Drox

A fegyverét sikeresen kiiktattam mielőtt az fejen találhatott volna. A robot nem reagál azonnal, ami jól jön, így a szorításból sikerül kiszabadulnom, sajnos jobban is mint szeretném, mert a robot hirtelen elenged én meg zuhanni kezdek. A szívem a torkomban dobog ahogy zuhanni kezdek. hirtelen deja vu-m lesz. Egy régi akcióm jut eszembe, ahonnan hasonló slamasztikából kellett megszöknöm. Csak a helyszín akkor egy felhőkarcoló párkánya volt. mintha lelki szemeimmel átélném újra azt az esetet, miközben leutánozom azt a mozdulatsort, amit akkor is. Jó rég nem csináltam hasonlót, így reménykedem, hogy sikerrel járok.
Amint elhagyja a fejem a peremet, két karommal megragadom annak szélét, felhúzom a lábaimat és hagyom, hogy a lendület vigyen a platform alja felé. A talpammal kihasználva a lendület erejét lököm el magam a platform aljáról és egy közel 300 fokos lendületet vesz a testem. A lábaim lendület közben kinyújtom és az ellenséges robot nyakába kulcsolom azt, majd kihasználva a visszafelé húzó erőt magammal rántom a robotot és igyekszem őt így ledobni s mélybe, ha az belém kapaszkodna, akkor igyekszem lerúgni azt magamról. igyekszem végig a platform szélét fogni karmaimmal is, nem akarom, hogy a lendülettől én is leessek.

~ Karakter: Zack Blue; Helyszín: Drox titkos laboratórium ~

Az utolsó pillanatban ment a helyzeten. Lentről felnyúl és hosszú karjaival elkapja a platform szélét, lendít magán és a zuhanás energiáját felhasználva egyszerűen átrepül a fém panel alatt, ívesen megpördülve a másik oldalon felérkezve. A robot egyelőre még meg sem fordul, Zack máris a nyakában van, egy erőteljes rúgás és az utolsó robot is a mélybe zuhan. Ő elkapja a lebegő állás szélét és stabilan megáll. Tökéletesen kivitelezett manőver. Néhány másodperc alatt a terem visszarendeződik, a padló felemelkedik, a plafon lejjebb ereszkedik és a belső berendezés is eltűnik, egy üres területet hagyva maga után. A fal egyes részei átlátszóvá válnak, hogy a megfigyelőben lévő katonák is tisztek is láthatóvá váljanak. A terem hangszóróiból ekkor az egyik vezető tiszt hangja hallatszik.
- Látványos bemutató. A képességeiről meggyőzött. Most próbálja meg az implantátumot használni. Idegi alapú összeköttetéssel van a tudatával, az eleméjével, gondolatával irányíthatja. Első használatkor kérdéses mennyire tudja alkalmazni, ezért szükséges kipróbálni. Jelezze ha készen áll.
A beszéd után néma csend és türelmes várakozás következik. Ha Zack jelez, vagy a túl sok idő telik el, akkor halk sípolás hallatszik, jelezve, hogy elindul még egy program. A terem most nem alakul át, csak fentről kilenc, az előbbihez hasonló gyakorlórobot ereszkedik le. Egyelőre nem támadnak, csak támadó állást vesznek fel.

Sikeresen leküldöm az utolsó robotot is a mélybe, majd visszamászom a platformra. A szoba lassan visszarendeződik eredeti külsejére és láthatóvá válnak a katonák is, akik eddig engem figyeltek. A hangszóróban megkapom az elismerést és azt is amit nem akarok igazán hallani.
- Akkor küldjön be még egy robotot.
Válaszolom, majd sípolás jelzi, hogy elindult egy újabb program és 9 robot emelkedik fel, akik rögtön harci állást vesznek fel.
A vizslató üveg felé fordulok és ugyan az arcomról is olvasni lehetne, de ha nem sikerülne nekik, akkor a szavaim is elárulhatják mit érzek.
- Are u kidding?
Teszem fel a kérdést, igaz választ se várok és az sem érdekel, hogy nem is biztos, hogy megértik ezt a nyelvet, de ez jelen pillanatban nem érdekel.
Próbálok koncentrálni és rákapcsolódni az idegrendszeremhez csatolt órára. Egyszer csak a látószögemben megjelenik egy kijelző, ami eddig olyan volt akár az orrom, nem is láttam, míg nem figyeltem oda rá.
Megpróbálom beállítani húszsoros lassításra és ha ez sikerült is, akkor is minél gyorsabban közelítem meg az első robotot, pontosabb na annak gyenge pontjait próbálom a karmaimmal sérteni, hogy használhatatlanná váljon a gép. Persze közben figyelek a többi robotra is, hogy ki tudjam kerülni a támadásukat, ha mégsem sikerült volna lelassítanom az időt. Ha sikerült lelassítani, akkor az összes robottal is hasonlóképpen végzek, a lehető leggyorsabban, nem akarok sok időt veszteni az órából, még később szükségem lehet rá.

~ Karakter: Zack Blue; Helyszín: Drox titkos laboratórium ~

Zack koncentrálni kezd és megtalálja az idegi összeköttetést az implantátuma és az idegrendszere között. A látómezejében a hátralévő energiajelzőn kívül most a lassítás mértéke és egyéb adatok is megjelennek. A maximális, hússzoros lassítást választja. Hirtelen minden megváltozik. Minden sokkal élesebbnek látszik körülötte, a mozgások szinte megállnak, minden szinte statikus, csak nagyon lassú mozgást mutat. A hangok megszűnnek, kellemes mély zúgó hang veszi át a helyét, mintha víz alatt lenne. Most, lassítás alatt olyan eseményeket lát és olyan hangokat hall amit normál esetben nem, mert túl lassúak. A megjelenítő hologramok képe szétesik, mivel hússzoros lassításánál már nem elég nagy a képfrissítés ahhoz, hogy a megjelenő képeket egybefüggőnek lássa. A gyakorlóandroidok mozgása is túlzottan lelassul. Ellenben Blue könnyedén tud mozogni a térben. Azonnal támad bevetve magát a gépek közé. Az első néhány támadás után feltűnhet neki, hogy ahogy üt a robotok egyes részei megsérülnek, de csak az történik gyorsan amit saját maga tesz. A kiszakadó darabok nagyon lassan mozognak, repülnek el, a megsebzett robotok elkezdenek összecsuklani, szintén csak lassan, mintha megkezdenék a mozgást. A horpadó burkolat közvetlenül az ökle alatt bemélyed, azonban a mélyedés kínosan lassan "terjed" tovább. Minden alapvető fizikai hatás mintha más lenne. Zacknek szoknia kell a harcot ebben a térben, azonban azt már most érzi, hogy nagyon könnyű így harcolni. Az egyetlen ami gyorsabb az események közül az implantátum energiájának csökkenése. Az időmanipuláló megfelelően működik.


~ Karakter: Iris Demargon ; Helyszín: Drox ~

Iris úgy döntött, hogy új életet kezd a HPI-n kívül a Drox városában. Saját járművet könnyen tud igényelni a Metropoliszban amivel kimehet a Földre és más államokba is könnyen eljuthat. Pár másodperc alatt át tud kelni a teljes Atlanti-óceánon egyenesen a Drox városállamába. A kékes színű kupola Afrika dzsungeles partjainál már messziről látszik. A légi forgalom hatalmas, mindenhol kisebb-nagyobb járművek haladnak, azonban még így is gond nélkül tud megérkezni Demargon. Az egyik légikikötő dokkjánál kap helyet a járműnének. Amit tud Iris a Droxról hogy nem léphet be a városba, ha nem állampolgár. A légikikötő és dokkok körül van egy kisebb városrész, a külkereskedelmi negyed és ahhoz tartozó szállások és terminálok. Ez az a rész ahova még engedéllyel beléphet. A többihez el kell érnie, hogy a Drox elfogadja őt, ehhez valamilyen nagyobb teljesítményre van szükség, amit elismer a városállam is. Hallott néhány történetet, hogy ehhez milyen törekvéseket és célokat kell elérnie, vannak akik testi mások szellemi adottságaikat kihasználva teljesítik a próbát. Mindenesetre egyelőre nem tudja, hogy ő maga megfelelne-e. A dokkoknál Irishez két sötétkék páncélos férfi megy oda, átnyújtva neki egy digitális kártyát.
- Iris Demargon, üdvözöljük a Droxban.

//Előzmény: itt//

Hamar sikerül rájönnöm, hogyan kell aktivizálni azt az órát, amit a gerincere kötöttek. A látóteremben, előkerül az energiajelzője az órának és a lassítási mértékek, melyek közül hamar meg is próbálkozom a második leglassabbal ami a hússzoros volt. A hangok egyszerre megszűnnek és valami mély zengő hang veszi át a helyét.
- Mintha víz alatt lennék.
Odamegyek a robotokhoz, akik láthatóan nagyon lassan mozogtak. Én elkezdtem őket ütni a gyenge pontjaiknál, egymás után, ahogy értem őket. Az első pár ütés után feltűnik hogy csak az a mozgás lassú is valamennyire, amit én végeztem, még a horpadások is lassaban mélyülnek el a robotokon, és a törmelékek, melyek kiszakadtak lassan repülnek a levegőben tovább.
Az egyetlen dolog ami feltűnt az az energiajelző csökkenése.
~ Ne szöszöljünk sokat.
Mondom magamnak és hamar kivégzem az összes robotot, hogy aztán kikapcsolhassam az implantátumot és elindíthassam az időt ismét rendes tempójára.