Titkos bázis, Új-Zéland

Az ajtó megvizsgálása után megfelelőnek találom a robbantást is mint alternatívát. Sok katona hozott magával robbanószert, köztük én is, így elég nagy felületet robbanthatunk át, áttörve az ajtót. Ezen információk birtokában már valamilyen mértékben feleslegesnek érzem az embereket kiküldeni, vissza a kezdőponthoz a felszerelésért, azonban nem akarok semmit hátrahagyni, nem veszítünk azzal ha kimennek és visszajönnek, még fel is derítenek. Az ügynökök biztosítják a terepet és bár alig akarom elhinni, minden tiszta, a bázis ezen része teljesen ellenőrzés alatt áll, Bérmajom sem jelez semmilyen fenyegetést.
~ Ez túl könnyű. Talán az Árnyaktanácsa feladta a bázist és valamilyen módon elmenekült a legfontosabb személyeket és felszerelést magával víve, de erre nem látok sok esélyt. Rejtőzhetnek még az acél ajtó mögött vagy lehet az egész egy csapda. Különös ez a nyugodtság és a kis létszám a védők részéről.
Kivárom amíg mindenki visszaér, aki kiküldtem. Időközben kiadom a parancsot a robbanószerek felszereléséhez, amiben én is segítek, a detonátort, az elektronikával én helyezem el végül, szabályos módon, plasztik robbanószerekhez kellő módon.
- Jelentést, minden tiszta?
A beérkező válaszok után egy biztonságos pontra, megfelelő távolságra utasítok mindenkit, el az ajtótól, de még a bázison belül, az egyik oldalsó, félreeső részhez. Amennyiben biztonságos az Apt A vagy C jelzéshez, más esetben a bejárathoz. Ha belátható időn belül Bérmajom is megérkezik, akkor őt is megvárom. Az irányítót az egyik ügynök kezébe adom, magamban felkészülök és kiadom a parancsot a robbantásra.
- Jól van fiam, robbantás Három másodperc.
Ebben a pillanatban képek villannak fel előttem. Azonnal intek az ügynöknek, hogy álljon le. Ez nagyon nem tetszik.
-  Várjon ne! Visszavonva. Még nem robbantunk. Shepherd mindenkinek, haladéktalanul mindenki hagyja el a bázist, ismétlem hagyják el az épületet.
Én magam megyek hátul, utolsónak maradok, ellenőrizve, hogy senki nem maradt-e bent. A bejárat előtti részre várok mindenkit, a helikopter leszállóra. Itt adom ki újra az utasítást a robbantásra. Ha az interferencia miatt ez irányítóval nem lehetséges, marad a kábeles módszer. Tisztában vagyok vele, hogy túlreagálom, ezt szükségtelen rejtegetnem, vagy magyarázatot találni rá. Nyugodtan állok és várom a detonáció hangját. Ha valaki magyarázatot kérne, higgadtan válaszolok.
- A lövedékeik irreálisan nagy károkat okoztak becsapódáskor. A mi gránátjaink is egy bizonyos helyen jóval nagyobb területi sebzést okoztak. Nem akarok egy végzetes tévedést megkockáztatni. Még egy behatolás elfogadható veszteség az óvatosság javára.
Újra tervezek egy gyors, biztos behatolást, abban az esetben ha a robbantás sikeres. Az ajtón túl még kell lenniük ellenséges egységeknek, ez lenne a logikus, akkor őket is likvidálni kell és ha az osztag kint van, lépéselőnybe kerülhetnek a bent lévők.

//A két pisztolyos őrnek, akivel én harcoltam, mennyi volt a táraiban?//

A másik őrtől is elveszem a fegyvert, amiben van 13 töltény. Ezzel lehet kezdeni valamit. A rádió szerencsére most már működik, így sikerül is elérnem Goblint, aki megadja a pozíciójukat. Ezek szerint időközben sikerült bejutniuk, és nagy mértékben előrehaladniuk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan fog menni. Van valami rossz érzésem ezzel kapcsolatban. Elindulok feléjük, felfelé, közben az utasításnak és a józan észnek engedelmeskedve figyelem, hogy látok-e valahol mozgást, de úgy tűnik, Reynolds alapos munkát végzett. Jópár hulla mellett megyek el, mindegyikről látszik, hogy profi orgyilkos végezte ki őket egy mozdulattal. Gyorsan megérkezem a csapathoz, és semmiféle ellenállásba nem ütközöm. Ha a biztosító csapat átenged, a folyosó végén várakozó Goblinhoz és Reynoldshoz megyek, és egy biccentéssel üdvözlöm őket. A bázis nagy részét máris sikerült irányításunk alá valószínűleg főként Reynolds képességeinek hála. Ugyanakkor a kinti nagy erőkhöz képest aránytalanul kevés volt itt bent az ellenállás. Lehet, hogy csapda? Már csak az a lezárt terület van hátra, aminek ajtaját épp berobbantani készülnek. A robbanószer már fel is van szerelve, így a csapattal együtt visszahúzódom. Goblin már majdnem kiadja az utasítást a robbantásra, amikor végül meggondolja magát. Ezek szerint neki is támadt valami gyanúja, de nem tudom, hogy pontosan mire jöhetett rá, ezért megkérdezem:
-Miért?
A válaszát hallva eszembe jut, hogy az a golyó, amit az őr, akit megöltem a cella falába lőtt, szintén irreálisan nagyot robbant. Bólintok, és elindulok kifelé. Ha kirobbantjuk az ajtót, valószínűleg nem lesz szabad utunk odáig, úgyhogy minden verzió kockázatos, de megértem, hogy Goblin miért ezt választotta.

Gond nélkül kimegyünk a terv szerint, és vissza is hozzuk a faltörőt. Épphogy beérünk, és mindenki felkészül a robbantáshoz – akkor minek az emelő? – amikor Sheperd hirtelen lefújja a dolgot, és mindenkit kiparancsol a bázisról. Azonnal cselekszem, és utasítom az ügynököket, hogy rendezett alakban, gyorsan, de azért körültekintően vonuljunk ki. Továbbra is fel vagyunk készülve bármilyen támadásra, viszont a parancsot minél hamarabb végre kívánom hajtani. Mivel a többiek az ajtónál álltak, most én vezetem az embereket, hacsak Bérmajom, vagy Reynolds nem akar leváltani az élen. Kint egyből biztosítjuk a terepet, bentről kifelé, és kintről befelé is védve mindent. Nagyjából elszórom az embereket, ha Sheperd nem ellenkezik, hogy ne legyenek könnyű célpontok egy rajtaütés esetén, mégis annyira közel maradjanak a bejárathoz, amennyire lehet, ha vissza kellene vonulnunk. Lehet, hogy túl óvatos vagyok, de abba még senki nem halt bele – míg egy felkészületlenül ért ember igen könnyen hagyja ott a fogát egy tűzpárbajban. Ez után várom a parancsot, és annak megfelelően helyezem át az embereket ha kell, illetve én is annak megfelelően veszek fel pozíciót. Az esetleges új behatolás alkalmával is mindent az utasítások szerint teszek.

Odakint felvettük az alap védekező formát, és Goblin parancsára megtörtént a robbanás. Hú de veszélyesnek tűnt. Sok hűhó semmiért. Mindegy is, hamarosan a saját szobám falát festhetem a bázisban, úgyhogy nem idegeskedek, ez a gondolat nyugtat. Meg az, hogy azért tudtam ma ölni. Mondjuk egy túsz jól jönne, akit kedvemre kínozhatok.
Eközben valami zöldes köd kezd leereszkedni, ami akárhogy is nézzük, nem jó előjel. Mármint, zöld színű köd – ez sehol sem lehet az. Reena is osztja a véleményem, amit szavak formájában közöl is, majd elmondja, hogy mivel állunk szemben. Sétáló hullák, szuper. Tehát ha valamit megölsz, azt megölheted többször is – erre már vigyorra rándul a szám, és meg is nyalom azt.
- Parancs? – nézek Goblinra, miközben jelzem az embereknek, hogy fokozott készültségben álljanak. Már ha tudom, és a kezemre nincs hatással a köd – ha igen, és ezt is összezavarja, mint a rádiókat, akkor valószínűleg elkezdek használhatatlanná válni. Sőt, az lesz a legjobb, ha a zárlatnak hála bekapcsol a hangfegyver, és saját magunkat szerelem le. Na, ilyenek miatt nem jó előjel a zöld köd.
Ezen kívül, amennyire tudom, követem a főnök parancsait, és próbálok annak megfelelően cselekedni.

A kiürítés időben megtörténik. Látom a kételkedést egyesek szemében, de biztosra kell mennünk, nem akarok egy olyan hibát sem megengedni magamnak, aminek a következménye súlyos lehet. Bérmajom végül kérdez, neki választ is adok. Soktzbauer elszórja az embereket, megfelelő felállásban. Reynolds készen áll mindenre, az ő képességeiben nem is kételkedem a látottak után. A robbanás megtörténik, nem irreális erősséggel. A tévedésemnek ezúttal kifejezetten örülök. De azt eddig is mindenkinek éreznie kellett és érezte is, hogy túl könnyű volt a bejutás. Valaminek még történnie kell. A zöld köd leereszkedésekor már tudom, hogy eljött a pillanat. Reynolds felé fordulok és végighallgatom. Azonnal lezárom a páncélom, és megpróbálok higgadtan gondolkodni.
~ Feltámadnak, mint a Kéz harcosai. Velük sem tudtuk felvenni a harcot számottevően, csak a túlélésért küzdöttünk. Ez itt nem elfogadható alternatíva. A fegyvereket kell a közelükből eltüntetni vagy időben elég nagy kárt tenni a fejrészben, levágni vagy szétlőni. Nem lesz elég időnk. Az, hogy nyílt terepen vagyunk kivételesen előnyös, bent ízekre szedhetnének minket az élőholtak hullámai.
Körülnézek és felmérem a terepet. Higgadt maradok és higgadtságom a katonákra is próbálom, ha más nem a hangommal, hangsúllyal és nemmel, ütemezéssel átadni.
- Mindenki készüljön. A messzebb lévő testeket robbantsák fel, a közelben lévők fejét vágják le, vagy lőjék teljesen szét, cafatokra. Végső esetben a fegyvereiket lőjék szét rajtuk, mellettük, rúgják el tőlük. Bármit meg kell tenni, hogy ne tudjanak tüzet nyitni miután felállnak. Négy fő figyeli a bejáratot, ha onnan érkezne támadás, a többiek szórt formációban maradnak és a kintiekkel foglalkoznak. Nem akarok összeszedetlenséget látni.
Miután kimondom az utolsó szavakat azonnal mozdulok. A hozzám legközelebbi testhez megyek, leütöm a földre a páncél keménységét használva, majd elkapom és megpróbálom a késemmel levágni a fejét. Ha erre nincs időm az energiafegyverrel próbálom szétlőni. Utána felkészülök a további eseményekre, esetleges tűzharcra. Fedezéket keresek előre, ahova be tudok húzódni a pusztító erejű lövedékek elől. Természetesen az ügynökök mozgását is figyelem, miként teljesítik a parancsokat, nem engedem meg, hogy elveszítsék a fejüket. Amennyiben Reynoldsnak van tanácsa, vagy más lépéseket tesz, hallgatok rá, neki van több tapasztalata ezen a téren.

A testek teljes ártalmatlanítása és megsemmisítése vagy súlyos roncsolása megtörténik. Egy ember sem esik el, nem kerültünk nagy hátrányba, ráadásul a kinti rész ismét teljesen tiszta, nem kell a behatolás során egy esetleges hátbatámadástól tartani. Azonban az érmének mindig van egy másik, sokkal sötétebb oldala is. Kiparancsoltam mindenkit a biztonság miatt, de így a bent lévő feltámadó katonák újra visszafoglalhatják a bázist. A könnyen elért sikerek semmivé foszlanak az ujjaim között, újra kell kezdeni az egészet. Reynolds legalább hasznos információkat nyújt és a többiek is tudják a dolgukat. Most küldeném előre szívem szerint Smileyt, de ő már hallott. Kiadom a parancsokat a kinti terep biztosítására és végiggondolom a helyzetet.
~ Már van egy behatolási tervem, amikor használtuk az összes ellenfél éppen hallott volt. Heh, nevetséges ez a gondolat, éppen hallott. Nem látták mit csináltunk, az a terv még egyszer használható, de ezúttal veszteségekkel fog járni. Kockáztatni kell, különben csak veszíteni lehet és én hajlandó vagyok kockáztatni. Behatolunk, megpróbáljuk szétverni az erejüket, majd megkeresni a rejtett személyeket, akik a rituálét levezényelték. Egyszerűen hangzó munka, kemény megvalósítás.
Nem reagálok azonnal, pár másodpercig némán magam elé révedve állok, hirtelen oldalra kapom a fejem és intek a kezemmel, jelezve, hogy szólni fogok. Természetesen a halkabb megvalósítás érdekében a kommunikátort használom most is.
- Értettem. Az idő fogy sietnünk kell. Az előbbi behatolási tervet kivitelezzük most is kis kiegészítéssel. Ne feledjék, ezeket az embereket egyszer a Hydra már megölte, és megfogja még egyszer. Nem erősebbek most sem. Mint előbb, most is Reynolds ügynök vezeti a behatolást, őt követik akiket maga mögé vagy mellé rendelt, én is elől haladok. Az első folyosónál jobb illetve bal oldali szétválással fedezzük egymást. Most is szabályos, professzionális katonai mozdulatokat kérek. Benti részen használják a hő és elektromágneses érzékelőiket, a lézercélzókkal. A chipek most is jeleznek, a lézercsíkokat most is látnunk kell. Szét kell szórni a bent lévő közel három tucat személyt. Ezúttal ténylegesen le kell csapni rájuk. Bérmajom maga hátulról a lövész. Nekünk kell előbb lőnünk. Füstgránátokat lőjenek be az ajtón. Készüljenek a behatolásra.
Határozott hangon szólok és gyorsabban beszélek mint szokta. Spórolnom kell az idővel, ebben segít, hogy mindenki pontosan ismeri a terveket, nincs szükség túlmagyarázásra. Felveszem a kijelölt helyem, magam elé tartom az energiafegyvert. Bal oldalt viszonylag elől helyezkedek el, felkészülök a teljesen szabályos mozgásra, az elektromágneses és hőérzékelők által nyújtott cél szerint. Az optikákat korábban már ellenőriztem, de a lehető leggyorsabban most is megteszem. Megvárom amíg a füstgránátok aktiválódnak és kiadom a jelet a behatolásra. Egyenesen a fordulóig, onnan balra. Bármi is várjon bent, minden ellenséges mozgó objektumra tüzet nyitok, lehető azelőtt, hogy az nyithatna tüzet előbb rám. Ez most fájdalmasabb lesz, mint hittem, de más lehetőség nincs, szorít az idő. Bízom az embereim és saját magam erejében.

A nő és a főnök beszélgetnek, miközben én a fegyvereimet ellenőrzöm - és közben persze szintén figyelek. Az elektromos műszerek megőrültek a füstre, de a kezem szerencsére nem tűnik rossznak, rendesen működik is, ami megnyugtató. Mikor megkapjuk a parancsokat, intek azoknak, akik korábban elől helyezkedtek el, hogy azonnal vegyék fel a pozíciójukat Reena és Sheperd oldalán, majd én is beállok az előbbi támadás során elfoglalt helyre. Ha az ügynökök profik, és követik maguktól is Sheperd parancsát, akkor hagyom, hadd tegyék a dolgukat, de amint akár csak egy másodperccel lassabban cselekednek, mint ami elfogadható, már egyből elfoglalom a helyem a parancsnoki láncban, és én adom ki a parancsokat - persze, csak ha így gyorsabb. Amint belőttük a füstgránátokat - amiben én is részt veszek, ha még mindig nálam van a gránátvető - felemelem a fegyverem, és a többiekkel együtt indulok meg. Felveszem a maszkomat is, amit magammal hoztam, hogy a füst ne akadályozzon a légzésben, illetve bekapcsolom a szenzorokat is, ha használhatóak, és nem zavarta őket össze a zöld köd. Ha bent vagyunk, mindenre lövök ami mozog, és nem mi vagyunk, vagy nem ordítja azt, hogy heil hydra.

Másodjára hatolunk be ellenállás nélkül, ez már nem véletlen. Két percet várok, nem többet a behatolás után és ha még mindig nem ütközünk ellenállásba, kiadom a parancsot az alakzatok megbontására. A helyzet több mint furcsa. Felmérem a terepet magam is, közben az esélyeket számolva.
~ Második behatolás, ellenállás nélkül, amikor sikerült kiszorítaniuk minket. Ez lehet ismételt csapda, de erre kisebb az esély, ilyen rövid idő alatt az erőiket vagy egy védett helyre vonták össze, vagy egyszerűen kimenekítették. Az utóbbi alternatíva a legvalószínűbb, ezek szerint az tanácsnak ezzel a bázissal még nincs vége, kell lenni máshol is központjuknak.
Miután magam is teljesen, elméleti és tényleges síkon is elemzem a helyzetet nyúlok csak a kommunikátorhoz. Még mindig bennem van az érzés, hogy ez túl könnyen ment, de nem akarom, hogy ez a beszédemen is érezhető legyen.
- Shepherd mindenkinek. Az ügynökök váljanak szét és kutassák át a helyet. Biztosítsanak minden termet, minden sarkot, vizsgálják át az alsó szinteket, tudni akarom, ha van itt még bármilyen ellenséges személy. Két ügynök marad az ajtónál, kettő jön velem. Soltzbauer maga maradjon itt és figyelje, irányítsa a műveleteket, még egy az előbbihez hasonló meglepetés nagyobb károkkal járhatna. Reynolds és Bérmajom, jöjjenek velem, két ügynök fedezetében biztosítjuk a kirobbantott ajtó mögötti AptB részt. Vége.
Megvárom, amíg mindenki mozdul és nekilát a parancs végrehajtásának. Időközben ellenőrzöm a fegyverem, ha kell újratárazok. Remélem ezúttal minden rendben fog menni, teljesen kitisztítjuk és biztosítjuk a bázist. Ha Bérmajom és Reynolds megérkeznek vagy már felállnak megyek előre. Megvizsgálom az ajtót, ha elég nagy a rés a behatoláshoz, akkor a páncélzatom védelmében előre megyek. Szabályos módon mérem fel a terepet és keresek bármilyen ellenséges egységet vagy csapdát. Gyakorlott, gyors módon akarok végighaladni a feltáratlan részen. Ellenségre azonnal tüzet nyitok, de nem meggondolatlanul, nem halálos sebek okozására törekedek. Egy fogoly is sokat jelenthet ebben a helyzetben. Nem számítok különösebb ellenállásra, ha mégis olyannal találkozok odabent, ami jóval erősebb a kezelhetőnél, fedezékbe húzódok és azonnal egy sokkológránátot hajítok a veszélyforrás felé, természetesen ha arra az hatással van. Ha nincs veszély, egyszerűen végigjárom a termeket.

Ahogy behatolunk, gyanús, hogy semmilyen ellenállásba nem ütközünk. Folyamatosan attól tartok, hogy ránk rontanak, és lemészárolnak minket, ezért feszült vagyok. Továbbra is lövésre készen állok, hogy a legkisebb gyanús mozgolódásra tüzet nyissak. A Kéz ninjái tökéletesen szedtek le embereket a semmiből, és ez azóta is óvatosságra int. Mikor meghallom a főnök hangját a kommunikátoron, szinte összerezzenek a hirtelen hangra. Túl feszült vagyok, lazítok egy kicsit magamon. Nem lenne jó, ha megijednék, és tüzet nyitnék.
- Soltzbauer. Vettem. - mondom halkan és tömören, majd megfordulok, és irányítani kezdem az ügynököket. Ha parancsaimnak megfelelően történik minden, akkor lassan, módszeresen kutatnak át mindent, kis csoportokban, gyorsan, és tisztán. Fedezik egymást, és nem hagynak ki egyetlen sarkot sem. Legalább egy embert magamnál tartok, hogy fedezzen a tágas folyosón, míg a többiek átfésülik a helyet. Nem megyek utánuk, de ha problémába - azaz ellenségbe- ütköznek, akkor beküldöm az engem fedező tagot is, hogy segítsen nekik. Én inkább azért maradok itt, hogy egyrészt könnyebben irányítsam a műveletet, másrészről - bár parancsom nincs rá - fedezem Sheperedék seggét is innen kintről, hogy ne támadhassák őket hátba.

- HYDRA -
Résztvevők: Cypher Rex; Dr.Marwyn, Niteris; Reynolds

Az érkezésem óta nem sok minden történt, így a napokat a HYDRA tanulmányozásával töltöttem. Az új vezetőimet a lehető legjobban akarom szolgálni, ehhez pedig nem árt a háttértudás. Főleg, ha már képes is vagyok tanulni. A mai nap folyamán azonban egy tiszt jelent meg, aki aztán elkísért az eligazítóhoz. És most itt vagyok.
A terembe beérve gyorsan körültekintek és mélyen beleszagolok a levegőbe, megízlelgetem a többiek szagát, és megjegyzem egy életre. Ha tippelnem kell, akkor a jelenlévőkből összeálló csapat lesz a mostani falkám. Pillanatokon belül be is fut egy szőke hajú nő, aki a rangjelzései alapján jóval felettünk állhat, nagy eséllyel ő az egyik vezérem. A terem végébe érve mindenkit leülésre, engem meg maga mellé parancsol, ahol aztán magam is helyet foglalhatok. Nem vártam mást persze, még mindig állat vagyok, nem hétköznapi, de attól még egy farkas.
Reena Reynolds, a nő ezután bejelenti Soltzbauer előléptetését, majd az újoncok bemutatását kezdi el. Én és egy doktor, akiben van valami lény, egy szimbióta. Nem tudok ezekről sokat, de állítólag nagy hasznuk van, szóval nincs kifogásom az ittléte ellen. Még ha lenne is, akkor se tenném szóvá, mert se beszélni nem tudok, se beleszólásom sincs a dologba. Azért remélem az ittlévők közül senkinek sincs kifogása ellenem.
Reynolds ezután felvázolja a helyzetet és a tervet, amit figyelemmel követek. Tehát egy intézmény, ami az elmondottak alapján biztosan erősen védett, de a likvidálás már jobban hangzik. Mindig is harcias voltam, a mostani erőmmel pedig pláne bele akarom méllyeszteni a fogaimat az ellenségbe.
A hűségem a HYDRA felé rendíthetetlen, aki pedig az ő ellenségük, az én ellenségeim is, és én korántsem vagyok kegyes ellenfél.

///Nekem listát írni amúgy is felesleges. Mármint mit tud magával vinni egy farkas? ///

- SOROK RENDEZÉSE -
Cypher Rex

Miután Reynolds végighaladt a bemutatkozáson, Soltzbauer kitüntetésén, és az alapok közlésén, felvázolja a konkrét helyzetet. Én végig figyelem őt, és igyekszek minden hasznos adatot megjegyezni.
Vibránium van a dologban, az anyag pedig nagyon érdekesnek tűnik a számomra. Olyan, akár az adamantium, de magában hordoz pár extra tulajdonságot is, ami által sokkal jobb lesz, mint a vetélytársa. Ami azt illeti, én is hasznát tudnám venni a vibránium csontozatnak, karmoknak, és állkapocsnak. Azokkal sokkal hatékonyabban tudnám szolgálni a HYDRA-t, óvni a tulajdonosaimat és széttépni az ellenséget. Akár még a kemény páncélokat is át tudnám vele szaggatni, és a csontjaimat se törnék el egykönnyen. Persze ez elég drága lehet, de talán ha a jövőben elég jól szolgálom a HYDRA-t, akkor "megjutalmaznak" egy kis fejlesztéssel. Ehhez azonban bizonyítanom kell a rátermettségemet, és nem is fogok csalódást okozni. A bukás egy tiltott dolog.
A célterület az elmondottak alapján magas szinten védett, állig felfegyverzett magánhadsereg, intelligens biztonsági rendszer, és még túszuk is lehet. Nem kevés tervezés, felszerelés, és ember kell ehhez, de gondolom erre gondoltak.
Az eligazítást kopogás zavarja meg, majd rövidesen Reynolds hozzám jön egy nyakörvvel. Egy nyakörvvel, aminek köszönhetően képes lennék beszélni. A kommunikáció persze fontos, de azért akad pár ellenvetésem is a dolog ellen. Akárhogy is, hagyom, hogy rámtegye a nyakörvet, majd a vakargatás még külön jólesik. Amin rámkerül a szerkezet, megrázom egy kicsit a fejem, majd megpróbálkozom a beszéddel.
- Köszönöm, hölgyem. - mondom ki, ha működik a szerkezet. Aztán tovább figyelem az eligazítást.