Re: Spartax

by **Thorhalla** Szer. 11 Feb. 2015, 10:30

2048. március 2., hétfő – Spartax
Résztvevők: Zyro-Rel / Zyro Tao és Zen A. Khalil

Aiannak természetesen engedték, hogy a páncéljában jelenjen meg, hiszen neki az volt egyben az ünnepi vértje is. Csak a bandázst kellett deaktiválnia, hogy ne nézzen ki csillagtérképnek, de utána a régi megszokott páncélja volt már rajta. Az átöltözés, illetve mindez nem tartott olyan sokáig, Zyro szavaira még bólintott Quill, hogy megteszi, amit tud, bár a végső döntés úgysem az övé. Miután mindenki készen volt és megérkeztek a trónteremhez a szükséges mennyiségű őr volt csak ott, nem volt több. Amint kinyílt az ajtó odabent sem volt több, mint megszokott. A trón előtt két személyt láthatott meg a páros, egyelőre csak háttal, az egyik a méretek és külső, illetve ruházat alapján nő lehet, ő úgy 180 cm magasnak és vékony testalkatúnak tűnt, a férfi mellette jó két méter magas volt, erősebb testalkattal. A ruházatuk mindkét fiatal férfit némileg az Asgardiak öltözetére emlékeztette, a férfinél levő fegyver, a pöröly is erre elékeztetett.
Spartax - Page 2 3659930-brb

- Had mutassam be a Korbiniták képviselőit, Delta Ray-t és La Shara-t.
Határozottan nem tűntek olyannak, mint akik a Rákuniverzumból származtak.
- A Köpenyért jöttünk, mit eltulajdonítottak tőlünk s ezért világunk elpusztult nem is oly rég – mondta a férfi Zyro felé fordulva.
- Még érezni rajta az energiát nagyuram – mondta a nő Deltának címezve szavait.

by **Godlaw / Tao** Pént. 13 Feb. 2015, 21:54

A trónterembe érve egyértelműen látszik, hogy a tanácsomat nem fogadta meg az uralkodó, úgy tűnik, nem fél az érkezőktől, vagy legalábbis nem akarja ennek látszatát kelteni. Ami viszont nem annyira egyértelmű, hogy kik is a jövevények. Nem tűnnek ismerősnek, és semmiképp sem tűnnek azoknak a szörnyeknek, amiket leírt a Voldi tudós. Akárkik is ezek, nem jelentenek elsődleges veszélyforrást. Persze önmagában az is veszélyes, hogy olyan dolgot kérnek számon rajtam, ami nincs nálam. Ki tudja, mennyire lesznek követelőzőek?
-Üdv, Delta Ray – egy szerény meghajlással üdvözlöm őt. – La Shara – fordulok a nő felé, és megismétlem a mozdulatot.
A lószerű fejű, de minden egyéb attribútumot illetően asgardira hajazó férfi rögtön a tárgyra tér, és nem csak az igényét jelenti be ismét a köpenyre, hanem meg is mondja, miért szeretné azt. A nő ezután olyan kijelentést tesz, ami arra enged következtetni, hogy valamiféle képessége van a kozmikus energiák feltérképezéséhez. Ez több, mint hasznos lehet akár a mi feladatunkhoz is.
-Sajnálom, Delta Ray, hogy a Korbiniták világa, az otthonotok megsemmisült, fogadd őszinte részvétemet. Sajnos a Köpenyt nem tudom odaadni neked, mert nincs a birtokomban, soha nem is volt. De úgy fogalmaztál, „eltulajdonították tőletek”, tehát nem is gondolod, hogy én vettem volna el. Amit La Shara mond az energiákról, gondolom kozmikus energiára gondol. Valóban érzékelhet rajtam ilyet, sok időt töltöttem el egy erős kozmikus energiaforrás közelében, amit korábban a Köpeny rejtett. Szeretném megkérdezni azonban, hogy miért éppen nálam keresed a Köpenyt? Sohasem láttam, mindössze mások elbeszélése alapján szereztem tudomást a létezéséről. Talán azt gondolod, hogy segíthetek a megtalálásában?
Egyelőre elég békésnek tűnnek mindketten, és egyenesek, így én is őszinte vagyok velük, ha bár a Voldiakról nem szólok, mert nem akarom bajba keverni őket.

by **Ammon Einarson** Hétf. 16 Feb. 2015, 16:28

A saját ruházatom is elfogadható volt így miután elintéztem az öltözést a szobámban vissza is indultam a találkozó helyéhez. Ott a két vendéget be is mutatják, hogy mely nemzet képviselői, hogy kik is ők. Nevük, népük és népük sorsára is gyorsan fény derül ahogyan eredeti tulajdonosuknak nevezik magukat az említett köpenynek. Zyro felé intézik főképp szavaikat mivel érzi a nő rajta a köpeny által kisugárzott energia nyomait. Elég specifikusnak néz ki a reakciója, hogy tévesen ítélje meg. Feltehetőleg ismeri az energiáit eléggé ahhoz, hogy ezt megállapítsa és az érzékelése sem lehet gyenge. Hiszen bizonyára én is sugárzok magamból valamien szinten a bandázs miatt. De vajon ennyi alapján követték le őt ide is? Vagy valaki információt szolgáltatott nekik. Egyenlőre viszont csak csendesen figyelem a beszélgetésük irányát. Még nem tartok agressziótól, remélem maradni is fog a civilizált megoldása a szituációnak. Hiszen biztos nincsen Zyro-nál a köpeny, nem mondta és most is azt állítja, hogy nem is látta az említett tárgyat sem és hiszek a szavának. Remélhetőleg a két követ is így fog dönteni és nem lesznek problémák. De a csendes áldogálás közepette kicsit jobban is megnézem magamnak a két Korbinitát. Nem mindig van esélyem, hogy új fajt lássak. Hiába az elmúlt időben többet ismertem meg mint bármikor is gondoltam volna sosem fog problémát okozni egy új megismerésére a hajlandóságom megtalálása.

by **Thorhalla** Kedd 17 Feb. 2015, 09:55

2048. március 2., hétfő – Spartax
Résztvevők: Zyro-Rel / Zyro Tao és Zen A. Khalil

Arra a részre bólintott mindkettő, amikor Zyro a sajnálatát fejezte ki a világukat illetően. Aian jól gondolta egyébként, valóban volt kisugárzása a bandázsoknak valamilyen szinten, és az is kozmikus erő, így a gondolatmenete valóban helyes volt, hogy specifikusan azt érzi a nő, amit kell. Közben alaposan meg is nézi a párost, a bőrszín és jó néhány vonás alapján határozottan egy fajba tartoznak, még akkor is, ha a nő sokkalta emberibbnek nézett ki, mint a férfi, akin olyasfajta vonások voltak láthatóak, amiket a Földön az egyik állatnál, a lovaknál látott. A félkree szavait a két idegen láthatóan kétkedve fogadta, Zyro szavai után a férfi intett a kezével, hogy a nő folytassa a beszédet.
- Nem érzek minden kozmikus energiát, papnőként csupán a Köpeny erejét vagyok hivatott érezni – magyarázta. – És tévedésben vagy, a Köpeny nem csak energiát rejt el, hanem az maga az energiaforrás.
- Azt az energiaforrást, nagyon régen a fajunk megalkotásakor maguktól az istenektől, teremtőinktől kaptuk – kezdte a férfi.
Azt mind Aian, mind Zyro, hogy nagyon sok világ hívta így a Celestialokat.
- Azaz energia volt, ami életben tartotta a bolygónkat, van egy funkciója, ami a sugárzást elrejti, egy másik dimenzióba, a funkciója a Köpeny. Mikor elvitték tőlünk a bolygónk magja instabil lett, majd a világ szó szerint a darabjaira hullt – folytatta.
- Így te vagy az, aki jelenleg a legközelebb áll a Köpenyhez, talán még azt is mondanám, hogy te magad vagy az – vette vissza a szót a nő.

by **Godlaw / Tao** Kedd 17 Feb. 2015, 16:25

Azt eddig is gondoltam, hogy nem mindent tudok a Köpenyről, de úgy tűnik, elég nagy tévedésben voltam. Kérdéses, hogy a Voldiak tudták-e, hogy valóban a Köpeny is energiaforrás, vagy azt hitték, hogy csak arra alkalmas, hogy elfedje a Szívet. Az nem újdonság, hogy a Celestialoktól kapták a Köpenyt, tudtam eddig is, hogy efféle technológia, épp ezért volt alkalmas a Szív elrejtésére. Az viszont igen érdekes részlet, hogy az energiaelnyelő képessége elvesztésével nem tudta megvédeni a bolygót, ami széthullott. Látom a logikát abban, amit La Shara mond, de van egy elég nagy ugrás, egy hiányos alapokon nyugvó következtetés az elképzelésében.
-Nagyjából egy évtizedet töltöttem egy Celestialoktól, vagy ha úgy tetszik, az isteneitektől származó eszköz mellett, ami szintén egy erős energiaforrás volt. Ezt a forrást sokáig védte a Köpeny, hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől, így könnyen lehet, hogy még erősítette is egymást a két sugárzás. Én pedig megtanultam ezt az energiát és vele együtt a sugárzást is elnyelni, felhasználni az évtized alatt. Egy időben kozmikus energiaként léteztem én magam is.
Egy rövid időre elhallgatok, nem régen hagytam el az Ürességet, és az ott történtek mindig megviccelik az emlékezetemet. Egy évtized, nagyjából így lőttem be azt az intervallumot, de nehéz pontosan megállapítani az idő múlását, ha az egyetlen változó dolog a világban a gondolat. Aian számára ez a részlet még nem ismert túlságosan, nem beszéltem neki az Ürességről, ahogy a többieknek sem nagyon. Talán meglepő lehet számukra, de azt hiszem, ha valaki, akkor Aian megérti a kozmikus energiák okozta furcsaságokat, elvégre a karperece is hasonló energiáknak parancsol.
-Mindez valóban elképzelhetővé teszi, hogy képes vagyok a Köpeny sugárzáselnyelési tulajdonságát reprdukálni, bár egy bolygónyi sugárzás esetében igen megterhelő lehet, és energiaforrásként így sem funkcionálnék. De még ha képes is vagyok erre, ha én vagyok a Köpeny, ez már nem segít a bolygótokon. Tehát miért vagytok itt?
Van persze elképzelésem arról, hogy mit szeretnének tőlem, de a találgatás időpocsékolás, és túlzott érdeklődő oktalanságot mutat. Amit el kell mondaniuk, el fogják mondani, ahogy eddig is megtették.

by **Ammon Einarson** Hétf. 23 Feb. 2015, 23:44

A nő következő szavai megerősítettek abban amire gondoltam, hogy azt a fajta energiát képes érzékelni. Bár ha nem is mondta volna el sem lett volna kétségem felőle sok. Hiszen ha mindet érezné s nem tudna köztük külömbséget tenni akkor nem tudták volna ilyen precizitással meghatározni Zyro helyzetét itt. A Celestialoktól kapták ezt a tárgyat. Várható volt, másról még nem hallottam, hogy képes lett volna ilyesfajta technológiai fejlesztésre. Elkeserítő, hogy a bolygójuk ennek eltűnése miatt semmisült meg. Bár az én hazám fizikálisan nem de én is elvesztettem örökre amit igazán otthonnak tudtam hívni így van egy fogalmam, hogy micsoda keserűséget okozhatott az nekik.
Mikor Zyro mesélni kezd, számomra is még ismeretlenről felé fordulok és úgy hallgatom. Még nekünk sem mondta ezeket el, hogy mi is történt vele a múltban mióta nem láttuk egymást. Jó oka lehetett rá, hogy nem hozta fel korábban, nem igazán volt alkalmunk sem beszélgetni és mesélni az élményekről. Bár egyikünknek se olyanok ezek amiket meg lehet osztani egy asztalnál valami ital társaságában. Ahogy leírja a végén, hogy képes elnyelni sugárzást a bandázsra emlékeztet, bár különbségeik megvannak a bandázs elnyeli a kozmikus energiákat, összegyűjti és kivetíti azt. Már amennyire számomra tiszta a folyamata. Persze ez is most mellékes, de nem is kerülgeti a lényeget Zyro és rákérdez, hogy most mit akarnak a követek. Bár kétlem, hogy meg tudja Zyro vagy bármelyikünk is adni nekik, se a köpeny nincs itt, se a bolygójuk nincs meg így céltalannak tűnő ez a találkozó számomra most. Bár lehet, hogy csupán egy bűnbakot keresnek. Elpillantok közben a többiek felé is, hogy miképp állnak a kialakult helyzethez. Én így lettem nevelve, hogy ne üljön ki rögtön minden az arcomra és a tartózkodás az érzelmi kitörésektől de talán Aderra az egyetlen közöttük aki hasonló képen lehet. Ha más nem is talán egy apró véleményt meglátok rajtuk, hogy miképp is viszonyulnak a beszélgetéshez ami kialakult a követek és Zyro között.

by **Thorhalla** Kedd 24 Feb. 2015, 10:26

2048. március 2., hétfő – Spartax
Résztvevők: Zyro-Rel / Zyro Tao és Zen A. Khalil

- Tehát a Voldi vitte el – állapította meg a férfi.
- Ami azt illeti, úgy tűnik, hogy még mindig nem érted teljesen – vette vissza a szót a nő. – A Köpeny és a másik tárgy nem két külön dolog. Hanem egy és ugyanaz. Csak éppen alkalmazkodik külsőben ahhoz, amelyik fajnál van, rendelkezik egy köztes dimenzióval is, ahonnan az energiáját képes nyerni.
Ezeket már tapasztalta Zyro is. Úgy tűnt, hogy olyasvalaki volt a Voldinál, aki igencsak jól ismerte a tárgyat, hogy a védelmező, árnyékoló funkciót képes volt kikapcsolni.
- Ha a tárgy nincs nálad, akkor energiát akarjuk kinyerni belőled – folytatta. – Veszélytelen folyamat rád nézve, ellenben nekünk az életet jelenti.
- A fajunk haldoklik – mondta a férfi. – Az energia nélkül a fajunk kihal és nem maradhat életben. Mindenképpen szükségünk van rá.
Most már ezek után egyikőjük sem tett hozzá megjegyzést, hanem a figyelmüket Zyro-ra fordították, hogy mit is fog felelni erre az egészre.

by **Godlaw / Tao** Kedd 24 Feb. 2015, 20:59

Végre összeáll a kép, ezek szerint a Köpeny és a Szív egy és ugyan az, egyetlen Celestial ereklye két funckiója, de ezt még talán a Voldiak sem tudták. A betörők nem vitték el a Köpenyt, mindössze kikapcsolták azt a funkciót, így a Szív energiáját már semmi sem fedte el. Ezután jön a történet szomorú része, és az, hogy tőlem mit szeretne a két korbinita.
-Nem tudom, hogy ki vitte el, csak azt, hogy hozzájuk került végül. Eddig azt hittem, ellopták tőlük a Köpenyt az energiaforrásról, hogy lebuktassák a sugárzással az ereklye helyét. Így viszont világos, hogy nincs egyik a másik nélkül. A tárgy most egy... Egy másik dimenzióban van, egy üres világban. A Voldiak akarták így, hogy biztonságban legyenek. Attól tartok, az energia gyorsan fogy belőlem, amióta elhagytam a dimenziót, nem tudom, mennyit lehet még kinyerni, mire lesz ez elég. De ez a legkevesebb, amit tehetek a Korbinitákért, akiket ilyen sorscsapás ért. Sajnálom, hogy elveszítettétek a Köpenyt, és azt is, hogy a Voldiak terve miatt elérhetetlenné vált számotokra.
Valójában én magam teremtettem meg a gépet az Ürességben, amely lehetővé teszi a dimenzióba való átlépést. Így, anyagi formában több időre lenne szükségem, de emlékszem a folyamatra és a szerkezetre, meg tudnám építeni újra. Elmondhatnám persze nekik azt is, hogy a Voldiak képesek voltak oda átjárót nyitni egyszer, tehát újra megtehetnék, de…
A tervemnek része, hogy Tyranist oda zárom be, miután megharcoltam vele. Ott fog ő erőt gyűjteni, és megtanulja azt, amit én is megtanultam, az energia uralását. Tyranis majd kiszabadul idővel az Ürességből, ehhez pedig szüksége lesz a Szívre, Köpenyre, vagy nevezzük akárhogy is, az energiára. Ha kihoznám onnan, Apokalipszisként való bukásomat kockáztatnám.
Ez lenne talán Apokalipszissé válásom első lépése, már az Ürességben megváltoztam, de most kezdődik el igazán az út. A Korbiniták jövője a kezemben van, megállíthatnám a kihalásukat. De ezzel elvenném az esélyét, hogy Tyranis is ki tudjon jutni az Ürességből, ha pedig nem jut ki, sosem győzhet majd le engem, mint Apokalipszist, és akkor sokkal több halál szárad majd a lelkemen. Talán Apokalipszisként minden általam elvett élet csak ezt a célt szolgálja majd, hogy egyszer bevégezhessem majd a sorsomat Tyranis-szal.
De feláldozni egy népet? Végső soron nem pont ez tenne engem Apokalipszissé? Az ilyen döntések sorozata? Mi van, ha az egyetlen okom erre épp az, hogy láttam a jövőt? Mi van, ha rosszul értelmezem a shi’ar istenek szavait? Nem építhetek mindent arra, hogy elvesztem majd az uralmat magam felett, és gonosszá válok. Így minden lépésem épp ezt a viselkedést tükrözi, és az uralmam megtartása mellett is ugyan olyan gonosz lennék. Nem! Az Ürességben kiötlött terveimben nem bízhatok! Túl sok… IDŐ ment el azzal, hogy a saját gondolataimmal, félelmeimmel és jövőmmel voltam összezárva. Nem gondolkodtam tisztán, és azóta is ezeket az őrült terveket forgattam magamban. De az nem a valóság, nem a valódi világ volt, az őrület helye.
-Várjatok… - Szólalok meg hosszas tépelődés után, valószínűleg ők is láthatták az arcomon, hogy töröm a fejemet valamin. Tartásom is más lett, a formaságokat sutba dobtam, vállaim is megereszkedtek, egyrészt a kétségbeesés, másrészt az elkerülhetetlen sors miatt. – Nem voltam teljesen őszinte veletek. Valójában van mód rá, hogy elhozzam a Köpenyt a másik dimenzióból, az Ürességből. De nem könnyű – sóhajtok egyet, amikor belegondolok a folyamat lépéseibe.
-Azt hiszem, meg tudom építeni a gépet, amivel át lehet oda lépni, de legutóbb az átlépés után a gép már nem volt meg. Tehát újra meg kell építenem az Ürességben is azt, amivel kijöhetek, és kihozhatom magammal a Köpenyt is. Ehhez elég idő kell, hogy ismét átlényegüljek kozmikus energiává, talán kevesebb, mint a legutóbbi alkalommal, mert van még bennem az energiából, ahogy La Shara is mondta. Az ott eltöltött idő ebben a világban máshogy mérhető. Valószínűleg hónapokra vagy évekre lesz így is szükségem, de ti sokkal kevesebbnek érzékelitek majd. Mondanám, hogy tartsatok velem, de az Üresség… Nem kegyes az elméhez. És a képességem miatt csak én vagyok képes a Köpeny energiájából építkezni. Végső soron én vittem a Köpenyt az Ürességbe, még ha azért is tettem, hogy megmentsem a Voldiakat. Nekem kell most visszahoznom, hogy megmentselek titeket is.
Bár a szavaim tartalma valamiféle hősiességet sugallhatna, a hangom mégis remeg. A félelem teszi ezt, félek attól, hogy ismét visszamegyek az Ürességbe, és egyedül leszek a jövő riasztó gondolatával. Mi van, ha megint elveszítem a józan eszemet? Mi van, ha ezúttal nem találok vissza a helyes útra? Ha visszamegyek, azt kockáztatom, hogy tényleg megőrülök, és talán épp ez hozza el a jövőt. Már megint az elkerülhetetlenség fenyegetése… Nem áldozhatom fel a Korbinitákat a félelmeim miatt! Hagyhatnám őket meghalni, hogy az őrületben kovácsolt tervem valóra válhasson, és hagyhatnám őket meghalni azért is, hogy ne lehessenek újabb őrült terveim. Mégis azt kell választanom, hogy megpróbálom őket megmenteni, és vállalok minden ezzel járó veszélyt.
-Ha ez nektek is megfelel, akkor mielőbb munkához látok, hogy megalkossam a gépet.
A nagyjából tíz évnyi időm utolsó szakaszát töltöttem a gép megépítésével, így az emlékek igen frissek, és mondhatni felejthetetlenek, hiszen ez jelentette szabadságom zálogát.

by **Ammon Einarson** Szer. 25 Feb. 2015, 13:39

Meghallgatjuk, hogy mit is szeretnének a Korbinák, de az elsőre nem tűnik olyan egyszerűnek mint amilyen könnyedén mondják. Az energia a fő probléma, az hiányzik és bár a bolygólyukat is az tartotta stabilan, úgy tűnik nem csak annak volt fontos hanem magának a népnek is szüksége van rá. Ez már így inkább probléma és tisztázza is, hogy miért kell nekik, miért keresik a szerkezetett még úgy is, hogy a bolygó már nincsen.
Zyro elsőre bele egyezik az energiák kinyerésébe de láthatóan gondterheltség ül ki az arcára. Valamin nagyon merengeni kezdett. Talán a lehetőségeket fontolgatja. Én nem tudok eleget ahhoz, hogy javaslatot tegyek így csak várni tudok, hogy mivel áll elő, amit meg is tesz. Zaklatja valami. Mikor előáll a lehetőséggel, hogy meg tudja adni a követeknek azt amit akarnak, a gépet. Ahogy beszél a helyről ahova mennie kell ehhez nem tűnik barátságosnak. Egyedül menne, úgy hallatszik a szavaiból de valami azt súgja, hogy ez most nem lenne a legjobb megoldás.
Ha jól értettem szavait akkor lehetséges, hogy vele tartson más is. Talán az lenne a legjobb ha nem egyedül menne. Első lépésképp viszont fogadják el az ajánlatát. Utána pedig majd felajánlom számára, hogy elkísérem, négyszemközt. A nega bandázs miatt talán én vagyok rá a legalkalmasabb. De ezt mindenképp négyszemközt fogom megbeszélni vele amint lehetőség nyílik rá. Nem szeretném se a követek előtt sem pedig a többiek előtt ezt nyílt fórumon megvitatni. Láthatóan Zyronak nem a kedvenc témája ez, úgy érzem könnyebben rá tudom beszélni, hogy majd beleegyezzen ha csak ketten beszélünk. Persze azt sem szabad elfelejtenem, hogy lehet nem is tudja senki sem elkísérni.

by **Thorhalla** Csüt. 26 Feb. 2015, 07:03

2048. március 2., hétfő – Spartax
Résztvevők: Zyro-Rel / Zyro Tao és Zen A. Khalil

Ahogyan Aian figyelte Zyro-t a gondolatai a társával kapcsolatban úgy tűnt, hogy helyesek lehetnek, azonban valami felrémlik neki. Zyro más volt, mint akit ismert még a Földön. Akkoriban Zyro nem habozott volna azonnal a másik nép megmentésére sietni, akár az élete árán is, most azonban nem. Már eddig is voltak jelei annak, hogy más lett, de mindez nagyon feltűnő volt. Mindeközben a páros sem volt teljesen oda az időhúzásért, noha illedelmesen és kimérten bólintottak. Annak a hírnek pedig határozottan nem örültek, hogy nincs megoldás a népük megmentéséért. A megkönnyebbültség látszott rajtuk végül, ahogyan Zyro kimondta, hogy mégis van megoldás és oda tud menni.
- Úgy tűnik, hogy nem ismered az energiát még – mondta a nő. – Hiába töltöttél vele annyi időt.
Kivárt néhány pillanatot, hogy Zyro reagálhasson minderre.
- Minél tisztább a lelked, annál könnyebb használni mindezt. S ezen felül, minket papnőket kiképeztem kisgyermek korunk óta, hogy képesek legyünk irányítani ezt a hatalmat, energiát, könnyedén.
- Így jómagam is ragaszkodnék ahhoz, hogy La Shara-t is magaddal vidd abba az úgynevezett Ürességbe – mondta a férfi is. – Így nem évtizedeket, hanem órákat kellene csupán ott tölteni.
Ezek után már nem volt egyikőjüknek sem most hozzáfűzni valója mindehhez, hanem várták, hogy főleg Zyro mit is fog szólni mindehhez.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 28 Feb. 2015, 15:17

Mikor látom az arcukon, hogy megkönnyebbülnek a szavaim miatt, egy kicsit én is fellélegzek. Nem ellenségesek, és nem dühösek rám, amiért nem mondtam el elsőre, hogy van egy ilyen lehetőség is. Ezek szerint nem tudják, hogy mi volt a tervem eredetileg, de honnan is tudhatnák. Ők azt hihetik, hogy kitaláltam ezt az ötletet, vagy legalábbis azért nem mondtam el elsőre, mert félek az Ürességtől. Ami igaz is, de persze ennél több van a háttérben. De ezt már elvetettem, és nem is fogok visszatérni ehhez a gondolatmenethez, egyszer és mindenkorra véget vetek ennek a szemléletnek. Nem félhetek egész életemben attól, hogy mit hoz a jövő, és nem viselkedhetek méltatlanul azért, mert a jövőben talán olyan leszek majd. A magam kezébe kell vennem a sorsomat.
-Ezt valóban nem tudtam – válaszolom La Sharanak, amikor elmondja, hogy a tiszta lélek segít az energia használatában. Nekem nincs viszonyítási alapom, nem tudom, mennyire tartott sokáig, és meddig tartott volna más helyzetben. De jó hír, hogy La Shara képes használni az energiát, tudja irányítani, és így talán sokkal gyorsabban létrehozhatjuk a gépet, ami kihoz minket és a Köpenyt is.
-Ez elég jól hangzik, ha valóban néhány óra alatt sikerülne ez, akkor ebben a dimenzióban csupán egy percnek tűnne az egész, amíg távol vagyunk. Ebben az esetben nagyon is örülnék, ha velem tartana La Shara – válaszolom Delta Raynek.
Aianra nézek, aki nagyon szótlan már egy ideje, nyilván keveset ért abból, amiről beszélünk, és nem is szánok neki nagy szerepet a tervben, de így jár a legjobban. Végül újra La Sharahoz fordulok.
-Rendben van, akkor ezt megbeszéltük. Elkészítem a gépet, amilyen gyorsan csak tudom, hogy átléphessünk az Ürességbe. Szükségem lesz hozzá alkatrészekre és szerszámokra. Ezen a bolygón végezzem el mindezt, vagy azt szeretnétek, hogy veletek menjek valahova?
Ha megvan a gép, átlépünk az Ürességbe és visszajövünk, meglesz a Köpeny, de még mindig el kell vinniük a népükhöz. Nem tudom, mennyi időbe telik majd, míg kész lesz a szerkezet, így talán ha már most elindulok velük a népükhöz, kevesebb időt kell várniuk a Köpenyre. De ez persze az ő döntésük.
Mindez lassítja a tervemet, hogy megtaláljam Tyranist, és elmondjam neki, hogy mi a célja a Rákuniverzum hódítójának, de mivel a karpereces helycsere amúgy sem működött, a tervem egyelőre megfeneklett. Talán Aian majd kitalál valamit, amíg én a korbinitákkal vagyok elfoglalva.

by **Ammon Einarson** Szomb. 28 Feb. 2015, 20:41

Megállapodás felé haladunk szépen lassan a beszélgetés során. Vagyis megállapodásra jutnak. A utazás a ürességbe és a vissza hozatala a szerkezetnek biztos pontokká váltak a kialakult helyzetben. És a végén pedig még abba is bele egyezik Zyro, hogy La Shara elkísérje őt. Ennek igazán örülök, egyrészt gyorsabbak lesznek az elkészüléssel de főképp az nyugtat meg, hogy nem teljesen saját gondolataira lesz utalva ismét. Én csupán hátráltatnám őket egyébként is és tartok tőle, ha bármi módon is észlelte a nemrégiben tett gyenge próbálkozásunkat Tyranis és úgy dönt ő aktiválja a cserét, nem tudom, hogy mit okozhatna az az ürességben. Talán csak túlságosan is bele akarok szólni az ügyeibe, vagy sokkalta gondterheltebb vagyok a bolygómon történtek miatt ami meg hat a hangulatomra is. De ha nem is erőltetem vagy vetem fel az ötletét neki, hogy velük tartok, akkor is beszélnem kell vele mielőtt még elkezdenék a végrehajtását.
Amikor felém néz Zyro némi aggodalmat fedezhet fel az arcomon. A rideg fém sisak most nem takarja el, hogy mit is érzek. Lehet, hogy nevetséges valahol, hogy egy olyan emberért aggódok akivel nem csak hogy régen találkoztam de ismerni se ismertük egymást teljesen. Más a világunk is teljesen. Ettől viszont még nem érzem úgy, hogy semmit sem téve kellene szemlélnem amikor talán tudok segíteni, vagy ha segíteni nem is egy hallgatóságot biztosítani neki. Van akinek az is elegendő.
Végül megszólalok, először a jelenlétében a követeknek is.
- Nem tudom, hogy a tisztelt követek mennyire vannak idő szűkében - kezdek bele tisztelet tudóan, mintha csak saját hazámban beszélnék egy magasabb rangúval- ám mielőtt megkezdenék a gép építését egy fontos ügyet még meg kell vitatnunk négyszemközt.
Mutatok közben Zyro-ra, utalva ezzel, hogy kettőnk között lenne ez a beszélgetés és nem a jelenlegi beszélgetés lenne a témája ennek.
- Nem vesz sok időt igénybe.
Nem tudom, hogy itt jó-e a követeknek ha elkészül a gép és ide is térnek majd vissza, vagy máshová szerentnének-e elmenni, hogy mind ezt végre hajtsák de vagy így vagy úgy lesz meg akarom vitatni Zyro-val a dolgokat mielőtt még a gép építésébe bele merülne hiszen még ott van Tyranis felkeresése is.

by **Thorhalla** Vas. 01 Márc. 2015, 10:41

2048. március 2., hétfő – Spartax
Résztvevők: Zyro-Rel / Zyro Tao és Zen A. Khalil

A páros végighallgatta azt, amit Zyro mondott, majd a végén az uralkodóhoz fordultak.
- Amennyiben Spartax királya engedélyezi, nekünk örülnénk, ha ezen a bolygón lehetne – fordult a férfi az uralkodó felé.
Peter apja csak bólintott és intett a kezével, hogy Zyro mindent megkap, amire szüksége lehet ennek a tárgynak a felépítésére.
- Egy standard hetünk van mielőtt a folyamat visszafordíthatatlan lesz – mondta a nő.
Egy hét bőven sok idő volt, ennyi idő alatt Zyro képes volt megépíteni a gépet, a másik dimenzióban pedig éveket tölthettek el. Szóval volt annyi idejük, hogy Zyro és Aian még tudjanak egymással beszélni. Mindkét karbonite bólintott, hogy nyugodtan beszéljenek. Ha Zyro is benne volt, akkor akár itt a trónteremben is félrehúzódhattak az egyik sarokba, de ha akarták, akkor egy kisebb másik helységbe kísérték át az őrök őket, ahol tényleg ketten lehettek és beszélhettek négyszemközt egymással.

by **Godlaw / Tao** Szer. 04 Márc. 2015, 21:38

Az érzelmek terén nem mondhatnám, hogy kifejezetten otthonosan mozgok. Sokat éltem egyedül az anyabolygómon, a vadont járva, ahol csak a saját gondolataim és természet vett körül. időről időre visszatértem a városba, de mindig éreztem, hogy távol esik tőlem az emberek lelki állapotának kifejezésére használt eszköztár. Különös is, hogy az Ürességben ugyan úgy magamra voltam utalva, de nem volt meg a természet, az élővilág, és ez már elég volt, hogy kis híján véglegesen elveszítsem a józan eszemet.
Mindennek ellenére még én is felismerem Aian arcán az eltéveszthetetlen érzés jeleit: aggodalom, félelem, talán egy kicsit a magány és a valahová tartozás igénye, de lehet, hogy ezeket csak én képzelem oda, sosem voltam jó ebben.
Amikor azt mondja, szeretne négy szem közt beszélni velem, különös érzés fog el, mintha egy pillanatra arra vágynék, hogy megöleljem őt, magamhoz szorítsam, és megköszönjem neki. Nem tudom, hogy pontosan mit, de valamit meg kéne. Egyrészt azért, mert azt hiszem, ettől ő is jobban érezné magát. Másrészt azt hiszem, hogy nagy szerepe volt a találkozásunknak abban, hogy eldöntöttem, abbahagyom a jövőre való őrült készülődést. Ő olyasvalaki, aki a múlthoz köt, a régi ismerőseimhez, a Földhöz. Olyan rég jöttem el a Földről, már szinte teljesen elfelejtettem, milyen hely volt, kik voltak a barátaim és a családom. Ethan és anyám arca, apám szobra az anyabolygómon… Még halványan derengenek, de az Ürességben töltött hosszú idő sok mindent elvett tőlem. Aian egy kicsit visszaadott ebből, amikor újra megjelent az életemben, de azt hiszem, csak most fogtam fel igazán. Vajon ő is hasonlóan érez?
-Akkor tehát itt fogom megépíteni, még ma hozzálátok, és hamar végezni fogok vele. Ha most megbocsátanak – átváltok magázásra, hiszen a királytól, Peter apjától is elnézést kérek a távozás miatt. – A mielőbbi viszontlátásra.
Kezemet Aian vállára téve jelzem neki, hogy kövessen, menjünk át egy másik helyiségbe, ahol beszélhetünk, mégsem lenne túl illedelmes egy király jelenlétében félrehúzódni, és sugdolózni. Amikor átértünk egy másik szobába, becsukom magam mögött az ajtót, és Aianhoz lépek.
-Miről szeretnél beszélni velem, Aian?

by **Ammon Einarson** Csüt. 12 Márc. 2015, 11:41

Eldől. Ezen a bolygón lesz megépítve a gépezet és egy hét környékén lesz idő az egész akció lebonyolítására is. Emiatt a beszélgetés amit én felvetettem, hogy még megtennék négyszemközött Zyro-val könnyedén megvalósítható.
Zyro a vállamr teszi a kezét miután elnézést kér a távozásunkért és mehetünk beszélgetni. Még meghajolok a jelenlévők felé én is ahogy népemnél volt ez szokás, balomat mellkasom elé véve kerezdbe, kezemet ökölbe fogva, enyhén hajolva csupán meg. Majd megfordulok és elindulok Zyro után. A másik helyiségbe átmegyünk, teszek pár lépést még benn, gondolkozóan. Keresem a helyemet a szobában de végül csak pár lépésnyire Zyro-val szembefordulok.
Most, hogy így előtte állok és beszélhetnék, nem is tudom, hogy mit kéne mondanom neki. Mennyire van jogom, hogy prédikáljak felé vagy csak egyáltalán aggódjak utána. De kisétálni sem fogok csak úgy most már szóval inkább a szavaimon kellene gondolkoznom.
- Az előbb is már észre vettem, bár a teljes igazság talán az lenne, hogy az egész tárgyalás alatt láttam rajtad, hogy valami zaklató motoszkál a fejedben. És, hát ha akarsz akkor beszélhetsz. Én meghallgatlak Zyro. Nem mondom, hogy megoldást is fogok tudni neked adni de az, hogy magadban őrlődsz a lehetségesen az semmiképp sem szül jót vagy megoldást.
Talán nem a legjobban fejeztem ki magamat de biztos, hogy érteni fogja mit is gondoltam, hogy aggódok a viselkedése miatt.

by **Thorhalla** Csüt. 12 Márc. 2015, 16:29

Szabadkör, amíg megbeszélitek, amit szeretenétek.

by **Godlaw / Tao** Szomb. 14 Márc. 2015, 11:02

Amíg Aian gondolkodik, érleli szavait, türelmesen várok, és azon tűnődöm, vajon ő maga is úgy érez-e, ugyanúgy gondolkodik-e, mint én. Végül elmondja, ami a szívét nyomja, és a szavai hallatára egyértelművé válik, hogy a helyzetünk megegyezik. Mindketten látjuk a másik problémáit, és mindketten a másik miatt aggódunk.
-Jó megfigyelő vagy, Aian. Én magam sosem értettem az emberi természethez, az érzésekhez és a jelzésekhez, amiket az emberek használnak, de te könnyen megállapítottad, hogy valami gond van. Sokat jelent nekem, hogy meghallgatsz. Még soha senkinek nem meséltem el azt, amit elmondok neked. Nos, valóban volt valami a fejemben, aminek semmi keresnivalója nem volt ott. És így volt ez már nagyon régóta.
-Miután elhagytam a Földet, a shi’arok bolygójára kerültem, a Chandilarra. Egy templomban voltam, mikor hozzám szóltak az isteneik. Nem látomás volt vagy illúzió volt, egyszerűen beszéltek velem, mert üzenetük volt számomra. Elmondták, hogy az univerzum veszélyben van, az istenek háborúja közeleg, és nekem nagy szerepem lesz benne. Azt mondták, ha eljön az idő, én magam is istenné válok majd, átvéve egy másiknak a helyét. Nem sokkal ezután következett a látomás a jövőből.
Mindez régen történt, de még ma is emlékszem az istenek szavaira, akkor kezdődött az egész, az egész őrület, ami azóta fogságban tartott. Aian számára persze ez sem volt olyan régen, hisz nem volt az Ürességben.
-A jövőben valóban isten voltam, egy másik helyét vettem át, én lettem az új Apokalipszis. Minden, amit a shi’ar istenek mondtak, valóra vált. „Mert mindenki azon az úton halad, amire született, nem máson.” Ezek a szavak örökre belém égtek, mikor megtudtam, milyen sors vár rám. Mielőtt láttam volna a jövőt, azt hittem, dicső sors vár rám, istenek közé emelkedve segítem az embereket. A látomás után viszont a pokolba kívántam a sorsot és az utat, amire születtem. Mégsem tehettem ellene semmit, hiszen az út megvolt, a jövő elrendeltetett. Attól a naptól kezdve tudtam, hogy egyszer legyőzöm Tyranist, milliárdok pusztulását okozom, és én leszek Apokalipszis, A Nagy Evolucionista. Ez a sors várt rám, és én nem bírtam elfogadni. Legalábbis sokáig nem.
-Mindez régen történt nekem, mert én időközben csapdába estem az Ürességben. Egy olyan helyen, ahol senki és semmi nincs, ami elvonhatná a figyelmemet magamról. És amikor önmagammal foglalkoztam, elkezdtem tervezni a jövőmet. Tervet szőttem, hogyan fogom majd Tyranist foglyul ejteni az Ürességben, hogyan hagyom hátra neki a Köpenyt, amivel majd kiszabadulhat, és végül legyőzhet engem, mint Apokalipszist. Tudtam, hogy bizonyos dolgokon nem változtathatok, de próbáltam beépíteni egy biztonsági kapcsolót, egy lehetőséget, hogy Tyranis megölhessen engem. És azt gondoltam, a tervem működik, most már nyugodtan haladhatok az úton, amire születtem. Ekkor veszítettem el a józan eszemet az Ürességben. Ekkor fogadtam el a sorsomat.
-De hiba volt. Azzal, hogy belenyugodtam a jövőbe, rábólintottam arra, hogy milliárdok pusztulását okozni rendben lévő dolog, hiszen a végén majd minden jól alakulhat. Elkezdtem mérlegelni, áldozatokban gondolkodni, emberéleteket strigulázni a jövőért. És amikor a korbiniták megjöttek, ugyan erre gondoltam. Egy faj kihalása elfogadható ár, hogy cserébe a Köpeny az Ürességben maradjon, így Tyranis kiszabadulhat, és megölhet majd engem. Ezt gondoltam, amikor a segítségemet kérték. És ha te nem lettél volna itt, talán sosem mondtam volna el az igazat nekik.
-Te valamilyen módon emlékeztettél a régi életemre, a Földre, és arra, ami előtte volt. A bolygómon az erdőt jártam, történeteket írtam, és sosem lettem volna képes ártani valakinek, csak ha a saját életem a tét. A Földön hősök voltunk, az embereket védtük, és olyan lehettem, mint amilyen az apám volt az emlékeimben. És mindebből a szép múltból eljutottam a gyötrelmes jelenig, ahol a szörnyűséges jövőről vizionálok, és emberek életével kufárkodom. Miattad tudtam úgy dönteni, hogy végre vétek a jövőtől való rettegésnek. A shi’ar istenek szavait sosem felejtem el, de többé nem engedem, hogy mások mondják meg, hová vezet az életem. Kerüljön bármibe is, de megakadályozom, hogy az a jövő beteljesüljön, és erre a legjobb mód, hogy azt teszem, ami a helyes. Talán a vége nem lesz szép, lehet, hogy minden rosszra fordul, de legalább elmondhatom, hogy mindvégig a jóakarat vezetett.
-Mit gondolsz, ez elég lehet? Ha egy nap Apokalipszissé válok, te majd tudni fogod, hogy miért történt. Meg tudsz majd akkor bocsátani nekem? A szemembe tudsz majd nézni anélkül, hogy az áldozatokat látnád? Én nem tudom, milyen leszek majd akkor, de te… Te akkor is a barátom leszel, akinek elmondhatok bármit?

by **Ammon Einarson** Szomb. 21 Márc. 2015, 19:51

Sokkal több minden járt a fejében Zyro-nak mint hittem volna. Nem szégyellem kimondani, hogy sokkal több volt a felszín alatt mint a látszat. Gondjai nagyobbak voltak mint gondoltam elsőre. Elmeséli, elmondja ami a lelkét nyomja ki tudja milyen rég óta. Én pedig végig hallgatom figyelmesen minden szavát. A kérdéseire elsőre némán elgondolkozok.
- Több tucatnyi vallás van az anyabolygódon ha jól tudom és minden vallásnak több "istene" is van. Lehet, hogy a Shi'ar-oké azt mondta, hogy istenné fogsz válni egyszer de azt nem mondta, hogy melyikké. Szerintem bőven elég lehetőséged maradt a mutáns isten mellett. Talán nem is túlzok ha több száz is. Már már azt mondanám, hogy ti szerettek mindennek egy istent adni.
Elkezdek mosolyogni mint egy feszültség oldás képpen.
- "Mire haza érnék a bolygómnak nyoma sincs. Elpusztult és én minden időm a bosszúm felé fordítva kutatom azt aki okozta a bolygóm megsemmisülését..." Ezt a jövőt mondták nekem, hogy ez fog történni. Bár hogy pontosítsunk ez történt azzal a jövőbeli énemmel. Ebbe messziről nem nyugodtam bele és a Kreek segítségével sokkalta hamarabb értem az anyabolygómra mintsem az "megírva" lett volna. Jártam a bolygómon, beszéltem fajtársaimmal és tudom is, hogy mi az, hogy ki az aki az egész események mögött áll. Még azzal a nővel is hamarabb találkoztam és kétlem azt, hogy bármi romantikus összefonódásunk lenne a jövőben hisz nem úgy és akkor találkoztunk mint a jövőbeli Én. Ezek után ostobaság lenne tőlem az, hogy elhiggyem egy jövő megvan írva és annak úgy kell történnie. Lehet, a bolygóm megsemmisül ahogy azt mondták viszont ez számomra nem új.
- Én melletted állok, nem fogok eltűnni és ha kell leszek a lelkiismereted amíg megtalálod önmagadat megint. És ha Apokalipszissé is válsz egy ponton akkor is ott leszek, hogy meghallgassalak majd. És ne aggódj ennyit. Nem végeztél még ezrekkel vagy milliárdokkal, hogy ennyire sötéten gondolkozzál. Hiszen most is úgy döntöttél, hogy segítesz egy népen, egy olyanon akiknek kihalásához semmi közrejátszásod nem volt. Csupán lehetőséged adódott és úgy döntöttél, hogy megpróbálsz segíteni nekik és ha akarod akkor elkísérlek az ürességbe titeket. Bár biztosan nem tudok segíteni az építésben azt biztosan nem veted meg ha mással is megtudsz vitatni gondolatokat mit csak saját magaddal. Persze nekem az is jó ha itt maradok a bolygón. Csak akkor ígéretet kell tenned, hogy ép eszednél maradva fogsz vissza mászni ebbe a síkba és akkor én itt várni fogok rád.
- Ha megfogadsz egy tanácsot. Sose feledd el, hogy mit mondtak neked a Shi'ar-ok, hogy mit tudtál meg a jövőben és azt sem ami az ürességben történt veled. De azt se feledd el, hogy emlékezni valamire és vakon hinni valamiben két különböző dolog. Az egyiket ostobának hívják nálunk.

by **Godlaw / Tao** Szer. 25 Márc. 2015, 20:34

Aian válasza legalább annyira személyes, mint az én vallomásom a múltról és a gondolataimról. Az ő jövője is sötét a látomás szerint, de ő egy pillanatra sem adta fel a reményt, és ahelyett, hogy beletörődött volna a sorsába, élte tovább az életét a tőle telhető legjobb módon.
Nem csak azt mondja el, hogy a jövőben, a látomásban látott világban vakon hinni bolondság, hanem azt is, hogy ha mégis bekövetkezne, vagy bármilyen balsors érne, ő mellettem fog állni. Jó érzés egy olyan baráttal beszélni, akit nem a kényszer sodor az ember mellé. Mióta elhagytam a Földet, a shi’arokkal voltam, akik rabként kezeltek, még ha jól is bántak velem. Mikor elmenekültünk a Chandilarról, csak azért kerültem fel a hajóra, mert nem tudták, mit kéne kezdeniük velem. És Peter is csak azért társult velem, mert szüksége volt rám, hogy bejusson a kree bázisra. Egyedül Aian az, akire valóban barátként tekinthetek ennyire távol a Földtől vagy a szülőbolygómtól.
-Ez régóta a legbölcsebb dolog, amit hallottam – válaszolom elmosolyodva Aian tanácsára. – Köszönöm, hogy… Köszönök mindent.
Mivel nem tudom, hogyan kéne szóba öntenem a sok dolgot, ami érzek, úgy gondolom, a legjobb, amit tehetek, ha fizikailag fejezem azt a felszabadultságot és megkönnyebbülést, amit érzek. Aianhoz lépek, és megölelem szorosan. Ebben az ölelésben egyszerre van benne a honvágyam, a családom hiánya, a félelmeim, a hálám, a reményem és szeretetem. Hosszú másodpercek után engedem csak el Aiant, és még akkor is habozok egy pillanatra, mikor a szemébe nézek.
-Most… Most már jobb, ha megyünk, hozzá kell látnom a gép megépítéséhez. Nihilizátornak neveztem el, mert az Ürességbe visz, és denihilizátor lesz a gép, amit ott kell majd megépítenem. – Jegyzem meg elmosolyodva.

by **Ammon Einarson** Pént. 10 Ápr. 2015, 23:09

Amit mondtam neki, hogy egyáltalán elhívtam beszélni. Látom, ahogyan meg is könnyebbül valahol, hogy végre volt valaki akivel megoszthatta mindazt ami egy jó ideje már gyülekezhetett benne. Örülök annak, hogy szavaimat bölcsességképp látja, hogy nem valami szócséplésnek vagy okoskodásnak. Ezek a szavak persze jól emlékeztetnek engem is a hazámban tett katonai szolgálatomra is és az elesett társaimra is. Talán az emberek számára még undorítóak is lehetünk ha tudnák egy két évnyi szolgálat után milyen könnyedén lépünk tovább olyanok halálán akikkel egy asztalnál ettünk nap mint nap, de még mindig feltudnám sorolni az összesük nevét.
Zyro nem talál szavakat ami meglep. Nem hittem volna, hogy szótlanságba fogom hozni és ahogyan köszönetét pár szava után az öleléssel kifejezi igen csak váratlanul érő lett számomra. Meglepett vele. Ő maga sem egy kis termetű ahogy az emberek között láttam de még így is, hozzám képest annak tűnik a majd fél méteres különbséggel közöttünk.
- Rám mindig számíthatsz Zyro. Nem fogok elmenekülni az űrbe a mi jövőnkben.
Mondom neki miközben ölel majd miután elenged a szavaira bólintok.
- Nihi, denihi. - gondolkozom el rajta ahogy kimondom részletében. - Az ürességbe és ki ?
Kérdezek rá ahogy már már oktalanul is próbálom értelmezni az elnevezését találmányának.

by **Thorhalla** Szomb. 11 Ápr. 2015, 08:51

2048. március 2., hétfő – Spartax
Résztvevők: Zyro-Rel / Zyro Tao és Zen A. Khalil

A kis megbeszélés után a kis társaság visszament a többiekhez, az uralkodó már jelezte, hogy a helység készen áll, ahol Zyro meg akarja építeni a gépezetet és ha készen vannak, akkor oda is kísérik őket. Ha igent mondott a fiatal férfi, akkor valóban odakísérték, egy komplett labor és egyben kisebb hangárszerű helység volt. Ha Zyro-nak szüksége volt, akkor még kapott magának segítőket is. Végül is bárhogyan dönt, nagyjából két napba telik az, hogy sikerüljön összehozni a szerkezetet. Lehet, hogy ez rövidebb idő volt, mint Zyro gondolta, vagy éppen hosszabb, de ugyebár legutóbb évei voltak minderre. Amint szólt másoknak, akkor mindenki megérkezett oda, hogy majd aktiválni lehessen.
- Mégis mire lehet majd számítani, ha ez aktiválva lesz? – kérdezte szkeptikusan az uralkodó.

//Elnézést, hogy így rohantam előre, de így tudtam valamennyire normális hosszúságút írni.//

by **Godlaw / Tao** Kedd 14 Ápr. 2015, 16:52

Aian szavai jól esnek, kifelé menet pedig bólintok a kérdésére.
-Nihil, mint üresség, és denihil, mint az ellentéte.
Az uralkodó hamar gondoskodott a megfelelő laborról, így nem pazarlok időt, rögtön hozzálátok a munkának, hogy mihamarabb elkészüljek a géppel, és hamar hozzáláthassunk a küldetésünknek. Minden feleslegesen eltöltött perccel csökken egy nép esélye a túlélésre, így nincs felesleges időnk.
Segítők nélkül dolgozom, legutóbb is egyedül végeztem el mindent, és elég komplikált a gép, nem tudom, hogy képes lennék-e elmagyarázni mindent. Még én magam is csak azt tudom, hogy működik a gép, és a működési elvével is tisztában vagyok, de hogy miként jöttem rá minderre, az már nehéz kérdés. Nyilván amikor átlényegültem energiává, minden egyszerűbb volt, meg aztán sok időm is volt rá.
Most viszont kifejezetten hamar elkészülök a géppel, mindössze két napomba telik, és még aludni is volt időm, igaz, mindössze néhány órára pihentem le. Mikor végre elkészülök a gépezettel, kicsit izgulok, mert nem tudom tesztelni a működését. Ennek ellenére be kell kapcsolnom, és ehhez összehívom az érintetteket. Mikor mindenki jelen van, az uralkodó kérdésére felelek először.
-Azt tudom, hogy velünk mi fog történni. La Shara és én eltűnünk innen, mindennel együtt, ami közel van hozzánk. Nem tudom, milyen jelenség kíséri az eltűnésünket, mivel legutóbb sem volt alkalmam külső szemlélőként megtapasztalni. Kétlem, hogy robbanással vagy egyéb jelenséggel járna együtt az aktiválás, valószínűleg csak egy halk pukkanás lesz, meg némi fényjelenség. Aztán amint átérünk az Üressébe, megkeressük az ereklyét, és munkához látunk. Remélhetőleg ott sem fog sokkal több időbe telni, míg végzünk, és mindez ebben a világban csak pillanatoknak tűnik majd. Ez persze az optimista becslésünk.
La Shara felé fordulok, és magamhoz intem.
-Ha készen állsz, indulhatunk.
Mielőtt bekapcsolnám a gépet, Aianra pillantok, és magabiztosan bólintok felé. Végül úgy döntöttem, nincs szükség rá, hogy velünk tartson az Ürességbe, túl nagy a rizikó, de így meg kellett neki ígérnem, hogy megőrzöm az ép elmémet. Minden erőmmel azon leszek, hogy ez sikerüljön, és valószínűleg nem is lesz olyan nehéz, mint legutóbb, mikor egy évtizedet töltöttem ott.

by **Ammon Einarson** Szomb. 02 Május 2015, 17:13

Jól gondoltam az elnevezéseket, ebben Zyro bólintása és válasza erősít meg. Az előkészületekkel pedig meg is vannak már a helyiek így mi is indulóra fogtuk magunkat és Zyro ment a gép építésére.
Amíg ő azzal volt elfoglalva a napokban én edzésre fogtam magamat. A közelmúltban történt események miatt jócskán megvágva érzem a becsületemet is és az erőmet is így inkább mozgásba ölöm az időmet. Egészen addig amíg nem érkezik meg a hír, hogy összehívtak mindenkit miután elkészült a gép. Felöltözök illendőbbe mintsem az edzőruhámban jelenjek meg már csak azért is mert rangos emberek is jelen lesznek.
Bent a teremben megállok a többi jelenlévő mellett és figyelmesen hallgatom a tervet Zyro-tól. Végül nincsen szükség rá, hogy én is menjek velük. Megvan a lehetősége, hogy csak zavarnám őket a munkában. Ettől még persze az aggodalom megvan bennem, hogy minden rendben menjen.
Mikor felém fordul és magabiztosan bólint én is bólintok felé és bízom benne, hogy minden rendben fog menni és nem is olyan sokára már vissza is fognak érni. Ökölbe fogom a jobbomat. Bármennyire is bízom a sikerben remélem, hogy ténylegesen le fog minden futni a forgatókönyve szerint.

by **Thorhalla** Vas. 03 Május 2015, 10:13

2048. március 4., szerda – Spartax
Résztvevők: Zyro-Rel / Zyro Tao és Zen A. Khalil

Miután mindenki összegyűlt Zyro még elmondta, hogy mire kell számítani és Aian végül nem megy velük. A portál, vagyis a szerkezet megnyílt és La Shara-val együtt a fiú átlépett a másik oldalra. Az Ürességben ugyanaz fogadta, mint legutóbb. Ezúttal valóban nem kellett évtizedeket odaát tölteni, a nő alig három nap alatt képes volt mindent megcsinálni és még visszafelé kaput is nyitni, amin megérkezhettek vissza a valóságba. A trónterembe visszaérve az első, ami feltűnt Zyro-nak, hogy mindenki ugyanazon helyzetben van, mint amikor elmentek, Aiannak pedig fel sem tűnt, hogy a páros eltűnt volna, sem pedig a visszaérkezés.
- Mikor indultok? – kérdezte kissé unottan Peter.
- Azt hiszem, hogy már vissza is jöttek – bökött Aldora a La Shara kezében levő tárgyra.
Spartax - Page 2 7455496106_803bc73620_m

Spartax - Page 2 7455496106_803bc73620_m

- Valóban így van! – mondta a nő.
Ezzel úgy helyezkedett, hogy mindenkit lásson és megtudjon hajolni.
- Hálásak vagyunk önöknek, hogy megmentették a népünket. Önök nélkül a kihalás lett volna csupán osztályrészünk.

by **Godlaw / Tao** Szer. 06 Május 2015, 20:04

A szerkezet működése olyan, mint amit legutóbb csináltam, egy kapu nyílik meg, amin átléphetünk. Lényegesen barátságosabb, mint az eredeti verzió, ami átröpített az Ürességbe, egyszerűen kérdés nélkül, csak mert közel voltam hozzá.
Az Ürességbe érve újra elfog a félelem, a kétségbeesés, de La Shara jelenléte nagyon sokat változtat az egészen. Az Üresség legnagyobb fegyvere a magány, valóban semmi nincs itt, de a tárgyak hiánya közel sem annyira feszélyező, mint az, hogy senki nincs, akivel megoszthatná az ember a gondolatait, így a teljes tehetetlenség eluralkodik az elmén. Most azonban nem lehetek tétlen, és La Shara jelenléte mindent megváltoztat, magány nélkül az őrület fel sem merül. Nincs gond, mindössze talán néhány napnyi idő telik el munkával, aminek jelentős részét La Shara végzi. Ő könnyedén irányítja az energiát, és pedig megmondom, hogyan tegye ezt, hogy elkészítsük a szerkezetet, amivel kijutunk innen a Köpennyel vagy Szívvel együtt, akárhogy is nevezzük.
A megérkezésünk zökkenőmentes, és láthatóan a társaság számára a pár nap mindössze egyetlen másodperc töredéke. Peter kérdésére elmosolyodom, és bólintok Adora szavaira. A legoptimistább számításaink ezúttal gond nélkül váltak valóra. La Shara meghajlására kezemet a vállára teszem.
-Erre semmi szükség. Természetes, hogy mindent megteszek a népetekért, hiszen részben én okoztam a veszélyt. Sajnálom, hogy ennyit kellett szenvednetek, remélem, a jövő több boldogságot tartogat számotokra.
Könnyű a szívem, mert sikerrel jártunk, de ott lappang bennem már egy másik gondolat. Az ok, amiért eredetileg idejöttünk, hogy felvegyük a kapcsolatot Tyranis-szal, és ez nem sikerült. Most, hogy segítettünk La Sharaéknak, újra vissza kell térnünk a saját céljainkhoz, azok pedig nem kecsegtetnek ilyen sikerekkel.
-Ha tehetek még értetek bármit, csak szóljatok – teszem hozzá La Shara felé fordulva, de arcomon most már az elkalandozó gondolatok miatt nem látszik az az öröm, mint az imént.

by Ajánlott tartalom