Andrew Dwight

by **Nakamaro** Pént. 16 Május 2014, 23:44

Név: Andrew Dwight
Egyéb név(i):
Faj: Mutáns
Nem: férfi
Jellem: Elég zárkózott, magába forduló ember. Nem tart senkivel komolyabb kapcsolatot fent. Gyerekkori traumája miatt utálja a bűnözőket, jobban mint átlagosan az emberek.
Személyazonosság: Titkos
Születési helye és idő: 2023 Los Angeles
Kor: 25 éves
Család: Ross Dwight(Apa, halott) Loren Dwight(Anya, halott) Albert Dwight(Báty)
Foglalkozás: Fejvadász
Testmagassága: 184 cn
Testsúlya: 82 kg
Szeme színe: Barna
Haja színe: Fehér
Bőre színe: Fehér
Különleges ismertetőjel: A különös hajszínétől eltekintve nincs semmi. Ha vadászni indul, akkor mindig egy fekete és fehér csuklyás köpenyt és maszkot visel.
Repülési sebesség: (csak ha képesség)
Egészségi állapot/ betegségek: Egészséges

Életrajza:
Egy egyszerű család második fiaként születtem Los Angelesben. Amennyire emlékszem anyám és apám is valamiféle tudósok voltak egy nagy vállalatnál. Egész pontosan mivel foglalkoztak azt nem tudom. Köztem és bátyám között 15 év különbség volt, ettől függetlenül sokat foglalkozott és játszott vele, főleg mikor a szüleink nem voltak otthon, ami nagyon gyakran előfordult, hisz sokat voltak el munka miatt. Testvérem általában csöndes és nyugodt volt. Soha nem sikerült kihoznom a sodrából.. Egy jó és szerető családba nevelkedtem, egészen egy bizonyos napig. Bár hat öt éves voltam, mégis úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Egy esős őszi nap volt. A szüleimmel voltam otthon. Meglehetősen idegeseknek tűntek, bár ekkor még nem igazán tudtam mire vélni a viselkedésüket. Egy székre állva néztem ki az ablakon. Az esőtől áztatott utcát figyelve egy ismerős alakot pillantottam meg.
- Megjött Albert! - kiáltottam fel. Erre a mondatra mindkét szülőm összerezzent és pánikszerűen pattantak fel. Nem tudtam mire vélni a viselkedésüket. Eddig mindig boldogok voltak, ha hazajött, mert már egy ideje nem lakott nálunk. Anyám felkapott és a szekrénybe rejtett el. Azt mondta, hogy bármi történjen is ne jöjjek ki. Így is tettem. Egy kis résen néztem az eseményeket. Hamarosan bátyám benyitott az ajtón. Nem emlékszem, hogy miről kezdtek el beszélgetni, de pillanatok alatt kiabálás lett. Nem értettem, hogy mi történt. Az addig tökéletes és mindig boldog családi hangulat egy pillanat alatt hullott darabjaira. Egy szót sem értettem abból, amit beszéltek, de már ekkor éreztem, hogy baj lesz. Végül Albert pisztolyt rántott és lőtt. Összesen két lövés dörrent el ez után két tompa puffanást hallottam. Bár kicsi voltam, de tökéletesen értettem, hogy mi történt. Üvölteni akartam, de egy hang sem jött ki a torkomból. Nem figyeltem semmire már. Fogalmam nem volt, hogy hol is vagyok. Minden olyan tompa volt. Albert már épp távozni készült, mikor az erő teljesen elhagyta a lábamat és kiestem a szekrényből. Ő hátranézett és láttam a megdöbbenést az arcán. Mintha nem is sejtett volna, hogy én is itt vagyok. Ekkor valamit halkan mondott és ez volt az utolsó emlékem arról a napról "sajnálom". A mai napig nem tudtam, hogy mit jelentett ez, de azt tudtam, hogy ettől fogva örökre utálni fogom.
Ezután árvaházba kerültem, mert nem volt semmilyen rokonom, akinél maradhattam volna. Ez első pár hónapban egy szót sem szóltam senkihez. Az orvosok azt mondták, hogy a sokk hatástól lehet. Talán igazuk volt. Én egyszerűen csak nem akartam beszélni senkivel. Az itteni évek lassan teltek és nagyon utáltam. Minden pillanatban reménykedtem, hogy ez csak egy rossz álom. Sajnos ez a valóság volt. 10 éves koromban jelentkezett először az erőm. Elsőnek csak valami különös füst szállt fel a testemből. Szerencsére teljesen egyedül voltam, mikor megjelent, így senki nem tudta meg. Mivel az árvaházban voltak más mutáns gyerekek is az árvaházba, így nem voltam tőle megijedve, sőt ellenkezőleg. Kíváncsi voltam, hogy mire is képes. Aznap az összes órámat ellógtam és az iskola udvarán elbújva próbálgattam. Igazából sokra nem mentem vele, de legalább sikerült elállítanom a folyamatos füstölést. Ezután persze jól leszidtak, mert nem mentem be egy órára sem, de nem izgatott. Ezután minden nap titokba gyakoroltam. Próbáltam rájönni, hogy mit is tudok csinálni, illetve hogyan működik. 1-2 hónap alatt sikerült pár másodpercre füsté változni és úgy mozogni. Nagyon furcsa érzés volt, de tetszett. Idővel arra is rájöttem, hogy képes vagyok a testemből kijövő fekete füstöt megszilárdítani. Eleinte maximum egy fogpiszkáló nagyságút tudtam csinálni. Sokáig nézegettem. Próbáltam eltörni, de képtelen voltam rá. Kíváncsi voltam, hogy mennyit bír. Kézzel próbáltam ketté törni, de semmi sikerrel sem jártam, ahogy a kővel rácsapás is hatástalan volt. Elég erős anyagnak tűnt. Idővel egyre jobban tudtam irányítani, de ennél a két dolognál soha nem voltam képes többet csinálni vele.
Az iskolás éveim elég unalmasan teltek. Nem nagyon barátkoztam másokkal. A jegyeim jók voltak, függetlenül attól, hogy nem fektettem túl sok időt a tanulásba. Szép lassan teltek az évek és befejeztem az iskolát. Nem nagyon volt ötletem, hogy mit csináljak. Az egyik árvaházi fiú azt tanácsolta, hogy tanuljak valami informatikával kapcsolatos dolgot, mivel manapság a technológia egyre jobban fejlődik, így biztos találok valami munkát. Meg is fogadtam a tanácsát és programozást kezdtem el tanulni.
Egy nap épp visszafele tartottam az árvaházba, mikor az egyik sikártorból egy alak ugrott ki és fegyvert szegezett a fejemhez. Ki akart rabolni. Természetesen nem volt nálam semmi, de ezt ő nem akarta elhinni. Rángatni kezdett, miközben a fegyvert továbbra is a fejemhez tartotta. Egy pillanatra egy emlék villant be, arról a bizonyos napról. Kis időre úgy láttam, mintha a bátyám állna velem szembe és pisztolyt szegezne rám, hogy engem is megöljön, mint ahogy a szüleimmel is tette. Ekkor agyamat teljesen elborította a düh. Nem láttam semmit sem. Arra figyeltem fel következőnek, hogy a férfi halottan fekszik előttem a földön és vértócsa veszi körbe élettelen testét. Kezembe egy kés, amit az erőmmel alkottam. Nagyon megijedtem. Eszembe sem volt ilyet csinálni, de valahogy mégis megtörtént. Nem is gondolkodtam. Fegyveremet eldobtam és rohanni kezdtem. Szerencsémre senki nem volt a közelbe, így nem volt szemtanú sem. Hosszú idő után is remegtem. Nem akartam elhinni, hogy ezt megtettem. Visszaérve rögtön a szobámba mentem és befeküdtem az ágyamba. Másnap a nagyterembe lévő tévében a tévén a hírekbe láttam újra a férfit. Kiderült, hogy nem én voltam az első áldozata. Sok ember kirablásáért, illetve gyilkosságért is körözték. Ekkor jöttem rá, hogy mire is tudnám használni az erőmet. Arra akartam felhasználni a képességemet, hogy megszabaduljak az ilyen emberektől, főleg egy bizonyos embertől.
Bár egyszerű lett volna ilyen embereket az utcán elkapni és megölni, de nem akartam én is a törvény azon végén lenni, mint azok, akiket annyira gyűlölök. Hallottam már, hogy vannak olyan emberek, akik pénzért legálisan foghatják el, vagy tehetik el láb alól az ilyen embereket. Ezen felbuzdulva beiratkoztam egy katonai kiképzésre. Egy kemény 4 hónap következett ezután. A kiképzés kegyetlen volt. Nem igazán voltam felkészülni, de végigcsináltam. Sok fontos dolgot megtanultam, mint például harcolni vagy fegyverrel lőni. Fegyver viselési engedélyre is szert tettem, bár fegyverem nem volt és nem is éreztem nagy szükségét sem.
A SHILED-nél kezdtem el dolgozni, mint fejvadász. Szert tettem egy instabil molekula ruhára, amit külön az én kérésemre és képességemhez készítettek. Látszólag csak egy egyszerű köpeny csuklyával és egy maszk, de ez a ruha képes volt velem együtt füstté válni. Amint meglett a munkám albérletbe költöztem.
2045-ben mikor Magneto egy vírust küldött a földre hamar megváltozott minden. Mindenki mutánssá változott és ő kezdett uralkodni. Ennek köszönhetően a SHIELD-et feloszlatták. A munkámnak lőttek, de szerencsére nem találtak meg, így továbbra is a városba maradhattam. Régebbi tanulmányaimból értettem a programozáshoz, így ebben az időben azzal kezdtem foglalkozni és szögre akasztottam a ruhámat. Sokat foglalkoztam azzal, hogy a bátyám után kutassak. Sok mindent meg akartam tudni tőle mielőtt a fejét veszem. Azonban semmit nem találtam róla. Mintha nem is létezett volna soha. Nagyon gyanús volt.
Miután Magneto hatalma meggyengült és akik a vírus által váltak mutánssá elkezdték elveszíteni az erejüket a világ újra talpra állni látszott. A SHIEDL is újra alakult és én is visszakaphattam a munkámat.

Képességei: Képes fekete füstszerű anyagot kibocsájtani magából. Ez a füst egyáltalán nem káros és nem befolyásolja azt, aki belélegzi. Képes magát is ilyen füstté változtatni és, így mozogni. Füst formába nagyjából séta tempóba képes mozogni, de könnyen átfér kisebb részek között. Fizikai támadások és fegyverek nem sebesítik ebben a formában, de mágia vagy bizonyos mutáns erők igen, de kisebb sérülést szenved el, mint emberi formába. 3-4 körig tudja fent tartani ezt a formáját. Ha valamilyen oknál fogva füst formába nem képes teljesen összeállni(valahova beszorul egy rész) akkor sérül. Összeállásnál és a test felépülésénél a fontosabb szervek újraalkotására helyeződik a prioritás, így egy kis részt el vesztve nem kaphat halálos sérülést, azonban, ha elveszti a felét, akkor csak két félbe tud újra alkotni magát, ami egyenlő a halállal. Megtudja szilárdítani a füstöt, amiből acél keménységű anyagot tud létrehozni. A formája teljes mértékben a használójától függ, azonban a súlya max 10 kg lehet (Acél nehézségű). Ezt a képességet 5 körönként egyszer tudja használni. Az így alkotott dolgok nagyjából 1 nap alatt lebomlanak. Ha füstté változik, akkor nem képes magával vinni a füstből készített tárgyakat, mert egyenlőre képtelen újra lebontani.

Szakértelmei: Programozás, Jártas a közelharcban és lőfegyvert is képes használni.

Privát előtörténet véleményezést kérsz: Nem

Megjegyzések: -