Titkos bázis, Új-Zéland

Új-Zéland egyik kisebb szigetén található ez a titkos bázis.

A legutóbbi akció sikere koránt sem az osztag hatékonyságán múlott, sokkal inkább a jó időzítésen és a szerencsén. Ezt már nem engedhetem meg magamnak, sokkal felkészültebbnek kell lennem. Miután teljesen felépültem a súlyosabb sérüléseimből, több kisebb bevetésben vettem részt. A Hydra tudja a dolgát, egyelőre nincs okom kételkedni a katonai módszereikben, jobb eredményeket tudtunk rövidtávon felmutatni mint a SHIELD. Ez még nem jelent semmit a háború szempontjából, de egy jó kezdet lehet. A páncélt a látott hibák függvényében sikeresen újra felépítettem és tökéletesítettem. Az ízületeknél és a forgó részeknél rugalmasabb anyagok felhasználásával a lehetőségekhez mérten rugalmasabbá tettem. Könnyebb mozgás jobb mobilitást tesz lehetővé, ami elengedhetetlen egy harcban. Mostantól kell számolnom azzal is, hogy részt veszek az akciókban, mint aktív vezető, ahogy a legutóbbi feladat során is tettem. Ezúttal nem vesztegetem az időm. A feladat adott, egy ostrom megtervezése nem könnyű feladat, de nekem sikerülnie kell. Azonnal anyaggyűjtésbe kezdek, a Hydra hálózatát használva próbálok a lehető legtöbbet megtudni az adott létesítményről, erődről, olyan adatokat amelyeket nem közöltek le automatikusan. Ezután Spenceren keresztül vagy esetleg az ő szálának teljes kihagyásával, helyzet függően keresek további információkat az Árnyak-tanácsáról. Nem feltétlenül a működésük, tagjaik érdekelnek, elsősorban a már ismert és használt módszereiket, fegyverzetüket, misztikus erőiket kutatom. Bármi hasznos lehet amit be tudok építeni. Ezután a konkrét koordináták alapján a bázis fekvése, esése, a környezet, domborzat, erdők egyéb természeti adottságokat elemzem. Megkeresem azokat a pontokat ahonnan lehetséges megközelíteni az erődöt és a fentről érkező támadások elől fedezékeket is könnyű felállítani vagy találni, ha adottak. Ennek felállítása után a rendelkezésre álló felszerelést is felmérem a Hydránál. Az ügynökök számára egységes felszerelést állítok össze. A kevlár-szénszál kompozit testpáncél megmarad, természetesen a zöld-sárga felségszínekkel, de a legutóbb a védelem kevésnek bizonyult ezért ezt egy többszörösen ellenálló felső bevonat is kiegészíti valamint egy kerámialapos mellény. A fejnek is védve kell lennie, úgy ahogyan a szabvány egyenruhánknál. A pajzsok is hasznosnak bizonyultak, négy emberenként egy szükséges, összesen öt. A fegyverzetből kiveszem a gépkarabélyt, helyét egy állítható erősségű energiafegyver veszi át, ezt egészíti ki egy könnyebb SMG és az oldalfegyverzet. Utóbbiak is egységesek, lehetőleg a Hydra által gyártott vagy szerzett darabok. Mindezeken kívül robbanó, füst, vakító, hang, EMP, sokkoló gránátok is kellenek. A pajzsokkal egyenesen arányban forgótáras kézi gránátvetők, több fajta gránáttal, rombolóval, kábítóval, jelzővel és zavaróval. Ha szükséges és nem lassítja nagyban az egyes ügynököket saját közelharci fegyvereket is használhatnak. A célzórendszerek és optikák között kell lennie hőérzékelőnek és éjjellátónak, ha lehetséges elektromágneses érzékelők is kiegészítik ezt. A zárt láncú több sávos kommunikátor, a jelzavaró megmarad, mint eddig, de ezt egy egyedi chip is kiegészíti, ennek jelét csak a saját rendszereink érzékelik pontosan, mind a fegyverek célzóin, mind az eszközeinken mutatja a jelet. Összesítésben még egy hidraulikus, hordozható fém faltörőkos, több bomba és detonátor is a listán van. Azt magam előtt is tisztáznom kell, hogy nem értek a misztikus tudáshoz és ilyen rövid idő alatt a legszükségesebb tudást sem vagyok képes megszerezni, alkalmazkodnom kell. A helyzeten csak ront, hogy az Árnyak-tanácsának tagjai is homályba burkolóznak, nincs semmi konkrét a kezemben, ismét. Az esetleges alakváltók ellen az egyedi jelölés talán működőképes és az energia alapú fegyverek is érhetnek valamit mágia ellen.
A csapatnak már egyedi felszerelés az előnyösebb. A gránátok, energiafegyver, kommunikátor, egyedi chip meglétéhez ragaszkodom csak. Bérmajom és Reynolds maga választja a felszerelését, ami a testi adottságaikhoz jobban illik. Először nem tetszett az ötlet, hogy a nőt is magunkkal vigyük, de bizalmat szavaztam neki. Smiley több fegyvert kap, négyet is akár, két könnyűt és két nehezebbet, ami neki tetszik. Kötelezően viselnie kell a mellényt és alatta kevlárt is. Minél tovább bírja a sérüléseket annál több hasznát vesszük. Soltzbauer ügynök hozza a szabvány felszerelést, de hozzá nem kerülhet sem pajzs, sem gránátvető és más extra kiegészítő sem, sőt az egyik fegyvert a kiborgizált végtagjával ki is válthatja. Ha valamire még szüksége van, hozhatja. Én magam a páncélom viselem, alatta a többszörösen ellenálló öltözékkel. A SCAR-H és két darab M9-es fegyver mellé magamhoz veszem a gránátokat, egy energiafegyvert, az egyedi jelzőt, kommunikátort, tartaléktárakat, kést és egy bombát. Igénylek még egy felderítésre használt kis méretű drónt és ahhoz tartozó irányítót, valamint egy hordozható érintőképernyős taktikai gépet, amin kontrollálhatom a műveleteket. Az összeállítás célja, hogy amíg a kisebb ötös egység mozgékony maradhasson, a húsz másik katona nehezebb erőt képviseljen.
Az akció megkezdése után terv szerint az Antarktisz  területére érkeztünk, pontosabban Vadföldre. Innen repülővel haladtunk tovább. Az alaptábor felállítása után tovább folytattam a terep közvetlen felmérését és egy pontosabb terv megalkotását, felmérve, hogy miből kovácsolhatnék előnyt. Kisétálva az átmeneti sátor alól döntök úgy, hogy a kommunikátorhoz nyúlok.
- Shepherd mindenkinek. Ellenőrizzék saját magukat és a felszerelésüket, mindenki legyen felszerelve. Jelentést kérek. Az osztagnak két perc múlva találkozó, a kijelölt helyen.
Nem zavar ha mindenki lejelenti, amikor készen áll. A szűkebb kört a megbeszélt ponton, egy fánál várom be, és magammal viszem ami szükséges lehet. Ideje tervet alkotni, vizuálisan felmérni az ellenséges bázist és támadni. De nem fogom elsietni.

Szóval levágták a karom, de sikerült túlélnem. Ráadásul a hidra nem egy hálátlan szuka, cserébe a küldetésben játszott kulcsfontosságú szerepemért elintézték, hogy egy igen speckó kis kart kapjak, amivel igazán lehetett gyilkolászni. Ezen kívül volt néhány küldetés, ahol kiélhettem ezen vágyamat is, úgyhogy most egész jó hangulatban csatlakoztam újra a kipróbált csapathoz, és a névtelen – és arctalan – ügynökökhöz. Úgy éreztem, hogy lehetek valaki, ha továbbra is bizonyítok, akkor nevet szerezhetek magamnak a szervezetnél, és akár még több egyedi cuccot is bezsúfolhatok a karomba, vagy a testem többi részébe. Egész megtetszett ez a művégtag.
Jutalomként a remek akciókért, kaptunk egy vissza nem térő alkalmat – elfoglalhatunk magunknak egy bázist. Ez elég jól hangzott, ráadásul akkor könnyebben eljárhatnék portyázni, kis sorozatgyilkosság ebben a városkában, kis mészárlás a másikban… Az egyetlen gond a tervvel az volt, hogy a bázist bizony más is használta – tehát megölhettük akiket ott találunk. Király!
Az előző küldetéshez hasonlóan most is Sheperd osztotta ki, hogy ki mit hozzon, viszont én valamelyest szabad kezet kapok – na nem annyit, mint Bérmajom vagy Smiley, de többet, mint a közkatonák. Ez is azt jelzi, hogy kezdek nevet szerezni magamnak.
Természetesen ugyan azt a páncélt viselem, mint a többi katona, nem kötök bele – megszoktam már ezt az egyenruhát, és egész jól is véd, főleg a Sheperd által kért extrákkal. A mellény először kicsit fura, de hamar megszokom, és igen hasznosnak is tűnik – elég jól védi a testem, és nem akadályoz a mozgásban sem. Felveszem a sisakot is, majd felmérem a fegyvereket. Az energiafegyver nem rossz választás, ezt szívesen veszem magamhoz, miközben rögzítem magamon az smg-t, úgy, hogy ez se zavarjon. Az előző küldetésen megmentette az életemet, úgyhogy ragaszkodom hozzá. Egy pisztolytáskába becsúsztatok egy revolvert is a Smith & Wesson gyönyörűségét, hozzá pár tartalék „tárral”, amik nagyban gyorsítják az újratöltést – így nem kell egyenként beledobálnom az új töltényeket. Ha van rá lehetőségem, akkor Mibullet-et kérek hozzá. Ez a .45-ös csoda becsapódáskor több darabra robban, elősegítve a halálos sebek okozását – természetesen több országban is betiltották a megjelenése után. Szinte lehetetlen nem halálos sebet okozni vele. Ezen kívül mindenben tartom magam a parancsnok által előírtakhoz, illetve az első küldetésből okulva most is felszerelem magam egy gázálarccal, ha nincs ellenvetés. A combomra felszíjazok még egy vadászkést (fentről a második), és kész is vagyok. Utazásunk csöndben telik, nem igazán beszélgetünk- ami frusztráló tud lenni, ezért még a gépben Reenához fordulok.
- Örülök, hogy végül mégis velünk maradt – és hogy nem kellett senkinek meghalnia. – még nem felejtettem el a legelső találkozásunk. Azóta is vonzalmat éreztem a nő irányába, és ez zavart. Titkon reméltem, hogy történik vele valami – elhagyja a szervezetet, vagy belehal a küldetésbe. Mondjuk az se lenne rossz, ha lefeküdne velem, de az előbbi kettőre talán nagyobb az esély.

- Itt Joseph, minden rendben, készen állok. – jelentem a főnöknek gépiesen, mikor meghallom a hangját a kommunikátorban.

A katonáktól érkező jelentéseket elengedem a fülem mellett, de passzívan fejben számolom a válaszokat és azonosítom a hangokat. Észre kell vennem, ha egy emberrel kevesebb jelentkezik be, vagy az egyikkel nem stimmel valamit, de erre nem fordítok külön figyelmet. A csapat összegyűlik a megbeszélt helyen, a megbeszélt időre. Összeszokottabb az osztag, jobb a kapcsolat a tagok között, ennek örülök. Bérmajom oldaláról érzek kis eltávolodást, de ez várható volt. Én nem a jó vezér vagyok, én a szükséges vezér vagyok. A magaslatról felmérem a területet, innen minden megfelelően látszik. Biccentek a megérkezőknek. Nem ezzel  kellene nyitni, de szükségesnek látom, hogy mindenki részéről teljes legyen a figyelem.
- Ebben egyetértünk. - szólok Reynoldsnak és az ügynök felé fordulok - A legutóbbi ötlete sikeresnek bizonyult, most is hasonló teljesítményt várok magától, koncentráljon a feladatra!
Még egyszer oldalra tekintek a volt kolostorra, a mostani bázisra és egyben a céllétesítményre, majd vissza a csapatra.
- A legutóbbi igazán sikeres akciónk a reptéri volt. Aki részt vett benne az tanúsíthatja, hogy a közös tervezés nagyban hozzájárult a hatékony végrehajtáshoz. Szeretném ha ez most is így történne és konstruktív módon, egy adott tervet állítanánk fel a bizonyos helyzetekre, amelyektől csak szükség esetén kell eltérnünk. Mindenki a maga szakterületén hozzá tud járulni ehhez. Sajnos nem áll rendelkezésünkre elég információ egy részletes offenzív stratégia felállításához, azzal kell beérnünk amink van. Nyilvánvalóan nem közelíthetjük meg a bázist nyíltan. A terület, az épület kialakítása mind a védők előnyére válik. A kanyargós lépcsőkön való feljutás könnyen halálmenetté válhat, ha fentről, a feljebb lévő teraszokról, a bázis kapujából vagy az oldalsó épületekről tüzet nyitnak az egységekre. Nincs fedezék, nincs védelem, aki leesik biztosan meghal. Az itt lévő katonák felszerelése nehéz, hogy hosszú időn át tartó csatára is alkalmasak lehetnek, emiatt csökken a mobilitásuk. Egy éjszakai támadás sem feltétlenül oldja meg ezt a problémát. A sziklafalon nem vagyunk képesek átjutni, habár a legcélravezetőbb megoldás az onnan való átjutás lenne. Legelső lépésként minimális információkhoz kell jutnunk a védelemmel kapcsolatban, hogy kihasználhassuk annak hiányosságait. A bejutás után, nem tudjuk bent mi vár ránk, de az már csak a második szakasz, ott a felvonultatott erő számít. Elterelő csapásra is van lehetőségünk, megfelelő eszközök a rendelkezésünkre állnak, egy robbantás most is segíthet.
Foglalom össze röviden a helyzetet. Nincs fedezetünk sem, nem kértem mesterlövészeket, egy idő után feleslegessé válnak, a folyosóharcokban, ahogy teleportok sincsenek a katonáknál. Ezeknek is meg van az oka. Megvárom, amíg mindenki végiggondolja amit mondtam, majd folytatom tovább.
- Ha meglepetésszerűen támadunk, csökkenthetjük az erőink lemorzsolásának kockázatát. Megosztjuk az erőinket, szétválunk, több pontról támadunk. Az egyik egység, mindig fedezi a másikat, másik oldalról, nyomás alatt tartva a védő erőket vagy elpusztítva azokat. Az utolsó fázisban egyesülnek a szétvált csapatok és csapást mérünk a kapura.
Ismét megállok egy pillanatra, hogy aki nem ért egyet, szólhasson.
- Ebben a felállásban Simley és Reynolds halad előre, magukkal víve a legszívósabb ügynököket, pajzsokkal védve magukat. Egészen fel a lépcsőn. A hegy oldalából két osztag fedezi őket, gránátvetőkkel és lövészekkel, bal és jobb oldalról. Én jobb oldalon helyezkedem majd el, olyan ponton, ahonnan könnyen pozíciót válthatok, ha máshol van rám szükség. Soltzbauer maga felelős a másik oldalért. Bérmajom, magának külön feladata lenne. Ha a képességei lehetővé teszik, fel kell jutnia a sziklafalon, fent elhelyezni több csomagot, majd fedezékbe vonulva várnia, hogy hátba támadhassa az ellenséget.
Végignézek az előttem állókon, jelzem, hogy lehetőségük van beleszólni ebbe. Egyik terv sem tökéletes, de ez jó alapot szolgáltathat. Előveszem a dronet, bekapcsolom és leellenőrzöm a rendszereit. Az előzetes gyors felderítést kénytelen leszek most megejteni, de csak később.

- Nyugalom drága, nem flörtöltem, csak beszélgetni próbáltam. Látom nem a te stílusod. – mosolyogtam a nőre a parancsnok szavai után, majd komor tekintettel vigyázzba vágtam magam, hogy mindkettő láthassa, részemről lezártam a témát.  Feszes állásban hallgatom végig Shepherdöt, miközben eligazítást tart, és igyekszem mindent megjegyezni. Sajnálom, hogy nem néztem át a térképeket és felderítéseket korábban, de már késő – a főnök beszéde közben nem fogok elvonulni egy papírlappal, vagy egy kis tábori asztal fölé görnyedni.
- Ha én kapok egy osztagot, szükségünk lesz legalább egy védőpajzsra a gránátvenő mellé. Értem, hogy a csapásmérő egység számára fontos a védelem, de ha védtelenül maradunk, hamar a mi kiiktatásunk mellett dönthetnek, és utána Reynoldsékkal is könnyebben végezhetnek. Ezen kívül gondolom mi is mozgunk utánuk, így magunkat is komoly tűzerőnek kitéve. - szólalok meg végül. Nem tudom, hogy amit mondtam mennyire magától értetődő, vagy baromság, nem vagyok hozzászokva, hogy beleszólásom legyen a taktikai parancsokba. Eddigi életem során mindig csak egy arctalan gyalogos voltam, aki parancsra cselekedett, és nem kellett gondolkodjon – vagy ha igen, akkor is csak a végső esetben, és ott mindig az ösztönök diktáltak. A pajzsot igazából csak azért kérem, hogy legyen ami védjen – nem tervezek meghalni, és mindent megteszek, hogy túléljek. Úgy érzem a kezemről is szólnom kell a többieknek, nem tudom mennyire ismerik az új képességeim.
- Ezen kívül ha bejutottunk, végső esetben képes vagyok szonikus támadásra. Ez rajtam kívül mindenkire hat a közelemben, ha ez történik, akkor csak tapasszák a fülükre a kezüket, és hagyják, hogy intézkedjek. Nem tervezem bevetni, csak ha nincs más lehetőség. Szabad térben azért nem szeretnék rá támaszkodni, mert  nem tudom mennyire csökken a hatása, lehet, hogy csak a közvetlen közelemben érne valamit. Ha ezt valaki ellenzi, most szóljon, és akkor nem használom odabent sem. – mondom, bár magamban tudom, hogy ha ezen múlna az életem, simán bevetném, akár parancsmegszegést is vállalva. A taszító sugárról nem szólok, felesleges információ lenne – ha szükség lesz rá, majd jelzem, illetve látni fogják. Amúgy se tervezem bevetni, mivel akkor nem tudok az idő alatt fegyvert használni, ami az életembe is kerülhet. Egyszerűbb fejbe lőni valakit, mint a taszító sugárral megállítani – ez inkább csak végső esetben jó fegyver, amolyan titkos tartalék.

A csapaton belül viszonylagos az egyetértés, ezt a helyzetet volt célom elérni. Ha mindenki egyetért velem akkor a terv nem fog több nézőpont megítélésén átesni, vagy a látszólagos egyetértés önmagában a bizalom hiányát jelzi. Ellenkező esetben, ha mindenkinek tőlem eltérő koncepciója van, az ugyanazt eredményezi, annyival rosszabb csupán, hogy az irántam való ellenérzések nem fogják össze az embereket. Szerencsére ezek közül semelyik feltételezés nem érvényes a jelenlegi helyzetre. Ennél sokkal professzionálisabb katonákkal van dolgom. Figyelik mindenki szavára és magamban mérlegelek. Sorban fogok válaszolni az ötletekre és kérdésekre, szisztematikusan jobb lenne, de ez emberi kérdés. Soltzbauer magasabb körbe helyezése nem volt rossz döntés részemről, az ötletein még finomítani kell, de majd kialakul. Ő volt az egyetlen az ügynökök közül, aki túlélte Osakában, nem véletlenül. Felé fordulok és egyenesen válaszolok neki.
- Van megerősített páncélzatunk direkt erre a célra. Egyelőre ez és a rendelkezésünkre álló fedezékek elegendőek lesznek. Vegye figyelembe, ha a saját védelmében feláldozza a védendő erő pajzsait, szétszórhatják az agresszorainkat és onnantól csekély lehetőségünk lesz kitörni a gyűrűből. Ha mégis feleslegessé válik egy pajzs, megkaphatja, de hagyatkozzon a saját erejére. A szonikusfegyver használata a helyzet függvénye, a fénygránátok miatt fel vagyunk készülve a zárt térben bekövetkező hanghatásra, jelezze ha beveti.
Most következik Bérmajom, akivel kapcsolatban nincsenek kétségeim. Legutóbb kiütöttem, ezért nem volt lehetősége további támogatás nyújtására, de ez nem befolyásol semmit, számítok a sajátos képességeire, eddig is egyetértésben tudtunk dolgozni.
- Hasonló megvalósításra gondoltam én is. Az ön képességeit nem ismerem, nem is ismerhetem saját magam, ezért tegyen belátása szerint a mászásnál és az őrök kiiktatásánál. Fontos, hogy majd folyamatos kapcsolat legyen köztünk, hogy ne történhessen végzetes keresztbelépés, elsősorban időzítésre és a robbantásra gondolok.
Nem számítok különösebb reakcióra, mind ketten tudjuk mi az ő dolga, azt is fogja tenni, ahogy akarja. Smiley felvetése talán meglepő, de már számítottam rá, hogy magasabb intelligenciával rendelkezik, mint amit kimutat, ennek ellenére nem tekintem teljesen beszámíthatónak, vannak gyenge pontjai, amiket kiválóan ellensúlyoznak a testi adottságai. Biccentek a szavaira.
- Valóban kevés lehet. Azonban legutóbb is kiválóan ellenálltak a támadásoknak, amíg meg nem kerülték a védelmet. Most csak időnyerés céljából kell használnunk őket, nem kell végig kitartaniuk. Mágikus támadások ellen semmilyen védelmet nem nyújt, de nem feltételezném, hogy csak ilyenfajta csapást mérnének ránk a védők.
Utoljára Reynolds felé fordulok, aki már egy ideje nem szólt hozzá az adott taktikai elemekhez. Kíváncsi vagyok, hogy mit tenne, de egészen másba kezd. Némán, rezzenéstelen arccal figyelem mit tesz. Intek az egyik ügynöknek, hogy szedje össze a földön lévő ruhát, utána végigmérem a nőt, majd bólintok neki.
- Az engedélyt megadom természetesen. Jó látni, hogy valaki a kelleténél felkészültebb.
Figyelem, ahogy eltűnik, de ez egyáltalán nem lep meg. A Hydra tud meglepetéseket okozni, de nem technológiai téren. Reynolds képességei elismerésre méltóak, ha képes véghezvinni ezt a felderítést, nagyon sok hasznos adatot szolgáltathat.
~ Számítanom kellett volna rá, hogy a Hydra át fog nyúlni a fejem felett. Előbb vagy utóbb, ha most nem történik meg és valóban a saját ötletét követi, az kiemelkedő, ha parancsra teszi, amit, akkor nem bíznak bennem és kell valaki aki megfigyeli a tevékenységem. Mintha eddig nem tették volna, de ez nyíltabb a kelleténél. Idővel fény derül rá, az akció szempontjából lényegtelen.
Végignézek a három itt maradt személyen. A távoli őrséget, csak szemmel követem végig, a biztonság kedvéért.
- Van még valamilyen kérdésük, mondanivalójuk? A gyors felderítés előtt.
Attól függően, hogy mit felelnek erre fogok válaszolni nekik. Viszont ezzel most nem fogok annyi időt tölteni. A belső felderítéssel párhuzamosan kezdem meg a külsőt. A már aktivált dronet üzembe helyezem, majd ellenőrzöm a kézi távirányítót és a kapott képet. Magasról, a templom feletti részről pásztázom végig először a területet, majd a magasságot nem túl feltűnően, a lehető legvédettebb szögben kezdem csökkenteni. Nem veheti észre senki a dronet, erre különösen figyelek, az álcázóját is használom, ha rendelkezik ilyennel. Először csak hő és energiakép alapján akarom végigmérni a bázist, hogy hol látok őröket, és milyen szisztéma szerint állnak fel. Utána következnek a további részletek, védelmi rendszerek, eddig rejtett, láthatatlan és észrevétlen pontok. Bármi ami új információ és a drone képéről hozzájuthatunk biztonsággal.

A távozás nem okoz semmilyen konfliktust vagy éppen látható reakciót a csapatban, Bérmajom tekintetét elkapom, de arról sem tudok sokat leolvasni. Ezzel le is zárom a helyzetet magamban, levontam a következtetéseket, összességében csak extra információkhoz jutunk. Senkinek nincs további kérdése, Smiley képezi az egyetlen kivételt, aki racionálisabb gondolkodásával ismételten képes kis meglepetést okozni.
- Nincs feltétlenül szükség túszokra, ha a védelmi rendszer típusa nem követeli ezt meg. Mindenesetre minden túsz hasznos lehet a Hydra számára.
Egyértelmű válasz, nem terveztem foglyokat szerezni, de ha ez megtörténik az csak előnyt jelent a szervezetnek, de közel sem ez a fő cél. Az Árnyak-tanácsát fel kell számolni és átvenni a bázisuk felett az irányítást. A drone-os felderítés jó ötletnek bizonyul, a dzsungelben rejtőző védsor komoly veszteségeket is okozhatott volna, amitől most meg fogunk szabadulni. Ezen kívül más fontos információkkal is szolgál a gépesített felderítés. Nincs más látható bejárat, az ellenség beszorítható, ami nagy előny, ha valóban nincs más kijárat, amit kétlek. Azzal nem foglalkozom, hogy nincs látható védelmi rendszer, ilyen magasságból ez lényegtelen, az interferencia mindent elárul, van valamilyen védelmi rendszer. Végignézek az erdőn, ott ahol az ellenséges őröket lokalizáltam és megpróbálom őket vizuálisan is bemérni, cél tudatos kereséssel esetleg sikerrel járhatok. A keresést az érkező információk szakítják meg. A képet kivetítem, hogy minden mellettem álló lássa, és elemezni kezdem a tervrajzot.
~ Két oldal már az első lehetőségnél, jobbra további három elágazás. Erős tűzharc alakulhat ki és a bentiek lesznek előnyben. Kell valami, ami semlegesíti az előnyüket, különben beszorítanak és szétszakítják a katonákat. A gránátok jól fognak jönni, ha ugyan használhatóak.
Még nem tudom pontosan mit tervezek, de nem is kell tudnom, egyelőre van időm. Ha mindenki megnézte az alaprajzot, visszahívom magamhoz a dronet és arra a részre mutatok, ahol a dzsungelben őrködnek az ellenséges egységek.
- Azon az oldalon, tíz őr várakozik rejtetten. Valószínűleg a lépcsőre felmenőket figyelek és képesek minden nem kívánatos elemet hátulról kiiktatni. Az egyik hegyre felvonuló szárnynak kell majd azzal kezdenie a támadást, hogy csendben kiiktatják őket. Ehhez jó lövészekre és pontos időzítésre van szükség. Ha az őrök halottak, már tudják, hogy jövünk, nem lesz sok időnk. Erre is fel kell készülnünk. Megvárjuk, amíg Reynolds visszatér és egyeztetünk a teljes tervről, kiválasztjuk a támadás időpontját és felkészülünk az akcióra. Gondolják végig ezeket.
Tekintetem végighordozom rajtuk, felkészültnek tűnnek, de kemény harc lesz. Smiley két új kart növesztett, először nem tudom ezt felmérni, de másodpercek múlva sikerül és egy félmosoly ül ki az arcomra. Már készül ő is. Talán ér valamit amit mondok neki. Ha Reena további információkat küld készen állok azok fogadására, egy idő után kiküldöm a dronet is újra. Azt ellenőrzöm, hogy figyel-e minket valaki. Kellemetlen fejlemény lenne, ha igen és nem tudunk róla. El akarom kerülni, hogy egy csapdába sétáljak bele. Japánban már megtettem önként.

Bérmajommal teljes mértékben egyetértek, át kell rajtuk is jutnunk, az én részem még nehezebb, egy egész osztagot kell ott észrevétlenül átjuttatni, az őrök kiiktatásával és hiba esetére B tervet is kell készítenem. De nem kivitelezhetetlen.
- A belső terekbe való behatolás és kontroll átvétel megtervezése után majd áttérünk arra is és egy pontos taktikát dolgozunk ki. Haladjunk sorrendben a pontosság érdekében. Ami az őrség nagyságát illeti, napok óta táborozunk a dzsungelben, nem szeretném magam abban a tévhitben ringatni, hogy biztosan nem fedezték fel az alakulatot eddig. Meg van rá az esély, ezzel is számolni kell.
Biztosítom ezzel, hogy fontosnak tartom a problémát, de nem akarok csapongani a tervek felállításában, külső részek, belső részek és a felmerült problémák kidolgozása. Az őrök maradhatnak későbbre, ha a többi elem nem változik. Helyeslően bólintok a közkatonáknak, egyelőre tájékozódnak, végül mindenki megkapja majd a terveket. A lényeg az egység és ez megvan a csoportban. Közben megérkeznek az újabb adatok, amiket kivetítek a térkép mellé, amikor meghallom a tüsszentést. Felfogom a hangosságát és mintha lelassulna körülöttem az idő, azonnal mozdulok. Bevetem magam a legközelebbi lehetőleg kő fedezék mögött, hátam neki vetem a fedezéknek és lecsúszom a hátamra, a fejemet felszegve. Aktiválom a páncélom és ellenőrzöm a rendszereket, a sisakot is lezárom. Mérhetetlenül ideges vagyok, bal kezem ökölbe szorítom, mielőtt bármit is tennék.
~ Ennyit a tervezésről. Minden romba dőlt, ha eddig nem is, most már biztosan számítanak ránk. Minden emberem nyílt terepen, kivéve a nőt, aki az ellenséges bázison van. Remek helyzet, előnytelen felállás. Lássuk mit tudok ezzel kezdeni.
Végül végigforgatom magam előtt a lehetőségeket, hogy mi lenne a lehető legkisebb veszteséggel járó megoldás és miből lehetne előnyt kovácsolni. Szorult helyzet, de koránt sem veszett. Már nyugodt hangon nyúlok a kommunikátorhoz és adom ki a parancsokat.
- Mindenki fedezékbe. Vegyék semmisnek az eddigi terveket. A tisztek vigyék ki a katonákat, amint lehetőségük van rá. Nem a kivonási pontra, keressenek egy védett, biztonságos helyet, visszavonulunk és újratervezünk. Három ügynök marad itt velem.
Kinézek a fedezék mögül és megpróbálom megállapítani a tűzgyorsaságból, pontosságból és szögből az ellenség elhelyezkedését és a védekezési, előrenyomulási módszerét, hogy felkészülhessek rá. Lassan előveszem a pisztolyom, élesítem, és a mellkasomhoz tartom, a ravaszra teszem az ujjam és négy-öt lövést adok le. Előtte azonban ellenőrzöm még egyszer, hogy a páncélzat megfelelően funkcionál-e. Utána a fejemhez tartom és sisakot is közelről lövöm meg, halántéknál és homloknál. Felkészülök a rázkódásra, állkapcsom összeszorítom és stabil pozícióban tartom a fejem. Ha a tár kiürült újratöltöm. Reynolds is eszembe van, de most nem érek rá foglalkozni vele, már ő is tudja, hogy gond van és elég professzionális ahhoz, hogy maga megoldja és eldöntse, hogy bent marad vagy minél előbb kijön onnan. Remélem nem kapják el. Az eddig tervezésre használt rész közelében lévő fedezékem mögött féltérdre állok vagy ha ez nem elég felállok. Ezzel nyílt célpontot nyújtva az ellenségnek, elterelve a figyelmüket. Engem lőhetnek, csak erősebbé tesz. Az energiafegyveremet élesítem, majd pontos lövéseket kezdek leadni, ha látok célpontot arra, ha nem a lövések helyére. Arra is felkészülök, hogy a páncélt sérülés éri, amit nem tud kivédeni vagy feldolgozni. Abban az esetben visszavetődök a fedezék mögé, takart, árnyékolt részen helyet változtatok és egy másik fedezékből kezdek rájuk újra tüzelni. Egyelőre meglátom mit tehetek, később döntök, hogy mi a következő lépés.

A tervezési fázis alatt csak figyelek, és mocskosul viszket a kezem egy cigaretta után. Mivel álcázás van érvényben, nem gyújthatok rá, de szerencsére van egy elektromos cigarettám. Semmilyen hang vagy fényjelenség, csak boldog gőz. Tökéletes. Ha lehet, akkor egy fának dőlve várakozok, ha nincs a közelben semmi ilyen, akkor csak a földön guggolva.
Egész meglepő, hogy mi minden bukhat el egy apróságon. Az ember csak tervez, remél, és amikor minden úgy tűnik, hogy sikerülni fog, akkor jön valami, ami teljesen keresztbe tesz. Az én esetemben ez egy hirtelen érkező inger volt, egy apró orrfacsarás, ami olyan hirtelen jött, hogy ösztönösen reagáltam erre, és eltüsszentettem magam.
Igazából az se lett volna probléma, ha mostanáig nem is figyelek, hiszen minden tervünk dugába dőlt, miközben ellenséges tűz alá vettek minket. Egyből a földre kuporodtam, és vártam a parancsot.
Tisztek… elvileg én is annak számítok most, azaz van alám osztva egy csapat. Úgy döntök, hogy a közelben állók pontosan megfelelnek ennek, intek is nekik, hogy jöjjenek körém, természetesen fedezve magukat. Az se baj, ha van náluk pajzs, azzal egyértelműen védeni kell a csapatot, de főleg engem. Kiadom a parancsot, hogy fedezettűz mellett vonuljunk vissza, elsősorban a fák takarásába. A ruházatunk valamelyest beleolvad a természetbe, a zöld és a sárga nem üt el túlságosan az áprilisi dzsungeltől. Minél messzebb akarok vonulni, a kommunikátoron úgyis tudjuk tartani a kapcsolatot. Most az a legfontosabb, hogy a lehető legtöbben túléljük, és újult erővel csaphassunk le rájuk.

Hátravonulás közben csak azzal törődöm, hogy életben maradjak, sőt, minél több ügynököt tudjak kihozni magammal. Nincs esélyünk visszatérni, ha nem sikerül a küldetés, és minden egyes halott ember tovább növeli ennek lehetőségét. Nem tudom, hogy pontosan hányan vagyunk, az foglal le, hogy fedezékről fedezékre haladva vonuljak vissza, és próbáljam fedezni a társaimat. Szívesen ott lennék a mészárlás közepén, és gyilkolnék, de az életem többet ér másokénak kioltásánál. Észre se veszem, de egyre inkább irányítom a bennem lévő állatot, hogy csak akkor törjön elő, amikor a körülmények engedik, és nem kockáztatja a túlélésemet. Ha sikerül elég távol húzódnunk, és úgy ítélem meg, hogy biztonságos, akkor magamhoz hívom az embereket, és létszámszámlálást tartok, miközben a kommunikátorhoz érintem ujjam.
- Itt Joseph, biztonságos távolságba húzódtam az ügynökökkel. További utasításra várok, ismétlem, további utasításra várok. – természetesen az ügynökök számát is közlöm, és a pozíciónkat. Közben utasítok három embert, hogy hevenyészett csapatunktól távolabb keressenek búvóhelyet, és fedezzenek minket, illetve jelezzék, ha követnek minket. Felmérem a sérülteket is, és ha szükséges, utasítom azok kezelését is. Az itt maradtaknak pihenést is engedélyezek, de természetesen fokozott készültségben. Nem tudom meddig kell itt maradnunk, de jó lenne, ha felkészülten várnánk a többieket, ezért próbálom feltérképezni a helyet, és találni valami jól védhető helyet a közelben.