Úgy terveztem, hogy egész nap veled leszek, de ez bezavart. Azért nem örülök neki.
Minimális hazugság volt benne, hiszen tényleg egész nap vele szerettem volna lenni, főleg így, hogy már Hersuc is itt van és gondoltam segítek abban, hogy milyen háziállatot tartani. De így erre nem volt esélyem. Tudtam, hogy elfoglalja magát, de azzal, hogy nem leszek otthon esélyesebb lett, hogy elszökik, hogy átmenjen a barátaihoz, hogy megmutassa az új kis kedvencét, bár az elmúlt egy egységben ilyesmit nem csinált. Mást nem terveztünk ma délutánra és mivel jó volt, így még úgy véltem, hogy egy kis engedményt is kap, aminek bizonyára ürülni fog.
- Mivel nem leszek itthon este, és nem tudom, hogy mikorra érek haza, áthívhatod az egyik barátodat és itt is aludhat.
Itt természetesen ő is tudta, hogy nem az egyik olyanra gondolok, akikkel csak úgy az utcán szokott együtt játszani, hanem valamelyik vele egykorú Spear-i nemesre, aki egyébként is itt lakik a közelben, ismernek minket és a szülei is bizonyosan megengedik mindezt, hogy az androidunk felügyelete mellett legyenek itthon a lányok. Ha tetszett neki az ötlet, akkor szólaltam meg ismét.
- Akkor menj és hívd fel, akit szeretnél és beszéld meg velük.
Amíg ezt intézi, addig a zuhanyzó felé vettem az irányt, hogy letusoljak, hajat mossak és nekiálljak készülni estére, már úgyis késő délutánnak kellett lennie. Igazából reméltem, hogy az egészet hamar letudom majd és nem tart túl sokáig, amit Átok akar.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Bazárok ~
Aesa azt a részt, amit az anyja beszélt az eladóval már meg sem hallotta, annyira lenyűgözte Hersuc. Azzal nem törődött, hogy az anyjának nem tetszett a névválasztás, mert tudta, hogy úgyis összetette a nő azt, hogy miből is jött össze a név, de saját magának tetszett és ez volt a legfontosabb. Talán majd mindkét személynek is megmutatja a legújabb szerzeményét idővel. Átok bácsi úgysem tudott róla, hogy megszerezte Hersuc-ot, mert a kislány már tudta, hogy rajta nem fog a férfi jövőbelátása és egyszerűen nem látja őt hála a képességének. Ahogyan az anyja hazudott neki, hogy nem Átok és nem is Lerontis volt az, aki üzent neki most nem vette észre, hogy a nő átverte. Túlságosan is lekötötte Hersuc ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzon ezzel.
- Értem, akkor majd este elleszünk egyedül Hersuc-al – mondta.
Hozzá volt szokva, hogy sokat van egyedül, mert az anyja ilyen olyan és amolyan ügyeket intéz, éppen más országban van, vagy a Hármak tanítják és amiatt nem ér rá. Igazából nem különösebben zavarta szerencsére, kellően független gyerek volt, aki letudta foglalni magát bármennyi időre, főleg, hogyha nem az volt a „parancs”, hogy otthon kell maradnia és egész nap tanulni. Bár tény, hogy akkor is elfoglalta magát, mert csak azért sem tette azt, amit kellett, vagy pár perc alatt megcsinálta, aztán tette, amit akart. Miután hazaértek egyből letette a ketrecet és végre kivehette belőle a kis rókát. Finoman és óvatosan tartotta őt, majd simogatta meg az állatot és ölelte meg, hogy érezze Hersuc, hogy biztonságban van és nem kell félnie. Már éppen nekilátott volna, hogy a róka ágyát felvigye a szobájába, amikor remek hírrel állt elő az anyja. Lelkesen kapta fel rá a fejét.
- Jajj, de jó! – mondta. – Csak előbb elrendezem Hersuc dolgait!
Felkapta az ágyat és ment vele a szobájába, közben a folyosón, a lépcsőn, mindenhol magyarázta a kis állatnak, hogy éppen hova mentek és hol vannak. A kosarat közvetlenül az ágy mellé, a saját fejének részéhez tette, az ágya úgyis egy emelvényszerű kialakított részen volt és az ágy pedig egy erre letett matracszerűség volt. Így a kosár tényleg közvetlen ott lehetett mellette. Amint ez kész volt, továbbra is kézben vitte le a konyhába a jószágot és ott az ételes és vizes tálkát tette le, ahogyan az alomnak szánt tárolót is az egyik sarokba, majd almot is tett rá. ekkor tette csak le a kis rókát az az alomhoz, hogy megtanulja, hogy ide kell majd kijárnia, ha vécére akar menni és elkezdhesse felfedezni a házat is. Ha ezt elkezdte, akkor lelkesen figyelte, hogy miként is teszi a kis állat, majd a saját kommunikátorán nekilátott annak, hogy végignézze kik azok a barátai, akik közel laknak ide és a szüleik már máskor is megengedték, hogy átjöjjenek egy-egy éjszakára. Biztosra akart menni, így majd csak azt a családot szándékozik felhívni elsőre, ahol a lehető legnagyobb az esélye annak, hogy igent mondanak a javaslatára, meghívására.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Szer. 26 Aug. 2015, 18:46
~ Karakterek: Stephanie Miller és Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa és Stephanie hazaérnek. Stephanie kicsit ferdít az igazságon és nem árulja el a lányának, hogy Átokkal fog találkozni, de ha már egyedül hagyja a lányát, akkor megengedi neki, hogy az egyik barátját áthívja magához estére. Aesa mindennek roppantul megörül, rendezkedni kezd és helyre pakolni Hersuc dolgait és magát a kis rókát is. Hersuc először csak hatalmas szemekkel, orrát nyalogatva néz Aesára, hogy mégis mi ez az egész, ki ő, mi ez a hely, láthatóan nem ért semmit. Gyorsan be is szalad a konyhában az asztal alá és onnan les ki. Egy ideig csak várakozik, majd kijön onnan és nekilát a ház felfedezésének, Aesát figyelve, hogy mit csinál a lány. Ha a házban lévő kisebbik Miller nekilát átnézni melyik barátja is jöhetne át, akkor talál egy környékbeli fiút, Honsam-t. Ahogy ismeri a fiú elég ügyetlen és mindig valamit elbénázik, de ennek ellenére nagyon kedve és rendes barátja Aesának. Ő mindenképpen átjönne ha áthívná. Ha meg is teszi, hogy felhívja a családját, akkor megengedik neki, hogy Honsam átmenjen. Stephanie eközben letusol, megmossa a haját és nekiláthat készülődni is, ahogy akar, az estére. Miután ezzel megvan láthatja, hogy Hersuc már lelkesen a házat fedezi fel, de leginkább az android elől menekül és keresi hol van Aesa.
Aesa és Stephanie hazaérnek. Stephanie kicsit ferdít az igazságon és nem árulja el a lányának, hogy Átokkal fog találkozni, de ha már egyedül hagyja a lányát, akkor megengedi neki, hogy az egyik barátját áthívja magához estére. Aesa mindennek roppantul megörül, rendezkedni kezd és helyre pakolni Hersuc dolgait és magát a kis rókát is. Hersuc először csak hatalmas szemekkel, orrát nyalogatva néz Aesára, hogy mégis mi ez az egész, ki ő, mi ez a hely, láthatóan nem ért semmit. Gyorsan be is szalad a konyhában az asztal alá és onnan les ki. Egy ideig csak várakozik, majd kijön onnan és nekilát a ház felfedezésének, Aesát figyelve, hogy mit csinál a lány. Ha a házban lévő kisebbik Miller nekilát átnézni melyik barátja is jöhetne át, akkor talál egy környékbeli fiút, Honsam-t. Ahogy ismeri a fiú elég ügyetlen és mindig valamit elbénázik, de ennek ellenére nagyon kedve és rendes barátja Aesának. Ő mindenképpen átjönne ha áthívná. Ha meg is teszi, hogy felhívja a családját, akkor megengedik neki, hogy Honsam átmenjen. Stephanie eközben letusol, megmossa a haját és nekiláthat készülődni is, ahogy akar, az estére. Miután ezzel megvan láthatja, hogy Hersuc már lelkesen a házat fedezi fel, de leginkább az android elől menekül és keresi hol van Aesa.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Csüt. 27 Aug. 2015, 14:32
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Amíg Hersuc a kezében volt és a kis róka nagy értetlen szemekkel nézett rá barátságosan megsimogatta őt, illetve megszagoltatta vele a kezét, hogy megismerje az illatát és érezze a kis állatka, hogy tőle nem kell félnie. Miután végigcipelte a lakáson a konyhánál tette le a kis állatot. Utána figyelte, hogy az bemászik az asztal alá és onnan szimatol és figyel ki. Aesa itt leguggolt egy kicsit a közelbe és próbálta kihívni a jószágot, valószínűleg nem nagy sikerrel. Így inkább kiment a nappaliba, de úgy, hogy átlásson a konyhába és figyelhesse Hersuc-ot. A saját kommunikátorán nézte meg, hogy kik is laknak a közelben és kik lehetnek, akik átjönnének hozzá. Nagyon hamar sikerült leszűkítenie a kört egyetlen egy személyre, aki nem volt más, mint Honsam. Saját magát nem zavarta, hogy egy fiú volt az illető, ahogyan korábban az anyját sem, így nem is látott amiatt kifogást, hogy őt hívja meg magukhoz. Tudta, hogy a fiú roppant ügyetlen szokott, tudott lenni, de nem volt baj, mert az android majd takarít maguk után, ha valamit összetörnek. Így hát, ahogyan az anyja engedte fel is hívta a fiút és a családját és megkérdezte, hogy átjöhet-e. nagy örömmel fogadta, hogy Honsam szülei engedték mindezt így még hozzá is tette, hogy lesz egy meglepetése, amit meg akar mutatni a fiúnak, ha megérkezik. Mondta még, hogy rögtön indulhat, az anyukája úgyis hamarosan megy el itthonról, így még ő sem fogja kettejüket zavarni.
Amint befejezte a hívást vette észre, hogy Hersuc előjött a fedezékéből és nekilátott annak, hogy felfedezze a lakást. Ami azonnal feltűnt neki, hogy a kis róka az androidot nem szerette, legalább már ketten voltak, akik így voltak vele.
- Próbáld meg elkerülni Hersuc-ot, látod, hogy nincs oda érted – mondta az androidnak.
Saját maga leült törökülésben a nappali közepén a földre és onnan figyelte a kis rókát, aki éppen felfedezte a világot. Próbálta szavakkal, mozdulatokkal odacsalni magához és elkapni, ha sikerült. Ilyenkor mindig egy-egy simogatással engedte útjára, hogy Hersuc tovább ismerkedjen a szép nagy nappalival. A kertbe az ajtó amúgy is zárva volt, így nem tudott oda kimenni, de ha megtette volna is nagy kőnek tűnő kerítéssel volt körbevéve a hely, így megszökni sem tudott volna, hacsak nem képes arra, amire Aesa, hogy fára másszon, vagy anyagtalanná váljon. Ha időközben az anyja is megérkezik, akkor elújságolja neki, hogy mire jutott a hívásokkal.
- Honsam fog átjönni – mondta. – Megpróbálunk nem összetörni semmit…
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Miután végeztem a tisztálkodással úgy döntöttem, hogy nem fogom befonni ezúttal a hajamat, így azt szabadon hagytam, hogy száradjon meg. Kiválasztottam egy kellően elegáns, de nem túl fiatalos és nem hivalkodó egyrészes ruhát, amit fel is vettem. Egy alacsony magas sarkút vettem még fel hozzá, a jelenlegi átlagmagasságokhoz már tényleg túl alacsony voltam és muszáj volt cipőkkel kompenzálnom ezt. Amint mindennel kész voltam még egy kis táskát vettem magamhoz, amibe nem sok mindent tettem, többek közt a kommunikátoromat, zsebkendőt, nem mintha szükségem lenne rá HPI-sként, illetve egy régi napszemüveg mostani verzióját. Nem szoktam ugyanis újságolni, hogy Birodalmi vagyok és ez biztossá tette az egészet. Ezek után léptem ki a szobából és indultam le a nappali irányába. Az első, amit megláttam, hogy Aesa ült a földön és a rókát szólongatta, ami lelkesen rohangált fel és alá, illetve az androidtól elfelé. Bizonyára érezte, hogy nem élőlény és bizalmatlan volt irányába. Abban biztos voltam, hogy kivételesen jól meglesznek és kivételesen nem fognak semmilyen galibát okozni. Honsam, rendben van, teljesen ártalmatlan fiú, legalább tényleg nem kell aggódnom.
- Készítsd el vacsorára Honsam és Aesa kedvenc ételeit, italait és desszertjeit – mondtam utasításként az androidnak.
Volt már a fiú eleget nálunk, hogy tudja micsodák azok.
- Aesa, vacsorázz majd együtt a barátoddal, tudod, hogy fontos, hogy azt higgyék, hogy helyi vagy te is.
Tudtam, hogy tudja, de azért nem ártott figyelmeztetni, hátha túlságosan is belelendül valamibe és elfelejti mindezt. Legalább azt örökölte ő és Ingrid is, hogy szeretik a hasukat, így azzal nem volt gond, hogy esznek-e vagy sem. Tudom, hogy nem kellett egyik lányomnak sem, de ez bennem maradt a régi időkből, hogy igenis kell enni, hogy jól legyenek. Még idelent mindent ellenőriztem, hogy minden rendben legyen, jól bevannak-e zárva az ajtók. Ha végeztem még odamentem Aesa-hoz és adtam egy puszit a fejére.
- Legyél jó, sietek haza – mondtam.
Még megvártam az ő elköszönését is, majd garázshoz mentem, hogy a saját járművemmel menjek a Hármak Citadellájához. Már úgyis régóta ismernek arra, így nem aggódtam amiatt, hogy feltartóztatnak, ha pedig bejutottam, akkor a megszokott helyemen parkolok le, majd indulok el Átok lakrésze felé. ha minden igaz, igyekeztem úgy kalkulálni az időmmel, hogy már kezdjen sötétedni, vagy teljesen besötétedett mire megérkezem hozzá.
Amíg Hersuc a kezében volt és a kis róka nagy értetlen szemekkel nézett rá barátságosan megsimogatta őt, illetve megszagoltatta vele a kezét, hogy megismerje az illatát és érezze a kis állatka, hogy tőle nem kell félnie. Miután végigcipelte a lakáson a konyhánál tette le a kis állatot. Utána figyelte, hogy az bemászik az asztal alá és onnan szimatol és figyel ki. Aesa itt leguggolt egy kicsit a közelbe és próbálta kihívni a jószágot, valószínűleg nem nagy sikerrel. Így inkább kiment a nappaliba, de úgy, hogy átlásson a konyhába és figyelhesse Hersuc-ot. A saját kommunikátorán nézte meg, hogy kik is laknak a közelben és kik lehetnek, akik átjönnének hozzá. Nagyon hamar sikerült leszűkítenie a kört egyetlen egy személyre, aki nem volt más, mint Honsam. Saját magát nem zavarta, hogy egy fiú volt az illető, ahogyan korábban az anyját sem, így nem is látott amiatt kifogást, hogy őt hívja meg magukhoz. Tudta, hogy a fiú roppant ügyetlen szokott, tudott lenni, de nem volt baj, mert az android majd takarít maguk után, ha valamit összetörnek. Így hát, ahogyan az anyja engedte fel is hívta a fiút és a családját és megkérdezte, hogy átjöhet-e. nagy örömmel fogadta, hogy Honsam szülei engedték mindezt így még hozzá is tette, hogy lesz egy meglepetése, amit meg akar mutatni a fiúnak, ha megérkezik. Mondta még, hogy rögtön indulhat, az anyukája úgyis hamarosan megy el itthonról, így még ő sem fogja kettejüket zavarni.
Amint befejezte a hívást vette észre, hogy Hersuc előjött a fedezékéből és nekilátott annak, hogy felfedezze a lakást. Ami azonnal feltűnt neki, hogy a kis róka az androidot nem szerette, legalább már ketten voltak, akik így voltak vele.
- Próbáld meg elkerülni Hersuc-ot, látod, hogy nincs oda érted – mondta az androidnak.
Saját maga leült törökülésben a nappali közepén a földre és onnan figyelte a kis rókát, aki éppen felfedezte a világot. Próbálta szavakkal, mozdulatokkal odacsalni magához és elkapni, ha sikerült. Ilyenkor mindig egy-egy simogatással engedte útjára, hogy Hersuc tovább ismerkedjen a szép nagy nappalival. A kertbe az ajtó amúgy is zárva volt, így nem tudott oda kimenni, de ha megtette volna is nagy kőnek tűnő kerítéssel volt körbevéve a hely, így megszökni sem tudott volna, hacsak nem képes arra, amire Aesa, hogy fára másszon, vagy anyagtalanná váljon. Ha időközben az anyja is megérkezik, akkor elújságolja neki, hogy mire jutott a hívásokkal.
- Honsam fog átjönni – mondta. – Megpróbálunk nem összetörni semmit…
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Miután végeztem a tisztálkodással úgy döntöttem, hogy nem fogom befonni ezúttal a hajamat, így azt szabadon hagytam, hogy száradjon meg. Kiválasztottam egy kellően elegáns, de nem túl fiatalos és nem hivalkodó egyrészes ruhát, amit fel is vettem. Egy alacsony magas sarkút vettem még fel hozzá, a jelenlegi átlagmagasságokhoz már tényleg túl alacsony voltam és muszáj volt cipőkkel kompenzálnom ezt. Amint mindennel kész voltam még egy kis táskát vettem magamhoz, amibe nem sok mindent tettem, többek közt a kommunikátoromat, zsebkendőt, nem mintha szükségem lenne rá HPI-sként, illetve egy régi napszemüveg mostani verzióját. Nem szoktam ugyanis újságolni, hogy Birodalmi vagyok és ez biztossá tette az egészet. Ezek után léptem ki a szobából és indultam le a nappali irányába. Az első, amit megláttam, hogy Aesa ült a földön és a rókát szólongatta, ami lelkesen rohangált fel és alá, illetve az androidtól elfelé. Bizonyára érezte, hogy nem élőlény és bizalmatlan volt irányába. Abban biztos voltam, hogy kivételesen jól meglesznek és kivételesen nem fognak semmilyen galibát okozni. Honsam, rendben van, teljesen ártalmatlan fiú, legalább tényleg nem kell aggódnom.
- Készítsd el vacsorára Honsam és Aesa kedvenc ételeit, italait és desszertjeit – mondtam utasításként az androidnak.
Volt már a fiú eleget nálunk, hogy tudja micsodák azok.
- Aesa, vacsorázz majd együtt a barátoddal, tudod, hogy fontos, hogy azt higgyék, hogy helyi vagy te is.
Tudtam, hogy tudja, de azért nem ártott figyelmeztetni, hátha túlságosan is belelendül valamibe és elfelejti mindezt. Legalább azt örökölte ő és Ingrid is, hogy szeretik a hasukat, így azzal nem volt gond, hogy esznek-e vagy sem. Tudom, hogy nem kellett egyik lányomnak sem, de ez bennem maradt a régi időkből, hogy igenis kell enni, hogy jól legyenek. Még idelent mindent ellenőriztem, hogy minden rendben legyen, jól bevannak-e zárva az ajtók. Ha végeztem még odamentem Aesa-hoz és adtam egy puszit a fejére.
- Legyél jó, sietek haza – mondtam.
Még megvártam az ő elköszönését is, majd garázshoz mentem, hogy a saját járművemmel menjek a Hármak Citadellájához. Már úgyis régóta ismernek arra, így nem aggódtam amiatt, hogy feltartóztatnak, ha pedig bejutottam, akkor a megszokott helyemen parkolok le, majd indulok el Átok lakrésze felé. ha minden igaz, igyekeztem úgy kalkulálni az időmmel, hogy már kezdjen sötétedni, vagy teljesen besötétedett mire megérkezem hozzá.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Pént. 28 Aug. 2015, 00:13
~ Karakterek: Stephanie Miller és Aesa Victoria Miller; Helyszín: Spear ~
Aesa próbálja megkedveltetni magát Hersuccal és elérni valahogy, hogy a kis állat szót fogadjon neki. Ez nem igazán sikerül, mivel a róka kölyök fel-le járkál a lakásban. Miután az androidot is utasítja, csak annyi változik meg, hogy most már nem csak Hersuc menekül a gép elől, hanem az android is próbálja őt kikerülni, így lényegében egymást kerülgetik a lakásban. Aesa sikeresen áthívja Honsamot, aki át is mehet hozzá. Végül, amint az anyja kilép a fürdőszobából meg is beszélheti vele mindezt, akinek nincs kifogása Honsam ellen, sőt még vacsorát is csináltat az androiddal, aki neki is lát annak a kivitelezéséhez. Ezután elköszönnek egymástól, Aesa még puszit is kap a fejére, aztán Stephanie távozik a házból. Hersuc azonnal odarohan az ajtóhoz és meredten nézi kezdi azt, majd visszanéz Aesara, aztán ismét az ajtóra és valamilyen vékony szaggatott hangot ad ki magából. Szinte az állat arcára van írva, hogy "elment, jajj ne". Egy pillanatra azt is elfelejti, hogy fél az androidtól és ott vár az ajtónál, hátha visszajön. De ez nem történik meg. Nem sokkal később pedig Honsam érkezik meg, éppen amikor Aesa nem gondol rá. Ha kinyitja neki az ajtót a fiú köszönti őt.
- Szia Aesa.
Stephanie lassan elkészül. Megszárítkozik, utána úgy dönt nem fonja be, hanem szabadon hagyja a haját. Keres egy elegáns, egy részes ruhát és azt veszi magára. Szépen illeszkedik hozzá a ruha, pont úgy áll, ahogy annak lennie kell. Alacsony magassarkút is vesz hozzá, hogy így kompenzálja a magasságát. Bepakolja a táskáját is még indulás előtt. Kiadja az androidnak az utasítást, aki neki is lát azt teljesíteni. Még elbúcsúzik a lányától, puszit is ad neki és megígéri hogy siet vissza. Mindeközben természetesen látja, hogy Aesa és Hersuc mit "művel" éppen a házban. Az ellenőrzés alatt úgy látja, minden ajtó és ablak jól be van zárva. Amint mindennel megvan, elhagyja a házukat. A garázsba megy és felül a motorjával, hogy azzal menjen a Citadellához. Az idővel remekül számolt, mivel motorozás közben látja, hogy már besötétedett. Az útját semmi nem akadályozza, mindenhol továbbengedik őt, megérkezik a Citadellához és leparkol a szokásos helyén. Mivel nem Átok lakrészénél szoktak edzeni, tanulni, gyakorolni, hanem a férfi földalatti létesítményeiben, barlangjaiban, így még túl sokszor nem járhatott ott, de pontosan tudhatja hol van. A felvonó egy teljesen üres folyosóra, teremre viszi, ahol egy nagy fal és rajta egy két szárnyas ajtó van. Az ajtók kinyílnak és Átok fogadja őt. A férfin a szokásos ruházata van, de most némileg más, nincs rajta a csuklya, ezen kívül a köpenyei alatt nem visel páncélt, hanem ruházat van rajta és a szürke színekbe némi bordó is vegyül. Steph látja, hogy a férfi most a saját alakjában van, teljesen átlagos férfi, most éppen rövid, festett világosbarna hajjal. Normál alakjában az arcának egyik fele -alig észrevehető módon - kissé fehérebb mint a másik, innen ismerhető fel eredeti formája. Be is invitálja őt.
- Stephanie... fáradj beljebb.
Amint beljebb megy, Miller végignézhet a rezidencián. Jelenleg egy hatalmas U alakú teremben van, az U szárai némileg élesen csatlakoznak a központi részhez. A hely szintezett, három szintje van ami középen egy légtérbe nyílik, felfelé a szintek keskenyednek, ahogy a szárnyak végei felé is. Az egésznek modern hangulata van. Az U alak közepén, tehát a lakosztály minden pontján mintha nyitott lenne a tér, távolabb vannak csak hatalmas üveg felületek, így remek a kilátás. A megvilágítottság nem tökéletes, mintha mesterséges fáklyák adnának fény, jellemzőek a sárga, szürke, vörös szövetek használata, akár egy ókori helyen. Az egészet kiegészíti, hogy nem minden fémes látványú, érintésű, nagyon sok anyagnak kő hatása van vagy valóban kőből van. Összességében igen ízléses.
- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom... Bár nem akarom azt hazudni, hogy nem tudtam, hogy elfogadod.
Aesa próbálja megkedveltetni magát Hersuccal és elérni valahogy, hogy a kis állat szót fogadjon neki. Ez nem igazán sikerül, mivel a róka kölyök fel-le járkál a lakásban. Miután az androidot is utasítja, csak annyi változik meg, hogy most már nem csak Hersuc menekül a gép elől, hanem az android is próbálja őt kikerülni, így lényegében egymást kerülgetik a lakásban. Aesa sikeresen áthívja Honsamot, aki át is mehet hozzá. Végül, amint az anyja kilép a fürdőszobából meg is beszélheti vele mindezt, akinek nincs kifogása Honsam ellen, sőt még vacsorát is csináltat az androiddal, aki neki is lát annak a kivitelezéséhez. Ezután elköszönnek egymástól, Aesa még puszit is kap a fejére, aztán Stephanie távozik a házból. Hersuc azonnal odarohan az ajtóhoz és meredten nézi kezdi azt, majd visszanéz Aesara, aztán ismét az ajtóra és valamilyen vékony szaggatott hangot ad ki magából. Szinte az állat arcára van írva, hogy "elment, jajj ne". Egy pillanatra azt is elfelejti, hogy fél az androidtól és ott vár az ajtónál, hátha visszajön. De ez nem történik meg. Nem sokkal később pedig Honsam érkezik meg, éppen amikor Aesa nem gondol rá. Ha kinyitja neki az ajtót a fiú köszönti őt.
- Szia Aesa.
Stephanie lassan elkészül. Megszárítkozik, utána úgy dönt nem fonja be, hanem szabadon hagyja a haját. Keres egy elegáns, egy részes ruhát és azt veszi magára. Szépen illeszkedik hozzá a ruha, pont úgy áll, ahogy annak lennie kell. Alacsony magassarkút is vesz hozzá, hogy így kompenzálja a magasságát. Bepakolja a táskáját is még indulás előtt. Kiadja az androidnak az utasítást, aki neki is lát azt teljesíteni. Még elbúcsúzik a lányától, puszit is ad neki és megígéri hogy siet vissza. Mindeközben természetesen látja, hogy Aesa és Hersuc mit "művel" éppen a házban. Az ellenőrzés alatt úgy látja, minden ajtó és ablak jól be van zárva. Amint mindennel megvan, elhagyja a házukat. A garázsba megy és felül a motorjával, hogy azzal menjen a Citadellához. Az idővel remekül számolt, mivel motorozás közben látja, hogy már besötétedett. Az útját semmi nem akadályozza, mindenhol továbbengedik őt, megérkezik a Citadellához és leparkol a szokásos helyén. Mivel nem Átok lakrészénél szoktak edzeni, tanulni, gyakorolni, hanem a férfi földalatti létesítményeiben, barlangjaiban, így még túl sokszor nem járhatott ott, de pontosan tudhatja hol van. A felvonó egy teljesen üres folyosóra, teremre viszi, ahol egy nagy fal és rajta egy két szárnyas ajtó van. Az ajtók kinyílnak és Átok fogadja őt. A férfin a szokásos ruházata van, de most némileg más, nincs rajta a csuklya, ezen kívül a köpenyei alatt nem visel páncélt, hanem ruházat van rajta és a szürke színekbe némi bordó is vegyül. Steph látja, hogy a férfi most a saját alakjában van, teljesen átlagos férfi, most éppen rövid, festett világosbarna hajjal. Normál alakjában az arcának egyik fele -alig észrevehető módon - kissé fehérebb mint a másik, innen ismerhető fel eredeti formája. Be is invitálja őt.
- Stephanie... fáradj beljebb.
Amint beljebb megy, Miller végignézhet a rezidencián. Jelenleg egy hatalmas U alakú teremben van, az U szárai némileg élesen csatlakoznak a központi részhez. A hely szintezett, három szintje van ami középen egy légtérbe nyílik, felfelé a szintek keskenyednek, ahogy a szárnyak végei felé is. Az egésznek modern hangulata van. Az U alak közepén, tehát a lakosztály minden pontján mintha nyitott lenne a tér, távolabb vannak csak hatalmas üveg felületek, így remek a kilátás. A megvilágítottság nem tökéletes, mintha mesterséges fáklyák adnának fény, jellemzőek a sárga, szürke, vörös szövetek használata, akár egy ókori helyen. Az egészet kiegészíti, hogy nem minden fémes látványú, érintésű, nagyon sok anyagnak kő hatása van vagy valóban kőből van. Összességében igen ízléses.
- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásom... Bár nem akarom azt hazudni, hogy nem tudtam, hogy elfogadod.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Pént. 28 Aug. 2015, 11:40
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Amint meggyőződtem arról, hogy minden rendben van, el is indulhattam a Citadella irányába. Nagyjából pont jól számoltam ki az időt, ahogyan sikerült ezt látnom, miközben a járművel a cél felé tartottam már lefelé ment a nap, mire pedig odaértem már sötét volt. A Citadellánál jól számítottam arra, hogy valóban senki sem állított meg, az őröket pedig név szerint köszöntöttem a megérkezésemkor. Nem ez volt az első, és valószínűleg az utolsó eset sem, hogy későn jövök ide. Volt már rá példa, hogy ennél később is kellett jelentést tennem, vagy személyesen leadnom Átoknak, igaz akkor az iderendelő üzenet sokkalta inkább parancsnak tűnt, mint a mostani „kérés”. Lényegében eljössz, vagy komolyabb gondok lesznek, ez sütött ki belőle. Vagy akár azt is írhatta volna, hogy tudom, hogy eljössz, mert láttam. Nagyjából egy kezemen megtudta számolni, hogy hány esetben fordult elő, hogy a lakrészéhez kellett mennem és nem pedig a többi részleghez, ami az övé volt. Ennek ellenére ismertem a járást és könnyedén feltaláltam oda, ahova hívott. Amint a felvonó felért a folyosóra elindultam az ajtók felé, ami ki is nyílt, ahogyan a közelbe értem. Ahogyan megláttak Átkot, egyből tudtam, hogy kivételesen megtisztelt azzal, hogy a valódi külsejét vegye fel és nem pedig egy olyat, amit éppen a kedve határoz meg. Már a legelső találkozásunkkor feltűnt, hogy meglehetősen furcsa az arca, az egyik fele világosabb árnyalatú, mint a másik, most is pontosan ezt láttam, mint annak idején a Vex-nél, csak éppen más a haja hossza és a színe.
- Átok! – biccentettem felé. – Nem is tudom, hogy mikor láttalak utoljára rendes valódban, talán még a Vex-nél. Köszönöm, hogy megtisztelsz vele, hogy így jelensz meg előttem.
Köszöntöttem a megszokott tisztelettel, formalitással és némi távolságtartással. Igaz már évszázadok óta tudja, hogy jobban kedvelem, ha az igazi alakját látom, révén úgyis azt ismertem meg elsőként, felesleges volt a színészkedés, pontosan tudtam, hogy miféle ember valójában. Ahogyan beléptem a helységbe körbenéztem, ilyennek még nem láttam a helyet, meglehetősen ízléses és jól kinéző hely volt a lakrésze. Még a régi tanulmányaimból is felrémlettek az ókori helyszínek, hála annak, hogy itt is sok kőből készült, már csak ezért is elnyerte a tetszésemet. Nem is tudom, valahogyan sötét, komor hangulatúra számítottam, ami gonoszságot sugároz. Ez minden tekintetben pozitívum volt. A szavainál fordultam ismét szembe vele.
- Én pedig nem akarom hamis hitbe ringatni magam. Tudom, hogyha nemet mondok, akkor paranccsal rendelsz ide, így inkább jöttem, még ha a mai napot meg is ígértem Aesa-nak, hogy vele töltöm.
Felesleges volt felhoznom, valószínűleg úgyis tudta, hogy ez így volt.
- Miért hívtál, ami ilyen fontos volt, hogy nem várhatott tovább? – kérdeztem.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
- Tudom, tudom – mondta nyűgösen. – Viselkedjek úgy, mint egy átlagember… feküdjek le aludni és lehetőleg próbáljak végig ágyban maradni és tettetni, hogy alszok. Számtalanszor elmondtad már.
Egyébként roppant mulatságosnak találta, hogy Hersuc és az android mennyire kerülgették egymást, és valószínűleg pont ennek köszönhetően futottak többször is össze. Annak örült, hogy az anyukája elküldte a gépet, hogy menjen vacsorát készíteni, mert ez azt jelentette, hogy legalább addig sem lesz láb alatt és nem fogja a kis rókára a frászt hozni a jelenlétével. Egyelőre nem tudta, hogy mennyi idő lehet, amíg a kis házikedvenc megszokja az androidot, de úgy tippelt volna, hogy amint túl lesz az első ijedtségen és otthonosnak érzi majd magát itt, akkor utána. Aesa kicsit összehúzta magát, amikor a fejére kapott egy puszit és elhúzta a száját. Némileg hangosan tiltakozott, hogy ő már sokkalta nagyobb annál, hogy így kelljen elbúcsúzni tőle, hogy nem gyerek már. Más kérdés, hogy a viselkedése nem támasztotta mindezt alá a legtöbb esetben.
- Jó, mi elleszünk Hersuc-al és Honsammal – mondta köszönésképpen. – Szia!
Utána is figyelte a rókát, aki hirtelen az ajtó felé kezdett rohanni, majd megállt ott és visszanézett a gazdájára.
- Elment, majd valamikor este hazajön – magyarázta Hersuc-nak.
Pillanatok alatt sajnálta meg a kis rókát, ahogyan az kétségbeesett arccal nézte az ajtót. Ekkor pattant fel a lány a földről és ment oda Hersuc-hoz. Ha a kisállat nem rohant el, akkor óvatosan felemelte és elkezdte simogatni, miközben visszament vele a nappaliba az egyik kanapéhoz. Közben végig beszélt hozzá, nyugtatóan, mindenféléről és simogatta. Próbálta, hogy minél hamarabb kötődjön hozzá az állat és érezze, hogy nála, vele biztonságban van. Ha tudta, akkor addig folytatta ezt, amíg nem csöngettek az ajtón. A rókával ment kinyitni azt és valóban Honsam érkezett már is meg.
- Szia! – köszönt. – Nézd mit kaptam ma délután.
Ezzel felemelte, hogy megmutassa a kis rókát.
- Hersuc a neve! – lelkendezett. – Gyere be, anyu nem lesz itthon, üzleti vacsorára ment, így ketten vagyunk és Hersuc!
Invitálta be ezzel a fiút. Ha bejött, akkor visszazárta az ajtót, majd letette a rókát, hogy megvizsgálhass az idegen fiút is, illetve tovább folytathassa a lakás felfedezését. Ha már beljebb tudtak menni, akkor a nappaliba vezette Honsam-ot a lány és hellyel kínálta.
- Remélem nem vacsoráztál otthon, az android már készíti a kedvenceinket – mondta. – Régen láttalak, hogy vagy?
Amint meggyőződtem arról, hogy minden rendben van, el is indulhattam a Citadella irányába. Nagyjából pont jól számoltam ki az időt, ahogyan sikerült ezt látnom, miközben a járművel a cél felé tartottam már lefelé ment a nap, mire pedig odaértem már sötét volt. A Citadellánál jól számítottam arra, hogy valóban senki sem állított meg, az őröket pedig név szerint köszöntöttem a megérkezésemkor. Nem ez volt az első, és valószínűleg az utolsó eset sem, hogy későn jövök ide. Volt már rá példa, hogy ennél később is kellett jelentést tennem, vagy személyesen leadnom Átoknak, igaz akkor az iderendelő üzenet sokkalta inkább parancsnak tűnt, mint a mostani „kérés”. Lényegében eljössz, vagy komolyabb gondok lesznek, ez sütött ki belőle. Vagy akár azt is írhatta volna, hogy tudom, hogy eljössz, mert láttam. Nagyjából egy kezemen megtudta számolni, hogy hány esetben fordult elő, hogy a lakrészéhez kellett mennem és nem pedig a többi részleghez, ami az övé volt. Ennek ellenére ismertem a járást és könnyedén feltaláltam oda, ahova hívott. Amint a felvonó felért a folyosóra elindultam az ajtók felé, ami ki is nyílt, ahogyan a közelbe értem. Ahogyan megláttak Átkot, egyből tudtam, hogy kivételesen megtisztelt azzal, hogy a valódi külsejét vegye fel és nem pedig egy olyat, amit éppen a kedve határoz meg. Már a legelső találkozásunkkor feltűnt, hogy meglehetősen furcsa az arca, az egyik fele világosabb árnyalatú, mint a másik, most is pontosan ezt láttam, mint annak idején a Vex-nél, csak éppen más a haja hossza és a színe.
- Átok! – biccentettem felé. – Nem is tudom, hogy mikor láttalak utoljára rendes valódban, talán még a Vex-nél. Köszönöm, hogy megtisztelsz vele, hogy így jelensz meg előttem.
Köszöntöttem a megszokott tisztelettel, formalitással és némi távolságtartással. Igaz már évszázadok óta tudja, hogy jobban kedvelem, ha az igazi alakját látom, révén úgyis azt ismertem meg elsőként, felesleges volt a színészkedés, pontosan tudtam, hogy miféle ember valójában. Ahogyan beléptem a helységbe körbenéztem, ilyennek még nem láttam a helyet, meglehetősen ízléses és jól kinéző hely volt a lakrésze. Még a régi tanulmányaimból is felrémlettek az ókori helyszínek, hála annak, hogy itt is sok kőből készült, már csak ezért is elnyerte a tetszésemet. Nem is tudom, valahogyan sötét, komor hangulatúra számítottam, ami gonoszságot sugároz. Ez minden tekintetben pozitívum volt. A szavainál fordultam ismét szembe vele.
- Én pedig nem akarom hamis hitbe ringatni magam. Tudom, hogyha nemet mondok, akkor paranccsal rendelsz ide, így inkább jöttem, még ha a mai napot meg is ígértem Aesa-nak, hogy vele töltöm.
Felesleges volt felhoznom, valószínűleg úgyis tudta, hogy ez így volt.
- Miért hívtál, ami ilyen fontos volt, hogy nem várhatott tovább? – kérdeztem.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
- Tudom, tudom – mondta nyűgösen. – Viselkedjek úgy, mint egy átlagember… feküdjek le aludni és lehetőleg próbáljak végig ágyban maradni és tettetni, hogy alszok. Számtalanszor elmondtad már.
Egyébként roppant mulatságosnak találta, hogy Hersuc és az android mennyire kerülgették egymást, és valószínűleg pont ennek köszönhetően futottak többször is össze. Annak örült, hogy az anyukája elküldte a gépet, hogy menjen vacsorát készíteni, mert ez azt jelentette, hogy legalább addig sem lesz láb alatt és nem fogja a kis rókára a frászt hozni a jelenlétével. Egyelőre nem tudta, hogy mennyi idő lehet, amíg a kis házikedvenc megszokja az androidot, de úgy tippelt volna, hogy amint túl lesz az első ijedtségen és otthonosnak érzi majd magát itt, akkor utána. Aesa kicsit összehúzta magát, amikor a fejére kapott egy puszit és elhúzta a száját. Némileg hangosan tiltakozott, hogy ő már sokkalta nagyobb annál, hogy így kelljen elbúcsúzni tőle, hogy nem gyerek már. Más kérdés, hogy a viselkedése nem támasztotta mindezt alá a legtöbb esetben.
- Jó, mi elleszünk Hersuc-al és Honsammal – mondta köszönésképpen. – Szia!
Utána is figyelte a rókát, aki hirtelen az ajtó felé kezdett rohanni, majd megállt ott és visszanézett a gazdájára.
- Elment, majd valamikor este hazajön – magyarázta Hersuc-nak.
Pillanatok alatt sajnálta meg a kis rókát, ahogyan az kétségbeesett arccal nézte az ajtót. Ekkor pattant fel a lány a földről és ment oda Hersuc-hoz. Ha a kisállat nem rohant el, akkor óvatosan felemelte és elkezdte simogatni, miközben visszament vele a nappaliba az egyik kanapéhoz. Közben végig beszélt hozzá, nyugtatóan, mindenféléről és simogatta. Próbálta, hogy minél hamarabb kötődjön hozzá az állat és érezze, hogy nála, vele biztonságban van. Ha tudta, akkor addig folytatta ezt, amíg nem csöngettek az ajtón. A rókával ment kinyitni azt és valóban Honsam érkezett már is meg.
- Szia! – köszönt. – Nézd mit kaptam ma délután.
Ezzel felemelte, hogy megmutassa a kis rókát.
- Hersuc a neve! – lelkendezett. – Gyere be, anyu nem lesz itthon, üzleti vacsorára ment, így ketten vagyunk és Hersuc!
Invitálta be ezzel a fiút. Ha bejött, akkor visszazárta az ajtót, majd letette a rókát, hogy megvizsgálhass az idegen fiút is, illetve tovább folytathassa a lakás felfedezését. Ha már beljebb tudtak menni, akkor a nappaliba vezette Honsam-ot a lány és hellyel kínálta.
- Remélem nem vacsoráztál otthon, az android már készíti a kedvenceinket – mondta. – Régen láttalak, hogy vagy?
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Szomb. 29 Aug. 2015, 01:54
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Stephanie belép Átok rezidenciájába és alaposan is körül tud ott nézni. Bár nem tudja, csak abban téved, hogy tudja milyen is Átok, mert az igazság az, hogy még Átok sem tudja milyen is önmaga, hiszen folyamatosan változik. Amíg Steph beszél, Átok nagyrészt hallgat, hibátlan maszkot is vehetne magára, de engedi látszani, hogy a nagyon formális beszélgetést nem tartja túlságosan ideillőnek. Az utolsó kérdés után Átok elmosolyodik.
- Várhatott volna. A fontosságát nem vitatnám. Meghívlak egy közös vacsorára.
Ezzel Átok oldalra lép és ezzel láthatóvá válik a lakrésznek az a része, amit eddig Átok kitakart Steph látómezejéből. Az U alakú lakrész közepén van egy terasz szerű beugró, rajta egy asztallal, megterítve két főnek, elegáns, Átok rangjához méltó módon. Ha Steph nem bánja, Átok közelebb vezeti őt az asztalhoz. Rögtön ismerős illat csapja meg az orrát, Thorhalla kedvenc étele van éppen az asztalon. Átok hirtelen felgyorsul, nem is látszik, hogy mozdulna, de az asztal közepén lévő hosszú zöld gyertya meggyullad.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa megsajnálja Hersucot, aki nagyon kétségbeesett miután Aesa anyja távozott a lakásból. A felemelés, ölelgetés és simogatás némileg megnyugtatja a kis rókát és inkább Aesával foglalkozik. Nemsokára csengetnek, Honsam az és Miller már Hersuccal a kezében fogadja őt. Honsam meglepődik a kis rókán.
- Hú, király.
Az egyik ujját oda nyújtja Hersucnak aki óvatosan megszagolja azt, és meg is nyalogatja. Honsam elfogadja a beinvitálást, beljebb lép a házba, Aesa becsukja és bezárja az ajtót, leteszi Hersucot és hellyel kínálja a barátját. A fiú nem mer nagyon ellenkezni, le is ül, ahogy Aesa kívánja.
- Anya nem engedte, hogy evés nélkül jöjjek el. Ennem kellett egy szendvicset. Én is régen láttalak Aesa, jól vagyok köszönöm.
- Mostanában miket csináltál? Alig láttalak valahol!
Kérdezi kíváncsian a fiú, hogy mégis hová tűnt el néha Aesa. Időközben Hersuc nekilát szaglászni a tárgyakat mindenfelé a házban.
Stephanie belép Átok rezidenciájába és alaposan is körül tud ott nézni. Bár nem tudja, csak abban téved, hogy tudja milyen is Átok, mert az igazság az, hogy még Átok sem tudja milyen is önmaga, hiszen folyamatosan változik. Amíg Steph beszél, Átok nagyrészt hallgat, hibátlan maszkot is vehetne magára, de engedi látszani, hogy a nagyon formális beszélgetést nem tartja túlságosan ideillőnek. Az utolsó kérdés után Átok elmosolyodik.
- Várhatott volna. A fontosságát nem vitatnám. Meghívlak egy közös vacsorára.
Ezzel Átok oldalra lép és ezzel láthatóvá válik a lakrésznek az a része, amit eddig Átok kitakart Steph látómezejéből. Az U alakú lakrész közepén van egy terasz szerű beugró, rajta egy asztallal, megterítve két főnek, elegáns, Átok rangjához méltó módon. Ha Steph nem bánja, Átok közelebb vezeti őt az asztalhoz. Rögtön ismerős illat csapja meg az orrát, Thorhalla kedvenc étele van éppen az asztalon. Átok hirtelen felgyorsul, nem is látszik, hogy mozdulna, de az asztal közepén lévő hosszú zöld gyertya meggyullad.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa megsajnálja Hersucot, aki nagyon kétségbeesett miután Aesa anyja távozott a lakásból. A felemelés, ölelgetés és simogatás némileg megnyugtatja a kis rókát és inkább Aesával foglalkozik. Nemsokára csengetnek, Honsam az és Miller már Hersuccal a kezében fogadja őt. Honsam meglepődik a kis rókán.
- Hú, király.
Az egyik ujját oda nyújtja Hersucnak aki óvatosan megszagolja azt, és meg is nyalogatja. Honsam elfogadja a beinvitálást, beljebb lép a házba, Aesa becsukja és bezárja az ajtót, leteszi Hersucot és hellyel kínálja a barátját. A fiú nem mer nagyon ellenkezni, le is ül, ahogy Aesa kívánja.
- Anya nem engedte, hogy evés nélkül jöjjek el. Ennem kellett egy szendvicset. Én is régen láttalak Aesa, jól vagyok köszönöm.
- Mostanában miket csináltál? Alig láttalak valahol!
Kérdezi kíváncsian a fiú, hogy mégis hová tűnt el néha Aesa. Időközben Hersuc nekilát szaglászni a tárgyakat mindenfelé a házban.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Szomb. 29 Aug. 2015, 15:21
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Ahogyan beszéltem láttam Átkon, hogy nem igazán nyerte el a tetszését a hivatalosabb hangnem, amit megengedtem magamnak, hanem közvetlenebbet szeretett volna. Tehát mégsem tévedtem azzal kapcsolatban, amitől féltem, mikor eljöttem ide. Még így is félelmetesen sok idő telt el ahhoz, hogy egyáltalán bátorságot merítsen ahhoz, hogy ezt meglépje. Vagy nem is tudom, hogy miért várt ilyen sokáig. Az elmúlt években valószínűleg Aesa miatt, de előtte pedig ismertem már évszázadok óta, akkor nem volt ok a késlekedésre és várakozásra. Igaz nem tagadhattam magam előtt, hogy az, hogy ilyen sokáig örömteli volt. Így kicsit később kellett átesni a kellemetlen beszélgetésen. Igaz a saját hibám is, hogy nem akkor beszéltem vele, amikor elsőször észrevettem ezt. De túl sokan voltak így az elmúlt ezerhatszáz év alatt és a legtöbben úgyis csak a bátortalan szemlélődők voltak, akik csak távolról fejezték ki csodálatukat és soha sem mertek odajönni.
- Akkor írhattad volna úgy, hogy néhány nap múlva – feleltem. – És nem úgy kellett volna fogalmaznod, hogy úgy érződjön, hogy egy percen belül legyek itt. Nem nyerő taktika.
Ezúttal nem szemrehányóan, vagy hivatalosan. Az istenekre, tényleg nekiláttam udvarlási tanácsokat adni neki? Azt hiszem, hogy kezdem kissé túl öregnek érezni magamat. Ahogyan odébb mozdult végre láthattam az egész lakást, mert az a rész, amit kitakart is látható vált előttem. Így már tényleg látszott, hogy vacsorára hívott meg. Hagytam, hogy közelebb vezessen az asztalhoz. Még meg sem érkeztünk oda, amikor ismerős illatot éreztem meg, egyből lefagytam, talán pont emiatt nem tűnt fel, hogy Átok mikor mozdult meg, csak annyi, hogy a zöld gyertya meggyulladt. Még az is zöld volt, megremegtem alig láthatóan. A kezeim ökölbe szorultak, a nyomorult hitvány féreg! Utoljára még Jon Einarként volt, aki ezzel lepett meg, vaddisznó, áfonyalekvár és párolt zöldségek. Meg mertem volna rá esküdni, hogy az ital pedig mézsör. Éreztem, hogy a szemembe is könnyek kerülnek, nem hittem volna, hogy ennyire fog fájni maga az emlék. Illetve az, hogy elárult, egyedül Sárkánynak mondtam el az igazat.
- Nem volt jogod hozzá! – remegett meg a hangon. – Átkozottul nem volt jogod hozzá!
Felkaptam a fejemet, dühösen, izzó szemekkel néztem rá, biztosra vettem, hogy az egyébként kék szemeim most meglehetősen zöldesnek tűntek és benne pedig a harag lángjai égtek, csak úgy, mint annak idején, amikor még Thorhalla-nak hívtak.
- Direkt voltak elrejtve azok az emlékek, nem azért, hogy kényed, kedved szerint olvass bennük! – a hangom már dühös volt, csak úgy, mint régen, ha tekintettel még képes lettem volna ölni, Átok halott lett volna. – Nem neked voltak ott, mindig is sejtettem, hogy belenéztél az emlékeimbe az engedélyem nélkül. Ha kérdezel lehet, hogy elmondom, mint Sárkánynak, akit tényleg érdekelt, hogy mi nyomja a szívemet, lelkemet, de még ő sem kutatott az elmémben így!
Vettem egy mély levegőt.
- Az a szerencséd, hogy már nem rendelkezem azokkal az erőkkel, mivel istennőként, ha még ő lennék, akkor a darabjaidat szedegetnék az alattvalóid a citadella előtti térről! – sziszegtem.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa örült, hogy valamennyire sikerült Hersuc-ot megnyugtatnia, amikor felvette és nekilátott simogatni és ölelgetni őt, illetve beszélgetni vele. Vagyis hozzá. Nem sokkal később pedig Honsam is megérkezett és az ő tetszését is elnyerte a kis róka és láthatóan Hersuc-nak sem voltak különösebb ellenérzései a fiúval kapcsolatban. Igaz eddig senkivel sem, aki nem volt az android. Amint a fiú bejött a kislány be is zárta az ajtót mögötte és be is próbálta terelni a nappaliba. Mindezt sikerült is megtennie, már látta, hogy a fiú nem is mert ellenkezni vele, hanem tette, amit mondott neki. azonban kiderült, hogy a vacsora nem lesz olyan hamar, mint gondolta volna, mert Honsam már evett otthon. Bólintott erre és letette a kis rókát, hogy az tovább folytathassa a keresgélést a lakásban és ismerkedjen vele. Még úgysem nagyon volt csak pár perc lehetősége arra, hogy körbenézzen.
- Akkor később is ehetünk – mondta. – Vagy a főételt átugorjuk és majd csak desszertezünk.
Mondta a lehetőségeket, hogy mik vannak még. De mivel úgyis egész estére, éjszakára maradt valószínűleg a fiú, hacsak a szülei nem jönnek érte és viszik haza korábban. Bár úgyis megbeszélte velük és tudják, hogy itt biztonságban van, és sorolhatta volna. Ezek után ő kapta a kérdést, hogy mi van vele, miket csinált eddig. Néhány pillanatra elgondolkodott, hogy mit is mondjon a szokásoson felül. A legjobb részt nem mondhatta, hogy mit is csinált Átok bácsival, hogy nála volt próbán és kapott tőle ajándékot, mert ezt még az anyukájának sem mondhatta el, így ezt a részt sajnos ki kellett hagynia, ahogyan a barátait is a mentális síkon, amit annyira élvezett.
- Tanultam főleg, megint kiszöktem egy egységgel ezelőtt, így büntetésben, szobafogságban voltam máig – magyarázta. – Amikor éppen volt időm, akkor pedig nekiláttam egy játékot programozni és tervezni. Egy akció és kalandjátékot. Egyes részeit majd megtudom csinálni, a pályák nagyjából készen vannak, le vannak programozva a karakterek hiányoznak még, főleg ami a jellem részt illeti…
Itt néhány pillanatra elhallgatott, hogy mi a reakciója a fiúnak minderre és utána mondta.
- Ma pedig elvmentünk anyával az állatkereskedésbe, olyan szép nagy hatalmas száz- és ezerlábúak voltak, meg sáskák és pókok! Mint egy kutya és külön le volt írva, hogy vigyázni kell velük, mert megehetik a gazda karját is etetésnél. Anya majdnem szívbajt kapott, amikor meglátta őket. Csak ezeket nem tudtam volna kint tartani, a madarak és halak unalmasak voltak, így amikor megláttam Hersuc-ot egyből tudtam, hogy őt szeretném.
Mesélte lelkesen, hogy miket is csinált az elmúlt időben.
- De mivel üzenetet kapott, hogy üzleti vacsorára kellett menni, így az esti videózás és társasjáték elmaradt. Ezért is gondoltam, hogy te átjöhetnél, így láthatod Hersuc-ot és nem kell otthon unatkoznod neked sem.
Ahogyan beszéltem láttam Átkon, hogy nem igazán nyerte el a tetszését a hivatalosabb hangnem, amit megengedtem magamnak, hanem közvetlenebbet szeretett volna. Tehát mégsem tévedtem azzal kapcsolatban, amitől féltem, mikor eljöttem ide. Még így is félelmetesen sok idő telt el ahhoz, hogy egyáltalán bátorságot merítsen ahhoz, hogy ezt meglépje. Vagy nem is tudom, hogy miért várt ilyen sokáig. Az elmúlt években valószínűleg Aesa miatt, de előtte pedig ismertem már évszázadok óta, akkor nem volt ok a késlekedésre és várakozásra. Igaz nem tagadhattam magam előtt, hogy az, hogy ilyen sokáig örömteli volt. Így kicsit később kellett átesni a kellemetlen beszélgetésen. Igaz a saját hibám is, hogy nem akkor beszéltem vele, amikor elsőször észrevettem ezt. De túl sokan voltak így az elmúlt ezerhatszáz év alatt és a legtöbben úgyis csak a bátortalan szemlélődők voltak, akik csak távolról fejezték ki csodálatukat és soha sem mertek odajönni.
- Akkor írhattad volna úgy, hogy néhány nap múlva – feleltem. – És nem úgy kellett volna fogalmaznod, hogy úgy érződjön, hogy egy percen belül legyek itt. Nem nyerő taktika.
Ezúttal nem szemrehányóan, vagy hivatalosan. Az istenekre, tényleg nekiláttam udvarlási tanácsokat adni neki? Azt hiszem, hogy kezdem kissé túl öregnek érezni magamat. Ahogyan odébb mozdult végre láthattam az egész lakást, mert az a rész, amit kitakart is látható vált előttem. Így már tényleg látszott, hogy vacsorára hívott meg. Hagytam, hogy közelebb vezessen az asztalhoz. Még meg sem érkeztünk oda, amikor ismerős illatot éreztem meg, egyből lefagytam, talán pont emiatt nem tűnt fel, hogy Átok mikor mozdult meg, csak annyi, hogy a zöld gyertya meggyulladt. Még az is zöld volt, megremegtem alig láthatóan. A kezeim ökölbe szorultak, a nyomorult hitvány féreg! Utoljára még Jon Einarként volt, aki ezzel lepett meg, vaddisznó, áfonyalekvár és párolt zöldségek. Meg mertem volna rá esküdni, hogy az ital pedig mézsör. Éreztem, hogy a szemembe is könnyek kerülnek, nem hittem volna, hogy ennyire fog fájni maga az emlék. Illetve az, hogy elárult, egyedül Sárkánynak mondtam el az igazat.
- Nem volt jogod hozzá! – remegett meg a hangon. – Átkozottul nem volt jogod hozzá!
Felkaptam a fejemet, dühösen, izzó szemekkel néztem rá, biztosra vettem, hogy az egyébként kék szemeim most meglehetősen zöldesnek tűntek és benne pedig a harag lángjai égtek, csak úgy, mint annak idején, amikor még Thorhalla-nak hívtak.
- Direkt voltak elrejtve azok az emlékek, nem azért, hogy kényed, kedved szerint olvass bennük! – a hangom már dühös volt, csak úgy, mint régen, ha tekintettel még képes lettem volna ölni, Átok halott lett volna. – Nem neked voltak ott, mindig is sejtettem, hogy belenéztél az emlékeimbe az engedélyem nélkül. Ha kérdezel lehet, hogy elmondom, mint Sárkánynak, akit tényleg érdekelt, hogy mi nyomja a szívemet, lelkemet, de még ő sem kutatott az elmémben így!
Vettem egy mély levegőt.
- Az a szerencséd, hogy már nem rendelkezem azokkal az erőkkel, mivel istennőként, ha még ő lennék, akkor a darabjaidat szedegetnék az alattvalóid a citadella előtti térről! – sziszegtem.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa örült, hogy valamennyire sikerült Hersuc-ot megnyugtatnia, amikor felvette és nekilátott simogatni és ölelgetni őt, illetve beszélgetni vele. Vagyis hozzá. Nem sokkal később pedig Honsam is megérkezett és az ő tetszését is elnyerte a kis róka és láthatóan Hersuc-nak sem voltak különösebb ellenérzései a fiúval kapcsolatban. Igaz eddig senkivel sem, aki nem volt az android. Amint a fiú bejött a kislány be is zárta az ajtót mögötte és be is próbálta terelni a nappaliba. Mindezt sikerült is megtennie, már látta, hogy a fiú nem is mert ellenkezni vele, hanem tette, amit mondott neki. azonban kiderült, hogy a vacsora nem lesz olyan hamar, mint gondolta volna, mert Honsam már evett otthon. Bólintott erre és letette a kis rókát, hogy az tovább folytathassa a keresgélést a lakásban és ismerkedjen vele. Még úgysem nagyon volt csak pár perc lehetősége arra, hogy körbenézzen.
- Akkor később is ehetünk – mondta. – Vagy a főételt átugorjuk és majd csak desszertezünk.
Mondta a lehetőségeket, hogy mik vannak még. De mivel úgyis egész estére, éjszakára maradt valószínűleg a fiú, hacsak a szülei nem jönnek érte és viszik haza korábban. Bár úgyis megbeszélte velük és tudják, hogy itt biztonságban van, és sorolhatta volna. Ezek után ő kapta a kérdést, hogy mi van vele, miket csinált eddig. Néhány pillanatra elgondolkodott, hogy mit is mondjon a szokásoson felül. A legjobb részt nem mondhatta, hogy mit is csinált Átok bácsival, hogy nála volt próbán és kapott tőle ajándékot, mert ezt még az anyukájának sem mondhatta el, így ezt a részt sajnos ki kellett hagynia, ahogyan a barátait is a mentális síkon, amit annyira élvezett.
- Tanultam főleg, megint kiszöktem egy egységgel ezelőtt, így büntetésben, szobafogságban voltam máig – magyarázta. – Amikor éppen volt időm, akkor pedig nekiláttam egy játékot programozni és tervezni. Egy akció és kalandjátékot. Egyes részeit majd megtudom csinálni, a pályák nagyjából készen vannak, le vannak programozva a karakterek hiányoznak még, főleg ami a jellem részt illeti…
Itt néhány pillanatra elhallgatott, hogy mi a reakciója a fiúnak minderre és utána mondta.
- Ma pedig elvmentünk anyával az állatkereskedésbe, olyan szép nagy hatalmas száz- és ezerlábúak voltak, meg sáskák és pókok! Mint egy kutya és külön le volt írva, hogy vigyázni kell velük, mert megehetik a gazda karját is etetésnél. Anya majdnem szívbajt kapott, amikor meglátta őket. Csak ezeket nem tudtam volna kint tartani, a madarak és halak unalmasak voltak, így amikor megláttam Hersuc-ot egyből tudtam, hogy őt szeretném.
Mesélte lelkesen, hogy miket is csinált az elmúlt időben.
- De mivel üzenetet kapott, hogy üzleti vacsorára kellett menni, így az esti videózás és társasjáték elmaradt. Ezért is gondoltam, hogy te átjöhetnél, így láthatod Hersuc-ot és nem kell otthon unatkoznod neked sem.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Kedd 01 Szept. 2015, 00:10
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Átok meg se rezzen, csak elmosolyodik Stephanie "tippjén".
- Pontosan érezted, hogy milyen meghívás ez. És el is jöttél.
Állapítja meg Átok röviden, de nem magyarázza meg jobban, főleg mert Steph is tudhatja, hogyha Átok kíváncsi valamire, akkor azt látja a jövőben. Átok ezután oldalra mozdul és így leleplezi az előkészített gyertyafényes vacsorát. Ez azonban egyáltalán nem nyűgözi le Stephaniet, sőt amikor közelebb sétálnak az asztalhoz a helyzet csak fokozódik. Miller teljesen kiakadok. Megremeg, a keze ökölbe szorul, szemeibe könnyek szöknek és a hangján is érezni a változást. Átok meg se rezzen a szavak után. Nincs rá hatással egyáltalán, bármi amit Stephanie mondd. Sőt, a nő még észre is veheti, hogy ez a fajta lobbanékonyság és teljes kiakadás még tetszik is Stephen Átoknak. Egy idő után válaszol.
- Az emlékek nem voltak elrejtve az elmédbe. Mikor telepátiát kezdtél tanulni átvilágítottalak, hogy megfelelő vagy-e a feladatra, ha még emlékszel rá. Szembetűnő volt, hogy valami el van rejtve az elmédben. Nem kockáztathattam.
Rejtélyesen most sem folytatja tovább, pedig érezhető, hogy még mondana valamit.
- Nem lett volna elég.
Jegyzi meg mellékesen arra, amit Steph mondani készül neki. Az asztalra tekint, majd vissza Millerre.
- Még nem mondtál semmit a meghívásra.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsam elgondolkozik azon, hogy később kell enniük, vagy éppen hagyják ki az étkezés felét.
- Azért nem ettem olyan sokat! Csak egy szendvics volt.
Jelenti ki, hogy nem szeretné ha lemondanának dolgokról, csak mert az anyja nem hagyta hogy evés nélkül eljöjjön. Időközben Aesa elengedi Hersucot, aki megint az ajtóhoz szalad és kíváncsian kezdi azt szaglászni, illetve az ajtó alatt is szimatol, mintha azt várná hogy Stephanie vagy éppen más emberek is a túloldalon vannak és csak úgy betoppanhatnának mint előbb Honsam. Amikor Aesa elkezdi mesélni, hogy programozott egy játékot, Honsam szemei elkerekednek és az álla is szinte leesik a fiúnak.
- Te olyan okos vagy Aesa! Csináltál egy működő játékot? Te magad... Én ilyenre sose lennék képes. Vagyis talán igen, de már a felénél megunnám.
Mindenféle, gúny és áthallás nélkül mondja ezt, gyermeki elfogulatlansággal. Amikor Hersuc kerül említésre, Honsam a kis rókát kezdi vizsgálgatni messziről.
- Hallottam hogy a másik barátaiddal próbáltatok rókákat fogni a sivatagban. Hersuc is a sivatagból van?
Arra, hogy Aesa anyja hova is ment a fiú csak bólint, nem új neki az ilyesmi, az ő szülei is sokat dolgoznak néha.
- Nagyon jó ötlet volt. És mit akarsz csinálni? Hersuccal játszani?
Átok meg se rezzen, csak elmosolyodik Stephanie "tippjén".
- Pontosan érezted, hogy milyen meghívás ez. És el is jöttél.
Állapítja meg Átok röviden, de nem magyarázza meg jobban, főleg mert Steph is tudhatja, hogyha Átok kíváncsi valamire, akkor azt látja a jövőben. Átok ezután oldalra mozdul és így leleplezi az előkészített gyertyafényes vacsorát. Ez azonban egyáltalán nem nyűgözi le Stephaniet, sőt amikor közelebb sétálnak az asztalhoz a helyzet csak fokozódik. Miller teljesen kiakadok. Megremeg, a keze ökölbe szorul, szemeibe könnyek szöknek és a hangján is érezni a változást. Átok meg se rezzen a szavak után. Nincs rá hatással egyáltalán, bármi amit Stephanie mondd. Sőt, a nő még észre is veheti, hogy ez a fajta lobbanékonyság és teljes kiakadás még tetszik is Stephen Átoknak. Egy idő után válaszol.
- Az emlékek nem voltak elrejtve az elmédbe. Mikor telepátiát kezdtél tanulni átvilágítottalak, hogy megfelelő vagy-e a feladatra, ha még emlékszel rá. Szembetűnő volt, hogy valami el van rejtve az elmédben. Nem kockáztathattam.
Rejtélyesen most sem folytatja tovább, pedig érezhető, hogy még mondana valamit.
- Nem lett volna elég.
Jegyzi meg mellékesen arra, amit Steph mondani készül neki. Az asztalra tekint, majd vissza Millerre.
- Még nem mondtál semmit a meghívásra.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsam elgondolkozik azon, hogy később kell enniük, vagy éppen hagyják ki az étkezés felét.
- Azért nem ettem olyan sokat! Csak egy szendvics volt.
Jelenti ki, hogy nem szeretné ha lemondanának dolgokról, csak mert az anyja nem hagyta hogy evés nélkül eljöjjön. Időközben Aesa elengedi Hersucot, aki megint az ajtóhoz szalad és kíváncsian kezdi azt szaglászni, illetve az ajtó alatt is szimatol, mintha azt várná hogy Stephanie vagy éppen más emberek is a túloldalon vannak és csak úgy betoppanhatnának mint előbb Honsam. Amikor Aesa elkezdi mesélni, hogy programozott egy játékot, Honsam szemei elkerekednek és az álla is szinte leesik a fiúnak.
- Te olyan okos vagy Aesa! Csináltál egy működő játékot? Te magad... Én ilyenre sose lennék képes. Vagyis talán igen, de már a felénél megunnám.
Mindenféle, gúny és áthallás nélkül mondja ezt, gyermeki elfogulatlansággal. Amikor Hersuc kerül említésre, Honsam a kis rókát kezdi vizsgálgatni messziről.
- Hallottam hogy a másik barátaiddal próbáltatok rókákat fogni a sivatagban. Hersuc is a sivatagból van?
Arra, hogy Aesa anyja hova is ment a fiú csak bólint, nem új neki az ilyesmi, az ő szülei is sokat dolgoznak néha.
- Nagyon jó ötlet volt. És mit akarsz csinálni? Hersuccal játszani?
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Kedd 01 Szept. 2015, 11:21
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Láttam, hogy nem igazán értette meg, hogy miért vagyok itt, mindenképpen rávett volna, hogy eljöjjek és inkább megkíméltem magam a még kellemetlenebb dolgoktól és elsőre jöttem. Mivel tudtam, hogyha kíváncsi valamire, akkor egyből „csal” és belenéz a jövőbe. Azt persze nem tudhatta, hogy ma Aesa-val vagyok, mert úgy tűnt, hogy őt képtelen látni, bármit is tesz, mivel feltűnt, ha a lányommal vagyok, akkor nem volt pontos a jövőbelátása.
- Hagyjuk – hagytam ennyiben végül.
Most pont olyan volt, mint egy értetlen gyerek, aki nem érti, vagy csak nem akarja megéretni, hogy mi az, amit mondtak neki. Nekem pedig egyáltalán nem volt kedvem vitatkozni, sem pedig győzködni. Felesleges lett volna mind a kettő. pillanatokkal később kiderült, hogy miért is vagyok itt, egy vacsora miatt. Noha nem örültem neki, de pusztán a tisztelet miatt, amit a három vezető iránt éreztem, és a barátság miatt, illetve az illem is megkívánja még elviseltem volna mindezt, de ezek egyből tovaszálltak, amikor megéreztem az étel illatát. Megannyi régi, régen elfeledett és begyógyult, vagyis hegesedő sebet tépett fel. Újra végtelenül egyedül éreztem magam, fájdalmas volt, hogy Jon semmilyen formában nincs velem már több mint négyszáz éve. Az egész helyzetet végtelenül megalázónak éreztem, azok az emlékek, érzések, miket elrejtettem végtelenül intimek voltak és a legtöbb nem is tartozott másra, csak rám és a férjemre. Ugyanúgy akadtam ki, ahogyan több mint egy évezrede nem, ismét olyan voltam jó néhány pillanatig, mint, amikor még Thorhalla voltam. Ennyi erővel akár meztelenül is állhattam volna a férfi előtt, mindent tudott, csakhogy ezt még takargatni sem tudtam semmivel sem, mert mindent tudott. A hangos szavaim után vártam, hogy mit is fog mondani, végül megtette. Már éppen mondtam volna a következőt, amikor arra is válaszolt.
~ Rákérdezhettél volna, hogy veszélyes-e rátok, vagy bárki másra nézve, a válaszomból úgyis tudtad volna, hogy semmi köze ilyesmihez, mert telepátiával rájössz, hogy hazudok-e, vagy sem... ~
Persze ezelőtt még az is megfordult a fejemben, hogy elküldöm melegebb éghajlatra.
- De igen elég lett volna! – feleltem dühösen. – Tudod létezik egy olyan fogalom, amit te soha sem ismerhettél… a bizalom!
Ahogyan az asztalra nézett, majd vissza rám, legszívesebben elvicsorodtam volna.
- Most nem nézel bele a jövőbe? – kérdeztem maró gúnnyal. – A válaszom, hogy menj a fenébe! Tartsd tőlem és a lányomtól távol magadat, ne próbálj még egyszer a közelünkbe jönni Átok! És új felettest akarok, többé nem vagyok hajlandó a Nite-n belül sem neked dolgozni!
Ezzel, ha tudtam, akkor megfordultam és elindultam kifelé a lakrészéből, még azt is sajnáltam, hogy nem régi típusú ajtók vannak, mert roppant nagy kedvem lett volna még azt is a képébe vágni és becsapni magam mögött.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Úgy tűnt, hogy Aesa-nak mégsem kellett lemondania a közös vacsoráról Honsam-mal, mert a fiú kifejtette, hogy azért enne majd később, mert nem evett olyan sokat. Igazából nem nagyon tudta, hogy mennyit szoktak enni ténylegesen a korabeliek, révén önmagának nem kellett. Nem is nagyon tudott olyat érezni, hogy jóllakott, mert mire elkezdte volna emészteni a szervezete már fel is szívta a táplálékot. Így hihetetlen mennyiséget meg tudott enni a kedvenceiből, és biztosra vette, hogy egy átlagos ember ennyit közel sem tudna. Végül bólintott a fiú szavaira.
- Rendben – mondta. – Ha éhes vagy, akkor szólsz és akkor fogunk enni, ha neked megfelel.
Már csak a válaszra várt, egyébként lezártnak tekintette ezt a témát, amit nem is igen kellett túlragozni. Közben Hersuc is lekerült a kezeiből, aki lelkesen futott az ajtóhoz, hogy ott szimatoljon tovább, hiszen ott látta, hogy valaki távozott, majd valaki új jött be helyette, így Aesa úgy vélte, hogy ez lehetett a kis rókának is olyan izgalmas, kíváncsiságra okot adó hely. Néhány másodpercig figyelte még Hersuc-ot, majd utána látott neki annak, hogy gyorsan összefoglalja azt, hogy mivel is foglalkozott az elmúlt egy egységben, vagy inkább abban az időben, amíg nem találkozott Honsammal. Látta, hogy a társa álla leesik, amikor a programozást mondta, hogy éppen egy játékot csinál és azzal foglalkozott főleg. A fiú szavai roppant jól estek neki és azért illemből el is pirult, majd zavartan legyintett egyet.
- Nem vagyok olyan okos, csak anya erőlteti azt, hogy mindig tanuljak – szabadkozott. – Dehogynem lennél képes és biztosan nem unnád meg! – próbálta vidítania a fiút. – A késztől még nagyon messze van, egyelőre csak a tájak azok, amik bejárhatóak és a játékbeli mechanikák vannak meg, Hogy miként lehet egyik helyről a másikra tovább jutni. de ezek voltak a könnyű részek. A segítőtársak jelleme, reakciói, hogy mit tesznek, ha te valamit teszel, az bonyolult lesz és nem biztos, hogy megtudom majd csinálni a jelenlegi tudásom mellett.
Utána kezdett lelkendezni Hersuc-ról, hogy őt kapta ma. Honsam kérdésére határozottan rázta meg a fejét, hogy nem úgy van, ahogyan azt a fiú képzeli. Mikor ott próbálkoztak sivatagi róka fogással, akkor még mit sem tudott a képességéről, hogy képes felgyorsulni, ha tudta volna, akkor már korábban lett volna rókája. Most pedig már nem kellett fognia és a többieknek úgysem mutathatta meg, hogy mire képes, mert lebukott volna.
- Nem, velük nem tudtunk soha fogni, és őket is régen láttam – magyarázta. – Anya nem is örül annak, hogyha velük barátkozom. Nem nemesek, hanem kisebb rangúak, hogy bármi bajom lehet, elrabolhatnak, bármilyen betegséget összeszedhetek és még sorolhatnám. Azt hiszem, hogy csak a szokásos…
Persze tudta, hogy őt a betegség nem fenyegette, de tudta, hogy ezt is bele kell mondani abba, hogyha normális embernek akar kitűnni és nem pedig HPI-snek, aki szinte elpusztíthatatlan emberi szemmel legalább is.
- Anyával ma elmentünk a Bazárokhoz, ott is a legnagyobb állatkereskedésbe, végignéztük az egészet és ott vettük Hersuc-ot is – magyarázta. – Ő volt az egyetlen fehér és a legaranyosabb az összes közül.
Arra a kérdésre, hogy mit is szeretne csinálni, még nem tudta. Nem tudta, hogy mennyi alvás kell Hersuc-nak, így ha elkezdenek vele játszani és nagyon hamar elalszik az nem volt jó. Jó pár pillanatig gondolkodott.
- Még nem tudom, elég sok időnk van, te mit szeretnél? – kérdezte Honsam-ot. – Te vagy a vendég, dönts először te, hogy mit csináljunk.
Láttam, hogy nem igazán értette meg, hogy miért vagyok itt, mindenképpen rávett volna, hogy eljöjjek és inkább megkíméltem magam a még kellemetlenebb dolgoktól és elsőre jöttem. Mivel tudtam, hogyha kíváncsi valamire, akkor egyből „csal” és belenéz a jövőbe. Azt persze nem tudhatta, hogy ma Aesa-val vagyok, mert úgy tűnt, hogy őt képtelen látni, bármit is tesz, mivel feltűnt, ha a lányommal vagyok, akkor nem volt pontos a jövőbelátása.
- Hagyjuk – hagytam ennyiben végül.
Most pont olyan volt, mint egy értetlen gyerek, aki nem érti, vagy csak nem akarja megéretni, hogy mi az, amit mondtak neki. Nekem pedig egyáltalán nem volt kedvem vitatkozni, sem pedig győzködni. Felesleges lett volna mind a kettő. pillanatokkal később kiderült, hogy miért is vagyok itt, egy vacsora miatt. Noha nem örültem neki, de pusztán a tisztelet miatt, amit a három vezető iránt éreztem, és a barátság miatt, illetve az illem is megkívánja még elviseltem volna mindezt, de ezek egyből tovaszálltak, amikor megéreztem az étel illatát. Megannyi régi, régen elfeledett és begyógyult, vagyis hegesedő sebet tépett fel. Újra végtelenül egyedül éreztem magam, fájdalmas volt, hogy Jon semmilyen formában nincs velem már több mint négyszáz éve. Az egész helyzetet végtelenül megalázónak éreztem, azok az emlékek, érzések, miket elrejtettem végtelenül intimek voltak és a legtöbb nem is tartozott másra, csak rám és a férjemre. Ugyanúgy akadtam ki, ahogyan több mint egy évezrede nem, ismét olyan voltam jó néhány pillanatig, mint, amikor még Thorhalla voltam. Ennyi erővel akár meztelenül is állhattam volna a férfi előtt, mindent tudott, csakhogy ezt még takargatni sem tudtam semmivel sem, mert mindent tudott. A hangos szavaim után vártam, hogy mit is fog mondani, végül megtette. Már éppen mondtam volna a következőt, amikor arra is válaszolt.
~ Rákérdezhettél volna, hogy veszélyes-e rátok, vagy bárki másra nézve, a válaszomból úgyis tudtad volna, hogy semmi köze ilyesmihez, mert telepátiával rájössz, hogy hazudok-e, vagy sem... ~
Persze ezelőtt még az is megfordult a fejemben, hogy elküldöm melegebb éghajlatra.
- De igen elég lett volna! – feleltem dühösen. – Tudod létezik egy olyan fogalom, amit te soha sem ismerhettél… a bizalom!
Ahogyan az asztalra nézett, majd vissza rám, legszívesebben elvicsorodtam volna.
- Most nem nézel bele a jövőbe? – kérdeztem maró gúnnyal. – A válaszom, hogy menj a fenébe! Tartsd tőlem és a lányomtól távol magadat, ne próbálj még egyszer a közelünkbe jönni Átok! És új felettest akarok, többé nem vagyok hajlandó a Nite-n belül sem neked dolgozni!
Ezzel, ha tudtam, akkor megfordultam és elindultam kifelé a lakrészéből, még azt is sajnáltam, hogy nem régi típusú ajtók vannak, mert roppant nagy kedvem lett volna még azt is a képébe vágni és becsapni magam mögött.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Úgy tűnt, hogy Aesa-nak mégsem kellett lemondania a közös vacsoráról Honsam-mal, mert a fiú kifejtette, hogy azért enne majd később, mert nem evett olyan sokat. Igazából nem nagyon tudta, hogy mennyit szoktak enni ténylegesen a korabeliek, révén önmagának nem kellett. Nem is nagyon tudott olyat érezni, hogy jóllakott, mert mire elkezdte volna emészteni a szervezete már fel is szívta a táplálékot. Így hihetetlen mennyiséget meg tudott enni a kedvenceiből, és biztosra vette, hogy egy átlagos ember ennyit közel sem tudna. Végül bólintott a fiú szavaira.
- Rendben – mondta. – Ha éhes vagy, akkor szólsz és akkor fogunk enni, ha neked megfelel.
Már csak a válaszra várt, egyébként lezártnak tekintette ezt a témát, amit nem is igen kellett túlragozni. Közben Hersuc is lekerült a kezeiből, aki lelkesen futott az ajtóhoz, hogy ott szimatoljon tovább, hiszen ott látta, hogy valaki távozott, majd valaki új jött be helyette, így Aesa úgy vélte, hogy ez lehetett a kis rókának is olyan izgalmas, kíváncsiságra okot adó hely. Néhány másodpercig figyelte még Hersuc-ot, majd utána látott neki annak, hogy gyorsan összefoglalja azt, hogy mivel is foglalkozott az elmúlt egy egységben, vagy inkább abban az időben, amíg nem találkozott Honsammal. Látta, hogy a társa álla leesik, amikor a programozást mondta, hogy éppen egy játékot csinál és azzal foglalkozott főleg. A fiú szavai roppant jól estek neki és azért illemből el is pirult, majd zavartan legyintett egyet.
- Nem vagyok olyan okos, csak anya erőlteti azt, hogy mindig tanuljak – szabadkozott. – Dehogynem lennél képes és biztosan nem unnád meg! – próbálta vidítania a fiút. – A késztől még nagyon messze van, egyelőre csak a tájak azok, amik bejárhatóak és a játékbeli mechanikák vannak meg, Hogy miként lehet egyik helyről a másikra tovább jutni. de ezek voltak a könnyű részek. A segítőtársak jelleme, reakciói, hogy mit tesznek, ha te valamit teszel, az bonyolult lesz és nem biztos, hogy megtudom majd csinálni a jelenlegi tudásom mellett.
Utána kezdett lelkendezni Hersuc-ról, hogy őt kapta ma. Honsam kérdésére határozottan rázta meg a fejét, hogy nem úgy van, ahogyan azt a fiú képzeli. Mikor ott próbálkoztak sivatagi róka fogással, akkor még mit sem tudott a képességéről, hogy képes felgyorsulni, ha tudta volna, akkor már korábban lett volna rókája. Most pedig már nem kellett fognia és a többieknek úgysem mutathatta meg, hogy mire képes, mert lebukott volna.
- Nem, velük nem tudtunk soha fogni, és őket is régen láttam – magyarázta. – Anya nem is örül annak, hogyha velük barátkozom. Nem nemesek, hanem kisebb rangúak, hogy bármi bajom lehet, elrabolhatnak, bármilyen betegséget összeszedhetek és még sorolhatnám. Azt hiszem, hogy csak a szokásos…
Persze tudta, hogy őt a betegség nem fenyegette, de tudta, hogy ezt is bele kell mondani abba, hogyha normális embernek akar kitűnni és nem pedig HPI-snek, aki szinte elpusztíthatatlan emberi szemmel legalább is.
- Anyával ma elmentünk a Bazárokhoz, ott is a legnagyobb állatkereskedésbe, végignéztük az egészet és ott vettük Hersuc-ot is – magyarázta. – Ő volt az egyetlen fehér és a legaranyosabb az összes közül.
Arra a kérdésre, hogy mit is szeretne csinálni, még nem tudta. Nem tudta, hogy mennyi alvás kell Hersuc-nak, így ha elkezdenek vele játszani és nagyon hamar elalszik az nem volt jó. Jó pár pillanatig gondolkodott.
- Még nem tudom, elég sok időnk van, te mit szeretnél? – kérdezte Honsam-ot. – Te vagy a vendég, dönts először te, hogy mit csináljunk.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Kedd 01 Szept. 2015, 19:01
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Átok úgy tűnik megfogadja Stephanie tanácsát, és annyiban hagyja a dolgot, bár valószínűleg csak egyáltalán nem érdekli milyen módon is kellene "udvarolnia" a mostani helyzetben. De mindez felesleges lenne, mert a továbbiakban egyáltalán nem mondható kellemesnek a kialakult helyzet. Steph szíve már a vacsorától sem repes, de amikor közel ér, megérzi az étel illatát, és látja is Thorhalla kedvenc fogását, rengeteg fájdalmas emlék tör fel benne és már azt is tudja hogy Átok látta az emlékeit. Valószínűleg minden emlékét látta. Nem csoda hogy teljesen kiakad és néhány pillanatra szinte Thorhallává válik ismét.
- Ismerem a bizalmat.
Jelenti ki Átok, majd figyeli, hogy Stephanie szinte elvicsorodik. Miller végül kiosztja Átkot és meg is fordulna, hogy faképnél hagyja. Amikor mozdulna, Átok felé nyúl, nem ér hozzá csak oda nyúl és ettől a pillanattól kezdve nem tud mozdulni.
- Reméltem, hogy nem kerül sor erre, de nincs más választásom. Ha valóban vissza akarnék élni a hatalmammal, már szerelmesen hevernél a karjaim között és még álmomban is az én nevem suttognád. De nem ezt tettem. Nem akarlak bemocskolni. Lásd, hogy tisztelem benned az istennőt. Azt azonban nem engedhetem, hogy elutasíts. Túl sokat érsz. Úgyhogy muszáj lesz egy esélyt adnod nekem.
Átok semmiben sem változott az évek során, sőt csak "rosszabb" lett, ha igazán akar valamit, akkor megszerzi és ezt Steph is pontosan tudja.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsam sokszor szeret finomakat enni, így nem csoda hogy nem akarja kihagyni a vacsorát.
- Rendben van. Mi lesz a vacsora?
Kérdez rá rögtön a lényegre a fiú. Hersuc egy ideig figyeli az ajtót, aztán rájön, hogy magától semmi nem fog történni. Aesát és Honsamot méregeti hatalmas szomorú szemekkel, majd amint látja, hogy ők beszélgetnek és nem vele foglalkoznak, úgy dönt, hogy folytatja a ház felfedezését, és kis rókához mérten hatalmas sebességgel elviharzik a ház belseje felé. Honsam addig is, még mindig leesett állal hallgatja, hogy milyen játékot is csinált Aesa.
- És már van belőle prototípus? Kipróbálhatom,
Kérdezi a fiú hatalmas lelkesedéssel. Nagyon kíváncsi arra, mit is rakott össze a barátja, Aesa. Ha lány nemet mond rá, akkor csak szomorúan lehajtja a fejét, hogy rendben van, a lány tudja. Aesa másik barátjaira furcsán kezd el nézni Honsam, vagyis inkább arra, hogy az anyja nem akarja, hogy velük legyen.
- Anyukád nem szereti ha szegényebbekkel barátkozol? Az enyém is azt mondja, hogy az veszélyes.
Állapítja meg a fiú. Amikor elhangzik a kérdés, hogy mit is csináljanak, hiszem Honsam a vendég, a válasz nem is kérdéses a fiú részéről
- Játsszunk a játékoddal! Kíváncsi vagyok milyen a játéktechnika.
Átok úgy tűnik megfogadja Stephanie tanácsát, és annyiban hagyja a dolgot, bár valószínűleg csak egyáltalán nem érdekli milyen módon is kellene "udvarolnia" a mostani helyzetben. De mindez felesleges lenne, mert a továbbiakban egyáltalán nem mondható kellemesnek a kialakult helyzet. Steph szíve már a vacsorától sem repes, de amikor közel ér, megérzi az étel illatát, és látja is Thorhalla kedvenc fogását, rengeteg fájdalmas emlék tör fel benne és már azt is tudja hogy Átok látta az emlékeit. Valószínűleg minden emlékét látta. Nem csoda hogy teljesen kiakad és néhány pillanatra szinte Thorhallává válik ismét.
- Ismerem a bizalmat.
Jelenti ki Átok, majd figyeli, hogy Stephanie szinte elvicsorodik. Miller végül kiosztja Átkot és meg is fordulna, hogy faképnél hagyja. Amikor mozdulna, Átok felé nyúl, nem ér hozzá csak oda nyúl és ettől a pillanattól kezdve nem tud mozdulni.
- Reméltem, hogy nem kerül sor erre, de nincs más választásom. Ha valóban vissza akarnék élni a hatalmammal, már szerelmesen hevernél a karjaim között és még álmomban is az én nevem suttognád. De nem ezt tettem. Nem akarlak bemocskolni. Lásd, hogy tisztelem benned az istennőt. Azt azonban nem engedhetem, hogy elutasíts. Túl sokat érsz. Úgyhogy muszáj lesz egy esélyt adnod nekem.
Átok semmiben sem változott az évek során, sőt csak "rosszabb" lett, ha igazán akar valamit, akkor megszerzi és ezt Steph is pontosan tudja.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsam sokszor szeret finomakat enni, így nem csoda hogy nem akarja kihagyni a vacsorát.
- Rendben van. Mi lesz a vacsora?
Kérdez rá rögtön a lényegre a fiú. Hersuc egy ideig figyeli az ajtót, aztán rájön, hogy magától semmi nem fog történni. Aesát és Honsamot méregeti hatalmas szomorú szemekkel, majd amint látja, hogy ők beszélgetnek és nem vele foglalkoznak, úgy dönt, hogy folytatja a ház felfedezését, és kis rókához mérten hatalmas sebességgel elviharzik a ház belseje felé. Honsam addig is, még mindig leesett állal hallgatja, hogy milyen játékot is csinált Aesa.
- És már van belőle prototípus? Kipróbálhatom,
Kérdezi a fiú hatalmas lelkesedéssel. Nagyon kíváncsi arra, mit is rakott össze a barátja, Aesa. Ha lány nemet mond rá, akkor csak szomorúan lehajtja a fejét, hogy rendben van, a lány tudja. Aesa másik barátjaira furcsán kezd el nézni Honsam, vagyis inkább arra, hogy az anyja nem akarja, hogy velük legyen.
- Anyukád nem szereti ha szegényebbekkel barátkozol? Az enyém is azt mondja, hogy az veszélyes.
Állapítja meg a fiú. Amikor elhangzik a kérdés, hogy mit is csináljanak, hiszem Honsam a vendég, a válasz nem is kérdéses a fiú részéről
- Játsszunk a játékoddal! Kíváncsi vagyok milyen a játéktechnika.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Szer. 02 Szept. 2015, 12:16
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Szerencsére annyiban hagyta a dolgot, amikor kimondtam, hogy hagyjuk az egészet. És ez még a roppant kellemes része volt az estének, a folytatás már kevésbé. Főleg ott, amikor kiderült, hogy mindent tud rólam, mert a fejemben levő összes emléket, azaz mind az ezerhatszáz évet átnézte és pontosan tudja, hogy ki vagyok, ki voltam és mi a családom. Még ha az eredményekért nem is nézett bele a jövőbe, tudnia kellett volna, hogy mennyire ki fogok akadni ezen, ennyire ismernie kellett. Bár amennyire tudtam, mindez egyáltalán nem érdekelte őt. Az egésszel kapcsolatban a bizalmat vágtam a fejéhez, hogy ismernie kellene és akkor soha sem tette volna meg mindezt. bánatosan pillantottam rá, amikor felelte, hogy ismeri. Nem, nem ismerte, az egy dolog volt, hogy „bizalommal” tekintett esetleg Sárkány és Bestia felé, de ez nem volt az, azért mert valaki erősebb, vagy éppen rájuk van szorulva nem ért fel azzal, hogy mi a bizalom. Kétlem, hogy valaha is érzett volna úgy, hogy megoszthat mással valamit úgy, hogy tudja, hogy az soha sem él vele vissza. Azzal, hogy a jövőbe tekint máris nem ismeri ezt, mert utána néz, hogy tényleg úgy lesz-e. Sokat láttam már, hogy ismerjem a fajtáját. Ezek után küldtem még el a fenébe, amikor rákérdezett, hogy mi lesz a vacsorával. Volt képe arra, hogy ezt még feltegye, hihetetlen! Ahogyan elindultam volna a szemem sarkából láttam, hogy felém nyúl. Próbáltam úgy mozdulni, hogy el se érhessen, de ebben a pillanatban nem engedelmeskedtek az izmaim és nem voltam képes arra, hogy mozduljak. Sokkal erősebb telepata volt, mint én, hiába voltak mentális pajzsaim ellene semmit sem értek. Ha képes voltam arra, hogy beszéljek, akkor a szavai után megszólaltam. Ennyire pofátlan még én sem voltam soha sem, pedig az Pantheonok között is híres voltam, hogy mennyire sok mindent megengedtem magamnak hasonló módokon.
- Nem akarsz bemocskolni? – kérdeztem megvetően. – Már megtetted!
Tudtam, hogy mindent megszerez, amit megakar, de én pedig arról voltam híres, hogy nem vagyok megszerezhető semmilyen módon, ha én nem akarom. Dacosan és megvetően néztem rá, ha úgy állt, hogy ráláttam.
- Csak egyetlen egy okból nem tetted meg azt – feleltem. – Úgy, hogy nem engem kaptál volna meg, hanem csak a testemet. A lelkem soha sem lett volna a tied. Ha befolyásolsz, hogy akarjalak, hogy szeresselek az már nem én lennék. Hanem pusztán önmagad!
Majdnem gúnyosan nevettem fel, ha tudtam volna mozdulni, akkor most kapott volna egy akkora pofont, hogy a fal adta volna a másikat neki, jelen esetben szó szerint értve. Esélyt adni neki? Ezek után? Ez a legtöbb helyen régen már jócskán szexuális zaklatásnak minősült volna és könnyedén börtönbe jutathattam volna.
- Szerintem meg azzal, hogy nem hagytál távozni és erővel tartasz itt játszottad el az esélyedet! – vicsorogtam. – Pontosan tudod, hogy mit érzek a férjem iránt, hogy örök hűséget esküdtem neki, ő a gyermekeim apja! Ne merészeld felhozni, hogy csak egy gép, mert nem. nekem ugyanaz a személy, akibe alig három évesen beleszerettem! Ha megszakadnál sem érhetnél soha sem még a közelébe sem!
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Úgy tűnt Aesa számára végül, hogy mégsem fogják kihagyni a vacsorát, mert a fiú is szeretett enni. Arra a kérdésre, hogy mi is lesz a vacsora a kislány sejtelmesen mosolyodott el és jó néhány pillanatig nem is felelt, csak heccelte a fiút.
- Anya meghagyta az androidnak, hogy a kedvenc ételeidből válogasson össze egy vacsorát neked – mosolyodott el.
Remélte, hogy a fiú ennek örülni fog, hogy ezekből ehet itt is, bár még volt, amit hozzáfűzött volna.
- De ha az én kedvenceimet szeretnéd kipróbálni, azt is lehet – magyarázta.
Aesa azt hallotta, hogy Hersuc bejött az ajtóból és még őket is nézegette, de mivel a kisróka nem ment most oda hozzájuk, csak nézte őket, így nem is hívta. Majd mosolyogva pillantott rá, ahogyan elrohant, hogy valószínűleg tovább ismerkedjen az új otthonával. Ezen idő alatt a kislány lelkesen magyarázta azt, hogy mit is programozott és csinált azóta, hogy nem találkozott Honsammal. Örült annak, hogy a barátja is ilyen lelkes ezzel kapcsolatban. bólogatott arra, hogy van már prototípus, legalább is, ami a sima játékmechanikákat illette, ellenségek ugyan nem voltak, de megvolt, hogy miként juthatnak ki az első folyosóra a szobából, aztán azon végigmenve – kimaradt a póklény még – fel a szentélybe, ott a mechanika a városhoz és így tovább egészen a végső küzdelemig. A helyek megvoltak, minden tekintetben, csak a karakterek hiányoztak továbbra is.
- Persze, hogy kipróbálhatod, bár ellenfelek nélkül nem olyan nehéz, egyelőre csak a benne levő mechanikák, amiket tesztelni lehet – magyarázta tovább. – De akkor gyere, menjünk a holoszobába.
Ezzel a kislány fel is pattant az ülésből és ha jött Honsam akkor a holoszobához vezette, ami itt volt a földszinten. Valószínű, hogy a fiú is volt már itt párszor, így ő is tudta az utat errefelé. Amíg arrafelé mentek a kislány mondta, hogy miként szerezte Hersuc-ot, hogy nem a sivatagban fogta, és, hogy az anyukája egyébként sem örül annak, hogyha odakint a szegényekkel barátkozik. Bólintott arra, hogy valóban úgy van, ahogyan a fiú gondolja, bár nem teljesen ez volt az ok.
- Nem a szegényekkel van baja, játszhatok velük, ha eljönnének ide – magyarázta. – De ugye nekik, ha elmondod, hogy milyen származású vagy máris nem akarnak veled játszani. Szóval ez ilyen ördögi kör. Attól fél, ha megtudják illetéktelenek, hogy kint játszom, akkor elrabolhatnak, megzsarolhatják anyut és ilyenek… tudod, hogy a Vex-ben, Rocksolidban és több felé is vannak üzleti, politikai érdekeltségei. Így emiatt veszélyes.
Mondta kissé szomorúan, meg tudta azt is, hogy a képessége miatt is. hiszen azt sokan használhatnák rossz célokra. Ha beértek időközben a holoszobába, akkor a kislány ott megszólalt.
- Rendszer töltsd be a játékom első pályáját – adta ki az utasítást.
Az első pálya a sötét terem volt benne az Ősi-Marsi technológiájú ajtóval. A hely megjelent körülöttük az ajtóval együtt. Számítógépes játékhoz mérten a feladat szöveggel jelent meg, hogy juss ki az ajtón meghatározott időn belül. A visszaszámláló egy percről, azaz 100 másodpercről kezdett visszaszámolni.
- Gyerünk Honsam állj neki, én figyellek – mosolygott.
Szerencsére annyiban hagyta a dolgot, amikor kimondtam, hogy hagyjuk az egészet. És ez még a roppant kellemes része volt az estének, a folytatás már kevésbé. Főleg ott, amikor kiderült, hogy mindent tud rólam, mert a fejemben levő összes emléket, azaz mind az ezerhatszáz évet átnézte és pontosan tudja, hogy ki vagyok, ki voltam és mi a családom. Még ha az eredményekért nem is nézett bele a jövőbe, tudnia kellett volna, hogy mennyire ki fogok akadni ezen, ennyire ismernie kellett. Bár amennyire tudtam, mindez egyáltalán nem érdekelte őt. Az egésszel kapcsolatban a bizalmat vágtam a fejéhez, hogy ismernie kellene és akkor soha sem tette volna meg mindezt. bánatosan pillantottam rá, amikor felelte, hogy ismeri. Nem, nem ismerte, az egy dolog volt, hogy „bizalommal” tekintett esetleg Sárkány és Bestia felé, de ez nem volt az, azért mert valaki erősebb, vagy éppen rájuk van szorulva nem ért fel azzal, hogy mi a bizalom. Kétlem, hogy valaha is érzett volna úgy, hogy megoszthat mással valamit úgy, hogy tudja, hogy az soha sem él vele vissza. Azzal, hogy a jövőbe tekint máris nem ismeri ezt, mert utána néz, hogy tényleg úgy lesz-e. Sokat láttam már, hogy ismerjem a fajtáját. Ezek után küldtem még el a fenébe, amikor rákérdezett, hogy mi lesz a vacsorával. Volt képe arra, hogy ezt még feltegye, hihetetlen! Ahogyan elindultam volna a szemem sarkából láttam, hogy felém nyúl. Próbáltam úgy mozdulni, hogy el se érhessen, de ebben a pillanatban nem engedelmeskedtek az izmaim és nem voltam képes arra, hogy mozduljak. Sokkal erősebb telepata volt, mint én, hiába voltak mentális pajzsaim ellene semmit sem értek. Ha képes voltam arra, hogy beszéljek, akkor a szavai után megszólaltam. Ennyire pofátlan még én sem voltam soha sem, pedig az Pantheonok között is híres voltam, hogy mennyire sok mindent megengedtem magamnak hasonló módokon.
- Nem akarsz bemocskolni? – kérdeztem megvetően. – Már megtetted!
Tudtam, hogy mindent megszerez, amit megakar, de én pedig arról voltam híres, hogy nem vagyok megszerezhető semmilyen módon, ha én nem akarom. Dacosan és megvetően néztem rá, ha úgy állt, hogy ráláttam.
- Csak egyetlen egy okból nem tetted meg azt – feleltem. – Úgy, hogy nem engem kaptál volna meg, hanem csak a testemet. A lelkem soha sem lett volna a tied. Ha befolyásolsz, hogy akarjalak, hogy szeresselek az már nem én lennék. Hanem pusztán önmagad!
Majdnem gúnyosan nevettem fel, ha tudtam volna mozdulni, akkor most kapott volna egy akkora pofont, hogy a fal adta volna a másikat neki, jelen esetben szó szerint értve. Esélyt adni neki? Ezek után? Ez a legtöbb helyen régen már jócskán szexuális zaklatásnak minősült volna és könnyedén börtönbe jutathattam volna.
- Szerintem meg azzal, hogy nem hagytál távozni és erővel tartasz itt játszottad el az esélyedet! – vicsorogtam. – Pontosan tudod, hogy mit érzek a férjem iránt, hogy örök hűséget esküdtem neki, ő a gyermekeim apja! Ne merészeld felhozni, hogy csak egy gép, mert nem. nekem ugyanaz a személy, akibe alig három évesen beleszerettem! Ha megszakadnál sem érhetnél soha sem még a közelébe sem!
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Úgy tűnt Aesa számára végül, hogy mégsem fogják kihagyni a vacsorát, mert a fiú is szeretett enni. Arra a kérdésre, hogy mi is lesz a vacsora a kislány sejtelmesen mosolyodott el és jó néhány pillanatig nem is felelt, csak heccelte a fiút.
- Anya meghagyta az androidnak, hogy a kedvenc ételeidből válogasson össze egy vacsorát neked – mosolyodott el.
Remélte, hogy a fiú ennek örülni fog, hogy ezekből ehet itt is, bár még volt, amit hozzáfűzött volna.
- De ha az én kedvenceimet szeretnéd kipróbálni, azt is lehet – magyarázta.
Aesa azt hallotta, hogy Hersuc bejött az ajtóból és még őket is nézegette, de mivel a kisróka nem ment most oda hozzájuk, csak nézte őket, így nem is hívta. Majd mosolyogva pillantott rá, ahogyan elrohant, hogy valószínűleg tovább ismerkedjen az új otthonával. Ezen idő alatt a kislány lelkesen magyarázta azt, hogy mit is programozott és csinált azóta, hogy nem találkozott Honsammal. Örült annak, hogy a barátja is ilyen lelkes ezzel kapcsolatban. bólogatott arra, hogy van már prototípus, legalább is, ami a sima játékmechanikákat illette, ellenségek ugyan nem voltak, de megvolt, hogy miként juthatnak ki az első folyosóra a szobából, aztán azon végigmenve – kimaradt a póklény még – fel a szentélybe, ott a mechanika a városhoz és így tovább egészen a végső küzdelemig. A helyek megvoltak, minden tekintetben, csak a karakterek hiányoztak továbbra is.
- Persze, hogy kipróbálhatod, bár ellenfelek nélkül nem olyan nehéz, egyelőre csak a benne levő mechanikák, amiket tesztelni lehet – magyarázta tovább. – De akkor gyere, menjünk a holoszobába.
Ezzel a kislány fel is pattant az ülésből és ha jött Honsam akkor a holoszobához vezette, ami itt volt a földszinten. Valószínű, hogy a fiú is volt már itt párszor, így ő is tudta az utat errefelé. Amíg arrafelé mentek a kislány mondta, hogy miként szerezte Hersuc-ot, hogy nem a sivatagban fogta, és, hogy az anyukája egyébként sem örül annak, hogyha odakint a szegényekkel barátkozik. Bólintott arra, hogy valóban úgy van, ahogyan a fiú gondolja, bár nem teljesen ez volt az ok.
- Nem a szegényekkel van baja, játszhatok velük, ha eljönnének ide – magyarázta. – De ugye nekik, ha elmondod, hogy milyen származású vagy máris nem akarnak veled játszani. Szóval ez ilyen ördögi kör. Attól fél, ha megtudják illetéktelenek, hogy kint játszom, akkor elrabolhatnak, megzsarolhatják anyut és ilyenek… tudod, hogy a Vex-ben, Rocksolidban és több felé is vannak üzleti, politikai érdekeltségei. Így emiatt veszélyes.
Mondta kissé szomorúan, meg tudta azt is, hogy a képessége miatt is. hiszen azt sokan használhatnák rossz célokra. Ha beértek időközben a holoszobába, akkor a kislány ott megszólalt.
- Rendszer töltsd be a játékom első pályáját – adta ki az utasítást.
Az első pálya a sötét terem volt benne az Ősi-Marsi technológiájú ajtóval. A hely megjelent körülöttük az ajtóval együtt. Számítógépes játékhoz mérten a feladat szöveggel jelent meg, hogy juss ki az ajtón meghatározott időn belül. A visszaszámláló egy percről, azaz 100 másodpercről kezdett visszaszámolni.
- Gyerünk Honsam állj neki, én figyellek – mosolygott.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Szer. 02 Szept. 2015, 22:27
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Stephanie és Átok beszélgetése nem hogy nem kellemes, hanem nagyon kellemetlen és fájó helyzetté válik. Steph már mozogni sem tud, de legalább Átokkal szemben áll és így beszélhet a férfihoz. Úgy tánik Átkot semmi nem hatja meg abból, amit neki mond. Mintha már készült volna, hogy ehhez hasonló dolgokat fog hallani.
- Nem. Még nem mocskoltalak be.
Szögezi le Átok a nő kijelentésére. Később, miután Stephanie bejezte az utolsó mondatát is, Átok kinyúl az arcához, nem ér hozzá, éppen nem, de úgy tesz mintha megsimítaná.
- Nem akarok senkinek a közelébe érni. Téged akarlak. Amint láttam, az északiak nyitottak voltak az ilyesmire.
Végül Átok elveszi a kezét és Stephanie érzi, hogy ismét szabadon tud mozogni. Ha akar akár egy pofont is adhat Átoknak.
- Biztosnak kell lennem benne, hogy értetted amit mondtam. Ha elutasítasz nem hagysz más módot számomra, mintsem rávegyelek más módon.
Átok még megvárja Stephanie reakcióját erre a mondatára, aztán hagyja, hogy a nő döntsön. Ha Stephanie elmegy, ott hagyva a másikat, akkor már a felvonó ajtajánál azt kezdi érezni, hogy vonzódik Átokhoz és vissza kellene mennie a lakására. Legyűrheti az érzést, mivel tudja hogy manipuláció, de az esetben még a felvonóban - maga sem tudja miért - megnyomja a leállítót és úgy érzi jobb lenne visszamenni. Ha marad és nem tépi le szó szerint vagy képletesen Átok fejét, akkor a férfi mögé megy és hátulról átöleli őt, nyugodtan hozzásimulva. Ha azonban a sarkára áll, akkor Átok még nem tesz semmit.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa sejtelmes válaszával kissé összezavarja Honsamot, de aztán a fiú nagyon megörül neki, hogy a kedvenc ételeit eheti.
- Az remek! Várjunk... ti honnan tudjátok mik az én kedvenc ételeim?
Kérdezi kíváncsian a fiú. Ha erre választ kap, akkor már kevésbé kíváncsi a vacsorára. Helyette arra terelődik a szó, hogy milyen játékot is programozott Aesa, a fiú pedig örömmel hallgatja és csodálja Miller játékát. Hersuc időközben elrohan, hogy a házat fedezze fel magának.
- Rendben menjünk!
Feleli ismét lelkesen Honsam. Amint Aesa feláll és elindul a holoszoba felé, a fiú is így tesz és követi lányt. Út közben Aesa azt is elárulja, hogy miért nem lehet most a másik barátaival a városban. A barátja persze megérti ezt.
- Az én anyukám is ilyesmiket mond. Veszélyes.
Ebben egyet is ért a fiú, hogy szomorú, de ez ellen nincs mit tenni. A játékszobában a rendszer betölti Aesa félkész játékát. Honsam először is a feladatra nem is figyelve körülnéz a szobában és csodálkozva nézi a jobbnál jobb fényeket és textúrákat.
- Hűha! Ezt mind te csináltad?
Kérdezi ismét lenyűgözve. Ezután megy oda az ajtóhoz. Várja, hogy valami történjen, ha nem történik semmi, akkor megpróbálja kézzel, erővel kinyitni. Ha nem sikerül több próbálkozás után sem kinyitnia, akkor keresni kezd kulcsot, vagy kódot, vagy terminált a teremben. Akárhogy is, próbálkozik, hogy mit rejt a játék magában. Amíg Honsam kísérletezik és játszik, Aesa hallja hogy valami lezúg az emeletre vezető lépcső tetejéről és kis huppanásokkal a földszintre gurul le. Valószínűleg Hersuc az.
Stephanie és Átok beszélgetése nem hogy nem kellemes, hanem nagyon kellemetlen és fájó helyzetté válik. Steph már mozogni sem tud, de legalább Átokkal szemben áll és így beszélhet a férfihoz. Úgy tánik Átkot semmi nem hatja meg abból, amit neki mond. Mintha már készült volna, hogy ehhez hasonló dolgokat fog hallani.
- Nem. Még nem mocskoltalak be.
Szögezi le Átok a nő kijelentésére. Később, miután Stephanie bejezte az utolsó mondatát is, Átok kinyúl az arcához, nem ér hozzá, éppen nem, de úgy tesz mintha megsimítaná.
- Nem akarok senkinek a közelébe érni. Téged akarlak. Amint láttam, az északiak nyitottak voltak az ilyesmire.
Végül Átok elveszi a kezét és Stephanie érzi, hogy ismét szabadon tud mozogni. Ha akar akár egy pofont is adhat Átoknak.
- Biztosnak kell lennem benne, hogy értetted amit mondtam. Ha elutasítasz nem hagysz más módot számomra, mintsem rávegyelek más módon.
Átok még megvárja Stephanie reakcióját erre a mondatára, aztán hagyja, hogy a nő döntsön. Ha Stephanie elmegy, ott hagyva a másikat, akkor már a felvonó ajtajánál azt kezdi érezni, hogy vonzódik Átokhoz és vissza kellene mennie a lakására. Legyűrheti az érzést, mivel tudja hogy manipuláció, de az esetben még a felvonóban - maga sem tudja miért - megnyomja a leállítót és úgy érzi jobb lenne visszamenni. Ha marad és nem tépi le szó szerint vagy képletesen Átok fejét, akkor a férfi mögé megy és hátulról átöleli őt, nyugodtan hozzásimulva. Ha azonban a sarkára áll, akkor Átok még nem tesz semmit.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa sejtelmes válaszával kissé összezavarja Honsamot, de aztán a fiú nagyon megörül neki, hogy a kedvenc ételeit eheti.
- Az remek! Várjunk... ti honnan tudjátok mik az én kedvenc ételeim?
Kérdezi kíváncsian a fiú. Ha erre választ kap, akkor már kevésbé kíváncsi a vacsorára. Helyette arra terelődik a szó, hogy milyen játékot is programozott Aesa, a fiú pedig örömmel hallgatja és csodálja Miller játékát. Hersuc időközben elrohan, hogy a házat fedezze fel magának.
- Rendben menjünk!
Feleli ismét lelkesen Honsam. Amint Aesa feláll és elindul a holoszoba felé, a fiú is így tesz és követi lányt. Út közben Aesa azt is elárulja, hogy miért nem lehet most a másik barátaival a városban. A barátja persze megérti ezt.
- Az én anyukám is ilyesmiket mond. Veszélyes.
Ebben egyet is ért a fiú, hogy szomorú, de ez ellen nincs mit tenni. A játékszobában a rendszer betölti Aesa félkész játékát. Honsam először is a feladatra nem is figyelve körülnéz a szobában és csodálkozva nézi a jobbnál jobb fényeket és textúrákat.
- Hűha! Ezt mind te csináltad?
Kérdezi ismét lenyűgözve. Ezután megy oda az ajtóhoz. Várja, hogy valami történjen, ha nem történik semmi, akkor megpróbálja kézzel, erővel kinyitni. Ha nem sikerül több próbálkozás után sem kinyitnia, akkor keresni kezd kulcsot, vagy kódot, vagy terminált a teremben. Akárhogy is, próbálkozik, hogy mit rejt a játék magában. Amíg Honsam kísérletezik és játszik, Aesa hallja hogy valami lezúg az emeletre vezető lépcső tetejéről és kis huppanásokkal a földszintre gurul le. Valószínűleg Hersuc az.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Csüt. 03 Szept. 2015, 10:51
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Nem is számítottam rá arra, hogy bármit is fog érni, amit mondok. Nem olyan volt, akit érdekelt volna mindez. Arra legalább „jó” volt, hogy saját magamat mégjobban felhergeljem és még a dühömet sem tudom levezetni. Legszívesebben elhúztam volna az arcomat, amikor felemelte a kezét, mintha meg akarna simogatni. Nem mocskolt be? Lényegében, amit művel már az felért volna egy nemi erőszak kezdetével! Láthatóan nem kissé egyezett a véleményünk erről a dologról. De erre már nem feleltem, a következő szavai után továbbra is dühösen, dacosan néztem rá. Attól, hogy látott dolgokat, még nem tudott semmi.
- Akkor azonban azt is tudnád, hogy mióta a fiaim megszülettek nagyjából ezerháromszáz éve nem voltam senki mással! – vicsorogtam tovább. – Ahogyan azt is, hogy ezerhuszonnégy évvel ezelőtt örök hűséget fogadtam neki újra! És az emlékeimből tudhatod, hogy egy áznak és egy vánnak mennyire fontosak az eskük!
Arról nem is beszélve, ha tényleg tiszteletben tartotta volna azt, hogy ki vagyok, akkor nem kérte volna ezt tőlem. Azon felül már évszázadokkal ezelőtt meghaltam, meghaltam, amikor az apám elvett tőlem mindent, majd mikor Zsarnok is, a fiaimat, az unokáimat, a családomat, a barátaimat, mindenkit. Ahogyan elvette a kezét és újra tudtam mozogni azonnal megpróbáltam lekeverni egy hatalmas pofont. Eléggé biztos voltam benne, hogy nem fogom eltalálni, mert készül arra, hogy megteszem, ha belenézett a jövőbe, akkor tudta. Már éppen készültem volna távozni, amikor újra megszólalt, a szavaira megtorpantam, szóval mégiscsak az az eredmény marad, hogy így vagy úgy, de a megszerez. A végeredmény mindkettőnk számára ugyanaz. Neki, hogy megkapott, nekem pedig, hogy így vagy úgy, de tulajdonképpen megerőszakol. Izzó szemekkel néztem rá és még engem is meglepett, hogy olyan lett a hangom, amilyen. Ahogyan annak idején istennőként volt, hogyha halandó hallotta volna.
- Előbb vagy utóbb megtanulod gyermek, hogy nincs minden úgy, ahogyan te akarod – mondtam. – Előbb vagy utóbb te is hatalmasat fogsz zuhanni.
A hangom mintha nem is a sajátom lett volna, ősrégi, zengő, távoli nem e világi, valami a múlt homályából, ami elveszett nagyon-nagyon régen. Egyáltalán nem illett ez a mélyebb hang ehhez a testhez, amit emberként viseltem.
- Szánni való vagy, azt hittem, hogy atyámat nem lehet szánalomban s megvetésben alulmúlni, tévedtem. Neked sikerült! Nem hittem volna, hogy ezt a pillanatot valaha is megérem, hogy ezt eléri valaki.
Megköszörültem a torkomat, utána már képes voltam a saját hangomon folytatni, bár még mindig kihallottam a hangomból azt, ami az előbb is benne volt. Azt hiszem, hogy védekezésképp reagáltam így.
- Egyet jegyezz meg, én nem vagyok Bestia! Bármit is teszel nem önként leszek a tied, hanem kényszerből. Bárhogyan is lesz, egy valamit soha sem felejts el, ellenem nem győztél, én nem hódolok be neked, mert nem félek tőled! Tehetsz velem bármit, akkor is én győztem, éppen ezért nem fog soha sem elégtételt okozni az sem, ha magadévá tettél!
A legszívesebben sírni támadt volna kedvem, elfutni, de nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust és azt sem, hogy meglássa rajtam. Még mindig dühtől lángoló szemekkel néztem őt.
- És te megértetted, amit én mondtam? – kérdeztem hihetetlenül ridegen.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa elmosolyodott azon, hogy Honsam így megörült annak, hogy mivel is készülnek neki. Azonban néhány pillanattal később meg is lepődött azon, hogy ezeket tudják. Valóban a kislány nem az esze miatt kedvelte a fiút, mert időnként kicsit lassú volt, de ezt már megszokta, hogy hozzá képest mindenki szerényebb képességekkel van megáldva. De nem zavarta, már hozzászokott, bár nem tagadhatta, hogy egy kicsit hiányzott neki az, hogy megismerjen más vele egykorú HPI-s fiatalokat, főleg, hogy mindeddig csak hallásból volt róluk tudomása.
- Ne aggódj, nincs ebben semmi varázslat – próbálta nyugtatni a fiút. – Egyik korábbi alkalommal anya megkérdezte anyukádat, hogy miket is ennél nálunk szívesen.
Főleg, hogy Honsam nem először volt már itt vendégségben és az anyukája ilyenekre roppant figyelmes volt. Még ha nem is jutottak el addig, hogy egyenek korábban, de azért tudták, hogy mit kell készíteni. Mindezek után mesélt a játékáról, amit nekiállt megcsinálni és meg is egyeztek nagyon hamar abban, hogy megmutatja Aesa mindezt a fiúnak. Közben, amíg átmentek a másik szobába azt is elmondta, hogy az anyukája miért is nem engedi meg azt, hogy a szegényebb gyerekekkel barátkozzon és velük legyen. Kissé meglepte az, hogy Honsam anyukája is pont ezt mondta a fiúnak, de legalább már tudta, hogy nem csak az ő anyukája az, aki túlságosan is túlaggódja a dolgokat, hanem ez olyan előkelő szokás.
- Ez csak egy csúnya kis szoba, a többi rész sokkal jobb – felelte lelkesen a lány.
Ahogyan Honsam az ajtóhoz ment nem történt semmi, a feszegetésre sem, ahogyan a fiú kulcsot keresett olyan sem volt, ellenben ahogyan az idő telni kezdett a padlóból fegyverek emelkedtek ki célba vették a fiút. Amikor újra az ajtó környékén nézett körül, akkor az ajtóból kiemelkedett egy Ősi-Marsi technológiájú zárszerkezet, aminek a kinyitásával lehetett majd átjutni az ajtón. Ekkor hallotta meg a puffanásokat, mire felkapta a fejét.
- Egy pillanat és jövök, azt hiszem Hersuc leesett a lépcsőn – mondta. – Te addig folytasd, ha lejár az idő meghaltál, de újra kezdhető. A zárszerkezetet úgy programoztam, hogy mindig random kódot kérjen be, ne legyen egyszerű, ha már egyszer megcsináltad. Így mindig új és izgalmas.
Ezzel meg is pördült és kirohant a szobából egyenesen arra, amerre a kis róka leeshetett a földre. Biztosra vette, hogy szegény jószág megütötte magát. Ha megtalálta az állatkáját, akkor próbálta megfogni és ölbe venni, hogy simogatással és kedves szavakkal nyugtassa meg Hersuc-ot. Ha sikerült megfogni, akkor vele együtt ment vissza a holoszoba ajtajáig, bevinni nem akarta, mert látta, hogy miként reagált az androidra is. Ha végül sikerült megnyugtatnia az állatot, akkor teszi le.
- Legyél kicsit óvatosabb – mondta neki kedvesen. – Nagyon megütheted magad. Bejössz, vagy maradsz?
Kérdezte, ha jött vele Hersuc, akkor vele ment vissza a szobába, ha nem, akkor egyedül.
- Hogy állsz Honsam? – kérdezte a fiút.
Nem is számítottam rá arra, hogy bármit is fog érni, amit mondok. Nem olyan volt, akit érdekelt volna mindez. Arra legalább „jó” volt, hogy saját magamat mégjobban felhergeljem és még a dühömet sem tudom levezetni. Legszívesebben elhúztam volna az arcomat, amikor felemelte a kezét, mintha meg akarna simogatni. Nem mocskolt be? Lényegében, amit művel már az felért volna egy nemi erőszak kezdetével! Láthatóan nem kissé egyezett a véleményünk erről a dologról. De erre már nem feleltem, a következő szavai után továbbra is dühösen, dacosan néztem rá. Attól, hogy látott dolgokat, még nem tudott semmi.
- Akkor azonban azt is tudnád, hogy mióta a fiaim megszülettek nagyjából ezerháromszáz éve nem voltam senki mással! – vicsorogtam tovább. – Ahogyan azt is, hogy ezerhuszonnégy évvel ezelőtt örök hűséget fogadtam neki újra! És az emlékeimből tudhatod, hogy egy áznak és egy vánnak mennyire fontosak az eskük!
Arról nem is beszélve, ha tényleg tiszteletben tartotta volna azt, hogy ki vagyok, akkor nem kérte volna ezt tőlem. Azon felül már évszázadokkal ezelőtt meghaltam, meghaltam, amikor az apám elvett tőlem mindent, majd mikor Zsarnok is, a fiaimat, az unokáimat, a családomat, a barátaimat, mindenkit. Ahogyan elvette a kezét és újra tudtam mozogni azonnal megpróbáltam lekeverni egy hatalmas pofont. Eléggé biztos voltam benne, hogy nem fogom eltalálni, mert készül arra, hogy megteszem, ha belenézett a jövőbe, akkor tudta. Már éppen készültem volna távozni, amikor újra megszólalt, a szavaira megtorpantam, szóval mégiscsak az az eredmény marad, hogy így vagy úgy, de a megszerez. A végeredmény mindkettőnk számára ugyanaz. Neki, hogy megkapott, nekem pedig, hogy így vagy úgy, de tulajdonképpen megerőszakol. Izzó szemekkel néztem rá és még engem is meglepett, hogy olyan lett a hangom, amilyen. Ahogyan annak idején istennőként volt, hogyha halandó hallotta volna.
- Előbb vagy utóbb megtanulod gyermek, hogy nincs minden úgy, ahogyan te akarod – mondtam. – Előbb vagy utóbb te is hatalmasat fogsz zuhanni.
A hangom mintha nem is a sajátom lett volna, ősrégi, zengő, távoli nem e világi, valami a múlt homályából, ami elveszett nagyon-nagyon régen. Egyáltalán nem illett ez a mélyebb hang ehhez a testhez, amit emberként viseltem.
- Szánni való vagy, azt hittem, hogy atyámat nem lehet szánalomban s megvetésben alulmúlni, tévedtem. Neked sikerült! Nem hittem volna, hogy ezt a pillanatot valaha is megérem, hogy ezt eléri valaki.
Megköszörültem a torkomat, utána már képes voltam a saját hangomon folytatni, bár még mindig kihallottam a hangomból azt, ami az előbb is benne volt. Azt hiszem, hogy védekezésképp reagáltam így.
- Egyet jegyezz meg, én nem vagyok Bestia! Bármit is teszel nem önként leszek a tied, hanem kényszerből. Bárhogyan is lesz, egy valamit soha sem felejts el, ellenem nem győztél, én nem hódolok be neked, mert nem félek tőled! Tehetsz velem bármit, akkor is én győztem, éppen ezért nem fog soha sem elégtételt okozni az sem, ha magadévá tettél!
A legszívesebben sírni támadt volna kedvem, elfutni, de nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust és azt sem, hogy meglássa rajtam. Még mindig dühtől lángoló szemekkel néztem őt.
- És te megértetted, amit én mondtam? – kérdeztem hihetetlenül ridegen.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa elmosolyodott azon, hogy Honsam így megörült annak, hogy mivel is készülnek neki. Azonban néhány pillanattal később meg is lepődött azon, hogy ezeket tudják. Valóban a kislány nem az esze miatt kedvelte a fiút, mert időnként kicsit lassú volt, de ezt már megszokta, hogy hozzá képest mindenki szerényebb képességekkel van megáldva. De nem zavarta, már hozzászokott, bár nem tagadhatta, hogy egy kicsit hiányzott neki az, hogy megismerjen más vele egykorú HPI-s fiatalokat, főleg, hogy mindeddig csak hallásból volt róluk tudomása.
- Ne aggódj, nincs ebben semmi varázslat – próbálta nyugtatni a fiút. – Egyik korábbi alkalommal anya megkérdezte anyukádat, hogy miket is ennél nálunk szívesen.
Főleg, hogy Honsam nem először volt már itt vendégségben és az anyukája ilyenekre roppant figyelmes volt. Még ha nem is jutottak el addig, hogy egyenek korábban, de azért tudták, hogy mit kell készíteni. Mindezek után mesélt a játékáról, amit nekiállt megcsinálni és meg is egyeztek nagyon hamar abban, hogy megmutatja Aesa mindezt a fiúnak. Közben, amíg átmentek a másik szobába azt is elmondta, hogy az anyukája miért is nem engedi meg azt, hogy a szegényebb gyerekekkel barátkozzon és velük legyen. Kissé meglepte az, hogy Honsam anyukája is pont ezt mondta a fiúnak, de legalább már tudta, hogy nem csak az ő anyukája az, aki túlságosan is túlaggódja a dolgokat, hanem ez olyan előkelő szokás.
- Ez csak egy csúnya kis szoba, a többi rész sokkal jobb – felelte lelkesen a lány.
Ahogyan Honsam az ajtóhoz ment nem történt semmi, a feszegetésre sem, ahogyan a fiú kulcsot keresett olyan sem volt, ellenben ahogyan az idő telni kezdett a padlóból fegyverek emelkedtek ki célba vették a fiút. Amikor újra az ajtó környékén nézett körül, akkor az ajtóból kiemelkedett egy Ősi-Marsi technológiájú zárszerkezet, aminek a kinyitásával lehetett majd átjutni az ajtón. Ekkor hallotta meg a puffanásokat, mire felkapta a fejét.
- Egy pillanat és jövök, azt hiszem Hersuc leesett a lépcsőn – mondta. – Te addig folytasd, ha lejár az idő meghaltál, de újra kezdhető. A zárszerkezetet úgy programoztam, hogy mindig random kódot kérjen be, ne legyen egyszerű, ha már egyszer megcsináltad. Így mindig új és izgalmas.
Ezzel meg is pördült és kirohant a szobából egyenesen arra, amerre a kis róka leeshetett a földre. Biztosra vette, hogy szegény jószág megütötte magát. Ha megtalálta az állatkáját, akkor próbálta megfogni és ölbe venni, hogy simogatással és kedves szavakkal nyugtassa meg Hersuc-ot. Ha sikerült megfogni, akkor vele együtt ment vissza a holoszoba ajtajáig, bevinni nem akarta, mert látta, hogy miként reagált az androidra is. Ha végül sikerült megnyugtatnia az állatot, akkor teszi le.
- Legyél kicsit óvatosabb – mondta neki kedvesen. – Nagyon megütheted magad. Bejössz, vagy maradsz?
Kérdezte, ha jött vele Hersuc, akkor vele ment vissza a szobába, ha nem, akkor egyedül.
- Hogy állsz Honsam? – kérdezte a fiút.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Pént. 04 Szept. 2015, 00:17
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Átok ajkán mosoly jelenik meg, amikor Stephanie az esküjét említi.
- Magányos vagy. Legalább ezt elismerhetnéd.
Amint Steph képes mozogni egy óriási pofont lekever Átoknak. A férfi nem végi ki, hagyja hogy a nő keze az arcán csattanjon. Ezután el is menne, amikor Átok utána szól. Stephben erre hatalmas harag gerjed és a hangja is eltorzul, olyan lesz mint egykoron, istennőként. A szavaktól Átok meg se rezzen. Tetszik neki amit lát, a hatalmas tüzet, de nem mutatja ki. A kérdésre bólint.
- Megértettem.
Mielőtt azonban Stephanie bármi mást is tehetne, ismét Átok szólal meg és kezdeményez, közben körülintve a lakáson.
- A legjobb az lenne, ha mégis maradnál. Akkor nem kell ártanom neked. Nem feltétlenül akarom, bármit is hiszel. Tisztelem a benned lévő istennőt, de nem félek tőle. Ha egyből elutasítasz, kényszerítesz. De a dacod túl nagy ahhoz, hogy bármire is gondolj, mert gyűlölni akarsz. Kipróbálhatod azt is milyen amikor kedvesebb vagyok. Mást sem a leggonoszabb oldalammal nyertem meg.
Ha Stephanie továbbra is ellenkezik, akkor Átok egyszerűen hátat fordít neki és int, hogy menjen.
- Menj csak. Most is azért vagy itt, mert akaratos vagy. Ha nem futottál volna el az anyahajóról, most is a lányoddal és a családoddal lennél. Magad is megláthatod mi lesz a következménye ha még egyszer elfutsz.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsam csak megcsóválja a fejét arra, hogy honnan is tudják Millerék az ő kedvenc ételeit.
- Ezek az anyák mindig ilyenek... nekem nem is mondta el.
Szögezi le a fiú, hogy semmit nem tudott erről az "aljas cselről" Honsam nagyon lelkes Aesa videojátékával kapcsolatban, gyorsan el is jutnak oda, hogy átmenjenek a játszószobába és ott Aesa megmutatta a barátjának a saját maga által készített játékot. Honsam sokáig próbálgatja az ajtót, de semmi. Amikor fegyverek emelkednek ki a földből, a fiú nem ijed meg, sok ilyen játékkal játszott már, az ingerküszöbét mindez eléggé feltornázta. Amikor megjelenik a zár, lelkesen de óvatosan áll neki azzal ügyködni, és megpróbálja feltörni azt. Amikor Aesa néhány mondat után kimegy a szobából, a fiú csak a válla fölött válaszol neki, hangosan, hogy azért hallja Aesa de ő se zökkenjen ki a játékból.
- Rendben van! Addig próbálom ezt megcsinálni.
Aesa meg is fordul és fut is ki a szobából, egyenesen a lépcsőhöz. A lépcső legalján Hersuc áll fel éppen, megrázza magát, nyüszítő, nyüszögő hangot ad, aztán csipogni kezd Aesának, ahogy a lány közel jön hozzá. A kis róka mélységes megbántással néz a lépcsőre, mintha az bántotta volna és a lépcső hibája lenne hogy leesett róla. Eddigre Aesa már felveszi a kisállatot a földről és magához fogva simogatja. Hersuc a kérdésekből semmit nem ért, csak hatalmas csillogó fekete szemekkel néz Aesara és ha a lány leteszi, rohan utána. Így végül a kis róka a holoszobában köt ki. Egy ideig szaglászni kezdi a falakat és a környezetet, megfogni, megrágni, de ez nem sikerül. Lassan a szoba közepe felé hátrál és mindenre morogni kezd, mert furcsa és ennek sincs szaga. Honsam közben a zárszerkezet feltörésén dolgozik és már egész közel jár a megoldáshoz.
- Jól.
Vágja rá röviden, miközben a nyelve hegye is kilóg a szájából, annyira ügyeskedik.
Átok ajkán mosoly jelenik meg, amikor Stephanie az esküjét említi.
- Magányos vagy. Legalább ezt elismerhetnéd.
Amint Steph képes mozogni egy óriási pofont lekever Átoknak. A férfi nem végi ki, hagyja hogy a nő keze az arcán csattanjon. Ezután el is menne, amikor Átok utána szól. Stephben erre hatalmas harag gerjed és a hangja is eltorzul, olyan lesz mint egykoron, istennőként. A szavaktól Átok meg se rezzen. Tetszik neki amit lát, a hatalmas tüzet, de nem mutatja ki. A kérdésre bólint.
- Megértettem.
Mielőtt azonban Stephanie bármi mást is tehetne, ismét Átok szólal meg és kezdeményez, közben körülintve a lakáson.
- A legjobb az lenne, ha mégis maradnál. Akkor nem kell ártanom neked. Nem feltétlenül akarom, bármit is hiszel. Tisztelem a benned lévő istennőt, de nem félek tőle. Ha egyből elutasítasz, kényszerítesz. De a dacod túl nagy ahhoz, hogy bármire is gondolj, mert gyűlölni akarsz. Kipróbálhatod azt is milyen amikor kedvesebb vagyok. Mást sem a leggonoszabb oldalammal nyertem meg.
Ha Stephanie továbbra is ellenkezik, akkor Átok egyszerűen hátat fordít neki és int, hogy menjen.
- Menj csak. Most is azért vagy itt, mert akaratos vagy. Ha nem futottál volna el az anyahajóról, most is a lányoddal és a családoddal lennél. Magad is megláthatod mi lesz a következménye ha még egyszer elfutsz.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsam csak megcsóválja a fejét arra, hogy honnan is tudják Millerék az ő kedvenc ételeit.
- Ezek az anyák mindig ilyenek... nekem nem is mondta el.
Szögezi le a fiú, hogy semmit nem tudott erről az "aljas cselről" Honsam nagyon lelkes Aesa videojátékával kapcsolatban, gyorsan el is jutnak oda, hogy átmenjenek a játszószobába és ott Aesa megmutatta a barátjának a saját maga által készített játékot. Honsam sokáig próbálgatja az ajtót, de semmi. Amikor fegyverek emelkednek ki a földből, a fiú nem ijed meg, sok ilyen játékkal játszott már, az ingerküszöbét mindez eléggé feltornázta. Amikor megjelenik a zár, lelkesen de óvatosan áll neki azzal ügyködni, és megpróbálja feltörni azt. Amikor Aesa néhány mondat után kimegy a szobából, a fiú csak a válla fölött válaszol neki, hangosan, hogy azért hallja Aesa de ő se zökkenjen ki a játékból.
- Rendben van! Addig próbálom ezt megcsinálni.
Aesa meg is fordul és fut is ki a szobából, egyenesen a lépcsőhöz. A lépcső legalján Hersuc áll fel éppen, megrázza magát, nyüszítő, nyüszögő hangot ad, aztán csipogni kezd Aesának, ahogy a lány közel jön hozzá. A kis róka mélységes megbántással néz a lépcsőre, mintha az bántotta volna és a lépcső hibája lenne hogy leesett róla. Eddigre Aesa már felveszi a kisállatot a földről és magához fogva simogatja. Hersuc a kérdésekből semmit nem ért, csak hatalmas csillogó fekete szemekkel néz Aesara és ha a lány leteszi, rohan utána. Így végül a kis róka a holoszobában köt ki. Egy ideig szaglászni kezdi a falakat és a környezetet, megfogni, megrágni, de ez nem sikerül. Lassan a szoba közepe felé hátrál és mindenre morogni kezd, mert furcsa és ennek sincs szaga. Honsam közben a zárszerkezet feltörésén dolgozik és már egész közel jár a megoldáshoz.
- Jól.
Vágja rá röviden, miközben a nyelve hegye is kilóg a szájából, annyira ügyeskedik.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Pént. 04 Szept. 2015, 11:20
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Ahogyan a mosoly megjelent az arcán a szavaim után, és amit válaszolt már láttam és tudtam, hogy semmit sem jelent neki az, hogy mit is mondtam, nem is értette. Nem is érthette, hogy nekem és a fajtámnak egy-egy eskü mit jelent és mekkora jelentősége van. Mit tudhatta azt, hogy miért is járt úgy az apám, ahogyan. Látni látta az eseményeket, de nem hiszem, hogy értette, hogy miért volt. Hiszen egy-egy eskünek soha sehol sem volt akkora jelentősége, mint nálunk. Főleg, hogyha az isteni eskü volt. Megszeghetetlenek, amiket mindig és mindenkor be kellett tartani. Talán túlságosan is ragaszkodom a régi idők eszméihez, amiket belém neveltek.
- Nem érted – mondtam a szavaira. – Igen, magányos vagyok, mert elvesztettem a lelki társamat, aki pótolhatatlan. És mégsem vagyok az, mert egy csodálatos lányt nevelek fel, megvannak a barátaim, szeretteim. Nem vagyok egyedül, vannak, akikre támaszkodhatok.
Nem kapta meg az örömöt, hogy azt válaszoljam, amit akart, hogy minden tekintetben magányos vagyok. Tudtam, hogy arra akart kilyukadni, hogy szükségem lenne egy szeretőre, de köszönöm szépen ezt a részét az életemnek én is megtudtam oldani és már nagyon régóta megvoltak a megfelelő eszközök, hogy egy nő soha se érezze magát magányosnak. Ahogyan végre mozogtam letudtam neki keverni egy hatalmas pofont, még engem is meglepett, hogy megtudtam tenni és nem húzódott el ettől, hanem hagyta mindezt. Ahogyan készültem távozni ezek után szólalt meg, mire úgy reagáltam akaratlanul is, ahogyan mindarra nem számítottam. Nem is tudom, hogy mikor hallottam így utoljára a hangomat, mikor viselkedtem így, tényleg az volt az érzésem, hogy ösztönös védekező reakció abból az időmből, amikor a legerősebb voltam és minden ellen megtudtam magamat, magunkat védeni. Csak pont attól nem, akitől kellett volna. De legalább megértette, hogy mit akartam neki mondani. Legalább abban megegyeztünk, hogy egyik sem fél a másiktól, talán ostobaság volt részemről, de nem igen volt mit vesztenem, így a félelmem már csak Jon-é és a gyermekeimé volt. őket féltettem, magamat nem. Amíg beszélt az asztalhoz léptem és töltöttem magamnak egy pohár itallal. Nem sokszor volt olyan az életemben, hogy szükségét éreztem, ez most olyan volt. már csak azért sem, mert zsarolás volt az egész, ha elmegyek rávesz, hogy visszajöjjek, így akkor inkább már a maradást választottam.
- Ha már ilyen „szépen” megkértél, hogy maradjak – morogtam. – Maradok.
Adtam meg magamat, a pohárból kiittam a benne levő italt és csak utána szólalok meg ismét. féltem, hogy a plafon mindjárt ránk szakad, amikor kijelentette, hogy van kedvesebb oldala is. egyszer lehet, hogy volt, mára szerintem csak színészkedés volt az egész és az, aki egykor volt elveszett abban a pillanatban, ahogyan az Ősi-Marsi beültetéseket megkapta.
- Szerintem pontosan tudod, hogy miért tartottam mindig is távol magam tőled, hogy miért pont veled nincs belsőségesebb kapcsolatom, míg Sárkánnyal és Bestiával igen – mondtam. – Hogyan ne gyűlölnélek, amikor pontosan olyan vagy, mint az apám volt?
Megráztam a fejemet, hogy nem akarok választ hallani erre. Inkább próbáltam elterelni az egészet másfelé.
- Megkóstoltad ezeket már valaha, vagy most lesz az első? – érdeklődtem a vacsorára nézve.
Nem csak ő tudott mesterien színészkedni, ha szükséges volt, hanem én is…
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa legyintett csak Honsam szavaira, akinek úgy tűnt, hogy annyira nem tetszik, hogy csak így „kijátszották”.
- Én sem tudtam volna, ha nem hallom éppen, amikor az anyukáink beszéltek volna. Az enyém is megadta a tiednek azt, hogy én mit szeretek – magyarázta.
Nem talált ebben semmi ördöngösséget, persze a saját ételei között leginkább a helyi Spear-es étkek voltak, nem pedig a tényleges kedvencei. Bár már arra is megvolt a fedő sztori, hogy miként is ismeri annyira a Rocksolidos ételeket, mert a háttértörténet alapján az apukája oda valósi. Ez annyira nem is volt hazugság, révén az anyukája és az apukája is onnan származtak eredetileg, nem is beszélve arról, hogy a helyiek istenei voltak még jócskán a Zuhanás előtt.
- Bár… - kezdte. – Anya csak a Spear-es kedvenceimet mondta, nem szerette volna anyukádat a Rocksolidosokkal fárasztani. De most az android olyanokat csinál, így ezért is gondoltam, hogy majd lenne-e kedved megkóstolni őket.
Ezek után szinte rögtön fel is merült a téma, hogy Honsam megnézné a játékot, amit Aesa csinált. Így amíg Hersuc nekilátott a lakást felfedezni, addig a két gyerek átment a játékszobába, ahol a kislány azonnal be is hozatta az első pályáját annak, amit korábban megélt. Mosolyogva figyelte, hogy Honsam miként próbálkozik az ajtó kinyitásával és örült annak a ténynek is, hogy nem zökkentette őt ki az sem, hogy a fegyverek megjelentek a földből és célba vették. Talán jobb tesztelőt nem is találhatott volna, aki ennyire járatos volt a dolgokban. Azonban nem tudta kivárni egyelőre a végeredményt, mert odakintről meghallotta, hogy valami lepuffant a lépcsőn, hogy szegény Hersuc leeshetett. Így elnézést kért, aztán kiviharzott a szobából. Valóban jól gondolta, hogy a rókája volt a hang forrása, hiszen a kis állatka éppen ekkor állt fel a földről, nyüszítve. Azonnal megesett Aesa szíve rajta és nagyon sajnálta. A csipogás nagyon tetszett neki és roppant aranyosnak vélte, szerencsére pedig nem is kellett hajkurászni a kisállatot, mert az hagyta, hogy felvegye. Ugyan látta, hogy semmit sem értett a szavakból a kölyök, de azért remélte, hogy a nyugtató hangsúly meghozza a hatását és Hersuc megnyugszik egy kicsit. A holoszoba ajtajáig a kezeiben vitte el a rókát, csak ott tette le, a róka pedig követte be. Ahogyan visszaért a szobába és rákérdezett Honsamnál miként állt úgy tűnt, hogy a fiú már egészen jól. Amíg a társa a játékkal foglalkozott, addig a kislány mosolyogva figyelte Hersuc-ot, ahogyan mindent morgott és próbált harapni.
Amint végül Honsam sikeresen kinyitott az ajtót, akkor az visszahúzódik a falba és egy roppant magas, hosszú sötét folyosó következett, aminek a végén fény látszott. Itt már felbukkant a „manacsík” és tippként megjelent, hogy fegyverek, tárgyak alakíthatóak ki a játékos manájából ami folyamatosan töltődik. Ha elindulnak és elérnek a helyre, ahol Aesa a póklénnyel küzdött, akkor szólalt meg.
- Itt lesz egy pókszerű szörny, amit le kell győzni és utána lehet csak tovább menni majd – magyarázta.
Ha mennek tovább, akkor a fény már igencsak közel volt, egy lépcsőn kellett felmenni, aminek a tetején egy szobor volt és utána meglátták mind a ketten a lótuszos, vizes szentélyt, a falakon a történettel, rajzokkal, az ajtót távol, amit ki kellett nyitni, ugyanaz a helység, amit korábban a kislány is látott és a feladatok is egyeztek.
Ahogyan a mosoly megjelent az arcán a szavaim után, és amit válaszolt már láttam és tudtam, hogy semmit sem jelent neki az, hogy mit is mondtam, nem is értette. Nem is érthette, hogy nekem és a fajtámnak egy-egy eskü mit jelent és mekkora jelentősége van. Mit tudhatta azt, hogy miért is járt úgy az apám, ahogyan. Látni látta az eseményeket, de nem hiszem, hogy értette, hogy miért volt. Hiszen egy-egy eskünek soha sehol sem volt akkora jelentősége, mint nálunk. Főleg, hogyha az isteni eskü volt. Megszeghetetlenek, amiket mindig és mindenkor be kellett tartani. Talán túlságosan is ragaszkodom a régi idők eszméihez, amiket belém neveltek.
- Nem érted – mondtam a szavaira. – Igen, magányos vagyok, mert elvesztettem a lelki társamat, aki pótolhatatlan. És mégsem vagyok az, mert egy csodálatos lányt nevelek fel, megvannak a barátaim, szeretteim. Nem vagyok egyedül, vannak, akikre támaszkodhatok.
Nem kapta meg az örömöt, hogy azt válaszoljam, amit akart, hogy minden tekintetben magányos vagyok. Tudtam, hogy arra akart kilyukadni, hogy szükségem lenne egy szeretőre, de köszönöm szépen ezt a részét az életemnek én is megtudtam oldani és már nagyon régóta megvoltak a megfelelő eszközök, hogy egy nő soha se érezze magát magányosnak. Ahogyan végre mozogtam letudtam neki keverni egy hatalmas pofont, még engem is meglepett, hogy megtudtam tenni és nem húzódott el ettől, hanem hagyta mindezt. Ahogyan készültem távozni ezek után szólalt meg, mire úgy reagáltam akaratlanul is, ahogyan mindarra nem számítottam. Nem is tudom, hogy mikor hallottam így utoljára a hangomat, mikor viselkedtem így, tényleg az volt az érzésem, hogy ösztönös védekező reakció abból az időmből, amikor a legerősebb voltam és minden ellen megtudtam magamat, magunkat védeni. Csak pont attól nem, akitől kellett volna. De legalább megértette, hogy mit akartam neki mondani. Legalább abban megegyeztünk, hogy egyik sem fél a másiktól, talán ostobaság volt részemről, de nem igen volt mit vesztenem, így a félelmem már csak Jon-é és a gyermekeimé volt. őket féltettem, magamat nem. Amíg beszélt az asztalhoz léptem és töltöttem magamnak egy pohár itallal. Nem sokszor volt olyan az életemben, hogy szükségét éreztem, ez most olyan volt. már csak azért sem, mert zsarolás volt az egész, ha elmegyek rávesz, hogy visszajöjjek, így akkor inkább már a maradást választottam.
- Ha már ilyen „szépen” megkértél, hogy maradjak – morogtam. – Maradok.
Adtam meg magamat, a pohárból kiittam a benne levő italt és csak utána szólalok meg ismét. féltem, hogy a plafon mindjárt ránk szakad, amikor kijelentette, hogy van kedvesebb oldala is. egyszer lehet, hogy volt, mára szerintem csak színészkedés volt az egész és az, aki egykor volt elveszett abban a pillanatban, ahogyan az Ősi-Marsi beültetéseket megkapta.
- Szerintem pontosan tudod, hogy miért tartottam mindig is távol magam tőled, hogy miért pont veled nincs belsőségesebb kapcsolatom, míg Sárkánnyal és Bestiával igen – mondtam. – Hogyan ne gyűlölnélek, amikor pontosan olyan vagy, mint az apám volt?
Megráztam a fejemet, hogy nem akarok választ hallani erre. Inkább próbáltam elterelni az egészet másfelé.
- Megkóstoltad ezeket már valaha, vagy most lesz az első? – érdeklődtem a vacsorára nézve.
Nem csak ő tudott mesterien színészkedni, ha szükséges volt, hanem én is…
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa legyintett csak Honsam szavaira, akinek úgy tűnt, hogy annyira nem tetszik, hogy csak így „kijátszották”.
- Én sem tudtam volna, ha nem hallom éppen, amikor az anyukáink beszéltek volna. Az enyém is megadta a tiednek azt, hogy én mit szeretek – magyarázta.
Nem talált ebben semmi ördöngösséget, persze a saját ételei között leginkább a helyi Spear-es étkek voltak, nem pedig a tényleges kedvencei. Bár már arra is megvolt a fedő sztori, hogy miként is ismeri annyira a Rocksolidos ételeket, mert a háttértörténet alapján az apukája oda valósi. Ez annyira nem is volt hazugság, révén az anyukája és az apukája is onnan származtak eredetileg, nem is beszélve arról, hogy a helyiek istenei voltak még jócskán a Zuhanás előtt.
- Bár… - kezdte. – Anya csak a Spear-es kedvenceimet mondta, nem szerette volna anyukádat a Rocksolidosokkal fárasztani. De most az android olyanokat csinál, így ezért is gondoltam, hogy majd lenne-e kedved megkóstolni őket.
Ezek után szinte rögtön fel is merült a téma, hogy Honsam megnézné a játékot, amit Aesa csinált. Így amíg Hersuc nekilátott a lakást felfedezni, addig a két gyerek átment a játékszobába, ahol a kislány azonnal be is hozatta az első pályáját annak, amit korábban megélt. Mosolyogva figyelte, hogy Honsam miként próbálkozik az ajtó kinyitásával és örült annak a ténynek is, hogy nem zökkentette őt ki az sem, hogy a fegyverek megjelentek a földből és célba vették. Talán jobb tesztelőt nem is találhatott volna, aki ennyire járatos volt a dolgokban. Azonban nem tudta kivárni egyelőre a végeredményt, mert odakintről meghallotta, hogy valami lepuffant a lépcsőn, hogy szegény Hersuc leeshetett. Így elnézést kért, aztán kiviharzott a szobából. Valóban jól gondolta, hogy a rókája volt a hang forrása, hiszen a kis állatka éppen ekkor állt fel a földről, nyüszítve. Azonnal megesett Aesa szíve rajta és nagyon sajnálta. A csipogás nagyon tetszett neki és roppant aranyosnak vélte, szerencsére pedig nem is kellett hajkurászni a kisállatot, mert az hagyta, hogy felvegye. Ugyan látta, hogy semmit sem értett a szavakból a kölyök, de azért remélte, hogy a nyugtató hangsúly meghozza a hatását és Hersuc megnyugszik egy kicsit. A holoszoba ajtajáig a kezeiben vitte el a rókát, csak ott tette le, a róka pedig követte be. Ahogyan visszaért a szobába és rákérdezett Honsamnál miként állt úgy tűnt, hogy a fiú már egészen jól. Amíg a társa a játékkal foglalkozott, addig a kislány mosolyogva figyelte Hersuc-ot, ahogyan mindent morgott és próbált harapni.
Amint végül Honsam sikeresen kinyitott az ajtót, akkor az visszahúzódik a falba és egy roppant magas, hosszú sötét folyosó következett, aminek a végén fény látszott. Itt már felbukkant a „manacsík” és tippként megjelent, hogy fegyverek, tárgyak alakíthatóak ki a játékos manájából ami folyamatosan töltődik. Ha elindulnak és elérnek a helyre, ahol Aesa a póklénnyel küzdött, akkor szólalt meg.
- Itt lesz egy pókszerű szörny, amit le kell győzni és utána lehet csak tovább menni majd – magyarázta.
Ha mennek tovább, akkor a fény már igencsak közel volt, egy lépcsőn kellett felmenni, aminek a tetején egy szobor volt és utána meglátták mind a ketten a lótuszos, vizes szentélyt, a falakon a történettel, rajzokkal, az ajtót távol, amit ki kellett nyitni, ugyanaz a helység, amit korábban a kislány is látott és a feladatok is egyeztek.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
Re: Spear
by Bishop Vas. 06 Szept. 2015, 00:19
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Stephanie nem adja meg azt az örömet Átoknak, hogy beismerné, szüksége lenne egy szeretőre. De ez csak félgyőzelem, mivel a férfi tökéletesen látja mi zajlik le a nő fejében. A válasszal sem késlekedik.
- Legalább lenne egy meleg test amit ölelhetnél és aki érez is valamit. A lelked úgyis mindig a férjedé lesz örökre.
Tovább ezt már nem húzza Átok, hacsak Miller nem mond rá valamit. Az egész helyzet annyira kiborítja Steph-et hogy egy ideig még a hangja is eltorzul, mintha ismét Thorhalla lenne. Végül már kell töltenie magának egy pohár italt is. Gond nélkül meg tudja ezt tenni és el is fogyasztja az italt. Mivel nem tud mást tenni, Steph belemegy a játékba.
- És pont ez lett a "veszted" is, ha közelebb állsz hozzám, nem lettél volna olyan érdekes számomra.
Egy ideig még áll Átok, mintha reakciót várna, figyeli mit tesz Stephanie, mit csinál az asztalnál, mit próbál tőle kérdezni, egészen más témában. Egyszer csak az kezével és az ujjaival finoman int Stephanienek az ajtó felé.
- Menj. Menj nem tartalak vissza. Tényleg összemocskolnálak a történtek után. Talán a régi énem nem tenné. És semmit nem tanultál meg abból, hogy az Ősi-Marsi tudás megváltoztat.
Ezzel Átok elengedi Stephet.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsamot nem sikerül Aesának meggyőznie arról, hogy nincs semmi ördöngösség a vacsora körül. Sőt a fiút még a hideg is kirázza.
- Fura lények ezek az anyák.
Állapítja meg. A Rocksolidos ételeken Honsam komolyan elgondolkozik.
- És milyen ételeik vannak? Ugye nincs semmilyen nyers hal a kedvenceid között?
Kérdezi a számára legfontosabbakat a rocksolidos konyháról. Fiatalként úgyis az számít neki amit a társa, barátja mond, a többi nem nagyon érdekli. Nem sokkal ezután a videojáték téma kerül szóba, amit nagyon érdekesnek talál Honsam. Sőt amikor megtudja hogy Aesa írt játékot, nagyon rámenősen beszéli rá a lányt, hogy kipróbálhassa. A holoszobában mindezt a legnagyobb örömére meg is teheti. Amíg a barátja játszik, Aesa hallja hogy Hersuc lezúg a lépcsőn és siet is a kis rókának segíteni. A kis róka azonban a holoszobában nagyon furcsának találja, hogy szinte semmi nem igazi, és félelmében morogni és harapni kezd a megjelenő tárgyakra. Honsam lassan de biztosan feltöri a zárat és az ajtó kinyílik. A fiú lassan sétál előre és lenyűgözve nézi a gyönyörű grafikát és a helyszíneket.
- Vááóó... ezt mind te tervezted? Ezt tényleg te csináltad Aesa? Nagyon jól néz ki...
Mondja őszintén lenyűgözve Honsam és várja a választ a lánytól, közben azért mást is megállapít.
- Utálom a nagy pókokat. Miért éppen az az első ellenség?
Hersucot is megzavarja a virtuális valóság, a nagyobb teremben már kíváncsian néz körül, meg is indul az egyik irányba, lelkesen szaladva, hogy körbeszaglásszon a köveknél, azonban a nagy futás felénél a róka kölyök csipogva pattan vissza a szoba rendes faláról. Az incidens után végképp sértetten szalad Aesához.
Stephanie nem adja meg azt az örömet Átoknak, hogy beismerné, szüksége lenne egy szeretőre. De ez csak félgyőzelem, mivel a férfi tökéletesen látja mi zajlik le a nő fejében. A válasszal sem késlekedik.
- Legalább lenne egy meleg test amit ölelhetnél és aki érez is valamit. A lelked úgyis mindig a férjedé lesz örökre.
Tovább ezt már nem húzza Átok, hacsak Miller nem mond rá valamit. Az egész helyzet annyira kiborítja Steph-et hogy egy ideig még a hangja is eltorzul, mintha ismét Thorhalla lenne. Végül már kell töltenie magának egy pohár italt is. Gond nélkül meg tudja ezt tenni és el is fogyasztja az italt. Mivel nem tud mást tenni, Steph belemegy a játékba.
- És pont ez lett a "veszted" is, ha közelebb állsz hozzám, nem lettél volna olyan érdekes számomra.
Egy ideig még áll Átok, mintha reakciót várna, figyeli mit tesz Stephanie, mit csinál az asztalnál, mit próbál tőle kérdezni, egészen más témában. Egyszer csak az kezével és az ujjaival finoman int Stephanienek az ajtó felé.
- Menj. Menj nem tartalak vissza. Tényleg összemocskolnálak a történtek után. Talán a régi énem nem tenné. És semmit nem tanultál meg abból, hogy az Ősi-Marsi tudás megváltoztat.
Ezzel Átok elengedi Stephet.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Honsamot nem sikerül Aesának meggyőznie arról, hogy nincs semmi ördöngösség a vacsora körül. Sőt a fiút még a hideg is kirázza.
- Fura lények ezek az anyák.
Állapítja meg. A Rocksolidos ételeken Honsam komolyan elgondolkozik.
- És milyen ételeik vannak? Ugye nincs semmilyen nyers hal a kedvenceid között?
Kérdezi a számára legfontosabbakat a rocksolidos konyháról. Fiatalként úgyis az számít neki amit a társa, barátja mond, a többi nem nagyon érdekli. Nem sokkal ezután a videojáték téma kerül szóba, amit nagyon érdekesnek talál Honsam. Sőt amikor megtudja hogy Aesa írt játékot, nagyon rámenősen beszéli rá a lányt, hogy kipróbálhassa. A holoszobában mindezt a legnagyobb örömére meg is teheti. Amíg a barátja játszik, Aesa hallja hogy Hersuc lezúg a lépcsőn és siet is a kis rókának segíteni. A kis róka azonban a holoszobában nagyon furcsának találja, hogy szinte semmi nem igazi, és félelmében morogni és harapni kezd a megjelenő tárgyakra. Honsam lassan de biztosan feltöri a zárat és az ajtó kinyílik. A fiú lassan sétál előre és lenyűgözve nézi a gyönyörű grafikát és a helyszíneket.
- Vááóó... ezt mind te tervezted? Ezt tényleg te csináltad Aesa? Nagyon jól néz ki...
Mondja őszintén lenyűgözve Honsam és várja a választ a lánytól, közben azért mást is megállapít.
- Utálom a nagy pókokat. Miért éppen az az első ellenség?
Hersucot is megzavarja a virtuális valóság, a nagyobb teremben már kíváncsian néz körül, meg is indul az egyik irányba, lelkesen szaladva, hogy körbeszaglásszon a köveknél, azonban a nagy futás felénél a róka kölyök csipogva pattan vissza a szoba rendes faláról. Az incidens után végképp sértetten szalad Aesához.
_________________
Reneszánsz: Bishop, Shepherd, Liza, Lev Hudson (Légió), Tony Price VH: Andrew Ramirez, Such, Un Nefer Ramirez Ulti: Andrew Ramirez Egyéb: Andrew Ramirez Little SW: Such Tavres, Vlimtron Xreldacho
Bishop- XMR bérenc
- Hozzászólások száma : 3706
Hozzászólások régi : 195
Korábbi szint/kredit : 3. szint - 8 kredit
Aktuális szint/kredit : 14. szint - 40 kredit
Reputation : 72
Join date : 2011. Aug. 07.
Age : 28
Tartózkodási hely : ARMOR főépület
Karakteradatok
Főkarakter: Bishop
Főkari/multi: Főkarakter
Síkok: Reneszánsz, FSK, Litttle SW, VH, AoA, Outsiders, Ultimate -
Re: Spear
by Miller lányok Vas. 06 Szept. 2015, 11:38
~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Átok lakrésze ~
Még mindig dühös voltam, de már a dühbe keserűség és szomorúság is párosult. Egyetlen egy valaki ölelése hiányzott csak, más pedig nem tudott úgy. Más karjaiban soha sem éreztem magam biztonságban. Csak kínoztam volna magam azzal, hogy az ő illatát várom, az ő érintésé, szavait, hangját, a szívverését, amit megszoktam olyan sokáig. Ha bárki más mondta volna ezeket a szavakat, akkor talán még el is hittem volna, de nála képtelen voltam. Bánatosan ráztam meg a fejemet.
- Nem Átok, te már régóta nem érzel semmit sem az önös hatalomvágyadon kívül. Időnként gyermek módjára megkívánsz valamit, aztán ha a tied eldobod, mert már unalmas – mondtam bánatosan.
Nem ő volt az első ilyen, akivel találkoztam életem során és valószínűleg nem az utolsó. Arra, hogy az én hibám volt, hogy ez a helyzet kialakult, nem feleltem. Nem okoltam magamat és nem is fogja elérni, hogy bűntudatot érezzek emiatt. Ez soha sem változik a férfiakban, bármennyi idő is eltelhet, hogy így reagáljanak és másra próbálják hárítani mindezt. Végül mégis sikerült meglepnie, amikor elengedett. Nem is tudom, azt vártam volna, hogy idejön az asztalhoz és folytatja, amit elkezdett, de mégsem. És még neki állt feljebb, hogy nem értettem meg semmit sem abból, amit az itteni dolgok jelentettek. Nagyon tévedett ezzel kapcsolatban.
- Nincs igazad – feleltem. – Pontosan értem, csupán egészen a mai napig reménykedtem, hogy megmaradt a régi énedből valami, hogy nem vesztél el teljesen a sötétségben. Tévedtem és végtelenül sajnállak érte Átok. Mikor a beültetések előtt álltam rettegtem tőle, hogy olyan leszek ismét, mint te, hogy az út, amit választottam olyanná tesz, mint te, vagy az apám, mert bennem volt mindez. Megváltoztat igen, tisztában vagyok vele. Egykor vágytam a hatalomra, hogy a legnagyobb legyek, a leghatalmasabb, elértem, az sem volt elég. Felemésztett volna, akartam újra az erőt, hogy megölhessem Zsarnokot, amiért mindent elvett tőlem, hogy újra visszaadhassam az enyéim életét, hogy a Kilenc világ újra éljen. Ma már, ha hozzám vágnák a régi hatalmamat sem kérném. Mert a hatalom nem minden, csak megkeseredetté, magányossá és gonosszá tesz. Okkal választottam Sárkány útját és nem a tiedet. A tudás, ami a teljes sötétségbe lökhetett volna megtisztított és újra teljesen a világosságba emelt, kiölte belőlem az apám örökségeként bennem levő őrületet és megalomániát.
Ezzel letettem a poharat az asztalra és elindultam kifelé.
- Megtanultam a leckét Átok, csak annak ellenére, hogy ismered az emlékeimet, semmit sem tudsz rólam.
Ezek után lépek ki a lakrészéből és ha képes vagyok rá a lehető leggyorsabban igyekszem kijutni a területéről, vissza a járművemig. Ha sikerült megtennem, akkor odalent éreztem meg igazán, hogy az egész gyomrom görcsben van az idegességtől és teljes testemben reszketek. Kellett néhány perc, hogy összetudjam szedni magam, így még nem mehettem haza, mert Aesa bizonyosan észrevette volna, hogy gond van. Elővettem a kommunikátoromat és Sárkánynak írtam egy üzenetet.
Beszélnünk kellene, nagyon fontos. Tudsz most fogadni? Itt vagyok a Citadellában – Steph
Nagyon reméltem, hogy pozitív visszajelzést ad, akkor sietve elindulok az ő lakrésze felé, ha nem, akkor kellett néhány perc még azelőtt, hogy hazainduljak.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa-t roppantul mulattatta, hogy nem sikerült az anyukák felé bizalmat ébresztenie Honsamban, sőt, ahogyan kimondta, hogy ezt megbeszélték látta, hogy meg is borzongott a fiú. A kislány kedvesen rázta meg a fejét, ő szerette, hogy ennyire figyelmesek az anyukák és így törődnek velük. Legalább egyvalakire biztosan lehetett bármiben számítani.
- Lehet, de csak az érdekli őket, hogy velünk minden rendben legyen – magyarázta a saját gondolatát.
Ezek után hozta fel, hogyha a fiú nem a saját kedvenceit szeretné, akkor nyugodtan megkóstolhatja majd Aesa-ét is, amik a Rocksolidos konyhából kerültek ki. Megrázta a fejét határozottan a fiú szavaira. Persze nem tagadhatta le, hogy voltak benne nyers halak is, de csak egyféle, a többi nem olyan volt. Így remélte, hogy mindez megnyugtatja majd Honsaom.
- Nem, csak egy, de a többi nem olyan – magyarázta. – Vajas zöldfűszeres mártásban apró vadhús falatok az egyik, amit készít az android, ez sós ízesítésű. A másik pedig apró vegyes sült húsdarabkák nem túl erős fűszerezéssel és hozzá pirított zöldségek. Meg van egy rostonsült hal is hínárral és algával. Levesnek meg gombakrém leves van. desszertnek meg csokis sütemények és fagylalt.
Magyarázta, remélve, hogy mindezek elvonják a fiú figyelmét és barátságosabbnak fogja találni ezt a menüt az elején felhozott nyers halhoz képest. Amint a vacsora téma le lett tárgyalva került elő a videojáték, ahol át is robogott a két fiatal a holo szobába, hogy a kislány megmutathassa, hogy mit is alkotott az elmúlt egy egység alatt, amíg tulajdonképpen büntetésben volt idehaza. Amíg Honsam játszott Aesa-nak ki kellett mennie, mert szegény Hersuc leesett a lépcsőről és meg szeretett volna bizonyosodni arról, hogy a kis rókájának semmi baja sem esett. Minderről meg is tudott győződni és bevinni magával a szobába az állatkát. Az azonnal feltűnt neki, hogy a kis állat semmit sem ért, mert minden furcsa neki, hogy nem valódi. Közben Honsam is átjutott az ajtón és a hatalmas és hosszú folyosó következett, amin végig kellett menni, majd felértek az Aesa által szentélynek nevezett részre, ahol már fények is voltak és roppant jól nézett ki az egész. Örült annak, hogy a fiúnak így elnyerte a tetszését, igaz a lány meg is szenvedett vele, révén pontosan olyannak akarta, mint a fejében volt, azaz teljesen valósághűnek, mintha csak tényleg átsétáltak volna a szomszédba.
- Igen, mindent én – mondta illedelmesen elpirulva. – Anya még nem is látta ezt. Köszönöm.
Miért pók? Az igazat nem mondhatta meg, de egyébként is volt egy remek ötlete arra, hogy mit mondjon ebben a helyzetben, ami még teljesen helytálló is volt a nézetei szerint. Főleg, hogy Honsam is kijelentette, hogy nem szereti a nagy pókokat.
- Pont ezért! – mondta lelkesen. – Senki sem szereti a mutáns óriás pókokat és ezért jó érzés az, hogy megölheted!
Amíg beszélt, addig látta, hogy Hersuc is vizsgálódik és nekilátott volna a helységet is felfedezni, de végül az egyik fal felé futva a falnak csapódott, ahol a valóságban a szoba fala volt. ahogyan a róka visszafutott hozzá Aesa lehajolt és ismét ölbe vette, majd simogatni kezdte a jószágot.
- Itt a teremben az a feladat, hogy kinyisd azt az ajtót ott – mutatott a terem másik végén levőre. – És még két rejtett tárgyat is lehet találni itt a helységben. Az egész itteni pálya logikai és gondolkodni kell.
Itt elhallgatott, közben a virtuális nap fénye megcsillant a lótusz előtt levő arany szkarabeusz szobron is és a víz csobogása is hallható volt, azt is beprogramozta a játékba Aesa, hogy élet hűbb legyen az egész.
Még mindig dühös voltam, de már a dühbe keserűség és szomorúság is párosult. Egyetlen egy valaki ölelése hiányzott csak, más pedig nem tudott úgy. Más karjaiban soha sem éreztem magam biztonságban. Csak kínoztam volna magam azzal, hogy az ő illatát várom, az ő érintésé, szavait, hangját, a szívverését, amit megszoktam olyan sokáig. Ha bárki más mondta volna ezeket a szavakat, akkor talán még el is hittem volna, de nála képtelen voltam. Bánatosan ráztam meg a fejemet.
- Nem Átok, te már régóta nem érzel semmit sem az önös hatalomvágyadon kívül. Időnként gyermek módjára megkívánsz valamit, aztán ha a tied eldobod, mert már unalmas – mondtam bánatosan.
Nem ő volt az első ilyen, akivel találkoztam életem során és valószínűleg nem az utolsó. Arra, hogy az én hibám volt, hogy ez a helyzet kialakult, nem feleltem. Nem okoltam magamat és nem is fogja elérni, hogy bűntudatot érezzek emiatt. Ez soha sem változik a férfiakban, bármennyi idő is eltelhet, hogy így reagáljanak és másra próbálják hárítani mindezt. Végül mégis sikerült meglepnie, amikor elengedett. Nem is tudom, azt vártam volna, hogy idejön az asztalhoz és folytatja, amit elkezdett, de mégsem. És még neki állt feljebb, hogy nem értettem meg semmit sem abból, amit az itteni dolgok jelentettek. Nagyon tévedett ezzel kapcsolatban.
- Nincs igazad – feleltem. – Pontosan értem, csupán egészen a mai napig reménykedtem, hogy megmaradt a régi énedből valami, hogy nem vesztél el teljesen a sötétségben. Tévedtem és végtelenül sajnállak érte Átok. Mikor a beültetések előtt álltam rettegtem tőle, hogy olyan leszek ismét, mint te, hogy az út, amit választottam olyanná tesz, mint te, vagy az apám, mert bennem volt mindez. Megváltoztat igen, tisztában vagyok vele. Egykor vágytam a hatalomra, hogy a legnagyobb legyek, a leghatalmasabb, elértem, az sem volt elég. Felemésztett volna, akartam újra az erőt, hogy megölhessem Zsarnokot, amiért mindent elvett tőlem, hogy újra visszaadhassam az enyéim életét, hogy a Kilenc világ újra éljen. Ma már, ha hozzám vágnák a régi hatalmamat sem kérném. Mert a hatalom nem minden, csak megkeseredetté, magányossá és gonosszá tesz. Okkal választottam Sárkány útját és nem a tiedet. A tudás, ami a teljes sötétségbe lökhetett volna megtisztított és újra teljesen a világosságba emelt, kiölte belőlem az apám örökségeként bennem levő őrületet és megalomániát.
Ezzel letettem a poharat az asztalra és elindultam kifelé.
- Megtanultam a leckét Átok, csak annak ellenére, hogy ismered az emlékeimet, semmit sem tudsz rólam.
Ezek után lépek ki a lakrészéből és ha képes vagyok rá a lehető leggyorsabban igyekszem kijutni a területéről, vissza a járművemig. Ha sikerült megtennem, akkor odalent éreztem meg igazán, hogy az egész gyomrom görcsben van az idegességtől és teljes testemben reszketek. Kellett néhány perc, hogy összetudjam szedni magam, így még nem mehettem haza, mert Aesa bizonyosan észrevette volna, hogy gond van. Elővettem a kommunikátoromat és Sárkánynak írtam egy üzenetet.
Beszélnünk kellene, nagyon fontos. Tudsz most fogadni? Itt vagyok a Citadellában – Steph
Nagyon reméltem, hogy pozitív visszajelzést ad, akkor sietve elindulok az ő lakrésze felé, ha nem, akkor kellett néhány perc még azelőtt, hogy hazainduljak.
~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa-t roppantul mulattatta, hogy nem sikerült az anyukák felé bizalmat ébresztenie Honsamban, sőt, ahogyan kimondta, hogy ezt megbeszélték látta, hogy meg is borzongott a fiú. A kislány kedvesen rázta meg a fejét, ő szerette, hogy ennyire figyelmesek az anyukák és így törődnek velük. Legalább egyvalakire biztosan lehetett bármiben számítani.
- Lehet, de csak az érdekli őket, hogy velünk minden rendben legyen – magyarázta a saját gondolatát.
Ezek után hozta fel, hogyha a fiú nem a saját kedvenceit szeretné, akkor nyugodtan megkóstolhatja majd Aesa-ét is, amik a Rocksolidos konyhából kerültek ki. Megrázta a fejét határozottan a fiú szavaira. Persze nem tagadhatta le, hogy voltak benne nyers halak is, de csak egyféle, a többi nem olyan volt. Így remélte, hogy mindez megnyugtatja majd Honsaom.
- Nem, csak egy, de a többi nem olyan – magyarázta. – Vajas zöldfűszeres mártásban apró vadhús falatok az egyik, amit készít az android, ez sós ízesítésű. A másik pedig apró vegyes sült húsdarabkák nem túl erős fűszerezéssel és hozzá pirított zöldségek. Meg van egy rostonsült hal is hínárral és algával. Levesnek meg gombakrém leves van. desszertnek meg csokis sütemények és fagylalt.
Magyarázta, remélve, hogy mindezek elvonják a fiú figyelmét és barátságosabbnak fogja találni ezt a menüt az elején felhozott nyers halhoz képest. Amint a vacsora téma le lett tárgyalva került elő a videojáték, ahol át is robogott a két fiatal a holo szobába, hogy a kislány megmutathassa, hogy mit is alkotott az elmúlt egy egység alatt, amíg tulajdonképpen büntetésben volt idehaza. Amíg Honsam játszott Aesa-nak ki kellett mennie, mert szegény Hersuc leesett a lépcsőről és meg szeretett volna bizonyosodni arról, hogy a kis rókájának semmi baja sem esett. Minderről meg is tudott győződni és bevinni magával a szobába az állatkát. Az azonnal feltűnt neki, hogy a kis állat semmit sem ért, mert minden furcsa neki, hogy nem valódi. Közben Honsam is átjutott az ajtón és a hatalmas és hosszú folyosó következett, amin végig kellett menni, majd felértek az Aesa által szentélynek nevezett részre, ahol már fények is voltak és roppant jól nézett ki az egész. Örült annak, hogy a fiúnak így elnyerte a tetszését, igaz a lány meg is szenvedett vele, révén pontosan olyannak akarta, mint a fejében volt, azaz teljesen valósághűnek, mintha csak tényleg átsétáltak volna a szomszédba.
- Igen, mindent én – mondta illedelmesen elpirulva. – Anya még nem is látta ezt. Köszönöm.
Miért pók? Az igazat nem mondhatta meg, de egyébként is volt egy remek ötlete arra, hogy mit mondjon ebben a helyzetben, ami még teljesen helytálló is volt a nézetei szerint. Főleg, hogy Honsam is kijelentette, hogy nem szereti a nagy pókokat.
- Pont ezért! – mondta lelkesen. – Senki sem szereti a mutáns óriás pókokat és ezért jó érzés az, hogy megölheted!
Amíg beszélt, addig látta, hogy Hersuc is vizsgálódik és nekilátott volna a helységet is felfedezni, de végül az egyik fal felé futva a falnak csapódott, ahol a valóságban a szoba fala volt. ahogyan a róka visszafutott hozzá Aesa lehajolt és ismét ölbe vette, majd simogatni kezdte a jószágot.
- Itt a teremben az a feladat, hogy kinyisd azt az ajtót ott – mutatott a terem másik végén levőre. – És még két rejtett tárgyat is lehet találni itt a helységben. Az egész itteni pálya logikai és gondolkodni kell.
Itt elhallgatott, közben a virtuális nap fénye megcsillant a lótusz előtt levő arany szkarabeusz szobron is és a víz csobogása is hallható volt, azt is beprogramozta a játékba Aesa, hogy élet hűbb legyen az egész.
A hozzászólást Miller lányok összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 10 Szept. 2015, 09:45-kor.
_________________
Fagyos Sötétség Kora: Ingrid Stephanie Miller. Gunnhild Barbara Miller, Aesa Victoria Miller, Yrsa Catherina Miller
Többiek: Haley Miller, Hope Miller, U7 / Nagyúr / Jonathan Miller, Stephanie Miller, Shera Wardez / A Halál Angyala
Többiek: Amelia Davidson, Tyranis; Gyerekek: Gregory Leif Miller Osborn, Eyjolf Ragnar Miller Ragal
Egyéb karaktereim - Nefadar, Nefi, Fórumanyu
Miller lányok- FSK karakter
- Hozzászólások száma : 799
Hozzászólások régi : 0
Reputation : 2
Join date : 2014. Jul. 09.
Karakteradatok
Főkarakter: Thorhalla
Főkari/multi: Multi
Síkok: Fagyos Sötétség Kora -
7 / 8 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
7 / 8 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|