Worthington torony

Még mielőtt befejezhettem volna, már változott is a fiú és ment is az ajtónak. Hm, gondolom ez a század elejének sajátossága lehet. Én előbb kinyitni próbáltam volna de már mindegy. Burton rendesen lehordja a gyereket, ami érthető, bár nem vesztegetnék ezzel időt, de nem én vagyok a parancsnok. Sóval pofa be és előre. Úgy tűnik a rögtönzött ajtónyitás nem ment teljesen észrevétlen. Tüzet nyitnak ránk. Szinte pánikolva próbálok a legközelebbi fedezékbe jutni. Szaporán szedem a levegőt és nem nagyon tudom kontrollálni. Nem sokszor volt tűzpárbajban, még bőven nem szoktam hozzá. Főleg nem ilyen meztelenül, páncél nélkül. De figyelnem kell, hiszen nem áll meg a világ, attól, hogy én pánikolok. Burton mondja a rádión át, hogy flashbang jön. Gyorsan nyúlok is a zsebembe és kiveszem a füldugóm. Ezután az övemről leveszem a gázmaszkomat és azt is felveszem. Ezután csak készülök, hogy induljunk. Bár a fegyveremet készenlétbe tartom, de nem nagyon tervezek lövöldözni. Inkább arra figyelek, hogy ne kerüljek senki útjába. Vannak nálam jobb lövészek, akik félkézzel le tudnak szedni több célpontot, mint én. Inkább őket hagyom, hogy érvényesüljenek. Persze azt nem hagyom, hogy miattam valaki megsérüljön. Ha látok valakit, aki veszélyt jelent bármelyik társamra vagy esetleg túszokra, akkor meghúzom azt a bizonyos ravaszt. Nem hagyhatom, hogy miattam sérüljön meg valaki.

Burton terve egyenlőre úgy tűnik, hogy működik. Vagyis mivel Shanon és ő is bemennek anélkül, hogy véres cafatokká lőtték volna őket. Ez pozitívum. Zack jelzi, hogy menjünk mi is, amit egy bólintás után meg is teszek. Ahogy az ajtóhoz érek rögtön megpróbálom felmérni a terepet. Füst van a nagy terem közepén, azon túl pedig pár ellenséges lövész. Mivel a szemüveg csak a nyakamon lóg, ezért nem tudom megnézni, hogy pontosan mennyien vannak. De nem is fontos most ebben a pillanatban ez. Megpróbálok az ellenfelektől lehető legtávolabbi oszlop mögé bújni. Természetesen egy olyan mögé, ami nem foglalt. Természetesen a fal mellett megyek, olyan halkan amennyire csak tudok, úgy hogy a sebességet is megtartsam valamennyire. Ha valaki a célkeresztembe kerül, akkor azt természetesen elküldöm aludni. Ha sikerül beérnem a fedezékbe komolyabb probléma nélkül, akkor megpróbálom felmérni ellenségeink technológiai szintjét. Nem lenne jó, ha valami meglepetés érne minket. Főleg, ha itt lenne az a fegyver ami a lyukat robbantotta ki. Ha kell, akkor a szemüveget is felveszem, bár elég gyorsnak kell megtennem. Természetesen, ha parancsot kapunk, akkor az a prioritás.

A terembe érve egyből fedezék mögé, esetemben egy oszlop mögé bújok, és a hőkamerán keresztül mérem fel az ellenséget. Miután ez megtörtént, gyorsan elkábítok egyet közülük, és megpróbálom fedezni a többiek kirohanását, illetve fedezék mögé bújását. Egyelőre az a fő prioritás, hogy mindenki biztonságban elhelyezkedjen, majd megpróbáljunk minél többet leszedni az ellenfelek közül - amennyiben erre látok esélyt. Egyelőre a flashbangnek hála nálunk az előny, ezt próbálom a lehető legjobban kihasználni, és annyit lelőni közülük, amennyit lehet, majd gyorsan, mielőtt reagálni tudnának, dobok még egy vakítót - kétszer egymás után elsütni ugyan azt a trükköt annyira szar, hogy talán nem számítanak rá, vagy ha igen, akkor is próbálok nem hagyni időt nekik a reagálásra. Miután ez megtörtént, ismét az aprítás, vagyis a kábítás következik, ekkor már megpróbálok felzárkózni hozzájuk, csökkenteni a távolságot, és fokozatosan csökkenteni az ellenség számát. Ha sikerül megnyernünk a tűzharcot, és nem igazán sérül senki, akkor azonnal kiadom a parancsot a továbbmozgásra. Ha sebesültünk van, akkor először biztosítani a terepet, aztán ellátni a sérültet, és az állapotától függően vagy továbbindulni, vagy kiküldeni a helyről - ha viszont végképp rossz állapotban van, akkor valakit kijelölni, hogy vigye ki. Ha pedig esélytelennek tűnik a tűzrharc megnyerése, akkor megpróbálok visszavonulni a csapattal a lépcsőházba - természetesen én zárom a sort.

A helyzet nagyon hamar eldurvult. Waynokát leszidták, hogy hangos volt és nem parancskövető, de a további lépések sem voltak hangtalanok. Egy ajtót nem lehet hangtalanul szétlőni. A gránáttal együtt ez már biztos feltűnő volt. Waynoka arra gondolt, hogy most már nem csak ő fogja megkapnia nagyobb fejmosást odafentről Grimmtől vagy egyenesen Millertől. 
Tűzharc és különböző gránátok dobálása kezdődött. Waynoka szeme és füle megzavarodott a hatásoktól. A parancs úgy szólt, hogy ki kellett törni a füst és Burtonék után. Ez nem jött össze és most gránátot kaptak az ellenségtől is. Waynoka keresett olyan helyet és pózt, ahol a legkevésbé érhette a hatás. Lett volna ötlete, hogyan segít be, de az előbb is ráripakodtak, most hallgatott és menekült.

Waynoka egyelőre nem sérült meg, a gránátnak nem volt akkora ereje, hogy falakat is kidöntsön. A fal rejtekében tehát megúszta, a többieket viszont látta megsérülni. Éva úgy nézett ki, mint aki nem is tudta, hol volt, sokkosan, dermedten állt. A visszatért természetfeletti nem tudta, melyikükhez kapjon, hol tudott többet segíteni, ha a közeledő terroristákkal foglalkozott vagy ha Évával. Benn többen is voltak, Burton, Zach és valahol arrafelé kellett lennie Viktórianak is és Shannonnak. A fiú úgy gondolta, ő kinn maradtként inkább biztos helyre viszi Évát. Megpróbálta elhúzni a lányt egy fedezéknek számító helyre és beszélt hozzá halkan:
- Hallasz engem? Maradj itt, ha rosszul vagy! Visszajövünk érted.
Ha Éva közben magához tért és tudott cselekedni, akkor Waynoka segített neki biztosan mozogni, hogy ne kerüljenek a fegyverek elé. A kábítópisztolyát kézben tartotta, hogy lőjön, ha meglátta a terroristákat. Nagyon rosszul alakult ez az egész. Olyan egyszerűnek látszott betörni az ajtót. Nem kellett volna. Már nagyon bánta és ha valaki meghal emiatt, azt nem tudta hogy fogja feldolgozni. Életeket menteni jött, de eddig elég rosszul haladt.

Évához hiába beszélt a férfitestbe érkezett természetfeletti, a lány nem válaszolt. Nem volt magánál, sokkos állapot állt be nála és talán nem is fogta fel, mi történt körülötte. A fiú tartotta magát a szavához. Éva biztonságba volt helyezve és vissza tudtak érte jönni. Most már inkább bement a többiekhez, hogy segítsen valamit konkrétan. Nem lépett be a terembe, hanem elővette a tárolót, amiben a légy volt és kinyitotta. Megpróbálta megszállni az állatot és a képében keresztül repülni a termen plafon magasságban. Meg akarta nézni így, hogy merre voltak a társai és merre a támadók. Egy légy nem kellett volna, hogy feltűnjön a terroristáknak, észre is alig vehették, úgy gondolta magában. Aggódott, hogy valakinek már baja esett az Angyal Program résztvevői közül. Bizonytalan volt magában, hogy mi volt, ha ezt kellett látnia. A terve az volt, hogy átrepül és vissza, majd a testébe visszatér az ajtó előtt és elmondja a legközelebbi társának, amit látott.

Egyenlőre minden rendben. Sikeresen megyünk a terembe, bár csak én meg Zack. El tudjuk foglalni a becélzott oszlopokat. Egy gyors körbepillantással megállapítom, hogy csak négyen vagyon bent. Az indián és a tinilány még nem jöttek be. Nem is baj annyira. Meglephetik az ellenséget, fedezhetnek minket és nem baj, ha jobban szét vagyunk szóródva. Csak remélem, hogy azért figyelnek. Nekem sem ártana, hiszen egy fekete paca pattan a földön előttem. Flashbang. Nem láttam, hogy honnan repült. Bele sem gondoltam, hogy a terroristáknak is van iylen gránátjuk. Viktória, mikor lettél ennyire figyelmetlen? Megpróbálok visszahúzódni a fedezék irányába. Több másodpercbe telik, amíg tisztulni kezd a kép. Akkor is csak egy hasonlóan kis fekete pacát látok gurulni. -Sokk!- próbálnám üvölteni, de a primitív gránát már robban is. Az egy pillanat amég a levegőbe vagyok egy örökkévalóságnak tűnik, ahogy lepörög az életem a szemeim előtt. A szüleim, a rengeteg elvesztegetett év és a még több megkérdőjelezhető kísérlet és projekt. De mind hihetetlenül lényegtelennek tűnik, ahogy egy puffanással a falhoz csapódok. Sötétség.

//Bocsánat, ezért a hat körért amit kihagytam. Sajnos nem tudok igazán jó indokot adni, de remélem azért még visszatérhetek//

A légy formájában Waynoka körberöpködte a termet. úlságosan tanácstalan volt és dolgozgatta magában, hogy hogyan adja tudtára a többieknek, mit látott, hol rejtőztek a terroristák. Shanon és Zack megelőzték, kezelésbe vették a helyzetet. A légy most már maga is tenni akart valamit. Az ásós szuperhumánnál látta, hogy félelmetes erőt hordozott és nagyon gyors volt. A gyenge pontja az ásóhoz való kötődésében tűnt. Waynokának támatd egy ötlete. Megpróbált odarepülni és az ásós terrrorista szeme előtt körözni minél zavaróbban, néha nekirepülve. Ásóval nem csaphatta fejbe magát. Ha a léggyel akart foglalkozni, akkor el kellett engednie a fegyvert és akkor a többiek könnyebb helyzetbe kerülhettek, a légy gyorsasága pedig elég lehetett, hogy Waynoka is túlélje. Reménykedett ebben...