Spartax

A bandát meghivták, hogy csináljon két koncertet, a Spartax on, ami a leg kedveltebb hely minden faj számára, és itt adhatunk koncertet mi. Az egyiken, már túl vagyunk, a másik pedig majd csak késő este lesz, így arra gondoltam, hogy Addig is érezük jól magunkat, és a leg drágább bárba megyünk, révén úgy is az ügynökség állja a számlát. A banda, eléggé hamar szét rebbent, és mindenki vagy iszik, vagy beszélget, vagy flörtöl, vagy táncol. Egy ideig, én is a táncolással vagyok el foglalva, de aztán éhes leszek, így rendelek magamnak, egyet a nap ajánlatából, majd amint kihozzák, és meg is eszem. Miután végzek, épp a mellék helységre indulnék, mikor is három férfit pillantok meg, és az egyikük, maga a trónörökös. A barátnőm is észre vette, és látom, hogy nevetgélve felém tart, majd amint meg érkezik, szól hozzám.
- Igen, láttam. - mondom neki, majd ő tovább lelkesedik, és ha jól látom, egy pincérnő van velük. Azt, nem tudom, hogy a pincérnő mit is mond a triónak, vagy csak a hercegnek, de a barátnőm szavait, viszont igen. Barátnőm mondatára, csak bólintok, majd felé fordulok, és egyből rá kérdek nálla.
- Oda menjünk hozzájuk? - Kérdem, de mielöt még bármilyen mozdulatot is tennék, megvárom, hogy ő mit is mond, de ha jól ismerem őt, úgy is oda akar menni, én pedig vele tartok.

Mielött még a barátnőm megszólalt volna látjuk, hogy a hármas a pincérnővel, egy oldal folyosófelé vezeti. Barátnőm, mondnekem valamit, hogy nézzük meg, hogy hova is mennek. Mielött, még tiltakozhatnék, ő már meg is ragadja a karomat, és húz magaután. Gyorsan oda érünk a folyosóhoz, és még láthatjuk, hogy melyik ajtón mennekbe. Rá kérdez nállam, hogy megpróbáljuk-e bejutni.
- Rendben, akkor próbáljunk meg bejutni. - Egyezem bele. - De, csak az autó gram jöhet szóba, meg talán a komlinkjének a száma. Nem akarom, hogy át verjen olyan dologgal minket, hogy a vendégei vagyunk, aztán a végén mégis kiderül, hogy fizetnünk kell. - Jegyzem meg, de abból amit most el mondott a drága kis barátnőm... Bár, komojan nem éretm, hogy min vagyok oda, hisz a mi számláinkat, az ügynögség fizeti.
- Amit az elöbb mondtam, sztorno mert úgy is az ügynögség fizeti a számlánkat. - Mondom barátnőmnek, aki aztán egyből az ajtóhoz lök, hogy én kopogjakbe, mert híresebb, és bátrabb vagyok. Barátnőm, mindkét kijelentésével vitatkoznék, mert azért van nállam is bátrabb a bandában, és a többieknek is vannak rajongóik szép számmal. De, ebbe most nem megyek bele, inkább nagy levegőt veszek, és be kopogok, és várok.

//Szabadkört kaptok, nyugodtan beszéljétek meg a dolgot.//

Még, látom kijönni a pincér nőcskét a három férfi szobájából, és ő is látja, hogy hova is megyünk, de nem kérdezi meg, hogy hova lesz a séta, és ettől csak könyebb a dolgunk, de azért némi kis nehézségre, azért számítottam volna, de most már aztán mindegy. Egyből az ajtóhoz megyünk, majd a barátnőm mond valamit, hogy próbáljunk meg bejutni, mire én igennel felelek neki, és ő máris az ajtó felé lök, hogy én kopogjak. Közbeni mondatával vitába szállnék, de nem teszem ehelyet inkább mély lélegzetet veszek, és bekopogok, majd aztán várok. Várakozás közben, meg ragadom barátnőm kezét, mert nem akarom, hogy meg gondolja magát. Az ajtó kinyilik, és a hármas egyike áll elöttünk, majd a barátai felé fordul, aztán vissza ránk, és egy kérdés is elhangzik.
- Üdv, a nevem, Fenn-Lee, és a barátnőmmel láttuk, hogy ide jöttetek a herceggel, és mivel régi állma, hogy találkozhasson vele, ezért el kisértem őt ide. Remélem, hogy csatlakozhatunk hozzátok. - Válaszólok a kérdésére, vagy legalább is én ezt gondolom, de az is lehet, hogy nem épp ezt a választ várta tőlem, majd még ki derül. Bár, igaz azt nem kérdezte, hogy ki vagyok/vagyunk, de azért azt is mondtam nekik. Csak, a barátnőmet nem mutattam még be, amit gyorsan pótolok is.
- Ő pedig itt mellettem, a barátnőm, Zoy-Gon. - Mutatom be őt is, majd várom, hogy mit is mondanak.

Most szembesülök azzal, hogy a három férfiből csak egy az aki ismer minket, ami statisztikailag nem valami jó. Az ajtóban álló férfi, végül be enged minket, mire Zoy, már el is tűnik mellőlem, és már is a herceg mellet található. Én pedig, a másik férfi közelében telepedek le, és figyelem ahogy iszik, meg más egyébért is.
- Te is Kree vagy? - Kérdem tőle, bár ezzel a kék bőrrel gondolom egyértelmüen Kree lehet, ha csak nincs még egy másik kék bőrü faj, amiről még nem tudok. Közben, a herceg is kérdez valamit, és Zoy már válaszól is a kérdésre.
- Neked, bármit drága Peter hercegem. - Rebegi a hercegnek, közben én a szemeimet fórgatom, és közben arra gondolok, hogy ilyenkor, mennyire nincs neki tartása. Aztán, a herceg ismét mond valamit, és Zoy ismét karon ragad, hogy össze szedjük a banda többi tagját. Hogy a másik válaszát, hallóttam-e az majd késöbb derölki. Kábé, másfél óráig, nem is térünk vissza, hisz mindenkinek sminket kell igazítania, és hajat egyengetnie, hogy jó benyomást tegyenek a hercegre. Így, csak másfél óra múlva térünk vissza az egész bandával, és a fel szerelésünkel. Miután, fel állítotuk a hang szereket, egyből bele is kezdünk, de így csak pár számra van időnk, még a második fel lépésünk elött. Így hát, elsőként, egy Kree birodalmi nép énekkel kezdünk, majd egy-két új szám, végül ha a hercegnek van egy kedvence tőlünk és kéri, akkor még azt is el játszuk nekik.

Úgyan, be léptünk, és a herceg is épp mondott volna valami, csak aztán egy hang szólt közbe. Egy hang, ami úgy hangzott, mintha fel robbant volna valami. A hercegnek, meg a másiknak, és nekem az ijetségen kivül, más bajunk nem esett, de Zoy, és a harmadik srác, viszont nem uszta meg enyivel, ök ugyan is kaptak egy szép kis lyuk éktelenkedett. Mondjuk, még nem hallottam olyan fegyverről, ami ilyen lyukat tud hagyi, de a lézer végzett volna velük, és az nem ilyen lyukat hagyott volna. A herceg el küld engem és a másikat, hogy derítsünk fényt a merénylőre.
- Engedelmével felség, egy ló sz....t egyedül megyek, ö pedig itt marad, mert ha nem találjuk meg a merénylőt és üres kézzel térünk vissza, lehet önnek is közben baja esikvagy meg öli önt, tehát ő marad. - Mondom, be nem várom meg a herceg válaszát, hanem el indulok, az ajtó felé, de a folyosora kilépve, egy kicsit meg állok, és végig gondolom, hogy merre induljak, fussak. A másik, meg azthiszem nem láttam a merénylőt, így azt se tudom, hogy mit is tegyek.
~Talán olyan izét kéne el rendelni, hogy senki se ki, se be. - Így ezzel a gondolattal, kezdek futni, hogy meg találjam a tulajt, hogy időben cselekedjen.

Eredetileg, mentem volnaegyedül, de végül is a lábaim nem engedelmeskedtek nekem, így ott maradtam. Közben, a herceget egy páncél, és a herceg testőrei is meg jelentek. Először, a herceg mond valamit, majd az egyik testőr is. Hogy a sebesültek, korházba kerűlnek.
~ Segény Zoy, pedig ő csak a herceggel akart találkozni. - Gondolom magamban, miközben meg érkezik, a órvosi egység. ~ Valamint, a utólso fellépést is máskórra kell halasztani, ami ezek után még érthető is. - Gondolom magamban tovább. Majd, a herceg ismét mond valamit arról, hogy katonai szempontból, ketten felkészűltebbek vagyunk, vagy valami ilyesmi, már ha jől értettem amit mond. Közben, az őrök közre fogják és ki viszik, gondolom biztonságba helyezik, én pedig kettesben maradok a fickóval. Rá nézek, és ki mondom az első kérdésem hozzá, ami az eszembe jut.
- Akkor, hol kezdjük? - majd, kiváncsian várom, hogy mit is mond.