Re: Spear

by **Bishop** Csüt. 10 Szept. 2015, 00:14

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella ~

Átok végül hagyja, hogy Stephanie elmenjen, távozzon a teremből. Miller ezt ki is használja és eltűnik a kellemesnek szánt vacsora helyszínéről. Előtte azonban néhány dolgot még hozzávág Átokhoz verbálisan. A nő szavaira a férfi megrázza a fejét.
- Kérd meg Sárkányt, hogy magyarázza el neked az első leckét. Akkor talán megérted miért helytelen minden amit mondasz.
Mondja még Átok, majd hagyja hogy a nő távozzon. Stephanie elmegy a járművéhez de még nem megy haza, hanem üzenetet ír Sárkánynak, aki nem sokkal később válaszol is erre.
Tudlak fogadni. Gyere fel.
Így Stephanie el is indulhat Sárkány helyéhez, a lakosztályán Sárkány meditálva, törökülésben ülve várja. Tudja Steph hogy nyugodtan beléphet.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~

Aesa barátja, Honsam nekilát megoldani a feladatot. A fiú ugyan nem bonyolítja túl, mint ahogy Aesa tette, azonban így sem könnyű feladat számára, hogy kitalálja mit és milyen sorrendben is kellene tennie a teremben, hogy bármilyen eredményt is elérjen. A fiú mindenfelé nézelődik, minden mozdítható dolgot megpróbál arrébb vinni, kísérletezni. Figyeli a falakon a jeleket, képeket és a folyó vizet is. Remélem, hogy választ lel, de egyelőre semmi, néha oda-oda pillant Aesára, hogy a lány remekül szórakozik-e az ő bénázásán. Hersuc közben hatalmasat repül, vissza a falról, így kell is neki az hogy Miller az ölébe vegye, mert különben már fél a helytől, a szobátók, hogy az milyen gonosz dolgokat művelt vele, pedig ő semmi rosszat nem akar. Összességében Aesa egyelőre csak áldogál és figyeli a barátját játszani. Ez egy idő után Honsamnak is feltűnik és a lány felé fordul.
- Ugye nem unatkozol, amíg én egyedül játszok? Nem tudsz esetleg becsatlakozni, addig mászkálhatnál mindenfelé... Vagy csinálhatjuk amit te szeretnél.
Veti fel kedvesen a fiú.

by **Miller lányok** Csüt. 10 Szept. 2015, 10:36

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Sárkány lakrésze ~
Átok szavaira már nem válaszoltam, inkább kiviharzottam a lakrészéből. Hálát adtam az isteneknek, hogy nem vett rá ezek után telepatikusan arra, hogy visszamenjek hozzá. Remegő testtel küldtem üzenetet a járművemtől Sárkánynak, hogy a kései óra ellenére beszélhetnék-e vele. Bár tény, hogy nálunk a kései óra eléggé viszonyított hála annak, hogy szinte aludnunk sem kell, de ez úgy-ahogyan bennem maradt az előző hatszáz év élet után, hogy így illő. Türelmetlenül és idegesen vártam a választ, amit hamarosan meg is kaptam, hogy tud fogadni. Vettem egy reszketeg levegőt és elindultam az ő része felé. Amint felértem úgy találtam őt, ahogyan a legtöbb esetben szoktam, mint mindig most is meditált. Így beléptem végül a lakrészébe. Ha rám nézett, akkor minden bizonnyal láthatta rajtam, hogy mennyire ideges és feldúlt vagyok. Idegesnek láthatott már korábban is, leginkább akkor, amikor Lerontist vártam, hogy meghozza Jonathan mintáit a HPI-ből, amiket ellopattam vele. De feldúltnak soha, én sem tudtam az idejét, hogy mikor voltam az utoljára, úgy igazán, ahogyan most. Ahogyan beértem a falnak dőltem, éreztem, hogy máshogyan nem tudtam volna megállni a lábaimon, amik megbicsaklottak. Még magam előtt sem tagadhattam, hogy a sírás környékezett, már csak azért is, mert tudtam, hogy Átok úgyis tudta, hogy az első utam ide vezet és miről fogok Sárkánnyal beszélni. De nem voltam már kislány, hogy csak úgy elsírjam magam.
- Egy pillanat, elnézést – mondtam, vagyis inkább szipogtam.
A lábaim ebben a pillanatban nem engedelmeskedtek az akaratomnak tovább és lerogytam a fal mellett, hangosan felzokogtam. Szégyelltem magam, hogy így reagáltam, főleg, hogy nem tudtam tartani magamat és így lát Sárkány. De ma már Átok úgyis a sárga földig döngölte az önbecsülésemet és büszkeségemet, legalább ő nem látta mindezt. Kellett legalább egy-két perc, hogy össze tudjam magam szedni, hogy a sírás is abbamaradjon, és feltudjak állni a földről még mindig remegő lábakkal ugyan, de megtudtam tenni.
- Tudja – nyögtem ki végül, bár valószínűleg már Sárkány is tudta, ha belenézett az elmémbe, hogy mi borított ki ennyire. – Átok tudja, mindnet tud… az összes emlékemet végignézte…
Sárkány tudta, hogy neki is milyen nehezen és milyen sokára tudtam csak elmondani, hogy mi az, ami évszázadok óta emésztett és Átok pedig erőszakkal vette el ezeket, ami ilyen érzékenyen érintett.
- Megzsarolt… – mondtam tovább. – Ha valaha is azt látod, hogy vonzódom Átokhoz… könyörgöm állíts meg…
Ökölbeszorítottam a kezeimet, éreztem, ahogyan a körmeim felszakítják a bőrt és belemélyednek a tenyerembe, a fájdalom jó volt, legalább elvonta a figyelmem arról, hogy megint kiboruljak. Egyelőre képtelen voltam bármi mást is mondani, féltem, hogy ismét rám tör egy sírógörcs az egész este miatt.

Spear - Page 8 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa lelkesen figyelte, hogy Honsam mit is csinált a helységben, mivel ezt is felhasználhatta arra, hogy a játékot könnyebbé, könnyebben megoldhatóvá tehesse mások számára. Saját maga már úgyis tudta, hogy mit kell tenni, így neki nem okozott nagyobb gondot az, hogy fél pillanat alatt megoldja az egészet. Tudta, hogy saját maga okosabb, mint a társa, így időt sem szabott, főleg, hogy önmaga jócskán túlbonyolított mindent. Ahogyan Honsam keresgélni kezdett, hogy mik a mozdítható tárgyak és effélék, akkor tapasztalhatta, hogy a szkarabeusz az volt. Ezt lenyomni volt képes, mire a játéktér mozogni kezdett, a fal mellett levő vízköpők fölül kövek estek földre, ahogyan a szobor teteje felől is. A szkarabeusz szobor a földre esett és annak a korábbi helye alatt volt egy kis tároló, benne egy pénzérmével. Honsam egyébként a falrajzokon láthatott harcok képét, a lótuszt és visszafelé folyó vizet, így lényegében megvolt adva a rajzokon, hogy mit is kell csinálni, csak a kivitelezésével kellett törődni, most már sokkalta könnyebben, hála annak, hogy voltak kövek, amikkel elzárhatta a csatornákat, amikbe a vízköpőkből víz folyt le. Ha valami mozgathatót emelt fel, akkor egy inventár jelent meg, egy táska, amibe belepakolhatta a felszerelést, vagy éppen magánál tarthatta, hogy elcipeli egyik helyről a másikra őket. Amíg a fiú ezzel volt elfoglalva Aesa a megsértődött és félős Hersuc-ot próbálta simogatni, babusgatni, hogy a kisállat ne félje ennyire ebben a helységben. Ahogyan végül Honsam felé fordult és megkérdezte, hogy unatkozik-e a lány, Aesa megrázta a fejét minderre.
- Nem, nem unatkozok – mondta. – Figyelek és nézem, hogy hol mit kellene javítani a játékon. Mit kellene nehezebbre venni, könnyebbre. Hol kellene tippeket elhelyezni, hogy tudja a leendő játékos, hogy mit és hogyan kell tenni. így most, mint a játék készítője vagyok jelen és „dolgozok”, amíg te szórakozol.
Az egész végén barátságosan elmosolyodott és békésen megvakargatta Hersuc füle tövét.
- Szóval te csak ügyködj, ha van kérdésed, vagy valamit rosszul programoztam le, akkor szólj, hogy később, vagy akár most már ki tudjam javítani. Végtére is ez a tesztelő dolga.
Mondta ő maga is lelkesen még mindezt. Így igazából hagyta is, hogy Honsam tovább folytassa az ismerkedést a helyszínnel és folytassa, amit elkezdett. Mivel most már a kövek is megvoltak, így biztosra vette, hogy már hamar megfogja tudni oldani a feladatot, ha pedig megtette, hogy a víz visszafolyjon oda, ahova kellett, akkor a hátsó ajtó a terem másik végében hangos kattanással nyílt ki és felfedett egy folyosót. Azon, ha végigmentek, akkor látja majd meg a páros a távolban levő várost, ahova a szentélyről egy út vezet lefelé.
- Bent a városban tűnne fel az első segítő karakter, de mivel ő nincs még leprogramozva, így ott már én is beszállok a játékba és őt fogom helyettesíteni. Így hamarosan nekem is lesz dolgom – mosolygott.

by **Bishop** Pént. 11 Szept. 2015, 00:27

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Sárkány lakrésze ~

Stephaniet fogadja Sárkány és a nő gyorsan fel is siet a Spear vezetőjének lakrészére. Sárkány mint általában meditálva fogadja őt, így Miller már tudja, hogy beléphet. Meg is teszi ezt, azt hiszi még jól tudja tartani magát, mint eddig, de amint megszólalna, érzi amint minden érzés feltör belőle és nem is bír erős maradni. Hamarosan lerogy a földre és szinte sírva mondja el mi történt. Sárkány kinyitja a szemeit, végtelen nyugodtsággal, magabiztossággal, bölcsességgel áll fel, majd kezd el sétálni. Minden lépése pontos, nincs felesleges mozdulata, mégis természetes. Szokásos zöld páncélzata van rajta, szürke és fekete kiegészítőkkel és sisakkal, természetesen a karjain most is az aranyszínű sárkánypikkelyes réteg van a szilárd páncélzat helyett, a sisakjának díszítése némileg sárkányfejre hasonlít, és takarja az arcát, csak a szemei látszanak tisztán a kristálytiszta vizoron keresztül.
Spear - Page 8 Latest?cb=20130112202556

(Ez, természetesen a leírás szerint kiegészítve.)
Lassan odalép Stephez, letekint rá, lehajol és felsegíti. Nem ér hozzá, csak a közelében mozog a keze, kinetikus energiákkal segíti fel a nőt és ösztönzi mély, nyugtató lélegzetekre. Már egyszerűen a jelenléte is higgadtságot kelt.
- Átok nem szándékosan gonosz, az az út tette őt ilyenné, amit választott és mindez csak folytatódni fog, ahogy az idő telik. Az, hogy elengedett csak bizonyítja, hogy van még ideje hátra mielőtt teljesen elnyeli a sötétség. Ez tartja a Speart egyensúlyban, három különböző erő, amiből kettő kiegyenlíti a harmadikat, de mindháromra szükség van. Sokáig várt, hogy megkísértsen. Nyugodj meg, biztonságban vagy.
Ha Stephanie hagyja, akkor Sárkány beljebb kíséri, a padlón lévő fa borítású kör közepébe, ott ülteti le. Hamarosan hoz egy kanna illatozó teát és két csészét is, hogy aztán mindkettejüknek tudjon tölteni, amit meg is tesz.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~

Aesa és barátja éppen a holoszobában van és azt a játékot próbálják ki, tesztelik amit maga Aesa programozott. Honsam próbál minden funkciót elérni, mindent megmozdítani és alaposan körülnézni a terembe. A kutakodásának hála, hamarosan rá is akad milyen módon juthat tovább, már ott vannak a kövek, a vízköpők, a csatornák, a kapu és az ábrák is a falon. Innentől már nagyobb bátorsággal, kedvvel kísérletezik a fiú. Bár fogalma sincs arról, miként is lehetne elérni hogy visszafelé folyjon a víz, pontosabban csak megzavarta kicsit a feladat furcsasága. Játék közben Aesa még tud beszélgetni is a barátjával, aki közben teszteli tovább a játékot.
- Ez olyan menő Aesa, te tényleg játékot fejlesztesz, mintha már felnőtt lennél és ez hivatalos dolog lenne. Lehet ezt is kellene csinálnod ha nagy leszel.
Fecsegi Honsam, ahogy próbálgatja a játékot. Össze-vissza dugaszolja el a csatornát, oldalt a járatokat és a vízköpőket próbálkozva azzal, hogy melyik mit eredményez a csatornában folyó vízzel. A kis hátizsákot is sokszor előveszi és megnézi mi van benne, mit tudna jól felhasználni, mennyi is van abból. Aesa a válaszok közben vakargatja Hersuc füle tövét, amitől a kis róka ásít egy hatalmasat. Pár perc kell hogy megnyugodjon a lány kezében, onnantól viszont megint csak pár perc, amíg elunja magát és mocorogni kezd. Le akar jutni Miller kezéből a földre. Lent, korábbi hibáiból tanulva, lassan, óvatosan közlekedik és szimatol. Odamegy az egyik része csordogáló friss, kék színű, csobogó és kellemes érzetű vízhez. Elkezdi nyalni, inni, de nem történik semmi. Hersuc ezután hatalmas, szomorú fekete szemekkel fordul Aesa felé, látszik az arcán, hogy ez már gonoszság, és ő inni szeretne, de még a víz sem igazi. A lány dönti el, hogy mit is csinál az új kisállatával. Közben Honsam lassan megfejti a dolgokat és kilátás nyílik a városra. Gyorsan fel is szalad oda a fiú, a leírás szerint és végignéz a városon.
- Hűűűűűű! Ez nagyszerűen néz ki! Azt hiszem nemsokára becsatlakozhatsz Aesa.

by **Miller lányok** Pént. 11 Szept. 2015, 10:41

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Sárkány lakrésze ~
Ahogyan Sárkány közelebb jött már pusztán a közelsége elegendő volt ahhoz, hogy némileg megnyugodjak és sokkalta hamarabb tudjam rendbe szedni magamat, mint eredetileg számítottam volna rá. A felsegítésnek is örültem, bár ezt már magam is megtudtam volna tenni, de Sárkány ezzel és általában minden tettével a régi lovagregények udvarias és szőke hercegeire emlékeztetett. Ez a többségből mára kiveszett és nem is nagyon volt helye a világban, de benne mégis jelen volt. Általában egyetértettem vele, de most olyanokat is mondott, mikkel nem tudtam, lehet, hogy azért, mert roppantul zaklatott voltam.
- Tudod, hogy okkal nem azt az utat választottam, amit ő. Nem akartam újra olyan lenni, akiben a gonoszság benne van – mondtam. – Bár élettapasztalatom szerint mindenki, aki képes alakváltásra előbb, annak szívében, elméjében és lelkében helyet talál a gonosz. Lehet, hogy régen nem volt, de előbb vagy utóbb az idő az Ősi-Marsi út nélkül is azzá tette volna.
Elég volt csak a családomat, vagy a többi istenséget végignézni és akkor ott máris látszott, hogy a gonoszság ott van bennük. Csak azt remélhettem, hogy Gunnhild nem lett, lesz ilyen, hanem képes lesz leküzdeni mindezt. Megcsóváltam a fejemet, kinéztem Átokból, hogy csak azért engedett el, hogy tudjam, hogy mi vár rám legközelebb, ha nemet mondok neki, nehogy véletlenül is megforduljon a fejemben.
- Miután felképeltem nagyon hiszem, hogy más választása lett volna, ha nem csak a testemet akarja magának – feleltem. – Bár én valószínűbbnek tartom, hogy amiatt engedett el, hogy tudjam mi lesz legközelebb, ha akkor is nemet mondok…
Biztonságban? Reméltem, hogy így van, bár féltem attól, hogy nem lesz így. hagytam, hogy bevezessen a lakrészben. Leültem és megvártam, hogy visszaérjen, hálásan fogadtam, ahogyan egy csésze forró teát töltött nekem. Felvettem és bele is kortyoltam. Néhány kortyot ittam, majd utána néztem fel ismét Sárkányra.
- Szeretném azt hinni, hogy biztonságban vagyok, de nehéz – mondtam. – Te is pontosan tudod, hogy amit Átok akar, azt megszerzi, így vagy úgy, de megkapja. És senki sem tehet ellene…
Lepillantottam a teámra, majd ha volt egy asztal, akkor visszatettem a csészét oda.
- Egy valamit nem tudtam hova tenni abból, amit mondott – néztem fel ismét Sárkányra. – Nem engedheti meg nekem, hogy elutasítsam, hogy nem adok neki egy esélyt, mert túl sokat érek. Mire érhette mindezt?
Ezt tényleg nem tudtam hova tenni, fogalmam sem volt, hogy mire mondhatta, főleg, hogy szinte jelentéktelennek tartottam magam annak ellenére is, hogy amíg a Birodalomban voltam a Hídon szolgáltam, és a lányomat manapság Zsarnok lányának hívták és Adamen felül talán ő állt a legközelebb Zsarnokhoz. És úgysem, hogy egy kihalt faj majdnem utolsó tagja vagyok ezen a világon.

Spear - Page 8 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa tovább folytatta, hogy figyelje azt, hogy miként is próbálja megoldani a helyzetet. Azok után már az egész sokkalta könnyebben ment, hogy a szkarabeuszt lenyomta a fiú és így bepotyogtak a kövek. Úgy tűnt a kislánynak, hogy a fiúnak is az okozhatott gondot elsőre, ami neki is, hogy nehéz volt elképzelni azt, hogy az egész visszafelé folyjon, és úgy érkezzen el a lótuszig. Végtére is Ősi-Marsi dolgok voltak ezek, így közel sem voltak olyanok, mint amik a rendes világban elfogadottak voltak. Bár ez a feladat pusztán matematikai, egészen pontosan geometriai volt, egyszerűen logikával meg lehetett oldani. Nem szólhatta le Honsamot, hiszen önmaga is igencsak sokat ügyetlenkedett itt a saját próbáján. Közben pedig tovább beszélgettek, úgy tűnt, hogy a fiút roppantul lenyűgözte az egész játék és talán mégjobban csodálni kezdte Aesa-t, mint korábban. A kislány csak zavartan legyintett egyet arra, amit a fiú mondott.
- Ugyan – felelte. – Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ilyesmivel foglalkozik ennyi idősen. Csak tényleg unatkoztam, hogy nem mehettem el itthonról. Ha elmehettem volna, biztosan nem jut eszembe ezzel foglalkozni.
Tudta, hogy csal jócskán, azzal is, hogy napi egy órát kellett aludnia, így nem volt az, hogy a fáradtság miatt alig tud valamit csinálni a nap végén, hanem egész éjjel ezzel foglalkozatott minden gond nélkül.
- Nem tudom, hogy anya örülne-e annak, hogyha játéktervező lennék. Szerintem azt akarja, hogy az érdekeltségeit áttudjam majd később venni és azokba segítsek be neki. Ne legyen a vállán annyi teher.
Mindez persze nem volt igaz, de a felépített háttértörténet szerint így volt és ezt kellett mondania másoknak.
- De majd kiderül, még úgyis van egy évem addig, hogy felnőtt legyek, még sok minden változhat – magyarázta.
Amíg Honsam próbálkozott, addig Aesa végül is sikeresen megnyugtatta Hersuc-ot, a kis róka még fel is ásított a fülvakarás következtében és teljesen megnyugodott a végére. De mindez csak pár percig tartott, mert utána neki is látott annak, hogy mocorogjon. Eközben már a fiú jól haladt Aesa pedig letette a földre a kisrókát. Mulattatta, ahogyan óvatosan próbált most már közeledni mindenhez és a lány fel is nevetett, ahogyan Hersuc az itt folyó vízből próbált inni nem túl nagy sikerrel. Ismét megsajnálta a kis rókát, főleg a bánatos tekintet után. odalépett hozzá és felkapta.
- Egy perc és visszajövök, csak odaviszem a vizéhez – mondta.
Ezzel kisietett a szobából végigment a rövid folyosón vissza a nappaliba, onnan pedig be a konyhába. Hersuc-ot pedig az étele és itala elé tette le, belenyúlva a vízbe, hogy mutassa, hogy ez valódi.
- Itt már tudsz inni és enni – mondta barátságosan a rókának.
Még megvárta, hogy a róka mit fog tenni, majd visszasietett Honsam-hoz, aki valószínűleg most jutott el a városig. Bólintott a fiúnak, amikor elindult, majd mikor már beért a városba, akkor tűnt fel Aesa a ninja szerepében az egyik tetőn haladva és jelezte, hogy ez már a játék része.

by **Bishop** Vas. 13 Szept. 2015, 02:15

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Sárkány lakrésze ~

Stephaniet megnyugtatja Sárkány közelsége és kisugárzása, de még így is nagyon zaklatott, a férfi azonban továbbra is teljes nyugalommal beszél hozzá.
- Nem, Te mindhárom utat választottad, mindegyikből egy részt. A sötétség is része volt. Előítéletes vagy az alakváltókkal.
Sárkány felsegíti Stephet a földről és a terem közepében lévő fa padlózatú kör közepe felé indul. Ott leülteti Stephaniet.
- Miért gondolod, hogy meg akart félemlíteni azzal, hogy elengedett? Nem ezt tette volna, ha meg akar félemlíteni.
Még egy kanna tea és két csésze is kerül a földre kettejük közé. Sárkány tölt is Stephanienek, amint belekortyol a teába érzi annak mentás ízért és nyugtató hatását, éppen most remekül esik számára. Arra amit Steph mond Átokkal kapcsolatban, hogy úgyis megszerzi magának amit akar, Sárkány finoman, bölcsen megrázza a fejét.
- Biztonságban vagy Stephanie. Nem tudom miért gondolod azt, nem tudlak megvédeni Átoktól. Átok látja a jövőt, de nem figyel a jelenre, ami más szemszögből nézve már magában hordozza a jövőt, maga is jövő. Azzal, hogy hozzám jöttél, magadat mentetted.
A férfi leteszi a csészéjét, aztán ujjait összeillesztve pillant a nőre.
- Figyelek én Átokra. Két egységig nem edzhetsz vele, az edzéseid szétosztjuk köztem és Bestia között. Két egység után, ha már nyugodtabbak a kedélyek, akkor kénytelen leszel tovább tanulni tőle. A többi már csak rajtad múlik, miként is állsz hozzá és ahhoz amit szeretne.
Nincsen asztal, amire Stephanie visszatehetné a csészét, maximum a kör közepére tolhatja, egyenesen a kanna mellé, ha már nem kíván inni a csészéjéből. A kérdését is felteszi, amit nem ért Átokkal kapcsolatban. Sárkány eddig azt hitte, hogy Stephanie pontosan tudja hogy hogyan kell ezt érteni, így kicsit meglepő számára, de szívesen elmagyarázza.
- Azt értette a szavai alatt, hogy nem csak hús és bőr vagy számára. Fontos vagy neki, mint egykor Bestia, akit magának tudhatott egy ideig, amíg volt köztük valami. Egy ideje már te vagy fontos számára, nem akar egy egyszerű elutasítással elveszíteni, nem engedheti meg saját maga előtt. Éppen ezért nem bánt téged. Van még kérdésed?
Ha Stephanienek van még kérdése, arra is szívesen felel Sárkány.
- Most már csak azt kell kitalálnod, miért engedett el, ha tudta hozzám fogsz jönni és megvédelek tőle.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~

Aesa és a barátja Honsam továbbra is a holoszobában játszanak Aesa által készített videojátékkal, pontosabban Honsam játszik vele, Miller csak figyeli és segít a fiúnak, hogy mi hogyan is van.
- És ha nem azt szeretnéd csinálni, amit anyukád akar, akkor haragudni fog rád?
Kérdezi az általában ügyetlenkedő fiúcska. Amikor Aesa megemlíti hogy még van egy éve, amíg felnőtt lesz, akkor Honsam gyorsan hátrafordul és ránéz.
- Ugye tudod, hogy nem fogsz egy varázsmozdulatra felnőtté válni? Hasonló leszel mint most, csak érettebb.
Mondja a fiú, mintha valami nagyon bölcs titkot árult volna el és mintha Aesa nem tudta volna, csak ő. Miközben a fiatalok játszanak és beszélgetnek, Hersuc tovább teszi a dolgát és kíváncsiskodik. A kis róka azonban szörnyen pórul jár a csordogáló vízzel, ugyanis az nem igazi és nem tud belőle inni. Végül hatalmas szomorú szemekkel néz Aesára, hogy ez mégis micsoda. A lány meg is sajnálja, felkapja és kiviszi a kiskedvencét. Hersuc örömmel látja hogy a tálkájában víz igazi. Neki is lát és lefetyelni kezdi, olyan gyorsan mintha már napok óta nem ivott volna egy kortyot sem. Miután kiitta a tálkáját beszalad a konyhai asztal alá, mint először. Aesa időközben vissza tud menni a holoszobába. Hersuc csak akkor kap észbe, amikor hallja a holoszoba ajtaját csukódni. Gyorsan odaszalad és nézi az ajtót, szaglássza és az orrával meg is böki. De ez mind túl halk ahhoz, hogy Aesa meghallja. Így a kis róka vár egy kicsit, aztán nekilát annak, hogy felfedezze az egyik ágyat és a nagyon kényelmesnek látszó takarót, ami rajta van.
Honsam örömmel látja Aesát a játékban. Integet neki, aztán elkezd közelebb ugrálni-futni hozzá, hogy minél előbb találkozzanak, ha közel ér akkor is integet még egyszer a játékon belül.

by **Miller lányok** Vas. 13 Szept. 2015, 10:27

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Sárkány lakrésze ~
- Úgy gondoltam, hogy nem teljesen az övét – feleltem. – Hiszen az volt a legcsábítóbb, az áll hozzám a legközelebb. Előítéletes? Nem vagyok, tudod, hogy jómagam is az voltam egyszer. Ismertem az összes pantheon alakját, minden alakváltásra képes személyt. Nem volt olyan, aki ne élt volna vissza a hatalmával és ez ne rontotta volna meg. Nem előítéletes vagyok, csupán ez a tapasztalatom. Kivételek persze itt is vannak, de a többség…
Egészítettem ki némileg bánatosan, amit korábban mondtam, még mindig bennem volt az idegesség, így beszélni sem tudtam rendesen. Talán a legjobb az lett volna, hogyha csöndben maradok, akkor legalább bele sem gabalyodok abba, amit mondani szerettem volna. Ahogyan beljebb mentünk ismét megszólalt. Ez így pont úgy hangzott, ahogyan Einar is mondta volna, miképp a legjobbat próbálta a másikból
- Azért talán, mert ott volt a fejemben, látott mindent, a teljes korábbi életemet, a Zuhanás előttit már emberként és nem istennőként – kezdtem. – Jól bevett módszer a pszichológiai hadviselés, de ez neked sem újdonság. Így most aggódhatok, hogy mikor kezd el újra az ajtómon kopogtatni, elérte, hogy egészen biztosan ne legyek képes kiverni őt a fejemből.
Belekortyoltam a teába, kellemesen mentás volt, nyugtató. Hálás voltam érte Sárkánynak, tényleg erre volt szükségem jelenleg. A szavaira megráztam a fejemet, nem szerettem volna, hogy félreértse.
- Nem hiszem, hogy nem tudsz megvédeni. Rajtad kívül ki lenne alkalmasabb erre? – kérdeztem. – Csak nem szeretném, hogy úgy érezd, hogy kihasznállak, hogy visszaélek ezzel. És tudom, hogy nem is a te dolgod, hogy megtedd mindez. Így nem szeretnék a terhedre sem lenni…
Ha nem lett volna ekkora hatalma, ha egy sima ember lett volna is hozzá fordultam volna, nem pedig azért tettem, mert ő Sárkány. De igazából, akihez mentem volna, az ő volt, de ő nem volt velem, hanem otthon. Főleg az ilyen helyzetekben éreztem úgy, hogy nem tudom elviselni a hiányát. Bólintottam a szavaira, hogy két egységig nem kell Átokkal edzenem, de ettől még mindig ő volt a főnököm a Nite-nál, és ott muszáj jelentéseket tennem.
- Ugyanúgy fogok – feleltem keserűen. – Tudom, hogy a legtöbbek számára felfoghatatlan, de Jonathan nekem ugyanaz a személy továbbra is, akit alig három évesen megláttam az édesanyja oldalán az uralkodói csarnokban, nem pedig egy gép. Hogy ki tudja hányszor kívántam azt, hogy bárcsak meghaltam volna a Zuhanáskor. Azóta csak árnyéka vagyok önmagamnak, hogy a lelkem vele halt… képtelen lennék mással lenni ennyi idő után sem. Más őrültségnek tartaná, mert nem értheti meg…
Keserűen ráztam meg a fejemet, hogy ne is foglalkozzon azzal, amit mondtam. Sárkány szavain kénytelen voltam elmosolyodni. A mosolyomból láthatta, hogy nem pont erre voltam kíváncsi.
- Ezeket én is tudom, azt is, hogy már nagyjából azóta érdeklődik irántam, hogy először találkoztunk a Vex-ben – mondtam. – De akkor ezek szerint te sem tudod a választ. Nem hiszem, hogy erre gondolt, ez túl egyértelmű lenne…
Miért engedte? Ez remek kérdés volt, valamiért tényleg megtette. Egyetlen egy dolgot tudtam elképzelni csak.
- Nem tudom – mondtam. – Talán… talán Jon figyel rám még mindig, és ha erőszakkal tenne valamit ellenem, amit nem akarok, akkor ide jönne és a Spear-t földig rombolni, vagy legalább is Átkot megölni, engem meg Aesa-t hazavinne. Emberként ezt tette volna… mindig is ő volt a legemberibb a húszból, de mióta nem vagyok ott nem tudom, hogy mennyi maradt meg az emberségéből. Szeretném hinni, hogy ugyannyi, mint régen, de…
Elcsuklott a hangom, nem tudhattam, hogy a hiányom mit okozhatott otthon.

Spear - Page 8 00120

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
Aesa és Honsam tovább játszottak a holoszobában, vagyis Aesa figyelte a barátját, hogy miként is haladnak, közben pedig fejben már raktározta el az információkat, hogy hol és min kell majd változtatni ahhoz, hogy minden tökéletes legyen, hogyha azt szeretné, hogy mások is tudjanak vele játszani. Eddig a legjobb ötlet az volt, hogy több nehézségi szintet tesz be, a középső, átlagos fokozat lesz az, amit neki is kellett csinálnia, vagy az lesz a nehezebb. Még nem döntötte el. Arra a kérdésre, amit kapott elsőként nem is tudta, hogy mit feleljen, révén nagyon, de nagyon sok ideje volt arra, hogy eldöntse, hogy mivel is akar majd felnőttként foglalkozni és ha minden igaz több ezer éve lesz minderre. A kérdésre megrázta a fejét.
- Nem tudom, lehet – mondta. – A tied mit szólna, ha azt szeretné, hogy orvos legyél, erre te elmész mondjuk szakácsnak… a tied is haragudna az elején egészen biztosan.
Ezek után mondta, hogy egy év múlva lesz felnőtt, addig pedig még van ideje dönteni, hogy mit is szeretne tenni. ahogyan Honsam hátrafordult és „kioktatta” Aesa nem bírta ki, hogy ne nevessen fel, révén roppant mókásnak tartotta ezt, ahogyan alakult.
- Tudom persze – bólogatott. – Csak utána mindenki elvárja, hogy komoly legyél, úgy viselkedj, mint egy felnőtt, mert ez a világ dolga. Azt hiszem hiányozni fog azaz idő, ami most van…
Közben, ahogyan Honsam játszott tovább le kellett tennie Hersuc-ot is, mert a róka tovább nézelődött volna, és szegény még inni sem tudott. Így, amíg a kiutat kereste Honsam, addig a kislány kivitte a házikedvencét a konyhába, ahol letette a tálkája elé, amiben már tényleg víz volt. Aesa csak addig maradt itt, amíg meg nem állapította azt, hogy a róka már iszik és rendben lesz, utána sietett vissza a holoszobába. A visszaérkezése után már be is kellett szállni a játékba, ahol jelenleg a Ninja szerepét kellett felöltenie magára. Saját maga is futkosott a tetőn, majd ahogyan Honsam felhívta magára a figyelmet, akkor odaugrott Aesa a fiú elé úgyszintén intett neki köszönésképpen. Ahogyan a ninja sem szólt egy szót sem, most ő maga sem, kíváncsi volt arra, hogy mikor jön rá Honsam, hogy éppen egy néma karakter szerepét vette fel és hogyan fog kézjelekkel társalogni vele majd. Mire korábban saját maga is korábban összhangot talált a társaival elég sok idő volt, bár a vikinggel egyből sikerült… így érdekelte, hogy miként halad majd Honsam.

by **Bishop** Vas. 20 Szept. 2015, 15:29

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Sárkány lakrésze ~

Sárkány továbbra is nyugodt, bölcs hangon válaszol Stephanienek, nem vitázik, hanem csak megállapít.
- Előítéletes vagy, csak a tapasztalataid még jobban késztetnek rá.
Végül a férfi beljebb kíséri Stephaniet, figyel rá hogy a nő jobban legyen, biztonságban érezze magát és mentás teát is hoz neki. Ez használ is valamennyit és Stephanie már nem borul ki úgy, mint először. A beszélgetés közben Miller már abban is biztos lehet, hogy Sárkány megvédi majd őt.
- Mit kellene tennem, ha nem ezt? Figyelnem, ahogy Átok kihasznál téged, csak hogy ne legyél a terhemre? Ezt nem tehetem.
Válaszolja Stephnek. A továbbiakban a férfi némán hallgatja Stephaniet, ahogy válaszol neki, beszél, hozzáfűz gondolatokat és saját magának adja meg a válaszokat. Sárkány tudja, hogy sok kérdésben Stephanie téved, de nem akarja most ezzel terhelni.
- Stephanie, meg kell nyugodnod, pihenned kell, a legjobb lenne ha aludnál egy órát. Ha nem érzed magad biztonságban a Citadellában is maradhatsz. Ha haza mész, kérheted hogy figyeljek a házadra. Csak ne zaklasd fel magad érzelmileg, feleslegesen tépsz fel magadnak sebeket, hagyd őket gyógyulni, ha már Átok feltépte nagy részüket.

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~

Honsam csak a vállát vonogatja arra, hogy a szülei mit szeretnének tőle.
- Jó de mindenért mindig haragudnak. Ha rossz helyre rakod a poharat még azért is?! Akkor hogy legyek biztos abban amit mondanak?
Mondja roppant éretlenül és lázadó módon a fiú. Így arra sem nagyon vevő a fiú amit Aesa mond neki arról mi lesz ha elmúlik öt éves.
- Persze, de attól még csak elvárják, olyan sok minden nem fog változni, az még onnantól egy év. Én mindenhol ezt látom.
A beszélgetés egyelőre nem folytatódik tovább, mert Hersuc szörnyen szomorú lesz, amiért még a víz sem igazi, így Aesa kiviszi őt inni, utána pedig visszasiet a barátjához. Hersuc közben gyorsan odasiet az ajtóhoz, hogy a lány után menjen, de rájön hogy az ajtó csukva van és nem tud oda menni. Egy kicsit vár és elvonul, hogy felfedezze a kényelmesnek tűnő ágyakat. Azonban - bár Aesa ezt nem érzékeli - a kis rókának hamarosan sürgős dolga lesz és mivel nem tudja hova is kellene mennie vagy mégis most mi lesz, ezért egyszerűen az egyik takarón hagy egy kis ajándékot. Miután azt a helyet büdösnek találja, ezért átmegy egy másik ágyra, kis szőrlabdává gömbölyödik és elalszik. Közben Aesa és Honsam tovább játszanak a holoszobában. A fiú azonban hamar megundja hogy Aesa karaktere nem válaszol neki és nem nagyon találgat alternatív megoldásokat vagy kézjeleket.
- Naaaa... Aesa! Ez így nem ér! Miért nem mondasz semmit? Így hogy tudunk együtt játszani?

by **Miller lányok** Vas. 20 Szept. 2015, 20:23

Előtörténet
LINK

Kaland
Randevú Átokkal

Lady Stephanie Miller

Egykori istennő, Nite és Ellenállás ügynök, A Hármas tanítványa

Játékostárs(ak) neve: Sárkány

~ Karakterek: Stephanie Miller; Helyszín: Citadella, Sárkány lakrésze ~
Sárkány szavaira bólintottam, lehet, hogy az voltam, de ettől nem tekintettem rossz emberként magamra.
- Igazad van, bár ettől függetlenül, ha egy alakváltó jönne hozzám segítségért, nem hajítanám ki csak, mert az. Jobban figyelnék rá tény és való, de nem ítélném el előre. Lehetőséget adnék neki, hogy megmutassa ki ő valójában. Nem skatulyázok be senki azért, ami. Ez csupán olyasmi, mint ahogyan azt mondjuk ősidők óta minden politikusra, hogy biztosan hazudik.
Főleg, mert közel sem azt mondtam, hogy mind gonosz csak tapasztalatból tudom, hogy hajlamosabbak rá. Hogy is írta talán a Biblia? Az vessen rám elsőként követ, aki nem követett még el bűnt? Senki mással nem voltak gondjaim és ismert, tudta, hogy így is milyen sokat küzdöttem, hogy ne legyek az. Vajon a hosszú élet tette, vagy csak egyszerűen az, hogy miket éltem meg? A tea kellemes volt ebben a helyzetben, valamennyire sikerült is megnyugodnom, de nem teljesen. Továbbra is ezzel a hozzáállással fájdalmasan olyan volt, mint Einar, pont ez a hozzáállással volt az egyik, amivel mindig letudott venni a lábamról. Gyengéden mosolyodtam el.
- Soha sem tudtam rájönni, hogy miként csináljátok ezt – leheltem alig hallhatóan. – Hogy miként lehettek ennyire jók. Téged tudom, hogy az Ősi-Marsi tudás tett részben ilyenné, de őt nem, ő magától volt ilyen. Mindig is irigyeltem ezt tőle, mindenki gyengének nézte érte, hogy a jót látja, hogy segíteni akar másoknak, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezi. De nem volt az, ennek könyvelték…
A hangom a végén a távolba veszett és végül felnéztem a teámról, amit egészen eddig mereven bámultam. Megnyugodni? Nem tudtam vitatkozni, valóban meg kellett volna, ilyen állapotban haza nem mehettem, nem akartam, hogy Aesa így lásson. Az alvás nem is lett volna rossz, és igencsak örültem annak, hogy birodalmi vagyok, mert így legalább a rémálmok sem fognak üldözni és hagynak nyugodtan, csak éppen az agyamat nem tudom kikapcsolni, amivel gondolkodom és így nehéz.
- Késő tanács, de azért köszönöm – feleltem. – Tudod, hogy soha sem múltak el azok a sebek, bármilyen mélyre is temettem el őket, te észrevetted, ezért is mondtam el. Hiába múlt el több száz, ezer év, ezek nem olyanok, amik valaha is begyógyulhatnak. Talán… talán, ha Jon is meghalna, akkor képes lennék elfogadni és begyógyulhatna. De ezt tudjuk, hogy nem történhet meg, még ha valamilyen oknál fogva ez megtörténne, Maniac visszahozná a pusztulása előtti pillanatban „lementett” változatát és azt állítaná helyre.
Vettem egy mély levegőt és újra felpillantottam Sárkányra, majd vissza a teám hullámzó felszínére.
- Tudod, hogy újra megalkothatnám? – kérdeztem keserűen. – Könnyedén, olyan lenne ismét, mint a Zuhanás előtt. A lányaink DNS-ei egyediek, mind engem, mind pedig őt újra lehet építeni a gyermekeinkben levő DNS láncokból és olyan szinten lennénk utána, mint amikor az érintett lány fogant. Talán még arra is emlékezne genetikai emlékezet révén, hogy ki ő, mi ő. De egy ilyen létrehozott lény vajon tartalmazná azt a lelket, aki volt egykor?
Merengtem el a kérdésen. Volt valami, ami, mi egy ideje már a fejemben volt, csak nem nagyon tudtam egyelőre, hogy mikor és hogyan kellett volna felhozni, de talán ez az alkalom, ez a lehetőség jó volt hozzá.
- Az utóbbi időben többször megfordult a fejemben, mintha megéreztem volna, hogy mi jön, vagy talán pont ezért hozta fel Átok, mert ezen járt a fejem, hogy lassan néhány évre lehet, hogy a Rocksolidba kellene mennem. Úgy egy éve fordult meg bennem először, Tyr nagyon öreg, ő az utolsó élő rokonom, aki nem a leszármazottam és mégiscsak az az otthonom. Aesa-nak is jót tenne a levegőváltás, már csak azért is, mert hamarosan ténylegesen felnő és aggaszt, hogy szerelmes Átokba, még ha nem is jött még rá erre. Nem kívántam a tanulmányaim végéig elmenni néhány évre sem, de lehet, hogy szükséges lenne.

template nélkül:

Előtörténet
LINK

Kaland
Hersuc megszerzése és játék

Lady Aesa Victoria Miller

Átok és Lerontis no.1 rajongó, fanclub vezető; Átok tanítványa, Hersuc gazdája

Játékostárs(ak) neve: Honsam és Hersuc

~ Karakter: Aesa Victoria Miller; Helyszín: Miller lakás ~
A két fiatal továbbra is arról beszélt, hogy milyen lehet hogyha felnőnek majd egy év múlva és mindannyian, mind a ketten már felnőttnek fognak számítani. Itt azért az ő anyukája ennyire nem volt szigorú és volt egy olyan érzése, hogy Honsam csak túldramatizálta az egészet, mert amikor látta a szüleit nem voltak ilyen rémesek. Bár! Lehet, hogy pont miatta voltak akkor kedvesebbek. A végén Aesa is megvonta a vállát.
- Végül is lehet, hogy ez a dolguk, hogy a gyerek idegeire menjenek, ahogyan mi meg az övékre megyünk – mondta.
Így már sejthető volt, hogy nem fog neki tetszeni az sem, amit a kislány mondott arra, hogy mi lesz a későbbiekben, ha nagyok lesznek. Valóban így volt, és ennek Honsam hangot is adott. Aesa egyébként teljesen máshogyan gondolta, hiszen az anyukája mesélte, hogy miként is megy mindez a HPI-ben és ott öt éves kor után tényleg egyből felnőtt lesz mindenki, megkapják a feltöltéseket és minden effélét, szabadon mehetnek és többé nem is fognak érintkezni a szüleikkel.
- Anyának vannak Birodalmi ismerősei, kapcsolatai. Ott nem így van, ott nincs plusz egy év, amint öt éves vagy mehetsz és azt teszel, amit akarsz. A szüleidnek nincs többé beleszólása a dologba. Lehet, hogy irigylésre méltó mindez.
Persze önmaga nem akarta, örült, hogy régi módon lett felnevelve és nem az van, hogy lényegében kötelesség a gyereket felnevelni, ha megszülte valaki és utána többé nem törődnek egymással. Ő utána is akart az anyukájával kapcsolatot tartani és úgy élni, mint más családok a Birodalmon kívül. Bár azért be kellett vallania, hogy a felöltések nagyon csábítóak voltak, nem kellett volna tanulnia annyit, mert Maniac megoldotta volna az egészet. De az eddig elhangzottak nyomán Honsamnak biztosan tetszett volna a HPI-s családfelfogás. Ezek után álltak neki a játéknak, amit kissé félbe kellett szakítani, mert szegény Hersuc inni szeretett volna, de nem tudott itt bent, így Aesa gyorsan kivitte őt a konyhába. A későbbieket már nem is látta, hogy a róka mit csinált, mert saját maga visszament a holoszobába. Itt eddigre Honsam eljutott addig, hogy a városba érjen és mivel még nem voltak kész a karakterek, így Aesa mondta, hogy ő fog beállni az itteni karakter helyére, aki a ninja volt. ezt persze nem mondta meg a fiúnak, ahogyan előre azt sem, hogy nem fog beszélni a segítség. Így hát csak annyit szólt, hogy elkezdődött a játék, de utána már semmit. Kézjelekkel próbált kommunikálni a fiúval, mutatva letakarva a száját, megrázva a fejét, hogy nem tud beszélni, de a társa roppant hamar elunta így az egészet.
- A segítő karakterek némák – mondta a felháborodásra. – A játékosnak kell majd őket irányítania őket, hogy mit tegyenek, és így sokkal nehezebb segítséget kapni. Éppen ezért nem szólalok meg én sem. Ők segítenek azzal, hogy ott vannak, de ha rosszul irányítod őket szavakkal, kézjelekkel, bárhogy, akkor meghalhatnak. Fejleszti a csapatmunkát és minden bejövő karakter másban lesz jó. Később akár még csapatban is lehet majd jönni és akkor nem kellenek ezek a nem játékos karakterek. Őket egyébként a falon láttad odabent a helységben, mind a négyet, akik lesznek majd szépen sorban, ahogyan előre jutsz a pályán. Ők ennek a világnak a részei, mi izgalom lenne abban, ha beszélnének és elmondanának mindent? Abból te sem fejlődsz semmit, nem igaz?
Kérdezte a végén még Aesa. Végül kissé oldalra biccentette a fejét.
- Beszélgethetünk igazából, de a játékkal kapcsolatban nem mondok semmit. De ne felejtsd el, ha elakadsz, van segítség menüpont a játékban – mondta. – Az adhat tanácsokat.

template nélkül:

by Ajánlott tartalom