Above hotel

Éppen neki ugranék a feladatnak, amikor a szemem sarkából észreveszek valamit. Egy SHIELD drón az. Kíváncsi vagyok, hogy a SHIELDesek tudnak-e segíteni. Megkérdezni biztos nem árt meg.
- Központ, kéne egy kis segítség. Tudják figyelni a hotel külső kameráit?- kérdezem meg a kommunikátoron keresztül. Miután megkaptam a pozitív választ, itt az ideje neki ugrani. A SHIELD támogatásával könnyebb a dolgom. Tudják figyelni, hogy mikor melyik kamera okozhat gondot. Egyszerűen tudok nyúlni a megfelelő helyre, a megfelelő időben. Így nincs nehéz dolgom. Egyetlen probléma van. Nem tudom a fejemből kiverni azt a napot majdnem egy évvel ezelőtt. Vagyis 44 év múlva. Még mindig nem tudom visszaidézni, hogy pontosan ki is rontotta el. Valószínűleg az egyik katona, akit küldtek. Véletlenszerűen robbantgatni kezdtek, mert ők profik. Persze mindig lehet, hogy a fejesek rendelték ezt el. Ki tudja. Nem kéne ilyenekre gondolom, amikor éppen hasonló ügynökök segítségével másztam fel a falon. Fönt keresek egy helyet, ahol nincs kamera és ott várom a jelet, hogy ugorhatok. Mást úgysem tudok csinálni.

Tariq, nyomában Alexel, elindult a célpont emeletére. Szerencséjükre akadálytalanul haladhattak a lépcsőházban. Az ajtó kinyitása után a férfi kilesett a folyosóra, majd belépett rajta és megindult miszter Smith ajtaja felé. Ott oldalát a falnak veti és felkészül a behatolásra. Bal kezét a teste mellett hátra csúsztatja, ezzel utasítást jelezve és reméli, hogy Alex mögé sorol be és rutinszerűen a vállára üt, hogy jelezze felkészült. Mindeközben...
...odabent megfagyott egy röpke pillanatra a lepedő. Mallory észlelte az ügynök lefagyását. Nem értette de nem is volt ideje túl sokat foglalkozni vele.
- Üdvözlöm, Laura Adams. A partnerem pedig Daniel O'Neill. - Határozott mozdulattal indítja el a férfit a kanapék irányába. - Elnézését kérem, a minap érkezett vissza Indiából, és még nem tudott visszaállni a szervezete a New York-i időre. De számokban verhetetlen lesz. Egy-egy pohár vizet kérnénk. Köszönöm. - Mondta mindezeket annak tudatában, hogy tudja: társaik hallják a szavait. - Szép nappali. Úgy gondolom, hogy itt a kanapén tökéletes lesz. - Megvárja, amíg Smith odaviszi a poharakat és ők átveszik őket, Mallory a baljával, majd a célpont is kényelembe helyezi magát. - Csak ÖT percét rabolnánk... - Tariq balját felemeli és öt ujját kinyújtja. Elkezd visszaszámolni. - ...és az ön döntése lenne, hogy befektet vagy sem... - Amint Tariq elért az ökölbe szorított kezéhez, ráfordult az ajtóra és a kilincsnél hatalmas rúgást mért rá, hogy az ajtó jó nagy svunggal csapódjon be. De Mallory is számolt. Amint az ajtó csapódott a nő baljából már öntötte is a férfi irányába a vizet, hogy két irányból érje hatás és remélhetőleg így zavar a férfit. Tariq azonban nem akart megállni a maga által nyitott ajtón keresztül hatolt be a szobába, hogy nekitámadjon a célpontnak és a földre vigye ha még nincs ott. A víz fröcskölését követően a teste is követte a folyadék útját, hogy elkapja a célpontot.

Egész jól bejött a tervem, az emberek akik eddig csak passzívan figyelték az eseményeket, most biztatni kezdték a kiszemeltjüket, akivel szimpatizáltak - meglepő módon a férfinak is akadtak követői, akik az ő pártjára álltak. Szóval miközben a jónép ezzel volt elfoglalva, addig mi észrevétlenül leléphettünk. Miután leértünk, továbbra is a férfi vezetett, én engedelmesen haladtam mögötte, egészen addig, amíg az megállt az ajtónál. Rutinszerűen helyezkedtem volna el az ajtó másik oldalán, de a férfi testtartása meggyőzött arról, hogy ne ezt tegyem - helyette mögötte helyezkedtem el, és adtam jelet arra, hogy készen vagyok. Ez után Whiskey gazdája felemelte a kezét, és jól láthatóan visszaszámolt - egy pillanatra elemeltem a tekintetem a férfiról, és magunk mögé néztem, hogy a folyosón más nem szemléli-e szájtátva a mi kis magánakciónkat - majd a férfi berúgta az ajtót, én pedig szinte árnyékként követtem a szobába, ahol azonnal próbáltam felmérni a helyzetet, a bent lévők pozícióját, a szoba berendezését, hogy ne érje meglepetés ha a célpontjuk ellenáll. Ezen kívül az ajtóban maradtam, nem akartam a kijáratot védtelenül hagyni, és felkészültem rá, hogy ha erre felé menekülne az alakváltó, akkor felvegyem vele a harcot, és megállítsam. Ezen kívül egyelőre nem mozdultam, nem akartam kezdeményezni, csak reagálni a helyzetekre - jelenleg tökéletes pozícióban voltam, nem kellett megváltoztassam a helyzetem.

Mallory gyorsan kereste azokat a pontokat ahol hibát követtek el. Lehet, hogy rossz volt az felderítés vagy egyszerűen csak alábecsülték ellenfelüket. Bár ez utóbbi az előbbiből fakadhatott. Az is elképzelhető azonban, hogy nagyszerűen túlképzett és vérprofi ügynök vezetőjük pillanatnyi lefagyása és ostobán maga elé bambulása hozta rájuk a bajt. Most azonban már mindegy volt, lebuktak és a későbbi értékelésre maradhatott az okok felgöngyölítése.
- Téved uram. - mosolyodott el kissé Mallory - Nem ügynökök. Egyszerű zsoldosok. És ha már ilyen kedvesen beinvitálta őket, be is jöhetnek. - Egyelőre nem mozdult a nő, csak a testsúlya áthelyezésével készült arra, hogy testben reagáljon ha a célpontjuk el akar mozdulni valamerre. - Csak kontraktorok. A megbízónk egy kisebb fajta váltságdíjért most elraboltatja önt. Azt majd a cégei, megbízói kifizetik és akkor majd elengedik. És senkinek sem esik bántódása. Csak üzlet.
Közben Tariq odakint kissé elbizonytalanodik. Ő sem igazán érti, hogy hogyan szúrhatták ki őket. Pedig mindenre figyeltek. Legalábbis ezt hitte. Viszont most szabad volt elvileg az út számukra, így a kilincshez lépett. Elforgatta vagy lenyomta, ez a típusától függött, majd benyitott.

Megjött a pozitív válasz és elindultam. Feleslegesen aggódtam. Egy-két percen belül már fent is vagyok. Remélem egyik kamera sem kapott el, de az ügynök segítségével talán ezt elkerültem. Felértem a tetőre, ahol furcsa módon nincs akkora biztonság, mint eddig. Nem értem, ha eddig ennyire komolyan vették, itt mért nincs valami komoly cucc. Több helyet is látni lehetett, ahol nem volt semmiféle kamera felügyelet. Volt még egy üvegtető is, ahonnan a legfelsőbb emeltre lehetett lelátni. Nem rossz hely. Bár nem értem, hogy mért csak a legfelső emeletre lehet rálátni. Én az egészet úgy terveztem volna, hogy a földszintről is látszódjon. Vagy egy HD monitort, ami folyamatosan közvetíti az égboltot. Persze nem vagyok építész, de úgy jobb lenne talán. Kíváncsi vagyok, hogy a többiek hogy haladnak. Profik, tehát nem hiszem, hogy bármelyikük egyedül próbálná, szóval biztos szólnak. Azért nem ártana megkérdezni kedvenc SHIELD ügynökömet.
- A többiek hogy haladnak? Megvolt a kapcsolatfelvétel a célponttal? Minden rendben?- tudom, hogy korán kérdezem, de érdekel. És egyébként is ez így elég unalmas. A legnagyobb szórakozás amit kaphatok itt, az az úszó emberek. De bőven nem elég érdekesek. Szóval marad a bájcsevej az ügynökkel. Legalább.

Nah, ez nem jött be, a célvonal előtt hasaltunk el, és buktuk be az akciót. Én továbbra is egy egyszerű bábú vagyok, aki csak reagál az eseményekre - ha már a szervezésből is kihagytak - és amúgy is kezdem unni ezt az egész színjátékot, amit folytatunk. Továbbra is azt mondom, mi kiugrunk az ablakon, pókica elkap minket, az épületet meg felrobbantjuk. Tiszta, gyors, egyszerű. Neeeeem, nekünk itt játszani kell a hős alakulatot, akik dráma szakon végeztek a színészeti főiskolán, hülyét csinálni magunkból - tessék, mire vezetett, nem vagyunk előrébb, sőt, ennyi erővel evakuálhattuk volna az egész k-rva épületet, emberekkel, alkalmazottakkal együtt. Mindenkit lescannelünk, még madarakat se engedünk az égre, és bármit, ami nagyobb mint egy megtermett kullancs, lelövünk, ha engedély nélkül távozik a területről. Nem értem, hogy ezen mi olyan k-rva bonyolult. "A civilek nem tudhatnak erről." Arról, hogy a kormányuk képes megvédeni őket, alig pár óra alatt elfog egy nemzetközi körözőlistán lévő alakváltó mutáns, és egyszer-mindenkorra elintézi az egészet. Nem, tartsuk a látszatot, hogy inkompetens barmok vagyunk, akik még egy terrorista elfogására se képesek. Szánalmas, még szerencse, hogy már nem ennek az elvakult, nyomorult országnak vagyok a tagja. Bezzeg az AIM, az zárolt mindent Chromixlanden, senki se ki, se be, akár napok is, nem mondták kétszer hogy mi van, még Raten is csak tátoghatott nekik mint egy retardált hal, ami alól kilopták az óceánt. Meg is lett az eredménye, nem úgy mint ennek az akciónak. Mindegy, nagyot sóhajtva követem a férfit a szobába, és ahogy terveztem, megállok az ajtóban, ahol lazán nekidőlök annak, miután becsuktam. Mi a legrosszabb ami történhet? Rám robbantják kintről? Ugyan kérem, ez egy hotel, itt szent törvény tiltja a fegyvereket és az erőszakot.

- Á no hablan inglés. - kerekednek el Mallory szemei és tettetett csodálkozással tekint a vele szemben álló férfira. - Elvisszük, a megbízónk fizet nekünk. Magáért nagyobb váltságdíjat kap és elengedik. Semmi összeesküvés, semmi ENSZ. Miért kell mindig bonyolítani? - Azzal nagyot sóhajt és megcsóválja a fejét. - Most pedig miszter Wolf. Kérem hasaljon a földre. A kezeit tegye szét, mintha keresztre feszítenék, a jobb lábát pedig térdben hajlítsa be. Az egyik társa megbilincseli, elvezetjük és ha minden jól megy, két napon belül ismét tárgyalhat meg összeesküvéseket szőhet. Miszter Smith, ha kérhetem. - Azzal int Tariqnak. Ő pedig az öve mögé nyúl és előveszi az addig ott tárolt műanyag bilincset. Felkészül arra, hogy a férfi engedelmeskedik Mallorynak és akkor megbilincselheti oly módon, hogy hátulról megközelíti, ránehezedik a behajlított lábára majd a jobbat és az azt követő bal kezét is behúzza a bilincsbe. Persze végig figyel arra, hogy a foglyuk ne ficánkoljon. Amennyiben a férfi nem engedelmeskedik, még kivár.

Megjött a válasz a SHIELD ügynöktől. Lebuktak. A sok tervezés és egyszerűen lebuktak. Hát, ez fölösleges volt. Egyszerűen rá kellett volna rontani. Egy kis altató/nyugtató cucc és már meg is van oldva a nagy dilemma. Na mindegy, a múltat már nem tudjuk megváltoztatni. Ahhoz legalább fél év kéne. Hiszen még meg sincsenek az időgép tervei. És arról nem is beszélve, hogy akkor mindenki valami csúnyaságra akarná használni. Mármint, ha én használom csúnyaságra, akkor oké, mert hát mégiscsak én vagyok a legokosabb ember a világon, szóval én tudom mit csinálok. Itt is tudtam, volna, de nem mert, a bürokrácia és a buta emberek buta szabályai megnehezítik a dolgot. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnának a hotel vezetőségében, ha megtudnák ki van a szobában. Lehet jobban működnének a dolgok. De mindegy, hiába rágódok ezen. Inkább beszélgessünk még az ügynökkel. Mindezt aközben, hogy a kamerákat kikerülgetve az épület megfelelő oldalára megyek. Persze, csak viszonylag halkan beszélek, nem akarok ilyen hülyeségen lebukni.
- Folyamatos helyzet jelentést kérek. Amint kellek, rögtön szóljon!-

Odabent a két együtt érkezett ügynök, történetesen ivópartnerem és társa, intéznek mindent. Továbbra is az ajtónak dőlve várom, hogy valami történjen - egyelőre nem hiszem el, hogy a férfi csak így jönne velünk, az túl egyszerű lenne. Ha a jövendőbeli foglyunk engedelmeskedik, akkor miközben a férfi a műanyag bilincsért nyúl, megköszörülöm a torkom.
- Mr. Smith, képességblokkolóval nem kellene támogatnunk a fogoly ellen intézett óvintézkedéseket? Mármint, ha elkezd változni a teste én hajlandó vagyok egy gyors mozdulattal eltörni a nyakát, de lehet, hogy célszerűbb lenne elkerülni az ilyen félreértéseket. És amíg szabadon váltogatja a testét, addig nem sokat ér az egyszerű bilincs. - hallatom építő jellegű kritikámat a fogoly ártalmatlanná tételéről. Ezen kívül nem sok dolgom van amennyiben minden rendben zajlik, ettől függetlenül folyamatosan figyelem az ablakokat - amikre rálátok - és próbálok hallgatózni az ajtónak dőlve, ha bármi gyanúsat hallok a folyosóról azonnal tudatom a többiekkel, mielőtt kinyitnám az említett nyílászárót és kilesnék.

A kérésemre becsatlakoztatnak, hogy halljam a szobában folyó eseményeket. Úgy tűnik minden menetrendszerűen halad. Persze a lebukást leszámítva. Már bilincselnék meg a célpontot. Ekkor viszont Ms. Fisher javasolja, hogy a képesség blokkolót, amire, a hangokból ítélve, nem reagál jól a célpont. Érthető. Senki sem szereti, ha ennyire szabályozzák. Vagy csak rájött, hogy képességblokkolóval nehéz lenne megszökni. Inkább az utóbbi. Ezután csak pár csattanás hallatszik. Nyilván megpróbál megszökni. Mivel nem hallok mást, ezért nincs sok lehetőségem mint ugrani. Gyorsan elrugaszkodok a tető széléről és visszalövöm a hálómat, nehogy találkozzak a földdel. Ha minden jól megy és jól számoltam ki, akkor az ablakon át gyorsan be is tudok jutni. A ruhámnak ki kell bírnia az üvegeket. Amint beérek gyorsan felmérem a helyzetet. Ha a célpont támadott, akkor nyilván az alakját is felvette valamelyik társamnak. Ha nem, akkor az ismeretlen kapcsolom egy kis kéz-láb összekötözéssel és egy kis altató gázzal meg is oldom a helyzetet. Akkor sem kérdezek sokat, ha látok valamelyik csapatársamból még egyet. Rögtön összekötöm a kezét és vagy lábát, hogy ne próbálkozhasson semmivel. Ezután oda ugrok és a spray-altatógázzal mindkettejüket kiütöm. Probléma megoldva. Ha nem látok duplikáltat és senki sem fogja a másikra a fegyvert, akkor elmenekült az emberünk és új akció kell.

Az ötletem nem arat osztatlant sikert, mondhatnám azt is, hogy a terv kivitelezése heves ellenállásba ütközik - méghozzá egy nekem támadó alakváltó mutáns képében. Reflexszerűen lendíteném a karom, hogy egy stílusos mozdulattal orrba verjem a tagot - az se érdekel, ha belehal - de sajnos mire a gondolat megfogalmazódik az agyamban, már itt is van, és paff, nekem csapódik. Na, ilyen az én szerencsém, kifogtunk egy szupergyors alakváltó szupermutánst a szuperszállodában ami szuperbiztonságos és ezért szupermódon a fegyvereink sem lehetnek nálunk - szuper. Minden szupi-szuper, minden olyan jó hogyha közös a cél. Próbálok észhez térni a földön, és felmérni a helyzetet - ahol én nézek önmagamra. Még szerencse, hogy nem vetekszem egy idegbajos aranyhal felfogóképességével, ezért egyből lejön, hogy az alakváltó az - meg is próbálok rávetődni, és lefogni, miközben kiabálok a többieknek.
- Hozzátok a k-rva képességblokkolót! - mondom, ebből valszeg eljutnak arra a következtetésre, hogy nem egy next-level blöfföt hallanak, hanem ezzel be tudom bizonyítani, hogy én vagyok az igazi - meg amúgy is ez a logikus.

//Mivel se Gami, se Paci nem írt, én meg iszonyúan gyengének érzem magam 13 óra alvás után is... így megvárom őket, ha nem írnak, akkor legkésőbb csütörtök lesz új kör.//

~ Ez egy retardált. Csodálom, hogy eddig életben maradt. ~ jegyzi meg magának Mallory miközben leendő fogjuk nem fogja fel, hogy emberrablással áll szemben. Amit megint csak nem ért Mallory, hogy hogyan hiheti bárki is azt, hogy egyetlen, ráadásul szupranacionális szervezet vadászik csak rá. Ezen a kérdéskörön azonban nem gondolkodik sokat, hiszen ha a férfi azt sem fogja fel, hogy nem hatóság küldte őket, akkor miért kéne további gondolatokat pazarolni rá. Inkább a megbilincselésén kéne munkálkodniuk. Ami addig a pontig működni is látszik, amíg meg nem említik a mutáns képességét. A férfi meglepő gyorsasággal pattan fel és süvít el közte és Tariq között. Erre már kénytelen fegyveresen reagálni. Előrántja kését és úgy ugrik a férfi után...akiről azonnal látja, hogy nő. Alex ráadásul...
- Kéne egy kis pókos segítség. - mondja gyorsan. Tariq csak egyet pislant és már mozdul is, de amikor megfordul eszébe jut a célpontjuk képessége. Fél szemével a mellé érkező Malloryra sandít.
- Balra. - Vakkantja és a jobb oldali Alexre veti magát, miközben Mallory a bal oldalit veszi célba.

//Darren ugyan kért egy nap haladékot, de mivel senki sem írt, így 1 nap is felesleges a tali miatt... szóval legkésőbb szerdán lesz új kör.//

Mallory és Tariq sem kapják a fejüket ösztönösen a robbanás felé. Ennek legfőbb oka, hogy sok-sok éves képzés és gyakorlás miatt "áthuzagolódott az agyuk" és már az élet ösztönük uralkodott és nem a kíváncsiságuk. Azaz nem néznek bele a lövésbe, nem néznek bele az atomvillanásba. Egyszerűen kitérnek előre. Erre pedig a legrövidebb út a padló, így mindketten hasra vetik magukat. Testük és arcuk is védve volt ezáltal valamelyest. Azonban a kiesett időt nem lehet pótolni. Még nem is múlhatott el a robbanás hangjának csengése a fülükben, amikor már álltak fel. A hátukról lehulló üvegszilánkok halk csilingelését még nem hallották. Szemük azonban tiszta volt, de amit láttak nehezen hitték. A kiesett időben az egyik Fisher eltűnt. Tariq mozdult elsőnek. Ő próbálta magát továbbra is a rózsaszín hajú nőre vetni, hogy lefogja.
- Nem bántani akarlak, csak meggyőződni arról, hogy te vagy a barátnőm...SEAL Silver? - hadarta gyorsan, mielőtt komolyabb sérüléseket okoznának egymásnak. Abban nagyon reménykedett, hogy az emlékeket nem tudta lemásolni az a Smith. Mallory késsel a kezében körbetekintett a szobán. Az abbamaradó fülcsengés mellett végighallgatta a tökéletesen inkompetens ügynököt, aki valószínűleg nagyon meg van elégedve magával és azzal a semmivel amit eddig tett. Nem is beszélve a hiányos adatokról, amiket a SHIELD eddig képes volt felmutatni az akcióval kapcsolatban.
- Központ. Végletesen kompromittálódtunk. Javaslom az akció befejezését és a teljes csapat távozását.

Legszívesebben felüvöltenék örömömben, ez annyira menő volt! Persze senki sem értékeli. Néhányan kaptak egy-két üvegszilánkot az arcukba, de aki nem tudott ez elől elfordulni, az így járt. Na mindegy. Nem látok senkiből kettőt, ami azt jelenti, hogy vagy kiszedett valakit, vagy állati alakban van. Csak nem olyan gyengék, hogy kiszedjék őket, így marad az állati alak. A nagyobb gond a betört ablak. Ha jól emlékszem, akkor nem tudjuk, hogy rovar vagy bogár alakot fel tud-e venni. Ha biztosan tudnánk, akkor elkezdhetném behálózni, amivel egyszerűbb lenne a dolgom. Így viszont csak maradok és figyelek. Amire a SHIELD-es is felhívja a figyelmemet. Ami jó mert sosem gondoltam volna rá egymagam. Jó tudni, hogy ilyen okos csapattársaim vannak. Eddig észre sem vettem, de a riasztó is bekapcsolt. Ennyi baj legyen. Ezt még simán meg lehet magyarázni bármilyen kitalált indokkal, amihez egyszerűen lehet videót készíteni. WREC-es szerint végleg vége az akciónak, amivel nem feltétlen értek egyet. Még simán elkaphatjuk az emberünket. Egyenlőre az ablaknál maradok és figyelek a legkisebb mozgásra is. Az ujjaim a hálóvető aktiváló gombján vannak. Amint látok egy állatot kimenekülni, azonnal lövök, ha elég nagy, hogy elkapjam vele. Ha valami túl messze van, akkor azt a többiekre bízom, nekik is csinálni kell valamit.

//Most is látszik, hogy miért kértem, hogy ne utolsó éjjel írjatok, mivel senki sem írt nem tudok kört váltani... kedden kaptok reagot remélhetőleg.//