Los Angeles (Amerikai Szövetséges Államok)

Az Angyalok városa az ASZA nyugati oldalán.

Az álmom valóra vált, csak kívánnom kellett. Mint egy varázsütésre. Egy hónapig intenzívan tanítottak, szinte feltöltötték az agyamba a tudást. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar is lehet, de ez az AIM. Megvan itt minden eszköz a világ megmentéséhez. Laura-val jól elvoltunk, az első este különösen. Aztán reményeim szerint még párszor megismételtük és egyre mélyebbre is mehetünk, ököllel, vadulással, ami csak belefért és amit mindketten élveztünk. ÉRdekeseket mesélt az Elődök Földjéről, azóta még furcsább szemmel nézek a nagypapira, hogy mégis mit akart azzal a lénnyel. Kicsit túlzásba viszi az elveit, azt hiszem. Én is mutáns vagyok és szeretek az lenni, de nem irtanám ki az embereket. Az egész univerzum belepusztulhatott volna, a szentségit, papi, mit gondoltál? Kiképeztek és remélem, hogy adnak egy baró kis fegyvert az útra. Az enyém ugye ott maradt Madripoorban, de ez nem jelenthet gondot az AIMnek. Szerintem klasszisokkal jobbat kaphattam. Para ez a Rákuniverzum. Már értek mindent és tenni is akarok. Megyünk, oszt hazahozzuk azt a dokit. Vagy beszólunk, hogy már nem él, mittudomén. Kár lenne érte, de ha nem tudunk mit tenni, akkor ez lesz. Ebben az új ruciban senki nem ismer fel és Laura-t se. K...va nagy dolog ez. Imádtam, mikor futottak utánam a pasik, de Los Angeles egy Magneto-utódnak nem álomvilág. Még az AIM-et se becsülik, nem értenek minket. Nem baj, nyomozunk. Lássuk, hova menjünk. K...va sok minden van itt. Ketten okosabbak leszünk.
- Édes, szerinted valami űrközpontban nézzünk szét? Vagy hivatalokban, a seregnél, tudományos létesítményben?
Gondolkodtam, hogy mi van itt, amit én is ismerek és globális jelentőségű.

Egy hónap, egy igencsak különleges hónapon vagyunk túl mindketten. Ami a legfurább az-az, hogy valóban eszesebb lettem hála az AIMnek, emlékszem, hogy milyen volta még fiatalon, amikor annyira nem volt még fogalmam a világ működéséről, sosem voltam jó tanuló, sem pedig jól nevelt, még ha anyámék próbáltak is úgy nevelni, szimpla dacból és mondhatni nemtörődömségből pedig csatlakoztam a mágneses brancsához és magammal rángattam az öcsémet is. Most viszont más a helyzet, jelenleg olyan dolgokat vagyok képes felfogni és könnyedén megjegyezni amik hallatán korábban valószínűleg pár mondat után fájt volna a fejem és félig olyanok lettek volna mint amit kínaiul írtak, bár az sem annyira problémás már, legalább ennyi haszna volt a gyík létnek, hogy azt megtanultam valamilyen szinten és valószínűleg fojtatni kéne, majd, egyenlőre viszont ráér. A lényeg, hogy rengeteg tanuláson vagyunk túl mindketten, tanuláson és... Egyéb dolgokon, olyan dolgokon amik már-már túl mocskosak ahhoz, hogy elkezdjem őket részletezni. Azt hiszem ez van akkor, ha összezársz két perverz embert akik igencsak messzire képesek elmenni és magamból kiindulva feltételezem, hogy valamilyen szinten talán még mindketten visszafogjuk magunkat, talán, én mindenképpen, mivel esélyes, hogy egyszer akaratlanul jelentős kárt okozhatok, így is hagytam már néhány erős harapás és marás nyomot. Nem vagyok benne biztos, hogy miként áll hozzá, de ha problémás lenne akkor ismervén a stílusát feltételezem, hogy említené, esetében pedig képes vagyok megérteni is a dolgot, ami ritka, kevés embernél érdekel az erre kiható vélemény.
Egy ideje problémát okoz egy úgynevezett Rákuniverzum, igencsak csúnya dolgokra készülnek, olyasmikre ami véglegesen tönkre tudná tenni ezt a világot, ezt pedig nem engedhetjük, a probléma csak az, hogy egy ügynök eltűnt akit pedig nekünk kell előkeríteni. Nem sok köze van egyenlőre a hírnökösködéshez, de érthető, hogy valakinek segítenie kell, mégsem hagyhatjuk cserben azokat akik az AIM oldalán velünk együtt próbálják megakadályozni a világ pusztulását, csak egyszer lenne, hogy nem fenyegeti pusztulás a világot. Eva szavaira enyhén felé fordítom a tekintetem.
- Egyenlőre fogalmam sincs drága, szerintem kezdjük a legutolsó ismert pozíciójával. - Feltételezem, hogy megkaptuk, hogy hol is van az.

Ennek a kis pervez vak csajnak igazat adok és ott kezdjük a keresést, ahol utoljára látták a professzort. Ha ott nincs nyoma, akkor is kell valami, mert itt kiba sok hely van, ahol lehet és egy élet se elég hozzá. Össze kell rakni a képkockákat és úgy keresni. Baró ez az ingyen taxi. Engem mindig visz valaki kocsival, de ez akkor is cool. Az se baj, hogy nincs pilóta, a gép csinálja, amit mondunk. Égig érő palota, Bábel tornya ez a szálloda! Fütyülök egyet, aztán Laura-ra nézek:
- Klassz, mi, édesem? Nézzünk körül. Mondjuk azt a recin, hogy a profhoz jöttünk és akkor majd megmondják, mikor volt itt utoljára és hogy kivel ment el, ha mázlink van. Ha nem, akkor be kell lopóznunk. Szerinted ez jó így?
Ha Laura ennél is jobbal lép ki, akkor azt csináljuk. Tetszik, hogy okos lettem, de azt is megtanultam, hogy nem én vagyok a csúcs. Hallgatni kell arra, akinek jobb ötlete van.

A feltételezés helyes, hamarosan pedig már egy taxiban is csücsülünk amihez még fizetni sem kell, ráadásul a " kilátás " is tetszetős amit a város képe nyújt, az a rengeteg energia, sőt, még magában a taxiban is, most, hogy így vissza gondolok az átmeneti hamis életemre, enélkül meglepően üresnek tűnik, még ha cserébe láthattam normálisan is a világot. Óh, de kinek mi a normális, nem igaz? nekem ez ugyan olyan mint bármely más embernek a szeme világa. Érdeklődve nézelődök egészen addig a pillanatig amíg esély nem adódik arra, hogy kiszálljak, az előttem lévő épületet pedig feltételezem, hogy az-az úti célunk. Elégedetten nézek fel az amúgy igencsak termetes épületre egy mosollyal az ajkamon.
- Az! De lefogadom, hogy nem üti meg a lakosztályunk szintjét. - Tesztelhetnénk ezt az állításomat, de van egy olyan érzésem, hogy most nem igazán lesz erre időnk, ellenben a drágaságom előáll egy igencsak jó megközelítéssel, tervvel, tökéletesnek látom, főleg kezdésként.
- Persze. Rokonok vagy munkatársak? - Kérdem még mosolyogva, majd pedig nyugodt tempóval indulok az épület felé, a proff már nincs meg egy ideje, nem sürgethet éppen sehova sem minket az idő és végül is tesszük a kötelességünket.

Ezt már szeretem. Néznek a férfiak és a szemükkel levetkőztetnek. Szeretek hatni rájuk. A másik meg, hogy olyan k...va jó helyeken járok mostanában, hogy az nem igaz. A madripoori palota is baró volt, az AIM telephelye is. Nem hittem volna, hogy azok a tudósok ennyit adnak a szépségre is. Most már sokkal többet értek belőlük és tudom, hogy nem terroristák. Tudós nem lettem, de feltöltöttek rengeteg információval és együtt mentjük meg a világot. Laura partner ebben és esténkét van kivel szórakozni. Eddig baró minden.
Ez a hotel mindent visz. Nincs benne hiba. Én sima civil ruhában jöttem, egy barna női bőrdzsekiben, abban a csillogós fajtában, alatta mélyen dekoltált piros felső, lent fekete farmernadrág és hozzá barna csizma, ami divatos, de futni is lehet benne. Nem tipikus pornóscipő. A harciruha itt van a táskámban. Laura-nak ezt válaszolom:
- Legyünk a munkatársai. Sok filmben voltam már, de tudóst még nem kellett játszanom. Tanárnőt is csak párszor. Nemtom, mennyire érzékeled, de benedvesedek ettől a helytől. Medence, bár, festmények. K...va jó hely!
Ahogy bemegyünk, már biztos nincs hideg és le is cipzárazom a kabátomat. A recepcióhoz indulunk, kicsit behajolok, egy csábos mosoly és izgatom az afro férfit:
- Helló! Lance Morrison doktorhoz jöttünk.

Haladás közben olyan érzésem van, hogy figyelnek... Helyes! Bár nem vagyok benne biztos, hogy valóban így van-e, de igencsak esélyes, mivel a felszerelésem mondhatjuk, hogy kihívó, bár nekem inkább mindennapos, egészségesen sokat mutat a szükséges pontokon az öh... Energiámból, ha mondhatom így, mivel már tudomásomra hozták, hogy testem olyan formában mint ezelőtt már nincs igazán, inkább sűrűbben materializálódott energiaféleség, ami mit ne mondjak, igencsak baró! Arra, hogy munkatársaiként mutatkozunk be ha kérdik csak mosolyogva bólintok, majd pedig a benedvesedéses és egyéb megjegyzésekre el is vigyorodom.
- Majd kipróbáljuk milyen. - Jegyzem meg a tudósra, ez pedig azt hiszem igencsak magáért is beszél. A többit, mivel úgy konkrétan nem látom, hogy milyen is lehet a hely inkább hallgatom nyüzsgés... Nos azt érzékeltem eddig is de megvan az a tipikus hang is hozzá, a medencékből esetleg csobbanásokat, a kaszinóból pedig a játékgépek hangját hallhatom, esetleg ha pont úgy vannak akkor érzékelhetem az energiát amivel működnek, de a szerencsejáték maga nem kelti fel az érdeklődésem, a recepciós már annál inkább, bár megmondom őszintén a hangja nem tetszik, ez pedig válogatósnak hangzik, de nincs mit tenni, bár az úrhölgy megnevezés tetszik, szerintem ezt még nem volt alkalmam hallani ezelőtt, főleg nem magamra. Annál többet mondani amit Eva mondott fölösleges lenne, ezért egyenlőre hősiesen támogatva állok mellette és szemmel követem a történéseket.

A recepciós afro srácot egészen zavarba hozom. Hát azt hiszi ez, hogy ha nincs rajtam hosszú, fehér köpeny meg sztetoszkóp, akkor rögtön k...va vagyok? Lehet, hogy látott már a képernyőn és akkor meg is lepődhet, pedig az igazat mondtam. Megvillantom neki az AIM-es kártyámat is, a zsebemből előhúzva. Ezek után nem kételkedhet, legfeljebb irigykedhet, hogy Morrison doki milyen jó nőkkel van körbevéve. Már kéri is az elnézésünket, én meg vigyorogva bólogatok és megnyugtatom. Végigsimítanék az állán is, belenyúlva egészen a szájába, de az most nem illik a profilomba.
- Ohh, ezt majd rendezni fogjuk a központtal és ki lesz fizetve. Elnézést kérünk a doktor nevében! Igen, körülnéznénk, köszönjük!
Amikor odaadja a kulcsot, csak rámosolygok és bólintok, hogy szóülunk, ha kell valami. Továbbpasszolom a kulcsot Laura-nak és megkeressük a liftet. Remélem, nem döglött be. Nagy sz...ás lenne huszonhat emeletet gyalogolni.

Az érdekesen feltett visszakérdezésre pár másodpercig felvonom az egyik szemöldököm, majd pedig kissé félreérthető kifejezéssel az arcomon elvigyorodom miközben előkotorom a zsebemből a kártyát és felmutatom azt. Fogalmam sincs, hogy melyik oldalát mutogathatom éppen, de ez a helyzet, a kellemetlenség ami a hangjából szűrődik majd pedig a bocsánatkérések kifejezetten tetszenek. Igazából nehéz megállni, hogy ne röhögjem el magam a szenvedésén, de végül csak igazítok egyet a vigyoromon és varázslatos módon átalakítom egyszerű mosollyá. A kulcsot átveszem Evától miután érzékelem, hogy felém nyújt valamit, igazából egy pillanatig sem kell rajta gondolkodnom, hogy mi az, távozásnál pedig még vissza lesek a recepciós irányába.
- Majd csörgünk. - Jegyzem meg ugyan olyan félreérthető hangnemben majd pedig sétálok tovább, igazából csak egy kicsit húzni akarom, had reménykedjen, mert miért ne? Most jó lenne találni egy liftet, valószínűleg egyből itt van a recepció mellett és jellemzően funkcionálnia kell, ha nem akkor fel tudunk repülni a megfelelő emeletre, vagy éppen kélem hogy elfáradnánk felfele ha sétálni kell. Mindenesetre is nem hiszem, hogy ezek fennállnának, szóval amint beszálltunk a liftbe és senki sincs ott rajtunk kívül, leszámítva a liftes alakot aki jól menő hoteleknél van néha, ki tudja miért, akkor teszek egy újabb megjegyzést csak.
- Hmm... Túlzottan kegyelmesek voltunk nem gondolod? - Kérdem egy kicsit gonosz mosollyal, mivel valószínűleg sokkal többet kihozhattunk volna belőle, konkrétan megizzaszthattuk volna a munkájával és mással is, bár annyira nem bánom, a hangja mint mondtam nem volt szimpatikus, de kihagytunk egy igencsak nagy magas labdát az tény.

Én is nagyon tüzes vagyok, de most már erősen gondolkodom, hogy Laura nem perverzebb-e nálam. Már a recepcióssal is elszórakozott volna. Cuki srác volt, de láttam már jobbakat. Lehet, hogy a végén még meglátogatjuk. Lauraval jól ellátnánk a baját, csorogna a nyála meg a többi testnedve. Bírom ezt a csajt. A megjegyzésére vidám női kacagást hallatok, kissé sátánit és válaszolok:
- Miért, tök aranyos volt, majd kiestek a szemei! Rácsöröghetünk később, ha lejárt a műszakja. Biztosan örülne
A lifttel felszánkázunk és k...va gyors. Huszonhat emelet, de mintha csak ugrottam volna egyet. Semmi gáz nem volt vele, működött, ahogy elvárható egy ilyen helyen. Kicsit ugrott, amikor megálltunk, aztán én ugrottam ki, olyan macskaszerűen. Bejönnek ezek az új képességek. Végigkarmolnám a falakat és tigrisként ugrándoznék körbe, olyan jól érzem magam itt is, de nem csinálom. Majd Laura-val macskáskodunk, ha végeztünk a dolgunkkal. Lehúztam a kártyát, ahogy a pasikat szoktam, finom kézmozdulattal és tárva, nyitva állt a szoba. Egy kib...tt nagy nappalit találtam, amit körbeszaglásztam. Nemtom, mit kéne itt keresni, de majd elárulják az érzékek. Muter, büszke lehetnél rám, ha tudnád, hogy már majdnem olyan jó vagyok, mint te! A kanapén végigvetődök és onnan nézem meg a szoba többi részét. Baró, nagyon f...a. Muszáj volt megnézni a többit is, mentem a fürdőbe és a többi helyre. Persze hogy a dugósszoba volt a legérdekesebb. A doki se válogatott? Nők, férfiak, jöhet minden neki? Szaglászok, hogy az ő ruháin kívül vannak-e más férfiszagok is. gondolkozom, mondtak-e valamit arról, hogy nőcsábász-e vagy nem. Ha nem, mert felesége van vagy a munkájával b...a el inkább az időt, akkor a bugyik és melltartók között lesz az eltűnésének a nyoma. Szóval megvizsgálom, megszagolgatom mindet külön-külön. Kinyitogatom az összes szekrényt, ha látok táskát, akkor abba is belenézek. A minibárból bevernék egy jó ütős szart, de az fizetős. Pi...ba. Kinézek az ablakon is, az erkélyre is kimegyek és szívok egy nagyot a levegőből, ahogy másból is szoktam nagyokat szívni. Alaposan körülnézek mindehol, mert ha itt nincs nyom, akkor lógni fog a p...m, mire megtaláljuk a doktort. Figyelek Laura-ra, hogy ő talál-e valamit, de arra is ügyelek, hogy nem támad-e meg valami idióta. Ha igen, akkor kitérni próbálok és visszaütni.

A lifttel megindulunk felfelé, bár nem látom a kijelzőt, hogy mennyire is haladhatunk gyorsan, de szerintem éppen eléggé érzékelem a testemmel is pusztán a különbséget melyet a gyors emelkedés okoz, eléggé érzem ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, hogy igencsak rohamosan emelkedünk, bár ez a mai világi liftekhez képest nem valami hatalmas újdonság, de ugyanakkor az is tény, hogy nagyon nem sokszor liftezek, így valamilyen szinten megszédít az élmény, azonban nem eléggé ahhoz, hogy ne vigyorodjak el Eva válaszán. Két félreértés egyben, ugyanakkor a megoldással amit így előszedett nincs problémám.
- Ennek az eldöntését majd rád bízom. - S valóban, kíváncsi lennék, hogy mennyire lenne hatékonyabb valakinek az.... Átnevelése ha meg van többszörözve az " erő " ami nyomást generál, de ez még várat magára. A liftből kilépve kissé megmozgatom a fejem, bármilyen furcsán is hangzik segít helyre állítani az egyensúlyt, majd pedig belépek a szobába, ahol nem sok minden fogad így első érzékelések alapján, csupán a padló furcsa, első kezekkel való tapogatás után rá is jövök, hogy miért. Tele van szórva ruhákkal, mindenfélével. Valószínűleg nem jelent sok jót, valószínűleg, vagy a hapsi egy perverz állat és lusta volt takarítani, de valószínűbbnek látom, hogy sietve távozott, vagy dulakodás volt, akkor pedig lennie kell vérnek, azt viszont kétlem, hogy én képes leszek megtalálni, főleg ha már megalvadt, még ha frissen távozott a testből akkor csak-csak de öregen már nem, esetleg ha nagyon közelről kutatom.
- Egy hete tűnt el de a szobát azóta nem látták takarítók, csak nekem furcsa? - Vakargatom meg a fejem, nem nagyon tetszik ez, általában szokásuk az ilyen dolgokat helyretenni legjobb tudomásom szerint, még ha a szoba nem is lett kifizetve, egy ideig tisztán tartják, a dolgok bekerülnek a gazdátlan holmikhoz és kiadják másnak... Lehet rosszul tudom, de nem számít. Nekikezdek a szoba átkutatásának, minden kis apró szegletében és figyelem azokat a pontokat, vonalakat melyek elektromosságra utalnak a falban, hátha azok rávilágítanak valamire amire amúgy nem, vagy maximum nehezen találhatnánk rá, például egy rejtett szoba, valamilyen speciális készülék a falban, satöbbi, van egy pár lehetőség erre.

Már jó ideje nem volt munkám, így mikor megkerestek eléggé örültem. Szokás szerint csak egy nevet és képet kaptam tőlük. Az ajánlat nagyon jó volt. Talán túl jó is. 10 millió dollár. Soha nem volt még ilyen jól fizető munkám. Valaki nagyon utálhatja a csávót, vagy nagyon veszélyes. Sajnos jelenleg nincs elég információm, hogy ezt eldöntsem. Mindenesetre visszatértem a lakásomba. Elkezdtem az interneten kutakodni, hogy hátha találok valamit erről a Dr. Lance Morrrison-ról. Nem fűztem nagy reményeket a dologhoz, de örültem volna bármilyen apró dolognak is róla. Természetesen tisztába voltam azzal, hogy egyszerű internetes kereséssel soha nem fogom megtalálni, így gondoltam, hogy átugrok egy régi ismerősömhöz. Ted Harren egyike a legjobb informátoroknak, akiket ismerek. Mondhatjuk úgy is, hogy egy varázsló a figura. Bárkiről képes infót szerezni, akiről nem az talán nem is létezik. El is utaztam hozzá. Bár a munkája miatt nagyon sok pénz üti a markát, mégis egy lepukkant albérletben lakik. Fel is mentem hozzá. Ted egy nagyon fura ember az biztos. Be kopogtam hozzá. Ahogy sejtettem semmi válasz. Nem nagyon szereti idegeneknek kinyitni az ajtót. Újra kopogok, de ezúttal elkezdek befele kiabálni.
- Ted, tudom, hogy bent vagy. Nyisd ki! Andrew vagyok. - Ez általában működni szokott.

Nagy grupi volt itt, de a doktor volt az egyetlen pasi benne. Három csajjal csinálta, nem sajnálta a f...át. Illetve nem, a harmadikat alig érezni. Vagy megunta az elején és elszaladt vagy a szobalány szagát érzem. Morrison doki jól éldegél feleség nélkül, itt a bizonyíték. Ahogy nekem se kell állandó pár, hogy csak vele és senki mással. Azt mondták egyszer, én nem lehetek egyvalakié és ez az igazság.
- Ki van takarítva, se kosz, se vér, de még g...i sincs sehova odaszáradva. Csak a ruhákat nem vitték el. Szerinted várják vissza a dokit meg a csajait? Két női szag van, akikkel hetyegett, meg a szobalány.
Az irományok k...va unalmasak, legalábbis nekünk. Ezt már mind tudom és szép és jó, hogy az ökológiát rendben tartják, de ettől nem lesz meg a doktorunk. A holopántot rárakom Laura fejére, hogy megnézze, én pedig a tabletet vizsgálom meg. Remélem, nincs levédve jelszóval, mert sokat okosodtam, de hacker nem lettem. Az órát is megnézem, de attól nem sok mindent várok.
- Szerinted ha volt nála tablet, mi a pi...ért firkált papírra is? Jó hogy nem kőtáblába véste csákánnyal.

Átkutatom az egész szobát elektronikusan, de nem találok semmilyen utalást arra, hogy valami esetleg meghúzódhatna a falak mögött vagy eldugva a külvilág elől, avagy nincsenek nagyobb gócpontok, viszont van egy tablet, valamiféle óra és még valami amit így első érzékelésre nem ismerek fel az alakjáról. Eva hamar a tudtomra adja, hogy a hely végül is ki van takarítva, csak ezeket a cuccokat nem pakolták odébb, kézenfekvő végül is, ez viszont nem valami jó, hagytam magam megtéveszteni úgyszintén magam által, nem kéne ezt sokszor eljátszani a jövőben. Arról is tudomást szerzek még, hogy vannak kézzel írt iratok, amire először felvonom a szemöldököm, majd pedig kicsit elismerően vigyorodok el, na meg persze azon is, hogy két nővel volt itt valószínűleg legutoljára.
- Valószínűleg, ha nem tennék már kiadták volna másnak a szobát vagy fizettették volna a szervezettel, de kétlem, hogy a doki vissza fog már jönni ide és máris van két villám gyanúsítottunk akiknek legalább a szagát vágjuk, vagy vágod. - Nem sok ez így egyenlőre, de több a semminél, így egyből meg nem nagyon tudok sok dolgot átnézni, viszont hamar érzékelem, hogy Eva valamit a fejemhez közelít. Akármennyire is bízom meg benne, egy idegen tárgy közelít a képem felé amire ösztönösen emelem meg a kezem és állítom meg, kérdőn a kezembe véve azt és kíváncsian végigtapogatva, nem annyira kíváncsian mint ahogyan őt tapogattam végig, azt a szintet nem tudja megközelíteni, főleg ahogyan nagyjából a felénél felismerem, hogy mit tarthatok a kezemben. Konkrétan gyíkként találkoztam ezzel a csatornában a " barátaimmal ", vagyis az ő társaságukban, egy holopánt. Mielőtt felvenném azonban egy kevés gondolkodás után válaszolok a feltett kérdésre.
- Hát, bármennyire is múlt évezredbeli megoldás, egy papírba nem lehet a hálózaton keresztül betörni és lenyúlni róla az adatokat, szóval ha gondolod legalább átfutva lesd meg, hátha van rajta valami kulcsfontosságú nekünk, biztos ami biztos... Vagy lehet az is, hogy szereti a régiségeket. - Középkorféle alacsony és molett nők, hogy lehet azt szeretni? Nem lényeg, a válaszom után felveszem a holopántot és bekapcsolom azt, teljesen felkészülten arra hogy meglássak valamilyen hamis képet magam előtt, ami azt a hatást keltené mintha látnék de valójából egy szimpla illúzió.

Van két gyanúsítottunk vagy szemtanúnk, valaki, akivel beszélhetünk, de még a lényeg nem derült ki. Próbálok visszaemlékezni, hogy a folyosón éreztem-e a két nő szagát. Ha nem, akkor vagy az ablakon át távoztak repülve, ami feltűnhetett volna a többi vendégnek, hogy mit röpködnek ilyen magasan az emberek pucéran. Teleportálhattak is. Visszakeresek a szagemlékeimben. Laura istenesen próbálkozik, de voltam olyan balf..., hogy ráraktam egy vakra a kivetítőt. Ő pedigg felvette, tehát mindaketten nagyon ügyesek voltunk.
- Bocs, édes, elfelejtettem, hogy ez nem neked való. Ö... A papíron nem volt semmi, csak botanikai kutatások, de itt a tableten van egy érdekesség. Nem kötődik semmihez, csak ideírt a doki egy címet.
Felolvasom Laura-nak a címet és mindent, amit találok abban a fileban.
Leveszem a fejéről azt a k..va holopántot. Levennék róla minden mást is, magamról is, de zt el kell halasztani. Majd d..nk utána. Megnézem a kütyüt és beállítom úgy, hogy megtudjam belőle, amit meglehet a fejemre téve. Hogy Laura ne unatkozzon, csacsogok hozzá:
- Figyu, drága, megnézed a többi helyiséget? Ha nincs más, akkor lecsöröghetnél a recire, hogy kérünk egy taxit. Megnézzük ezt a kampuszt, ugye?

Felveszem a fejemre a holopántot, de az nem mutat képet, amire kissé elhúzom a szám.
- Ócska sz@r... - Jegyzem meg félhangosan miközben lekerül a fejemről, majd pedig Eva szavaira, bár kicsit keserédesen de elmosolyodom ismét.
- Legalább egy címünk van, a holopánttal pedig az a probléma hogy az olcsóbb fajtából van, bármilyen furcsa egy minőségi darab még a vakokon is működik... Ha más nem ennyi értelme volt szó szerint gyíknak lenni. - Meg még mindig emlékszem, hogy hogyan kell nindzsának lenni. Ezek után kissé kellemetlenül állok egy helyben és fonom össze magam előtt a karjaimat türelmesen várakozva amíg Eva keresgél, de megmondom őszintén szívesen tölteném ezt az időt inkább hasznosan, azonban úgy tűnik, hogy akármennyire is jó lenne, a feladat ezen része teljesen áthárul rá, kellemetlen, de majd kárpótlom érte amint végeztünk ezzel az egésszel. A felvetésre körbe forgatom a fejem a szobában ismét, nem rejtett gócpontokat keresve, ahhoz már eléggé alaposan átnéztem mindent, konkrétan a szobatelefont keresem.
- Nincs semmi érdekes amiről az elektromos hálózat árulkodna, egyszerű szoba. - Amint kiszúrom a telefont megindulok az irányába, majd pedig helyet foglalok mellette és végig húzom rajta az ujjamat, braille írást keresve, ami attól függetlenül, hogy milyen fejlett időkben élünk, kell, hogy legyen egy ilyen helyen. Konkrétan a recepciót keresem ki és csörgetem meg, annyira csak nem lehetek tehetetlen a helyzetben, hogy ennyire se legyek képes éppen.
- Jah meg kéne édesem, más nem nagyon van, ha csak nem tud összenyögni valami értelmeset. - Mondom még mielőtt hallanám azt a tipikus hangot a vonal másik oldaláról ami a tárcsázás sikerességét jelzi. Megvárom a tipikus " miben segíthetek? " dumát attól a felettébb ismerős hangtól, csak aztán kezdek bele.
- Csáó. Sajnos úgy néz ki, hogy csak villám látogatáson voltunk és kéne egy taxi mire leérünk. - Ahhoz képest eléggé gyorsan végeztünk és nem vagyok benne biztos, hogy minden megvan-e amit kiszűrhettünk az iratokból meg a többiből, de bízom a csajomban szóval a feltételezéseim végül is pozitív irányba húznak.

Az internetes keresés hozott némi eredményt számomra. A férfi jól ismert és okos ember. 3 doktorival büszkélkedhet és neves egyetemeken tanult. Néhány kisebb botrányba is szerepelt a neve, de semmi komoly. Elvileg nem is olyan régen a városba jött konferenciákra, illetve kutatásokat végezni, de egy hete teljesen eltűnt. Ha szándékosan lépett le, akkor nehéz lesz megtalálni. Elég okos embernek tűnik ahhoz, hogy képes legyen eltüntetni a nyomait. Azonban nekem is megvannak a kapcsolataim, így talán nem lesz olyan nehéz felkutatni a férfit. Rögtön el is mentem Tedhez. A férfi nagyon jó a szakmában, még ha a modora nem is a legjobb. A kopogásomra végre kinyitotta az ajtót, majd kedvesen üdvözölt.
- Korán? Már fél 11 van. Nem kéne mindig olyan sokáig fent lenned. Mindegy, most nem azért jöttem, hogy ilyen dolgokon vitatkozzunk. Munka van. Bemehetek ugye? - Tettem fel a kérdést, de a választ nem vártam meg, hanem már be is léptem a lakásba.
A célpont Dr. Lance Morrison. Pár dolgot tudok már róla, de egy hete nyoma veszett, így egyedül aligha tudom felkutatni. Tudj meg minél többet róla és azt is, hogy hol lehet jelenleg. Jól fizető munka, így ha megvan a férfi te is szép pénzekre számíthatsz? - Magyaráztam el neki a pontos részleteket, majd a fényképet is a kezébe nyomta.
- Szedd össze mindened, amid van, mert gyorsan szeretném elkapni öt. Félek, hogy az eltűnését nem szándékosan csinálta és esetleg valaki elrabolhatta vagy ilyesmi. Persze holtan is jó a figura, de nem szeretném, ha egy tó mélyén ücsörögne, remélem érted.