Re: Above hotel

by **dr. Erwin Vayne** Vas. 21 Dec. 2014, 17:14

Úgy tűnik a minket figyelő SHIELDesek is pozitívan gondolkodnak. Nincs okuk azt feltételezni, hogy a célpontot nem tudnánk elkapni. Sajnos a riasztót nekünk kéne lekapcsolni. Nem tudom, miért nem lehet betelefonálni, hogy SHIELD, nyugi, minden rendben. Bár mondjuk lehet, hogy csak várnak a hotel hívására. Ki más jönne ki, ha nem a SHIELD. Főleg, ha egy hálós pókember jelmezes emberre kell kijönni. Ahogy gondolkozok hirtelen megszólal a csávó. Miközben italt tölt magának. Nem nagyon zavartatja magát. Hogyan jutott oda? Honnan tudja, hogy AIM-es vagyok? Ha tudom, hogy ilyen könnyű kitalálni, akkor az AIM logós ruhánál maradtam volna. Na mindegy. Úgy tűnik el akarja magáról terelni a felelősséget egy mesével egy projektről, amiről senki sem tud. Még én se, pedig én elméletileg a jövőből jöttem vagy mi. Ennek ellenére én hajlok arra, hogy higgyek neki. Elég butaság lenne egy blöffel itt maradni, amikor elmenekülhetett volna. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem kéne letartóztatni. Egyszerűbb úgy kikérdezni. Ha kapcsolatba tudok még lépni MODOK-kal, akkor megkérdezem tőle, hogy van-e valami információ-e róla.
- Komolyan? Ilyen gyenge sztorival próbál megmenekülni?- kérdezem tőle, ha nem kapok infót erről a dologról. Közben persze nem lankad a figyelmem, hiszen ki tudja mire számíthatok tőle.

by **Alex Fisher** Kedd 23 Dec. 2014, 03:18

Miután a férfi letepert a földre - jó, valóban meghívott egy italra, de itt azért még nem tartunk - gyorsan megnyugtat, hogy csak egy kérdést akar feltenni. Meghallgatom, hogy mit akar, aztán látványosan forgatni kezdem a szemeimet.
- Férfiak... beszélhet nekik a nő, oda se figyelnek. Biztos máshol járt az esze, maga perverz. Engedjen el, és jegyezze meg, SEAL Arany. - feleltem nyugodt, higgadt hangon, és hagytam, hogy elengedjen. Amennyiben ez nem történt meg, a kiképzésen tanultakat alkalmazom, és próbálom meg lebirkózni magamról, ha kell, a kezét is kitöröm - engem ne teperjen le a földre senki, akinek nem adtam rá engedélyt. Ha végül szabad vagyok - akár így, akár úgy - a férfihoz fordulok, aki eddigre már az italoknál áll.
- Elnézését kérem a korábbiért, csak a maximális hatékonyságra törekedtem. Igyunk egyet a múlt sérelmeire, és felejtsük el őket, mit szól? - mondom mosolyogva, miközben felkászálódok a földről, és tétován elindulok felé. Ha engedi, akkor valóban csak egy italt töltök magamnak, ezen a ponton már az se érdekel, ha mérgezett. Töltök magamnak, és a többieknek is ha kérnek, ez már csak ilyen alkesz-akció. Mindenesetre a whiskey íze a számban kellemesebb, mint az altatógáz, vagy más hasonló önvédelmi eszközé, amikbe az ember gyakrabban kóstol bele az ilyen akciókon. Amúgy is elbasztuk már ezt az akciót, próbáljuk meg a lehető legtöbbet kihozni belőle, még ha ez csak egy finom ital is.

by **Jack Gammer** Kedd 23 Dec. 2014, 06:57

Jack Gammer Naplója - Versenyfutás - 9. Bejegyzés - Dátum: 2025. október 15.

Nagyon érdekes kavarogtak itt az események a Nagy Almában. Imádtam ezt a várost, itt születtem, itt nőttem fel, világéletemben itt éltem, de azért ezalatt a már nem rövidke élet alatt előfordult párszor, hogy jól kicseszett velem a város. Évente néhányszor előfordult az ilyesmi és nagyon úgy nézett ki, hogy ez egy ilyen nap volt. Az egész akció fenekestül felfordult, fordulat követett fordulatot, nem éppen a kellemesebb fajtákból, és ahelyett hogy minél hamarabb le tudtuk volna ezt, sikerült valami sokkal bonyolultabb ügybe beletenyerelnünk, ami azt jelentette, hogy nagyon messze volt még a vége. De a helyzetünk némiképpen javult, legalábbis ahhoz képest, ahogy eddig álltunk. A San Franciscoban lezajlott szektás balhé óta viszonylag nyugodtan teltek a napjaim, de ma ismét behívtak egy privát eligazításra, hogy elküldjenek egy fontos küldetésre. Staten Island északi részére kellett mennem, egy Above nevű hotelbe, hogy segédkezzek egy kiemelt személy elfogásában. A célszemély egy Thomas Zamzinger, John Smith és még legalább fél tucat másik gazdag személyazonossággal rendelkező alakváltó mutáns volt, aki a jelentések szerint a Chromix-landen kitört vírusfertőzés mögött állt. Legalábbis én ezeket az információkat kaptam. Hogy ebből mennyi volt igaz, abban már azóta keményen elkezdtem kételkedni, de erről majd később bővebben. Átszállítottak a helyszín közelében felállított megfigyelő helyiségbe és itt várt ránk a helyszíni eligazítás. Igen, megint kaptam egy csapatot, de nagy bánatomra nem sok jóval kecsegtettek. Ahelyett, hogy egy jól bevált és összeszokott SHIELD alakulattal dolgozhattam volna, helyette egy teljesen idegen, innen-onnan összeverbuvált, enyhén szólva is érdekes társaságot kaptam a nyakamba. Egyedül az nyugtatott meg kicsit, hogy az egész akció láthatóan a SHIELD keretei között zajlott, tehát a végső irányítás tulajdonképpen a miénk volt, még ha minden szervezet magának is akarta a célpont elfogását. A kijelölt műveleti parancsnok is egy magasabb rangú SHIELD ügynök volt, Joe Cracker, aki megfelelően le is vezényelte a tervezési fázist, de a terepen már csak magunkra számíthattunk. És a csapatot illetően körülbelül ennyi volt, ami picit nyugtatott, maga az összetétel, a tagok, a megérzéseim már egyáltalán nem voltak biztatóak. A tervkidolgozás alatt is akadtak már baljós előérzeteim a bandát illetően és ezek egy jelentős hányada bizony be is igazolódott később, már az akció kezdeti szakaszaiban is.

Pár szó tehát a csapatról és az egész szervezésről. A WREC küldött rögtön egy párost, egy férfit és egy nőt, Charliet és Deltát. Furcsamód ők voltak azok, akik a tervezés alatt a legprofibbnak tűntek. A felszereléseik, az ötleteik, a higgadtságuk, úgy tűnt velük minden rendben lesz. Nem mondom, a pasas már akkor is mondott furcsa dolgokat, többek között nehezen fogta fel, hogy az ajtóbetörős, jelvényvillantós, hangoskodós, erőszakoskodó, lövöldözős módszer nem éppen a legcélravezetőbb egy ehhez hasonló titkos, privát, csöndes akcióhoz. Természetesen első adandó alkalommal hagyták francba az összes kidolgozott tervünket, a maguk feje után mentek és ennek meg is lett az eredménye, alig sikerült megmenteni a helyzetet a teljes csődtől és még mindig nem voltunk kint a vízből. Nem tudom az ő szervezetüknél hogy zajlottak ezek az akciók, de ezek után már belegondolni is féltem mit műveltek arrafelé. Semmi olyat nem láttam tőlük az akció kezdete óta, ami arra utalt volna, hogy ezek képzett terepügynökük, nem vakon kiküldött irodai tintanyalók. És ezek már nem előítéletek, ezek már tények, amiket a szememmel láttam. Ennyit róluk. Az AIM küldött nekünk egy maskarás fazont, Pókember uraságot. Amúgy sem bíztam a maszkosokban, így fokozottan nem örültem egy ilyennek. Minden esetre ő legalább felfogta az akció jellegét és még hatható erősítésnek is ítéltem, ha rosszra fordulna a helyzet. Bár kicsit túlságosan sokat törődött a Roxxon-nal és a tudományos maszlagokkal, ahelyett hogy a küldetésre koncentrált volna jobban. És az se tetszett, hogy a saját információt nem volt hajlandó megosztani a csapattal. De úgy éreztem, vele se lesznek nagyobb bajok a terepen. Egészen addig, míg előbb említett „ügynöktársaim” érthetetlen indíttatására be nem törte az ablakot, indította be a riasztót és engedte mindezzel majdnem, hogy a célpont kereket oldjon. Akármennyire is élvezhette ezt a mutatványt, nem volt éppen, hogyismondjam, a legokosabb húzás így belépni a képbe. A vírussal megtámadott ország királya elküldte a testőrsége parancsnokát, Alex Fishert. Forrófejű, meggondolatlan, idegeskedő, ezeket a jellemvonásokat villantotta meg a tervezgetés alatt. Ő is a fejjel a falnak típusnak tűnt, ráadásul azt az Őrszemes megjegyzést egyszerűen nem tudtam nem elraktározni magamban. Körülbelül ott vált biztossá számomra, hogy rajtam kívül igen kevesen voltak tisztában a csapattagok közül a helyzet mibenlétével. És ha már itt vagyunk, meg kell említenem Colona Waldingot, akiről aztán tényleg senki se tudta már, hogy mi a francot keresett itt. Egy politikus, egy kirakati figura, egy önkormányzati tisztségviselő, akinek se a tervezés, se az akció során nem volt senkinek sem a hasznára. Ráadásul ezzel mintha nem is lett volna tisztában, úgy fontoskodott, papolt és fenyegetőzött lekezelően mindenki felé, míg a parancsnok és Fisher helyre nem tették és egy ügynök ki nem dobta a kis csodanoteszét. Ezek után szerencsére már befogta és nagy duzzogva leült a sarokba. Kész, ezzel a csapattal kellett egy ilyen veszélyes fickó nyomába erednem, aki a képességei, szakértelmei és tapasztalati alapján bármikor kicsúszhatott a kezünkből. Se ott, se most nem értettem, miért egy ilyen csapatot raktak össze erre a feladatra. Illetve most már vannak rá elképzeléseim, de ezzel a célponttal kellett elbeszélgetnem. Valami nagyon bűzlött, a célszemély körül, a csapat körül, a küldetés körül, az egész egyszerűen nem klappolt. Apropó, a küldetés.

A célpont maga nem volt ideális helyen. Az öt szintes hotel közepén helyezkedett el, a harmadik emeleten, közel a lifthez, a lépcsők elérhető helyen, tűzlépcső, hozzáférés a tetőhöz, tehát menekülő utakban nem volt hiány. Többek között ezért nem mehettünk be parádézva, mert bőven volt rá esély hogy mire elértünk volna az ajtajáig, a fickó már kereket oldott volna. Pláne úgy, hogy öten kellett becserkésznünk őt, semmiféle erősítésre nem számíthattunk. Arról nem is beszélve, hogy utasításba lett adva, hogy diszkréten kezeljük az egész akciót. És ha ez nem lett volna így elég problémás, a célpontunk képességei között szerepelhetett az alakváltással együtt a ruhaváltoztatás, illetve különböző állati alakok felvétele is. Nem volt tehát egy egyszerű eset. Adódott azonban egy jónak látszó lehetőség a célpont megközelítésére. Esedékes volt egy tárgyalás, egy férfi és egy nő érkezett a célponthoz, egy Roxxon nevű vállalattól. A cég biológiai és genetikai kutatásokkal foglalkozott, de a hírszerzés szerint csak befektetési tárgyalásról lett volna szó, semmi olyasmiről, ami alapján ne tudtuk volna helyettesíteni a tárgyalófeleket ügynökökkel. Szörnyű tévedés volt ez, már az akció alapjainak kidolgozásáról, de ez csak később derült ki. Egyelőre tökéletesen elégedettek voltunk a tudattal, hogy ketten a célpont közelébe férkőzhettünk, míg a többiek lezárhatták a menekülési útvonalakat. A terv tehát megvolt. Ami ezután jött, azok már fölösleges körfutások voltak, ráadásul ugyanazok újra és újra. Zajlott a problémázás, többségében jogos apróságokon, de a nyafogástól nem lett jobb a helyzetünk. Valóban, eléggé homályban voltunk tartva az akciót illetően, nekem se tetszett. Utáltam, mikor anélkül utasítgattak, hogy rendesen elláttak volna a szükséges információkkal, így nehéz volt dolgozni. De ha a parancsnok azt mondta, hogy az utasítások felsőbb körökből jöttek, akkor se a SHIELD, se én, se ő, se más szervezet nem nagyon tudott ezzel semmit kezdeni. Rajtunk állt kideríteni, amikre annyira kíváncsiak voltunk. Én személy szerint ezen is dolgoztam később, ami felveti a kérdés, ha kollégáimat ennyire zavarta az infók hiánya, miért nem próbáltak később tenni ellene hozzám hasonlóan, a felesleges keménykedés helyett? Nyafogni könnyű. Tenni valamit a problémák ellen már nehezebb. Na mindegy, erre majd visszatérünk. Éles fegyvereket nyilván nem vihettünk be, egy elfogáshoz sok hasznukat nem is vettük volna. Olyan sokszor hangzott el a többiektől, hogy ez az egész időpazarlás, felesleges túlbonyolítás, hogy mennyivel egyszerűbben meg lehetne oldani, hogy kénytelen voltam tartani egy szentbeszédet, természetesen csak a parancsnok úr jóváhagyásával. Persze senki nem figyelt, vagy csak nem érdekelte őket, de én nyugisan kiadtam magamból, ennyi volt a lényeg. Az hogy nem voltak képesek felfogni, amiket mondtam, az már nem az én gondom volt. Illetve de igen, hiszen egy csapat voltunk, mondjuk inkább azt, hogy sokat már nem tudtam tenni a felvilágosításuk érdekében. Végül csak-csak beletörődtek, hogy mit is takar egy titkos akció, akármennyit is morogtunk miatta, ez volt a parancs, ez alapján kellett eljárnunk. Ezek már valóban csak fölösleges szájtépések voltak, hiszen a terv elkészült, már csak végre kellett hajtani. A többiek elindultak biztosítani a terepet, én és Delta pedig felkészültünk a tárgyalásra, hiszen nem tudhattuk, mennyi időt kell a célpont közelében töltenünk, míg lehetőség adódik az elfogására. Sok felszerelést nem vihettünk magunkkal, többek között a civilek miatt sem, de ha átkutattak volna minket se lett volna jó egy arzenált előpakolni és magyarázkodni. Egy kommunikátor, egy képességblokkoló karperes, egy órának álcázott nyugtatófegyver, ennyi felszerelés fért bele a keretbe. Illetve a biztonság kedvéért a civil ruhám alá még kaptam nem fém alapú, instabil molekulájú, ellenálló és alkalmazkodó védőfelszerelést. Erre jött még a tárgyaláshoz egy öltöny, némi hajigazgatás és már én is aláírtam volna a jóvágású fickónak, aki a tükörből mosolygott rám. Már csak egy apróság hiányzott, ami hamarosan meg is jött, nevezetesen a kis aktatáskáink a tárgyaláshoz. Iratok, tabletek, prospektusok, pénzügyi és technológiai kimutatások, szerződések, tárgyalási anyagok, a szokásos cuccok. A céges emberekről sem derült ki semmi csúnyaság, elméletileg tiszták voltak, amiben mostanra már nem voltam teljesen biztos, sőt. A férfi volt a tudós, a nő az ügyvéd és pénzügyi asszisztens. A szerepek ezzel tisztázódtak is, vagyis egy profi szemében így lett volna, de sajnos nem ilyenekkel dolgoztam. Erről megint csak kicsit később. Sok megbeszélnivalónk nem volt, be kellett tanulnunk a szerepünket, a többi részletet úgyis a helyzethez kellett igazítanunk. Laura Adams és Daniel O’Neill, kivitelezhető szerepeknek tűntek, legalábbis a rendelkezésünkre álló információk szerint. Rákkutatás, gyógyszerek, színváltós háziállatok, ezekről simán lehetett percekig rizsázni. Ha arról szólt volna az egész tárgyalás, amiről hittük, hogy szólni fog, akkor valószínűleg megoldottuk volna. Sajnos nem ez volt a helyzet.

Megvoltak az előkészületek, megvolt a terv, megvolt a felszerelés, ideje volt Deltának és nekem is elindulnunk. Elvittek minket civil autóval a hotelig, a kiszállástól kezdve pedig szerepben voltunk. A szórakoztatóipari egységekkel teli előcsarnok nem tartogatott számunkra érdekességeket, magabiztosan haladtunk a találkozó, a tárgyalás és a célpont helye felé, egyenesen a szobáig. Senki nem állított meg minket, senki nem gyanakodott ránk, a lifttel felmentünk a kívánt szintre, ott pedig csak egy szerviz kocsit toló takarítónőt találtunk, aki nem sok vizet zavart. El is jutottunk a kívánt szobáig, előtte nagy levegő és mehet a menet, kopogás. Bemutattam magunkat és hamar jött is a motoszkálás zaja, majd az ajtónyitás. A célpont nyitott ajtót, fehér ing, nadrág, elegáns cipő, de begombolatlan felső gombok és nyirkos haj. Voltak gyanús jelek rá, hogy talán mégsem üzleti befektetésről lehet szó, de nem gyanakodtam eléggé. Talán ott rögtön le kellett volna kapcsolni, de ilyenkor még rengeteg tényezőre kellett figyelni. A célszemély, a környezet, a helyzet, bármi tartogathatott kellemetlen meglepetéseket, amíg megvolt az álca, addig ki is kellett használni. Sajnálatos módon ez alig pár pillanatig tartott. A célszemély beinvitált minket, hellyel és itallal kínált, majd érdeklődött, mit is akartunk tőle. Azt hittük tudtuk, pedig igazából nem tudtuk. De ez nem az egyetlen probléma volt. Mint a csöndes, morgós, de zseniális tudós karaktere, így úgy éreztem én nyugodtan átadhatom társamnak a kezdeményezést, hiszen ő volt a vonzó üzletasszony, akinek meg kellett volna puhítania a befektetőt. Így én elkezdtem a szememmel vizsgálódni, keresni az esetleges gyanús körülményeket és csapdákat, de Delta elképesztően furcsa dolgot kezdett el művelni. Megint bemutatott minket, oké, belefér. De aztán elkezdett rólam magyarázni, ami aztán baromira felesleges volt, a szerepét kellett volna játszania, amíg eljött volna az idő a cselekvésre. De nem, ő helyette engem nyaggatott, elkezdett össze-vissza beszélni és azonnal lebuktatott minket. Persze amúgy se arról beszéltünk volna, amiről Smith várt volna minket, de eléggé meglepett és zavart, hogy Delta még csak arról sem kezdett el beszélni, ami a feladatunk lett volna. De eleget szapultam már, nem végezte rendesen a dolgát, de nem ő volt az egyetlen. Persze, biztos az én kezem is benne volt valamilyen szinten a gyors lebukásban, de én legalább a megbeszélt szerep szerint jártam el. Az más kérdés, hogy a gondok már a szerepek kiosztásánál kezdődtek. Semmiféle befektetési tárgyalásról nem volt itt szó, Smith egyből rájött, hogy nem a Roxxon küldött minket. A szavai alapján már amúgy is nekik dolgozott és nekünk valamiféle új feladatról kellett volna meggyőzni őt, teljes csőd. És a dolgon az se javított, hogy a lebuktatásunk után a fickó teljesen nyugodt maradt. Pedig már azelőtt tisztában volt vele, hogy legalább négy az egy ellen volt a felállás, hogy Charlie és Fisher bejöttek volna, akiket amúgy ő maga invitált be. Nem stimmelt az egész, teljesen nyeregben érezte magát a célszemély, ez nagyon nem tetszett.

De ha Smith viselkedése nem lett volna elég nagy probléma, a társaim viselkedése még talán annál is jobban zavart. Ha már nem tudtuk csöndbe lekapcsolni, legalább azt ki kellett volna derítenünk, mitől volt ennyire biztos a dolgában a fickó. De nem, Delta elkezdett fölényeskedni és olyan dolgokat mondani, amik már engem is összezavartak. Ha ez volt a célja, akkor remekül csinálta. Smith is zavartnak tűnt és teljesen úgy viselkedett, mint akinek semmi oka a körözési listák élén tanyázni. És az a furcsa, hogy olyan meggyőződéssel mondta mindezt, mintha igaz is lett volna. Összeesküvés, ENSZ, felsőbb utasítások, volt itt minden, ráadásul a legnagyobb baj az volt, hogy nem vakon dobálta a vádakat. A rejtélyeskedés, a privát kevert csapat, a diszkréció, teljesen belevágott volna a képbe, ha az egész csak egy kamu akció lett volna a fickó elfogására. Ez lett volna az a rész, mikor mindenki szépen leül, megnyugszik és átbeszéljük a dolgokat, mielőtt elszabadulna a pokol és kitörne a káosz. Ezt tette volna egy rendes csapat. Akkor most lássuk, a mi kis csoportunk mit csinált. Charlie és Delta mintha meg se hallották volna a fickót. Persze, a küldetés, meg minden, de már úgyis lebuktunk, hová volt ez a nagy sietség? És ha már említettem nemrég, pont a férfi volt az, aki annyit picsogott az információhiányon. Végre itt volt az alkalom, hogy kicsit okosabbak legyünk. De nem, elkezdtek gúnyolódni, keménykedni és erősködni. Az a mókás, hogy a fickó talán velünk is jött volna békésen, ha Fisher nem szólal meg. Valamiért jó ötletnek tartotta, hogy közzé teszi a titkos fegyverünket, a képességblokkolót, aminek egy ilyen mutáns aztán baromira örülhetett. Az irányába intézett viselkedés nem túl meglepő módon nem nyerte el Smith tetszését, aki a békés együttműködés helyett érthető módon inkább akciózni próbált. Gond nélkül mozdult el a két, elméletileg profi ügynök mellett, egyenesen az elméletileg képzett testőrnek, bohócot csinálni az elméletileg hozzáértő csapatunkból. Ütközés, zuhanás és mire ismét elénk kerültek, már két Fisher volt. Ugyanaz a kinézet, ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a szavak, ez felettébb érdekes volt. Vajon az érintés segítségével esetleg a személyiségi jegyeket is sikerült lemásolni? Jó lett volna kicsit jobban megérteni Smith képességeit, mert, hogy nem sima alakváltó volt, az egyre nyilvánvalóbbá vált. Minden esetre nagy gond még nem volt, kezünkben tartottuk a célpontot, Charlie és Delta ugrottak is a két alakra. Ezért eszméletlenül fogalmam se nincsen, hogy mi a büdös francért kellett behívni a maszkos virtuózt. Nem értem. Nem értem. Nem értem. Miért? Valaki? Senki? Hát jó. Mert én sem vágom. Fogalmam sincs, mire számítottak. Persze, nagyon látványos és élvezetes mutatvány lehetett Pókember számára, ahogy belendült az ablakon keresztül a szobába. A plafontól padlóig érő ablaküveg hangos robbanással betört és immár az egész csipet csapatunk a szobában tartózkodott. Sajnálatos módon ennek a kis mutatványnak számos negatív következménye lett. Először is, beindította a riasztót. Másodszor, a repülő üvegszilánkok ellen nem tudtam időben védekezni, több darab is az arcomba vágott és a csapástól a földön kötöttem ki. Harmadszor, Smith eltűnt a szemünk elől, és bár se az ablakon, se az ajtón, se máshol nem távozhatott, kicsúszott a szorításunkból, ami egy elfogó akciónál sose jó jel. Szóval továbbra is csak gratulálni tudtam a csapatnak, remek teljesítmény volt, le a kalappal. Ezen a ponton már senki sem lepődhetett volna meg, ha ez az egész küldetés kudarcba fulladt volna, mi meg mehettünk volna valami gyorsétterembe dolgozni. De nem eszik ilyen forrós azt a bizonyos kását.

A legegyszerűbb az lett volna, ha szépen lent maradok a földön és hagyom ennek a szerencsétlen bandának, egyék csak meg, amit kifőztek. De szerencsére ennél én rendesebb vagyok. Persze, eddig nem sok szerepem volt az akcióban, de hát mire számítottak, ha egyszer léptem nyomon marhaságot csinálnak és szinte lehetetlen lépést tartani az inkonzisztenciájukkal. De ebből ennyi volt, eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy tovább rontsák az esélyeinket, ideje kezembe venni a dolgokat. Először is, fel kellett tápászkodnom. Az arcomból itt-ott folyt a vér a vágások miatt, de a szememet elkerülték a szilánkok, a többivel pedig megbirkóztam, piszkosul fájt, de egyelőre nem tudtam vele foglalkozni. Kezdésnek gyorsan a helyére parancsoltam mindenkit, hogy lezárjunk minden menekülési lehetőséget. Elméletileg az ablak és az ajtó lefedésével beszorítottuk az emberünket, szóval túl nagy baj még nem történt. Azt a francos riasztót leszámítva, amit sajnos nem tudtak kikapcsolni a kinti állomásról. Minden esetre eljött az idő a helyzet tisztázásra, szóval gyorsan elmondtam a vakvilágba, hogy miért is jöttünk el a célpontért, hátha ezzel ő és mi is okosabbak lettünk, sok vesztenivalónk nem volt már. El nem is kellett indulnom a lakás felderítésére, mert a gyorsan kialakult konfliktus kicsit oldódni látszott. Charlie, Delta és Fisher elbirkózgattak közben a földön, de kezdett csendben felbőszíteni, amit műveltek. Azok után, hogy elbénázták az egész akciót, még lett volna képe a fickónak lehúzni a rolót, fülét-farkát behúzva menekülni, feladni anélkül, hogy bármit megpróbált volna a helyzet tisztázására. Szánalmas, csak ennyit tudok hozzáfűzni ehhez a viselkedéshez. Nem éppen SHIELD protokoll, de mint már említettem, legszívesebben minimum lábon lőtten volna az egész bandát, csak hogy biztos ne állhassanak többet az utamba, mert ami eddig zajlott, az valami botrány volt. Hatalmas szerencsénk volt, hogy Smith láthatóan végül is hajlandó volt a helyzet tisztázására, vagy legalábbis annyira, hogy megpróbálkozzunk vele.

Smith nyugodtan ült az italok közelében és whiskeyt iszogatott. Ismét nyugodt volt, higgadt, kezében érezte az irányítást. Talán ő is rájött, hogy még ő se mehet át a falakon és juthat ki innen észrevétlenül. Addig legalábbis nem, míg egy legyet se engedtünk volna ki. Valamiféle Y projectről magyarázott, de őszintén megmondom, fogalmam se volt miről beszélt. A kíváncsiságomat minden esetre rendkívül felkeltette. Most jött a következő meglepetés. Fisher, miután kiszabadult a két idióta ügynök szorításából, végre nyugalmat erőltetett magára és belement a játékba. Csak nem sikerült végre jobb belátásra bírnia magát? Kifejezetten kellemes csalódás volt, hogy végre rajtam kívül is figyelt valaki arra, amit Smith mondott. Vagy legalábbis olyan szinten, míg egy jobb alkalmunk nem adódik az elfogására. Csúnya gondolatok, de nem szabadott elfelejtenem a parancsaikat. De túlságosan érdekelt az, amit mesélni készült. Előtte azonban volt pár apróság, amit el kellett intézni. Egyes számú tétel, az a tetves riasztó.
- Mindenekelőtt esetleg kapcsoljuk ki ezt a fránya visító riasztót ha nem probléma.
Körbenéztem a lakásban, volt-e valami panel, amin le lehetett kapcsolni, vagy amin le lehetett szólni a recepcióra, hogy kapcsolják ki. Ha nem volt ilyen, akkor a szobában lévő telefonon szóltam le, hogy minden rendben, kapcsolják végre ki. Ha kellett hozzá valami kód, arra Smith-től érdeklődtem, bizonyára ő se nagyon örülhetett annak, hogy visított az a vacak. Ha semmivel se tudtunk leszólni a hotel embereinek, akik hozzáférhettek, akkor Charlie vagy Delta felé fordultam, hogy intézkedjenek, ez még talán nem haladta meg a képességeiket, bár az eddigiek alapján már egy hot-dogos standot se nagyon bíztam volna rájuk, de mindegy. Szóval a riasztóval igyekeztem elbánni, mielőtt bármilyen nagyobb beszélgetésbe belementünk volna. Ezután jöhetett a szoba biztosítása. Fisher már elindult csatlakozni az iszogatáshoz, de ez bőven elég is volt. A két ügynöknek és Pókembernek csak a tekintetemmel jeleztem, hogy maradjanak a helyükön, biztosítsák az ablakot és az ajtót, a biztonság kedvéért. Ha már eddig sikerült elszigetelni a problémát, nem most kellett volna kiengedni a hotel többi részére. Nem éreztem úgy, hogy ezen a ponton Smith nagyon akart volna menekülni, de az óvatosság kellett. A riasztó és a szoba biztosítása, ezek voltak a legfontosabbak egyelőre és ha ezeket letudtuk, jöhetett végre a várva várt bájcsevej.

Több éves rendőri és SHIELD ügynöki tapasztalat után általában már meg tudtam mondani, ha valaki kamuzott, vagy ha valaki igazat mondott. Smith eddig teljesen őszintének tűnt, a magabiztossága, a viselkedés, a testbeszéde mind-mind arra utaltak, hogy amiket mondott, azokat teljes meggyőződéssel állította. Minden esetre továbbra is fenntartásokkal kezeltem a szavait, célpontként kezeltem fejben, de kifelé igyekeztem egy barátságosabb, közvetlenebb és megbízhatóbb hangot megütni.
- Örülök, hogy sikerült tisztáznunk a kezdeti félreértéseket. Igyunk egyet és vitassuk meg ezt az egészet. Ja, és ha nem gond, valami rongyot, vagy elsősegélyládát is igénybe vennék közben.
Előbb-utóbb el kellett látnom a vérző arcomat, ennél jobb alkalom aligha adódik rá. Az ilyen szobákban általában volt elsősegélycsomag, de egy ronggyal is beértem, csak kellett valami, amivel elállítottam a vérzést, amíg megszabadítottam a pofámat a beleállt kisebb-nagyobb üvegdaraboktól. Minden esetre egy whiskey nekem is jól jött volna, ha másra nem a csípő fájdalom elviselésére. Persze továbbra is vigyáztam miféle itallal is kínál meg esetlegesen Smith, de az nem árthatott az esélyeimnek, ha legalább a pohár a kezembe van és kicsit közvetlenebbé válik a beszélgetés. Akárhogy is, vagy vérző vagy nem vérző arccal, vagy itallal vagy nem itallal, de végre jöhetett a tárgyalás, remélhetőleg.
- Kíváncsivá tett, engem legalábbis biztosan. Mi ez az Y project? Kiről beszél, aki a tagja és ismerjük? És ami az ön szempontjából talán a legfontosabb, miért akarják bevinni olyasmiért, amit állítólag nem maga tett? Igen, megvannak a parancsaink, de engem személy szerint elsősorban az igazság érdekel, szóval csupa fül vagyok, meséljen. Mi a fene folyik itt?
Nagyjából jól összefoglaltam, amit eddig tudtunk az esetről, tehát voltaképpen semmit. Hiába tanulmányoztam át a férfi ügyét indulás előtt, ezek szerint lehetett egy nagy kamu az egész. Minden esetre rendkívül kíváncsi voltam, miféle információkat készült megosztani velünk. Nem húzta volna el előttünk a mézesmadzagot, ha nem akarta volna tisztázni ezt a dolgot.

Vagy csak alkalomra várt, hogy megszökhessen. Mondanom se kell, ezt nem terveztem hagyni. Az egy dolog, hogy legjobban arra koncentráltam, hogy megfejtsem a fickót. Igyekeztem biztosra megmondani, mi igaz abból, amit mond és mi nem. De ettől függetlenül, még mindig ő volt a célpontunk. És bármikor észrevettem, hogy csak egy kicsit is szökéssel akart próbálkozni ismét, akkor mehetett az akció. Az ajtót és az ablakot szemmel tartottuk, erre ügyeltem ugyebár. Tehát csak a szobában maradhatott. Ha próbálkozott valamivel, akkor nem volt más választásom, mint valahogy leszerelni. Ha nyílt rá alkalmam, akkor megkapta a csuklójára a képességblokkolót, vagy egy lövedéket a nyugtató fegyverből. De ha mást nem, akkor az aktatáskámat, a poharamat, az elsősegélycsomagot, egy üvegdarabot, egy széket, bármit hozzávágtam, ami a kezem ügyébe került. Vagy ha semmi, akkor lebirkóztam. Fegyvertelen harcban első látásra elbírtam volna vele, de azért nem bíztam volna el magam, hiszen a férfi tele volt meglepetésekkel. Ha fegyvere is volt, akkor leszerelés, vagy fedezékbe ugrás, helyzettől függően. Mindig igyekeztem azt tenni, amit a józan ész diktált volna, néhány társammal ellentétben, akiktől ez idegen volt. De ezekre a forgatókönyvekre valóban csak akkor volt szükség, ha Smith bárminemű szökéssel próbálkozott volna. Amúgy nem bántottam, nem piszkáltam, nem próbálkoztam, sokkal inkább megbarátkoztam vele és igyekeztem kideríteni, mi a fészkes franc zajlott körülöttünk, ha már más nem vette hozzá a fáradtságot.

Akárhogy is alakult ezek után a küldetés, senki nem róhatta fel nekem, hogy nem tettem meg mindent, nem csupán az akció sikeréért, de közben bónusz feladatként még az egész helyzet tisztázásáért is. És ha már itt tartunk, ezen a ponton már körülbelül én voltam az egyetlen, aki nem csinált semmi marhaságot annak érdekében, hogy még rosszabb helyzetbe sodorjon minket. Nem, sokkal inkább azon munkálkodtam, hogy javítsunk az esélyeinkkel. Tehát első kérdés, riasztó. Következő kérdés, szoba biztosítása, ajtó, ablak, minden. És ha ezek megvoltak, na akkor leülhettünk trécselni a célponttal, sőt, kifejezetten haverkodósra vettem a figurát, oszlassuk is el gyorsan a kezdeti nehézségeket. Az arcomat elláttam, ha adódott erre lehetőség. Italt is igényeltem, de csak udvariasságból kértem magamnak egy pohár whiskeyt, nem ténylegesen is iszogatni. Továbbra sem terveztem abból inni, amivel a gyanúsítottunk kínálgatott minket. Talán majd később, de még nem. Egyelőre maga a fickó érdekelt. Keményen munkálkodtam, hogy megfejtsem, mennyire mondott nekünk igazat és mennyire akarta a saját bőrét menteni a hazugságokkal. A kamu történet se lett volna idegen, a beszorított célpont miért is ne nyúlt volna ilyenhez. Mégis, nálam eddig megértő fülekre talált, ezt igyekeztem is mutatni felé. És mindez azért volt, mert amiket eddig mondott, bár keveset értettünk belőle, de ez a szövevényesség pontosan beleillet abba a kusza, rejtélyes, diszkrét akcióba, amibe minket vezényeltek. És végre lehetőségünk adódott esetleges válaszok megkapására, végül is miért ne hallgattuk volna meg a fickót. Persze ha bármivel próbálkozott volna, akkor azonnal igyekeztem leszerelni, hogy nehogy bármiféle gond legyen. De nagyon reméltem, hogy nem próbálkozott semmivel és nem is várt ránk semmi kellemetlen meglepetés a beszélgetés alatt. Elég nyugodtnak tűnt a fickó, engem pedig tényleg érdekelt a mondandója, szóval minden adottnak tűnt, hogy végül is tényleg valamiféle tárgyalás kerekedjen ebből a dologból. Pillanatnyilag még minden zavaros volt, de nagyon reméltem, hogy néhány magyarázattal később már tisztábbak lesznek a dolgok mindannyiunk számára.

by **Lady Gaia-Vell** Kedd 23 Dec. 2014, 09:10

Résztvevők: Mallory Walsh, Tariq Kudrjawizki, dr. Erwin Vayne / Pókember, Alex Fisher, Colona Walding, és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. december 26. (péntek)

Erwin meglepetésére MODOC adott választ a kérdésére az Y Projecttel kapcsolatban. A project egykor a még Loki által vezetett AIM idejében egy cégen belüli program volt. Korábban a kormány megrendelésére orvgyilkos alakváltókat hoztak létre, akik bármilyen alakot képesek voltak felvenni, az elméjükbe pedig feltöltötték a programokat, az ezen dolgozók mentek át később az AIM-hez. Ez nem klónozás volt, hanem embriókat módosítottak és nevelték fel tartályokban az érintettek a gyerekeket. A szülők sem tudták meg soha, hogy mit is tettek a mintáikkal. Utána a kormány és, vagy az AIM volt, akik használták az Y project tagjait. MODOC úgy tudta, hogy az összes ilyen példány elpusztult a Bukáskor, vagy később, de reális esély volt rá, hogy korábban ezen a projecten dolgozó tagok átmentek a Roxxon-hoz és titokban folytatták mindezt. Egy pontos nevet tudott megadni MODOC, Árnyékot, aki közismerten az AIM egyik fejvadásza volt a Loki által vezetett cég fénykorában és nem egy ma is X-ment juttatott börtönbe.
Ezalatt Alex tudott magának italt tölteni és beleinni, ha akart. Igazán minőségi alkoholok voltak itt. ekkor csörrent meg a telefon is, amit Smith felvett és beleszólt a vonalba.
- Természetesen…. Igen… igen, lefújhatják a riadót, dühömben törtem be az ablakot… igen… írják a számlámhoz… Nem, nem… Visz hall!
A társaságra nézett, miközben a vészjelző hangja abbahagyta az üvöltést.
- Most már megzavarni sem fognak minket – mondta. – A fürdőben van elsősegélyláda.
Válaszolta Gammer-nek. Mivel hotel volt, ott volt a kötelező, ha kiment a férfi, akkor meg is találta a csomagot, abban pedig a megszokott kötszerek, fertőtlenítők és ehhez hasonlók. Így eltudta magát látni néhány perc alatt, ami közben feltehette a többi kérdést is. Az italt is megkapta, ha kérte, így az is volt már neki.
- Az Y project 1990. előtt indult szuperprogram volt az USA kormányában. Néhány tudós megpróbált istent játszani, még a tényleges klónozás létrejötte előtt. Gyerekeket neveltek fel tartályokban, öntudatlanul, majd feltöltöttek tudást az elméjükbe. Mind alakváltók voltak, bármivé képesek voltak változni, orvgyilkosnak és egyéb piszkos munkát elvégző személyeknek készültek. Valami hasonló, mint az X-fegyver – ez már ismerős volt mindenkinek. – Akik ezen dolgoztak végül a Loki által vezetett AIM-hez mentek és ott is folyt tovább a program. Volt, aki dolgozott is a cégnek, Árnyék volt, aki legismertebb. Több X-men még ma is beszélhet róla, hogy ő küldte őket a Raftra, vagy ölte meg a barátaikat. A legtöbben elpusztultak a Bukáskor, vagy közvetlen utána, de a tudósok átpártoltak a Roxxon-hoz és a program újraindult. ma már nem 1990. van, klónozás, genetikai gyorsítás, gyerekjáték tucatjával, százával létrehozni az Y project tagjait.
Néhány pillanatra elhallgatott. Ezalatt, ha Erwin akarja megtudja erősíteni, hogy a fickó nem hazudott, ő maga is ezeket az információkat kapta MODOC-tól.
- Én bizonyára nem tettem semmit, amivel vádolnak, az elmúlt több mint fél évet Ázsiában, Madripoorban töltöttem – mondta. – De nem nehéz más Y-nak felvennie az alakomat.
Az utolsó kérdésre megvonta a vállát.
- Bizonyára a munkaadóimnak nem tetszik, hogy a kiadott feladatokon kívül elkezdtem önálló lenni és a saját érdekeimet nézni és a szerint cselekedni – mondta.

by **Albert Shear** Kedd 23 Dec. 2014, 23:58

- Az igazság relatív. - morogta maga elé Tariq. - Nem teadélutánra szerződtünk. De ha a főnök nem parancsokat, hanem "igazságokat" követ. A további szép napot. Hölgyem, uraim. - Köszönt le, egy mosollyal az arcán majd pedig kissé meghajolt a szobában lévők felé. Ez után fordult és elindult kifelé. Mallory pukedlizett egyet, kissé teátrális kézmozdulatokkal és követte főnökét. A lent várakozó kocsihoz mentek. Beszálltak és visszaindultak a bázislakásba. Ott remélhetőleg össze tudták szedni az otthagyott felszerelésüket, amit lecuccoltak a kocsiba. Majd Tariq megköszönte a lehetőséget, hagyott egy névjegyet, bár ezek után nem valószínű, hogy keresni fogják őket...majd visszament a kocsiba és remélhetőleg elindult a cég székhelyére, hogy folytathassák a napi rutinmunkát.

by **dr. Erwin Vayne** Csüt. 25 Dec. 2014, 22:29

Na, végre valami. Most igazán érdekes lett az esett. Tényleg van Y Project. És elég durva dolog. Persze, az ittenieknek. Igazából semmilyen nagyon meglepő dolog nincs benne. Leszámítva, hogy elég buta módon csinálták. Minek bérgyilkosok. Eddig is voltak termékek. Gyilkolni egy random majom is tud, ha van egy pisztoly a kezében. Ha például, talán, intelligenciát adtak volna nekik, akkor még fejlődtek is volna és profit maximalizálás. Na mindegy. A "célpont" is ugyan ezt a sztorit mondja el.
- Igazat mond. Szerepel az adatbázisba hasonló, de az még az előző AIMnél volt. Azóta leállították és elméletileg megölték az összes alanyt.- mondom a többieknek. Kicsit fedezni kell a nyomunkat errefelé. Meg a jövőben is. Mindenhol. Ez mind szép és jó de van egy probléma. Nem tudja bizonyítani. Engem nem érdekel, de a mostaniaknak van egy ilyen dolguk, hogy mindenképp büntetni kell. Hiába mutat minden jel arra, hogy nem ő csinálta. Ha hatóság kezébe adjuk, valószínűleg elítélik. Bár nem hiszem. Grammer szimpatizál vele, a WRECK-esek leléptek és a többiek szava nem számít. Szóval valószínűleg nem lesz baja egy ideig. Főleg, ha tényleg ártatlan.
- ÉS most mit akar csinálni? Kisétálni?- kérdezem egy kis szarkazmussal. Közben persze készen állok, hogy összehálózzam, ha gyanús mozdulatot tesz.

by **Alex Fisher** Pént. 26 Dec. 2014, 00:18

Miután kitöltöttem az italomat, a férfi beszélni kezd, és előadja nekünk a szomorú sorsát, hogy milyen rossz, szörnyű körülmények között nevelkedett. Igazán elsőrendű alakítás, és a történet is jobb, mint a Twist Oliver. Elnyomok egy ásítást miközben hallgatok, de ezek után a pókember is megerősíti amiket elmondott. Na, most aztán megfogtak - itt egy bűnöző, aki hazudhat össze vissza, egy jelmezes bohóc, aki unalmában a saját társait vakítja- és sebesíti meg azzal, hogy ablakokat tör be a közvetlen közelükben, és mindketten ugyan azt mondják. És nekem el kellene mindezt hinnem. Nehéz lesz.
Úgy tűnik a két névnélkülinek is betette a kaput a szituáció, szépen rendezik a megjelenésüket, aztán lelépnek. Lehet, hogy nekem is ezt kellene, az akció amúgy is teljes kudarc, én amúgy is egy testőr vagyok, a S.H.I.E.L.D. pedig egy életképtelen szar, akik még egy szálloda szabályzatát sem képesek megszegni. Egyelőre csak azért maradok, mert Raten biztos ideges lenne, ha csak úgy itt hagynám az akciót, hazarepülnék, és vennék egy kellemes pezsgőfürdőt a lakosztályomban. Inkább megiszom az italom, ami kellemesen erős és ízletes whiskey, aztán töltök még egy pohárral. Igazából le is ihatnám magam, a csapat így is inkompetens, és nem hiszem, hogy ennél van még lejjebb. Ezúttal viszont meg is kínálok mindenkit.

by **Lady Gaia-Vell** Pént. 26 Dec. 2014, 17:46

Résztvevők: dr. Erwin Vayne / Pókember, Alex Fisher és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. december 29. (hétfő)

Smith meglepetten nézett a távozó párosra, de végül csak megvonta a vállát erre. Egyelőre Alex nem mondott semmit sem, így a férfi Pókemberre nézett.
- Jah az a legegyszerűbb, eltűntetni a nyomokat. Végtére is a kormány tette – mondta. – Legalább is az elején. A mostani AIM pedig csupán árnyéka annak, amit Loki vezetett…
Láthatóan azonban mégse sikerült eltűntetni azokat teljesen, mert maradtak elvarratlan szálak. Főleg, hogyha igaz volt, amit mondott a fickó és a Roxxon újraélesztette a programot, ami láthatóan tényleg így történt, akkor hatalmas gondok lehettek a későbbiekben még. Azaz előző támadás lényegében hadüzenet volt a nem csak Chromix-land számára, de a tőszomszédságában levő AIM-nek is, mert könnyedén kitörhetett volna Barbudán is a járvány. Egy alig két-három órás kompút választotta el a két helyszínt egymástól. A másik lehetőségen elgondolkodott láthatóan a fickó, amit mondott Erwin neki.
- Igen, tény, hogy az lenne a legjobb – mondta. – De ezek után nekem annyi, még szerencse, hogy az USA eléggé nyílt a menedékjogokkal kapcsolatban és már nem rühellik a fajtánkat. Szóval azt hiszem, hogy a legegyszerűbb és legcélravezetőbb az lenne, hogyha vádalkut tudnék kötni bármelyik országgal és megkapnám a menedékjogot is a Roxxonnal szemben.

by **dr. Erwin Vayne** Vas. 28 Dec. 2014, 22:43

Át kell gondolnom a szituációt. A két biztonsági már le is lépett. Érthető. Őket elkapni hívták a csávót és úgy tűnik az most meghiúsult. Maradék hárman mind egy-egy lehetséges menekülési lehetőséget képviselünk. A vegyi támadás Chromix-landet érte, nem tudom, hogy Ms. Fisher mennyire tudná Raten-t meggyőzni, hogy be engedje a lehetséges gyanúsítottat. Az biztos, hogy a SHIELD nem bánna mondjuk, ha oda menne a srác. Nekünk meg főleg nem lenne rossz. Azon kívül, hogy közel voltunk a támadáshoz, a Roxxon a mi technológiánkat használja, tehát személyes. Szóval, ja, nálam eldönt, hogy hozzánk jön.
- Ha megengedi, hogy felvázoljak egy lehetőséget... Az AIM Birodalom egyik tanácsosának közvetlen alkalmazottjaként gyorsan eltudok intézni egy menedék jogot. - mondom a férfinak. Remélem neki is megjön az esze és rájön, hogy az AIM fejlett technológiája jobban megvédi őt. Pluszba gondolom érzi a személyes természetét ennek a konfliktusnak. Ezt nem akarom inkább mindenki előtt kimondani.

by **Alex Fisher** Hétf. 29 Dec. 2014, 04:53

A férfi nem hülye, tudja, hogy nincs esélye, és nem futhat örökké - bírom az ilyet. Belátja, hogy veszített, és nem bonyolítja feleslegesen senki életét. Ezzel kapcsolatban viszont nem tudok segíteni neki, ahogy a menedékjogokkal sem. Nem elég, hogy Chromix-land nem lenne képes megvédeni őt, és kiadni a menedékjogot - eltipornának minket, mint egy hangyát - de Raten se hiszem, hogy boldogan fogadná a férfit, aki gyanúsított a sziget megfertőzésével - még ha ártatlan is. jönne a rizsával, hogy jaj, mit gondol most a többi ország, jaj, mit hisznek az emberek. Őfelségében semmi emberség nincs, se könyörület, ő csak számokat lát minden cselekedete mögött, hogy az hogyan fogja befolyásolni a bankszámláját, miképp húzhat belőle hasznot, és a saját anyját is megölné, ha tudná, hogy annak pozitív hatása lesz rá a pénzügyi helyzetére. Épp ezért továbbra is békésen iszogatok, amíg valaki fel nem dobja az ötletet, amin én is gondolkodok - vagy ha ez nem történik meg, akkor kattan a bilincs, és nyílik az ajtó. Nem vagyunk döntéshozók, akik tehetnének bármit is a férfi érdekében - mi parancsot kaptunk, amit végre kell hajtsunk. Épp ezért, amikor pókember jelzi, hogy ő tudna intézni valamit, visszateszem az üres poharat a pultra, és keresztbe fonom magam előtt a karjaimat.
- Ezt célszerű lenne később megbeszélni, és nem "ha"-kra, meg "lehet"-ekre alapozni. Amennyire tudom, egyikünknek sincs jogában döntést hozni, javítsatok ki ha tévedek. Nekünk egyelőre az a dolgunk, hogy kivigyük a férfit a S.H.I.E.L.D.-hez, akik majd megvédik amíg elválik a sorsa, és ha nem így teszünk, akkor csúnya, morcos katonabácsik és nénik törik ránk az ajtót, aztán visznek minket is a sötét nyirkos börtöncellákba.

by **Lady Gaia-Vell** Hétf. 29 Dec. 2014, 09:07

Résztvevők: dr. Erwin Vayne / Pókember, Alex Fisher és Jack Gammer
Következő körváltás: 2014. január 1. (csütörtök)

A férfi még hallgatta,a hogy mit „vitázik” Alex és Pókember egymással, ő csak türelmesen várakozott, hogy mi is lesz a végeredménye ennek az egésznek.
- Nekem mindegy, hogy hova, csak döntsék el, hogy mikor akarnak indulni és hova – mondta a férfi.
Ekkor itta ki az italát és tette le a poharat a minibárra.
- Az AIM tökéletes, úgyis van nekik is jó pár információm, ami bizonyára a munkaadóját is érdekli, mivel megszívták a helyzetükkel és frontvonalba kerül Chromix-land.
Ezek után nézett Gammer-re.
- Gondolom mivel maga a SHIELD-es önöket látogatjuk meg első körben.

//Bocsánat, hogy csak ennyi, de nem nagyon lehetett többet írni.//

by **Thorhalla** Csüt. 01 Jan. 2015, 01:57

//Mivel senki sem írt, így nem lehet kört váltani, vasárnap lesz legkésőbb körváltás, Gami-ra ne várjatok, nem lesz 6-ig.//

by **dr. Erwin Vayne** Szomb. 03 Jan. 2015, 00:40

Jé, Miss Fishernek még van nyelve és tud beszélni. El is felejtettem. A baj az, hogy valamennyire igaza van. Most csak annyi a dolgunk, hogy kivigyük. Illetve letartóztassuk. Akármennyire is túl akarok ezen lenni és elkezdeni a nyomozást a fontos ügyekben, még mindig engedelmeskednünk kell a törvényeknek.
- Gyakorlatilag igaza van. Csak szerettem volna, ha az Úr jobban ismeri a lehetőségeit.- mondom a nőnek egy vállvonás kíséretében. Ezután a férfihoz fordulok. - Jobb lenne, ha indulnánk. Sok tennivalónk van, teljesen figyelmen kívül hagyva azt is, hogy ki ad majd menedék jogot.- mondom neki. Ezután hirtelen eszembe jut, hogy azért még sem kéne bilincsek nélkül kivezetni. Bár igazából annyira nem érdekel. Ha mindenképpen kell majd egy bilincs, azt majd a SHIELDes intézi, ha kell. Mostanra elég csak simán a SHIELDhez menni és persze nyomozást indítani az ügyben. Legalábbis az összes fájl előkerestetni MODOKkal. Mást perpillanat nem tehetek.

by **Alex Fisher** Szomb. 03 Jan. 2015, 03:23

Miután rámutatok arra a csekélységre, hogy kezdjük túlbonyolítani a helyzetet, végre úgy tűnik hogy lassan lezárul ez az egész, és kivihetjük a férfit. Leteszem hát a poharat, és odafordulok a mutánshoz, miközben pókember a menedékjogokról beszél.
- Feleslegesnek tartom, hogy megbilincseljük, hiszen önszántából jön velünk. De ez nem jelenti azt, hogy bármikor megszökhet. Ezt nem fenyegetésnek szánom, csupán őszinte akarok lenni önnel, és nem akarom, hogy bajba keveredjen. Ha szökni próbál, átváltozik, ilyesmi, akkor félek hogy a felügyelőink nem lesznek restek csapást mérni az egész épületblokkra és utcára, ami nekünk se lenne túl kellemes. Kérem, csak sétáljunk ki, villantsunk meg egy mosolyt, és kezetrázva elköszönünk majd az autóknál, mit szól? - kérdezem, szavaimhoz híven megvillantva mosolyomat, és kinyújtom felé a karom, hogy belekarolhasson. Ha megteszi, akkor egymásba karolva vezetem le őt, ami nem csak tökéletes arra, hogy testközelben legyen, és elkapjam ha szökni próbál, de egyben egyfajta álca is a számunkra, amennyiben szükség lenne még rá. Illetve ha a Roxxon, vagy kicsoda cég küldött embereket, hogy elhallgattassák a tagot, akkor elránthatom a veszély elől, és védhetem. Mindezekre fel is készülök, és próbálok kiszúrni bármilyen veszélyforrást, miután elindultunk. Ciki lenne, ha most lőnék le, mikor már épp befejeznénk a dolgot.

by **Lady Gaia-Vell** Vas. 04 Jan. 2015, 08:57

Résztvevők: dr. Erwin Vayne / Pókember, Alex Fisher és Jack Gammer

- Remélem azt megértik, ha nem a rendes alakomban távoznék, így önök előtt váltok alakot – mondta.
Az egész alakváltás néhány pillanatot vett igénybe a férfi bőre hullámzani kezdett, majd az egész folyamat után egy nála alacsonyabb idős néni állt ott. nem a férfi ruhájában, hanem az aktuális divat szerint olyan, amit a hetven év közeli nagymamák hordanak. Így ebben az alakban nagyon hasonlított Alex-re Smith, mintha csak az idős anyja lenne.
- Nos, akkor indulhatunk kedveskéim? – kérdezte.
Pókember ebben a szerelésben valószínűleg igencsak feltűnő lenne, persze mehet így is, csak akkor mindenki megbámulja őket. Ha az ablakon át távozik, akkor a célpont, Gammer és Alex is könnyedén letudnak érni a földszintre és kilépni az ajtón, hogy a kocsikhoz menjenek. Bármelyik eset is történik, hányan mennek le, már éppen szállnának be amikor lövés hangja dördült. Smith, vagyis jelenleg az idős néni mellkasát találta el egy lövedék, az emberek sikoltozva kezdtek menekülni az alakváltó pedig a földre zuhant. Nem tudta fenntartani az alakját, egy nemtelen, szőrzetnélküli fekete szemű alakként feküdt a földön meztelenül.
- T… tudták, hogy el… elárultam… őket.
Ezek voltak az utolsó szavai a feje is élettelenül bicsaklott oldalra. A SHIELD-esek azonnal mentek arra a helyre, ahonnan a lövés jött, de csak a puskát találták meg, az elkövetőt nem. Az események után a Roxxon teljes kivizsgáláson esett át, de semmit sem találtak arról, ami hitelt adott volna Smith szavainak. De az alakváltónak valamiért mégis meg kellett halnia.

Vége.
Egyelőre.

Above hotel - Page 4 00120

Köszönöm a játékot mindenkinek! Egy reagot még írjatok, abban az legyen benne, hogy ki mit mond a saját hatóságának, embereinek az üggyel kapcsolatban.

by **Auaritia** Hétf. 05 Jan. 2015, 19:54

Colona Walding

Természetesen egészen elcseszték, ahogy az lenni szokott. Teljesen eluntam magam, kiszámíthatóak és következetlenek voltak ezek a "szuper ügynökök".
Az akció végül is véget ért. Gratulálni kéne vagy mi? Remélem ezt nem várják el azok után, hogy ez lett az eredmény...borzalmas.
Az ügynökökhöz lépek, akik az akcióban részt vettek, majd hozzájuk intézem a szavaimat:

- Nos, bár nem dolgoztak valami profin mégis úgy tartja az illem, hogy gratuláljak az önkormányzat nevében! Mindenek előtt persze Mr. Eastwood mindannyiuknak gratulál hősies helytállásukért. Ne aggódjanak a beszámolomban nem teszek említést azokról a hibákról melyeket vétettek. Legyen ez az én ajándékom.

Mosolyogtam gúnyosan az ügynökökre.

- Mindazonáltal remélem megértik, hogy az önök szakmájában gyorsan változnak a pozíciók és helyzetek, aki ma fenn, az egyszer lenn. Ki tudja lehet még találkozunk vagy nem.
Élmény volt uraim.(szándékosan nem mondtam hogy hölgyem).Ja és gratulálok a "profizmusukhoz".

Majd magamban kacarászva hagytam el a helyszínt, ha valaki hozzám intézte a szavait meghallgattam de nem válaszoltam. Mentem vissza polgármesteri hivatalba.

by **Alex Fisher** Hétf. 05 Jan. 2015, 21:11

A férfi először még átalakul, amit természetesen hagyok neki, és úgy tűnik hogy a többiek is. Mikor viszont kikísérjük, megtörténik amitől tartottam, lelövik a célpontot. Szopás. Mondhattam volna, hogy ne vigyük ki az utcára, mert nem volt túl logikus, de annyira nem érdekelt a dolog - Ratennek a gyilkos kellett, tessék, valakit megkapott helyette. Infókat úgyse osztott volna meg velünk a SHIELD, számunkra teljesen mindegy volt, hogy él a csávó vagy meghal. Így talán még egyszerűbb is. Szóval, lelövik a tagot, és ezek után még a bürökrata k-rva is odaáll elénk, meg jön a picsáskodásával amit már eljátszott a hotelszobában is. Ott eltűrtem, itt megunom, ezért ahogy befejezi, villámgyorsan felé lendülök - nem áll messze, nem nehéz - és egy egyenes ütést indítok az orra felé. Esélye sincs kitérni, ha mégis megteszi, akkor folytatom a dolgot, addig nem állok meg, amíg nem töröm el az orrát - amit egy ütéssel kéne megtegyek - vagy le nem szednek róla. Amennyiben vérző orral áll előttem, lenézően elmosolyodok.
- Nekem meg ez az ajándékom, kis picsa. Menj és sírj a főnöködnek, ki nem szarja le. - teszem még hozzá, aztán az autómhoz sétálok, és elindulok vissza Chromix-landbe.

Az országba érkezve elmesélek mindent Ratennek, a hotelszobától az autóba szállásig, mire a férfi elneveti magát. Szerintem tetszik neki, hogy behúztam a kis kurvának. Elmeséli, hogy neki is volt szerencséje a nőhöz, de ő felpofozta - helyes.

by **dr. Erwin Vayne** Szomb. 10 Jan. 2015, 23:15

Minden elrendeződik, Smith felvesz egy másik alakot és a SHIELD ügynökkel meg Ms. Fisherrel együtt kiindulnak. Én intek nekik, hogy az ablakon át távozok, amit meg is teszek. Nem szeretném kisütni még egyszer a riasztókat, így óvatosan ereszkedek le. Sajnos az egész akció hiába lesz, hiszen eldurran egy lövés. Azonnal arra lengek, de már késő. Smith kapott egyet, egyenes a mellkasába. Sokkolná meg. Pedig közel voltunk. Rögtön megyek én is a lövés helyéhez, de nem találok mást mint egy puskát. Persze a SHIELD tartja meg. Semmi probléma, az ő asztaluk. Amúgy sem mennek vele semmire. Ha van egy kis esze a Roxxonak, akkor egy másik alakváltót küldtek. Ez a szál elhalt. Ideje haza menni.

Jelentés tartalma:
- Roxxon bűnössége szinte teljesen biztos, javasolt folyamatos megfigyelés.
- Y Projekt folytatódott- jelenleg ismeretlen számú alanya van
- Roxxon AIM adatokkal rendelkezik- felülvizsgálat javasolt
- Küldetés korlátozott siker, informátor elveszett, a SHIELD nem biztosított elég védelmet és információt
- Chromix-landi feltételezett elkövetője meghalt

by Ajánlott tartalom